30. fejezet

Vesz�lyben

Valeriana �gy �rezte mindennek v�ge. Az idegen f�rfi szorosan fogta karj�t, majd tekerve rajta egyet toloncolni kezdte maga el�tt.

-         Nehogy megsz�laljon, mert nagyon megb�nja! – susogta a sebhelyes, majd szavainak nyomat�kot adva kab�tj�n kereszt�l Valeriana h�t�nak szegezte p�lc�j�t. – Gyere dr�g�m! – emelte meg azt�n hangj�t, hogy azt most m�r mindenki j�l hallja. – M�gsem erre a g�pre sz�l a jegy�nk, csak eln�zt�k.

Valeriana nem tehetett m�st, mint engedelmeskedve a f�rfinak l�pkedett visszafel�, mik�zben szem�vel seg�ts�g ut�n kutatott. Az a kev�s ember azonban, aki ebben az id�pontban egy�ltal�n a folyos�kon tart�zkodott, csak �lmosan �s k�z�mb�sen haladt el mellett�k figyelemre sem m�ltatva a furcsa p�rost. Az egyetlen dolog ami vigasztalta, hogy legal�bb Dracot siker�lt kimenek�tenie. Viszont lelkiismeret furdal�sa nagyobb lett f�lelm�n�l is, ha arra gondolt, hogy terv�vel Piton ak�r �letvesz�lyben is lehet. Teljesen tan�cstalan volt. Egy�ltal�n nem gondolt arra, hogy az �tjuk sor�n vesz�lybe is ker�lhetnek, nem hogy ilyen hamar. H�t Pitonnak m�gis igaza volt, amikor meggondolatlan d�nt�snek tartotta ezt az utaz�st!

-         Mit akar t�lem? – k�rdezte Valeriana csendesen, amikor a folyos�n befordultak maguk m�g�tt hagyva az �tj�r�t.

-         Azt mondtam, ne besz�ljen! – szuszogta t�mad�ja d�h�sen, fogai k�z�tt pr�selve ki a szavakat. – Majd megtud mindent, ne f�ljen!

�gy haladtak tov�bb egym�s m�g�tt szorosan. Valeriana sz�m�ra egyre vil�gosabb� v�lt, hogy egy v�gzetes csapd�ba esett. Tudta, hogy t�mad�ja ki el� fogja toloncolni, �s azt is tudta, hogy ezzel v�get �r az a sok hazugs�g, amiben eddig �lnie kellett. Ugyanakkor azzal is tiszt�ban volt, hogy ezzel nem csak a hazugs�goknak, hanem az � �let�nek is v�ge. Hi�ba vette mag�hoz nagyapja, �s tett meg mindent az�rt, hogy � megmenek�lhessen a r� v�r� �tok el�l, nem tudott �lni ezzel a lehet�s�ggel. Saj�t meggondolatlans�ga elrontott mindent, lerombolta mindazt, amit nagyapja nagy gonddal fel�p�tett.

-         J� est�t! K�rhetem a pap�rjaikat? – z�kkentette ki Valerian�t s�t�t gondolataib�l egy hozz�juk l�p� biztons�gi �r. Ahogy feln�zett a magas, tagbaszakadt f�rfira, szemeiben rem�ny csillant meg.

-         Tess�k? – k�rdezte t�relmetlen�l a sebhelyes hal�lfal�.

-         Szeretn�m l�tni az okm�nyaikat! – mondta nyugodtan a magas f�rfi.

Valeriana izgatottan b�ny�szta el� t�sk�j�b�l pap�rjait, majd reszket� k�zzel ny�jtotta �t az �rnek. A sebhelyes �gy tett, mintha saj�t iratait keresg�ln� zsebeiben, de Valeriana m�r sejtette, hogy a hal�lfal�nak egy�ltal�n nincsenek �rv�nyes mugli-okm�nyai.

