35. Csal�d�s

Valerian�nak f�jt ahogy a f�rfi szor�tja �s r�ngatja z�zott karj�t, de nem mert sz�lni, csak k�vette a nagy z�ld sz�nyegig. Ott Perselus p�lc�j�val n�h�ny jelet rajzolt a vastag anyagra, mire a hely�n egy gazdagon d�sz�tett ajt� jelent meg.

Mikor bel�ptek, Valeriana sz�ja t�tva maradt. Sohasem gondolta volna, hogy a mindig visszafogott k�lsej� f�rfi lakoszt�lya ennyire gazdag, �s lak�lyos lenne.

-         Hol volt�l? – k�rdezte Perselus kiz�kkentve Valerian�t a csod�lkoz� b�m�szkod�sb�l. – Dumbledore csak annyit mondott, hogy dolgod akadt, de szerinte m�r tegnapra meg kellett volna �rkezned.

-         Keresztsz�leimn�l voltam – n�zett Valeriana a f�rfira, aki csak ekkor vette �szre az arc�n l�v� s�r�l�snyomokat.

-         Ezt Lucius tette veled? – ford�totta Perselus �vatosan a l�ny arc�t a nagy ablakokb�l be�raml� f�ny fel�.

-         Nem – felelte Valeriana, �s k�telyekkel teli sz�v�t melengette az az aggodalom, amit a f�rfi szavaib�l kihallott. – A Nagy�r.

-         A Nagy�r? – k�rdezte gyanakv�n Perselus, mik�zben a s�r�l�seket vizsg�lva finoman simogatta a l�ny arc�t. – Azt mondtad, keresztap�dn�l volt�l.

-         Igen, �s a Nagy�rn�l is. – mondta Valeriana, mik�zben csak a hossz� ujjak melegs�g�re tudott figyelni.

-         Mivel tudtad �gy felideges�teni?

-         Nem �rdekes – suttogta a l�ny, majd megfogta a f�rfi kez�t, �s arc�t a tenyer�be fektette. – Most az a fontos, hogy itt vagyok, �s te is itt vagy!

Pontosan ezt gondolta Perselus is, ahogy a l�ny finom b�r�t tenyer�ben �rezte. Odahajolt, �s l�gyan megcs�kolta a puha ajkat, ami pontosan ezt k�v�nta. A l�gy cs�k pedig hamarosan szenved�lyess� v�lt, s az er�s, f�lt� karok a t�r�keny n�i test k�r� fon�dtak. Valeriana felszisszent ahogy a szenved�lyes szor�t�s �sszez�zott test�nek f�jdalmas pontjait �rintette. Perselus sejtve, hogy ez mit jelenthet, �vatosan tolta el mag�t�l a l�nyt, hogy a h�t�n feltolva pul�ver�t az utolj�ra �rintett ter�letet megvizsg�lja. Valeriana nem tudta milyen lehet a l�tv�ny, amit h�ta ny�jtott, � csak a f�jdalmat �rz�kelte.

-         Mit m�velt veled!? – fakadt ki Perselus, mikor a l�ny gerinc�t�l n�h�ny centim�terre elter�l� hatalmas v�r�mlenyt megl�tta. �vatosan nyomkodni kezdte a legk�l�nb�z�bb sz�nekben cs�foskod� ter�letet, mire Valeriana  teste �jb�l f�jdalmasan �sszer�ndult. – Lehet, hogy a bord�d is elt�r�tt. M�g j�, hogy a t�d�det nem sz�rta �t! Maradj itt, mindj�rt hozok r� valamit!

A k�vetkez� pillanatban Valeriana m�r egymaga volt a szob�ban. Az, amit akkor �rzett nem a f�jdalom volt, hanem a boldogs�g. Hi�ba volt rajta a med�l, a f�rfi szerelme mit sem v�ltozott. Sz�v�t melengette az az aggodalom, �s t�r�d�s, amit minden mozzanat�b�l ki�rzett.

Ezzel a boldogs�ggal, �s megnyugv�ssal indult felfedez� �tra a t�gas helys�gben. Valeriana �gy �rezte mag�t, mintha m�zeumban j�rna. K�l�nleges r�gi b�torok, �s d�szt�rgyak gondosan voltak elhelyezve a helys�gben. Az ablakok k�z�tt egy �vegajt� is volt, ami a szabadba vezetett. A behatol� er�s f�ny szinte csalogatta Valerian�t az ablakhoz. Oda�rve, meglep�dve l�tta, hogy az �vegajt� abba a kertbe vezet, ami saj�t tanterme alatt helyezkedik el. A n�v�nyeket egy v�d�burok v�dte a hideg �vszak kellemetlen id�j�r�s�t�l, �gy azok most �ppen �gy pomp�ztak, mint ny�ron.

