39. fejezet

A forradalm�r

Valeriana gyanakv�an nyitotta ki a pap�rlapot, ami m�r els�re furcsa volt sz�m�ra, hiszen az k�ts�gk�v�l muglik �ltal haszn�lt �r�lap volt.

-         Az egyik di�kn�l tal�ltam. �ppen mutogatta t�rs�nak az �r�mon. – magyar�zta  Perselus, mik�zben intett Valeri�n�nak, hogy olvassa el.

„ Testv�rem!

Testv�remnek nevezlek, mert sorsod megegyezik az eny�mmel. Egy �tok tesz minket eggy�, �s egy ideol�gia, amibe belesz�lett�nk. Sz�let�s�nk �ta meg vagyunk b�lyegezve, �s ez ellen nem menek�lhet�nk. Legal�bbis mindig �gy tudtuk. De mi�rt kell fejet hajtanunk sz�leink meggondolatlan akarata el�tt? Mi�rt kellene �gy gondolkodnunk, ahogy �k? Mi�rt kell csukott szemmel, vakon k�vetn�nk azt, ami csak a veszt�nket, �s m�g sok m�s �rtatlan var�zsl� veszt�t okozhatja? Mi�rt ne mondhatn�nk nemet? Az �tok miatt? De az �tok megt�rhet�, csak el�g sokan kell hogy legy�nk, �s biztosan tudom, hogy sokan lesz�nk! N�zz szembe magaddal! Te mit szeretn�l? Gyilkolni? Csal�dokat kiv�gezni? �lni egy olyan vil�gban, ahol mindenki gyilkos, mert nem k�pes elfogadni a m�sik m�ss�g�t? Biztosan ezt akarod? Tudom, hogy nem! Ha elj�n az ideje, tudni fogod, hogy mit kell tenned, csak l�gy k�szen k�vetni a j�t, �s ne a s�t�ts�get!

              Egyik testv�red, aki ma m�r elmondhatja mag�r�l: tiszt�n l�t „

Valeriana miut�n elolvasta, feln�zett az �t f�rk�sz� szemekbe.

-         Le kell �ll�tanod! – mondta Perselus a d�bbenett�l megsz�lalni sem b�r� l�nynak.

-          Kit? – k�rdezte Valeriana �rtetlen�l, majd a pap�rlapra n�zett, s �gy t�nt meg�rtette Perselus kire gondol. – Csak nem azt gondolod, hogy Draco �rta?

-          De igen! – n�zett Perselus a meglep�d�tts�gt�l r�mered� szemp�rba. – Szerintem egy�rtelm�.

-          De hogy juttatta el a leveleket?

-          Egy Malfoy sz�m�ra semmi sem lehetetlen. – h�zta el a sz�j�t Perselus. – Meg kell akad�lyozni, hogy tov�bbi levelet is k�ldj�n! Besz�lned kell vele!

-          Megpr�b�lhatom… - n�zett Valeriana az irom�nyra, majd zavartan hajtogatni kezdte. – Ezt el se tudom hinni!

-          Valeriana, ez �r�lts�g! Malfoy t�l forr�fej�, nem tud j�zanul gondolkodni…

-          Ez a lev�l tulajdonk�ppen nekem is sz�l! – v�gott k�zbe Valeriana, �s csillog� szemmel r�vedt el�re.

-          Nem! – emelte meg a hangj�t Perselus. M�r eddig is d�h�s volt a lev�l k�sz�t�j�re, de hogy az esetleg vesz�lyes l�p�sre b�ztatn� Valerian�t, v�gk�pp d�hbe gur�totta. – Ez nem sz�l senkinek! A Nagy�r hatalma ellen fell�pni nem olyan egyszer�, mint ahogy Malfoy elk�pzeli! Meg kell akad�lyozni, hogy b�rki is bed�lhessen ennek…

-          De mi�rt? – k�t�tte Valeriana ebet a kar�hoz, hiszen n�la jobban tal�n senki nem szeretett volna b�zni abban, hogy valamilyen �ton megt�rhet� az �tok, ami a s�t�t oldal k�vet�s�re k�telezi.

