38. fejezet

Az anyai sz�v

Valeriana neh�z sz�vvel l�pett be az ajt�n. Szinte m�r az el�t�rben �rezhet� volt a gy�sz neh�z s�lya. �tadta kiskab�tj�t �s t�sk�j�t Miminek, majd csendben elindult a szalon fel�. Narcissa a kandall� el�tt �lt, fekete ruh�j�ban b�re most sokkal s�padtabbnak t�nt, mint m�skor. A g�rnyedten �l� v�kony n� l�tv�nya sajn�latot �s egy�tt�rz�st keltett Valerian�ban, b�r tudta, hogy alaptalan az a gy�sz, ami ilyen f�jdalmat okoz az anyai sz�vnek. Legsz�vesebben elmondta volna neki, hogy Draco �l, csak hogy els�p�rhesse azt a k�nt, amit szemei sug�roztak. De nem tehette meg, nem �rulhatta el az igazs�got! Le�lt a szemk�zti fotelba, �s v�rta, hogy a semmibe r�ved� szemek v�gre �szrevegy�k.

-         Valeriana! – �bredt f�l mereng�s�b�l Narcissa, �s v�r�sre s�rt szemeivel keresztl�ny�ra n�zett. – K�sz�n�m, hogy elj�tt�l!

-         Ez csak term�szetes keresztany�m!

-         Ez annyira… annyira borzaszt�! – fakadt ki Narciss�b�l �jb�l a nem is olyan r�gen abbahagyott f�jdalmas zokog�s. – El sem tudom hinni!

-         Tudom! – t�rdelt le Valeriana keresztanyja mell�, �s �t�lelte a r�zk�d� v�kony testet.

Narcissa h�l�san borult keresztl�nya v�ll�ra, �s v�gre �szint�n kimutathatta f�jdalm�t. Szinte felszabadult a hossz� ideig tart� s�r�st�l. Valeriana pedig tehetetlen�l t�rdelt mellette, �s mivel nem enyh�thette m�sk�nt keresztanyja f�jdalm�t, csak simogatta nyugtatgatva h�t�t.

Azt�n Narcissa hirtelen abbahagyta a s�r�st, majd szemeit �s arc�t t�r�lgetve kibontakozott Valeriana �lel�s�b�l.

-         Na de az�rt h�vtalak ide, mert fontos dologr�l szeretn�k besz�lni veled. – n�zett keresztl�ny�ra komoly arccal, amit�l Valerian�nak rossz �rz�se t�madt. – �lj le k�rlek. – mutatott a fotelra Narcissa, majd miel�tt nekikezdett volna mondand�j�nak, megv�rta am�g Valeriana helyet foglal. – Dracor�l… - f�lt el a hangja a szeretett fi� nev�t kimondva

-         Keresztany�m, ha neh�z neked besz�lni r�la, akkor…

-         Nem – er�s�tette meg mag�t Narcissa. – Most, hogy… most m�r te is… azt akarom, hogy tudd!

Valeriana �rtetlen�l hallgatta keresztanyja zavaros besz�d�t.

-         Mit mondott keresztap�m, mi t�rt�nt Dracoval? – pr�b�lt seg�teni keresztanyj�nak a besz�lget�s elind�t�s�ban Valeriana, b�r sejtette, hogy borzaszt� lehet sz�m�ra err�l besz�lni.

-         �n csak annyit tudok, amit az �js�gban �rtak. Lucius azt mondta, pontosan �gy t�rt�nt, ahogy az a cikkben �ll. � maga nem l�tta az esetet, mert �ppen m�shol kellett helyt�llnia. – mondta Narcissa monoton hangon, mintha betanulta volna a sz�veget. – B�szke lehet a fi�ra, hiszen �gy halt meg, ahogy egy Malfoyhoz m�lt�! � akarta, hogy �gy legyen! � tehet r�la!

-         Hogy �rted ezt? – n�zett Valeriana az �jabb s�r�s ellen k�szk�d� keresztanyj�ra.

-         � akarta, hogy id� el�tt hal�lfal� legyen, hogy egyre vesz�lyesebb akci�kban vegyen r�szt, hiszen egy Malfoynak ez meg se kottyan! – nyomta meg a csal�di nevet er�sen Narcissa, s szem�b�l a szemreh�ny�s, �s a harag szikr�i sz�r�dtak. – �gy rendelkezett vele, mintha saj�t tulajdona lett volna, �s ezt sz�mtalanszor a tudtomra is hozta. Nekem semmi belesz�l�som nem volt soha Draco neveltet�s�be, tanulm�nyaiba. Az �v� volt, �s ezt ha tehette, �reztette is velem. �n nem voltam senki… - csuklott el a hangja – senki, csak egy anya.

