44. fejezet

A b�ke �rnyoldala

Valeriana nagy leveg�t vett, �s lenyomta a d�szes kilincset, mire az ajt� kit�rult.  Az el�t�rbe �rve Mimi olyan hamar jelent meg mellette, mintha csak arra v�rt volna, hogy � meg�rkezzen.

-         J� napot kisasszony! – k�sz�nt suttogva a man�. – J�jj�n gyorsan a szob�j�ba! Az �r k�v�ns�ga, hogy am�g � nem sz�l, addig ott tart�zkodjon.

-         De mi�rt? – k�rdezte Valeriana, mire Mimi pisszegve csendre utas�totta, �s ruh�j�n�l fogva vonszolta a l�pcs� fel�.

Valeriana semmit sem �rtve k�vette a kis man�t. Ahogy elhaladtak a dolgoz�szoba fel� vezet� folyos� mellett, hat�rozottan hallotta ahogy t�bb f�rfi hangja sz�r�dik abb�l az ir�nyb�l. Egy pillanatra megtorpant, h�tha elkaphat n�h�ny �rtelmes sz�t, de Mimi ideges r�nt�ssal ruh�j�n, tov�bbhalad�sra k�sztette. �gy k�v�ncsis�g�t legy�zve engedelmeskedett a t�relmetlen man�nak, �s felment a l�pcs�n, hogy szob�j�ban v�rakozzon.

Le�lt az �gyra, �s v�rt. Biztos volt benne, hogy keresztapj�n�l fontos emberek lehetnek, akik miatt neki nem szabad mutatkoznia. Bosszantotta, hogy nem der�theti ki mi is t�rt�nik abban a szob�ban, pedig ezzel val�sz�n�leg �rt�kes inform�ci�khoz juttathatn� a Rendet.

Az ajt�n csendben kopog�s hallatszott, majd bel�pett Narcissa.

-         Keresztany�m! – pattant fel Valeriana az �gyr�l.

-         Mimi mondta, hogy m�r megj�tt�l. – �lelte �t Narcissa keresztl�ny�t.

-         J�l vagy keresztany�m? – k�rdezte Valeriana, b�r l�tta, hogy Narcissa semmivel sincs jobb b�rben, mint legut�bbi tal�lkoz�sukkor.

-         Ki lehet most j�l, amikor a Nagy�r �llapota ennyire v�ls�gos! – sop�nkodott Narcissa, �s megrov� pillant�sokkal m�regette keresztl�ny�t.

-         L�ttad �t? – k�rdezte Valeriana �vatosan.

-         Mit k�pzelsz? – torkolta le Narcissa hirtelen. – �n sohasem ker�lhettem a szeme el�, nem hogy most!

-         �s mit mond keresztap�m? - pr�b�lta Valeriana figyelmen k�v�l hagyni keresztanyja megjegyz�s�t.

-         Nem sokat, de tudom, hogy mindent megtesz, hogy a Nagy�r ereje �jb�l a r�gi legyen. Tal�n m�r tudj�k is a megold�st…

-         Igen? Mi az? – kapott a t�m�n Valeriana.

-         Nem tudom! – n�zett Narcissa vissza r� csod�lkozva.

Valeriana nem mert tov�bbi k�rd�seket feltenni, mert �gy is l�tta keresztanyj�n, mennyire furcs�llja faggat�z�s�t.

-         Te j�l vagy?  - k�rdezte kis csend ut�n Narcissa, �s az ablakhoz ment, hogy kin�zzen rajta.

-         Igen – felelte Valeriana. Val�ban �gy �rzett k�l�n�sen akkor, ha a ny�r t�bbi napjaira gondolt. Legsz�vesebben hajtotta volna az id�t, hogy ezt a napot �tv�szelve v�gre a boldogs�gnak adhassa �t mag�t.

