33. fejezet

�jabb k�telyek

Valeriana az emeleti folyos�n elk�sz�nt Philippe-t�l, majd sietve benyitott saj�t szob�j�ba, ahol m�r t�relmetlen�l v�rta Perselus.

-         Sok�ig besz�lgettetek! – mondta a f�rfi szemreh�ny�an, de ahogy a l�ny egy h�zelg� macska m�dj�ra hozz�simult, m�r elsz�llt minden haragja, ami a v�rakoz�s hossz� percei alatt gy�lemlettek fel.

-         Ne haragudj, de holnap elutazunk, �s nem tudom mikor tal�lkozhatunk megint. – mondta Valeriana, mik�zben szorosan �lelte mag�hoz a f�rfit. – Megbesz�lt�k, hogy majd kivisz minket a buszp�lyaudvarra, mert azzal megy�nk P�rizsba, hogy az aut�t itt hagyhassuk nekik.

-         Hoppon�lva fogunk hazamenni. – jelentette ki Perselus mag�t�l �rtet�d� hangon.

-         De hiszen az �gy nem biztons�gos, �s k�l�nbenis vas�rnapra �gy is k�nyelmesen haza�r�nk! – n�zett f�l riadtan Valeriana, �s maga sem tudta, hogy a hoppon�l�s vesz�ly�t�l f�l, vagy egyszer�en sajn�lja, hogy �gy ler�vid�l a f�rfival kettesben elt�lt�tt id�szak.

-         Dumbledore-nak sz�ks�ge van r�nk, �s holnapra felt�tlen�l a Roxfortban kell lenn�nk. A hoppon�l�s lev�d�s�t pedig csak b�zd r�m!

-         Nem akarom, hogy bajod legyen! – mondta Valeriana, hiszen tudta, hogy a hoppon�l�s rezonanci�j�nak bezavar�sa csak fekete m�gi�val lehets�ges.

-         M�r sz�mtalanszor megcsin�ltam. Ne f�lj most se lesz t�le semmi bajom. – sim�totta meg kedvesen Perselus az agg�d� arcot.

-         De a sz�ved…

-         Nem lesz t�le semmi bajom! – t�relmetlenkedett a f�rfi. Szokatlan volt sz�m�ra, hogy valaki ennyire f�lti, �s ez most k�l�n�sen fesz�lyezte.

-         Menj�nk ink�bb busszal! – pr�b�lkozott Valeriana, ami m�g jobban feld�h�tette a m�sikat.

-         Valeriana! – d�rrent Perselus a l�nyra, aki ezut�n m�r nem sz�lt semmit, csak csal�dottan bevonult a f�rd�szob�ba.

Miut�n levetk�z�tt, megnyitotta a zuhanycsapot, �s be�llt a kellemes meleg v�z al�. Keser�s�ggel t�lt�tte el a t�ny, hogy m�r csak n�h�ny �ra v�lasztja el att�l a vil�gt�l, aminek t�vols�g�ban olyan nyugodtnak �s k�nny�nek �rezhette mag�t. V�ratlan volt sz�m�ra a h�r, �s most feldolgoz�sa is nehezen ment. Olyan boldog volt az elm�lt napokban, hogy hirtelen szomor�s�g�val nehez�re esett m�g az is, hogy a szeretett f�rfira n�zzen. Az pedig m�r teljesen k�ts�gbe ejtette, hogy mikor nagyapj�t�l megkapja a m�gikus k�vet tartalmaz� med�lt ez a csod�latos boldogs�g v�gleg szerte foszolhat

A v�z hangos zubog�s�t�l �s gondolatainak vihar�t�l nem is hallotta, amikor Perselus levetk�zve a f�rd�szob�ba l�pett. M�r csak azt �rz�kelte, ahogy h�tulr�l hozz�simul vizes test�hez. Egy pillanatra �sszerezzent, de azt�n �tadta mag�t az �lel�s �s a v�ll�ra lehelt l�gy cs�kok kellemes �rz�s�nek. A kor�bbi kellemetlen gondolatokat megpr�b�lta fej�b�l ki�zni, mert csak a pillanatnak szeretett volna �lni, ami lehet, hogy soha t�bbet nem ism�tl�dhet meg.

