43. fejezet

Neh�zs�gek �s �r�m�k

A s�t�tben kev�s volt a k�t p�lca vil�g�t� v�ge, hogy a h�z k�rvonalait megfigyelve k�vetkeztetni lehessen annak m�ret�re, de Valeriana �gy is j�l l�tta, hogy Perselus t�lzott, mikor lekicsinyelte azt. Egy alacsony kapun mentek be, ahonnan keskeny kerti �t vezetett fel a h�zhoz. Valeriana p�lc�j�val a kerti n�v�nyeket is vizsg�lgatta, �s meglep�dve tapasztalta, hogy sz�pen gondozottak annak ellen�re, hogy Perselus csak ny�ron szokott itt tart�zkodni.

A h�zba l�pve kellemes vir�gillat csapta meg orr�t. P�lc�ja f�ny�n�l igyekezett nem nekimenni egyetlen b�tornak sem.

Miut�n Perselus m�cseseket gy�jtott meg, lassan f�ny t�lt�tte be az eg�sz h�zat. Valeriana letette h�tizs�kj�t, �s k�rbehordta tekintet�t az egyszer�en berendezett helys�gben, mely egyben volt nappali, �tkez� �s konyha. Nem messze t�le �llt az �tkez�asztal, mely k�zep�n a kellemes illat okoz�ja, egy hatalmas csokor vir�g d�szelgett.

-         Nah�t! De gy�ny�r�! – l�pett oda Valeriana, �s beleszagolt a sz�nes vir�g-kavalk�dba.

-         Rem�ltem, hogy tetszeni fog! El�g sok id�mbe tellett, m�g �sszegy�jt�ttem �ket! – mondta Perselus, majd Valeriana mell� l�pett. – M�g mindig azt gondolod, hogy nem akartam, hogy ide gyere?

-         Ne haragudj! �n olyan, de olyan buta voltam, csak… - �lelte �t boldogan Valeriana a f�rfit.

-         Nem vagy �hes?

-         De nagyon! – felelte Valeriana �szint�n.

-         K�sz�tettem egy kis vacsor�t is. – t�st�nkedett m�ris zavartan Perselus.

-         Te? – n�zte csod�lkozva Valeriana a konyhapulthoz siet� f�rfit.

-         Mi�rt olyan hihetetlen ez? Gondolod, hogy �n semmit sem szoktam enni, amikor itt tart�zkodom? – mondta Perselus j�tszott s�rt�d�tts�ggel.

Valeriana d�bbenten leste a f�rfi kapkod� mozdulatait, ahogy a kor�bban elk�sz�tett �telt felmeleg�ti, majd a kism�ret� �tkez�asztalra t�lalja.

-         K�sz! �lj le! – h�zta ki az egyik sz�ket Perselus az asztalt�l, �s a k�bult l�ny al� tolta. – Rem�lem szereted! Rozmaringos pisztr�ng, p�roltz�lds�g, �s pir�tott hagyma. De van egy kis… Valami baj van? – hagyta abba az izgatott felsorol�st, amikor �szrevette, hogy a l�ny m�g mindig dermedten �t figyeli an�lk�l, hogy ev�eszk�z�hez ny�lna.

-         Nem… - ny�gte Valeriana. – Csak azon gondolkodom, hogy biztosan te vagy az a Perselus Piton, akit �n a Roxfortban megismertem?

-         Mi�rt? – n�zett Perselus elkerekedett szemekkel a l�nyra, �s f�lni kezdett, hogy tal�n elrontott valamit, pedig eg�sz nap erre az est�re k�sz�lt.

-         Nem tudom… ez a vir�g, meg a vacsora…

-         Meg akartalak lepni…

-         H�t siker�lt! – mosolygott most m�r Valeriana, ahogy l�tta a f�rfi szemein a k�nl�d�st.

-         Valamit rosszul csin�ltam?

-         Nem dehogy, csak �n �gy szeretlek, amilyen vagy! Persze j�l esnek ezek a dolgok, meg minden, csak szokatlan! Perselus, neked nem kell m�r azon k�zdened, hogy elcs�b�ts ak�r vir�ggal, vagy egy ilyen t�bbfog�sos vacsor�val, hiszen m�r a ti�d vagyok! – fogta meg Valeriana a f�rfi kez�t,  ami az asztal sz�l�n nyugodott.

