34. fejezet

Neh�z nap

Lassan kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett a mindig f�lhom�lyba burkol�dz� szob�ba.

-         Megj�ttem keresztap�m – mondta Valeriana, �s becsukta maga m�g�tt a neh�z ajt�t.

-         M�skor elv�rom, hogy azonnal gyere, ahogy h�vlak! – n�zett fel Lucius az �r�sb�l, amit �ppen olvasott.

-         Nem tudtam hamarabb j�nni, mert… - kezdett Valeriana bizonytalanul magyar�zkodni, de Lucius d�h�sen leintette.

-         Nem akarok t�bb magyar�zatot hallani! �ppen el�g kifog�st �rt�l a leveledben. Azt mondd meg ink�bb, mit tudsz Dracor�l?

-         Dracor�l? – k�rdezte Valeriana �rtatlanul. Szerencs�re m�r j�l felk�sz�lten �rte a k�rd�s.

-         Egy hete elt�nt…

-         Elt�nt? – j�tszott tov�bb Valeriana, hogy tettetett tudatlans�ga val�s�gosnak t�nj�n.

-         Ezek szerint nem is tudsz r�la? – n�zett csod�lkozva Lucius keresztl�ny�ra.

-         Nem. Mi t�rt�nt?

-         Elindultunk egy�tt, hogy egy fontos feladatot v�grehajtsunk, amikor egyszer csak nyoma veszett. Egy viszonylag megb�zhat�nak mondhat� inform�tor szerint a Roxfortban j�rt, onnan m�g k�vett�k, de azt�n elt�nt. Azt hittem esetleg te tudsz valamit.

-         Nem. Nem tudok r�la. De mi�rt j�rt volna a Roxfortban?

-         Az ut�bbi id�ben olyan furcsa dolgai voltak… Nem tudom… Olyan k�pzetem t�madt mintha… - merengett el Lucius, de azt�n eg�szen k�zel hajolt Valerian�hoz. – Senki nem tudhatja meg! Senki, �rted? Nem engedem, hogy folt essen a csal�d h�rnev�n fiam gyenges�ge miatt! El kell titkolni mindenki el�tt, hogy nem tudjuk hol van Draco! Legink�bb a Nagy�r nem tudhatja meg! Ez�rt akartam mindenk�ppen besz�lni veled, miel�tt hozz� indulsz.

-         A Nagy�rhoz? – z�kkent ki a megtervezett besz�lget�s nyugalm�b�l Valeriana. Erre egy�ltal�n nem sz�m�tott.

-         H�vatott t�ged, de kimentettelek, mert fontos volt, hogy el�bb mi besz�lj�nk, ez�rt nem hozz� k�ldtelek egyb�l, de eb�d ut�n v�r t�ged. Addig pedig meg kell besz�ln�nk, mit fogsz mondani neki Dracor�l.

-         Keresztap�m, mi�rt gondolod, hogy a Nagy�r nekem jobban hisz, mint neked, aki r�g�ta h�s�ged bizony�tva k�veted �t?

-         Mert te olyan k�pess�g birtok�ban vagy, amivel ez nem okoz gondot. – mondta Lucius, mire Valeriana m�g rosszabbul �rezte mag�t, hiszen most m�r pontosan sejtette, mire gondol keresztapja.

-         Nem tudom, hogy siker�lhet-e? M�g sohasem csin�ltam ilyet! – pr�b�lkozott Valeriana, mert sehogy sem tetszett neki az �tlet. M�r az f�lelemmel t�lt�tte el, hogy Voldemorttal tal�lkoznia kell, nem hogy m�g megpr�b�lja kij�tszani!

-         Meg kell tenned! – mondta �sszeszor�tott fogakkal Lucius ellenvet�st nem t�r� hangon. – Miel�tt hozz� indulsz, leveszed a nyakl�ncot, majd ha Dracor�l k�rdez, elmondod neki, hogy hossz� megb�zat�sra k�ldtem.

-         Mit mondjak, ha r�szletekre is k�v�ncsi?

-         Majd kital�lsz valamit! – t�relmetlenkedett Lucius. – Valeriana, ezt meg kell tenned Draco�rt, �s a csal�dod�rt, ami most mi vagyunk sz�modra. Tudom, hogy meg tudod tenni!

