41. fejezet

B�ke?

Valeriana idegesen t�rte fel tal�rja �s pul�vere ujj�t. Meztelen alkarj�t a csillagok f�nye fel� ford�totta, mik�zben sz�ve majd kiugrott a hely�r�l. Ak�rhogyan forgatta karj�t, nem l�tott semmit! Legsz�vesebben ord�tott volna a felszabadult megk�nnyebb�l�st�l: V�GE!

�tkozott csomagj�t tal�rja al� rejtve, futva indult el az iskola ir�ny�ba. Ahogy haladt el�re esz�be jutott, hogy az akivel megoszthatn� �r�m�t val�sz�n�leg nem �rkezett m�g vissza. L�p�seit lelass�totta, majd a v�g�n m�r csak v�nszorgott. Most tudatosult benne igaz�n, hogy mindenki a csatat�ren maradt, csak � menek�lt el. Sz�v�t �jabb aggodalom t�lt�tte el. Vajon mi lehet a t�bbiekkel? L�tta maga el�tt, ahogy Ginny holtan esik �ssze, majd r�m�lt sz�ve a t�bbiek hal�l�t vet�tette el�. Mi van ha mindenki meghal, aki fontos sz�m�ra, m�g � nyugodtan, biztons�gban s�t�lgat? Tudta, hogy ott van mind a h�rom f�rfi, aki fontos sz�m�ra: nagyapja, Daniel �s Perselus. B�rmelyik�k elveszt�se �ri�si f�jdalom lenne sz�m�ra.

„Nem, nem t�rt�nhet semmi bajuk!” – pr�b�lta nyugtatgatni mag�t.

Reszket� k�zzel, lelkiismeret furdal�ssal sz�v�ben nyomta le  a nagy bej�rati ajt� kilincs�t. A nagy nyikorg�st �resen visszhangozta a bej�rati csarnok, ak�r azon az est�n, amikor el�sz�r �rkezett a Roxfortba.

Meg�llt, �s k�rben�zett a gyeng�n megvil�g�tott helys�gben. Mit nem adott volna az�rt, hogy azok, akik akkor fogadt�k j�tt�t, most is itt lenn�nek k�r�l�tte!

-         Ki az? – hallott egy n�i  hangot a l�pcs� s�t�t �rny�ka fel�l, majd mikor tulajdonosa a f�nyre l�pett, Thonksot ismerte fel a r�vid sz�ke haj� pisze l�nyban. – Valeriana! Mi t�rt�nt? Hol vannak a t�bbiek?

-         �n… �n csak… - hebegett er�tlen�l Valeriana, majd az el� �rkez� n� v�ll�ra borulva s�rni kezdett.

K�ptelen volt mag�ba tartani azt a fesz�lts�get, amit a n�h�ny �ra esem�nyei keltettek benne. Zaklatott hadar�ssal besz�molt a t�rt�ntekr�l. Ginny hal�la Thonksot is er�sen megr�zta, hiszen az ut�bbi id�ben meglehet�sen j� viszony alakult ki k�zte �s az eg�sz Weasley csal�d k�z�tt. Ugyanakkor gy�sz�t n�mik�ppen tomp�totta a csata kimenetele.

-         V�ge? Voldemort meghalt? – hitetlenkedett. – Harry v�gzett vele? Nem tudom elhinni!

Valeriana j�les�en ism�telgette Thonks szavait mag�ban ahogy a l�pcs�n haladt f�lfel�. Egyenesen a szob�j�ba ment. Mag�nyra �s csendre v�gyott, �s onnan az ablakb�l legal�bb k�nnyen megfigyelhette a bej�rathoz vezet� utat is.

Hossz� ideig k�mlelt kifel� a parkra, �s m�r pirkadt, amikor k�zeled�ket pillantott meg. Hunyorogva pr�b�lta kivenni, hogy kik azok, �s amikor a menet k�zep�n megpillantotta nagyapj�t m�ris sarkon fordult, �s rohant egyenesen lefel�.

Az izgatotts�g f�radts�g�t els�p�rve hajtotta az �rkez�k fel�. Szaladt, ahogy csak b�rt, �gy m�r a bej�rati csarnokban volt, amikor a kis csapat els� tagjai bel�ptek.