Megfordult, hogy l�thassa a f�rfi arc�t, szerelmet, v�gyakoz�st t�kr�z� szemeit, majd �rezhesse ajk�t, ahogy moh�n tapad az �v�re. Ha tehette volna a lelk�t is beleadta volna abba a cs�kba, csak hogy sohase legyen v�ge.

-         Nem akarom, hogy szomor� legy�l az utols� �jszak�n! – suttogta Perselus, miut�n a hossz� cs�k ut�n elv�ltak ajkaik.

-         Utols�? Hiszen holnap ugyan�gy egy�tt lesz�nk nem? – k�rdezte Valeriana, akinek aggodalma sokkal t�bbet takart, mint amit Perselus sejthetett volna.

-         Az�rt az iskol�ban egy kicsit m�sok a k�r�lm�nyek. – cs�kolgatta tov�bb finoman a l�ny arc�t.

-         Azt akarod mondani, hogy akkor most v�ge? – tolta el mag�t�l Valeriana a f�rfit. Att�l tartott, hogy boldogs�ga hamarabb befejez�dik, mint gondolta.

-         Mit gondolt�l? – csattant fel Perselus idegesen, akit az el�z� elh�r�t� mozdulat a v�zf�gg�ny al� nyomott. Mik�zben haj�b�l pr�b�lta kicsavarni a vizet, d�h�sen folytatta. – Bel�p�nk a kapun k�zen fogva, �s bejelentj�k boldogan kapcsolatunkat?

-         Igen. – csavarta el a csapot Valeriana idegesen. – Ezt is eltudn�m k�pzelni! – azzal t�r�lk�z�be bugyol�lva test�t mag�ra hagyta a f�rfit.

-         Valeriana! – kapott f�l Perselus is egy t�r�lk�z�t, �s a l�ny ut�n sietett, aki m�r odabent a szob�ban idegesen t�r�lk�z�tt. – Ezt meg kell �rtened! A munka az munkahely�, a mag�n�let pedig az otthon�. Nem tan�csos �sszekeverni a dolgokat.

-         Nem tudom, hogy �szrevetted-e, de a Roxfort sz�munkra mindkett�t jelenti. – v�gott vissza Valeriana mik�zben felvette pizsamafels�j�t.

-         �n sohasem tettem k�zre mag�n�letem egyetlen mozzanat�t sem. Erre k�l�n�sen �gyeltem, mert engem igaz�n zavarna, ha a folyos�n a h�tam m�g�tt pusmogva elemezgetn�nek ki a di�kok. – �rvelt tov�bb Perselus, de k�zben az�rt igyekezett �gy lav�rozni a szavakkal, hogy t�ls�gosan ne b�ntsa meg a l�nyt.

-         Sz�val a mi kapcsolatunk a te vil�gn�zeteid szerint hal�lra van �t�lve. – emelte meg hangj�t Valeriana nem t�r�dve azzal, hogy rajtuk k�v�l m�g ketten laknak a h�zban.

-         Nem! –ki�ltott vissza Perselus, de az � fej�ben m�r �tvillant a szomsz�d szob�kban alv�k jelenl�te, �gy m�r sokkal visszafogottabb hangon folytatta. – Nem! Mi�rt ne folytathatn�nk? Csak meg kell tal�lnunk a m�dj�t, hogy ne sz�rjon senkinek se szemet, hiszen ott nem csak egy di�k el�tt kell titokban tartanunk a viszonyunkat.

-         Arra gondolsz, hogy majd akkor �s ott tal�lkozhatunk, amikor �s ahol te biztons�gosnak  tartod? Nehogy kider�lj�n, hogy a nagy Perselus Pitonnak �rzelmei vannak? Vagy tal�n engem sz�gyellsz? – n�zett szemreh�ny�an a f�rfi szemeibe eg�szen k�zelr�l, majd durc�san h�tat ford�tott neki, �s befek�dt az �gyba.