-         Itt is vagyok! – viharzott be az ajt�n Perselus, kez�ben t�bb kis �veget szorongatva.

-         Nem gondoltam, hogy  kert�szkedsz – mondta Valeriana az �rkez� fel� fordulva.

-         Az igazs�g az, hogy ezt a kis kertet a lakoszt�lyommal egy�tt �r�k�ltem, �gy nem tehettem m�st, mint hogy tov�bb gondozom. De id�vel t�nyleg kedvenc elfoglalts�gomm� v�lt. – mondta Perselus, mik�zben az egyik �vegb�l t�lt�tt Valerian�nak egy poh�rral. – Tess�k! Ezt idd meg!

Miut�n Valeriana elfogyasztotta az italt, Perselus a nagy �r�asztalhoz ment, �s hozz�fogott a t�bbi gy�gy�r el�k�sz�t�s�hez.

-         Mit sz�lt Lucius a fia elt�n�s�hez? – k�rdezte k�zben an�lk�l, hogy feln�zett volna.

-         Azt hiszem m�g maga sem tudja elfogadni. Mindenf�le magyar�zatot tal�l ki. – felelte Valeriana, mik�zben a szekr�nyben l�v� �sr�gi k�nyveket tanulm�nyozta.

-         Azt nem mondta, hogy � k�ldte-e azokat a hal�lfal�kat a rept�rre?

-         De igen. Val�sz�n�leg azok lehettek azok, akiket Draco megkeres�s�re k�ld�tt. De nem eml�kszenek semmi k�l�n�sre.

-         M�g sz�p, hogy nem eml�keznek semmire, hiszen olyan ostob�k voltak, hogy egy egyszer� eml�kszelekt�l� �tkot sem tudtak kiv�deni! – vetette oda Perselus, mik�zben a k�sz  szert tartalmaz� t�gellyel a kez�ben elindult Valeriana fel�, aki ism�t a sz�p kil�t�st ny�jt� ablak el�tt �llt meg. – �s azt nem mondta Lucius, hogy kit�l tudta meg, merre van a fia?

-         Nem, de ezen �n is nagyon sokat gondolkodtam. – mondta Valeriana. – Nem tudn�m senkir�l sem elk�pzelni, hogy el�rulna minket, arr�l nem besz�lve, hogy elvileg rajtunk k�v�l senki nem tudott az utaz�sr�l.

-         H�t igen, ez elgondolkodtat�. Vajon ki lehetett az? Pedig biztosan az iskol�b�l volt valaki. Ezut�n m�g �vatosabbaknak kell lenn�nk. A legsz�rny�bb, hogy lassan nem lehet senkiben sem megb�zni! Most pedig vedd le a pul�vert, �s mutasd a h�tad!

Valeriana elfordult, majd levette pul�ver�t szabadd� t�ve h�t�t. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r �rezte a pakol�s h�s�t� anyag�t, ahogy Perselus �vatos, l�gy mozdulatokkal a s�r�lt r�szre keni. Maga a mozdulat is olyan gy�gy�t� volt, hogy Valeriana szinte �gy �rezte m�r ett�l is jobban van. Miut�n a ter�let ell�t�s�t Perselus befejezte, letette a t�gelyt a kez�b�l az ablakp�rk�nyra, majd finoman simogatni kezdte a l�ny v�ll�t �s h�t�t. A simogat�sokat pedig l�gy cs�kok k�vettek, amit�l Valeriana test�t kellemes bizserg�s j�rta �t. �rezte, ahogy nem csak teste, hanem lelke is gy�gyul. Boldogan adta �t mag�t a f�rfi �vatos mozdulatainak, melyek csak egyre fokozt�k v�gy�t. Azt�n megfordult, �s ajkuk azonnal egym�sra tal�lt. Hosszan cs�kolt�k egym�st, s am�g a f�rfi ajka a kecses nyak puha hajlataiba v�ndorolt, Valeriana m�r biztosan �rezte, hogy egym�s ir�nti �rzelm�k a k�l�nleges k�pess�g�t�l teljesen f�ggetlen. Ez a tudat pedig egyre boldogabb� tette, �s szinte lebegve omlott a f�rfi karjaiba.

