36. fejezet

A tulip�nfa

Valeriana beengedte a f�rfit, �s mik�zben rem�nyked� sz�ve heves kalap�l�sba kezdett, s�rtett �n�rzete nagy �nfegyelemre utas�totta.

-         Ha az�rt j�tt�l, hogy megpr�b�ld kij�rni a h�zad pontlevon�s�nak semmiss� t�tel�t, akkor feleslegesen f�radt�l ide. – hadarta Valeriana, �s igyekezett tekintet�t nem a f�rfi fel� ford�tani. – Nehogy azt hidd, hogy b�rmit is el�rhetsz! Egyszer�en meg�rdemelt�k, �s k�sz! – Valerian�t egyre d�h�tette, hogy Perselus csak csendben n�zi �t kis mosollyal a sz�ja sz�l�n. – Ebben a neh�z helyzetben, amiben az eg�sz m�gusvil�g van, nem engedhetj�k meg, hogy ellens�gesked�s alakuljon ki a di�kok k�z�tt! Az, ahogy direkt kij�rtad, hogy a Mardek�r kezdhessen edz�ssel az idei id�nyben, nem igaz�n volt helyes l�p�s!

-         Valeriana… - sz�lalt meg v�gre a f�rfi, amit Valeriana gyorsan f�lbe is szak�tott, nehogy a m�sik ker�lj�n f�l�nybe.

-         Igenis sportszer�bb lett volna kisorsolni ezt a lehet�s�get, �s meg kellett volna akad�lyoznod…

-         �n… - pr�b�lkozott �jb�l halkan Perselus. Pr�b�lt uralkodni mag�n, de bosszantotta, hogy az egyre inger�ltebben besz�l� l�nyt egyszer�en nem lehet lecsillap�tani.

-         Ne szak�ts f�lbe! A di�kjaid t�l sokat… - folytatta volna Valeriana de egy hirtelen cs�k megakad�lyozta. El�sz�r megh�kkent, majd �tadta mag�t annak az �rz�snek, amire m�r napok �ta v�gyott, de rem�nykedni egy�ltal�n nem mert benne.

-         Nem a di�kjaim miatt j�ttem – jutott v�gre sz�hoz Perselus, �s melegen a r� szegez�d� k�k szemp�rba n�zett.

-         Nem? – olvadt Valeriana a f�rfi tekintet�be.

-         Hi�nyzol! – hangzott az a sz�, melyt�l a l�ny gyomra kellemes hull�mz�sba kezdett.

-         �n azt hittem… - csuklott el Valeriana hangja.

-         Bolond voltam! Hiszen sokkal kor�bban kezdtem vonz�dni hozz�d, mint ahogy azok a muglik ellopt�k a nyakl�ncod.

-         Akkor…- Valeriana �gy �rezte lassan a fellegekben j�r. Sz�ve hevesen kalap�lt, �s majd kiugrott a hely�r�l a m�r nem is rem�lt, de visszakapott boldogs�gt�l.

-         Bocs�ss meg! – mondta ki Perselus a sz�m�ra szokatlan szavakat.

Valeriana nem mondott semmit, csak k�nnyekkel f�tyolozott szemmel belesimult a r�g�ta v�gyott �lel�sbe. �rezte, s�t tudta, hogy most m�r semmi sem t�rt�nhet, ami elszak�thatja �ket egym�st�l.

Perselus pedig megadta mag�t annak az �rzelemnek, amiben eddig tal�n m�g sohasem volt r�sze igaz�n. M�r nem sz�m�tottak az �sz�rvek, csak az, hogy birtokolja a l�nyt, s vele egy�tt l�ngol� szerelm�t. Szokatlan volt ez az �rz�s sz�m�ra, de most m�r tudta, hogy k�ptelen lenne �lni n�lk�le. R�vid id�n bel�l birtokba is vette az �h�tott kincset �jb�l felfedezve minden rejtett sz�ps�g�t, majd mikor nem sokkal k�s�bb egym�s mellett fek�dtek az �gyban, �gy �rezte, n�la boldogabb ember nincs a vil�gon.

