37. fejezet

A tavaszi sz�l

Valerian�t v�ratlanul �rte a k�rd�s. Tudta, hogy okosan kell v�laszolnia, mert m�g nem j�tt el az ideje, hogy ezt a titk�t megossza a f�rfival. Nem akarta, hogy zavar�t Perselus �szrevegye, ez�rt fel�llt a fotelb�l, �s a kandall�hoz l�pett.

-         Igen, �gy van. – mondta b�tortalanul, majd a t�zbe meredve abban rem�nykedett, hogy ez a v�lasz elegend� lesz a f�rfi sz�m�ra, de t�vedett.

-         De h�t mi�rt? – k�rdezte Perselus. – Mi�rt keresett egy hal�lfal�t Dumbledore?

-         Akkor m�g nem voltam hal�lfal�.

-         A sz�leid azok voltak nem?

-         De igen. De �n csak k�s�bb lettem az, hogy az �tkot elker�lhessem.

-         Dumbledore utas�tott erre?

-         Igen – mondta Valeriana, �s sz�ve egyre hevesebben vert, ahogy a f�rfi k�rd�sei egyre k�nyesebb t�ma fel� terelt�k a besz�lget�st.

-         Mi�rt? – hangzott �jb�l  k�rd�s.

-         Mit mi�rt?

-         Mi�rt keresett fel Dumbledore egy l�nyt, akit m�g csak nem is ismer, �s aki r�ad�sul k�t hal�lfal� gyermeke?

Valeriana nem sz�lt semmit, csak �llt a kandall� el�tt, �s ujjaival a perem�t piszk�lgatta. Mit v�laszolhatna erre a k�rd�sre? Nagyapja megk�rte r�, hogy tartsa titokban a k�zt�k l�v� kapcsolatot, �s ennek a k�r�snek eleget kell tennie, b�rmennyire nehez�re esik is hazudnia a f�rfinak.

-         Nem v�laszolsz? - �llt f�l Perselus t�relmetlen�l a fotelb�l.

-         Nem tehetem… - ny�gte Valeriana an�lk�l, hogy a f�rfi fel� fordult volna.

-         Mi�rt? – l�pett Perselus a l�ny h�ta m�g�, aki az idegess�gt�l remegve megsz�lalni sem b�rt. – Mi�rt nem mondod el nekem, hogy ki vagy igaz�b�l? Tudom, hogy valamit titkolsz el�lem! Hogy �p�thetn�nk kapcsolatunkat bizalmatlans�gra �s hazugs�gokra?

-         �n nem hazudok neked! – fordult meg v�gre Valeriana.

-         De nem mondasz el mindent! – Perselus egyre idegesebb �s s�rtettebb lett.

-         Nem tehetem! – mondta m�g egyszer Valeriana, s hangja hi�ba lett egyre k�ts�gbeesettebb, a f�rfit most az egyszer ez nem tudta meghatni.

Olyan r�g�ta v�gyott m�r a val�s�g megismer�s�re, �s most olyan k�zel �rezte mag�t a megfejt�shez, hogy t�relmetlen v�gya j�zan gondolkod�sra k�sztetve nem engedte, hogy el�rz�keny�lj�n a l�ny k�nl�d�s�t�l.

-         �gy nem tudom, hogy van-e �rtelme tov�bb a mi kapcsolatunknak! – mondta nyersen, mire Valeriana k�ts�gbeesve �lelte �t.

-         Perselus…- mondta megremeg� hangon. – Ennek nincs jelent�s�ge, hiszen ett�l az �rzelmeim nem v�ltoznak!

-         Hogy b�zhatn�k benned, ha nem vagy hozz�m �szinte? – fejtette le mag�r�l Perselus a kapaszkod� n�i kezeket.

-         �n lenn�k a legboldogabb, ha ezt elmondhatn�m neked! – fakadt ki Valeriana.

-         Akkor mi�rt nem mondod? Kinek az enged�ly�re v�rsz? – lett egyre t�relmetlenebb �s hangosabb Perselus hangja.