A nagym�ret� �gy legsz�l�n helyezkedett el h�ttal a f�rfi t�rfel�nek, paplanj�t pedig eg�szen a nyak�ig felh�zta jelezve, hogy jobb lenne, ha a vit�t tov�bb nem folytatn�k. Csal�dott volt ugyan, hogy hamarabb szak�tanak, mint ahogy sz�m�tott r�, de pontosan tudta, hogy ez m�snap minden bizonnyal �gyis bek�vetkezett volna. Szomor�s�g �s f�jdalom fogta el a f�rfi �s a szerelem elveszt�se miatt. H�t neki csak ennyi adatott: n�h�ny nap!

�rezte, ahogy k�nnyek gy�lnek a szem�be, de igyekezett visszafojtani s�r�s�t, nehogy a f�rfi �szrevegye a l�mpa f�ny�n�l. Szem�t �sszeszor�totta, �s v�rta, hogy a kapcsol� kattan� hangja ut�n bek�vetkez� s�t�tben v�gre szabadj�ra engedhesse a felgy�lemlett k�nnycseppeket. Hagyta hadd csorogjanak v�gig arc�n, hogy azt�n a p�rn�ba sz�v�dhassanak.

Hallotta, ahogy a f�rfi beb�jik a paplan al�, �s elhelyezkedik. Hossz� percekig �gy fek�dtek csendben. Valeriana v�gyakozva az alig f�l m�terre fekv� f�rfi ut�n bel�tta, hogy most m�r mindennek v�ge. M�g a med�lra sem volt sz�ks�g, hogy f�ny der�lj�n Perselus igazi �rzelmeire. M�r egyre nehezebben tudta visszatartani a felt�rni k�v�nkoz� zokog�st, de nem akart gyeng�nek mutatkozva a hideg f�rfi el�tt t�ls�gosan felt�rni �rzelmeit. Most m�r nem!

Azt�n hallotta a paplan z�rren�s�t, �rezte az �gy enyhe rug�z�s�t, majd a f�rfi meleg test�t k�zvetlen�l az �v� m�g�tt. L�legzet�t visszafojtva v�rta, mi k�vetkezik.

-         Valeriana! – sz�lt halkan Perselus, �s megfogta a l�ny v�ll�t v�rva Valeriana reakci�j�t, de az meg sem mert sz�lalni, mert tudta, hogy egy hang se j�nne ki a tork�n. – Sajn�lom! – folytatta h�t – Nem akartalak megb�ntani! – tov�bbra sem j�tt v�lasz. – Nem akarlak elvesz�teni! – h�t elhangzott a var�zssz�, illetve var�zsmondat, amire Valeriana  m�r v�laszolni akart, de nem b�rt. A s�r�s m�lyr�l t�rt fel, s teste vele egy�tt r�zk�dott. Hinni akart az elhangzott szavaknak, de maga sem tudta, hogy megteheti-e azt.

Perselust megr�zta a l�ny v�ratlan zokog�sa, ami m�g jobban igyekezett tudatos�tani benne, mennyire megb�ntotta. �vatosan maga fel� ford�totta, �s szorosan mag�hoz �lelte. Valeriana pedig engedelmeskedett az ir�ny�tott mozdulatoknak, �s hagyta, hogy a f�rfi a h�t�t simogatva csit�tgassa. Engedte, m�r hogyne engedte volna, hiszen a m�sik k�zels�g�n�l jobban semmit sem k�v�nt.

-         �n sem akarlak elvesz�teni! – zokogta bele k�nnyes vallom�s�t a f�rfi f�l�be, mire az m�g szorosabban �lelte mag�hoz.

Az �lel�st pedig cs�kok k�vett�k, majd szerelm�ket beteljes�tett�k abban a gy�ny�rben, amit csak egy n� �s egy f�rfi adhat egym�snak.

Az �jszaka folyam�n nem esett t�bb sz� a j�v�vel kapcsolatban. Mindketten jobbnak l�tt�k, ha nem hozz�k fel a t�m�t. T�l sz�p volt az a n�h�ny �ra, amit reggelig m�g egy�tt t�lthettek a tengerparti h�z megnyugtat� biztons�g�ban.