-         Az �desanyja! Draco �desanyja! – pr�b�lta helyesb�t�s�vel vigasztalni Valeriana.

-         Nem – n�zett Narcissa ijeszt�en k�d�s szemekkel keresztl�ny�ra. – Tudod mi�rt nem lehettem soha hal�lfal�? Mi  az �n nagy fogyat�koss�gom?

Valeriana csak n�m�n megr�zta a fej�t, �s ahogy keresztanyj�ra n�zett, �gy �rezte lehet, hogy jobb lenne, ha sohasem tudn� meg.

-         Az �n legnagyobb b�n�m, hogy egy term�ketlen korcs vagyok! – mondta Narcissa, �s �rj�t� d�h�nek nyomat�kot adva k�t �kl�vel mellkas�ra �t�tt.

Valeriana d�bbenten hallgatta keresztanyja vallom�s�t. Mindig is foglalkoztatta, hogy vajon mi�rt nem lehetett egy Black hal�lfal�, ha m�r annyira �h�tozott a megtisztel� b�lyeg ut�n, de ezt elk�pzelhetetlennek tartotta.

-         De hiszen �n eml�kszem, amikor Dracoval volt�l terhes. Sokszor simogattam a pocakod! – hitetlenkedett Valeriana, �s m�r azt kezdte hinni, hogy a gy�sz elvette keresztanyja esz�t.

-         Egy egyszer� var�zslat, egy szemf�nyveszt�s volt. – magyar�zta Narcissa keser�en. – Az �n testem nem k�pes egy gyermek kihord�s�ra.

-         �s Draco? �r�kbe fogadt�tok?  - k�rdezte Valeriana hitetlenkedve.

-         �gy is mondhatjuk. – felelte r�viden Narcissa.

-         Ez mi�rt olyan nagy baj? Ett�l m�g teljes �rt�k� sz�lei voltatok Draconak! – pr�b�lta Valeriana megnyugtatni keresztanyj�t, b�r a h�r meglehet�sen megd�bbentette.

-         Lucius igen, de �n…– s�hajtott f�jdalmasan Narcissa. – �n akkor is egy hib�s term�k voltam, aki…

-         Ne besz�lj �gy k�rlek! – fakadt ki Valeriana, akinek tal�n jobban f�jtak ezek a kijelent�sek, mint annak, akit igaz�n �rintenek.

-         A Nagy�r nem t�rte sohasem a fogyat�kosokat, gyeng�ket maga k�r�l, �s ezzel ugyan�gy volt Lucius is. Ugyanakkor sz�gyenben sem akart sohasem maradni. Nem riadt meg semmit�l, mindent elk�vetett hogy fia legyen.

-         Pontosabban mi mindent? – k�rdezte gyanakodva Valeriana.

-         Neh�z err�l besz�lnem… - s�hajtott nagyot Narcissa, de szemein l�tszott, hogy m�r elhat�rozta mag�t  a titok felfed�s�re, Valeriana pedig k�v�ncsian v�rta a folytat�st.

-         Akkor ne besz�lj r�la! – zengett Lucius hangja a szalon bej�rata fel�l.

A k�t n� riadtan pattant f�l a fotelb�l. Narcissa m�g az el�bbin�l is s�padtabban, Valeriana pedig a lebukott kisl�ny elv�r�s�d�tt arc�val n�zett a v�ratlanul haza�rkez�re.

-         Valeriana, h�l�s vagyok, hogy ebben a neh�z helyzetben elj�tt�l, hogy megl�togasd, �s vigasztald keresztany�dat! – l�pett Lucius a k�t n� k�z�, �s egy halv�ny cs�kot nyomott keresztl�nya homlok�ra, majd feles�ge fel� fordult. – Te pedig ahelyett, hogy �r�ln�l a l�nynak, ostobas�gokkal t�m�d a fej�t!

-         Megn�zem k�szen van-e az eb�d. – mondta halkan Narcissa, �s al�zatot tan�s�t�an lehajtott fejjel elindult a konyha fel�.