-          Mert vesz�lyes! – ragadta meg t�relmetlen�l Perselus Valeriana v�ll�t, �s tekintet�t a l�ny�ba f�rta, aki erre a hirtelen mozdulatra riadtan n�zett vissza r�. – Meg�g�rted, hogy nem l�psz fel a Nagy�r ellen! Besz�lj Dracoval, hogy � se tegye, �s legink�bb ne buzd�tson erre senkit! Ez nem j�t�k! Az �let�kkel fizethetnek az �r�lts�g�k�rt, �s ez�rt csak � lehetne a felel�s.

-          Te mi�rt nem akarod, hogy megt�rj�k az �tkot, hogy az �sszefog�sunkkal seg�ts�k a Nagy�r hatalma f�l�tti gy�zelmet, hogy a j�v�ben ne kelljen rettegnie t�le senkinek? Mi�rt? – Valeriana k�nnyes szemekkel v�rta a v�laszt, mint egy kisl�ny, aki nem kaphatja meg a h�n �h�tott j�t�kszert.

-          Mert az �tok er�sebb, mint gondoln�tok. Nem lehet ilyen k�nnyen megt�rni. Ha pedig valaki szembeszeg�l a Nagy�rral, arra nagyon keserves �let v�r, �s ezt nem k�v�nom senkinek. Tudom, hogy ez az �let nem az, amire v�gytok, de m�gis �ltek, gondolkodtok. Egy vakmer� pr�b�lkoz�s miatt nem szabad, hogy b�rkinek b�nt�d�sa legyen, �s… - hallgatott el egy pillanatra – nem akarom, hogy neked b�rmi bajod legyen emiatt!

Perselus mag�hoz szor�totta a l�nyt, hogy �lel�s�vel vigasztalja, de tal�n az�rt is, hogy ne l�thassa szem�n a f�jdalmat, amit elveszt�s�nek gondolata keltett benne. Valeriana pedig csendben k�nnyezve temette el a lehet�s�get, ami rem�nyeket keltett benne.

�g�ret�hez h�ven m�snap k�s� d�lut�n Londonba hoppon�lva telefon�lt a francia Rivi�r�n l�v� h�zba, �s amikor ny�ltan r�k�rdezett a lev�lre, Draco csod�lkozva v�laszolt r�.

-         Azt mondt�tok meg se pr�b�ljam felvenni a kapcsolatot semmilyen m�don a m�gusvil�ggal. – hangja s�rt�d�tt, ugyanakkor nyugodt volt.

-          Igen, de ezt a levelet valaki muglik �ltal haszn�lt pap�rra �rta.

-          Ugyan m�r, ilyet b�rki k�nnyen beszerezhet! – tiltakozott tov�bb Draco.

-          Sz�val nem te �rtad? – k�rdezte �jb�l Valeriana.

-          Mondtam m�r! �s k�l�nben is Philippe lesi minden mozdulatomat. A tudta n�lk�l m�g csak el sem hagyhatom a h�zat. Szerinted, hogy adhattam volna fel a leveleket?

-          Nem tudom…

-          Sz�val nem hiszel nekem! – csattant f�l Draco teljesen �sszezavarva Valerian�t.

-          Azt nem mondtam, de…

-          Nyugodj meg, nem csin�lok semmi meggondolatlant!

-          Biztos? – k�rdezte Valeriana kis hallgat�s ut�n.

-          Higgy nekem! Am�gy meg �gy gondolod, hogy h�lyes�g? – k�rdezte Draco �vatosan.

-          Piton professzor szerint k�ptelens�g ilyen m�don megt�rni az �tkot. – felelte Valeriana, de Draco �rezte hangj�n, hogy nem teljes meggy�z�d�ssel �ll�tja ezt.