-         H�t ez meg mi? – k�rdezte azt�n hirtelen Perselus, amikor a l�ny nyak�ban f�gg� med�lt megl�tta.

-         Egy nyakl�nc a r�gi helyett – felelte Valeriana k�b�n, �s v�rta a f�rfi cs�kjainak folytat�s�t.

De Perselus ahelyett, hogy folytatta volna k�v�natos mozdulatait, csak a k�vet vizsg�lgatta a Nap f�ny�n�l.

-         A r�gi nyakl�ncodon is ilyen  k� volt? – faggatta tov�bb a l�nyt.

-         Azt hiszem. – felelte Valeriana, �s kezdett kor�bbi nyugtalans�ga visszat�rni.

-         De hetekig nem volt rajtad! – ismerte fel Perselus egyre jobban a helyzetet.

-         Csak most vettem. – magyar�zkodott Valeriana.

-         Ilyet nem lehet ak�rhol kapni, ezt te is tudod! – n�zett most m�r fenyeget�en Perselus a l�ny szemeibe. – Mi�rt nem mondtad el, hogy mi vagy?

-         Hogy-hogy mi vagyok? – pr�b�lta Valeriana menteni a menthet�t.

-         Ne j�tssz velem! – f�jtatta Perselus d�h�sen izz� szemekkel.

-         �n sem tudom olyan r�g�ta! – mondta Valeri�na, �s tudta, hogy nincs �rtelme tov�bb tettetni az �rtatlant.

-         Mi az, hogy nem tudod r�g�ta? A nyakadban  hordod ezt a k�vet, �s nem tudod mit jelent?

-         A mama soha sem mondta el nekem… - mondta Valeriana, �s f�lve n�zett a s�t�t szemekbe.

-         Mi�ta tudod? – szor�totta meg Perselus er�sen a l�ny v�llait, mire az f�jdalmasan �sszeh�zta szem�ld�k�t. A f�rfit azonban ez m�r nem �rdekelte, csak hajtotta az igazs�g ut�ni k�v�ncsis�g.

-         Egy hete – felelte Valeriana �szint�n.

-         Egy hete? – l�kte el mag�t�l Perselus d�h�sen a l�nyt. – Elfogadtad a vallom�somat, az �rzelmeimet �gy, hogy tudtad azok lehet, hogy nem is az eny�mek!?

-         Azt hittem…

-         Mit hitt�l? – emelte meg hangj�t inger�lten a f�rfi. – Hogy nem fogom megtudni, hogy nem j�v�k r� hogy h�ly�t csin�lt�l bel�lem?

-         Nem csin�ltam h�ly�t bel�led! – v�dekezett Valeriana. – �n komolyan gondoltam az egy�ttl�t�nk minden perc�t!

-         H�t ez az, hogy gondoltad! �s �n? – �v�lt�tt most m�r a mag�ban egyre bizonytalanabb f�rfi.

-         Te nem? – n�zett Valeriana k�nnyes szemekkel Perselusra.

-         �h! – legyintett a f�rfi f�radtan. – Nem tudom… Annyira zavaros k�r�l�tted minden!

Valeriana figyelte, ahogy Perselus idegesen j�rk�l a szob�ban mag�ban t�pel�dve. Nem akarta, hogy v�ge legyen ennek a r�vid kapcsolatnak, de nem tudta mivel seg�thetne a f�rfinak saj�t �rzelmei tiszt�z�s�ban.

-         Perselus… - tett Valeriana n�h�ny t�tova l�p�st a f�rfi fel�.

-         Ne gyere k�zelebb! – sz�lt r� a n�re riadtan Perselus, hiszen f�lt, hogy a k�zels�g�ben nem tud j�zanul gondolkodni.

-         H�t nem veszed �szre, hogy annak a k�nek semmi jelent�s�ge? N�h�ny perce, amikor nem tudtad, hogy telepatom�gus vagyok, m�g k�v�ntad a k�zels�gemet!

-         Ne akarj �sszezavarni, �s �lt�zz fel! – f�rmedt a f�rfi a l�nyra, �s d�h�sen kapta el tekintet�t a melltart� �ltal rejtett b�jr�l.

