31. fejezet

Az elvesz�tett v�delem

-         Nos? – n�zett Piton a r�szegez�d� k�k szemp�rba. – Lett eredm�nye a hossz� t�rgyal�snak?

-         Igen – felelte Valeriana, majd elm�l�z�s�b�l felocs�dva folytatta. – Vagyis nem…

-         Most igen, vagy nem? – k�rdezte t�relmetlen�l Piton.

-         H�t tulajdonk�ppen mehet�nk Philippe h�z�ba, de � csak egy h�t m�lva, a darabja bemutat� el�ad�sa ut�n tud lek�lt�zni, hogy Draco mellett legyen. Azt mondtam, hogy Draco beteg, �s leveg�v�ltoz�sra van sz�ks�ge…

-         Nekem nem kell pesztra! – szak�totta f�lbe Draco kereszttestv�re mondand�j�t felh�borodva. Piton azonban teljesen m�sra lett figyelmes Valeriana r�vid besz�mol�j�b�l.

-         Egy h�t m�lva? – k�rdezte megr�k�ny�dve, mint aki nem is hisz a f�l�nek. – Mi nem maradhatunk itt egy h�tig!

-         Nincs m�s v�laszt�sunk! Legal�bbis �n biztosan itt maradok addig.

-         M�r megint egy v�ratlan b�kken� mi? – g�nyol�dott Piton a mellette �ll� n�t ezzel felett�bb felbosszantva.

-         Lehet, de ennyi belef�r nem? – feleselt vissza Valeriana.

-         Ennyi, de mi j�het m�g? – susogta szemreh�ny�an Piton.

-         Nem j�n semmi!

-         Valld be v�gre magadnak �s nek�nk is, hogy nem volt semmilyen terved, csak elindultunk a vakvil�gba!

-         Ez nem igaz! – v�dekezett Valeriana. – Itt vagyunk nem? Bevallom, azokra a hal�lfal�kra nem sz�m�tottam, de t�l�lt�k!

-         Nem rajtad m�lt! – vetette k�zbe g�nyos �llel Piton.

-         Lehet. Szerencs�m volt. De most itt vagyunk, �s mehet�nk oda, ahova elterveztem!

-         Igen, �s egy h�tig ott rostokolhatunk a pontatlan szervez�sed miatt, ha egy�ltal�n szervez�snek lehet nevezni azt a fejetlens�get, amivel ezt az eg�sz utaz�st jellemezni lehet! Csak azt nem �rtem Dumbledore hogy egyezhetett bele! Egy�ltal�n mit fog sz�lni, ha est�re nem �rkez�nk vissza, ahogy a nagy terv szerint kellene? – lovalta bele mag�t fokoz�d� d�h�be Piton.

-         Egy h�t nem a vil�g!

-         Te tudod egy�ltal�n mi az, hogy k�telezetts�g? – ki�ltotta Piton a l�ny arc�ba, mire n�h�ny j�r�kel� a veszeked�k fel� fordult.

-         Ad�dhatnak olyan helyzetek, amikor h�tt�rbe ker�lhet!

Draco, aki hol egyik, hol a m�sik veszeked�re kapkodta  tekintet�t, �gy �rezte v�gre v�get kellene vetni ennek a teljesen rem�nytelen vit�nak.

-         �n j�l meg lenn�k egy h�tig egyed�l, hiszen nem vagyok m�r gyerek! – mondta rem�lve, hogy ezzel az �tlettel lez�rhatja a medd� sz�csat�t.

-         Nem! – fordult egyszerre Piton, �s Valeriana a fi� fel� minden felgy�lemlett d�h�ket r�z�d�tva.

-         Csak egy �tlet volt. De ebben legal�bb mindenki egyet�rt. – vonta meg a v�ll�t Draco l�tva, hogy a felvetett lehet�s�g nem aratott nagy sikert.

Valeriana d�h�sen f�jtatott egyet, majd elindult sebes l�ptekkel az �zlet fel�, amely k�zben kinyitott. Draco a szem�vel szikr�kat sz�r�, sz�j�t szigor� v�konys�gba szor�t� tan�rra n�zve jobbnak tal�lta, ha gyorsan Valeriana ut�n megy, miel�tt a f�rfi minden m�rg�t rajta t�lti ki.