-         Dumbledore professzornak meg�g�rtem, hogy am�g � �gy l�tja j�nak, addig err�l nem besz�lek senkinek.

Perselus egy darabig meredten n�zett a k�nnyes szemekbe, majd idegesen j�rk�lni kezdett a szob�ban. Valeriana, aki m�r tudta, hogy ez n�mi bizakod�sra adhat okot, rem�nykedve v�rta a f�rfi k�vetkez� szavait.

-         Mi�rt van az, hogy amikor v�gre rendez�dnek a dolgok k�r�l�tted, m�ris �jabb k�rd�sek mer�lnek fel? Amilyen fiatal vagy, olyan z�r�s az �leted! – mondta Perselus, mik�zben egy pillanatra sem hagyta abba az �rtelmetlen j�rk�l�st.

Valeriana tov�bbra is csak csendben figyelte a f�rfi hangos gondolkod�s�t. Jobbnak l�tta, ha nem sz�l semmit. Hagyta, hadd f�st�l�gj�n mag�ban, nehogy szavai esetleg olaj legyen a t�zre.

-         Teljesen meg�rj�tesz! – �llt meg v�gre Perselus nagy s�haj k�s�ret�ben. – Hasonl� esetben m�st m�r r�g �tkokkal k�noztam volna meg, de legal�bb aurorok kez�re adtam volna! Te pedig… �h! – legyintett, majd tett m�g egy ideges k�rt a szob�ban. Valeriana most m�r kezdte �rezni, hogy a f�rfi haragja enged, �s tal�n elfogadja, hogy marad olyan titka, amit nem oszthat meg vele.

Perselus s�rt�d�tt d�he �s gyanakv�sa lassan engedett �rzelmeinek, de tal�n Dumbledore ir�nti tisztelet�nek lehetett legink�bb k�sz�nni, hogy belenyugodva a k�telyekbe nem feszegette tov�bb a t�m�t.

Valeriana az�rt m�g napokig �rezte a f�rfi hangulat�n a neheztel�st, de k�ptelen volt nagyapja el� �llni, hogy kapcsolatukat felfedve enged�lyt k�rjen rokoni viszonyuk tiszt�z�s�ra. �gy csak t�relmesen v�rta, hogy annak az est�nek a besz�lget�se feled�sbe mer�lj�n.

A tavaszra jellemz� v�ltoz� id�j�r�s hol meleget, hol h�v�s csapad�kos id�t hozott. A di�kok hangulata �rezhet�en javult. �jb�l hallhat� volt a nagy gyerekzsivaj, �s az egyre gyakrabban el�fordul� gyerekcs�nyek is jelezt�k, hogy a lelkekben kezdenek hely�re ker�lni a dolgok.

Ezt a kedvez� v�ltoz�st Perselus term�szetesen legink�bb az id�j�r�s kellemesebbre fordul�s�val magyar�zta, m�g Valeriana meg volt r�la gy�z�dve, hogy ez egy�rtelm�en a tulip�nfa vir�g�b�l nyert f�zet rendszeres fogyaszt�s�nak k�sz�nhet�. Az iskola �p�let�nek lak�i minden reggel ittak ebb�l a j�t�kony f�zetb�l, term�szetesen Perselus kiv�tel�vel.

Egyik reggel Valeriana sz�k�n k�nyelmes h�trad�lve sz�rcs�lgette a p�rlatot tartalmaz� te�j�t. J�l es�en p�szt�zott v�gig tekintet�vel a post�t lelkesen elkapkod� di�kokon. Csomagok, levelek �s napi �js�gok potyogtak a baglyok cs�r�b�l, gazd�ik pedig izgatottan kaptak ut�nuk.