Valeriana ebben m�r nem volt olyan biztos, mint keresztapja. Olyan dologra k�sz�lt, amit m�g sohasem pr�b�lt, �s r�ad�sul egy olyan hatalmas var�zsl�val szemben, mint a S�t�t Nagy�r.

Eb�d k�zben hol keresztapja ideges mozdulatait figyelte, hol Narcissa szokottn�l is s�padtabb arc�t. Keresztanyja eddig se sokat besz�lt f�rje jelenl�t�ben, most azonban kifejezetten sz�tlan volt.

Eb�d ut�n Valeriana mag�hoz vette Lucius tal�rj�t, �s maszkj�t, amit val�sz�n�leg m�s esetben nem sz�vesen adott volna idegen k�zbe, de mivel Valeri�n�� Roxfortban maradt, az �gy pedig nagyon s�rget� volt, �gy �tmenetileg m�gis megv�lt a rendk�v�l �rt�kes darabokt�l.

Valeriana keresztapja fel�gyel� tekintete el�tt levette, majd kez�be adta a csak n�h�ny �r�ja birtokolt m�gikus �kszert. Most, hogy tudta milyen hat�st kelthet, ha nem viseli, szinte f�lt saj�t mag�t�l, �s k�l�n�sen rossz �rz�s fogta el, hogy a k� v�delme n�lk�l kell Voldemort el� mennie. Ennek ellen�re nem tehetett m�st, mint felvenni a fekete k�penyt.

-         Ne felejtsd mit mondtam! – sz�lt m�g az utols� percben Lucius. – Meg kell v�dened Draco �s a csal�d becs�let�t!

Valeriana n�m�n b�lintott. Ahogy keresztapja ellentmond�st nem t�r� szigor� tekintet�t figyelte, maga sem tudta, hogy akkor abban a pillanatban a Nagy�r, vagy Lucius t�rsas�ga kellemetlenebb-e.

Felvette az �larcot, �s tork�ban dobog� sz�vvel �tadta mag�t a zuhan�snak �s a szeme el�tt p�rg� sz�nkavalk�dnak.  A k�vetkez� percben pedig az �porodott szag� helys�gben �rt padl�t a l�ba. Voldemort, mintha csak r� v�rt volna, az �r�asztal m�g�tti karossz�kben k�nyelmesen h�trad�lve figyelte az �rkez� l�nyt.

-          H�t megj�tt�l v�gre! – mondta an�lk�l, hogy megmozdult volna. Valeriana �gy l�tta j�nak, ha meg sem sz�lal m�g a Nagy�r el nem mondja mit k�v�n t�le. Feltolta az �larcot homlok�ra, �s �gy figyelte az aszott arcot. – �ppen a nagyap�dra gondoltam. Gondolom most azon t�ri a fej�t, hogyan ford�thatn� vissza azt a folyamatot, ami k�ts�gtelen�l az �n gy�zelmemet fogja eredm�nyezni.

-          Sokat tan�cskozik a F�nix Rendje. – mondta Valeriana csak hogy mondjon valamit, nehogy sz�tlans�g�val megint mag�ra harag�tsa Voldemortot.

-          Nagyon helyes! – �llt f�l v�gre az aszott, csontsov�ny test. – A t�l k�nny� gy�zelem nem sz�rakoztat. Mik a terveik?

-          Nem tudom pontosan. – adott Valeriana kit�r� v�laszt. – Igyekeznek, hogy ne legyen t�bb di�k, aki elhagyja az iskol�t.

-          H�t err�l m�r lek�sett! – nevetett fel h�tborzongat�an Voldemort. – H� k�vet�im m�r elvetett�k a magot, csak meg kell v�rni, m�g kikel. Azok, akik n�h�ny hete elj�ttek, hogy szolg�ljanak engem, csak t�red�k�k annak, akik m�g esedezve, k�ny�r�gve fognak el�m j�rulni. A f�lelem �s a k�tely m�r beette mag�t Dumbledore f�ltve �rz�tt vil�g�ba, �s el�bb-ut�bb szedi az �ldozatait. N�h�nyan majd bel�tj�k, hogy nem lehetnek biztons�gban m�sk�pp, csak ha az eny�mek lesznek.

Valeriana d�bbenten hallgatta a s�t�t gondolatokat. Vajon t�nyleg igazat mond a Nagy�r? T�nyleg nincs v�ge a s�t�t var�zsl�k hat�s�nak azzal, hogy az a tizennyolc di�k t�vozott a Roxfortb�l?