Valeriana sorra tologatta a felf�ggesztett ruh�kat maga el�tt, de igaz�b�l nem is azokat figyelte. Gondolatai az im�nt lezajlott heves vita k�r�l j�rtak. �rezte, s�t tudta, hogy a f�rfinak sok mindenben igaza volt. M�gis bosszantotta, ahogy azokat a fej�hez v�gta, �s be kellett vallania mag�nak, hogy bizony f�jt az igazs�g. Sz�gyellte mag�t, ami�rt percr�l-percre minduntalan r�termetlens�g�vel kell szemben�znie, �s bosszantotta, hogy pont az el�tt a szem�ly el�tt, akinek legink�bb bizony�tani szeretne.

-         �n m�r v�lasztottam is – l�pett oda Draco a l�ny mell� kez�ben egy farmernadr�ggal �s egy kock�s pul�verrel.

-         Hm? – n�zett fel r� Valeriana. – Ja, tedd oda a pultra, majd a t�bbivel egy�tt kifizetem.

Piton ekkor l�pett be az �zletbe. Felkapott egy kosarat, �s neki�llt a f�rfi ruh�k k�z�tt kutatni. Egy darabig minden egyes nadr�got, �s inget m�la undorral f�lretolt, majd egy id� ut�n hirtelen j�tt �tlettel igyekezett min�l dr�g�bb cuccokat a kosar�ba gy�jteni. Olyan d�h�s volt a l�nyra, �s tal�n mag�ra is, ami�rt hagyta mag�t ebbe a kiruccan�sba beler�ncig�lni, hogy elhat�rozta megleck�zteti. Tudta, hogy kaptak n�mi bankjegyet Dumbledore-t�l, de biztos volt benne, hogy nem ennyit.

Hosszas v�logat�s ut�n Piton is feltette kosar�t a pultra f�l�nyes arckifejez�se k�s�ret�ben. Azonban, amikor az elad� kimondta a meglehet�sen nagy �sszeget, �s Valeriana kecsesen el�vette t�sk�j�b�l bankk�rty�j�t, majd minden gond n�lk�l kiegyenl�tette a bus�s sz�ml�t, az arc�ra fagyott az a g�nyos mosoly, ami �ppen elter�lni k�sz�lt �br�zat�n. Nagyot nyelve k�vette a kez�be nyomott pakkokkal k�t t�rs�t a legk�zelebbi mosd� fel�.

Valeriana �s Draco pillanatok alatt �t�lt�ztek, �s odakint a v�r�ban t�relmetlen�l lest�k a hosszan k�sz�l�d� tan�rt. Azt�n egyszer csak megjelent az ajt�ban. Els� r�n�z�sre nem sokat v�ltozott a k�lseje, hiszen most is talpig feket�ben volt, de a sportos-eleg�ns k�ls�vel, amit �jdons�lt ruh�zata k�lcs�nz�tt, ak�rmelyik divatlapban megjelenhetett volna.

-         Val�ri! – hangzott  egy hang a h�tuk m�g�l.

Valeriana hirtelen megp�rd�lt, �s m�ris rohant r�g nem l�tott bar�tja fel�. Piton pedig felh�zott szem�ld�kkel n�zte v�gig, ahogy egy magas, borost�s arc�, fiatal v�kony f�rfi nyak�ba ugrik a sz�m�ra olyan fontos n� egy feszes farmernadr�gban �s pufidzsekiben. Ott �llt, �s igyekezett rezzen�stelen arccal t�rni, hogy azok ketten hosszan �lelik egym�st, majd a sz�m�ra �rthetetlen nyelven boldog csacsog�sba kezdenek.

-         Maga �rti, hogy mir�l besz�lnek? – k�rdezte Draco csendben, akit szint�n nagyon zavart, hogy Valeriana m�r j� n�h�ny perce folyamatosan besz�l azzal az idegennel egy olyan nyelven, amib�l � egy kukkot sem �rt.

-         Nem – j�tt a nyers v�lasz.

-         Most m�r b�nom, hogy nem hallgattam any�mra, amikor arra pr�b�lt r�venni, hogy tanuljak franci�ul, de…

-         Fogd be a sz�d! – mondta Piton d�h�sen, mintha Draco besz�de zavarn� abban, hogy nem �rti a k�t fiatal besz�lget�s�t.

