42. fejezet

Izgatott k�sz�l�d�s

A ny�r most m�r meg�ll�thatatlanul �tvette az uralmat a term�szet felett. Az egyre fokoz�d�, szokatlan h�s�gben mindenki a hatalmas f�k h�s�t� �rny�ka al� k�v�nkozott. 

Valeriana megsz�llott napim�d�k�nt elhat�rozta, hogy az eb�d ut�ni kis szabadid�ben lemegy a t�partra �lvezni a napsugarak meleg�t. Ahogy haladt a f�ben, az egyik bokor mellett egy mag�nyos alakra lett figyelmes. Hermione t�rdeit �tkulcsolva meredten b�mult a semmibe. Valerian�t meghatotta a l�ny f�jdalmas mag�nya. Az�ta az �js�gcikk �ta, amiben Draco hal�l�r�l �rtes�lhettek, m�g csak nem is besz�lt vele. Egyszer�en nem volt ereje hozz�, �s �gy t�nt, Hermione sem nagyon kereste az � t�rsas�g�t, persze ebben nem volt semmi meglep�, hiszen kor�bban sem t�pl�lt k�l�n�sebb szimp�ti�t ir�nta.

Most m�gis �gy �rezte nem mehet el mellette csak �gy. Odament h�t a l�ny mell�, akit a hirtelen r�vet�l� �rny�k kiz�kkentett mereng�s�b�l.

-         Le�lhetek mell�d? – k�rdezte Valeriana halkan.

-         H�t persze – igazodott Hermione egy kicsit, mintha nem lett volna el�g hely mellette.

-         J�l vagy? – �lt le Valeriana a l�ny mell�.

-         J�l? – nevetett fel f�jdalmasan Hermione. – N�h�ny h�nap leforg�sa alatt elvesz�tettem a legjobb bar�tn�met �s azt a fi�t, akit a legjobban szerettem a vil�gon, r�ad�sul a vizsg�im is olyan pocs�kul siker�ltek, mint m�g soha! Remek�l vagyok!

-         Sajn�lom ami t�rt�nt, �n…

-         Nem a tan�rn� tehet r�la! – n�zett Hermione hirtelen Valerian�ra, �s l�tszott rajta, hogy m�r r�g�ta kik�v�nkoztak bel�le a k�vetkez� gondolatok. – Ugyan�gy hitt Dracoban, mint �n… El sem tudom k�pzelni mit t�rt�nhetett vele… tal�n az apja k�nyszer�tette, hogy olyat tegyen, amit nem akar. De ezzel csak a hal�lba kergette �t. K�v�nom, hogy fia hal�l�nak f�jdalma a s�rig k�s�rje! – kicsit elhallgatott, hogy izgatott, szapora l�gz�se megnyugodjon, majd nagyot s�hajtott. – �lmaimban sokszor visszat�r Draco, gyakran �gy �rzem, mintha figyelne engem… Amikor pedig ott, azon a r�ten, a hal�lfal�k k�z�l el�l�pett egy, miut�n az a nagy felbolydul�s lett, akkor olyan volt, mintha Draco hangj�t hallottam volna… Sohasem fogom elfelejteni �t! – lenyelte k�nnyeit, majd reszket� kez�vel el�h�zott egy zsebkend�t, hogy megt�r�lje orr�t. - Ginny pedig teljesen �rtatlanul keveredett bele ebbe az eg�szbe. Az � b�ne az volt, hogy Voldemort legnagyobb ellens�g�t szerette… Legal�bb Harry v�gzett volna vele mind�r�kre!

Hermione k�nnyei hosszan folytak le arc�n. �gy t�nt ezek a k�nnyek sohasem fogynak el, ha elvesz�tett szeretteire gondol.

 Egy darabig csendben figyelt�k a t�bbi di�kot, ahogyan a t�ban l�gatj�k l�baikat kis felfriss�l�st rem�lve. Elm�ly�lt gondolataikb�l az �p�let fel�l hangz� harang z�kkentette ki �ket, ami a nagysz�net v�g�t jelezte. T�bben szedel�dzk�dtek, �s elindultak a bej�rat fel�.