-          T�l sokat besz�lgetsz mostan�ban Pitonnal! – lett Draco hangja kiss� gyanakv�. – Rossz hat�ssal van r�d. � olyan negat�v kisug�rz�s�, nem hisz semmiben. Hermion�val olvastunk err�l, �s ott az �ll, hogy k�z�s er�vel megt�rhet�.

-          Tudom, hogy ezt olvast�tok, de nem tudom mennyire lehet hinni annak a k�nyvnek. – pr�b�lt Valeriana j�zan maradni, b�r � is szeretett volna hinni az �rottaknak.

-          Pitonnak persze ann�l ink�bb!

-          Igen! – kelt ki mag�b�l Valeriana, mert egyre ideges�tette, ahogy Draco a szeretett f�rfir�l besz�l. – �g�rd meg, hogy nem �rsz t�bb ilyen levelet, �s…

-          Mondtam, hogy �n �rtam? – emelte meg a hangj�t Draco. – Egy�bk�nt most j�tt be Philippe. Akarsz vele besz�lni?

-          I…igen, persze, de �g�rd meg!

-          J�l van! – feleselt unottan Draco, majd �tadta a kagyl�t a f�rfinak.

Valeriana r�vid ideig besz�lt Philippel, aki  val�ban meger�s�tette Draco �ll�t�s�t, miszerint a h�zat alig hagyja el, �s akkor is f�leg az � t�rsas�g�ban. R�viden t�rsalogtak m�g  a f�rfi leg�jabb darabj�r�l, �s az ottani kedvez� id�j�r�sr�l, ami egyre t�bb turist�t csalogat a partra. Persze mindez Valerian�t nem nagyon �rdekelte, egyfolyt�ban az j�rt a fej�ben, hogy ki �rhatta azt a levelet, ha nem Draco.

-         Mondhatsz b�rmit, szerintem akkor is Malfoy �rta! – jelentette ki este Perselus Valeriana r�vid besz�mol�ja ut�n. – �s sajnos �gy t�nik ugyanolyan makacs, mint az apja, csak az a probl�ma, hogy makacss�g�val m�sokat is bajba kever. Igen, olyan ak�r az apja, m�s sorsa nem �rdekli, csak saj�t maga.

-          Perselus… - kezdett hozz� Valeriana nehezen. – M�r napok �ta el akartam mondani…Draconak semmi k�ze nincs keresztap�mhoz.

-          Tess�k? – n�zett �rtetlen�l Perselus a l�nyra. – Mi az, hogy nincs k�ze hozz�?

-          Nem az apja – neh�z volt kimondani, �s tudta, hogy ezzel ellenszeg�lt keresztapja k�r�s�nek, de m�r nem tudta mag�ban tartani.

-          Honnan veszed ezt az �r�lts�get? Hiszen Draco kik�p�tt m�sa Luciusnak. – hitetlenkedett tov�bb Perselus.

-          Keresztany�m mondta el nekem. – magyar�zta Valeriana. – Biztos neh�z lehetett olyan gyereket �r�kbe fogadni, aki majd hasonl�tani fog r�juk.

-          Hasonl�tani? Lucius fiatal kor�ban pont �gy n�zett ki, mint most Draco!

-          Nem tudom…Keresztap�m is meger�s�tett keresztany�m �ll�t�s�t…

-          Az nem jelent semmit! – vetette ellen Perselus. – De nem �rtem mi�rt mondt�k volna ezt most neked, ha ez nem igaz. Mi a c�ljuk vele?

H�t igen Valeriana sz�m�ra eddig is zavaros volt ez a dolog, de most azt�n m�r v�gk�pp �ssze volt zavarodva. De val�ban mi�rt mondt�k volna el titkukat, ha az nem igaz, �s ha nem igaz, akkor mi�rt lenne j�, ha � azt hinn�, hogy az, hiszen sz�mukra Draco m�r meghalt. Mit sz�m�t nekik, hogy � tudja-e az igazs�got, vagy sem? A sz�mtalan k�d�s k�rd�s azonban megv�laszolatlanul maradt.