Hosszas n�ma v�rakoz�s k�zben mindketten igyekeztek alaposan felm�rni az idegen f�rfit. Draco olyan szemmel, hogy � lesz az elk�vetkezend� id�szakban a lak�t�rsa, Piton pedig mint vet�lyt�rs�ra tekintett. Ahogy figyelte, egyre jobban r� kellett d�bbennie, hogy a fiatal f�rfi bizony sokkal jobban illene Valerian�hoz, mint �, mind korban, mind k�ls�leg. Ak�rmilyen ruh�t vesz is fel, az�rt � csak egy j� k�z�pkor�, megkeseredett var�zsl� marad, m�g Valeriana maga a zsenge, �de fiatals�g.

Keser�en figyelte a mosolyg�, egym�sba karolva k�zeled� p�rt, �s a bemutatkoz�s k�zben m�g annyira el volt foglalva az idegen f�rfi Valeriana fel� ir�nyul� kedves mozdulataival, hogy �szre sem vette Philippe mikor v�ltott �t a francia nyelvr�l angolra.

R�viden megbesz�lt�k, hogy Valeriana aut�j�val fognak leutazni a tengerparti nyaral�ba, ahova Philippe egy h�t m�lva szint�n lek�lt�zik. Mik�zben a parkol� fel� haladtak, Philippe Dracoval pr�b�lt bar�tkozni, �s a muglikkal szemben mindig fenntart�sokkal viselked� fi�nak hamar szimpatikus lett leend� lak�t�rsa.

Philippe pr�b�lt n�h�ny kedves sz�t Pitonnal is v�ltani, de annak sz�kszav� kelletlen v�laszai ut�n ink�bb nem forsz�rozta tov�bb a besz�lget�sek ind�tv�nyoz�s�t. A r�vid �ton, ami a legk�zelebbi metr��llom�sig tartott, francia nyelven ki is fejtette Valerian�nak sajn�lat�t, ami�rt ilyen faragatlan tusk�val kell egy hetet elt�lteni�k, �s meg�g�rte, hogy nagyon siet. Valeriana csak csendben mosolygott, �s a visszapillant�t�kr�n kereszt�l az �ppen er�sen kritiz�lt f�rfira n�zett, aki ebb�l azonnal kital�lta, hogy val�sz�n�leg r�la eshetett sz�. S�rt�d�tten elford�totta a fej�t, �s csak n�ma biccent�ssel k�sz�nt el a kocsib�l kisz�ll� f�rfinak.

Az �t sor�n sem sz�lt semmit. Valeriana h�ta m�g�tt �lve csendben csod�lta a n� minden mozdulat�t. Ahogy a korm�nyt fogja, ahogy sebess�get v�lt, ahogy az oldals� t�k�rbe pillantva �thajtanak k�nny� szerrel a m�sik s�vba, �s bizony be kellett vallania, hogy Valeriana ehhez nagyon �rt.

Az �t sor�n azt�n m�g t�bbsz�r leny�g�zte �tit�rsait Valeriana azzal a magabiztoss�ggal, amivel a muglik vil�g�ban k�zlekedett. A benzink�t, a gyorsb�f�k, az ital-automat�k,  a bank-automat�k, az aut�p�ly�k forgalma egyre ink�bb r�d�bbentette a h�ts� �l�sen �l� k�t szem�lyt, hogy az a vil�g, amit eddig nem ismertek �s megvetettek, bizony nagyon j�l szervezett, �s tele van olyan csod�kkal, amiket eddig �k el sem tudtak k�pzelni. Persze l�pten-nyomon tal�lkoztak olyan dolgokkal is, amir�l meg�llap�tott�k, hogy egy kis var�zslattal sokkal egyszer�bb lenne, de a var�zstalanok lelem�nyess�ge egyre ink�bb mag�val ragadta k�l�n�sen Dracot, akit sz�lei ezekt�l az „alantas” n�pekt�l gondosan t�vol tartottak.

K�s� este �rkeztek meg a tengerparti kis faluba, melynek egy f�lrees� r�sz�n �llt mag�nyosan, a partt�l nem messze Philippe h�za. Valeriana mag�baszippantva az ismer�s tengeri leveg�t, frissen kipattant az aut�b�l, majd a kor�bban v�s�rolt �lelmiszerekkel teli szatyrokat kiv�ve a csomagtart�b�l, belenyomta a h�ts� �l�sr�l el�v�nszorg�k kez�be.