Valeriana sz�t fogadva a f�rfi akarat�nak, felvette pul�ver�t, �s t�tlen�l v�rta k�vetkez� szavait.

-         Mi�rt nem tudsz te egy egyszer� l�ny lenni? – fakadt ki Perselus hossz� csend ut�n. – Annyi zavaros dolog van k�r�l�tted! A sz�rmaz�sod, a megjelen�sed, a k�pess�ged…A Nagy�r megk�noz, �s ahogy a s�r�l�seidet eln�zem, ak�r meg is �lhetett volna, de m�gsem tette…Nem tudom mit gondoljak r�lad…

-         Hogy mit? – ord�totta k�ts�gbeesve Valeriana, mik�zben k�zd�tt a tork�t fojtogat� s�r�s ellen. – Hogy �n vagyok a vil�gon a legszerencs�tlenebb ember. Nem vagyok egy egyszer� l�ny, ebben igazad van. Nem el�g nekem, hogy a S�t�t Jegyet viselve a karomon egy olyan er�nek kell al�vetnem magam, amit legsz�vesebben megtagadn�k, de nem tehetem! Szolg�lnom kell a Nagyurat, hiszen a sz�leim �ltal �r�k�lt �tok k�telez r�. Azt�n meg kellett tudnom, hogy egy olyan k�l�nleges tud�snak a birtok�ban vagyok, ami eddig csak bajt hozott r�m. Ezeket a s�r�l�seket is ennek k�sz�nhetem. Keresztap�m utas�t�s�ra a med�l n�lk�l mertem a Nagy�r el� �llni, de � �szrevette, �s s�lyosan megfizettem �rte. De ez m�g nem el�g! Emiatt kell elvesz�tenem a f�rfit, akit szeretek…

Valeriana az utols� mondatn�l m�r nem b�rta tov�bb. A rem�nytelen zokog�s kit�rt bel�le, s hogy legal�bb ne kelljen l�tnia a f�rfi �rz�ketlen arc�t, elfordult az ablak fel�.

Hossz� csend k�vetkezett, csak Valeriana halk s�r�s�t lehetett hallani. Perselus teljesen tan�cstalan volt. Sz�ve a l�ny fel� hajtotta, legsz�vesebben vigasztal�n �t�lelte volna, de esze t�ls�gosan �g�lt ez ellen. M�r nem csup�n �rzelmeiben bizonytalanodott el, hanem abban a k�pben is, amit a l�nyr�l kialak�tott.

-         Menj el! – mondta v�g�l nyugodt, kim�rt hangon.

-         Tess�k? – p�rd�lt meg Valeriana.

-         Menj el! K�rlek! – ism�telte meg a f�rfi, �s ahogy a l�ny arc�t figyelte, �rezte, hogy m�r nem b�rn� mag�t sok�ig tartani, de nem akarta megadni mag�t azoknak az �rz�seknek, amik ellen m�r alig tudott v�dekezni.

-         Perselus… - ny�g�tt fel Valeriana �ri�si f�jdalommal �s csal�d�ssal a sz�v�ben.

-         Id�re van sz�ks�gem! – mondta Perselus, �s a kandall�hoz l�pett. – Gondolkodnom kell!

-         De h�t mir�l?

-         R�lad, r�lunk! – mondta sz�razon a f�rfi, �s port sz�rt a kandall� t�z�be. – Miss. Lloyd. – a t�z sz�ne megv�ltozott, de Valeriana nem mozdult. – Gyere most m�r mehetsz!

Valeriana m�g vetett volna egy pillant�st a f�rfi arc�ra miel�tt elhagyja a szob�t, de az hirtelen h�tat ford�tott. �gy t�vozott, mint egy kivert kutya.

Megal�zottan, elkeseredetten �lt le lakoszt�ly�ba �rkezve a nagy kanap�ra, �s arc�t tenyer�be temetve v�gre hangosan s�rhatott. H�t v�ge! A csod�latos szerelem v�get �rt, vagy nem is l�tezett? Valeriana elgondolkodott azon, hogy Philippe tal�n helyesen l�tta a f�rfi �rzelmeit. Mi�rt nem hallgatott r�? Hiszen tudta, hogy a telep�tia seg�ts�g�vel olyan k�zeli kapcsolatban, mint �k voltak, k�pes lehetett saj�t �rzelmeit a f�rfira is kivet�teni. Philippe pedig l�tta, amit � elvakult szerelm�ben nem is vett �szre: Perselus igaz�b�l nem is szerette. Igen ezt most m�r v�gk�pp el kell fogadnia! Ez azonban nehezen ment, mikor eml�keiben elevenen �lt a f�rfi cs�kja, simogat�sa, gondoskod�sa.