F�radtan, ny�zottan t�dultak be az ajt�n, �s egyenesen a Nagy Terem fel� indultak.

Valeriana idegesen futtatta szemeit a sorra bel�p�k�n. Egyik sem sz�lt semmit. Harry, Ron �s Hermione egym�s mellett kullogott fej�ket lehajtva. Azt�n v�gre bel�pett Dumbledore. Valeriana izgatottan indult fel�.

-         Minden rendben? J�l vagy? – n�zett r� Dumbledore f�radtan.

-         Igen – felelte Valeriana. Nagyapja f�radt szemei azonban megriasztott�k. – Mindenki megmenek�lt?

-         Nem. Nagyon sokakat elvesz�tett�nk! – mondta Dumbledore halkan mik�zben a Nagy Terem bej�rati ajtaj�n bel�ptek. – Ugyanakkor rengetek hal�lfal�t az Azkabanba juttattunk, vagy v�gleg likvid�ltunk.

-         Akkor gy�zt�nk! – mondta lelkesen Valeriana, b�r sz�v�t a hi�nyz�k  bizonytalan l�te mardosta.

-         M�g nem lehet�nk ebben biztosak…

-         De h�t l�ttam, ahogy…

-         Igen, mindannyian l�ttuk, de eddig �gy tudtuk, hogy Voldemort Nagy�r halhatatlan. – mondta szomor�an Dumbledore, �s szemeiben val�ban j�l l�tsz�dott a k�tely.

-         Akkor… - n�zett k�r�l Valeriana v�laszt v�rva a felmer�l� k�rd�sekre, de senki nem sz�lt semmit.

-         Egyenl�re kiv�runk… - n�zett Dumbledore csal�dott unok�j�ra. – Gyere k�rlek az irod�mba. – azt�n McGalagonyra n�zett. – Minerva k�rem gondoskodjon r�la, hogy a gyerekek, �s a s�r�ltek a gyeng�lked�be ker�ljenek, a t�bbiek pedig �lelmet, �s szob�t kapjanak, ahol kipihenhetik magukat!

-         Igen Professzor �r! – mondta McGalagony f�radtan, �s m�r indult is, hogy int�zkedjen.

Valeriana pedig miel�tt nagyapj�t k�vette volna, m�g egyszer k�rbehordta tekintet�t, h�tha megtal�lja a k�t keresett f�rfit, b�r tudta, hogy hi�ba vizsg�lgatja �jra �s �jra az arcokat.

Csendben l�pkedett a l�pcs�k�n, mik�zben gondolatai Perselus �s Daniel k�r�l j�rtak. Egyszer hal�los s�r�l�sekkel elter�lve l�tta �ket, egyszer pedig azt k�pzelte, hogy a k�vetkez� fordul�ban mindj�rt �sszefutnak. Agg�dott mindkett��rt, de nagyapj�nak nem akart err�l besz�lni. Nyugodts�got mag�ra er�ltetve v�rta az igazgat�i szob�ban, hogy sz�ljon hozz�.

-         Nem akartalak a t�bbiek el�tt k�nos helyzetbe hozni. – kezdte Dumbledore, �s megsim�totta f�nixmadara h�t�t, majd unok�ja fel� fordult. – Voldemort l�t�nek, vagy hal�l�nak legnagyobb bizony�t�ka a jegy, ami a karodon van.

-         Elt�nt! – mondta lelkesen Valeriana, �s m�r h�zta is fel pul�ver�nek ujj�t, hogy bizony�t�k�t bemutassa, de amikor alkarj�ra n�zett, a l�legzete elakadt. – Nagyapa, n�h�ny �r�val ezel�tt nem l�ttam! T�nyleg! B�r… akkor m�g… s�t�t volt.

K�ts�gbeesetten zih�lva figyelte a halov�ny kopony�t b�r�n, ami m�g az er�s f�nyn�l is alig volt l�that�, nemhogy az �jszakai s�t�tben. Haragudott mag�ra, ami�rt akkor nem nyert bizonyoss�got arr�l, amit l�tott.