-         H�t, - s�hajtott nagyot Perselus. – ez megnyugtat�, mert az igazat megvallva nem kis er�fesz�t�sembe ker�lt, hogy mindent el�k�sz�tsek �gy, ahogy meg van �rva.

-         Meg�rva? – kerekedtek el Valeriana szemei.

-         H�t, sz�val ahogy ez szok�s… - Perselus most m�r olyan zavarban volt, mint soha, �s ez rendk�v�l felbosszantotta.

-         Azt akarod mondani, hogy valamilyen pletyka�js�gb�l n�zted ki hogyan kell k�sz�lni egy ilyen vacsor�ra? – mosolygott Valeriana sz�lesen, ami a f�rfit csak m�g jobban felbosszantotta.

-         Ink�bb l�ssunk hozz�, mert teljesen elh�l! – ny�gte Perselus, �s legsz�vesebben mem�ria-m�dos�t� b�b�jt k�ld�tt volna a l�nyra, hogy semmiss� tehesse ezt a felett�bb kellemetlen besz�lget�st.

A legk�nosabb pedig az volt sz�m�ra, ahogy Valeriana hangosan nevetni kezdett. M�g sohasem l�tta a l�nyt �gy kacagni, mag�t pedig sohasem �rezte ennyire nevets�gesnek.

-         Ne haragudj! – pr�b�lta mag�t visszafogni Valeriana, amikor �szrevette a f�rfi s�rtett arc�t. – De ez nagyon aranyos!

-         Aranyos! – d�nny�gte orra al� Perselus, �s gyorsan hozz�fogott a t�ny�rj�ra pakolt �telek elfogyaszt�s�hoz.

A vacsora alatt nem sz�ltak egym�shoz. Perselus mag�ba roskadva �tkozta mag�t az�rt, hogy bolondot csin�lt mag�b�l, Valeriana pedig folyamatosan k�zd�tt az �jabb nevet�rohamok ellen.

Miut�n befejezt�k az �tkez�st, Perselus felk�s�rte Valerian�t az emeletre, ahol a h�l�szoba volt tal�lhat�. M�r az als� szinten is �rezhet� volt az az aggleg�nyekre jellemz� egyszer�, c�lszer�s�gre t�r� berendez�s, ami a fels� szinten is folytat�dott. A falon sehol sem volt k�p, az ablakokon egyszer� drap�ri�k l�gtak. A h�l�szob�ban pedig nem volt m�s, mint egy nagy �gy, �s egy szekr�ny. Egyed�l a f�rd�szoba �rulkodott n�mi ig�nyess�gr�l, legal�bbis az biztos volt, hogy Perselus is igen kedvelhetett hosszasan f�rd�zni, hiszen a helys�g k�zep�n egy nagym�ret� k�d volt, k�r�l�tte pedig k�l�nf�le ill�anyagokat tartalmaz� �vegcs�k.

-         Itt nyugodtan lef�r�dhetsz, ott van t�r�lk�z�. –igaz�totta el Perselus vend�g�t igazi h�zigazd�hoz ill�en.

-         �s te? – fordult Valeriana a f�rfi fel�, majd eg�szen k�zel l�pett hozz�, hogy arc�t az �v�hez sim�thassa. – Nem akarok egyed�l maradni ebben a nagy k�dban, amikor veled is megoszthatom!

-         Majd �n is j�v�k, - kapta el Perselus a h�ts�ja fel� cs�sz� n�i kezet. – de van m�g egy kis dolgom odalent.

-         Ne v�rass sok�ig! – susogta tov�bb a l�ny, majd l�gy cs�kot nyomott a f�rfi sz�j�ra, �s h�tat ford�tva neki m�ris vetk�zni kezdett.

Valeriana miut�n mag�ra maradt, megengedte a f�rd�vizet, �s teljesen levetk�z�tt.  A helys�gben h�v�s volt, �gy libab�r�sen �llt neki megfelel� ill�oldatot keresni a f�rd�z�shez. Volt ott  serkent�, nyugtat�, s�t m�g v�gyfokoz� anyag is. Ez igencsak meglepte Valerian�t, de �gy gondolta, hogy ha Perselus rendelkezik ilyennel, akkor m�giscsak ez lesz a legmegfelel�bb erre az alkalomra. Hosszan latolgatta a kell� mennyis�get, majd l�d�tott valamennyit az egyre magasabb v�zt�megbe.