A k�vetkez� napokban tulajdonk�ppen nem sok minden v�ltozott az iskola falai k�z�tt, Valeriana m�gis �gy �rezte, mintha minden k�nnyebben menne, �s m�r nem is l�tta olyan rem�nytelennek a vil�g sors�t. Persze nem oszthatta meg senkivel azt a titkot, ami hozz�j�rult ahhoz, hogy egy kicsit m�sk�nt l�ssa a dolgokat, �gy csak k�szk�d�tt, hogy valahogyan �tadjon bizakod� j�kedv�b�l valamit a t�bbieknek is.

Az �jszak�kat Perselus t�rsas�g�ban t�lt�tte, m�g nappal �lte a kor�bbi megszokott �let�t. Sokszor nehez�re esett ugyanolyan k�z�mb�sen elmennie mellette, mint azel�tt. Bezzeg a fegyelmezett f�rfinak gyerekj�t�k volt tov�bbra is ellenszenvet sz�nlelnie, �gy senkinek sem t�nt fel, ami kettej�k k�z�tt kialakult, �s ahogy a napok teltek, csak egyre jobban elm�ly�lt.

A tavasz igazi bek�sz�nt�s�t jelezt�k a vir�gz� f�k, �s az egyre �l�nkebben z�ldell� f�. A di�kok egyre t�bb id�t t�lthettek a szabadban, ami ellen�rz�s�ket kiss� megnehez�tette, ugyanakkor �gy t�nt, az �led� term�szet t�bb�- kev�sb� felr�zta a fiatals�got. A k�zeled� kviddicsm�rk�z�s is l�zba hozta a h�zak tagjait, hiszen b�rmi is t�rt�nt a vil�gban, a kupa birtokl�s�ra v�gyott mindenki. A t�vozott di�kok hi�nya kiss� felbor�totta a csapatok �sszet�tel�t, �gy lelkes tehets�gkutat�sok is indultak.

Hermione tov�bbra is bar�tai n�lk�l bandukolt mindenhova. Egyed�l Ginny tartotta vele a kapcsolatot, aminek Harry �s Ron term�szetesen nem nagyon �r�lt. Valeriana ugyan az okklumencia-�r�k alkalm�val mindent megtett, hogy Hermion�t tiszt�zza Harry el�tt, de a fi� hajthatatlan volt. Tudni sem akart a l�nyr�l, �s azt v�gk�pp nem akarta elfogadni, hogy Draco esetleg az � oldalukra �llt volna. Mivel Valeriana nem mondhatta el a teljes igazs�got, �gy csak c�lozgat�sokkal pr�b�lt vil�goss�got teremteni Harry s�t�t gondolatai k�z�tt.

A h�tv�g�n a Holl�h�t ugyan nem sok pontk�l�nbs�ggel, de legy�zte a Mardek�rt, amire m�r nagyon r�g�ta nem volt p�lda. Ennek a gy�zelemnek nem csak a gy�ztesek h�za, hanem a m�sik kett� is �r�lt. A Mardek�rosok pedig egyed�l azzal tudt�k magyar�zni vesztes�g�ket, hogy a t�len t�bb j� j�t�kosukat is elvesz�tett�k.

A gy�zelem ut�ni m�moros j�kedv sajnos  nem tartott sok�ig, mert a h�tf�i Reggeli Pr�f�ta oldalain megjelen� dermeszt� h�rek ism�t felborzolt�k a ked�lyeket. Egyre t�bb hal�los kimenetel� t�mad�sr�l, csal�dok kiirt�s�r�l lehetett olvasni. Sajnos volt olyan hal�leset, ami egy-egy di�kot eg�szen k�zvetlen�l �rintett. A gy�sz, a f�lelem, �s a kil�t�stalans�g hangulata uralkodott az eg�sz iskol�ban.