-         Teh�t ott tartunk, ahol k�zel tizenh�t �ve. –s�hajtott szomor�an Dumbledore, mik�zben szem�t le sem vette a jegyr�l, ami Voldemort tov�bbi l�tez�s�t bizony�totta. – Erej�t ugyan elvesz�tette, de m�g mindig �l. Ezzel most megint l�p�sel�nybe ker�lt�nk. Rem�lem, hogy a jelenlegi Miniszt�rium vezet�se alatt k�pesek lesz�nk �lni a lehet�s�ggel, �s v�gezni tudunk vele v�gleg.

-         De ha a Nagy�r halhatatlan, akkor hogy lehet bev�gezni a j�slatot? – akadt meg Valeriana azon az egy sz�n.

-         Halhatatlan, ami annyit jelent, hogy a m�sra hal�los �tokkal nem lehet vele v�gezni, de ez egyben nem azt jelenti, hogy l�te v�gtelen.

-         �s mi lesz tov�bb? – k�rdezte Valeriana, �s a rem�nytelens�g �rzete egyre ink�bb elhatalmasodott rajta.

-         Ahogy mondtam, kiv�runk, �s term�szetesen k�sz�l�d�nk a v�gleges gy�zelemre.

-         Azt hittem, hogy m�r v�ge! – fakadt ki Valeriana elkeseredetten.

-         Tudom kisl�nyom, de most m�r tal�n t�nyleg nem tart sok�ig. Most pedig menj, �s pihenj le! Mindannyian kimer�ltek vagyunk, pedig nagyon sok feladat v�r r�nk. T�bbek k�z�tt a di�kjaink el� kell �llnunk, megmagyar�zni a t�rt�nteket. Ez pedig nem lesz k�nny� an�lk�l, hogy p�nikot, vagy t�lzott bizakod�st v�ltan�nk ki bel�l�k.

Valeriana sz�t fogadva elindult az ajt� fel�, de azt�n visszafordult, hogy m�gis feltegye azt a k�rd�st, amit eddig nem mert.

-         Nagyapa, akik nem t�rtek vissza, azok… - elcsuklott a hangja, k�ptelen volt kimondani azt a rettenetes sz�t.

-         Csak rem�nykedhet�nk, hogy egy r�sz�k m�g el�ker�l, de – l�pett k�zelebb Dumbledore unok�j�hoz. Tudta milyen f�jdalmas, amit majd k�z�lnie kell. – sajnos nem sok es�ly van r�, hogy m�g �letben vannak.

Valeriana �gy �rezte menten kics�szik l�ba al�l a talaj. Sz�ve azt s�gta, hogy nem halhattak meg, ugyanakkor nagyapja szavai v�szj�sl�n visszhangzottak f�l�ben.

-         Mr. Parker mindannyiunknak nagyon fog hi�nyozni, de tudom, hogy legink�bb neked. Sohasem besz�lt�l nekem a viszonyotokr�l, de �n tudtam r�la. Nagyon boldog voltam, hogy olyan var�zsl� szem�ly�ben tal�lt�l magadnak t�rsat, mint �. – Valeriana m�r alig b�rt figyelni  nagyapja szavaira.  – �s ugyan�gy nem tudunk semmit Piton professzorr�l, Kingsleyr�l �s m�g sokakr�l, akik…

Dumbledore nem tudta befejezni a mondatot, mert Valeriana �jultan esett �ssze a padl�ra.

A s�t�ts�g, amibe Valeriana zuhant, nagyon lassan kezdett tisztulni. F�radt szemh�jait �vatosan nyitotta fel, �s amit el�sz�r �rz�kelt, az a gyerty�k f�nye, a paplan melege, majd egy k�z volt, ami az �v�t fogta.

-         Csak �lmodom? – n�zett a k�z tulajdonos�ra, melynek ugyan csak k�rvonalait l�tta, de vil�gosbarna haj�nak kont�rja, sz�les v�lla er�sen �rulkodott kil�t�r�l.

-         Nem! �n vagyok az! – mosolygott Daniel az �bredez� l�nyra.

-         Daniel! – �lt fel Valeriana er�tlen�l, �s szorosan mag�hoz �lelte a f�rfit. – El sem tudom hinni! Hol volt�l eddig?