A forr� v�z k�sz g�zf�rd�v� v�ltoztatta a helys�get. Mire Valeriana a k�dba l�pett, m�r az ajt�ig sem l�tott el. J�les�en mer�lt el a habokban, �s egyre t�relmetlenebb�l v�rta kedves�t.

Perselus mikor benyitott az ajt�n, egyb�l felismerte azt az illatot, ami orr�t megcsapta.

-         Azt hittem f�radt vagy! – nyugt�zta a l�ny �tlet�t, �s lassan vetk�zni kezdett.

-         Gondoltam, ha m�r van neked ilyen… akkor kipr�b�lhatn�nk! – mondta Valeriana, �s abba az ir�nyba n�zett, ahol a f�rfit sejtette a nagy feh�r pamacsban, ami k�r�lvette. – Tulajdonk�ppen mi�rt van sz�ks�ged erre?

-         K�szletben v�s�roltam a t�bbivel egy�tt, de eddig m�g sohasem haszn�ltam. –felelte Perselus, �s elindult a k�d fel�.

-         Nem tudom, szerinted nem raktam bele sokat? Olyan er�s az illata! – mondta Valeriana, de m�r �rezte, hogy nem csak az illat�val van probl�ma. Mikor megl�tta Perselust a k�dba l�pni, olyan v�gy fogta el ir�nta, hogy szinte f�jt.

-         De val�sz�n�leg – helyeselt a f�rfi belenyugv�an, �s le�lt Valerian�val szemben.

Egy percig zavartan n�zt�k egym�st. A szer lassan �tj�rta a f�rfi test�t is, �s olyan b�dult lett t�le, hogy feszengeni kezdett.

-         Mikor akarsz holnap indulni Malfoy�khoz? – k�rdezte, hogy m�sfel� terelje gondolatait.

-         Eb�dre �g�rkeztem, �gyhogy r��rek – felelte Valeriana monotonon, mik�zben esze teljesen m�shol j�rt.

-         Fel kellene k�sz�ln�nk r�… - folytatta Perselus elf�l� hangon.

Valeriana pedig m�r nem b�rta tov�bb. �tsiklott a f�rfihoz szorosan a test�hez simulva, �gy lehelte f�l�be:

-         Majd holnap…

Ami pedig ezut�n k�vetkezett, mindegyik�k k�pzelet�t fel�lm�lta. A csalafinta ill�anyag k�m�letlen�l felkorb�csolta v�gyaikat, s b�r test�k f�radt volt a hossz� nap ut�n, m�gis engedelmeskedett a b�b�jnak. Hossz� ideig szeretkeztek �gy, ahogyan eddig m�g soha, �s ahogy val�sz�n�leg ezut�n sem fognak. Heves cs�kok, �lel�sek �s �rj�t� mozdulatok k�vetelt�k a gy�ny�rt.

M�r lassan hajnalodott amikor a h�l�szoba �gy�n elter�lve pihegtek megszabadulva a szer k�nz� hat�s�t�l.

-         Azt hiszem jobb, ha ezt soha t�bbet nem haszn�ljuk – ny�gte Valeriana zsibbadtan. –Ez egy nagyon vesz�lyes szer!

-         Lehet, de nagyon fontos a pontos adagol�s is! Ahhoz k�pest, hogy b�jitaltant tan�tasz, ezt j�l elm�rted!

-         Ne g�nyol�dj! – mondta Valeriana s�rt�d�tten. - Hullaf�radt vagyok!

-         Nocsak a fiatal l�ny nem b�rja a strap�t? – k�ny�k�lt fel Perselus mosolyogva.

-          Az�rt ez nem ak�rmilyen strapa volt! M�g j� hogy a sz�ved b�rta! – n�zett vissza Valeriana heccelve a m�sikat, b�r n�mi agg�d�s is volt  hangj�ban.

-         Nono, �regember nem v�nember!

-         Nem is mondtam, hogy �reg vagy! – kac�rkodott tov�bb Valeriana.

-         Pedig most annak �rzem magam. Egy kifacsart, de boldog �regembernek!

-         �n is! – s�hajtott f�radtan a l�ny is, mire mindketten elnevett�k magukat.

Valeriana m�g sohasem l�tta Perselust ennyire felh�tlen�l gondtalannak, �s ennyire boldognak. B�rmennyire kik�sz�tette ez az �jszaka, �gy �rezte a csillog� szemeket l�tva, hogy meg�rte.