Att�l a napt�l kezdve Perselus egyre t�bb �jszaka tart�zkodott t�vol. M�g az is el�fordult, hogy csak reggelre �rt vissza. Valeriana pedig agg�dva v�rta minden alkalommal hogy a f�rfi mell� b�jjon az �gyba, hogy hallja f�radt s�hajt�s�t, �s a karjaiba simulva sz�ve nyugodt dobog�s�t hallgatva v�gre elaludhasson.

Egy reggel Valeriana k�l�n�sen kor�n �bredt fel. Mivel �jszaka nem �rz�kelte Perselus �rkez�s�t, megnyugodva vette tudom�sul, hogy a f�rfi m�lyen alszik mellette. �vatosan kikelt az �gyb�l, majd kiment csendben a nappaliba ruh�ival a kez�ben. Fel�lt�z�tt, �s n�h�ny perces t�tlen �cs�rg�s ut�n az ablakhoz ment. A Nap �ppen akkor kelt fel bevil�g�tva az �de z�ldben pomp�z� parkot. A csendben olyan megnyugtat� volt ez a l�tv�ny, hogy az ember szinte megfeledkezett minden gondj�r�l.  A park sz�l�n �ltetett tulip�nfa is bontogatni kezdte vir�gait, mely kellemes eml�keket �lesztett Valerian�ban. A Beauxbatons kertje tele volt ezzel a csod�latos n�v�nnyel, melynek �rny�k�ban sokat �cs�r�gtek magukba sz�vva fens�ges illat�t.

-         J� reggelt! – �lelte �t k�t kar h�tulr�l finoman.

-         Fel�bresztettelek? – fogadta Valeriana a kedves k�sz�nt�st, �s fej�t a f�rfi mellkas�nak d�nt�tte. – K�s�n j�tt�l meg.

-         Igen. A hal�lfal�k gondoskodnak r�la, hogy egyre t�bb dolgom legyen.

-         N�ha elgondolkodom, hogy j� lenne-e ha tudn�m mit is csin�lsz �jszak�nk�nt. �gy is rettenetesen nyugtalan�t, hogy vesz�lynek teszed ki magad.

-         Nem vagyok sohasem nagyobb vesz�lyben, mint azok, akiket kimenek�tek a t�zf�szekb�l.

-         Kimenek�tesz? – fordult Valeriana a f�rfi fel� rem�lve, hogy tal�n tov�bbi r�szleteket is megtudhat az �jszakai t�nyked�seir�l. – De kiket?

-         A hal�lfal�k ellens�geit. – felelte Perselus nyugodt hangon. – Egyszer� m�gusokat, akik nem tehetnek sz�rmaz�sukr�l. Csal�dokat, akik �tban vannak az elvakult gy�l�lettel f�t�tt s�t�t var�zsl�knak, aki a Nagy�r minden szav�t k�vetik hi� rem�nyeket t�pl�lva.

-         Te �jszak�nk�nt embereket mentesz meg a hal�lfal�kt�l? – k�rdezte Valeriana csod�lkozva. – De hogyan?

-         Ha tudok r�la, hogy valamelyik csal�d likvid�l�s�ra k�sz�lnek, akkor igyekszem megel�zni �ket. A legt�bben nem is tudj�k, hogy mi k�szteti �ket az ok n�lk�li menek�l�sre, de a l�nyeg az, hogy biztons�gos helyre ker�ljenek.

-         Nem is tudj�k, hogy te seg�tesz nekik?

-         Nem. Persze sokszor nincs k�nny� dolgom, �s gyakran el�fordul, hogy nincs sok id�nk, mert m�r ott vannak a hal�lfal�k, de a legt�bbsz�r sikerrel j�rok.

-         �s ha nem? – n�zett agg�dva Valeriana a f�rfi szemeibe.

-         A r�m�lmaimban t�rnek vissza azok a k�pek, amiket olyankor v�gig kell n�znem. A hal�lfal�k �ldozataikat nagy �lvezettel, gondosan megk�nozva k�ldik a m�svil�gra. Nem k�m�lnek senkit… - Perselus hirtelen elhallgatott. Soha senkinek nem besz�lt ezekr�l a dolgokr�l ilyen r�szletesen, de most j�l esett kiadni mag�b�l az idegeit fel�rl� titk�t.