-         H�t… Egy kicsit neh�z volt idejutnom, mert… - kezdett Daniel zavartan magyar�zkodni.

-         Nem �rdekes, az a fontos, hogy �lsz, �s itt vagy! – szor�totta meg m�g er�sebben Valeriana a f�rfit, �s Daniel megjelen�se rem�nyt keltett benne Perselus visszat�r�se ir�nt is.

M�r eg�szen s�t�t volt, amikor Daniel elment. K�zben Dobby hozott ugyan b�s�ges vacsor�t, de �kl�mnyire zsugorodott gyomra k�ptelen volt b�rmit is befogadni. Csak turk�lta az �telt, mik�zben folyton a kandall� t�z�t k�mlelte.  Sz�ve azt s�gta, hogy Perselus �l, de ahogy telt az id� egyre jobban elbizonytalanodott.

Miut�n szinte az eg�sz napot �taludta, k�l�n�s f�radts�got nem �rzett, m�gis amikor tehetetlen�l led�lt az �gyra, szinte azonnal elaludt.

M�r vil�gosodott, amikor fel�bredt. Meglep�dve �rz�kelte maga k�r�l a paplan kellemes meleg�t, majd m�g valamit, amit�l sz�ve majd kiugrott a hely�r�l. Egy pillanatra azt hitte, hogy csak k�pzelete j�tszik vele, ahogy a megszokott, nyugodt szuszog�st hallotta. F�lve fordult meg rettegve a csal�d�st�l. Amikor azonban megl�tta a szuszog�shoz tartoz� b�k�s arcot, alig tudta visszatartani �r�msikoly�t.

Nem akarta fel�breszteni a f�rfit, ez�rt csak csendben �rizte �lm�t. N�zte a megf�radt arcot, az id�sz�ntott finom bar�zd�kat, a jellegzetes m�ret� orr hossz� �v�t �s a s�t�t hajkoron�ban megcsillan� �sz hajsz�lakat. R� kellett d�bbennie, hogy az, ami kor�bban visszatasz�t� volt, most a szerelem b�v�s szemeivel n�zve, maga a gy�ny�r. Szerette Perselus minden egyes von�s�t, a szeme sark�ban megjelen� kis szarkal�bakat, s�padt b�r�t, a reggelre mindig borost�s arc�t. Igen, � volt az a f�rfi, akire mindig is v�gyott, m�g ha nem is tudott r�la. Az er�, a tud�s �s a fegyelmezetts�g, ami bel�le �radt pont az �  tulajdons�gainak ellent�te, de tal�n ez�rt vonzott�k egym�st ennyire. B�rki b�rmit is mondana, �k ketten t�k�letes p�rt alkotnak, �s hogy nagy k�z�tt�k a kork�l�nbs�g, az kit �rdekel!

�gy figyelte az alv� f�rfit, mik�zben lej�tsz�dott szemei el�tt kapcsolatuk minden egyes mozzanata, ami nem volt �ppen z�kken�mentesnek mondhat�. Most azonban m�r rem�lte, s�t tudta, hogy boldogs�guk t�retlens�g�be semmi nem sz�lhat bele.

Perselus lassan kinyitotta f�radt szemeit, �s arca l�gy mosolyba ter�lt el a szeretett n� l�tt�n. Egy darabig csak n�ztek hosszan egym�s szemeibe. Ez az egym�sba fon�d�  tekintet mindent el�rult, tal�n t�bbet is, mintha �rzelmeiket szavakba �nt�tt�k volna. Az �r�m, a megnyugv�s,  �s az egym�s ir�nti �nzetlen szerelem t�kr�z�d�tt mindk�t szemp�rb�l.

Valeriana finoman megsim�totta a meggy�t�rt von�sokat, amiben kor�bban m�r kigy�ny�rk�dte mag�t, majd hogy  �rezhesse a f�rfib�l �rad� er�t, �s biztons�got, szorosan odab�jt hozz�. Perselus pedig mag�hoz szor�totta, �s sz�vta mag�ba a fiatals�got �s azt a t�zet, ami a l�nyb�l �radt. Ez volt az, ami ah�nyszor egy�tt voltak �jra �s �jra er�t adott a tov�bb�l�shez. M�r h�napok �ta Valeriana volt az �let �rtelme sz�m�ra. Sokszor �rezte, hogy azt a sok borzalmat, amit l�tnia kellett csak ��rte tudta elviselni, hogy csak miatta volt k�pes m�g mindig tov�bb �lni cipelve s�lyos terh�t, mely kor�bbi �let�nek eml�kei.