Az �r hosszan tanulm�nyozta Valeriana igazolv�ny�t, �s m�r �ppen k�rdezni akart valamit, amikor hirtelen �sszeesett. Valeriana riadtan n�zett a sebhelyesre, �s szeme egyb�l megakadt a kab�t zsebein kereszt�l az �rre szegez�d� p�lc�n. Most m�r v�gk�pp elveszettnek �rezte mag�t. Nem tudta, hogy az �r meghalt, vagy csak el�jult, de nem is volt ideje meggy�z�dni err�l, mert a f�rfi m�ris karon ragadva r�ncig�lta tov�bb. Valeriana rettegve engedelmeskedett a f�rfi akarat�nak. M�r nem rem�lt semmilyen seg�ts�get; sem mugli�t, sem var�zsl��t. Szem�b�l a k�ts�gbees�s k�nnyei g�rd�ltek arc�ra, �s megadta mag�t a sorsnak, ami most beteljesedni l�tszott. 

-         �lljanak meg! – hangzott a h�tuk m�g�l, de a f�rfi nem engedte, hogy Valeriana meg�lljon, �s h�tratekintsen. R�ntott egyet a karj�n tov�bbi el�rehalad�sra k�sztetve.

M�g�tt�k a hang tulajdonosa hallhat�an megszapor�zta l�pteit. Ekkor m�r szemb�l is �rkezett k�t �r, �s m�g�tt�k m�g valaki. Valeriana gyors pislog�ssal igyekezett k�nnyei m�g�l tiszt�n l�tni. Ahogy k�zeledtek egym�shoz, m�r j�l l�tta, hogy az �r�k m�g�tt Piton kez�t megemelve a hal�lfal� fel� mutatja tenyer�t. A sebhelyes f�rfi l�that�an megriadt a t�ler�t�l. Ell�kte Valerian�t mag�t�l, �s gyors fut�sba kezdett az �r�ket kij�tszva, akik k�z�l ketten a nyom�ba eredtek, a harmadik pedig a hideg k�re zuhan� Valeriana fel� indult.

-         J�l van? – ny�jtotta kez�t a f�ld�n �l� n� fel�.

-         Igen – ny�gte Valeriana, mik�zben a k�zeled� fekete ruh�s f�rfit figyelte.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte Piton, �s � is seg�tett felt�p�szkodni a reszket� n�nek.

Valeriana nem tudott megsz�lalni, csak n�zett a f�rfi s�t�t szemeibe. Legsz�vesebben a nyak�ba borult volna, szorosan �t�lelve, hogy sohase kelljen �t�lnie azt az �rz�st, hogy elvesz�theti.

-         Ismeri a h�lgyet? – k�rdezte az �r, miut�n Valeriana v�lasz�ra hi�ba v�rtak.

-         Igen – v�laszolta Piton olyan nyersen, hogy Valeriana a kor�bbi gondolatait azonnal elvetetette. – A kollegin�val P�rizsba szeretn�nk utazni…

-         Elt�nt! – �rkezett vissza a m�sik k�t biztons�gi ember lihegve. – Egyszer�en elt�nt!

-         Az nem lehet! – mondta az �rkez� t�rsainak az �r. – Senki nem t�nik el csak �gy!

-         Ez m�gis felsz�v�dott! – mondta a m�sik leveg� ut�n kapkodva. – Amikor befordultunk ut�na az egyik sarkon, egyszer�en nyoma veszett.

Mindannyian �rthetetlen�l n�ztek egym�sra, egyed�l Valeriana �s Piton �rtette, hogy ez mit jelenthet: a hal�lfal� dehoppon�lt, miel�tt az �r�k be�rhett�k volna.

-         Ismerte azt a f�rfit? – fordult a kor�bbi �r Valeriana fel�.

-         Nem – felelte sz�k szav�an.

-         B�ntalmazta? – j�tt az �jabb k�rd�s.

-         Nem.

-         Nem is sejti, hogy mit akarhatott mag�t�l? – k�rdezte egy m�sik.

-         Nem – hazudta Valeriana, hiszen tudta, �gysem mondhatja el az igazs�got.

-         Uraim – sz�lt k�zbe Piton. – A g�p�nk lassan indul. Ha megengedik… - �s m�r fogta is karon Valerian�t.

-         Sajn�lom, de az a f�rfi helyben hagyta az egyik t�rsunkat…

-         Mi lett vele? – k�rdezte Valeriana.

-         Nem tudjuk. Egyszer�en csak elvesz�tette az eszm�let�t.

-         �l? – n�zett fel a f�rfira Valeriana bizakodva.