-         Ez nagyon vesz�lyes! – mondta halkan Valeriana, aki szemei el�tt l�tta a f�rfit, amint saj�t �let�t kock�ra t�ve m�sok ment�s��rt harcba sz�ll a hal�lfal�kkal.

-         Van gyakorlatom benne. – r�vedt Perselus tekintete messzire a Tiltott Rengeteg fel�.

-         R�gen is ezt csin�ltad? – figyelte Valeriana a f�rfi komor arcvon�sait.

-         Igen. Addig k�s�rtem a menek�l� csal�dokat megv�dve �ket a hal�lfal�k t�mad�sait�l, am�g biztons�gban nem tudtam �ket. Ez volt az egyetlen, amit tehettem vezekelve sz�rny� cselekedeteim�rt. Pontosan tudom mik a m�dszereik, hiszen ott voltam j� p�rszor k�z�tt�k, amikor…

-         Te?

-         Igen. �n sem voltam k�l�nb egyik�kn�l sem. Azt hiszem nem tudok el�g �letet megmenteni, hogy j�v� tehessem b�neimet.

-         Hiszen m�r �gy sokat megmenthett�l! – sim�totta meg Valeriana a kedves arcot.

-         J� neked, hogy nem kellett annyi sz�rny�s�get v�gign�zned! Sz�leid j�l tett�k, hogy t�vol tartottak ezekt�l a dolgokt�l!

-         Meg�vtak mindent�l, de ez�rt nem is tudok r�luk semmit. – mondta keser�en Valeriana, s az �t ker�lget� s�r�st elfojtva a f�rfi v�ll�ra hajtotta a fej�t, mire az szorosan �t�lelte.

N�h�ny percig �gy �lltak sz�tlanul magukba z�rva f�jdalmukat.

-         N�zd a term�szetet milyen csod�latos! – sz�lalt meg azt�n Perselus kin�zve az ablakon. – B�rmi sz�rny� dolog is t�rt�nik a vil�gban, a term�szet tudja a dolg�t, �s igyekszik a legt�k�letesebben v�grehajtani azt. A n�v�nyek �gy �lednek fel, mintha semmi sem t�rt�nne k�r�l�tt�k. Ragyognak a vir�gok, pedig lehet, hogy s�rok d�szei lesznek, a f�, amely �l�nken z�lddel, v�rrel sz�nez�dik, a f�k pedig menek�l� emberek rejtek��l szolg�lnak.

Valeriana az ablak fel� fordult, �s akaratlanul is megjelent szeme el�tt mind az a borzalom, amit a f�rfi s�t�t gondolatai sugalltak. Mindebben a borzalomban egyre ink�bb vir�tott tarka vir�gaival az a n�h�ny tulip�nfa, amit kor�bban Valeriana m�r megcsod�lt.

-         A tulip�nfa! – sz�lalt meg lelkesen Valeriana. – A tulip�nfa seg�thet!

-         Amit Dumbledore hozatott Hagriddal? – k�rdezte csod�lkozva Perselus, s b�r sok mindent tudott err�l a k�l�nleges n�v�nyr�l, nem �rtette Valeriana mib�l gondolja, hogy az megoldhatja probl�m�jukat.

-         A Beauxbatonsban minden reggel ittuk a f�zetet, amit bel�le k�sz�tettek. Azt mondj�k csod�latos hat�sa van az emberi l�lekre.

-         Mi�rt gondolod, hogy ez seg�thet rajtunk? – k�rdezte Perselus szkeptikusan.