-         Harry �s Ron… Vel�k minden rendben? – k�rdezte Valeriana mik�zben �k is felt�p�szkodtak a f�b�l.

-         Igen – felelte Hermione. – Furcsa nem? K�t embernek kellett meghalnia, hogy �jb�l minden olyan legyen k�z�tt�nk, mint r�gen. A k�z�s gy�sz f�jdalma �sszehozott minket…

Lassan, megf�radt emberk�nt bandukoltak a h�v�s �p�let fel�. Amikor a bej�rati csarnokban �tjaik kett� v�ltak, Valeriana �ri�si k�s�rt�st �rzett, hogy elmondja Hermion�nak az igazs�got Dracor�l, de azt�n vett egy nagy leveg�t, �s ink�bb elb�cs�zott t�le.

A k�vetkez� k�t nap csigalass�s�ggal telt a tan�rok �s a di�kok sz�m�ra egyar�nt. Igaz�b�l az �r�kon m�r �rdemi tanul�sr�l nem lehetett sz�. Egyed�l Perselus igyekezett n�h�ny fontos kiv�d�si technik�t �tism�teltetni az egyes �vfolyamokkal, persze nem nagy sikerrel.

Valeriana ugyan kapott Danielt�l megh�v�st a sz�nid�re, de azt�n siker�lt megegyezni�k abban, hogy majd csak leveleznek, mert Valerian�nak fontos elint�znival�i akadtak r�gi otthon�ban.

Dumbledore agg�dva, de elfogadta unok�ja �n�ll� nyaral�si sz�nd�k�t, aminek pontos r�szleteibe Valeriana term�szetesen nem avatta be. Hallgatva terveit, csak sejtelmesen mosolygott mik�zben meg volt gy�z�dve r�la, hogy szem�rmes unok�ja bizony�ra eg�sz ny�ron Daniel Parker t�rsas�g�ban lesz. Pedig mennyire t�vol j�rt a val�s�gt�l!

Valeriana boldogs�g�t egyetlen dolog �rny�kolta be. Tiszt�ban volt vele, hogy meg kell l�togatnia keresztsz�leit. Eddig is egyre nagyobb szorong�ssal k�sz�lt hozz�juk, de most hogy tudta milyen �rt�kes szem�lyt rejtegetnek a k�ria falai, m�g nagyobb f�lelemmel tekintett a l�togat�s el�be.

V�gre elj�tt az elutaz�s napja. Valeriana Daniellel egy�tt elv�llalta a di�kok k�s�ret�t a Roxfort expresszen. Perselussal pedig megbesz�lt�k, hogy a p�lyaudvart�l n�h�ny utc�ra tal�lkoznak, hogy megkezdhess�k k�z�s nyaral�sukat. 

A di�kok izgatott k�sz�l�d�s�t�l volt hangos az eg�sz iskola. A k�s�rtetek pedig m�r el�re szenvedtek az elk�vetkez� h�napok t�ls�gosan csendes id�szak�t�l. Nick kifejezetten s�rt�d�tt arcot v�gott, amikor megtudta, hogy Valeriana a sz�nid� folyam�n nem k�v�n t�bb napot elt�lteni az iskol�ban, mint az sz�ks�ges. M�rpedig a tan�roknak csak a k�vetkez� tan�vet megel�z� h�ten kell k�telez� �rv�nnyel megjelenni�k. Term�szetesen mindig vannak n�h�nyan, akik jobb h�j�n n�h�ny hetet m�gis a Roxfort falai k�z�tt id�znek, �s vannak, akiknek eleve ez az otthonuk. �gy volt ezzel Dumbledore is, aki szob�ja ablak�b�l szomor�an k�vette szemeivel az elvonul� di�ksereget. Ilyenkor minden �vben egyre jobban �rezte az id� m�l�s�t.

„H�t m�r megint elhagyott minket egy �volyam!” – mondogatta mag�nak ilyenkor. Azt�n az �j tan�v kezdetekor �l�nken vette szem�gyre a g�ly�kat, mindegyikben az elballagottakat keresve.