Daniel egy szem�lyes lev�l mellett szint�n megkapta Reggeli pr�f�t�j�t. Miut�n sebt�ben elolvasta  a levelet, sz�tnyitotta az �js�got. Ez minden reggel �gy t�rt�nt. Ilyenkor Valeriana csendben v�rta, hogy a f�rfi n�mi hozz�f�znival�val egy�tt elmondja neki a fontosabb h�reket. Nem t�rt�nt ez m�sk�nt most sem, de egyszer csak hangos sz�v�lt�s zavarta meg a reggeli idillt.

-         Hagyjatok b�k�n! – �llt fel Hermione a Griffend�l h�z hossz� asztal�t�l. – Hogy lehettek ilyen lelketlenek!

-         Csak azt kapta, amit meg�rdemelt! – ki�ltotta d�h�sen Ron.

-         Ginny! – sz�lt Harry a szint�n felpattan� l�nyra, aki bar�tn�je ut�n igyekezett, hogy megvigasztalja. – Hagyd, nem �rdemli meg!

-         A legjobb bar�totok, �s ti mag�ra hagyt�tok! – zengett a l�ny hangja, aki maga is meglep�d�tt hat�rozotts�g�n.

-         Nem a bar�tunk! – mondta Harry, mik�zben csod�lkozva n�zett szokatlanul magabiztos bar�tn�j�re. – �s neked sem az!

-         T�vedsz Harry! – feleselt vissza a l�ny egyre ink�bb megd�bbentve a k�t fi�t. – Hermione igenis a legjobb bar�tn�m, �s ut�namegyek, mert sz�ks�ge van r�m!

Azzal kiviharzott a teremb�l, hogy utol�rje Hermion�t. T�voz�s�t n�ma csend k�vette. Ahogy a hirtelen t�madt csendben k�r�ln�zett a k�t fi�, d�bbent arcokat l�tott. M�g a tan�ri asztaln�l is visszafojtott l�legzettel figyelt�k a heves vit�t.

-         Potter, Weasley! – sz�lalt meg els�k�nt mag�hoz t�rve Perselus, majd fel�llt. – Ha befejezt�tek ezt a kellemes reggeli sz�niel�ad�st, akkor gyertek azonnal a szob�mba!

-         De… - kezdte Ron els�padt arccal.

-         A t�bbiek pedig ha befejezt�k a reggelit, azonnal induljanak �r�ikra! – harsogta Perselus, mire mindenki p�nikszer�en menek�lni kezdett a teremb�l.

Daniel mivel m�g nem �rt az �js�g v�g�re, d�h�sen csukta �ssze, majd lecsapta az asztalra.

-         Na v�ge a kellemes reggelnek! – mondta, majd mik�zben fel�llt, kiitta b�gr�j�b�l a marad�k italt.

-         Vajon mi t�rt�nhetett? – k�rdezte Valeriana, aki m�g mindig mozdulatlanul �lt a d�bbenett�l. � pontosan tudta, hogy a fiatalok k�z�tt mennyire megromlott a kapcsolat, de hasonl� ny�lt vit�ra eddig m�g nem ker�lt sor.

-         Fogalmam sincs, de sohasem gondoltam, hogy ez a triumvir�tus b�rmit�l is felbomolhat. – mondta Daniel, majd felkapta az �js�got. – J�ssz?

-         Ja, igen! –�llt fel Valeriana, �s kelletlen�l elindult a kifel� h�mp�lyg� t�meggel egy�tt.

-         Valeriana! – sz�lt Dumbledore a kifel� igyekv� n�nek. – Egy p�r sz�t szeretn�k veled v�ltani. Gyere k�rlek velem!

Valeriana csak csendben k�vette nagyapj�t a Nagyteremb�l ny�l� helys�gbe.

-         Azt hiszem itt van a magyar�zat Hermione viselked�s�re – ny�jtotta �t Dumbledore a friss Reggeli pr�f�t�t unok�j�nak.