-         Igen, de az�rt kih�vattuk a ment�ket.

-         Akkor most m�r mehet�nk? – t�relmetlenkedett ism�t Piton.

-         H�t…- n�zett az �r Valerian�ra. – Nem akar feljelent�st tenni?

-         Nem! – felelte hat�rozottan.

-         Biztos?

-         Igen.

-         Akkor… - kezdte megint Piton s�rgetve indul�sukat. Rettenetesen bosszantotta a muglik hat�rozatlans�ga, �s feleslegesen feltett k�rd�seik.

-         Az�rt m�g l�thatn�m a pap�rjaikat?

Valeriana �jb�l el�vette t�sk�j�b�l iratait, �s a kelletlen arcot v�g� Pitonnal egy�tt �tny�jtotta �ket a f�rfinak.

-         Rendben – adta vissza a biztons�gi ember a pap�rokat gazd�iknak. – Az�rt elk�s�rem magukat a megfelel� kapuig.

�gy a m�sik k�t �rt�l elk�sz�nve elindultak mind a h�rman. Egym�s mellett haladtak n�m�n. Valeriana m�g mindig a tork�ban �rezte sz�v�nek minden egyes l�ktet�s�t, �s ahogy n�ha lopva Pitonra n�zett, sejtette, hogy a f�rfinak lesz m�g n�h�ny keresetlen szava hozz�. Ennek ellen�re m�r alig v�rta,  hogy v�gre kettesben maradjanak, �s nyugodtan sz�lhassanak egym�shoz.

Mikor meg�rkeztek a kapu bej�rat�hoz, ahol Valeriana utolj�ra l�tta Dracot, az �r j� utat k�v�nva elk�sz�nt t�l�k. Az �ti okm�nyok ellen�rz�se ut�n v�gre magukra maradtak. Egy darabig csendben haladtak, de azt�n Valeriana sz�m�ra egyre elviselhetetlenebb� v�lt a f�rfi mag�ba z�rk�z� sz�tlans�ga.  F�lt Piton �rz�seit�l gondolatait�l, m�gis �gy �rezte, hogy meg�r�l, ha nem mond valamit.

-         Sajn�lom – ny�gte er�tlen�l, �s nem is mert oldalra n�zni, �gy v�rta a v�laszt.

-         Az �r�lt �tleted majdnem mindannyiunk �let�be ker�lt! – felelte Piton, �s szavain�l csak hangja volt s�lyosabb.

-         Tudom – mondta Valeriana megsemmis�lten, �s �rezte ahogy tork�ban egy hatalmas gomb�c keletkezik.

-         Malfoy m�r a g�pen van?

-         Igen.

Piton erre nem mondott semmit, csak d�h�sen f�jtatott m�g egyet.

-         Mi t�rt�nt azokkal a hal�lfal�kkal, akik… - k�rdezte b�tortalanul Valeriana.

-         Elint�ztem mindkett�t, mint…

-         Meg�lted �ket? – n�zett Valeriana megr�k�ny�dve Pitonra.

-         H�zelg�, hogy egyb�l ezt felt�telezed r�lam! – n�zett vissza a f�rfi s�t�ten. – Egyszer�en t�r�ltem bizonyos r�szleteket az eml�kezet�kb�l. Egyik sem fog eml�kezni arra, ami ma t�rt�nt, m�g a te t�mad�d sem. Egy�bk�nt mi a f�szkes fen��rt nem haszn�ltad a p�lc�dat!

-         Itt nem var�zsolhatunk! – v�dekezett Valeriana.

-         Te egy borzaszt�an naiv kisl�ny vagy! – vetette oda d�h�sen Piton minden egyes sz�nak er�s nyomat�kot adva, majd l�pteit megszapor�zva h�trahagyta Valerian�t, akit ezek a szavak t�ls�gosan sz�ven �rintettek, �s felbosszantottak.

-          A t�rv�nytisztel�s nem naivit�s! – emelte meg a hangj�t, �s igyekezett be�rni a f�rfit.

-         A hal�lfal�k egy�ltal�n nem t�rv�nytisztel�k! – mondta Piton megtorpanva, �s Valeriana mindk�t v�ll�t megfogva maga fel� ford�totta a l�nyt, majd m�lyen a szemeibe n�zett. – Meg is �lhettek  volna!