M�snap a reggelin�l csendben falatoztak. Az elv�l�s hangulata mindannyiuk lelk�re s�t�t leplet bor�tott. Komoran n�ztek n�ha egym�sra, majd k�nyszeredett mosollyal hajoltak ism�t t�ny�rjuk f�l�.

Draco b�r belet�r�d�tt sors�ba, most m�gis nagy izgalommal �llt az elk�vetkez� id�szak el�. Valeriana mikor elb�cs�ztak m�g n�h�ny fontos dolgot mondott a fi�nak, �s mindenek el�tt meg�g�rtette vele, hogy nem tesz semmi meggondolatlan dolgot.

Philippe elvitte Valerian�t �s Perselust a buszp�lyaudvarra, hiszen a l�tszat kedv��rt �gy indultak �tnak.

-         Tegye boldogg�! – mondta csendben Philippe Perselusnak, mik�zben b�cs�z�ul illedelmesen kezet fogtak. – Ha megtudom az ellenkez�j�t, komolyan mondom velem gy�lik meg a baja!

Perselus m�r �ppen mondani akart valamit, de Philippe ezt nem v�rta meg. M�ris megfordult, �s elindult a jegyekkel �rkez� Valeriana fel�.

-         Az�rt n�ha halljak r�lad! – mondta, �s hosszan �t�lelte bar�tn�j�t, amit�l a h�ta m�g�tti f�rfi feszengeni kezdett.

-         Te besz�lt�l neki r�lunk? – k�rdezte Perselus, mikor m�r a buszon �ltek, �s �sszeh�zott szem�ld�kkel figyelte, ahogy Valeriana hosszan integet a j�rda sz�l�n �ll� f�rfinak.

-         R�j�tt, hogy mi van k�z�tt�nk. – fordult az ablak fel�l vissza Valeriana, miut�n Philippe kiker�lt l�t�mezej�kb�l.

-         H�t persze… - h�zta el a sz�j�t Perselus.

-         Ne morogj m�r! – mosolygott Valeriana, majd fej�t l�gyan a f�rfi v�ll�ra hajtotta.

F�l �ra m�lva meg�rkeztek a k�vetkez� �llom�sra, ahol lesz�lltak annak ellen�re, hogy a vezet� hosszan bizonygatta nekik, jegy�k eg�szen P�rizsig sz�l.

Csendben haladtak egym�s mellett. Nem tudtak semmi okosat sem mondani, �s legf�k�ppen nem akart�k az utols� percekben megb�ntani egym�st.

Lassan el�rtek a falu sz�l�hez, �s n�mi gyalogl�s ut�n egy kietlen ter�letre. �gy t�nt ebben az �vszakban senki sem szokott erre t�vedni. Csak n�h�ny b�d�, �s hirdet�t�bla jelezte, hogy a turistaszezonban itt igazi �let pezseghet.

Perselus miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy k�zel s t�vol rajtuk k�v�l nincs egy l�lek sem, el�vette p�lc�j�t.

-         V�rj m�g! – l�pett k�zelebb Valeriana riadtan, hiszen a mozdulatb�l sejtette, r�videsen mennie kell.

-         Menned kell! – �lelte mag�hoz Perselus a l�nyt, s b�r szavai annak t�voz�s�t s�rgette, karjai ink�bb marasztalt�k.

De azt�n gy�z�tt a j�zan �sz. Az �lel�s lazul�s�b�l Valeriana tudta, hogy most m�r nem h�zhatja tov�bb az id�t.

-         Amint meg�rkezel, menj Dumbledore-hoz! – mondta Perselus, �s m�r emelte p�lc�j�t, hogy a megfelel� var�zsig�vel �s mozdulattal l�trehozza a t�rer�t, ami a hoppon�l�s �tj�nak k�vet�s�t idegenek sz�m�ra lehetetlenn� teszi.

-         �s te? – k�rdezte gyorsan Valeriana, mik�zben agg�d� szemekkel k�vette a f�rfi karj�nak mozdulat�t.