Mindketten a m�sikb�l t�pl�lkoztak, adtak �s elvettek, hiszen �gy van ez minden igaz kapcsolatban. Egyik sem n�zi, hogy ki ad t�bbet, ki vesz t�bbet. �nzetlen�l odaadj�k minden�ket, amivel a m�sikat magukhoz k�thetik, �s  �gy fon�dik �ssze k�t �let egyre szorosabban. Ez az, ami el�bbre viszi k�t ember viszony�t, �s er�t ad a mindennapi �lethez.

Ez a misztikus er�, �s az abb�l �rad� biztons�g azonban m�r sem Hermion�nak, sem Harrynek nem adatott meg. Egyik m�r j� ideje, m�sik friss �lm�nyk�nt �rz�kelte ennek a kellemes �sszefon�d�snak hi�ny�t. Magukra maradtak.

A k�vetkez� napokban �gy t�nt, a h�rom fiatal bar�ts�g�t �jra �sszekov�csolta a bar�tn�, a kedves �s a h�g elvesz�t�se ir�nti f�jdalom. Mindegyik�knek sz�ks�ge volt vigasztal�sra, �s tal�n az tudja a legjobban mit �rezhet a m�sik, akinek szenved�s�t ugyanaz t�pl�lja. �jb�l egy�tt j�rt�k a folyos�kat, egy�tt mentek a parkba s�t�lni �s egy�tt k�sz�ltek az �r�kra �s a t�rt�ntek ellen�re ki�rt k�zelg� vizsg�kra.

A h�bor� lehet�s�ge, mely egy v�letlen folyt�n el sem kezd�d�tt, m�g mindig a leveg�ben lebegett. Ennek ellen�re a hangulat egyre bizakod�bb lett, amihez jelent�sen hozz�j�rultak  a Reggeli Pr�f�t�ban megjelen� pozit�v tartalm� cikkek, melyek Voldemort jelent�s vesztes�g�t taglalt�k. �gy t�nt a ked�lyek lenyugodtak a Var�zsl�vil�gban, b�r mindenki tudta, �tmeneti gy�zelm�k m�g nem jelenthet v�gleges b�k�t. A tizenh�t �vvel ezel�tti helyzett�l tal�n annyiban k�l�nb�z�tt a mostani, hogy a Miniszt�rium nem hogy tagadta Voldemort l�tez�s�t, hanem felh�vta a lakoss�got az �bers�gre, az �sszefog�sra �s a k�vetkez� k�zdelemre val� felk�sz�l�sre. Ugyanakkor mindenkit biztos�tottak, hogy az aurorok mindent megtesznek, hogy komolyabb v�ront�s n�lk�l v�gs� gy�zelmet arathassanak a s�t�t er�k felett.

A F�nix Rendje is tartott gy�l�st, b�r tov�bbra is tartva egy bels� �rul�t�l, igen �vatos inform�ci� cser�k folytak. Soha nem lehetett tudni, hogy az egyes h�rek �ppen kit�l sz�rmaznak, mint ahogy arr�l is csak Valeriana tudott Dumbledore-on k�v�l, hogy Perselus der�tette fel Voldemort holl�t�t. Senkit nem �rt meglepet�s, mikor megtudt�k, hogy Lucius Malfoy vitte mag�val, hogy gondozza, �s seg�tse ereje visszanyer�s�ben. Persze arra m�r senkinek nem volt �tlete, vajon mivel tudja majd Lucius Ura hatalm�t vissza�ll�tani.

Annak ellen�re, hogy k�telyek �s tal�lgat�sok akadtak b�ven a m�gus fejekben, mindenki bizakodva, �s nagy �r�mmel n�zett a k�zelg� ny�r el�be.