A vonat elindult. Valeriana kiss� f�j� sz�vvel n�zte az egyre t�volod� falu h�zait. T�vol hagyta otthon�t, ahol eg�sz �vben biztons�gban �rezhette mag�t, ahol nagyapja gondoskod� szemei �vt�k �t, ahol �j bar�tokra lelt, �s ahol megtal�lta az igazi szerelmet. Az ut�bbi volt az egyetlen, amit mag�val vihetett, s�t ami csak ezut�n kaphatott szabad teret igaz�n. Ez annyira felvillanyozta, hogy amikor m�r csak az egyhang� f�k sora suhant el az ablak el�tt, boldogan csillog� szemmel fordult a vele szemben �l� Daniel fel�.

-         Igaz�n sajn�lom, hogy nem j�ssz velem! – mondta a f�rfi, �s olyan szomor� szemekkel n�zett Valerian�ra, hogy annak lelkiismeret furdal�sa lett saj�t boldogs�ga miatt.

-         Majd tal�n m�skor – kezdett zavartan magyar�zkodni Valeriana. – Tudod sokakat hagytam Franciaorsz�gban…

-         Nem kell magyar�zkodnod! De… sz�vesen elk�s�rn�lek, �s akkor…

-         Nem! – v�gott Valeriana hirtelen a f�rfi szavaiba. – Vagyis… neked biztosan nagyon unalmas lenne. Tudod rengeteget tudok besz�lgetni a bar�tn�immel meg minden…

-         J�, j� �n nem akarom magam r�d besz�lni, csak egy �tlet volt. – mondta Daniel, mire Valeriana tulajdonk�ppen megk�nnyebb�lhetett volna, ugyankkor l�tta a f�rfi szemein a szomor� csal�dotts�got, �s ez kiss� fel�bresztette lelkiismeret�t.

-         �n…�n azt hiszem k�rben�zek, hogy minden rendben van-e. – mondta zavartan, �s olyan gyorsan t�vozott a f�lk�b�l, amilyen gyorsan csak tudott.

Lassan l�pkedett a f�lk�k sora el�tt. Be-belesett a csendben besz�lget� di�kokra, majd hangos sz�v�lt�sokra lett figyelmes. Meggyors�totta l�p�seit, majd meglep�dve �llt meg a csetepat�t sejtet� f�lke el�tt.

-         Mi t�rt�nt? – sz�lt hangosan a hevesen vitatkoz� fiatalokra.

-         Semmi! – huppant le d�h�sen az �l�sre Harry.

-         Csak… - kezdte Ron.

-         Kanaszt�zni tan�tottam a fi�kat – magyar�zta Hermione.

-         Nem csak te ismered ezt a j�t�kot! – folytatta a kor�bbi vit�t Ron. – Neville is szokott nagymam�j�val j�tszani ilyet. Igaz Neville?

-         I-igen… - mondta a s�padt fi� b�tortalanul.

-         Na l�tod! Mi�rt gondolod, hogy a te szab�lyaid az igaziak?

-         Ron! – pr�b�lt Valeriana v�get vetni a heves vit�nak. – Tal�n tudok seg�teni!

-         �, nem hiszem! – legyintett a v�r�s haj� fi�.

-         Im�dok kanaszt�zni, �s nem is j�tszom t�l rosszul. – �lt le Valeriana Harry mell�, mik�zben Ron kez�b�l kivette a pakli k�rty�t.

A m�sik h�rom is helyet foglalt, majd t�tott sz�jjal hallgatt�k b�jitaltan�rn�j�k szab�lyismertet�s�t.

-         Na l�tod Ron, �n is �gy mondtam! – hadarta Hermione, miut�n Valeriana befejezte a k�rty�k pakolgat�s�t.

-         De Neville nagymam�ja… - kezdte volna �jb�l Ron.

-         A nagyi n�ha saj�t szab�lyokat �ll�t fel. – mondta halkan, szinte megsemmis�lve Neville.