A h�z, amelybe hamarosan bel�ptek, egy k�tszintes, f�b�l k�sz�lt nyaral� volt, ami azonban t�li lakhat�sra is teljesen alkalmas volt. Valeriana miut�n k�t t�rsa �mulat�ra a f�kapcsol�t felkattintva f�ny�ramba var�zsolta az eg�sz h�zat, gyorsan felkapcsolta a f�t�st is.

M�g Draco az emeletre indult felder�t� �tra, Piton gyanakodva szeml�lte azt a sok idegen berendez�st, amivel a lak�s fel volt szerelve. N�ha d�nny�g�tt valamit az orra al� el�gedetlen�l, amit Valeriana igyekezett meg sem hallani. Nagyon fesz�lyezte a f�rfi viselked�se, �s az, hogy az eg�sz �ton nem sz�lt hozz� egy sz�t sem. Persze ez m�gis jobb volt, mint vitatkozni vele, de ism�t kezdett teljesen �sszezavarodni. Nem �rtette, hogy egyszer mi�rt gondoskod�, figyelmes, m�sszor pedig ideges, �s rideg vele.

Hasonl� lelki k�zdelmek j�tsz�dtak le Pitonban is, akit tal�n a f�radts�g miatt egyre ink�bb uraltak �rzelmei. �gy amikor a konyh�ba �rve szok�sos modor�n megk�rdezte, Valeriana mit sz�nd�kozik csin�lni azzal a p�r gusztustalan nyers hallal, megint kipattant k�z�tt�k egy �jabb �rtelmetlen vita. �rzelmi bizonytalans�guk, �s az eg�sz napos fesz�lts�g olyan szavakat hozott ajkukra, amiket val�sz�n�leg m�s k�r�lm�nyek k�z�tt ki sem ejten�nek. �rtelmetlen r�galmak, �s kritik�k hangzottak el egyre hevesebb, �s hangosabb modorban. Mire az emeltr�l �rkez� Draco a l�pcs� alj�ra �rt, m�r csak azt l�tta, hogy Valeriana kab�tj�t felkapva kirohan az ajt�t hangosan becsapva maga m�g�tt. A h�zban csend lett. Draco �rezte, hogy most jobb ha nem mutatkozik tan�ra el�tt, ez�rt a nappaliban egy k�nyvvel a kez�ben lehuppant egy f�lrees� fotelba, hogy ott csendben megh�zza mag�t. Mindig is tudta, hogy kereszttestv�re, �s Piton soha sem kedvelte egym�st, de azt m�gsem gondolta, hogy ennyire nagy az ellenszenv k�z�tt�k. M�r el�re rettegett att�l a p�r napt�l, amit vel�k kellett elt�ltenie. Csak abban rem�nykedett, hogy mivel megegyeztek abban, hogy nem var�zsolnak, tal�n nagyobb k�rt nem tesznek majd egym�sban.

Pedig ha tudta volna, hogy nem a gy�l�let f�ti �ket, hanem valami m�s, ami sokkal csod�latosabb!

Valeriana ki�rve a szabadba, v�gre elengedhette mag�t, �s kifakadhatott bel�le a visszafojtott, k�ts�gbeesett zokog�s. Kab�tj�t �sszeh�zva haladt a csendben hull�mz� tenger fel�. Le�lt az egyik buck�ra, majd a csillagos eget, �s v�z fodrait b�mulva lassan megnyugodott. El�vette zseb�b�l a kor�bban odak�sz�tett ikert�kr�t, �s m�r h�vta is nagyapj�t. Nem kellett sokat v�rnia, hiszen Dumbledore m�r �r�k �ta csak a t�k�r p�rj�t leste, �s a boldog megk�nnyebb�l�s csillant meg szem�ben, mikor megl�tta �ps�gben unok�j�t.

Valeriana a kor�bbi hangos veszeked�st�l �s a s�r�st�l rekedt hangon hozz�kezdett a t�rt�ntek elmes�l�s�hez, de nagyapja hamar f�lbeszak�totta.

-         M�r mindent tudok, hiszen Perselus t�bbsz�r is �rtes�tett helyzetetekr�l, de az�rt most, hogy a szememmel is l�tom, hogy �ps�gben vagy, m�r sokkal nyugodtabb vagyok.

-         �rtes�tett t�ged? Hogyan? – csod�lkozott Valeriana.

-         Az most nem l�nyeges, az a fontos, hogy �ps�gben meg�rkeztetek.