A k�vetkez� napokban a di�kokon �jabb kviddicsl�z, no meg az �v v�gi vizsg�k miatti izgalom lett �rr�. Ha �ppen nem fogad�sokat k�t�ttek, akkor a k�nyvt�rban, vagy az �p�let k�l�nb�z� szegleteiben tanul�ssal m�latt�k az id�t. Mindez tal�n az�rt is volt �ld�sos, mert �gy legal�bb nem volt idej�k tal�lgatni az iskola hat�rain t�li t�rt�n�seket. Persze nem is volt sok esem�ny, ami esetleg felkelthette volna az �rdekl�d�s�ket. Valeriana ennek k�l�n�sen �r�lt, mert  az �js�gokban megjelen� borzalmas h�rek al�bbhagy�s�val p�rhuzamosan Perselus egyre ritk�bban tart�zkodott �jszak�nk�nt t�le t�vol, vesz�lyes ment�akci�it v�gezve. Dumbledore –t ugyan ink�bb aggasztotta, mint megnyugtatta ez a t�ls�gosan nagy csend, �s ezzel Perselus is �gy volt, de Valeriana nem akart err�l tudom�st venni.

De azt�n egy cs�t�rt�k esti okklumencia �r�n �jabb probl�m�k mer�ltek fel. Valeriana m�r hozz�szokott, hogy Harry nem t�l nagy bizalommal k�zeledik fel� az�ta a veszeked�s �ta. �gy ez�ttal is r�vid k�sz�n�s ut�n m�ris hozz�kezdtek a gyakorl�snak. Harry meglep�en j�l haladt, m�r a delegilimens var�zsig�re sem volt sz�ks�ge, hogy gondolatait, eml�keit t�vol tartsa a behatol�t�l. Ugyan n�ha Valeriana m�g bepillant�st nyert egy-egy eml�kfoszl�nyba, de azok nem voltak olyan m�rt�k�ek, hogy abb�l komolyabb ismeret �ssze�ll�that� lett volna.

Ezen az est�n azonban �gy t�nt Harry f�radtabb volt a szokottn�l. Mikor Valeriana erre r�k�rdezett, csak flegma kit�r� v�laszt kapott.

-         Legilimens! – mondta ki Valeriana a var�zsig�t m�r aznap este harmadszor, �s m�r igyekezett is bef�rk�zni a fi� gondolatai k�z�, ami egy darabig �gy t�nt nem fog siker�lni, de azt�n t�rt�nt valami, �s l�tta, ahogy k�t aszott k�z hossz� ujjai egy v�r�s haj� l�ny v�ll�t h�tulr�l megmarkolja. A l�ny hirtelen, riadtan fordult meg, �s Valeriana d�bbenten l�tta, hogy Ginny Weasley arca n�z vissza r�. Az aszott k�zben egy p�lca villan, �s emelkedik magasba, majd elhangzik a rettegett hal�los �tok. Valeriana a hangot megismerve riadtan engedte le p�lc�j�t, hogy megszak�tsa a var�zslatot, de az m�r nem seg�tett. A hang tulajdonosa fel� fordult, l�tta azt a sz�rny� csontv�zszer� arcot, �rezte a sz�j�b�l ki�rad� b�zt, �s a f�jdalmat, ahogy a nyirkos kar az �v�hez �r. �t�lte �jb�l azt a borzalmas percet, amikor a jegy a karj�ra ker�lt. F�jdalomt�l elgyeng�lve rogyott a padl�ra alkarj�t szorongatva.

A k�p kitisztult, de m�g mindig eltorzult arccal markolta karj�t. Leveg� ut�n kapkodva, h�nyinger�vel k�szk�dve n�zett fel Harryre, aki elkerekedett szemekkel b�multa szem�vege m�g�l, �s a v�ratlan felismer�st�l hirtelen megsz�lalni sem tudott.