-         Ha tudtam volna, hogy ma megl�togatsz benn�nket, akkor m�g hamarabb hazaj�ttem volna. M�g szerencse, hogy gyorsabban v�gezt�nk a v�rtn�l, �gy m�r itt lehetek. – fordult Lucius ism�t Valeriana fel�, aki f�lt m�g tal�lgatni is, hogy vajon mi lehetett az, amivel keresztapja a v�rtn�l gyorsabban v�gzett. – �lj le kedvesem!

Valeriana engedelmesen vissza�lt el�bbi hely�re, majd Lucius is helyet foglalt a m�sik fotelban, ahol nemr�g Narcissa igyekezett k�nny�teni lelk�n.

-         Narciss�t nagyon megviselte Draco hal�la. – jelentette ki Lucius hidegen, s Valeriana d�bbenten l�tta keresztapj�n, hogy �t pedig mennyire nem.

-         Ez term�szetes, hiszen az �desanyja. – mondta Valeriana, mik�zben leste, mik�nt v�ltozik keresztapja arcvon�sa a kijelent�s�re. Biztos volt benne, hogy Lucius a kor�bbi besz�lget�s egy r�sz�t hallotta, �s hogy annak tartalma nem volt kedv�re.

-         Tudom, hogy Narcissa elmondta, hogy Draco igaz�b�l nem a mi fiunk. – mondta Lucius lassan, vontatottan, mik�zben arc�nak egyetlen izma sem r�ndult, ami �rulkodhatott volna a benne lej�tsz�d� fesz�lts�gr�l. – Nem besz�lt�nk err�l senkinek, �s Draco sem tudta meg soha. Narcissa beteg, �s ezt nehezen viseli el, �gy �rthet�, hogy nem k�nny� err�l besz�lnie.

-         A medd�s�g nem sz�gyen. – jelentette ki Valeriana nem is sejtve, hogy ezzel a v�lem�ny�vel ebben a h�zban egyed�l �ll.

-         De m�g mennyire! – csattant f�l Lucius. – Ha az ember nem k�pes �j �letet l�trehozni, akkor nem �r semmit sem! Felel�ss�ggel tartozunk a Var�zsl�t�rsadalomnak annyival, hogy igyeksz�nk fenntartani l�tez�s�t. Az aranyv�r� var�zsl�k sz�ma �gy is rohamosan csappan. A mi dolgunk az, hogy n�velj�k ezt a sz�mot, �s ez a Nagy�r �haja is. Ha kihalunk, ha nem lesznek k�vet�ink, �s a s�rv�r�ek �tveszik a hatalmat, ez a m�gusvil�g megromlik, �s semmiv� v�lik!

-         Ha Dracot �r�kbe fogadt�tok, akkor honnan lehettetek biztosak abban, hogy � tiszta v�r� var�zsl�kt�l sz�rmazik?

-         Mert tudom! – n�zett Lucius olyan d�h�sen Valeriana szem�be, hogy annak esze �g�ban sem volt ezt az �ll�t�st a tov�bbiakban megk�rd�jelezni. Megriadva keresztapja tekintet�t�l, a kandall� t�ze fel� ford�totta a fej�t, de ez nem volt el�g ahhoz, hogy a s�t� szemp�r �get�s�t ne �rezze mag�n. – Ne besz�lj err�l senkinek, �s keresztany�dat se faggasd err�l t�bbet!

-         Nem �n k�rdeztem… - fordult vissza Valeriana Lucius fel�.

-         Akkor sem!

Az a harag, �s kegyetlen szigor, amely Luciusb�l �radt, olyan f�lelemmel t�lt�tte el Valerian�t, mint eddig soha. K�ptelen volt elfogadni a hallottakat, �s legink�bb azokat az emberhez nem m�lt� �rzelmeket, amit keresztapja sug�rzott. M�r alig v�rta, hogy az eb�d befejezt�vel elhagyhassa a k�ri�t, mely hangulata a legkev�sb� sem marasztalta. Sajn�lta ugyan keresztanyj�t, aki fia hal�l�nak hit�ben m�ly gy�sznak esett, de k�ptelen lett volna tov�bb besz�lgetni vele. Legink�bb pedig egyre n�vekv� f�lelme tasz�totta ett�l a h�zt�l, amit keresztapja gerjesztetett. D�bbenetes volt sz�m�ra, hogy az az ember, aki gyerekkor�ban a mentsv�rat, a boldogs�got, �s a meghitt csal�dot jelentette, most f�lelmet �s undort kelt benne. Az a sok k�rd�s pedig, ami felvet�d�tt benne a keresztanyj�val folytatott besz�lget�s ut�n, csak m�g nagyobb szakad�kot k�pezett k�zte, �s a gyerekkor�ban csal�dja r�sz�nek v�lt h�zasp�r k�z�tt. A legnagyobb tal�ny pedig maga Draco volt. Ki az a fi�, akit keresztapja saj�tj�nak tekintett, keresztanyja pedig egy igazi �desanya m�dj�ra nevelt fel? Ahogy k�zeledett az iskola fel�, feje zsongott az �jabbn�l �jabb k�rd�sekt�l, amikre tudta, hogy v�laszt keresztsz�lein k�v�l nem adhat senki.