Valeriana kez�be vette az �js�got, �s olvasni kezdte a kihajtogatott oldalon l�v� cikket. Egy darabig �gy t�nt, ez sem tartalmaz m�st, mint a legt�bb, amit naponta lehetett olvasni: hal�lfal�k megt�madtak egy v�dtelen csal�dot, de szerencs�re egy ismert aurorokb�l �ll� csapat feltart�ztatta �ket. A rajta�t�s al�l senki nem menek�lt. A hal�lfal�k egy r�sze az Azkabanban k�t�tt ki, m�s r�sz�k pedig elesett az �sszet�z�sben. Valeriana a felsorolt neveket kezdte olvasni, majd az egyikn�l hirtelen meg�llt, �s elakadt l�legzettel n�zett fel nagyapj�ra, aki m�r l�that�an v�rta ezt a mozdulatot.

-         Van lehet�s�g r�, hogy ellen�rizd az �ll�t�s val�dis�g�t? – k�rdezte Dumbledore a r� jellemz� nyugodt hangon.

-         Nem tudom… - ny�gte Valeriana d�bbenett�l rekedten. – Tal�n egy mugli telep�l�sr�l tudn�k telefon�lni Philippe-nek.

-         Rendben. Az �r�idat tartsd meg, nehogy az �jb�l elmaradt �r�k felbolygass�k a di�kokat. A tulip�nfa vir�gj�nak k�sz�nhet�en v�gre lenyugodtak, ne z�kkents�k ki �ket!

-         Nem tudom, hogy k�pes leszek-e �gy �r�t tartani. – mondta Valeriana rem�lve, hogy nagyapja m�gis kor�bban elengedi.

-         Tudom, hogy neh�z, de csak n�h�ny �r�r�l van sz�, �s b�rmi is t�rt�nt, m�r nem hiszem, hogy v�ltoztathatunk rajta.

Valeriana neh�z sz�vvel indult alagsori terme fel�, mik�zben gondolatai valahol nagyon messze j�rtak.

Az �r�k rendk�v�l lassan teltek. Valeriana holdk�rosk�nt vez�nyelte le a k�l�nf�le b�jitalok el��ll�t�si menet�t, �s m�g �r�sbeli dolgozatot is elfelejtett a di�koknak feladni. 

Az eb�d el�tti utols� �ra ut�n Perselus l�pett a terembe, miut�n Valeriana v�gre mag�ra maradt.

-         Ugye nem lehet igaz?! – n�zett a f�rfira Valeriana, mintha az v�laszt tudna adni agg�d� k�rd�s�re.

-         Nem tudom – felelte Perselus �szint�n. – M�giscsak egy Malfoyr�l van sz�…

-         De Draco nem olyan! – csattant fel Valeriana a fi� v�delm�re kelve.

-         �n is azt szeretn�m hinni!

-         Annyira f�lek! – b�jt a f�rfihoz Valeriana, hogy annak �lel�s�b�l nyerjen er�t.

-         Mit fogsz tenni? Tudsz besz�lni azzal a… Philippe-el?

-         Igen, d�lut�n elmegyek, �s telefon�lok neki. Rem�lem, hogy tudok majd Dracoval is besz�lni!

-         Nyugodj meg! – lehelt Perselus egy cs�kot a l�ny homlok�ra. – Most pedig menj�nk eb�delni!

-         Mit �rezhet Hermione? – k�rdezte m�g Valeriana elf�l� hangon.

-         Nem tudhatja meg, hogy hol van! – fordult vissza a l�ny fel� Perselus. – M�r, ha ott van m�g.

-         Joga van tudni, hogy ha �l, �s �n biztos vagyok benne, hogy �l!

-         Ha �gy van, akkor is t�l vesz�lyes elmondani neki!

-         Hermione nem mondan� el senkinek!

-         Ne vitatkozzunk most ezen! – emelte meg hangj�t Perselus megakad�lyozva, hogy �jabb n�zetelt�r�sek okozzanak s�rl�d�sokat k�z�tt�k. – Majd, ha t�bbet tudunk, megbesz�lj�k! Addig ne mondj neki semmit! Am�gy meg nem hiszem, hogy meg fog jelenni az �r�don, mert egyetlen el�ad�son nem vett r�szt a d�lel�tt folyam�n.