-         J�jjenek, m�r csak magukra v�runk! – sz�lt ki a rep�l�g�p ajtaj�b�l egy sz�ke utask�s�r� a lemaradt utasokat s�rgetve.

Valerian�nak nehez�re esett a mellette siet�s l�ptekkel elindul� f�rfit k�vetnie. Legsz�vesebben meg�ll�totta volna az id�t csak egy pillanatra, hogy ki�lvezhesse annak az utols� mondatnak minden hangj�t, hogy m�g egy kicsit l�thassa a f�rfi szemeiben az aggodalmat �s a f�lt�st. M�g akkor is az a mondat csengett f�leiben, amikor a rep�l�g�p fed�lzet�n a stewardesst k�vetve az �l�hely�k fel� k�zeledtek. Sz�tlanul helyezkedtek el Draco mellett, aki az ablakr�l az �rkez�k fel� ford�totta a fej�t.

-         Na v�gre! M�r azt hittem, hogy egyed�l kell utaznom! – mondta flegm�n Draco a maga forr�fej� kamaszs�g�val tal�n fel sem fogva mi minden forgott kock�n az elm�lt alig f�l �r�ban.

-         Te jobb, ha befogod a sz�d Malfoy! – sziszegte d�h�sen Piton.

-         K�rem, k�ss�k be magukat! – sz�lt kedvesen a stewardess kicsit Piton fel� hajolva.

-         Tess�k? – k�rdezett vissza a f�rfi zavartan.

-         Majd �n seg�tek! – mosolygott a n� felismerve az utasok j�ratlans�g�t. Azzal odahajolt m�g k�zelebb Pitonhoz, majd finoman el�h�zta h�ta m�g�l a biztons�gi �v k�t v�g�t, �s �sszecsatolta combjai f�l�tt, k�zel az �gy�k�hoz, amit�l azt�n a f�rfi annyira zavarba j�tt, hogy a mindig s�padt arc enyhe p�rba sz�k�tt �t. – �gy ni! – mondta v�g�l a stewardess, majd felegyenesedve a m�sik k�t utas fel� fordult. – �n�k is legyenek sz�vesek hasonl� m�don bek�tni az �veiket!

Valeriana Dracoval szinte egyszerre kapott az eml�tett kapcsok fel�, de k�zben lopva Piton r�zsasz�n arc�t f�rk�szte. Mire bek�t�tt�k a biztons�gi �veket, a g�p lassan elindult, a motor hangja pedig egyre hangosabb lett. Valeriana a h�t�t az �l�snek fesz�tve, a rep�l�g�p gyorsas�g�val p�rhuzamosan gyorsul� sz�vver�ssel v�rta, hogy v�gre a leveg�be emelkedjenek. Mellette Draco egyre nagyobb izgalommal, Piton pedig ism�t els�padva, agg�dva figyelte a g�p mozg�s�t. Azt�n, amikor m�r �gy �rezt�k, hogy egyszer�en kirobognak a vil�gb�l, a rep�l� orra megemelkedett, �s elindultak egyre magasabbra. A t�bbi utas enyhe, �lmos morajl�ssal konstat�lta a sikeres felsz�ll�st.

-         H�, ez fantasztikus! Jobb, mint a T�zvill�m! – lelkendezett Draco, de amikor k�t �tit�rsa fel� fordulva megl�tta azok s�rg�sz�ld arc�t, �s r�m�lt szemeit, m�r �vatosabb volt. – Nem?