-         Megengeditek, hogy besz�lljak �t�diknek? – k�rdezte Valeriana lelkesen, �s rem�lte, hogy a j�t�k majd oldani fogja a bar�tok k�z�tti teljesen felesleges fesz�lts�get.

-         H�t persze! – v�gta r� Hermione, �s Valeriana m�r neki is �llt a lapok alapos kever�s�hez, majd osztott a j�t�kosoknak.

Hossz�, �lvezetes partik k�vett�k egym�st, �s az egyre oldottabb hangulatban igen gyorsan telt az id�. J� volt �rz�kelni, hogy a t�rt�ntek ellen�re az �let folyt tov�bb saj�t medr�ben.

-         �n m�r nem b�rom tov�bb. – mondta Ron a sokadik k�r ut�n. – Kimegyek a mosd�ba. Nem j�ssz Harry?

-         Nem. K�sz. – mondta Harry, �s h�trad�lt az �l�sen.

-         V�rj Ron, �n viszont megyek! – sz�lt Neville bar�tja ut�n.

-         �n meg megkeresem a b�f�st, �s hozok valamit inni. M�g legal�bb k�t �ra, mire Londonba �r�nk. K�r valamit tan�rn�? – �llt f�l Hermione is, �s megny�jt�zkodtatta v�gtagjait.

-         Igen. K�sz�n�m Hermione, valamit sz�vesen inn�k. – mondta Valeriana, �s � is k�nyelmes h�trad�lt Harry mellett.

Egy darabig csendben �ltek a kup�ban. Figyelt�k a t�jat, a messzes�gben felt�n� h�zakat.

-         Tan�rn�… - sz�lalt meg v�g�l Harry, mire Valeriana meglep�dve el�red�lt az �l�sen, hogy szemben�zhessen a fi�val. – Szeretn�k bocs�natot k�rni…

-         Mi�rt? Ami�rt egyszer elhappoltad el�lem a gy�zelmet?

-         Nem! – n�zett t�grany�lt szemekkel Harry tan�rn�j�re, de amikor l�tta annak kis mosoly�t a sz�ja sz�l�n, � is elmosolyodott, de azt�n zavartan folytatta. – Vagyis, sz�val… sz�val ami�rt akkor olyan igazs�gtalanul besz�ltem  a tan�rn�vel.

-         Ja. Azt felejtsd el! – legyintett Valeriana, mik�zben sz�v�t melengette a fi� k�zeled�se, �s enyh�l�se vele szemben.

-         Tudom, hogy nem volt jogom r�galmazni… - n�zett Harry az ujjaira, amik zavartan babr�lt�k b� p�l�ja sz�l�t.

-         Harry, a te helyedben �n is �gy reag�ltam volna!

-         Igen? – n�zett Harry h�l�san Valeriana szem�be.

-         Sok mindenen ment�l kereszt�l az elm�lt �vekben, amik bizalmatlans�gra adtak okot. Hidd el, �n ezt meg tudom �rteni! De �r�l�k, hogy most m�r m�sk�ppen l�tsz dolgokat.

-         Hermione sokat mes�lt nekem a tan�rn�r�l, �s �n is l�tom, hogy nem tartozik oda, ahova gondoltam.

-         Igaz�n boldogg� tesz, hogy megint megb�zol bennem!

-         Igen – m�l�zott el Harry, �s kin�zett az ablakon. – A bar�taim is megb�ztak bennem, �s lassan mind meghalnak. Sirius, Ginny… - m�r nem tudta v�gigmondani, hangja elcsuklott. Nem mert visszafordulni, nehogy tan�rn�je megl�ssa szemeiben tornyosul� k�nnyeket.

Valeriana egy�tt �rzett a fi�val, �s igaz�n nem akarta megb�ntani kamaszos �n�rzet�t azzal, hogy szemtan�ja lesz ahogy els�rja mag�t. M�gis k�ptelen volt t�tlen�l v�gign�zni  szenved�s�t. �vatosan r�tette kez�t a v�ll�ra, de a fi� nem mozdult. Valeriana �rezte Harry test�nek finom remeg�s�t, amit a visszafojtott s�r�s eredm�nyezett.