-         Nekem egy kis id�be fog telni, mire ut�nad mehetek.

-         De nem lesz bajod a fekete m�gi�t�l ugye? – agg�dott tov�bb Valeriana, amit a f�rfi m�r egyre t�relmetlenebb�l hallgatott. �gy karj�t magasba emelte, majd kimondta azt a var�zsig�t, amit Valeriana soha �let�ben nem hallott, de tudta, hogy ereje �ri�si, �s haszn�l�ja gyeng�l�s�vel j�r majd.

-         Menj! – mondta Perselus, �s le sem vette szem�t a var�zslat hat�s�ra l�trej�tt ibolya sz�n� k�rr�l, ami a talajt�l n�h�ny centim�terre lebegett. – Csak �llj bele!

Valeriana sz� n�lk�l engedelmeskedett, �s miel�tt hoppon�lt volna, f�j� sz�vvel vetett m�g egy pillant�st kedves�re, akinek homloka m�r gy�ngy�z�tt az er�kifejt�s okozta verejt�kez�st�l.

-         Menj m�r! – mondta Perselus remeg� hangon, mik�zben reszket� keze alig b�rta p�lc�j�t tartva a var�zslatot fenntartani.

A k�vetkez� pillanatban Valeriana v�gre elt�nt. Perselus leengedte karj�t, �s ezzel egy id�ben azonnal  er�tlen�l omlott t�rdre. A leveg�t szapor�n vette, �s �rezte ahogy sz�ve g�rcsbe r�ndul. Reszket� k�zzel kutatta el� a kis �vegcs�t, aminek tartalma hamarosan enyh�l�st  hozott sz�m�ra. Tudta, hogy ez fog t�rt�nni, ez egy�ltal�n nem volt meglepet�s sz�m�ra, de nem akarta a l�nyt felizgatni azzal, hogy elmondja neki. Miut�n egy �r�kz�ld bokor m�g�tt megb�jt az esetleges j�r�kel�k el�l �s elgyeng�lve lefek�dt a f�ldre, nem �rdekelte sem az eg�sz test�t ural� kimer�lts�g, sem a f�jdalom, sem a hideg, amit a talaj sug�rzott mag�b�l, csak az volt fontos, hogy a n�t biztons�gban tudta.

Valeriana pedig mit sem sejtett a szeretett f�rfi k�nl�d�s�b�l mik�zben sebes l�ptekkel haladt a Roxfort fel�. Gondolatai ugyan hosszan kalandoztak visszafel� a f�rfi, �s a boldogs�gban elt�lt�tt napok fel�, de ahogy k�zeledett az igazgat�i szob�hoz, m�r ink�bb tal�lgatott a hazaj�vetel�ket s�rget� okok fel�l.

-         Valeriana! – �lelte �t nagyapja, amikor bel�pett a szob�ba. Dumbledore r�vid k�sz�nt�s ut�n m�ris el�vette zseb�b�l a nyakl�ncot, amin azt a bizonyos k�vet mag�ba foglal� med�l l�gott. – Tudom, hogy k�ls�leg nem pont olyan, mint �desany�d� volt, de a hat�suk megegyezik.

Valeriana csendben t�rte, hogy nagyapja nyak�ba akassza a l�ncot, mik�zben azon gondolkozott, hogy hat�sa mennyiben fogja megv�ltoztatni majd �let�t.

-         Egyszer�en nem tudom elhinni… - mondta, mik�zben ujjai a med�l hideg k�v�t simogatt�k. A k�vet, melyet kor�bbi nyakl�nc�n egy sz�nes kisg�mb foglalt mag�ba, amit idegen sohasem l�thatott.

-         Tudom, hogy neh�z – fogott hozz� Dumbledore. – �n is tan�tottam m�r, mikor r�d�bbentem erre a k�pess�gemre. Akkor �n is nagyon megijedtem. F�ltem, hogy nem tudom majd j�l kezelni, �s csak bajt hozok magamra, �s csal�domra.

-         Te hogy j�tt�l r�? – k�rdezte k�v�ncsian Valeriana, �s ruh�ja al� rejtette az �rt�kes �kszert.