A Roxfort �p�let�be l�pve nagy csend fogadta, mert a j� id�re val� tekintettel szinte minden di�k a szabadban tart�zkodott. Ahogy haladt a l�pcs�n felfel�, Nickkel futott �ssze, aki felett�bb �r�lt ennek a tal�lkoz�snak, mert m�r nagyon r�g volt lehet�s�g�k besz�lgetni. Valeriana ugyan legsz�vesebben szob�j�ba ment volna, hogy egy kicsit mag�ra maradhasson gondolataival, de azt�n �gy d�nt�tt, tal�n m�gis j�l esne egy kis k�tetlen besz�lget�s. �gy a d�lut�n h�tralev� r�sz�t a k�s�rtettel t�lt�tte egy f�lrees� teremben, ahol hosszan besz�lgettek. Kezdetben csak a vil�g dolgair�l, majd Nick egyre k�nyesebb t�m�t �rintve Valeriana �s Daniel kapcsolata ir�nt �rdekl�d�tt. Valeriana hosszas gy�zk�d�se ut�n nagy nyugalommal nyugt�zta, hogy t�nyleg nincs k�z�tt�k semmi komoly. Miel�tt azonban tov�bb v�jk�lhatott volna mag�n�let�ben a szellem, Valeriana ink�bb elk�sz�nt t�le, �s a Nagyterembe sietett, ahol m�r gy�lekeztek az �hes di�kok.

Vacsora k�zben �sszeszorult gyomorral vette tudom�sul, hogy Perselus m�r megint h�zon k�v�l van. Nem tudta mikor j�n vissza, de tapasztalatb�l m�r sejtette, hogy egy hamar biztosan nem. Pedig annyira sz�ks�ge lett volna most r�, hogy a d�lel�tti esem�nyek okozta neh�z gondolatait megoszthassa vele. Mivel t�l hossz�nak t�nt m�g az este, elfogadta Daniel t�rsas�g�t, csak ne kelljen gondolkodnia.

A szob�j�ban �ltek �s  meleg te�t iszogattak, mik�zben kellemesen csacsogtak mindenf�l�r�l, di�kok dolgozatair�l, egy-egy cs�nytev�seikr�l, a h�zkupa v�rhat� gy�ztes�r�l, �s Valeriana maga sem tudta hogyan terel�d�tt a sz� Harryre.

-         Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok�ig fog tartani a harag k�zte �s Hermione k�z�tt. – mondta Daniel, �s belesz�rcs�lt te�j�ba. – Te tudod, hogy mi t�rt�nt k�z�tt�k?

-         Nnnem. – ny�gte Valeriana, akit nagyon meglepett �s v�ratlanul �rt ez a k�rd�s. H�t persze, hogy tudta mit t�rt�nt, de hogyan mondhatta volna el! – Biztos valami f�lt�kenys�g, vagy ilyesmi…

-         Gondolod, hogy Granger f�lt�keny lenne Potterre?

-         Nem tudom, lehet.

-         �s Harry? � pedig azzal a Weasley-l�nnyal van ugye?

-         �gy tudom igen. – n�zett Valeriana gyanakodva Danielre, mert szokatlannak tal�lta, hogy a f�rfi ennyire �rdekl�dik Harry szerelmi �lete ir�nt. – Mi�rt �rdekel ez most ennyire?

-         �, csak �gy. – itta ki marad�ktalanul te�j�t a cs�sz�b�l Daniel, majd letette az asztalra. – �gy l�tom nagyon szeretik egym�st, csak att�l tartok ez a szerelem nagyon befoly�solja Pottert a j�v� heti meccsen. Pedig �n m�r fogadtam, hogy �k fognak gy�zni.