-         Szeg�ny l�ny! – s�hajtott Valeriana, majd megv�rta, hogy a f�rfi t�vozzon, hogy nem sokkal ut�na � is elindulhasson.

A d�lut�ni �r�n Hermione val�ban nem vett r�szt. Valeriana r�szben �r�lt ennek, hiszen nehez�re esett volna a l�ny szem�be n�znie, ugyanakkor agg�dott is �rte.

Alig v�rta, hogy az utols� �ra v�gezt�vel kab�tot felv�ve �tnak indulhasson. Mivel a k�rny�ken egyetlen mugli telep�l�st sem ismert, �gy Roxmortsb�l Londonba hoppon�lt. A f�v�rosban nem volt neh�z telefonf�lk�t tal�lni, �gy hamarosan remeg� k�zzel t�rcs�zta a sz�mokat, majd v�rta, hogy a vonal m�sik v�g�n v�gre belesz�ljon valaki a telefonba.

Philippe hangj�t meghallva aggodalma csak tov�bb fokoz�dott. R�vid udvariass�gi besz�lget�s ut�n pedig m�ris a l�nyegre t�rt.

-         Draco? – sz�v�t a f�l�ben �rezte dobogni, mik�zben v�rta a v�laszt.

-         Fent van az emeleten. Most m�r bel�tom, hogy t�nyleg beteg, mert n�ha nagyon furcs�n tud viselkedni. Tegnap is…

-         Az emeleten van? A szob�j�ban? – hadarta a k�rd�seket Valeriana, �s mintha m�zs�s k� esett volna le sz�v�r�l. Egy�ltal�n nem �rdekelte mit szeretett volna Philippe mes�lni a fi�r�l, hiszen a legfontosabb inform�ci� sz�m�ra az volt, hogy �l. – Besz�lhetn�k vele?

-         H�t…persze… - mondta Philippe, akit kicsit megzavart bar�tn�je k�l�n�s viselked�se. – J�l vagy? Minden rendben?

-         Igen persze! – v�gta r� Valeriana boldogan, hiszen most m�r t�nyleg minden rendben is volt, v�gre megnyugodhatott.

-         J�l van, ha te mondod! Akkor k�ld�m Dracot.

R�vid sz�net ut�n Draco hangj�t hallotta a telefonban.

-         T�rt�nt valami? – k�rdezte, hiszen tudta, hogy k�l�n�s indok n�lk�l kereszttestv�re biztosan nem telefon�lt volna neki.

-         Philippe ott van m�g? – k�rdezte Valeriana.

-         Nem. Felment a szob�j�ba.

Miut�n Valeriana megnyugodhatott, hogy besz�lget�s�ket csak ketten hallhatj�k, besz�molt a reggeli �js�gban megjelent cikkr�l. Draco csendben hallgatta an�lk�l, hogy b�rmit is f�z�tt volna a hallottakhoz.

-         Ott vagy m�g? - k�rdezte Valeriana, miut�n befejezte a besz�mol�t.

-         Igen – v�laszolt Draco r�viden. Hangj�n hallatszott, hogy saj�t hal�lh�r�nek kelt�se igencsak meglepte. – �gy l�tom ap�m m�r d�nt�tt sorsom fel�l.

-         Gondolod, hogy…

-         Biztos, hogy az � keze van benne. Rengeteg helyen vannak befoly�sos ismer�sei, �gy a Reggeli pr�f�ta szerkeszt�s�g�ben is. Nem okozhatott gondot elint�zni, hogy a felsorol�sban egy n�vvel t�bb jelenjen meg.

-         De h�t mi�rt lenne j� neki, ha azt terjeszten�, hogy meghalt�l?

-         Mert a sz�gyent nehezebb elviselnie, mint hal�lomat. M�rpedig, ha nem tudja r�lam hol vagyok, akkor az azt jelenti, hogy nem befoly�solhat t�bb�. A legk�nnyebb, ha mindenki �gy tudja meghaltam.