-         Sajnos csak egy h�t m�lva tudunk hazamenni…

-         Tudom, �s ennek nem nagyon �r�l�k, mert itt is nagy sz�ks�g lenne r�tok, de tudom hogy jobb, ha Draco nem marad egyed�l.

-         Piton nyugodtan hazamehet, ha sz�ks�ged van r� – mondta Valeriana, b�r az igazat megvallva ezt egy�ltal�n nem akarta.

-         Tudod, hogy nem engedn�m, hogy magadra maradj!

-         Igen – nyugodott meg Valeriana miut�n azt a v�laszt kapta, amire v�rt.

-         Van m�g valami, amit meg kellene besz�ln�nk! – mondta kis gondolkod�s ut�n Dumbledore.

-         Igen? – f�rk�szte nagyapj�t nagyot ugr� gyomorral Valeriana att�l tartva, hogy esetleg Piton kicsit kritikusabban sz�molt be esetlens�g�r�l.

-         Az �jszaka folyam�n t�bbsz�r k�ldt�l seg�lyk�r� gondolatokat �ppen �gy, mint Szilveszter napj�n. – mondta lassan Dumbledore.

-         Seg�lyk�r� gondolatokat? �n? – h�zta fel szem�ld�k�t csod�lkozva Valeriana.

-         Nem is tudt�l r�la?

-         Nem!

-        Sejtettem – mondta Dumbledore nagyot s�hajtva, majd kis sz�net ut�n folytatta. – �desany�dt�l nem kapt�l egy nyakl�ncot?

-         De igen, de Szilveszterkor ellopta az a mugli, aki megt�madott. – v�laszolt Valeriana, b�r nem igaz�n �rtette, hogy annak a l�ncnak mi k�ze van a t�rt�ntekhez.

-         Ezek szerint, az�ta nem viseled – gondolkodott hangosan Dumbledore. – �desany�d nem mondta el, hogy mi�rt kell hordanod azt a l�ncot?

-         Nem – Valeriana egyre ink�bb nem �rtette nagyapja gondolkod�smenet�t.

-         De ugye tudod, hogy mi az a telepatom�gia?

-         Igen. Az egy nagyon ritka k�pess�g, amikor…- hadarta a v�laszt Valeriana, de azt�n a hirtelen felismer�st�l elakadt a hangja. – Nagyapa! Azt gondolod, hogy…

-         Most m�r nem csak gondolom, hanem tudom is! – mondta Dumbledore, �s maga sem tudta, hogy a bizonyoss�gnak �r�lj�n-e vagy sem. – �desany�d is tudta, hiszen az�rt kaptad azt a nyakl�ncot, hogy megv�djen a felesleges gondolat – �s �rzelem�raml�st�l t�ged �s a k�rnyezetedet.

-         De mi�rt nem mondta el nekem? – k�rdezte Valeriana, aki szinte fel sem tudta fogni, hogy olyan k�pess�g birtok�ban van, amir�l nem is tudott. – Csak azt mondta, hogy a nyakl�ncot sohase vegyem le, mert b�rmi t�rt�nik, az fog meg�vni engem. A mama szerette a legegyszer�bb dolgokat is valami nagy csod�val, vagy egy mes�vel �rdekesebb� tenni. – futottak k�nnyek Valeriana szem�be az eml�kez�st�l. – De most m�r tudom, hogy ebben igaza volt.

-         F�ltett t�ged, �s azt gondolta, jobb ha nem is tudsz err�l a k�pess�gedr�l, hiszen ez amennyire hasznos, annyira vesz�lyes is tud lenni. T�ls�gosan nagy hatalom ez, amit nehezen lehet okosan kezelni. Az ember olyanokat tud ak�r vesz�lybe is sodorni akaratlanul, akik a legfontosabbak sz�m�ra. �desany�d nem �r�k�lte, de nagyany�d ragaszkodott hozz�, hogy viselje a m�gikus k�vet tartalmaz� medaliont.

-         A nagymama is telepatom�gus volt?

-         Nem – felelte kicsit szomor� hangon Dumbledore. – �n vagyok az.

-         Akkor neked is…

-         Igen, az �n nyakamban is van egy ilyen k�, �s fontos, hogy a ti�dbe is min�l hamarabb ker�lj�n egy. Csomagot k�ldeni oda t�l kock�zatos, de mire visszaj�tt�k igyekszem beszerezni egyet. Addig pedig pr�b�ld meg kord�ban tartani gondolataidat �s az �rzelmeidet!