Miut�n nem j�tt v�lasz, csak k�t szemreh�ny� tekintet, ink�bb visszafordult az ablak fel�, �s len�zett a t�volod� Londonra. Az egyre apr�bb f�nyek m�r csak �ppen jelezt�k a v�ros utc�inak vonulat�t, a h�zakat m�r egy�ltal�n nem lehetett l�tni. Dracot hirtelen f�lelem fogta el, de ez nem a rep�l�s miatt volt. Egyszer�en �rezte, ahogy t�volodtak a F�ldt�l, a v�rost�l, hogy nem csak egyszer�en Londont, Angli�t hagyja el, hanem az otthon�t. Persze az otthont sz�m�ra  els�sorban nem a sz�lei jelentett�k, akikt�l m�r h�napokkal ezel�tt elt�volodott. De m�gis ott volt a h�z, a szob�ja, ahol feln�tt, az iskola, �s nem utols� sorban Hermione. F�lt, hogy mindezt soha t�bbet nem l�thatja. Tudta, hogy a sz�lei, a k�ria n�lk�l m�g csak meg lenne, de Hermione n�lk�l valahogy �rtelmetlennek l�tta a vil�got. Lassan k�t hete volt, hogy a Sz�ks�g szob�j�ban elv�ltak, �s ez t�l hossz� id� volt ahhoz k�pest, hogy azel�tt nap mint nap l�thatt�k egym�st. Rem�lte, hogy id�vel majd cs�kkeni fog a l�ny hi�nya, de az ink�bb egyre er�s�d�tt, s�t ahogy a tenger f�l� �rve maguk m�g�tt hagyt�k a kontinenst, legsz�vesebben ki�ltott volna a f�jdalomt�l, amit az elszakad�s okozott sz�v�ben. De csak �lt csendben, �s b�mult az alattuk elter�l� s�t�ts�gbe.

A stewardess friss�t�ket szolg�lt fel, aminek elfogyaszt�sa ut�n m�r Piton, �s Valeriana is valamivel jobban �rezte mag�t. Besz�lget�sbe ugyan nem elegyedtek, csak a f�rfi tett n�ha halk megjegyz�st a primit�v mugli k�zleked�si form�t m�ltatva. Valeriana ezekre pedig ink�bb nem reag�lt semmit, hiszen az � v�gya is az volt, hogy min�l hamarabb v�gre szil�rd talajon l�pkedhessen. Ezen k�v�l ahogy k�zeledtek P�rizs fel� egyre ink�bb a hazat�r�s kellemes �rz�se ker�tette hatalm�ba. Megjelentek szemei el�tt az ismer�s h�zak, a lak�sa, �s az a n�h�ny kedves arc, akikre mindig sz�m�thatott, �s akiket f�l �ve �gy hagyott el, hogy m�g csak nem is hagyott �zenetet sz�mukra. Izgatott volt a viszontl�t�st�l, �s att�l, hogy Philippe hogyan fogadja majd, hiszen vele sem besz�lt az�ta az utols� nap �ta. Annyi mindenben, �s mindenkiben kellett csal�dnia, hogy most m�r b�rmennyire megb�zott r�gi bar�tj�ban, hirtelen bizonytalans�g fogta el. M�rpedig, ha nem sz�m�that a seg�ts�g�re, vagy ha nem tal�lja meg…

Egyre nehezebb, f�lelemmel teli gondolatait a rep�l�g�p landol�sa szak�totta meg. A menetk�zben �lomba mer�l� Draco a g�p finom huppan�s�ra �bredt fel. Piton pedig Valerian�val egy�tt mag�ban h�l�t adott az �sszes szentnek, akik a var�zsl�kat v�dik, hogy �ps�gben v�gre talajt �rtek.

-         Viszontl�t�sra! J� sz�rakoz�st a farsangon! – k�sz�nt el t�l�k ny�jasan a stewardess, amikor kil�pt�k az ajt�n.

-         Ez megbolondult? – s�gta Draco Valerian�nak.

-         Azt hiszem a ruh�nk miatt gondolja – felelte a fi�nak. – Jobb lesz, ha v�s�rolunk valami mugli ruh�t!

-         Azt m�r nem! – sz�lt oda Piton. – Nem vagyok hajland� felvenni holmi tiri-tarka hacuk�t.

-         A muglik is tudnak �zl�sesen �lt�zk�dni! -  mondta Valeriana kicsit megmosolyogva a f�rfi szokatlan k�nyesked�s�t.

-         Azt mondtam, hogy nem! – tiltakozott tov�bb Piton.

-         Pedig, ha nem akar kit�nni k�z�l�k, akkor musz�j lesz! – �rvelt tov�bb Valeriana.

-         Lehet, hogy m�s sz�n m�g el�ny�sebb lenne �nnek professzor �r! – kapott a tan�r heccel�si lehet�s�g�n Draco, de miut�n a f�rfi szok�sos �that�, mindent megsemmis�t� tekintet�vel tal�lta szembe mag�t, ink�bb nem folytatta.