-         F�lsz? Mit�l f�lsz? – szak�totta meg Valeriana elm�lked�s�t Voldemort, aki k�zben k�zvetlen�l a l�ny el�tt �llt meg. – Neked nincs okod f�lni! Vagy m�gis?

-          Nem! Dehogy! – v�gta r� Valeriana, aki b�rmennyire pr�b�lt uralkodni mag�n, reszketni kezdett a visszatasz�t� test k�zels�g�t�l, a fagyos �that� hangt�l �s tekintett�l.

-          Besz�lj Lucius fi�r�l! – mondta Voldemort, �s v�gre ell�pett Valeriana el�l.

-          Dracor�l? – k�rdezett vissza Valeriana riadtan felismerve, hogy elj�tt az ideje, hogy eleget tegyen keresztapja utas�t�sainak.

-          Nem tudok r�la, hogy m�sik fia is lenne. – n�zett vissza d�h�sen Voldemort. – Furcsa dolgokat hallottam r�la. Mondott neked valamit Lucius?

-          Csak annyit tudok – kezdte a betanult sz�veget Valeriana. -, hogy egy fontos feladattal b�zta meg keresztap�m.

-          Fontos feladattal? – k�rdezett vissza Voldemort. – Milyen fontos feladattal?

-          Egy auror csal�dj�t kell figyelnie valahol d�len. – felelte m�ris Valeriana.

-          Igen? – h�zta fel szem�ld�k�t a S�t�t Nagy�r. – Tal�n m�g a nev�t is tudod annak az aurornak?

-          Azt nem mondta meg keresztap�m. Csak ennyit tudok.

-          Draco Malfoy egy nagyon fontos k�ldet�sen. – mondta Voldemort cinikusan, �s j�rk�lni kezdett Valeriana el�tt kez�ben p�lc�j�t l�gatva. – Tudod, van valami furcsa ebben az eg�szben. Lucius soha senkinek nem mondan� el, hogy mire k�sz�l. Neked m�gis besz�molt r�la! – hirtelen megtorpant, sarkon fordult, �s ism�t Valeriana el�tt �llt meg b�z�s lehelet�t a l�ny arc�ba f�jtatva. – Az a fi�… Van benne valami, valami m�s mint ami a sz�leiben. Amikor a jegyet a karj�ra tettem, k�l�n�s �rz�s fogott el, de az apja egyik legh�s�gesebb k�vet�m, �gy nem foglalkoztam vele. De most…

-          Draco tudja, hogy kinek tartozik h�s�ggel! – �llt ki gyorsan Valeriana Draco v�delm�re.

-          F�lted �t? – n�zett gyanakodva Voldemort a l�nyra, aki gyorsan lehunyta szem�t, nehogy tekintet�k tal�lkozzon. �ppen el�g volt �rzelmei kord�ban tart�s�val k�zdenie. – Mit�l?

-         Semmit�l – mondta Valeriana halkan. N�zte a padl�t mik�zben igyekezett min�l kisebb l�gv�telekkel t�vol tartani t�dej�t�l a rothadt b�zt.

Valeriana v�rta, hogy a Nagy�r folytassa k�rd�seinek sorozat�t, de az nem k�rdezett semmit, csak f�rk�szte a s�padt arcot. Azt�n sz� n�lk�l kutakodni kezdett hossz� csontos ujjaival a l�ny nyaka k�r�l a pul�ver ny�l�s�n m�lyen behatolva. Valeriana �rezte a hideg nyirkos ujjakat a b�r�n, �s ahogy sejteni kezdte az egyre hevesebb kutat�s ok�t �gy �rezte menten meg�ll a sz�ve.

-         Hol van? – ki�ltotta a k�vetkez� pillanatban Voldemort, �s miut�n a keres�snek nem lett eredm�nye, leengedte karj�t, de m�r emelte is a m�sikat fenyeget� p�lc�j�val egy�tt. – Hol van a nyakl�nc.

-         Otthon felejtettem…

-         Hogy mer�szelt�l idej�nni el�m n�lk�le! – ord�totta Voldemort, �s ki�lt�s�t gyors p�lcamozdulat k�vette.

Valeriana nagy er�vel rep�lt h�tra, �s nekicsap�dott a faln�l �ll� egyik szekr�nynek. A v�ratlan t�mad�st k�vet� s�r�l�st el�sz�r nem is �rz�kelte, csak mikor mozdulni pr�b�lt, akkor �rezte, hogy fej�t �s h�t�t is komolyan �rte �t�s.