Perselus kikelve az �gyb�l, ruh�i k�z�tt matatott, majd kez�ben p�lc�j�val, visszament f�lig alv� kedves�hez.

-         Jaj Perselus, hogy b�rsz m�g most is ilyen j�zanul gondolkodni? – k�rdezte Valeriana f�l�lomban.

-         Hja, valakinek gondolkodnia is kell! – �lt le Perselus a l�ny mell�.

-         Ha nem lenn�k most ennyire f�radt, ezt nem �szn�d meg ennyivel! – mondta m�g halkan Valeriana, majd mire Perselus kimondta az antigraviditas-var�zsig�t, m�r aludt is.

A f�rfi m�g gy�ny�rk�d�tt egy ideig alv� kedves�ben, majd p�lc�j�t szok�s�hoz h�ven a p�rna al� rejtette, �s lefek�dt Valeriana mell� mindkett�j�ket betakarva, hogy k�vethesse az �lmok mezej�re.

A Nap m�r igen magasan j�rt, amikor Valeriana fel�bredt. Ahogy kinyitotta a szem�t, �s tudatosult benne hol is van, sz�les mosoly ter�lt el arc�n. Megfordult, hogy a f�rfihoz b�jjon, de az m�r nem volt mellette. Ekkor jutott el �rz�kszerveihez az a kellemes illat, ami a konyh�b�l k�gy�zott az emeletre. Kib�jt az �gyb�l, majd mivel ruh�it nem tal�lta, felvette az els� ruhadarabot, ami a kez�be ker�lt, t�rt�netesen Perselus egyik ing�t.

A l�pcs�n lefel� haladva a nappali f�ny�rban m�g jobban tapasztalhatta a lak�s nemes egyszer�s�g�t, ami homlokegyenest m�s volt, mint a f�rfi roxforti sz�ll�sa. Ebb�l hi�nyzott a meghitts�g, az otthonoss�g. Minden csak a c�lszer�s�get szolg�lta, ami mag�ban nem lett volna baj, csak nem volt semmi, ami egy kicsit megt�rte volna a komor egyhang�s�got, illetve most egyetlen dolog m�gis kellemes sz�nfoltja volt a nagy helys�gnek, m�gpedig az a nagy csokor vir�g, ami el�z� napja d�szelgett az �tkez�asztalon.

-         J� reggelt! – sz�lt Perselus a konyhapult mell�l, ahol �ppen a friss pir�t�sokat sorakoztatta egy t�ny�rra.

-         Hmm! – szimatolt bele Valeriana j�kedv�en a leveg�be. – Minden reggel k�nyeztetsz majd ilyen reggelivel?

-         H�t az�rt arra gondoltam, hogy majd te is kiveheted bel�le a r�szed! – nyomott egy cs�kot a l�ny ajkaira, amikor az mell� �rkezett. – J�l �ll az ingem!

-         Szerintem is! – mosolygott Valeriana, �s ujj�val belenyalt a lekv�rba.

-         Na, el a kezekkel onnan kisasszony! – csapott finoman Perselus a l�ny kezeire, majd fogta a t�ny�rt, hogy az �tkez�asztalra vigye.

-         Olyan boldog vagyok veled! – �lelte �t Valeriana a f�rfit h�tulr�l, szorosan hozz�simulva. – Olyan j� lenne, ha �r�kre itt maradhatn�nk!

-         �n is pont �gy �rzem – mondta Perselus �szint�n, amit�l kicsit zavarba is j�tt, hiszen az ilyesfajta �rzelg�ss�gek eddig nagyon t�vol �lltak t�le. – Hozn�d a m�sik t�ny�rt is?

Valeriana k�nnyed mozdulattal, szinte a talaj f�l�tt lebegve vitte az eml�tett t�ny�rt az asztalra, majd mindketten helyet foglaltak, �s nekil�ttak a reggeli elfogyaszt�s�hoz.

-         Nem sok�ra indulnod kell! – szak�totta meg Perselus a meghitt hangulatot a val�s�gba visszah�z� kijelent�ssel.

-         Tudom – v�laszolta Valeriana keser�en.

-         Nagyon okosnak kell lenned, �s j� lenne, ha n�mi inform�ci�t is szerezn�l a Nagy�r �llapot�r�l, mert egyenl�re nagy titok lengi k�r�l. Lucius k�nosan �gyel, hogy rajta k�v�l jelenleg senki se tudja pontosan, milyen �llapotban is van.