-         Olyan �res lesz a h�z id�n ny�ron Draco n�lk�l – s�hajtott nagyot Narcissa, mik�zben tov�bbra is a parkot f�rk�szte. – Lucius persze gondoskodik arr�l, hogy a nagy ny�zsg�sben ez fel se t�nj�n. Mi�ta a Nagy�r … sz�val, mi�ta az t�rt�nt, itt j�nnek- mennek az emberek… �s ilyenkor �gy kell tennem, mintha nem is l�tezn�k.

-         A Nagyurat j�nnek l�togatni?

-         A Nagyurat? – ford�totta el Narcissa fej�t v�gre az ablakt�l, �s k�v�ncsian n�zett keresztl�ny�ra. – Itt?

-         H�t… - h�pogott Valeriana sejtve, hogy m�r megint siker�lt elsz�lni mag�t. Keresztanyja val�sz�n�leg nem is sejtette, h�z�nak milyen fontos szem�ly volt akkor �ppen a vend�ge. – Azt hittem…

-         Hogy itt van? – fejezte be a mondatot Narcissa szem�ld�k�t felh�zva. – Gondolod? Ez eszembe se jutott.

Narcissa elgondolkodva visszafordult az ablak fel�. Valeriana pedig n�mik�pp megk�nnyebb�lt, hogy keresztanyja nem fogott gyan�t t�j�kozotts�g�t sejtve.

-         Na elmennek v�gre! Lassan eb�delhet�nk. De jobb, ha megv�rjuk, am�g keresztap�d enged�lyt ad r�, hogy levonulhassunk. – mondta Narcissa, mik�zben szem�vel j�l l�that�an k�vetett valakit.

Valeriana rendk�v�li k�sztet�st �rzett, hogy � is meglesse a t�voz�kat, de v�g�l visszafogta mag�t. T�relmesen v�rta, am�g v�gre keresztanyja elj�n az ablakt�l.

-         Olyan j�, hogy te vagy! Olyan vagy nekem mintha a l�nyom lenn�l, ugye tudod! – l�pett oda Narcissa Valerian�hoz, akit meglepett keresztanyja hirtelen hangulatv�lt�sa. – J�l n�zel ki kedvesem! – sim�totta meg puh�n arc�t. – Csak �gy ragyog az arcod, ak�r �desany�d�… Van valakid?

-         Tess�k? – h�kkent meg Valeriana. Ez olyan t�ma volt, amit eddig keresztsz�lei sohasem �rintettek. Nem �rtette most mi�rt feszegeti Narcissa.

-         �rzem, ahogy k�r�lleng a boldogs�g kellemes illata, ahogy �desany�dat is, f�leg, mikor kisbab�t v�rt… Ez egy olyan csod�latos �llapot, ami semmihez sem hasonl�that�, m�g a szerelemhez sem. Ez t�bb ann�l! Ez az, amiben nekem nem lehetett r�szem… - Narcissa hangja elcsuklott, majd k�nnyes szemeivel Valerian�ra n�zett. - Becs�ld meg a  boldogs�got, mert m�land�!

Narcissa m�g egyszer megsim�totta a l�ny arc�t, majd halv�nyan elmosolyodott, �s elindult az ajt� fel�.

-         V�rj, am�g Mimi nem sz�l! – n�zett m�g vissza, azt�n kiment az ajt�n.

Valeriana dermedten �llt, a d�bbenett�l egy pillanatra moccanni sem b�rt. Nem tudta mire v�lje keresztanyja szavait. Ritk�n l�tta �t ennyire szentiment�lisnak, �s az is szokatlan volt sz�m�ra, hogy az � �rz�seivel foglalkozik, pedig �gy t�nt sz�m�ra, hogy ebben a h�zban az �rzelmeknek vajmi kev�s �rt�ke van.

A kis h�ziman� val�ban nemsok�ra megjelent, �s Valerian�t az eb�dhez ter�tett asztalhoz invit�lta. Le�lt Narcissa mell�, �s csendben v�rt�k, hogy a h�z ura is megjelenjen. Valeriana zavartan igaz�tgatta maga el�tt az �rt�kes porcel�n t�ny�rokat, majd a gy�ny�r�en csillog� krist�lypoharat p�rgette ujjai k�z�tt. Gondolatai pedig valahova messzire kalandoztak, egy erd�ben megh�z�d� h�zba, ahol sz�m�ra a legfontosabb szem�ly v�rta. �szre sem vette, hogy mereng�s�t Narcissa milyen �rdekl�dve figyeli. Tekintet�k csak akkor tal�lkozott, amikor Lucius l�pteinek hallat�ra Valeriana felemelte fej�t.