Valeriana d�bbenten hallgatta, ahogy Draco saj�t hal�l�r�l �s apj�r�l besz�lt. Bel�tta, hogy Perselusnak igaza volt. Draco b�rmennyire m�s, mint apja, akkor is csak egy Malfoy: rideg, �s �rz�ketlen.

-         �desany�d biztosan rosszul viseli ezt a dolgot, mert amikor legut�bb n�latok j�rtam, m�r akkor is nagyon ki volt borulva a bizonytalans�gt�l. Nagyon f�lt t�ged!

-         Lehet, de �gy is mindig elfogadja ap�m utas�t�sait, int�zked�seit. – mondta Draco, majd egy l�legzetv�telnyi sz�net ut�n m�r kiss� enyh�bb hangon folytatta. – �s Hermione? � is tudja?

-         Igen – v�laszolt Valeriana csendesen. Szinte l�tta maga el�tt Dracot, ahogy von�sai megenyh�lnek a l�ny nev�nek kiejt�s�vel.

-         Hogy fogadta?

-         H�t… nagyon rosszul.

-         Teh�t �gy tudja, hogy �n is r�szt vettem abban a t�mad�sban…azt hiszi, hogy halott vagyok. – mondta keser�en Draco. Ez a t�ny most v�gk�pp elszak�totta t�le Hermion�t, �s ez akkor rettenetes f�jdalommal szor�totta �ssze sz�v�t.  – De te is azt hitted ugye?

-         Draco…

-         Te azt hitted, hogy �n is ott voltam? Hogy visszamentem a hal�lfal�k k�z�? – emelte meg hangj�t Draco, mire Valeriana riadtan kapta el a kagyl�t f�l�t�l. – Hogy felt�telezhett�l r�lam ilyet!?

-         Nem tudom… Megriasztott a h�r, �s… - Valeriana kereste a magyar�zatot, de nem tal�lta, �gy csak elhallgatott.

N�ma csendben fogt�k mindketten a telefonkagyl�t v�rva, hogy a m�sik megsz�laljon. Pedig nagyon neh�z volt b�rmit is mondani. Valeriana sz�gyellte mag�t, hogy nem b�zott a fi�ban, aki pont ez�rt volt d�h�s �r�.

-         Elmondod Hermion�nak az igazat?

-         Nem tudom Draco. Nagyon vesz�lyes ilyen fontos inform�ci�t m�g valakire r�b�zni. �gy is k�rd�s ap�d honnan tudta, hol kell keresni t�ged. Azok a hal�lfal�k a rep�l�t�ren �desap�d utas�t�s�ra k�vettek minket. Ha Perselus nincs vel�nk, �s nem m�dos�tja az eml�kezet�ket, akkor most nem besz�lgethetn�nk.

-         Perselus? – akadt meg Draco. – Mi�ta vagytok ti ilyen j�ban?

-         H�t… - j�tt zavarba Valeriana, de azt�n gyorsan kiv�gta mag�t. – M�giscsak egy hetet t�lt�tt�nk el egy�tt �sszez�rva, �s elv�gre a kolleg�m. Nem sz�l�thatom Piton professzornak.

-         Nem tudom, eddig nekem �gy t�nt, hogy ezt mindenkit�l elv�rja.

-         Ugyan m�r! Na de most m�r mennem kell, hogy vacsoraid�re vissza�rjek a Roxfortba. Ne csin�lj semmi ostobas�got, �s hossz� id�re ne hagyd el a h�zat! – terelte el a t�m�t Valeriana.

-         J�, j�! – mondta unottan Draco, mint egy kisfi�, akinek sz�zadszorra mondja el a mam�ja, hogy ne tegyen rossz f�t t�zre. – J� kisfi� leszek, �s… �s ne mondd el Hermion�nak k�rlek!

-         Ezt akarod? – csod�lkozott Valeriana, hiszen meg volt r�la gy�z�dve, hogy Draco ink�bb tiszt�zni szeretn� mag�t a l�ny el�tt.

-         Mindegy, hogy mikor temet el – felelte Draco halkan.