-         �, itt vagy! M�r minden�tt kerestelek! – �llt meg az ajt�ban Daniel.

-         Bocs�nat, de itt ragadtam kanaszt�zni. – pattant f�l Valeriana �gy elhelyezkedve, hogy a saj�t �rzelmeivel k�szk�d� fi� takar�sba ker�lj�n.

-         Kanaszt�zni? – n�zett �rtetlen�l Daniel a l�nyra.

-         Ez egy mugli k�rtyaj�t�k. �n im�dom. Ha gondolod, majd t�ged is megtan�talak r�. – aj�nlkozott Valeriana, �s belekarolt a f�rfiba. – Harry mondd meg a t�bbieknek, hogy nekik is nagyon k�sz�n�m a j�t�kot, �s rem�lem, hogy lesz m�g alkalmunk m�skor is �gy egy�tt j�tszani!

-         Igen tan�rn�, megmondom. Mi is nagyon �lvezt�k. – fordult el Harry az ablakt�l halv�ny mosolyt er�ltetve arc�ra.

-         Akkor, h�t viszl�t! – indult el Valeriana a folyos�ra.

-         Miss. Lloyd! – sz�lt Harry m�g ut�na, mire megfordult, �s melegen a fi�ra n�zett. – K�sz�n�k mindent!

-         Nincs mit, Harry! – mosolygott vissza Valeriana.

Valeriana boldogs�ga most m�r hat�rtalan volt. �r�lt, hogy v�g�l tiszt�z�dtak n�zetelt�r�seik Harry-vel is, �s annak is, hogy a h�rom j� bar�t ism�t egy�tt van er�s�tve egym�st.

M�r esteledett, amikor a vonat befutott a King’s Cross p�lyaudvarra. Valerian�ban m�g elevenen �lt az a nap, amikor el�sz�r j�rt itt. Viszont amennyire csendes volt akkor ez a hely, most annyira zsongott a sok di�k, �s a r�juk v�r� csal�dtagok cseveg�s�t�l. N�h�ny gyerek t�tov�n keresg�lt a rokonok k�z�tt, hiszen volt, akit sajnos m�r nem sz�leik v�rtak. Valeriana k�l�n�s figyelmet ford�tott arra, hogy ezek a gyerekek is megtal�lj�k �j nevel�iket. T�l�k egyes�vel b�cs�zott el, �s igyekezett m�g n�h�ny kedves sz�val lelket �nteni bel�j�k a tov�bbi �let�kh�z.

Daniel a kij�ratig k�s�rte Valerian�t, majd ott elb�cs�ztak. Valeriana mag�ra akasztotta hatalmas h�tizs�kj�t, �s repdes� boldogs�ggal elindult a megbesz�lt utca fel�. Sz�ve tele volt izgalommal, �s v�rakoz�ssal, no meg n�mi f�lelemmel is, hiszen azon az egy h�ten k�v�l m�g nem tal�lkoztak sohasem az iskola falain k�v�l. Arra pedig m�g sohasem ker�lt sor, hogy eg�sz napokat t�lthettek volna el kettesben. Most pedig gy�ny�r� hetek v�rtak r�juk!

Mikor befordult az utc�ba, �s megl�tta Perselust �csorogni egy taxi mellett, a l�legzete is el�llt. Azt a mugli ruh�t viselte, amit m�g a t�len v�s�rolt. Ugyan ez a ruh�zat nem volt �ppen az id�j�r�snak megfelel�, de Valerian�t ez cseppet sem zavarta. � csak egy igen j�v�g�s�, eleg�ns f�rfit l�tott, aki pont �r� v�rt.

-         Megj�ttem! – �llt meg Valeriana a f�rfi el�tt csillog� szemekkel.

-         Add a t�sk�dat, �s �lj be! – vette el Perselus a h�tizs�kot k�sz�n�s n�lk�l, majd betess�kelte Valerian�t az aut�ba. – Betenn� ezt a csomagot is a t�bbi k�z�? – sz�lt be v�g�l utas�t� hangon a sof�rnek.