-         Jaj, Daniel nem hiszem el, hogy te mindent csak a kviddics szemsz�g�b�l n�zel! Szerintem Harry van olyan j� j�t�kos, hogy �rzelmei nem fogj�k befoly�solni.

-         De Ginny? � m�giscsak, m�r megbocs�ss, egy l�ny, akit bizony gyakran az �rzelmek ir�ny�tanak.

-         Szerintem nyugodt lehetsz, �k biztosan megtesznek mindent, hogy gy�zzenek. A szerelem olykor megk�tszerezheti az ember k�pess�geit.

-         �gy legyen! – �llt fel Daniel a karossz�kb�l. – Szerinted, ha az egyikkel valami t�rt�nne, mit tenne a m�sik?

-         M�rmint a meccsen?

-         P�ld�ul.

-         Most engem k�rdezel, vagy pr�b�ljak meg gondolkodni egy fanatikus j�t�kos fej�vel? Mert, ha engem k�rdezel, akkor �n biztosan hagyn�k csapot-papot, �s sietn�k a m�sik seg�ts�g�re, de term�szetesen egy v�rbeli j�t�kos v�gigj�tssza mit sem t�r�dve a m�sikkal.

-         Az�rt a szerelem, az szerelem. – mondta v�g�l Daniel, mire Valeriana kicsit elpirulva gondolt vissza  a nem is olyan r�gen v�get �rt szalmal�ng-kapcsolatukra.

-         Igen, �s �gy sz�p, ha mindk�t f�l �rzelmei egyen�rt�k�ek. – n�zett Valeriana a f�rfi szem�be lesve, hogy �rti-e a c�lz�st, mert att�l tartott, hogy Daniel esetleg �jb�l k�zeledni pr�b�l.

-         Ne haragudj! – l�pett Daniel Valeriana mell�, �s kez�t a l�ny karj�ra tette. – Nem akartalak zavarba hozni. �n tov�bbra is tiszteletben tartom a d�nt�sed �s az �rz�seidet.

Valeriana nem sz�lt semmit, csak zavartan elmosolyodott. A tudatt�l pedig, hogy bolondot csin�lt mag�b�l, m�g jobban elv�r�s�d�tt.

Mivel k�s�re j�rt, Daniel elb�cs�zott, �s Valeriana mag�ra maradt a f�lhom�lyba burkol�z� szob�ban. Nem volt kedve tov�bbi l�mp�st gy�jtva nagyobb f�nyt csin�lni, �gy csak a s�t�tben �cs�rg�tt egy darabig gondolataiba mer�lve, amik egyre ink�bb Perselus fel� j�rtak.

Lef�rd�tt, majd a h�l�szob�ba ment, hogy lefek�dj�n, de t�l �resnek t�nt az �gy ahhoz, hogy kedve legyen beleb�jni. V�gyott a f�rfi k�zels�g�re, �s v�g�l �gy d�nt�tt, hogy tal�n k�zelebb �rezheti majd mag�hoz, ha az alagsori lakoszt�ly�ban v�r r�. �gy a sz�m�ra m�r j�rhat� kandall�n �t vezet� �ton, hopp-por seg�ts�g�vel m�ris a n�ma, s�t�t helys�gbe �rkezett. Amint n�h�ny l�p�st tett a kandall�t�l, egy p�r fali m�cses meggyulladt, mire n�mik�pp vil�gos lett a szob�ban. Az ismer�s t�rgyak �s b�torok Valeriana lelk�t megnyugtatt�k. A nagy d�szes farag�s� �r�asztalhoz l�pett, majd ujjaival v�gigsim�totta a lapj�t, a rajta hever� penn�t �s az olvas�sra odak�sz�tett n�h�ny k�nyvet. Le�lt a sz�kre, �s tenyer�t az asztal lapj�ra t�masztva elk�pzelte, ahogy Perselus munk�j�ba mer�lve g�rnyed irom�nyai f�l�. V�gighordta tekintet�t a melegs�get sug�rz� b�torokon, �s elmosolyodott azon, hogy ez a berendez�s mennyire t�vol �ll att�l a k�pt�l, amit kor�bban a f�rfir�l alkotott. Igen, nagyapj�nak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ha megismeri Perselust, majd megtudja, hogy mennyire m�s, mennyire j� ember. Ezt � m�r pontosan tudta, �s sz�v�t melegs�g j�rta �t a tudatt�l, hogy ennek a nagyszer� var�zsl�nak a szerelm�t birtokolhatja.