Hossz� ideig fek�dt a kanap�n kezdetben hangosan zokogva, majd lassan elcsendesedett, �s  lelk�t megnyugtat� m�ly �lomba mer�lt.

Mikor fel�bredt, m�r s�t�tedett. Olyan j� �rz�s volt fek�dni a n�ma szob�ban, hallgatni a t�z ropog�s�t, �s nem gondolni semmire. Nem akart, �s �gy �rezte, nem is b�rna megmozdulni. A kor�bbi szerekt�l f�jdalmai szinte teljesen elm�ltak. Az a f�jdalom, ami megb�n�totta, m�r nem a k�nz�sok okozta s�r�l�sekb�l eredt, hanem sokkal m�lyebbr�l, �s ez tal�n rosszabb volt, mint a testi f�jdalom.

Tudta, hogy m�r val�sz�n�leg el�rkezett a vacsoraid� is, de nem volt kedve emberek k�z� menni, �s a legjobban att�l f�lt, hogy l�tnia kell azt az embert, akinek elveszt�se szinte teljesen meg�rj�ti.

M�r a Hold is magasan j�rva vil�g�tott be az elf�gg�ny�zetlen ablakon, amikor Valerian�t kopog�s �bresztette fel �jabb �lm�b�l. Sz�ve nagyot dobbant, �s hirtelen arra gondolt, h�tha Perselus van odakint. Fel�lt a kanap�n, majd a s�t�tben odabotork�lt az ajt�hoz, de mikor kinyitotta, csal�dnia kellett.

-         Agg�dtam �rted! – n�zett Dumbledore szem�vege f�l�l unok�j�ra. – Mi�rt nem j�tt�l vacsor�zni?

-         Elaludtam…  mondta rekedt, er�tlen hangon Valeriana, majd beengedte nagyapj�t.

Dumbledore ahogy k�vette unok�j�t a f�lhom�lyba burkol�dz� szob�ba, �rezte, hogy valami nincs rendben.

-         J�rt�l a gyeng�lked�n? – k�rdezte, �s egy legyint�ssel meggy�jtott n�h�ny m�csest, majd az ablak el�tt lassan elh�z�dtak a f�gg�ny�k.

-         Nincs r� sz�ks�g. J�l vagyok.

-         Nekem nem �gy t�nik. – n�zett Dumbledore gyanakodva unok�j�ra, h�tha kap magyar�zatot.

-         De, hidd el m�r alig f�jnak a s�r�l�seim! Csak f�radt vagyok. – mondta Valeriana, �s igyekezett ker�lni nagyapja tekintet�t.

-         Tudom, hogy neh�z most neked. Amikor nekem kellett szembes�ln�m a k�pess�gemmel, engem is nagyon megviselt, de hidd el, lehet ezzel �lni!

-         H�t persze, mint ezzel! – h�zta fel pul�ver�nek ujj�t jobb karj�n. �rezte, hogy elkeseredett �rzelmei �jb�l a felsz�nre igyekeznek, �s b�rmennyire szerette volna tartani mag�t nagyapja el�tt, az most m�r egyre kev�sb� siker�lt.

-         Valeriana… - n�zett d�bbenten Dumbledore a hirtelen kifakad� l�nyra.

-         Mi�rt kell nekem ezeket viselnem? Mi�rt nem lehetek olyan, mint a t�bbi boszork�ny? �ln�m nyugodtan a saj�t �letem, �s nem kellene f�ggn�m sem �tokt�l, se egy k�t�l!

-         A sorsunk egy r�sze teljesen f�ggetlen t�l�nk. – l�pett vigasztal�an Dumbledore a l�ny mell�. – Mindannyian viselj�k a r�nk kir�tt terheket, melyek nem mindig kellemesek, de hozz�nk tartoznak. A sz�leid elt�velyed�se s�lyos �r�ks�get hagyott r�d, de az rem�lhet�leg megold�dhat. A m�sik terhedr�l pedig tal�n �n tehetek, hiszen ha �n nem lenn�k telepatom�gus, akkor tal�n te sem lehetn�l az. De ez nem olyan borzaszt� dolog. Nekem elhiheted, hiszen �n m�r sok �v �ta �lek vele…

-         �n nem okollak ez�rt nagyapa! Csak �n nem vagyok olyan er�s, mint te! �n olyan… olyan szerencs�tlen vagyok! – borult nagyapja v�ll�ra Valeriana most m�r kor�bbi k�ts�gbeesett s�r�s�t folytatva.