Miut�n az id�s�d� f�rfi bajusza alatt morogva a csomagtart�ba tette az �tipoggy�szt, el�re�lt hely�re, �s v�gre elindultak. Valeriana meg volt gy�z�dve r�la, hogy a v�rakoz�s percei alatt Perselus m�r kell�k�ppen mag�ra harag�totta a sof�rt, mert hihetetlen t�relmetlens�ggel �s folyamatosan k�romkodva vezetett v�gig a t�lzs�folt utc�kon.

Azt�n v�gre ki�rtek a v�rosb�l. M�r teljesen bes�t�tedett, �gy a t�jb�l szinte semmit nem lehetett kivenni. Mivel Valeriana f�nyes nappal sem volt ismer�s ezen a vid�ken, �gy v�gk�pp nem tudta merre j�rtak. Tett fel n�h�ny �vatos k�rd�st ugyan, de Perselus sz�kszav�, mogorva v�laszait�l elment a kedve a tov�bbi t�rsalg�st�l. Csak csendben n�zett kifel� az ablakon �t a semmibe, �s m�r �gy gondolta, hogy tal�n m�gsem volt j� �tlet forsz�roznia a k�z�s nyaral�st.

A kocsik�z�snak v�ge lett, �s gyalogosan folytatt�k �tjukat. Valeriana sz�tlanul k�vette Perselust, aki nagy l�ptekkel haladt el�re nem is t�r�dve azzal, hogy b�rja-e k�vetni vend�ge a dikt�lt temp�t. Csak haladt el�re gondolataiba mer�lve. Nem tudta tetszeni fog-e a h�za Valerian�nak, nem tudta, hogyan kell majd viselkednie, azt pedig v�gk�pp nem tudta elk�pzelni milyen lesz a nap minden perc�t vele t�lteni. Persze eddig mindig �gy �rezte, hogy minden v�gya ez volt, most m�gis megijedt. Megijedt az �let�ben v�gbemen� v�ltoz�sokt�l, de tal�n legink�bb saj�t mag�t�l. Vajon nem fog-e Valeriana ki�br�ndulni bel�le ha t�l sok id�t t�ltenek egy�tt, �s vajon �, aki �vek �ta mag�nyra volt berendezkedve, k�pes lesz-e elviselni magak�r�l hossz�t�von egy m�sik szem�lyt, m�g ha Valeri�n�r�l is van sz�.

Elm�ly�lve gondolataiban �szre sem vette, hogy Valeriana jelent�sen lemaradt m�g�tte, s�t m�r nem is k�vette. Mikor m�r nem hallotta a l�ny h�tizs�kj�nak egyenletes kaffog�s�t, megtorpant �s riadtan fordult vissza. Valeriana n�h�ny m�terre �llt t�le. Kez�ben vil�g�t� p�lc�ja f�ny�n�l Perselus j�l l�tta riadt arc�t.

-         Mi a baj? – l�pett oda Perselus, mik�zben szem�vel a k�rny�ket k�mlelte.

-         Perselus…- kezdte Valeriana b�tortalanul. – Biztosan akarod, hogy veled menjek? – olyan neh�z volt kimondani ezeket a szavakat, m�gis egyre jobban kik�v�nkoztak.

-         H�t persze, mi�rt? –k�rdezett vissza Perselus tal�n egy kicsit er�sebb �llel, de m�r megint tehetetlennek �rezte mag�t a n�i gondolkod�ssal szemben.

-         Ami�ta Londonb�l elindultunk, m�g csak hozz�m sem sz�lt�l! – fakadt ki most m�r Valeriana, mert rendk�v�l bosszantotta a f�rfi viselked�se, amit egyszer�en k�z�ny�ss�g�nek tudott be. – Most pedig m�g azt sem vetted �szre, hogy lemaradtam, mintha �szre sem vetted volna, hogy veled vagyok, mintha nem is akarn�l r�lam tudom�st venni!