A kandall�ban a t�z egyenletesen pattogott. A m�csesek l�ngja ide-oda hajladozva ringat�zott, Valeriana gondolatai pedig egyre ink�bb nem tudtak egy s�kon haladni, majd m�r szemeit is nehezen b�rta nyitva tartani. Nem akart Perselus n�lk�l �gyba b�jni, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy mindenf�lek�ppen megv�rja �t, �s csak n�h�ny percre hunyja le a szem�t. R�hajolt az �r�asztalra, �s hi�ba hat�rozta el, hogy nem alszik el, a f�radts�g hamarosan m�ly �lomba  h�zta.

A n�h�ny perces alv�sb�l pedig n�h�ny �r�s lett. M�r hajnalodott, amikor arra �bredt f�l, hogy k�t puha k�z finoman v�gigsim�tja karjait, majd �rezte ahogy a m�sik arc�val haja k�z� t�r, �s l�gy cs�kot nyom fej�re. Kiss� felegyenesedett, maga k�r� fonta a f�rfi karj�t, aki �gy h�tulr�l hozz� simulva cs�kolgatta arc�t, majd nyak�nak kecses hajlat�t. J�les�en adta �t mag�t a k�nyeztet�snek, amire eg�sz nap v�gyott.

Azt�n Perselus finoman ir�ny�tva fel�ll�totta, majd arr�bb vezette, de nem jutottak messzire. A kandall�t�l nem messze hirtelen kit�r� v�ggyal mag�hoz �lelte a l�nyt, �s el�sz�r lassan, majd egyre vadabbul cs�kolni kezdte. A v�gy, mely egyre fokoz�dott a f�rfiban, teljesen elbor�totta agy�t, �s m�r semmire sem tudott figyelni. A szorosan �tk�t�tt k�penyt sz�tr�ntotta egy mozdulattal, majd nem kegyelmezett a pizsama hossz� gombsor�nak sem, csakhogy hozz�f�rhessen a kincshez, amit rejtettek. Moh�n csapott le a hamvas b�rre, mely libab�r�sen reag�lt a heves t�mad�sra. Perselus ideges mozdulattal megszabadult nadr�gj�t�l, majd er�s szor�t�s k�s�ret�ben a sz�nyegre fektette Valerian�t. Ajkaival, s kezeivel szinte falta a l�nyt, aki tehetetlen�l �llta az ostromot. K�ptelen volt k�vetni azt a temp�t, amit a m�sik dikt�lt, �s �rezte, hogy a f�rfi most valahogyan m�s, er�szakosabb, de nem �rdekelte. Teljes szerelemmel adta oda mag�t, hogy a m�sik fesz�lts�g�t levezethesse.

Perselus pedig a l�nyt �lelve sz�vta mag�ba a biztons�got, a megnyugv�st, �s hatolt egyre m�lyebbre, hogy teljes eg�sz�ben mag��nak tudhassa. Valeriana, amennyire t�le telt, figyelve a m�sik mozdulatait igyekezett seg�teni, hogy v�gyai c�lt �rjenek. Csak �r� figyelt, csak � volt a fontos, hiszen eg�sznap arra v�rt, hogy vele legyen, hogy maga mellett tudhassa. �nzetlen�l, boldogan engedte, hogy a f�rfi elvegye t�le, ami neki j�r, �s nem �rdekelte, hogy mindek�zben az nem ad neki semmit.

Amikor Perselus a gyorsan, s�rget�en �hajtott beteljes�l�st el�rve lehanyatlott a puha, s�r�n sz�tt sz�nyegre, Valeriana oltalmaz�n �t�lelve odab�jt hozz�. Nem sz�lt semmit, csak v�rta, hogy a f�rfi mondjon v�gre valamit. Perselus feje pedig az �r�lt k�bulatb�l lassan tisztulni kezdett, �s tudata teste f�l� kerekedve lelkiismeret-furdal�st keltett benne.

-         Ne haragudj! – suttogta, mik�zben szorosan �lelte mag�hoz a ruh�it�l f�lig magszabad�tott l�nyt.