-         Te l�tod az �r�idon a gyerekek arc�t? T�ged nem r�m�t meg az a f�lelem �s bizonytalans�g, amit az arcuk t�kr�z? Rettegnek att�l, amit nem is ismernek. F�lnek att�l, hogy a szeretteiket b�rmikor elvesz�thetik. Itt bent b�ke van l�tsz�lag �s nem tudj�k mi is zajlik pontosan odakint, csak olvass�k azt a rengeteg borzalmat az �js�gban. A tulip�nfa vir�g�b�l nyert p�rlat nem egyszer�en ked�ly jav�t�szer, hanem meger�s�ti az ember hit�t �nmag�ban, �s a k�rnyez� vil�gban. Seg�t legy�zni a s�t�t gondolatokat, �s j�zanabb gondolkod�sra serkent.

Valeriana lelkes besz�de k�zben Perselus �szrevette a l�ny arc�n megjelen� p�rt. Mivel m�r j�l ismerte, tudta, hogy k�r lenne izgatotts�g�nak let�r�s�vel megb�ntani. �gy csak csendben csod�lta gyermeki lelkesed�st, m�g meg volt a saj�t v�lem�nye a hirtelen �tletr�l.

-         Te nem hiszel benne ugye? – k�rdezte Valeriana, hiszen � is t�l j�l ismerte a f�rfit ahhoz, hogy tudja mit jelent, ha nem sz�l semmit.

-         K�s� van – n�zett az �r�j�ra Perselus kit�rve a v�lasz al�l. – Nem sok�ra t�lalj�k a reggelit. Addig pedig…

-         Mi�rt nem v�laszolsz? Gyerekesnek tartod? - sz�lt Valeriana s�rt�d�tten a kandall� fel� indul� f�rfi ut�n.

-         Majd megbesz�lj�k k�s�bb…

-         Neked soha nem tetszik semmi, amit �n mondok! – kelt ki mag�b�l egyre jobban Valeriana.

-         Ez nem igaz! – fordult vissza Perselus a l�ny fel�. – Vannak dolgok, amiben egyet �rtek veled, de…de ezt t�nyleg gyerekesnek tartom.

-         Mi�rt? – csattant fel a l�ny.

-         Mit v�ltoztatna, ha jobb a kedv�nk? Att�l m�g minden megy tov�bb! Att�l a hal�lfal�k ugyan�gy szedik �ldozataikat t�rtetve sz�rny� c�ljuk fel�!

-         A gy�zelem szempontj�b�l azonban nem mindegy milyen hangulatban �s bizakod�ssal n�z�nk a k�zdelem el�be! – �rvelt hevesen Valeriana.

-         Persze, ha vid�man megy�nk a hal�lba, az teljesen m�s! – mondta Perselus g�nyos �llel. – De tudod mit, k�rdezd meg Dumbledore-t! – hagyta v�g�l a l�nyra a dolgot rem�lve, hogy az id�s igazgat� majd eligaz�tja.

-         Meg is k�rdezem! – v�gta r� Valeriana mik�zben Perselus a kandall�ba l�pett, hogy szob�j�ba menjen �t�lt�zni.

Nem sokkal k�s�bb Valeriana m�r nagyapja szob�j�ban volt, hogy m�g a reggeli el�tt besz�lhessen vele. Minden haszn�lhat� �rvet �sszegy�jt�tt gondolatban, hogy �tlet�t j�l megalapozva t�rja fel el�tte. �gy igencsak meglep�d�tt, amikor  r�j�tt, hogy erre semmi sz�ks�g.

-         Te is gondolt�l r�? – h�kkent meg, mert erre egy�ltal�n nem sz�m�tott f�leg Perselus lekicsinyl� hozz��ll�sa ut�n.

-         Olyannyira, hogy m�r �rtam is Madame Maxime-nak, hogy k�ldje el a f�ltve �rz�tt receptet. – felelte Dumbledore mosolyogva.

-         Gondolod, hogy elk�ldi?