-         Ne haragudj, hogy megv�rakoztattalak! – �lelte �t Lucius az �lt�b�l felpattan� keresztl�ny�t. – �r�l�k, hogy itt vagy!

Lucius is helyet foglalt, �s Valeriana is vissza�lt hely�re, hogy azt�n nekil�thassanak a t�bbfog�sos fens�ges eb�dhez.

-         Van valami terved a ny�rra? – k�rdezte Lucius nagy sok�ra, mik�zben egy nagy szelet h�st v�lasztott az egyik t�lr�l.

-         H�t, tulajdonk�ppen van m�r egy-k�t megh�v�som… - hebegte zavartan Valeriana k�t falat k�z�tt.

-         Az j�, mert itt egy kicsit nagy a ny�zsg�s, �s nem lenne j�, ha olyannal futn�l �ssze, akivel nem kellene. Szobafogs�gra meg az�rt nem akarlak �t�lni. – mondta Lucius rezzen�stelen arccal an�lk�l, hogy keresztl�ny�ra feln�zett volna.

-         De Lucius! – sz�lt Narcissa felh�borodva. – Ez a h�z Valeriana otthona is!

-         H�t persze hogy az, de most egy kicsit megv�ltoztak a k�r�lm�nyek, �s ezt te is j�l tudod. – n�zett fel Lucius v�gre t�ny�rj�b�l, de csak az�rt, hogy feles�g�t szemeivel rendre utas�tsa.

-         Nem gond keresztap�m! – pr�b�lta Valeriana elej�t venni egy komolyabb vit�nak.

-         Akkor ezt meg is besz�lt�k. – z�rta le r�viden Lucius a t�m�t, �s folytatta a j�kora h�sdarab kaszabol�s�t.

Valeriana t�ny�rja f�l� hajolva habzsolta befel� az �telt. Nem mert feln�zni, nehogy l�tsz�djon rajta a megk�nnyebb�l�s. �gy m�r nem kellett k�z�lnie keresztsz�leivel, hogy a nyarat nem k�v�nja t�rsas�gukban t�lteni.

Az eb�d befejezt�vel �tvonultak a szalonba te�jukat elfogyasztani. �rtalmatlan cseveg�sbe kezdtek, melynek nem volt se f�le se farka. Valeriana m�r alig v�rta, hogy v�gre szabadulhasson a fagyos l�gk�rb�l, de sejtette, hogy nem �szhatja meg a dolgoz�szoba megl�togat�sa n�lk�l. Nem is t�vedett. Egy id� ut�n Lucius megel�gelte az unalmas udvariass�gi besz�lget�st, �s Valerian�t a f�lrees� helys�gbe invit�lta.

A szob�ba l�pve Valeriana szinte m�g �rezte a kor�bban ott t�rgyal� hal�lfal�k illat�nak kever�k�t. Nyomasztotta a tudat, hogy ugyanabban a helys�gben kellett tart�zkodnia, ahol kor�bban elvetem�lt s�t�t m�gusok szervezkedtek a vil�g ellen. Ezzel a rossz �rz�ssel �lt le szok�sos hely�re, hogy meghallgassa keresztapja mondand�j�t.

-         Mes�lj! Nagy az �r�m nagyap�d k�r�ben? B�szke v�denc�re? Az az �tkozott Potter-k�ly�k m�r megint r�t�madott a mi urunkra! De ez�ttal sem siker�lt meg�lnie �t! – t�rt a l�nyegre egyb�l Lucius az eddig visszafojtott indulatainak szabad utat adva.

Valeriana riadt �zk�nt figyelte keresztapja hirtelen kit�r�s�t.