-         Nem vagy szerencs�tlen! – �rtette f�lre a szavakat Dumbledore, �s pr�b�lta megnyugtatni a l�nyt h�t�nak simogat�s�val.

-         De igen! – zokogta hangosan nagyapja f�l�be Valeriana. – �n … m�r nem …lehetek… sohasem … boldog!

-         Van m�g m�s is, ami b�nt? – k�rdezte Dumbledore, mikor m�r sejteni kezdte, hogy t�bbr�l lehet sz�, mint amire � gondolt.

-         Nem! Nincs! – mondta Valeriana, mik�zben szem�t t�r�lgette.

Dumbledore sejtette, hogy unok�ja nem mond igazat, de elfogadta hallgat�s�t, �s nem faggat�zott tov�bb. Valerian�nak pedig j�l esett kis�rnia mag�t nagyapja v�ll�n, b�r m�g ink�bb old�dott volna benne a fesz�lts�g, ha k�pes lett volna �szint�n besz�lni vele a t�rt�ntekr�l.

M�snap mag�t kipihenve, sz�v�t megkem�ny�tve l�pett ki az ajt�n, hogy nem sokkal k�s�bb a reggeli mellett Danielnek besz�moljon az elm�lt h�ten t�rt�ntekr�l, amit m�r j� el�re kital�lt. A f�rfi, mint rajta k�v�l mindenki, �gy tudta, hogy Valeriana fontos k�ldet�sen volt r�gi iskol�j�ban. Daniel egyed�l azt nehezm�nyezte, hogy pont akkor kellett elmennie, amikor Piton professzor is Roxforton k�v�l tart�zkodott. �gy a helyettes�t�sek szinte teljesen megoldhatatlann� v�ltak.

Mire befejezt�k az �tkez�st, �s elindultak tantermeik fel�, Valeriana m�r pontosan tudta az elm�lt napok esem�nyeit. Ahhoz pedig, hogy �szrevegye a di�kok borong�s hangulat�t, m�g arra sem volt sz�ks�g, hogy Daniel felh�vja r� a figyelm�t. Az �r�k alkalm�val pedig csak m�g jobban szembes�lt a k�l�nb�z� kor� fiatalok egy�ntet� negat�v hozz��ll�s�val.

A napok m�l�s�val egy�ltal�n nem v�ltozott az iskol�ra r�teleped� s�t�t hangulat. Valeriana beteljes�lni l�tta azt, amit Voldemort megj�solt, �s ez igencsak megijesztette. Mivel az � k�z�rzet�t jelent�sen befoly�solta mag�n�leti csal�d�sa, nehez�re esett b�rmit is kital�lni annak �rdek�ben, hogy ezen valahogyan v�ltoztatni lehessen. Az egyed�li dolog, amire k�pes volt, hogy igyekezett t�le telhet�en �rdekes �r�kat tartani. A h�t v�ge fel� ennek eredm�nyek�ppen el�rte, hogy a di�kok legal�bb erre az egy �r�ra boldogabban bandukoltak lefel� a s�t�t alagsorba.

A tavasz pedig �rezhet�en k�zeledett, ami a h� hirtelen olvad�s�t, �s rettenetesen nagy sarat eredm�nyezett. Ennek ellen�re a sz�netekben a di�kok ellept�k a parkot, ami egy kicsit ugyan megnehez�tette az �ket fel�gyel� Rend-tagok munk�j�t, de annak rem�ny�ben, hogy a friss leveg� j� hat�ssal lesz a di�kok hangulat�ra, nem tiltott�k meg a kimenetelt.