-         Rem�lem. Tudom, hogy csek�ly seg�ts�g, de m�gis fontos, hogy ezeknek a szeg�ny gyerekeknek a  ked�ly�llapot�n valahogyan v�ltoztassuk, mert �gy a s�t�ts�g ereje k�nnyen felem�szti �ket, az pedig Voldemort teljes gy�zelm�hez vezetne. Ha a gyerekeket mag��nak tudhatja, akkor m�r egyenes �t vezetne a teljes m�gus t�rsadalom feletti hatalomhoz, hiszen a gyerekek� a j�v�, �k jelentik a mi j�v�nket. Ha �ket birtokolja, akkor a mi j�v�nket birtokolja.

-         �gy �r�l�k nagyapa, hogy te is �gy gondolkozol err�l! – mondta Valeriana, �s m�r a nyelv�n volt, hogy Perselus mennyire m�sk�nt v�lekedik err�l a t�m�r�l.

Este, mikor kiv�telesen egyszerre fek�dtek le, Valeriana �vatosan besz�molt nagyapj�val folytatott besz�lget�s�r�l, de a f�rfi nem k�v�nt �jabb vit�ba sz�llni a l�nnyal ink�bb ker�lte a t�ma r�szletesebb kifejt�s�t. Elterel� hadm�veletk�nt olyan ir�nyba terelte  egy�ttl�t�ket, mely mindkett�j�k sz�m�ra kellemesebb �s k�v�natosabb volt.

A k�vetkez� napok pedig mind Dumbledore, mind Valeriana sz�m�ra a v�rakoz�ssal teltek el. Dumbledore ugyan m�r megkapta a pozit�v v�laszt Madame Maxime-t�l, de a receptet nem.

Azt�n egy es�s tavaszi napon, amikor a di�kok ism�t beszorultak az �p�letbe, a reggeli ut�ni nagy zsibong�s k�zepette Valeriana r�gl�tott ismer�s alakot v�lt felfedezni.

-         Madame Dark! – l�pett oda izgatottan a sz�rke utaz�k�penyt visel� n�h�z.

-         Mademosielle Lloyd! – n�zett a s�padt vend�g  a l�nyra. – Nem gondoltam, hogy itt tal�lkozunk! Mit keres itt?

-         Itt tan�tok – felelte Valeriana b�szk�n sejtve, hogy volt tan�ra  ezt sohasem hitte volna r�la.

-         Teh�t val�ban tan�r lett, ahogy mindig is tervezte. – mondta olyan hangon Madame Dark, amire Valeriana m�r sz�m�tott.

-         Igen. Dumbledore professzor k�rt meg r�. – mondta Valeriana, �s �lvezte ahogy ezekkel a szavakkal bosszanthatja a m�sikat.

-         Nos, pont �t keresem. Megtenn�, hogy elk�s�r hozz�? – emelte meg dacosan az �ll�t jelezve, hogy Valeriana b�rmit is mond, neki akkor is meg van a v�lem�nye r�la �s a tehets�g�r�l.

-         Szerintem m�g itt van a Nagyteremben. – n�zett Valeriana a bej�rat fel�. – Tess�k! M�r j�n is.

-         Nah�t, Madame Dark micsoda �r�m, hogy iskol�nkban k�sz�nthetem! – l�pett oda Dumbledore kedvesen mosolyogva, b�r nem igaz�n d�nt�tte el mag�ban, hogy val�ban �r�l-e a kellemetlen n� viszontl�t�s�nak.

-         Madame Maxime �gy gondolta, hogy biztons�gosabb, ha szem�lyesen adom �t a receptet. Meg kell jegyeznem, hogy m�g sohasem volt r� p�lda, hogy ez a t�bb sz�z �ves recept elhagyta az iskola a falait. A kor�bbi igazgat�k f�ltve �rizt�k a titk�t. Persze a jelen helyzet tal�n megengedi, hogy kiv�telt tegy�nk…

-         �s ez�rt rendk�v�l h�l�sak vagyunk! – fojtotta f�l�nyes monol�gj�t Dumbledore a n�be. – Perselus! K�rem j�jj�n ide! Szeretn�m, ha megismerkedn�nek.