A vizsg�k �s az utols� kviddicsmeccsek is lezajlottak, �s m�r csak p�r nap volt h�tra a tan�t�si �vb�l.

Egy este, Valeriana �s Perselus az alagsori szob�ban �cs�rg�tt, �s a kit�rt ajt�n kereszt�l be�raml� kellemes ny�r eleji meleget �lvezt�k.

-         Te hol szokt�l nyaralni? – k�rdezte Valeriana �rtatlanul, mire a f�rfi furcs�n n�zett r�.

-         Nyaralni? – k�rdezte az felh�zva szem�ld�k�t.

-         Tudod, amikor az ember elutazik, hogy kipihenje mag�t, �s felt�lt�dj�n. – magyar�zta Valeriana okoskod� hangon.

-         Ja, van egy h�zam Londont�l nem messze…

-         Ott vagy minden ny�ron? – csod�lkozott Valeriana, �s v�rta h�tha a f�rfi id�nre �t is megh�vja oda.

-         Igen. Nem nagy, de �n szeretem, mert nyugodt �s csendes. – felelte Perselus, �s egy kicsit zavarban volt, mert �rezte, hogy Valeriana valahova biztosan ki szeretne lyukadni a besz�lget�s v�g�re, csak azt nem tudta, hogy hova.

Csend lett. Valeriana fel�llt, hogy az ajt�t beljebb hajtsa, mert f�zni kezdett. Nem tudta hogyan kezdje, hiszen m�g sohasem volt ilyen helyzetben. H�napok �ta �gy �lt a f�rfival, mintha a t�rsa, s�t ak�r a feles�ge lenne. Most viszont mikor majd el kell hagynia az iskol�t m�r nem volt egy�rtelm� a tov�bbi egy�ttl�t�k j�v�je.

-         Gyere fek�dj�nk le, mert k�s� van. Reggel a Griffend�lesekkel lesz �r�m, �s kipihentnek kell lennem, hogy a kviddicskupa megszerz�se ut�ni diadalittas �br�zatukat el tudjam viselni. – mondta Perselus, �s finom cs�kot lehelt az ablakn�l t�tov�n �lldog�l� l�ny arc�ra.

-         Mikor enyh�l m�r meg a sz�ved vel�k szemben?

-         Soha! – v�gta r� Perselus. – Olyan j�ban vagy azzal a bek�pzelt k�s�rtettel, soha sem mes�lte, hogy a Griffend�l �s a Mardek�r h�zak mindig is ellent�tben �lltak egym�ssal?

-         De h�t mi�rt? – k�rdezte Valeriana mik�zben k�vette a f�rfit a h�l�szob�ba.

-         Ha igaz�n olvastad volna a Roxfort t�rt�net�t, akkor tudhatn�d, hogy Malaz�r Mardek�r �s Griffend�l Godrik kapcsolata nem volt igaz�n felh�tlen, s�t a v�g�n teljesen megromlott.

-         Ez h�lyes�g! – mondta felh�borodottan Valeriana mik�zben �th�zta fej�n h�l�ing�t. – Az alap�t�k megromlott kapcsolata nem kell, hogy az ut�dok hasonl� ellenszenv�t vonja maga ut�n!

-         Ez mindig �gy volt, �s mindig is �gy lesz, mint ahogy a macska �s a kutya sem k�thet igazi bar�ts�got. – mondta Perselus nyugodtan, majd beb�jt a selymesen f�nyl� z�ld paplan al�.

-         Na nekem err�l is m�s a v�lem�nyem! – jegyezte meg Valeriana, �s becsusszant Perselus mell�, aki �gy d�nt�tt ink�bb nem vitatkozik tov�bb a l�nnyal.

A l�mp�sok egy csettint�sre kialudtak. Perselus k�zelebb b�jt Valerian�hoz, de az elfordulva elh�z�dott t�le.

-         J� �jszak�t! – mondta, �s �ll�ig felh�zta a takar� sz�l�t. – Holnap kor�n kell kelnem, mert…

-         Mi a baj? – k�rdezte Perselus, aki a s�rt�d�tt mozdulatb�l bizony arra k�vetkeztetett, hogy a l�ny sz�v�t nyomja valami.