-         Mi volt a c�lod? – harsogta Voldemort, �s egy �jabb suhint�ssal leveg�be r�p�tette a v�dtelen l�nyt, aki ez�ttal egy sz�k karf�j�nak esett arccal.

Valeriana jobb szeme f�l�tt felhasadt a b�r, �s most m�r azt is �rezte, hogy val�sz�n�leg az el�z� �tk�z�s k�vetkezt�ben egyik bord�ja is elrepedhetett.

-         V�laszolj!

-         �n… - ny�gte Valeriana mik�zben megpr�b�lt fel�llni. – Nem akartam semmit!

-         Ne hazudj! – legyintett megint Voldemort, mire Valeriana ism�t a falhoz v�g�dott. Ez�ttal �gy beverte a fej�t, hogy eszm�let�t vesz�tette.

A k�bulatb�l mag�hoz t�rve Valeriana riadtan n�zett szembe a v�r�sen izz� szemp�rral, ahogy Voldemort f�l� hajolt, �s k�t kez�vel a v�ll�n�l fogva a padl�hoz szor�totta.

-         �lvezted a hatalmat? – suttogta a l�ny arc�ba.

-         Nem… - ny�sz�r�gte Valeriana szem�t behunyva.

-         Ha nem lenne r�d sz�ks�gem, akkor most meg�ln�lek az arc�tlans�god�rt!

Valeriana, ha akart volna se tudott volna megsz�lalni, mert a minden l�gv�teln�l mellkas�ba sz�r� f�jdalom, �s a rettegett test k�zels�ge teljesen megb�n�totta. Meg�ln�? H�t �lje! Minden porcik�ja f�jt, tudta, hogy feladat�t nem hajtotta v�gre, ami�rt keresztapja d�h�re is sz�m�thatott, a vil�g, ami�rt k�zd, veszt�sre �llt, �s � nem tud semmit sem tenni. Alkalmatlan mindenre! Mit �rt el eddig azzal, hogy visszat�rt a m�gusvil�gba? El�rulta azokat, akik fontosak sz�m�ra, Dracot bizonytalan utaz�sba keverte, �s vesz�lybe sodorta a f�rfit, akit szeret… Megjelent el�tte Perselus arca, �s ez hihetetlen er�t adott neki. �lnie kell! �lnie kell, hogy �jb�l �rezhesse a f�rfi �lel�s�t, �lvezhesse t�rsas�g�t, �s szerelm�t!

Kinyitotta a szem�t, �s belen�zett m�lyen az �t f�rk�sz� szemp�rba.

-         Sajn�lom, de muglik megt�madtak a k�ri�hoz vezet� �ton, �s ellopt�k a nyakl�ncomat. – mondta hat�rozottan Valeriana, ami meglepte a f�l�nyben l�v� Nagyurat.

-         �tkozott muglik! – z�gta szem�t sz�kre �sszeszor�tva Voldemort, majd engedett a l�ny v�llainak szor�t�s�n.

Valeriana fell�legzett, ahogy teste megszabadult a Nagy�r s�ly�t�l. M�r arra gondolt, hogy v�ge az �t �r� k�nz�snak, amikor Voldemort magasra emelte szabad kez�t.

-         Soha! – csattant egy pofon a l�ny arc�n jobbr�l. –Soha! – csattant a k�vetkez� balr�l. – Ne mer�szelj – �t�tte ism�t jobbr�l – m�g egyszer �gy el�m �llni!

Voldemort v�gre felt�p�szkodott. Valeriana �t�sekt�l v�r�s arc�n felhurk�sodtak a kegyetlen ujjak nyomai, sz�ja sz�l�n kis sebb�l v�r buggyant el�, szem�b�l a f�jdalom k�nnyei csordultak. Csendben s�rva, mozdulatlanul v�rta sors�t.

-         Most pedig takarodj! – ki�ltotta d�h�sen Voldemort h�tat ford�tva a l�nynak. –Luciusnak pedig mondd meg, hogy azonnal k�retem!

Valeriana f�jdalmait lek�zdve igyekezett min�l hamarabb talpra �llni, hogy v�gre szabadulhasson err�l a sz�rny� helyr�l. F�jt a l�gv�tel, f�jt minden mozdulat, de gondolatait �sszpontos�tva hoppon�lt.