-         Mir�l besz�lsz, hiszen �lsz, �s �lni is fogsz!

-         �lni? Lehet, de hogyan! – Draco hangja egyre ijeszt�bb lett, �s Valeriana �gy �rezte jobb ha nem folytatj�k ezt a rem�nytelen kimenetel� besz�lget�st.

-         Draco, ne hagyd el magad! Egyszer v�ge lesz ennek a borzalomnak, hidd el! V�ge kell lennie! – mondta Valeriana szinte mag�t is b�ztatva ezzel.

-         V�ge… - ism�telte Draco. - �n m�r halott vagyok a saj�t vil�gomban, nekem m�r minden mindegy. Tal�n �gy a legjobb. Minden szempontb�l �gy a legjobb! �g�rd meg, hogy nem mondod el Hermion�nak, hogy �lek!

-         Rendben! – hagyta r� Valeriana, majd elb�cs�ztak.

F�lig megk�nnyebb�lve, f�lig �jabb aggodalmakkal l�pett ki a f�lk�b�l, �s indult el egy biztons�gos muglimentes helyet keresve, hogy dehoppon�lhasson. Valeriana fej�ben sok�ig csengtek Draco keser� szavai, de azt�n siker�lt megnyugtatnia mag�t azzal, hogy bizony�ra csak saj�t hal�lh�re sokkolta. A legfontosabb az volt, hogy �l!

Egy �ra m�lva m�r vacsor�j�t fogyasztotta a t�bbiekkel egy�tt. Se Dumbledore-nak, se Perselusnak nem kellett k�rdeznie semmit, csak r�n�ztek nyugodt arc�ra, �s m�r tudt�k is d�lut�ni kiruccan�sa eredm�ny�t.

Valeriana nyugalma azonban a m�snapi post�val v�get �rt. Rossz el��rzettel bontotta ki a keresztapja pecs�tj�vel ell�tott levelet. Ez�ttal keresztanyja �rt neki, aki szombatra magukhoz invit�lta. Tulajdonk�ppen semmi szokatlan nem volt ebben a lev�lben, hiszen sz�m�thatott r�, hogy a t�rt�ntek ut�n l�togat�s�t kell tennie keresztsz�lein�l, de m�gis meg�tk�z�tt egy mondaton. Keresztanyja a lelk�re k�t�tte, hogy kor�n �rkezzen, mert Lucius csak a d�lut�ni �r�kban fog haza�rkezni. Eddig mindig az�rt h�vatt�k, hogy keresztapja k�rd�seire v�laszoljon, most viszont egy�rtelm� volt, hogy Narcissa szeretne vele besz�lgetni m�gpedig �gy, hogy keresztapja ne tudjon r�la.

Az elk�vetkez� napokban Perselus est�nk�nt hossz� id�t t�lt�tt azzal, hogy Valerian�t felk�sz�tse egy esetleges �jabb kihallgat�sra. T�bbsz�r megbesz�lt�k, mit mondjon keresztapj�nak, vagy a Nagy�rnak, ha az esetleg h�vatn�.

Mire elj�tt a h�tv�ge Valeriana m�r egy sor j�l megfogalmazott v�lasszal a fej�ben �llt k�szen a tal�lkoz�sra. Perselus m�r kora hajnalban a Mardek�r k�rlet�be indult, hogy az ott posztol� Charlie Weasley-t felv�ltsa, Valeriana ezut�n m�r nem tudott visszaaludni. A reggeliig t�bbsz�r �tism�telte mag�ban a megbesz�lteket, �s m�r alig v�rta, hogy �tnak indulhasson, hogy min�l hamarabb t�lessen ezen a kellemetlen tal�lkoz�son. Biztos volt benne, hogy Narcissa Draco „hal�la” miatt szeretne vele besz�lni ,�s tudta, hogy nagyon nehez�re fog esni �gy �rinteni a t�m�t, hogy egyfolyt�ban hazudnia kell keresztanyj�nak.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s