-         Nos? – h�zta fel szem�ld�k�t Lucius, miut�n Valeriana nem sz�lt egy sz�t sem.

-         A Rend tagjai k�z�l sokan meghaltak, �s nagy vesztes�g �rte az aurorok sereg�t is… - kezdte f�lszegen. Fogalma sem volt, mivel tudna keresztapja kedv�be j�rni. Hi�ba besz�lt�k meg pontosan Perselussal  mit kell majd mondania, most csak �gy kavarogtak a gondolatok fej�ben.

-         Vesztes�g? – csattant f�l Lucius az asztalra csapva. – Mi az a vesztes�g a mi�nkhez k�pest! Sokak m�g ott vesztett�k �let�ket, de vannak, akik a teor�mek kezei k�z� ker�ltek, �s vannak, akik megriadva a t�rt�ntekt�l elmenek�ltek. Hogy h�nyan �llhattak �t a m�sik oldalra, azt nem is tudhatjuk! M�r senkiben sem lehet megb�zni! Nem tudhatjuk ki �rul el minket, ki t�mad ak�r h�tulr�l, ahonnan nem is sz�m�tan�nk. Micsoda vil�g az, ahol az embert a saj�t fia �rulja el!

Valeriana elk�pedve figyelte keresztapj�t, ahogy er�teljes l�p�sekkel az ablakhoz megy. A s�t�t drap�ri�t kicsit elh�zva kin�zett az ablakon r�vid ideig elm�l�zva, majd hirtelen megfordult.

-         Gondolom Dumbledore t�rt karokkal v�rja az ilyen nyavaly�sokat! � befogad mindenkit, nem is n�zi honnan j�nnek, kicsod�k!

-         Nem tudom mir�l besz�lsz keresztap�m! – n�zett fel Valeriana a szikr�z� szemekbe.

-         Nem? – hajolt Lucius k�zelebb. – Az az alak, aki azon a v�gzetes est�n megzavarta a Nagyurat… az… az, akit egykor fiamnak tekintettem…

-         Draco? – ugrott nagyot Valeriana gyomra.

-         Ennek a n�vnek m�r nincs jelent�se ebben a h�zban! – sziszegte Lucius. – Az �n fiam meghalt! Az az �tkozott nem m�lt� a neve visel�s�re.

-         De keresztap�m…

-         Igen, � volt az! – egyenesedett fel Lucius, �s v�gre t�volabb l�pett. – Sohasem gondoltam, hogy a v�rem fog el�rulni!

-         De…

-         �n tal�ltam ki hal�la h�r�t, mert m�r akkor sejtettem, hogy rossz �tra t�vedt. De most m�r nem csak sejtem, hanem tudom is! – odament az �r�asztalhoz, �s le�lt f�radtan r�k�ny�k�lve a lapj�ra. – A fiam meghalt…

-         Keresztany�m tudja? – k�rdezte halkan Valeriana, �s sz�ve egyre jobban agg�dni kezdett a hallottakt�l.

-         Nem! – emelte meg fej�t Lucius. – Nem tudhatja meg! A fi� meghalt, �s k�sz! Meg�rtetted?

-         Igen – felelte Valeriana riadtan.

-         A te dolgod pedig, hogy nyitva tartsd a szemed, �s seg�ts kider�teni hol van! Biztosan felveszi a kapcsolatot Dumbledore cs�rh�j�vel.

-         Mit akarsz tenni? – n�zett agg�dva keresztapj�ra Valeriana.

-         A magj�n�l oltom el a t�zet. – mondta Lucius, majd el�vette zseb�b�l �r�j�t.

-         Hogy �rted ezt? – k�rdezte Valeriana, akit rettenetesen megriasztottak keresztapja szavai.

-         �gy ahogy mondom. Nincs m�s megold�s, elej�t kell venni a tov�bbi l�z�t�snak. – mondta ridegen Lucius, majd fel�llt eltolva a sz�ket az asztalt�l. –Most pedig ne haragudj, de l�togat�kat v�rok.