Az enyh�bb id� elj�vetel�vel megkezd�dhettek a kviddicsedz�sek is. Ez azonban el�sz�r �gy t�nt, hogy a v�rt lelkesed�s mellett, n�mi fesz�lts�get hozott, mert az els� gyakorl�si lehet�s�g id�pontj��rt nagy k�zdelem folyt, amit v�g�l a Mardek�r nyert meg. A p�ntekre tett edz�s napj�n a t�bbi h�z di�kja m�g mindig nem tudta elfogadni alulmarad�s�t, ami sorozatos �sszet�z�sekhez vezetett. Persze a Mardek�rosokat sem kellett f�lteni, ha saj�t maguk v�delm�re kellett kelni�k. Ezekbe a vit�kba pedig m�r belekeveredtek a m�gusvil�gban lezajl� s�t�t esem�nyek is, amit persze sokan a Mardek�ros sz�l�knek tudtak be. Ilyen vit�ra �rkezett Valeriana a hatodikos csoporttal tartott �ra elej�n. Amikor az egym�snak es� di�kokat megl�tta, idegesen csapta be az ajt�t, mire a megszeppent tanul�k p�lc�jukat gyorsan zsebre t�ve hely�kre vonultak. N�h�nyuknak ezt ugyan az elszenvedett �tkok igencsak megnehez�tett�k, de a tan�rn� szigor� arc�t figyelve fogukat �sszeszor�tva el�bb-ut�bb  mindenki a hely�re ker�lt.

-         Nem �rdekel ki kezdte, �s mi�rt! – mondta Valeriana mik�zben szigor�an k�rbehordta tekintet�t a megt�p�zott csapaton. – Mindenki vegyen el� penn�t �s pergament!

-         De tan�rn�! Ez nem igazs�gos! A t�bbiek nem tudj�k elfogadni, hogy Piton professzor el�rte, hogy mi�nk legyen ma a p�lya, ez�rt �lland�an bel�nk k�tnek! Mi�rt kell nek�nk is dolgozatot �rnunk? – k�rdezte az egyik Mardek�ros fi� mik�zben �sszegubancol�dott haj�t igyekezett elrendezni.

-         Az�rt Mr. Butcher, mert sohasem tudnak nyugton maradni, �s nem tudj�k tartani a sz�jukat! Ez pedig �tven pontj�ba ker�l a Mardek�rnak! – felelte Valeriana szemei pedig szikr�t sz�rtak a szemtelen fi� fel�. – Most pedig l�ssanak hozz�!

H�tat ford�tva a megszeppent csoportnak fel�rta a t�bl�ra azt a h�rom b�jitalt, aminek elk�sz�t�s�t, �s hat�s�t hosszan kifejtve le kellett �rniuk. Mik�zben nagy �lvezettel figyelte a di�kok k�nl�d�s�t, gondolatai a kor�bban eml�tett tan�r fel� kalandoztak. Ugyan sz�p lassan a napok m�l�s�val tal�n siker�lt valamennyire elfogadtatnia mag�val, hogy m�r semmit nem jelent a f�rfi sz�m�ra, m�gsem tudta felhev�l� indulatok n�lk�l fogadni m�g a nev�nek hallat�t sem. Tudta, hogy a h�ten nem ez volt az els� alkalom, hogy a mardek�rosokkal kicsit kritikusabban b�nt, de nem tudott ez ellen v�dekezni.

Este, amikor a dolgozatokat jav�totta t�relmetlen�l h�zogatta �t a helytelen �ll�t�sokat. Hogy p�rtatlan maradjon igyekezett nem megn�zni el�re a dolgozat �r�j�t, de az els� felfedezett hib�n�l saj�t maga igazol�s�ra az�rt csak megleste, majd ha felfedezte, hogy egy mardek�ros munk�j�t olvassa, m�g nagyobb szigorral jav�totta tov�bb. Sz�gyellte mag�t amiatt, hogy saj�t �rzelmei ennyire befoly�solj�k, de ahogy megjelent a f�rfi rideg tekintete, csak m�g d�h�sebb lett.

Alig volt h�tra n�h�ny dolgozat, �s �ppen Hermione sz�pen, gondosan kidolgozott, pontokba szedett le�r�s�t olvasta, amikor kopog�s zavarta meg. Letette a penn�t, �s fel�llt az asztalt�l. Ekkor vette csak �szre, hogy mennyire k�s�re j�rt az id�. El sem tudta k�pzelni, ki keresheti ilyenkor. Amikor azt�n kinyitotta az ajt�t, a d�bbenett�l megsz�lalni sem tudott.

- Beengedsz, vagy megv�rod, am�g valaki �szrevesz? – k�rdezte Perselus, �s gyorsan k�rben�zett a folyos�n.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s