Er�tlen�l, felt�r� zokog�ssal vet�d�tt a f�ldre. Mivel f�lt ott maradni az �ton, er�t vett mag�n, �s elindult. A v�gtelen�l hossz�nak t�n� �t v�g�n m�r alig �llt a l�b�n. Miut�n kinyitotta a bej�rati ajt�t, szinte beesett rajta.

-         Kisasszony! – sik�tott fel az �rkez� el� igyekv� Mimi. – Jaj! Jaj! Mindj�rt h�vom az urat!

Valeriana ugyan legsz�vesebben sz�lt volna a man�nak, hogy ne h�vja keresztapj�t, hiszen most az � t�rsas�g�t k�v�nja a legkev�sb�, de mire kinyitotta a sz�j�t, Mimi m�r el is t�nt. Valeriana pedig a falnak t�maszkodva l�pkedett a szalon fel�.

-         Valeriana! – j�tt lefel� a l�pcs�n Narcissa. – Mi t�rt�nt? A Nagy�r?

Valeriana hagyta, hogy keresztanyja arc�t finoman simogatva s�r�l�seit vizsg�lja. Ahogy �rezte az anyai aggodalmat Narcissa mozdulataiban, �jb�l felzokogott f�jdalmasan.

-         Narcissa! – zengett a kim�rt szigor� hang m�g�tt�k. – Menj a konyh�ba k�rlek, n�zz a vacsora ut�n!

-         Lucius, de h�t…

-         Tedd, amit mondtam! – f�rmedt feles�g�re Lucius egyre t�relmetlenebb�l. – Valeriana, te pedig gyere velem!

-         Nem l�tod milyen �llapotban van? – tiltakozott Narcissa. – El�sz�r el kell l�tni a s�r�l�seit!

-         Az r��r!

-         De Lucius!

-         Amit mondtam, megmondtam! – n�zett szigor�an Lucius feles�ge szemeibe, mire az s�rt�d�tten megfordult, �s meggy�z�d�se ellen�re hagyta, hogy f�rje mag�val r�ncig�lja az elesett �llapotban l�v� keresztl�nyukat.

-         �lj le! – mondta Lucius, mikor a s�t�t dolgoz�szob�ba l�ptek.

Valeriana ugyan rettegett keresztapja haragj�t�l, de j�l esett lehuppanni a sz�kre, �gy szinte meg is feledkezett arr�l, ami v�r r�, csak elernyesztve izmait megpihent. Lucius el�vette az �r�asztal fi�kj�b�l Valeriana l�nc�t. Csak akkor sz�lalt meg �jb�l, amikor az m�r keresztl�nya nyak�ban l�gott.

-         Mit mondt�l neki? – k�rdezte Lucius, �s �gy t�nt, keresztl�nya jelenlegi �llapota kev�sb� izgatta, mint a t�rt�ntek. – Megtudta?

-         Nem! – mondta Valeriana, akit megd�bbentett keresztapja ridegs�ge. – Azt mondtam, amire k�rt�l!

-         Nem tudja, hogy Draco…

-         Nem! �gy tudja, hogy fontos k�ldet�sen van.

-         Igen? – kezdett Lucius megnyugodni. – Elhitte?

-         H�t… El�sz�r k�telkedett, de…

-         Igen? – emelte meg a hangj�t Lucius t�relmetlen�l.

-         Szerintem, elhitte – jelentette ki Valeriana, b�r ebben egy kicsit � is k�telkedett, de nem akarta keresztapj�t m�g jobban feld�h�teni.

-         Akkor mivel harag�tottad magadra?

-         �szrevette, hogy nem viselem a nyakl�ncot. – s�t�tte le szem�t Valeriana, mintha err�l � tehetne.

-         Megmondtad, hogy az �n k�r�semre vetted le? – lett ism�t ideges Lucius, �s fenyeget�en eg�sz k�zel l�pett a l�nyhoz.

-         Nem! Hova gondolsz keresztap�m! – n�zett fel riadtan Valeriana. – De azonnal k�ret t�ged.

-         Akkor m�gis tett�l r�m valami c�lz�st? – gyanakodott Lucius l�that� aggodalommal a szem�ben.

-         Nem, t�nyleg nem! – rim�nkodott Valeriana. �rezte keresztapj�ban a felgy�lemlett fesz�lts�get, �s f�lt nehogy el�tte t�rj�n ki.