Valeriana a h�tt�rbe szor�tva figyelte, ahogy a Nagyteremb�l kil�p� f�rfi odasiet hozz�juk, �s az idegen n�t m�regetve �sszeismerkednek. Ezut�n Dumbledore invit�l�s�ra mindannyian elindultak az igazgat�i szoba fel�. Valeriana a h�rmas m�g�tt kullogott. Dumbledore mint egy ker�t� igyekezett  a k�t tan�rt k�z�s besz�lget�s ir�ny�ba terelni, �s �gy t�nt a n�nek nem is esik nehez�re. Mivel kider�lt, hogy mindketten ugyanazt a tant�rgyat tan�tj�k, hamarosan tal�ltak is k�z�s t�m�t. Valeriana m�r alig v�rta, hogy az igazgat�i szob�ba �rve v�gre a kellemes t�rsalg�st f�lbeszak�tva, �sszej�vetel�k igazi ok�ra t�rjenek ki.

-         Sz�val Perselus, Madame Dark az�rt �rkezett hozz�nk, hogy egy csod�latos recepttel aj�nd�kozzon meg minket. – fordult Dumbledore az igazgat� szob�ban a tan�r fel�.

-         Igen? – igyekezett Perselus �gy tenni, mintha nem is tudn� mir�l van sz�.

Miut�n Madame Dark l�tta, hogy elj�tt az ideje, el�vette a f�ltett pergament, �s �tny�jtotta az igazgat�nak, majd hosszan besz�molt a p�rlat rendszeres haszn�lat�nak kedvez� hat�sair�l. Valeriana n�ha lopva Perselusra n�zett, aki k�z�mb�s arccal hallgatta v�gig mindazt, amit m�r kor�bban � is elmondott.

V�g�l, mivel �gy d�nt�ttek, hogy a sz�ks�ges hozz�val�k �sszegy�jt�s�vel Valeriana egymaga is elb�r, Dumbledore megk�rte Perselust, hogy addig is vezesse k�rbe a kedves vend�get az iskola �p�let�ben. Dumbledore-nak ezzel tal�n kett�s c�lja volt. R�szben nem sok kedve volt a  mindig kritikus n�vel kettesben s�t�lgatni, m�sr�szt tal�n rem�nykedett, hogy a k�t mag�nyos ember egym�sra tal�l.

Valeriana kelletlen�l hagyta mag�ra a k�t tan�rt, b�r nagy �r�mmel �llt neki annak a feladatnak, aminek lehet�s�g�re m�r napok �ta v�rt.

Nagy igyekezettel gy�jt�tte �ssze a hozz�val�kat, majd volt tan�ra felder�t�s�re sietett, hogy hozz�l�thassanak a munk�hoz. Term�szetesen Perselus is vel�k tartott. Dumbledore meg nyugodtan r�b�zta ezt a nemes feladatot a legjobb szakemberekre. Valeriana ugyan igyekezett ir�ny�t� szerephez jutni a f�zet el�k�sz�t�s�ben, de a k�t id�sebb, tapasztalt taner� hamarosan nagy egyet�rt�ssel egy�ttm�k�dve h�tt�rbe szor�totta a fiatal l�ny lelkes tev�kenys�g�t.

Valeriana egy id� ut�n s�rt�d�tten le�lt az egyik asztalhoz, �s onnan figyelte �ket. R� kellett j�nnie, hogy Madame Dark tulajdonk�ppen Perselus n�i megfelel�je. Ahogy visszaeml�kezett, a n� pont olyan volt tan�rnak, mint Perselus a Roxfortban. Egyik�k sem �rvendett nagyobb k�zszeretetnek a saj�t iskol�j�ban, mint a m�sik.

A nap folyam�n azt�n v�gre Valeriana is feladatot kapott, pontosabban az elind�tott elj�r�st m�r �n�ll�an folytathatta, m�g a m�sik kett� �jabb felfedez� k�r�tra indult. Perselus mindent megfigyel� szeme persze �szrevette Valeriana s�rt�d�tt tekintet�t, de csak egy �vatos mosollyal reag�lt r�, ami a l�nyt m�g jobban felbosszantotta.