A t�bbi utassal sodr�dva haladtak a nagy bej�rati csarnok fel�, mik�zben az ablakokon kereszt�l az �ppen felj�v� Napban gy�ny�rk�dhettek. A v�r�ban m�r nagy ny�zsg�s volt, l�that�an �ledezett a rept�r. Utasok, csomagsz�ll�t�k j�ttek-mentek. A hangosbemond�ba egym�s ut�n mondt�k be az inform�ci�kat mind franci�ul, mind angolul. Valeriana az egyik �zlet fel� vette az ir�nyt, majd miut�n elolvasta az ajtaj�ra kif�ggesztett t�bl�t, t�rsai fel� fordult.

-         Egy �ra m�lva nyit. Addig �ljetek le ott, �n elmegyek telefon�lni. – mutatott el�sz�r egy szabad pad, majd a telefonf�lk�k sora fel�.

Draco m�ris elindult a kijel�lt ir�nyba, de Piton h�tramaradva a f�lk�k fel� k�sz�l� Valeriana karja ut�n kapott.

-         Nem engedlek egyed�l!

-         Maradj csak Dracoval! – n�zett vissza Valeriana a f�rfira. – Itt nem lesz semmi baj!

-         Londonban is azt hitted!

-         Hiszen csak oda megyek l�tod? – mutatott ism�t a telefonf�lk�k fel�.

-         Kivel akarsz besz�lni? – k�rdezte Piton, amikor l�tta, hogy az eml�tett helyen n�h�ny mugli a k�sz�l�k kagyl�j�val t�rsalog.

-         Felh�vom Philippet.

-         Tudja egy�ltal�n, hogy �rkez�nk? – n�zett gyanakodva Piton a n�re.

-         M�g nem –felelte Valeriana �szint�n, b�r �rezte, hogy �szintes�g�nek most komoly �ra lesz.

-         Azt akarod mondani, hogy az �let�nket kock�ra t�ve elr�ngatsz minket ide an�lk�l, hogy lenne biztos hely, ahova mehet�nk? – f�rmedt Piton kid�lled� szemmel Valerian�ra.

-         �n megb�zom Philippe-ben! – v�gta r� Valeriana, b�r �rezte, hogy kijelent�se nem fedi eg�szen a val�s�got. K�telyeit �s bizonytalans�g�t m�ris jelezte arc�nak sz�nv�lt�sa is, amit Piton teljesen m�sk�ppen �rt�kelt.

-         Szerencs�s ember! – mondta nyersen, �s elengedte Valeriana karj�t, amit eg�szen id�ig szorongatott.

Valeriana sz� n�lk�l ott hagyta Pitont, �s elindult a telefonok fel�. Izgatottan k�zeledett a f�lk�k ir�ny�ba, hiszen b�rmennyire szeretett volna biztos lenni a dolg�ban, egyre ink�bb f�lt az �jabb kudarct�l. Tudta, hogy ha Philippe nem tud, vagy ami rosszabb: nem akar seg�teni, akkor r�vid id�n bel�l ki kell tal�lnia valamit, hiszen a lak�s�n nem maradhatnak sok�ig, �s nem b�rn� ki, ha sz�gyent kellene vallania Piton el�tt. Miut�n bel�pett a f�lk�be, visszan�zett a k�zben Draco mellett helyet foglal� f�rfira, majd a telefon fel� fordulva reszket� k�zzel leemelte a kagyl�t, �s t�rcs�zta a r�g�ta j�l ismert sz�mot.

Piton Dracoval egy�tt fesz�lten figyelte Valerian�t, ahogy r�vid v�rakoz�s ut�n besz�lni kezd a kagyl�ba. Draco tudta, hogy az � biztons�ga forog kock�n, Piton pedig att�l f�lt, hogy valami m�s. Alig pislogva leste a l�ny minden mozdulat�t, �s pr�b�lta ellesni arc�nak kifejez�seit, de ha az a f�lke m�g k�zelebb is lett volna, akkor sem sokat l�thatott volna, hiszen Valeriana szinte v�gig h�tat ford�tott nekik.