-         Badars�gokat besz�lsz! – pr�b�lkozott Perselus, de Valeriana m�r t�ls�gosan belehergelte mag�t s�rtetts�g�be.

-         Nem badars�g, amit �rzek! – emelte meg egyre jobban a hangj�t, �s fenyeget�en hadon�szott Perselus el�tt vil�g�t� p�lc�j�val. – Akkor este, amikor felaj�nlottad, hogy veled t�ltsem a nyarat, akkor is csak az�rt mondtad, hogy kedvembe j�rj! Pedig nem gondoltad komolyan, �s most m�r b�nod az eg�szet! Igazam van?

-         Dehogyis…

-         Nem kell magyar�zkodnod! – legyintett m�g egyet Valeriana hevesen, mire Perselus pul�vere l�ngot kapott.

-         Az �rd�gbe, hogy nem tudsz azzal a p�lc�val �vatosabban b�nni! – f�rmedt Perselus a l�nyra, majd egy hat�rozott mozdulattal eloltotta a kis t�zet, de ak�rmilyen gyors is volt, b�r�t �gy is el�rte a par�zs, melyet jelzett az �gett sz�r kellemetlen illata.

-         Ne haragudj! – kapkodott �gyetlen�l Valeriana a f�rfi s�r�lt karja ut�n. – Nem akartam…

-         Fejezd be! – fogta le Perselus er�sen a l�ny k�t kez�t, hogy tov�bbi galib�t ne okozhasson. – Nincs semmi bajom!

-         De meg�gettelek! – n�zett fel Valeriana a f�rfi szemeibe riadtan.

-         Valeriana, csak egy kis t�relmet k�rek t�led! �n mindig is mag�nyosan �ltem, �s most olyan szokatlan ez az eg�sz… ez a helyzet. Az iskol�ban m�r megszoktam, hogy mindig vannak k�r�l�ttem, de ez most m�s, itt… itt �n mindig egymagamban voltam, sohasem kellett alkalmazkodnom senkihez…

-         H�t m�gis meggondoltad magad? – rebegte f�lve a l�ny, mik�zben csukl�ja m�r sajogni kezdett az er�s szor�t�st�l.

-         Nem! – sz�lt er�lyesen Perselus. – Hidd el, legf�bb v�gyam, hogy minden percben melletted lehessek, csak m�g id�re van sz�ks�gem, hogy felfogjam ezt az �llapotot.

-         �n egy �llapot vagyok sz�modra? – kerekedett el Valeriana szeme.

-         Ne forgasd ki a szavaimat!

-         Perselus, m�r lassan f�l �ve, hogy egy�tt vagyunk, de eddig m�g sohasem mondtad, hogy mit �rzel ir�ntam!

-         Mi�rt kellene err�l besz�lni, h�t nem �rzed?

-         Most, hogy �gy r�k�rdezel, nem. Ebben a pillanatban egy�ltal�n nem �rzem! – Valeriana hangja egyre f�l�nyesebb lett, ahogy �rezte a f�rfi n�vekv� zavar�t.

Perselus egy darabig meredten n�zett a l�ny szemibe, majd egy hirtelen elhat�roz�ssal megcs�kolta.

-         �s most? – t�volodott el Perselus az �des ajkakt�l, melyek eddig �t szapult�k.

-         Ha elengedn�d a karomat, jobban �rezn�m! – felelte Valeriana mosolyogva.

A k�t k�z szor�t�sa pedig engedett, �s az el�z� r�vid cs�kot egy m�sik, egy sokkal szenved�lyesebb �s hosszabb k�vetett.

-         Gyere! K�s� van! M�g egy t�z perces s�ta, �s ott vagyunk! – fogta k�zen v�g�l Perselus Valerian�t.

Mindkett�j�k sz�ve megnyugodott ahogy egym�s mellett k�zeledtek a mag�nyos erdei h�zik�hoz. Az im�nti cs�k, majd ujjaik �sszefon�d�sa er�t adott mindkett�j�knek k�z�s �let�k igazi kezdet�hez.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s