-         Maga…maga – dadogta azt�n keresg�lve a d�bbenet megfelel� szavait. – Tudhattam volna…Az�rt v�dte Hermion�t! Maga…egy hal�lfal�!

-          Harry…f�lre�rted! –ny�gte Valeriana m�g mindig leveg� ut�n kapkodva, �s igyekezett felt�p�szkodni a legk�zelebbi padra t�maszkodva.

-          Mit �rtettem f�lre? – ord�totta Harry �rezve f�l�ny�t a mag�hoz alig t�r� tan�rn�vel szemben. – Enn�l egy�rtelm�bb dolog nincs a vil�gon! Ott van a karj�n a jel nem?

-          Az nem jelent semmit – �llt v�gre Valeriana k�t l�bon, de m�g mindig a padra kellett t�maszkodnia.

-          Nem hiszek mag�nak! Az okklumenci�t is az�rt v�llalta, hogy a gondolataimban matasson, hogy ezzel is Voldemortot seg�tse!

-          Nem!

-         Ne mondjon semmit, mert egy�ltal�n nem �rdekel! Nem �rdekel egy hal�lfal� magyar�zkod�sa! Majd magyar�zkodjon Dumbledore-nak! – ki�ltotta Harry, majd kiviharzott a teremb�l maga ut�n hangosan becsapva az ajt�t.

Valeriana elkeseredetten rogyott a legk�zelebbi sz�kre, �s hangos s�r�sba kezdett. Felkavarta a r�mes eml�k, amit �gy �lt �t ism�t, mintha most t�rt�nt volna, �s k�ts�gbe ejtette az is, hogy gyenges�ge miatt f�ltve �rz�tt titka Harry sz�m�ra ismertt� v�lt. Ezt pedig r�videsen nagyapja is meg fogja tudni, mint ahogy eddig is minden bakl�v�s�t. M�r megint siker�lt elrontania valamit. Az �nmarcangol�s egyre fokoz�d� s�r�shull�mokat v�ltott ki, �gy �szre sem vette, mikor kiny�lt az ajt�.

-         Valeriana! Mi t�rt�nt? – sietett hozz� Perselus agg�dva. – L�ttam Pottert kiszaladni innen. Mit csin�lt? Mondd m�r!

-          Perselus… - s�rt fel �jra Valeriana, �s fel�llt remeg� l�bakkal, hogy a f�rfi v�ll�ra bor�thassa fej�t. Az pedig mag�hoz �lelte a l�nyt, hogy megvigasztalja, b�r fogalma sem volt mi okozta �rzelmi kit�r�s�t.

-         Nyugodj meg, �s mondd el mi t�rt�nt! – pr�b�lta csit�tgatni Perselus, de Valerian�nak hossz� id�re volt sz�ks�ge, hogy v�gre meg tudjon sz�lalni.

-         Megtudta… - mondta rekedten, �s kez�vel arc�t t�r�lgette. – L�ttam gondolatai k�zt a Nagyurat, �s… �s elrontottam mindent! L�tott engem, ahogy…a jegyet megkapom… - �jb�l zokogni kezdett, �s Perselus igyekezett megint nyugtatgatni, de ez�ttal m�r d�h�s volt. D�h�s volt a l�nyra, ami�rt ilyen gyenge �s �vatlan volt, �s d�h�s volt Harryre, ami�rt ezt v�ltotta ki bel�le.

-          Potter egy igazi bajkever�! – susogta m�rgesen Perselus. – Sohasem f�r a b�r�be. T�l sokat megenged mag�nak! Biztosan sz�nd�kosan provok�lt t�ged.

-          Nem hiszem – n�zett fel Valeriana meglep�dve, hiszen erre m�g csak nem is gondolt. - L�ttam a gondolatai k�z�tt, ahogy a Nagy�r Ginny Weasley-t megt�madja, �s… �s akkor tal�n �n is megijedtem, �s…�s Harry eml�kei hely�n az eny�mek jelentek meg…

-          Ginny Weasley? – akadt meg a besz�mol� ezen r�sz�n Perselus. – A S�t�t Nagy�r megt�madta Ginny Weasley-t? Ez a k�p hogy ker�lhetett Potter fej�be, hiszen tudtommal Ginny sohasem tal�lkozott a Nagy�rral?