-         Semmi – vetette oda Valeriana kurt�n. Mit mondhatna? Egyfolyt�ban azon j�rt az esze, hogy hol t�lthetn�k egy�tt a nyarat, de �gy t�nt, hogy a f�rfi ezen egy�ltal�n nem gondolkodott. S�t! � pedig nem fogja m�g egyszer felhozni a t�m�t, az biztos!

Perselus tehetetlen�l hanyattfek�dt, karj�t mellkasa el�tt �tkulcsolta. Igyekezett r�j�nni, vajon mivel b�nthatta meg Valerian�t. Mag�ban �tkozta a n�k t�l bonyolult �rz�kvil�g�t, �s gondolkod�s�t, amit f�rfiember csak nagy er�fesz�t�ssel b�rt megfejteni, ha egy�ltal�n siker�lt neki.

Mik�zben a Hold f�nyj�t�k�t figyelte a plafonon, lep�rgette utols� besz�lget�s�ket. Arra nem gondolt, hogy a Mardek�r-Griffend�l kapcsolatr�l alkotott k�l�nb�z� v�lem�ny�k okozhatott m�ly sebeket a l�nyban. De akkor mi? A ny�r? De hiszen egy�rtelm�, hogy egy�tt lesznek, b�r be kellett vallania mag�nak, hogy erre egy�ltal�n nem gondolt. Mag�nyos �veiben nem kellett ezt megbesz�lnie senkivel. Mindig oda ment, ahova akart, �s akkor, amikor akarta. De most itt van neki ez a gy�ny�r� teremt�s, aki mellette lehetne a ny�r folyam�n is nap mint nap. Igen, ez olyan term�szetes!

Perselus nem volt biztos benne, hogy Valeriana ezen r�g�dik, de �gy gondolta, hogy az�rt egy pr�b�lkoz�st meg�r. Megk�sz�r�lte tork�t, �s hossz� hallgat�s ut�n v�gre megsz�lalt.

-         Arra gondoltam, hogy seg�thetn�l kicsit fel�j�tani a h�zamat! – mondta �vatosan, lesve a l�ny reakci�j�t. El�sz�r m�r kezdett agg�dni, hogy valami m�st kell kital�lnia, ha meg akarja enyh�teni a l�ny sz�v�t, de amikor Valeriana v�gre megfordult, bizakodva folytatta. – Szeretn�m, ha otthon �rezn�d magad n�lam!

-         T�nyleg? – k�ny�k�lt Valeriana Perselus mell�, �s a f�rfi j�l l�tta a halv�ny f�nyben, ahogy a l�ny szemei csillognak a lelkesed�st�l. – Azt�n elmehetn�nk a Francia Rivi�r�ra! Tudok egy nagyon j� sz�llod�t…

Perselus nem is hallotta, ahogyan Valeriana a ny�ri terveit ecseteli, csak figyelte csillog� szem�t, �s hallgatta dallamos hangj�t. Engedte sodr�dni gondolatait a l�ny elbesz�l�sei fel�, s b�r esz�vel val�sz�n�leg k�zd�tt volna a legt�bb program ellen, sz�ve hagyta a gyermeki lelkesed�s els�pr� erej�nek gy�zelm�t.

-         Megl�tod nagyon j� lesz! – fejezte be Valeriana hossz� besz�d�t, majd fej�t r�fektette a f�rfi mellkas�ra.

-         Biztosan! – mondta Perselus, �s kez�vel Valeriana h�t�t cir�gatta. Sejtette, hogy az eltervezett nyaral�s n�h�ny pontj�ban lesznek m�g n�zetelt�r�seik, de most az volt a fontos, hogy b�k�ben aludjanak el. A n�i �sz feletti biztos gy�zelem tudat�ban egy cs�kot nyomott a l�ny fej�re, �s most m�r elernyesztve izmait, nyugodtan �tadta mag�t a gondtalan pihen�snek.

M�snap Valeriana m�r alig b�rt m�sra gondolni, mint a f�rfival elt�ltend� ny�rra.  Szerencs�re a hazafel� �h�toz� di�koknak fel sem t�nt elm�l�z� figyelm�k mellett, hogy tan�rn�j�k l�lekben m�r teljesen m�shol j�r.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s