Lucius egy darabig sz�tlanul n�zett keresztl�nya v�rfolttal �s �t�snyomokkal tark�tott arc�ra, majd felegyenesedett, �s megp�rd�lt.

-         Rendben! Menj fel a szob�dba, �s szedd rendbe magad! – mondta, majd miel�tt Valeriana kil�pett volna az ajt�n, m�g hozz�tette. – Majd Mimit felk�ld�m, hogy l�ssa el a sebeidet.

Valeriana nem sz�lt semmit, csak kil�pett az ajt�n. F�jt keresztapja ridegs�ge, de tudta, hogy nem v�rhatott m�st. Az a f�lt�, gondoskod� ember, akit valaha ismert, m�r nem l�tezett, csak ez az �rz�ketlen, sz�vtelen f�rfi.

Ahogy ment felfel� a l�pcs�n, egyre ink�bb �rezte a s�r�l�sek nyomait. Tal�n nem volt egyetlen porcik�ja sem, ami ne f�jt volna. Oldal�t kez�vel leszor�tva �rkezett meg az emeleti folyos�ra, ahol Narcissa m�r t�relmetlen�l v�rta.

-         Gyere! – mondta, �s a l�nyt �tkarolva, bek�s�rte a szob�ba.

Valeriana hagyta, hogy keresztanyja seg�tsen neki megszabadulni ruh�it�l, majd bement a f�rd�szob�ba lezuhanyozni. Amikor visszat�rt a szob�ba, m�r Mimi is ott volt egy csom� k�tszert �s gy�gy�rt tartalmaz� dobozzal a kez�ben.

-         Tudom, hogy nem mondhatsz nekem semmit, ez�rt nem is k�rlek, hogy b�rmit is v�laszolj arra, amit most mondok neked. – mondta Narcissa, mik�zben Mimi seg�ts�g�vel igyekezett ell�tni Valeriana sebeit. – Lucius sem k�z�l velem semmit, �gy �n m�g annyit sem tudhatok a fiamr�l, amit ti tudtok. De nem vagyok vak! L�ttam Dracot azon a napon is, amikor elt�nt. L�ttam az arc�t, a szem�t, l�ttam olyan dolgokat, amit egy f�rfi nem vesz olyan k�nnyen �szre, mint egy n�. A fiam szerelmes. Tudom. – kis sz�netet tartott, am�g Valeriana a has�ra fek�dt, hogy a h�t�n l�v� z�z�d�sokat is bekenhess�k. – Nem tudom ki az a l�ny, de nagyon megv�ltoztatta Dracot. Lucius csak azt l�tta, hogy megkomolyodott, �s ezt a feln�tt� v�l�s els� mozzanatainak fogta f�l, de szerintem t�bb van m�g�tte. Agg�dom �rte, mert att�l tartok, valami meggondolatlant tesz, �s �n nem lehetek vele, hogy megakad�lyozzam.

Miut�n befejezt�k Valeriana ell�t�s�t, Mimi t�vozott, �gy csak ketten maradtak. Valeriana �vatos mozdulatokkal fel�lt�z�tt, majd le�lt az �gy sz�l�re Narcissa mell�.

-         Ne agg�dj keresztany�m! – mondta Narcissa k�nnyes szemeibe n�zve. – Nem lesz Draconak semmi baja!

-         Te tudod, hogy hol van? – k�rdezte Narcissa moh�n kor�bbi kijelent�se ellen�re. De miut�n Valeriana tan�cstalanul n�zett r�, r�j�tt, hogy v�laszt nem kaphat. – Ne haragudj! Csak annyira szeretn�m tudni legal�bb azt, hogy j�l van-e! – mondta, majd fel�llt, �s az ajt� fel� indult.

Valeriana f�j� sz�vvel n�zett keresztanyja ut�n. Igaz�n megsajn�lta �t, hiszen val�ban r�mes lehet egy any�nak, ha mindenki m�s t�bbet tud a saj�t fi�r�l, mint � maga.

- Keresztany�m! – sz�lt Valeriana Narcissa ut�n, amikor az m�r kez�t a kilincsre tette. – J�l van.

Narcissa meglep�dve n�zett vissza az �gyon �l�, �sszevert arc� megt�rt l�nyra.