-          Nem tudom, de l�ttam – n�zett Valeriana elkerekedett szemekkel a hangosan gondolkod� f�rfira.

-          Nem tetszik ez nekem. Pontosan mit l�tt�l?

-          Nem sokat, csak annyit, hogy a Nagy�r v�llon ragadja a l�nyt, �s a p�lc�j�t r�emeli…

-          Ennyit?

-          Igen. Mi�rt?

-          Azt hiszem ez nem egy egyszer� eml�kk�p volt.

-          Csak nem arra gondolsz, hogy…

-          De igen. Ez m�r megt�rt�nt egyszer, de akkor az vakl�rma volt, m�gis rosszul v�gz�d�tt. Most pedig lehet, hogy val�s alapja van a l�tom�snak, �s ki tudja mi lesz a k�vetkezm�nye. Azonnal meg kell keresni a kis Weasley-l�nyt �s Pottert is, miel�tt megint valami �r�lts�get csin�l. – lett egyre nyugtalanabb Perselus. – Menj, �s �rtes�tsd McGalagony professzort! Nekem, most mennem kell.

-          Perselus… – n�zett Valeriana riadtan a f�rfira, aki bal alkarj�ra kapott. Tudta, hogy mit jelent ez. Felh�zta  jobb karj�n a ruh�zatot, hogy ellen�rizze saj�t jegy�t, de az csak v�r�sen t�tongott r�.

-          Neked m�g van id�d! Menj, �s int�zkedj! – fogta meg Perselus a l�ny k�t v�ll�t, �s els�padva, agg�d� szemekkel n�zett r�. – Ha pedig t�ged is h�v, ne feledd mit besz�lt�nk meg! Nem tehetsz semmit ellene!

Valeriana sz�ve a tork�ban dobogott. H�t elj�tt volna az id�, amir�l Perselus szinte naponta besz�lt? Nem tudta elhinni. Hogy lehetne egy eml�kk�p jel? Vagy t�nyleg nem csup�n egy eml�kk�pr�l lenne sz�?

F�lelemt�l �s az izgalomt�l reszketve szorosan �lelte �t a f�rfit.

-         Menj! Menj gyorsan! – tolta el mag�t�l Perselus a retteg� l�nyt.

-          Vigy�zz magadra! – mondta Valeriana remeg� hanggal, majd szemeinek k�nnyf�tyla m�g�l n�zte, ahogy a f�rfi tal�rj�t maga m�g�tt lobogtatva kirobog a tanteremb�l.

Valeriana retteg� b�nults�g�t lek�zdve rohant fel a l�pcs�k�n. M�g sohasem j�rt McGalagony szob�j�ban, �gy csak vakt�ban indult el a kong� folyos�kon. Szerencs�re az egyik fordul�ban az esti s�t�j�n v�giglebeg� Nick-kel futott �ssze, aki k�szs�ggel felaj�nlotta, hogy elk�s�ri a professzor szob�j�hoz. A szellem j�l l�tta Valeriana lelki�llapot�t, amire csak �vatosan k�rdezett r�.

-     J�l vagy?

-         L�ttad valahol Ginny Weasley-t? – k�rdezte Valeriana a fut�st�l lihegve v�lasz helyett.

-         Persze. – Valeriana meg�llt egy pillanatra, �s rem�nykedve n�zett a k�s�rtetre. – Az ablakb�l lestem, ahogy d�lut�n a h�tv�gi meccsre gyakorolt. Nagyon �gyes az a l�ny mondhatom, de h�t ha olyan edz�je van, mint…

-          Az�ta nem l�ttad? – szak�totta f�lbe Valeriana a szellem �radoz�s�t.