Perselus m�g hosszan besz�lt arr�l, hogy Valeriana hogyan viselkedjen, miket mondhat el, �s m�g miket kellene kider�tenie. Valeriana pedig mint mindig, amikor az id�t szerette volna h�zni, csak ette egyik szelet kenyeret a m�sik ut�n, �s �gy �rezte val�ban csillap�thatatlan �tv�gya. Perselus el�sz�r gy�ny�rk�d�tt a l�ny j��z� falatoz�s�ban, majd m�r � is t�l hossz�nak tartotta az �tkez�st.

-         J� �tv�gyad van – mondta mosolyogva, amikor Valeriana az utols� szelet kenyeret is elfogyasztotta  a marad�k lekv�rral.

-         Igen, sokan mondj�k – n�zett f�l a f�rfira Valeriana sz�gyenkezve.

Egy darabig csendben �ltek, �s te�jukat iszogatva �lvezt�k a meghitt pillanatot, majd a kellemetlen k�teless�g v�gk�pp k�sz�l�d�sre k�nyszer�tette Valerian�t. Kelletlen�l �lt�zk�d�tt, mik�zben Perselus komoran figyelte minden mozdulat�t. Valeriana �gy �rezte, mintha valamif�le vizsg�ra k�sz�l�dne. Lassan k�nz� izgalom lett �rr� rajta.

Perselus kik�s�rte eg�szen a nagy kert kapuj�ig. Menetk�zben ugyan Valeriana fut�lag k�r�ln�zett a sz�pen gondozott kerten, de k�ptelen volt odafigyelni az �rt�kes n�v�nyek halmazaira.

-         Amikor dehoppon�lsz, ide fogsz meg�rkezni, mint ahogyan mindenki m�s, aki engem keres. A t�bbiek viszont nem l�thatj�k a kaput, �s a h�zat, mert a v�delmi b�b�j nem engedi. Tegnap viszont m�dos�tottam ezen, �gy most m�r te is k�nnyed�n hazatal�lsz. – mondta Perselus, amikor kil�ptek a kapun.

-         K�sz�n�m! – n�zett Valeriana h�l�san a f�rfi szemeibe, aki kiolvashatta a tekintetb�l, hogy mennyire sokat jelent sz�m�ra az, amit im�nt hallott.

-         Most pedig menj, �s vigy�zz minden mozzanatodra! Lucius gondolom most k�l�n�sen gyanakv� mindenkivel szemben. Vigy�zz, hogy ne k�vessen senki, mert akkor sz�modra sem lesz l�that� m�g a kapu sem!

-         Vigy�zni fogok, �g�rem! Sietek haza! – mondta Valeriana, �s m�g egyszer meg�lelte a f�rfit, majd hoppon�lt.

Amikor az ismert falu templomtorny�t megpillantotta, m�g mindig utols� mondata csengett f�l�ben: „Sietek haza.” Olyan j� volt ezt kimondani, hogy �tk�zben m�g sokszor ism�telgette mag�ban, ebb�l er�t mer�tve kellemetlen l�togat�s�hoz. „Haza!” Milyen sokszor, �s sok helyen mondta ezt m�r, �s mindig �gy gondolta, hogy most v�gre az az igazi otthona, de azt�n mindig tov�bb kellett l�pnie. De most tal�n t�nyleg megtal�lta az otthont, ami tal�n nem is egy helyet, hanem egy szem�lyt jelent, aki mellett t�nyleg otthon �rezheti mag�t.

Ahogy k�zeledett a nagy m�ves kapuhoz, sz�ve egyre jobban zakatolt, �s valahogy a biztons�got jelent� otthon egyre t�volabb ker�lt. Messze volt Perselus, �s a biztons�g, amit mellette �rezhetett. Akikhez pedig k�zeledett, m�r csak a f�lelmet �s ellenszenvet jelentett�k sz�m�ra. A nagy h�z, amely a hatalmas lombok m�g�tt b�jt meg, most m�g f�lelmetesebb lett az�ltal, hogy Voldemort is a falai k�z�tt �lt. Valeriana ugyan tudta, hogy a Nagy�r val�sz�n�leg nincs olyan �llapotban, hogy �rthatna b�rkinek, m�gis rossz �rz�s fogta el m�g a gondolat is, hogy egy �p�letben kell lennie vele.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s