-         Nagyapa! Ha az a med�l a nyakamban lett volna, lehet, hogy nem t�mogattad volna ezt az utaz�st? – k�rdezte f�lve Valeriana, b�r az �j ismeretek tudat�ban m�r szinte biztos volt a v�laszban.

-         Lehet, hogy nem. – v�laszolta Dumbledore mik�zben biztos volt, hogy ezzel most f�jdalmat okoz unok�j�nak. – K�zt�nk t�l er�s a lelki kapocs a k� hat�sa mellett is, nemhogy an�lk�l. Ez�rt mondom, hogy nagyon vesz�lyes is tud lenni ez a k�pess�g. Persze nem csak a visel�je, hanem a k�rnyezete sz�m�ra is.

-         Keresztap�m eml�tette, hogy van olyan k�pess�gem, amit a Nagy�r szolg�lat�ba �ll�thatok majd. Akkor ezt nem �rtettem, de most m�r tudom, hogy erre gondolt.

-         Ezek szerint Voldemort is tud r�la. Ez�rt igyekszik szem�lyesen nem tal�lkozni veled. Tart t�led, mint ahogy t�lem is.

-         �s hogy akarja kihaszn�lni ezt a k�pess�gemet?

-         Ha nagyon akarja, biztosan meg fogja tal�lni a m�dj�t.

-         Mit tehetek ellene? – k�rdezte Valeriana, aki most m�r egyre ink�bb kezdett f�lni saj�t mag�t�l.

-         Egyenl�re semmit. Nem sok es�lye van, hogy megtal�l ott ahol most vagy, azt�n amint meg�rkezel, �s felveszed a med�lt, m�r nagyobb biztons�gban leszel. Addig pedig, mint mondtam vigy�zz a gondolataidra, �s maradj Perselus mellett!

-         Nagyapa, - kezdte Valeriana lassan feltenni azt a k�rd�st, ami olyan r�g�ta foglalkoztatta. – mi�rt nem mondtad el, hogy � egy hal�lfal�?

Dumbledore el�sz�r meglep�d�tt, hogy unok�ja honnan tudhat err�l, majd mag�t�l �rtet�d� hangon v�laszolt.

-         Mert eddig nem volt jelent�s�ge, �s � csak annyira hal�lfal�, amennyire te. Ezen k�v�l – folytatta kis sz�net ut�n. – kev�s olyan ember van, akiben annyira megb�zn�k mint benne. A hossz� �vek sor�n m�r sokszor bizony�totta h�s�g�t, odaad�s�t mind nekem, mind a Rendnek. Hidd el, nyugodtan r�b�zhatod magad! Nem v�letlen�l k�ldtem �t veletek. � pontosan tudja, hogyan lehet a s�t�t var�zslatok ellen v�dekezni, �s a hal�lfal�kat kij�tszani.

Valeriana ezek ut�n m�r megsz�lalni is alig b�rt. Nagy �r�m volt sz�m�ra, hogy v�gre teljes bizonyoss�got nyert Piton hovatartoz�sa, ugyanakkor rendk�v�l sz�gyellte mag�t amiatt, hogy eddig nem hitt a f�rfi szavainak.

Miut�n elk�sz�ntek egym�st�l, Valeriana eltette a t�kr�t, majd gondolataiba mer�lve messzire b�mult a hull�mz� tenger f�l�tt. Ahogy figyelte a v�gtelen messzes�get, minden probl�ma olyan t�volinak, �s val�szer�tlennek t�nt. Az egyre h�l� leveg� hat�s�ra �tfagy� l�bait szorosan mag�hoz h�zta, �s karjaival �tkulcsolva pr�b�lta felmeleg�teni �ket.

-         Mi�rt nem j�ssz be? A v�g�n m�g megf�zol! – sz�lalt meg a kedves hang Valeriana h�ta m�g�tt, mire sz�ve �r�lt kalap�l�sba kezdett. A hirtelen fel�tl�tt sok k�rd�s k�z�l tal�n az izgatta a legjobban, hogy a f�rfi eddigi k�zeled�se, az az �des �jszaka vajon csak az � agysz�lem�nye, vagy a f�rfi saj�t akarata volt-e.

-         Kit �rdekelne? – vetette oda egykedv�en.

-         P�ld�ul engem! – v�laszolt nyugodt hangon Piton.