-          Nem – felelte Nick sajn�lkozva, majd a hirtelen �jb�l fut�snak indul� bar�tn�je ut�n eredt. – Mi t�rt�nt?

-          Nem tudom. Rem�lem, hogy semmi. – lihegte izgatottan Valeriana.

-          V�rj! Itt van McGalagony professzor szob�ja! – sz�lt Nick a tov�bbszalad� l�nynak.

Valeriana megtorpant, majd visszasietett az eml�tett ajt�hoz.

-         K�sz�n�m Nick! – mondta Valeriana, majd kopogott az ajt�n.

R�vid id� ut�n az ajt� kiny�lt, �s megjelent McGalagony, aki meglep�dve n�zett a leveg� ut�n kapkod� zil�lt n�re.

-         Miss. Lloyd! Mi t�rt�nt? – k�rdezte csod�lkozva, hiszen m�r azt is furcs�llotta, hogy Valeriana egy�ltal�n megl�togatta, amire szeptember �ta egyetlenegyszer sem ker�lt sor. A kollegan� �llapot�t tekintve pedig egy�ltal�n nem gondolta, hogy egy egyszer� l�togat�sr�l lenne sz�.

-          Besz�ln�nk kell! – zih�lta Valeriana kipirult arccal.

McGalagony kit�rta az ajt�t, �s betess�kelte Valerian�t, aki csak most �rezte igaz�n izmaiban a kitart� fut�s ut�ni f�jdalmat. Az id�s tan�rn� figyelemmel hallgatta v�gig kollegan�je r�vid, aggodalommal teli besz�mol�j�t, majd k�tkedve ugyan, de elindultak egy�tt a Griffend�l torony fel�. Valerian�t rendk�v�l bosszantotta, hogy McGalagony l�that�an nem veszi komolyan, ami igaz�b�l nem is volt csoda, hiszen az apr� r�szletek kihagy�s�val nem nagyon �llta meg hely�t a t�rt�net.

A klubhelys�gben m�g nagy �let volt, s b�r m�g nem volt t�z �ra �gy t�nt a legt�bb di�k m�r itt tart�zkodott. Ahogy bel�ptek, az �ppen akkor fel�gyel� Lupin l�pett hozz�juk mosolyogva, aki r�gi anekdot�k mes�l�s�vel sz�rakoztatta a di�kokat. Azonban ahogy megl�tt�k a k�t bel�p� tan�rn� agg�d� arc�t, hamarosan csend lett.

-         Miss. Weasleyt keress�k – sz�lt szigor�an McGalagony.

-          Hermion�val van a k�nyvt�rban. – mondta Ron el�rel�pve a di�kok k�z�l.

-          Mr. Weasley, megtenn�, hogy elmegy a k�nyvt�rba a h�g��rt? – fordult McGalagony a v�r�s haj� fi� el�.

-          T�rt�nt valami tan�rn�? – l�pett bar�tja mell� Harry agg�d� szemekkel.

-          Nem tudom Mr. Potter. –felelte a professzor nyersen, majd �jb�l Ron fel� fordult. – Mr. Weasley, k�rem igyekezzen!

-          �n is veled megyek! – sz�lt Harry a kij�rat fel� indul� Ron ut�n.

-          Nem Mr. Potter, maga itt marad, �s itt v�rja meg �ket! – kapta el a fi� karj�t McGalagony.

Harry kelletlen�l engedelmeskedett h�zvezet�je utas�t�s�nak. H�tt�rben a di�kok halk duruzsol�sba kezdtek. Valeriana pedig csendben v�rta, hogy Ron vissza�rkezzen a l�nyokkal, mik�zben hol Harry ellenszenvvel f�t�tt tekintet�vel, hol McGalagony szemreh�ny� pillant�saival kellett szemben�znie.

B�r a k�nyvt�r meglehet�sen messze volt a Griffend�l klubhelys�g�t�l, m�gsem kellett sokat v�rniuk. Hamarosan a szabadd� v�lt ny�l�son a sietve �rkez� Ron �s Hermione p�rosa l�pett be.