-         A h�z, ahol laktunk Franciaorsz�gban volt, �n pedig ugye itt tan�tottam. �desany�d akkor eg�szen kicsi volt m�g, �s �n sokat agg�dtam �rte. Egyik h�tv�g�n, mikor hazamentem, nagyany�d azzal fogadott, hogy nem hagyom �jszak�nk�nt pihenni. Aggodalmam ugyanis t�bbsz�r arra k�sztette, hogy kikelve az �gyb�l r�n�zzen az alv� kisl�nyra. El�sz�r nevettem ezen, de azt�n egyre t�bb jel is azt bizony�totta, hogy telepatom�gus vagyok. Hosszas ut�naj�r�s ut�n siker�lt szert tennem a k�re, �s k�sz�ttettem egy med�lt, mely a mai napig itt l�g a nyakamban, hogy megakad�lyozzon abban, hogy ellen�rizetlen gondolatom m�sra k�nyszer�tsem.

-         Sohasem vetted le?

-         H�t – mosolyodott el szak�lla alatt Dumbledore – persze volt r� eset, hogy nem volt m�s v�laszt�som, minthogy ezt a k�pess�gemet felhaszn�lva el�rjem amit akartam, de ha az ember a val�s�gnak akar �lni, akkor jobb ha ezzel nem �l vissza.

Valeriana erre nem sz�lt semmit, hiszen ez volt az, ami a legjobban aggasztotta: mi volt a val�s�g �s mi nem az elm�lt hetekben.

-         Most pedig t�rj�nk a l�nyegre, ami miatt ilyen s�rget�en h�vtalak haza benneteket. – mondta komorabb arccal Dumbledore, majd �r�asztal�hoz l�pett, hogy onnan egy pergamenlapot vegyen k�zbe. – Ezt a levelet p�r napja kaptad. Szeg�ny bagoly val�sz�n�leg nagyon megzavarodott, amikor se itt, se sehol nem tal�lt t�ged, �gy n�h�ny nap ut�n �gy d�nt�tt, hogy visszat�r ide, amikor az egyik di�k a bagolyh�zban tal�lt r� teljesen kimer�lve, cs�r�ben a leveleddel.

Valeriana kez�be vette a megt�p�zott levelet, �s ahogy sz�tnyitotta, m�ris r�ismert keresztapja pecs�tj�re. Gyorsan �tfutotta a lapra vetett r�vid �zenetet, melyben Lucius azonnal mag�hoz k�reti Valerian�t.

-         Ut�lagos engedelmeddel m�r v�laszoltam is r� a nevedben. Szerencs�re tal�ltam a tantermedben kijav�tott dolgozatot, amelyen az �r�sod szerepel, �gy annak alapj�n nem volt neh�z a vonalvezet�sedet ut�nozva meg�rnom keresztap�dnak, hogy h�tv�g�n�l el�bb nem tudsz odamenni.

-         K�sz�n�m nagyapa! – tette zsebre Valeriana az �sszehajtogatott levelet. – Ezek szerint most oda kell mennem.

-         Igen. T�l kell esned rajta. Gondolom Dracor�l akar majd faggatni. L�gy nagyon �vatos a v�laszokkal! – mondta Dumbledore, majd kis sz�net ut�n folytatta. - Egy�bk�nt meg �r�l�k, hogy Perselussal j�l kij�ttetek!

-         Mi�rt, mit mondott? – dobbant nagyot Valeriana sz�ve.

-         Tulajdonk�ppen semmit, de azt hiszem ez azt is jelentheti, hogy nem szek�rozt�tok hal�lra egym�st. Vagy nem �gy volt?

-         De igen… - v�gta r� Valeriana gyorsan, �s �rezte, ahogy arc�ba sz�k�k a v�r. – Akkor �n… - mutatott ink�bb az ajt� fel�, hogy menek�lhessen a kellemetlen helyzet el�l.