-         Elmondod mi b�nt? – k�rdezte Valeriana, hiszen biztos volt benne, hogy az im�nti vad kit�r�snek volt valami oka. Megint csend k�vetkezett, s Valeriana j�l �rezte, hogy Perselus gondolatban nagyon messze j�r. – Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek! – sim�totta meg a f�rfi arc�t l�gyan, b�ztatva a megny�l�sra, de az v�ratott mag�ra.

Valeriana m�r lemondott arr�l, hogy b�rmi magyar�zatot kapjon a t�rt�ntekre, amikor Perselus v�gre megsz�lalt.

-         Ha elj�n az ideje, hogy a Nagy�r megmutatva erej�t szembeszeg�l a vil�ggal, �s mindenkit a k�zdelem sz�nter�n arra k�nyszer�t, hogy p�rtot foglaljon, �g�rd meg, hogy te nem szeg�lsz ellene! – mondta olyan sejtelmesen riaszt� hangon, hogy Valerian�t kir�zta a hideg.

-         Mi�rt mondod most ezt? – emelte meg Valeriana a fej�t, hogy a f�rfi arc�t j�l l�thassa, de az amit l�tott, cseppet sem vigasztalta meg. Perselus arca komor volt, szemei pedig s�t�ten csillogva a mennyezetet k�mlelt�k.

-         Tudom, hogy k�zeleg az id�, �s nem tudom mi lesz a k�zdelem v�ge. A Nagy�r ereje nagyobb, mint valaha, �s k�vet�inek sz�ma lassan felm�rhetetlen. Az emberek sz�v�ben �gy terjed a s�t�ts�g, mint valami j�rv�ny… �g�rd meg, hogy nem teszel semmit!

-         Megijesztesz! – f�rk�szte tov�bb Valeriana a m�sik arc�t.

-         �g�rd meg! �g�rd meg Valeriana, k�rlek! �g�rd meg! – n�zett Perselus k�ts�gbeesetten Valeriana f�lelemmel teli szemeibe. Ijeszt� volt a mindig magabiztos, tudatos f�rfi hangj�b�l hallani a k�telyt, �s az aggodalmat a j�v�t illet�en.

-         Nem gy�zhet! Nem lehet…- f�lt el a l�ny hangja, tartva att�l, hogy Perselus olyan ismeret birtok�ban van, ami esetleg a Nagy�r gy�zelm�t sejtetn�.

-         Te nem tehetsz semmit! �g�rd meg! – k�rlelte a f�rfi egyre t�relmetlenebb�l.

-         Rendben. – mondta v�g�l Valeriana l�tva, hogy a m�sik mennyire hajthatatlan. – Meg�g�rem.

-         J�l van. – nyugodott meg v�gre Perselus, �s mag�hoz h�zta a l�nyt �gy, hogy annak feje pontosan a kulcscsontja �s az �lla al� f�szkel�d�tt be.

Valeriana hallotta a f�rfi nyugtalans�gt�l szapora, majd egyre megnyugv� l�gz�s�t, ami v�g�l egyre egyenletesebb� v�lt. Miut�n j� n�h�ny percig csendben �gy fek�dtek, Valeriana sejtette, hogy Perselus elaludt. �vatosan kibontakozott �lel�s�b�l, hogy a h�l�szob�b�l takar�t hozzon a kimer�lts�gt�l �lomba zuhan� f�rfira. Betakarta, majd szorosan odab�jt hozz�, hogy minden porcik�j�val �rezze biztons�got ny�jt� melegs�g�t.

Elaludni m�r nem tudott, mert egyfolyt�ban Perselus szavai ism�tl�dtek f�l�ben. K�zdelem? Erre sohasem gondolt. Persze soha sem gondolt arra sem, hogy a Nagy�r hatalm�nak hogyan is lehetne v�ge. Tudott arr�l a bizonyos j�slatr�l, miszerint a Nagy�r hal�l�t csak Harry Potter okozhatja, de arra sohasem gondolt, hogy ez egyszer hogyan teljesedhet be. K�zdelem, amelyben neki is r�szt kellene venni, az pedig sohasem jutott esz�be.

Ett�l a gondolatt�l az elk�vetkez� napokban m�r �gy �rezte, hi�ba fogyasztja a tulip�nfa vir�g�nak j�t�kony f�zet�t, mert f�lelme �s aggodalma egyre csak n�vekedett. Ezt a cseppet sem nyugodt hangulat�t pedig tov�bb rontotta az a lev�l, amelyet egyik este Perselus adott a kez�be.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s