-         K�sz�n�m! – mondta arc�ra egy halv�ny mosolyt er�ltetve, de a h�l�t Valeriana nagyon j�l l�tta k�nnyekt�l elhom�lyosult szemeiben. Az a k�t sz� az anyai sz�vnek igazi megnyugv�st hozott a nagy bizonytalans�gban.

M�snapra Valeriana a sok gy�gy�rnak, �s a rengeteg alv�snak k�sz�nhet�en m�r sokkal jobban �rezte mag�t, b�r mozg�skor m�g mindig tompa f�jdalmat �rzett testszerte. Arc�nak s�r�l�sei is halv�nyodtak, de k�zelr�l m�g mindig j�l lehetett l�tni mind az ujjak nyomait, mind a felhasadt b�r gy�gyult heg�nek vonal�t.

Miut�n hagyt�k sok�ig aludni, �gy a reggelit egyed�l kellett elfogyasztania, majd elk�sz�nt keresztanyj�t�l, �s elindult vissza Roxfort fel�. K�l�n h�l�s volt a sorsnak, hogy keresztapj�nak m�r kor�n el kellett mennie, mert �gy nem tal�lkozott vele. Val�sz�n�nek tartotta, hogy a Nagy�r el�tt kell lennie, de cseppet sem f�ltette annak haragj�t�l, sajn�lni pedig azt�n egy�ltal�n nem sajn�lta. M�g maga is megd�bbent azon a v�ltoz�son, ami az ir�nta t�pl�lt �rzelmekben t�rt�nt. Amennyire csod�lta, szinte im�dta gyerekkor�ban keresztapj�t, most annyira viszolygott t�le.

A Roxfort �p�let�nek el�csarnok�ba l�pve nehezen tudott az alagsor fel� h�z� sz�v�nek parancsolni, de az�rt m�gis legy�zve v�gy�t, el�sz�r nagyapj�hoz sietett, hiszen tudta, hogy � is nagyon agg�dik �rte.

A folyos�kon igyekezett �gy k�zlekedni, hogy min�l kevesebb di�kkal tal�lkozzon. Akikkel pedig egy�ltal�n nem akart �sszefutni az Nick �s Daniel volt. Sz�gyellte is mag�t emiatt, de nem akarta az id�t h�zni azzal is, hogy vel�k besz�l. �k r��rnek! Van egy sokkal fontosabb szem�ly, aki odalent r� v�r.

Valeriana gyorsan besz�molt a t�rt�ntekr�l agg�d� nagyapj�nak, majd t�relmetlen�l hallgatta v�gig mondand�j�t a dolgokkal kapcsolatban. Miut�n m�r annyira szeretett volna indulni, meg�g�rte nagyapj�nak, hogy felt�tlen�l elmegy Madame Pomfrey-hoz is annak ellen�re, hogy keresztanyja m�r gondosan ell�tta s�r�l�seit.

V�gre elindulhatott. A di�kokat alig �rz�kelve maga k�r�l haladt az alagsori l�pcs� fel�. H�zta v�gya a f�rfi �lel�se ut�n, ugyanakkor rettegett is a med�l hat�s�t�l. Min�l hamarabb bizonyoss�got akart szerezni a f�rfi �rzelmei fel�l, t�l akart esni a tal�lkoz�son.

M�r elhagyta a b�jitaltantermet, �s haladt a sz�kebb l�pcs�soron kereszt�l. �rezte, ahogy sz�ve hevesen kalap�lva majd kiugrik a hely�r�l. A sok ajt�s folyos�n nem tal�lkozott szerencs�re senkivel, majd elindult a sz�k, s�t�t l�pcs�n lefel�. Repedt bord�ja jelzett a fokozottabb l�gv�telek alatt, arca �gett az izgalomt�l, amikor meg�llt als� folyos� egyetlen ajtaja el�tt. B�tortalanul bekopogott, �s v�rt.

-         Valeriana! – hallotta az �des hangot a h�ta m�g�l, de amikor megfordult, szigor� szemreh�ny� s�t�t tekintettel tal�lta szembe mag�t. – Mit keresel itt?

-         T�ged – felelte rekedten Valeriana, �s ahogy n�zett a fekete szemp�rba, az az �rz�se t�madt, hogy a med�l m�ris k�z�j�k �llva megt�rte azt a csod�latos var�zst, amiben egy h�tig boldog lehetett.

-         Gyere, mert itt megl�thatnak! – r�ngatta mag�val Perselus a l�nyt kis gondolkod�s ut�n.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s