-         J�l sz�rakoztatok? – k�rdezte azt�n Valeriana este, mikor d�h�sen becs�szott a hideg paplan al�.

-         �s te? – k�rdezett vissza gonoszul Perselus. – Hiszen erre v�rt�l nem? Azt v�rtad, hogy v�gre elk�sz�thesd azt a f�zetet, ami majd megmentheti a lelk�nket!

-         M�g mindig nem hiszel benne? Azt hittem Madame Dark �rvei meggy�ztek, ha m�r az eny�mek nem voltak elegend�ek.

-         Att�l, mert � mondta, sz�momra nem lett fontosabb az a f�zet, mint azel�tt. Az �n v�lem�nyem akkor is az, hogy ennek nem sok jelent�s�ge van. M�g akkor sem, ha t�nyleg olyan kedvez� hat�sai vannak.

-         Azt hittem, az � szavai sokat �rnek sz�modra – mondta Valeriana �szrev�tlen f�lt�kenys�ggel a hangj�ban.

-         Nem �rnek t�bbet, mint b�rki m�s�!

-         Mint az eny�mek?

-         Nem! – fordult kedvesen Perselus a l�ny fel�. – Sz�momra a te szavad �r a legt�bbet!

-         �gy l�ttam pedig, hogy eg�sz j�l meg�rtitek egym�st!

-         Valeriana, j�l l�tom a f�lt�kenys�get a szemedben? – g�nyol�dott Perselus �lvezve a helyzetet.

-         Ti olyan egyform�k vagytok…- pirult el Valeriana a f�rfi szavait�l, �s tekintet�t�l.

-         Gondolod, hogy el tudn�m viselni saj�t magam t�rsk�nt? – sim�totta meg puh�n ujjaival a l�ny arc�nak piross�g�t. – Nekem te kellesz! Egy ilyen pimasz, �tletekkel, �lettel teli kisl�ny!

-         Nem vagyok kis…

Valeriana m�r nem tudott tov�bb besz�lni, mert a f�rfi �des cs�kja megakad�lyozta benne, de ezt egy�ltal�n nem b�nta. Sz�vta mag�ba a szerelmet, amit a m�sik �lel�se, �rint�se sug�rzott, �s ebb�l �gy felt�lt�d�tt, hogy m�snap m�r teljesen hidegen hagyta, hogy kedvese ism�t volt tan�rn�j�t k�s�rgeti.

A f�zet pedig elk�sz�lt, s miut�n Madame Dark meggy�z�d�tt annak t�k�letess�g�r�l, megk�sz�nve a p�r napi vend�gl�t�st, �tnak indult vissza, saj�t iskol�j�ba.

Aznap este Perselus �lvezettel figyelte  Valeriana durc�s arc�t mik�zben feleleven�tette azokat a dolgokat, amit Madame Dark mes�lt neki di�k�vei bakl�v�seir�l. A f�rfi persze mosolyogva k�z�lte a l�nnyal, hogy hi�nyoss�gai, mint a rendetlens�g �s pontatlans�g eddig sem volt ismeretlen sz�m�ra.

-         Madame Dark sohasem kedvelt engem. – magyar�zta a negat�v ir�ny� eml�kez�sek ok�t Valeriana. – Gondolom nagyon �lvezte, hogy csupa rosszat mondhat r�lam. L�ttam az arc�n, hogy meglep�d�tt, mikor megtudta, hogy a Roxfort tan�ra vagyok. Sohasem becs�lt sokra, de Madame Maxime mindig megv�dett, �gy ott sohasem tehetett igaz�n ellenem semmit. Most pedig �gy �rezhette v�gre hallgat� f�lekre tal�lt  szem�lyedben.

-         H�t, minden esetre sokat mes�lt r�lad. – mondta lassan, elgondolkodva Perselus. – T�bbek k�z�tt azt is mondta, hogy Dumbledore szem�lyesen ment el a Beauxbatonsba, hogy megkeressen t�ged. Igaz ez?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s