-         Hol van Ginny? – el�z�tt meg mindenkit a k�rd�ssel Harry. A v�laszt pedig Hermion�t�l v�rta haragt�l szikr�z� szemekkel.

-          M�r r�gen elv�ltunk. – felelte meglep�dve Hermione. – Azt mondta, veled tal�lkozik az �vegh�zban.

-          Az �vegh�zban? Sohasem szoktunk az �vegh�zban tal�lkozni! – csattant f�l Harry agg�dva, �s ugyanez az aggodalom csillant meg az eddig k�telked� McGalagony szemeiben is.

-          Nem lehet, hogy megfeledkezt�l a megbesz�lt tal�lkoz�r�l? – k�rdezte Lupin.

-          Nem szoktam megfeledkezni r�la! – n�zett Harry s�rt�d�tten volt tan�r�ra.

-          Meg kell tal�lnunk Ginnyt! – sz�lalt meg most m�r Valeriana is. Ezek ut�n m�r teljesen biztos volt benne, hogy nagy baj van.

-          Maga! – mutatott izgatottan Harry Valeriana fel�. – Maga tehet r�la, ha Ginny-nek valami baja t�rt�nik!

-          Harry! Ne besz�lj butas�gokat! – l�pett Lupin a fi� mell�. – Ink�bb gondolkodjunk, hol lehet Ginny.

A helys�gben hirtelen n�ma csend lett. A di�kok dermedten figyelt�k a tan�rokat, �s a h�rom agg�d� fiatalt.

-         Potter, Weasley, �s Miss. Granger kiv�tel�vel mindenki menjen a szob�j�ba! – sz�lt szigor�an McGalagony, mire minden di�k engedelmesen elindult saj�t k�rlete fel�.

-          Harry, a t�rk�pen kellene megn�zni…- sz�lalt meg b�tortalanul Hermione.

-          Te is vigy�zhatt�l volna Ginny-re! Mi�rt engedted el egyed�l?! – f�rmedt Harry a l�nyra szinte meg sem hallva k�r�s�t. Csak arra tudott gondolni, hogy ne t�rt�njen semmi baja bar�tn�j�nek.

-          Harry, nyugodj meg! – csit�totta Lupin ism�t a fi�t. – Most nincs helye a vit�nak, �s igaza van Hermion�nak, hozd a t�rk�pet!

Harry Lupinra n�zett szikr�z� szemekkel, majd sarkon fordult, �s egy szempillant�s alatt elt�nt a l�pcs� tetej�n, hogy egy perc m�lva t�rk�ppel a kez�ben �jra lefel� roboghasson. Csak most tudatosult benne az a k�p, amit az okklumencia gyakorl�sa alkalm�val l�tott, hiszen akkor csak tan�rn�je f�ltve �rz�tt eml�keivel tudott foglalkozni.

Arca �gett az izgalomt�l, sz�ve a tork�ban dobogott, ahogy p�lc�j�val a t�rk�pre mutatott.

-         Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok! – mondta, majd a t�bbiekkel egy�tt moh�n hajolt a t�rk�p f�l� lesve az apr� p�tty�k f�l� �rt neveket.

-          Nem tal�lom! – sz�lalt meg el�sz�r Ron riadt hangon.

-          �n sem! – hangzott Harry f�lelemmel teli hangja, majd szemei �jra �s �jra cik�ztak az apr� pontok k�z�tt.

-          N�zz�k �t m�g egyszer! – mondta Hermione, de neki is, mint ahogy a t�bbieknek egyre vil�gosabb� v�lt a szomor� val�s�g.

-          Nincs az iskola ter�let�n – jelentette ki v�g�l Lupin, aki mint alkot�ja a t�rk�pnek pontosan tudta mit jelent, ha valakinek a neve nem tal�lhat� a r�gi pergamenlapon.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s