-         Persze, mert akkor megint b�nthatn�l valamivel! – Valeriana m�r maga sem �rtette mi�rt kezd �jabb k�teked�sbe a f�rfival, de egyszer�en kik�v�nkozott az a fesz�lts�g, amit k�telyei keltettek benne, �s az egyetlen, akin pillanatnyilag azt levezethette, a f�rfi volt.

-         �n nem akarlak b�ntani!

-         Nem? M�gis �lland�an azt teszed! Mindenbe belek�tsz!

-         Mert okot adsz r�! –kezdett Piton kiz�kkenni a b�ket�r�sb�l.

-         Ha nem adok, akkor pedig keresel! Im�dsz f�jdalmat okozni, s�rtegetni mindenkit!

-         Ez nem igaz!

-         Nem? Akkor mi�rt gy�l�l mindenki? –pattant f�l d�h�sen �lt�b�l Valeriana.

-         Te is gy�l�lsz? – k�rdezte Piton csendesen a l�ny szemeibe n�zve.

Valeriana egy darabig csak n�zett vissza a s�t�t szemp�rba. Nagyapja szavai csengtek f�l�ben, mi szerint f�keznie kellene gondolatait, �rzelmeit, �s b�rmennyire nehez�re is esett, megpr�b�lt ennek eleget tenni.

-         Igen! – ny�gte, majd hogy ne kelljen tov�bb a f�rfi k�zels�g�t elviselnie, megfordult, �s elindult a h�z fel�.

-         Ez nem igaz! – kapott Piton a l�ny karja ut�n, s a szor�t�s olyan er�sre sikeredett, hogy Valeriana felszisszent, tiltakoz� d�h�t ez pedig csak felsz�totta.

-         Gy�l�llek! – kiab�lta a f�rfi arc�ba k�nnyeivel k�szk�dve. – Gy�l�llek, ami�rt ilyen vagy! Gy�l�llek, ami�rt a saj�t gy�vas�god miatt m�sokat b�ntasz…

-         Nem vagyok gy�va! – szor�totta meg ism�t d�h�sen Piton Valeriana karj�t, aki ezt m�r szinte alig �rz�kelte, csak a mellkas�t szor�t� k�ts�gbees�st�l, �s a tork�t fojtogat� s�r�st�l szenvedett. K�zd�tt maga ellen igyekezve legy�zni saj�t �rz�seit, v�gy�t. �gy �rezte, hogy abban az elveszett helyzetben, amibe ker�lt, m�r mindegy miket v�g a f�rfi fej�hez.

-         De igen! F�lsz szemben�zni saj�t magaddal, az �rz�seiddel! F�lsz mindent�l, ami idegen, amit�l esetleg jobban �rezheted magad! A legjobban pedig saj�t magadt�l f�lsz, �s ez�rt mindenki m�st okolsz! – ord�totta Valeriana, majd karj�t kir�ntotta Piton d�bbenett�l lazul� szor�t�s�b�l.

Gyors l�ptekkel, szinte szaladva hagyta h�tra  a k�v� dermedt f�rfit, akivel eddig m�g soha senki nem besz�lt �gy. Ahogy �llt, �s n�zte a t�volod� n�t, r� kellett d�bbennie, hogy mennyire igaza van. M�r h�napok �ta az�rt k�zd�tt, hogy nehogy t�ls�gosan k�t�dj�n hozz�, mik�zben egyre ink�bb elviselhetetlenn� v�lt minden perc, amit n�lk�le kellett elt�ltenie. Akkor, azon az �jszak�n tal�n t�nyleg csak az alkohol seg�tett neki abban, hogy v�gre merje v�llalni az �rz�seit. Nem tudta elhinni, hogy Valeriana gy�l�ln�, hiszen n�h�ny mozdulat �s tekintet teljesen m�sr�l �rulkodott.

M�r vagy egy �r�ja j�rk�lt fel, s al� a parton, amikor Draco hangj�ra lett figyelmes. A fi� messzir�l ki�ltva h�vta vacsor�hoz. Piton intett neki jelezve, hogy hallotta az invit�l�st, majd elindult. Feln�zett a h�zra, aminek s�rga f�nyben �sz� ablakai melegen csalogatt�k, s az odabent l�v� csod�latos l�ny m�gnesk�nt vonzotta. Mire fel�rt a bej�rathoz, m�r pontosan tiszt�ban volt vele mit �rez, �s pontosan tudta azt is, mit kell tennie.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s