�gy csak v�rt rezzen�stelen arccal, �s csak pr�b�lta kital�lni az �ppen foly� besz�lget�s t�m�j�t, �s a l�ny �s ak�z�tt az idegen f�rfi k�z�tti kapcsolat milyens�g�t. Bosszantotta az az �rz�s, amit kiv�ltott bel�le a tudat, hogy tal�n valami lehetett k�z�tt�k a n�nek abb�l az �let�b�l, amir�l � egy�ltal�n nem tudott semmit. B�rmennyire hessegette el mag�t�l a gondolatot, r� kellett d�bbennie, hogy igenis f�lt�keny. Igen, � Perselus Piton f�lt�keny! Idegesen felpattant a padr�l. Ekkor - aznap m�r sokadszorra - �rezte a nyak�ban f�gg� med�l h�v�s�t. Kez�vel akaratlanul is odakapva m�g egyszer a hosszan telefon�l� l�ny fel� n�zett. Most m�r t�bb okb�l is v�rta, hogy v�gre befejezze azzal a Philippe-el a diskur�l�st. Nem akarta �rizetlen�l hagyni sem �t, sem Dracot, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy m�gis eleget tesz a med�l h�v�s�nak.

-         Ne mozdulj innen Malfoy! Mindj�rt j�v�k. – mondta, majd a legk�zelebbi mosd� fel� vette az ir�nyt.

-         Hov� is mehetn�k? – ny�gte flegm�n Draco, mik�zben szem�t le sem vette Valeri�n�r�l, aki tov�bbra is lelkesen besz�lt bele a kagyl�ba.

Piton t�voz�sa ut�n n�h�ny percre azt�n v�gre befejezte a t�rsalg�st, �s f�radt s�hajjal megfordulva riadtan vette �szre, hogy a f�rfi m�r nem �l Draco mellett. Gyors l�ptekkel pillanatok alatt a fi� el�tt termett, mik�zben szem�vel folyamatosan a k�rny�ket p�szt�zta.

-         Hova t�nt? – k�rdezte kiss� megremeg� hangon. F�lt, hogy a f�rfi tal�n ism�t bajba ker�lt, de f�lt att�l is, hogy esetleg magukra hagyta �ket.

-         Nem tudom – vonta meg a v�ll�t Draco. – Azt mondta mindj�rt j�n. Biztosan a mosd�ba ment, vagy ilyesmi.

-         Mindj�rt j�n? – k�rdezte Valeriana, de ink�bb csak megnyugtatta mag�t ezekkel a szavakkal.

Draco egy darabig v�rt, hogy Valeriana elmondja a telefon�l�s�nak eredm�ny�t, de miut�n l�tta, hogy a l�ny pillanatnyilag egy�ltal�n nem ezzel van elfoglalva, �gy d�nt�tt, hogy r�k�rdez.

-         Na, mit mondott a szomsz�dod?

-         Tess�k? – k�rdezte automatikusan Valeriana, mert csak azt �rz�kelte, hogy a fi� k�rdez valamit, a szavak �rtelme m�r nem jutott el hozz� mik�zben egyfolyt�ban a f�rfi megjelen�s�t leste. – Ott j�n n�zd! – csillant fel a szeme, amikor v�gre megpillantotta a k�zeled� fekete ruh�s alakot.

-         �n meglettem volna n�lk�le – d�nny�gte orra al� Draco, amit Valeriana v�gk�pp nem hallott meg, csak v�rta, hogy a f�rfi v�gre ott legyen mellett�k.

Csak n�zte ahogy k�zeledik fel�j�k rezzen�stelen arccal, ami semmilyen �rzelmet nem t�kr�z�tt �ppen �gy mint m�skor, m�gis most ez az arc most olyan csod�latosnak t�nt Valeriana sz�m�ra. Hat�rozott mozg�sa pedig biztons�got sug�rzott. Ahogy figyelte, m�r egy�ltal�n nem �rtette, hogy kor�bban mi is tasz�totta annyira a f�rfit�l. Tal�n ott, abban a pillanatban d�bbent r� igaz�n mit is �rez ir�nta. Mire Piton el�j�k �rt, m�r teljesen biztos volt �rz�seiben, egyed�l a f�rfi �rzelmein �s viselked�s�n nem tudott eligazodni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s