-         �r�l�k, hogy �ps�gben haza�rt�l. Gondolom est�re Perselus is meg�rkezik…Sajn�lom, hogy erre a kimer�t� var�zslatra kellett megk�rnem, de t�l vesz�lyesnek tartottam felideges�teni Lucius Malfoyt azzal, hogy megv�ratod. Ezen k�v�l Perselus munk�j�ra is sz�ks�g�nk lenne. – mondta Dumbledore gondterhelten.

-         T�rt�nt valami? – k�rdezte riadtan Valeriana.

-         Nem. Ez az, hogy t�l nagy a csend, �s mi nem tudunk semmit, mint ahogy azt sem, hogy kit�l tudt�k meg a hal�lfal�k, hogy Dracot sz�ktetni igyeksz�nk?

-         Ugye most nem engem okolsz, vagy gondolod, hogy a med�l… - riadt meg saj�t gondolat�t�l Valeriana.

-         Nem! A telepatom�gus vagy csak jelenl�v�, vagy hozz� nagyon k�zel�ll� szem�lynek tudja �tadni a gondolatait, amik �ltal�ban ink�bb csak �rzelmeket t�kr�znek. Ilyen inform�ci� �tad�s�ra ezen az �ton k�ptelen lenn�l m�g med�l n�lk�l is. – nyugtatta meg unok�j�t Dumbledore. – Teh�t te, �s term�szetesen Perselus minden gyan�n fel�l �lltok.

-         Rajtunk k�v�l pedig csak te �s Draco tudott r�la. – folytatta a hangos gondolkod�st Valeriana. – Tal�n megl�thatott minket valaki? Vagy Dobby?

-         Nem, Dobby h�s�g�t sem k�tlem. De lehet, hogy igazad van, �s t�nyleg megl�thatott titeket valaki, de az  azt jelenti, hogy nem vagyunk biztons�gban az iskola falain bel�l sem. M�g �vatosabbnak, �s k�r�ltekint�bbeknek kell lenn�nk!

-         Gondolod, hogy k�z�l�nk valaki el�rul minket? – n�zett d�bbenten Valeriana nagyapj�ra.

-         Sajnos szinte biztos vagyok benne, de sejt�sem sincs, hogy ki.

R�vid csendes gondolkod�s �s tal�lgat�s ut�n azt�n Valeriana elb�cs�zott nagyapj�t�l, �s ugyan kedve szerint eg�szen m�st csin�lt volna, miut�n �t�lt�z�tt, elindult Roxmorts fel�, hogy onnan hoppon�lhasson.

Nem sokkal k�s�bb, m�r a havas utat taposta a nagy kov�csoltvas ker�t�s fel�. Miut�n �jszaka nem sokat aludt f�radt volt, de az�rt igyekezett gondolatait �sszeszedve felk�sz�lni a v�rhat� k�rd�sekre. A kapun bel�pve f�lve n�zett a sz�rke �gbolt f�ny�ben komoran �ll� �p�letre. Ahogy k�zeledett az ajt� fel�, �s figyelte a h�val lepett bokrokat, szemei el�tt megjelentek azok a kellemes ny�ri napok, amiket gyerekk�nt a kertben t�lt�tt el. Az akkor olyan kedves, �s meleg otthon, most ijeszt� �s rideg volt.

Az el�t�rbe l�pve a f�lhom�ly �s a csend furcsa �rz�seket keltett benne. A b�re alatt �rezte a h�z kellemetlen hangulat�t �s a s�t�ts�get, ami az itt lak�k lelk�ben rejtezik.

-         Miss. Lloyd! Az uram m�r v�rja a dolgoz�szob�ban! – jelent meg Mimi a kis man�. Elvette Valeriana kab�tj�t �s t�sk�j�t, majd a k�vetkez� pillanatban m�r el is t�nt a holmikkal egy�tt.

Valeriana egyre fojtogat� sz�vdobog�ssal indult el a kellemetlen hangulat� helys�g fel�, ahol Lucius Malfoy m�r t�relmetlen�l v�rta.

-         Tess�k! – hallotta a rideg, szigor� hangot Valeriana, miut�n b�tortalanul kopogott a s�t�t ajt�n.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s