-         De… - kezdte volna Valeriana, hiszen m�g annyi mindent szeretett volna k�rdezni. Neki m�g feladata volt! Inform�ci�kat kellet volna szereznie  a Nagy�r �llapot�r�l, a hal�lfal�k terveir�l… Lucius azonban m�ris karon fogta, �s k�s�rte az ajt� fel� teret sem adva a l�ny k�v�ncsis�g�nak.

-         Sajn�lom Valeriana. Rem�lem majd elj�n az id�, amikor minden a hely�re ker�l, �s ugyan�gy �lhet�nk, mint r�gen.

R�vid b�cs�zkod�s ut�n Valeriana m�r h�zon k�v�l volt. V�g�l is �r�lt, hogy v�gre megszabadult a keresztsz�lei �ltal t�pl�lt nyomaszt� l�gk�rt�l, m�g akkor is, ha a Rend sz�m�ra csak f�lmunk�t v�gzett.

Odakint megcsapta a kellemes meleg, ami szinte forr�s�gnak t�nt a h�v�s falak ut�n. V�gigment a buj�n z�ldell� parkon, �s �lvezte, ahogy n� a t�vols�g k�zte, �s a h�zban maradtak k�z�tt. Fej�ben a n�h�ny �ra alatt lezajlott besz�lget�sek szavai csengtek. Tulajdonk�ppen nem tudott meg sokat, de m�gse keveset. Legink�bb Draco helyzete aggasztotta a legjobban. Felvillant keresztapja arca, ahogy kegyetlen ridegs�ggel besz�lt r�la, �s arr�l, hogy le akar sz�molni vele.

Mire dehoppon�lt, m�r komoly vesz�lyben l�tta a fi�t. L�p�seit megszapor�zva igyekezett v�gig a kerten, majd be az ajt�n. Kicsit pihegve �llt meg az �resnek t�n� h�z als� szintj�n. Tehetetlen�l n�zett k�rbe, de azt�n megk�nnyebb�lve rohant az egyik ajt� m�g�l kil�p� Perselus fel�.

-         Minden rendben? - �lelte mag�hoz a l�nyt.

-         Draco bajban van! – ny�gte Valeriana a f�rfi v�ll�ra.

-         Gondoltam, hogy Lucius is r� fog j�nni. – mondta Perselus nyugodtan.

-         Te is tudtad? – n�zett fel a f�rfira Valeriana.

-         Hiszen mindig mondtam neked, csak te nem akartad elfogadni.

-         Draco is tagadta…

-         Ugyan m�r Valeriana, hiszen � is csak egy Malfoy!

-         Tudod mi az �rdekes? – gondolkodott el Valeriana. – Keresztap�m is �gy besz�lt Dracor�l, mint saj�t v�r�r�l.

-         Mert �gy is van. Draco le sem tagadhatja a Malfoy von�sokat.

-         De keresztany�m…

-         Azt nem mondtam, hogy Narcissa az anyja.

-         �gy �rted, hogy…

-         Igen. Draco apja Lucius. Ez biztos, de hogy ki az anyja, azt m�r nem lehet tudni.

-         Ezt nem tudom elhinni! – fakadt ki Valeriana, akinek egyre t�bb volt az az inform�ci�, ami aznap igyekezett a fej�be ker�lni.

-         H�t igen Lucius Malfoy sohasem riad meg semmit�l, hogy terv�t v�ghezvigye. – mondta Perselus ajkait szigor�an �sszeszor�tva.

-         Perselus, Dracot el kell hoznunk onnan, mert att�l f�lek, hogy ott r�tal�lnak!

-         Nem hiszem Valeriana. Az a legjobb, ha ott marad, ahol van. – jelentette ki Perselus hat�rozottan, hiszen azon k�v�l, hogy val�ban ez volt a v�lem�nye, semmi kedve nem volt egy �jabb Draco Malfoy-megment� akci�hoz.

-         Nem tudom. Keresztap�m mindent meg fog tenni, hogy megtal�lja. – agg�dott tov�bb Valeriana.

-         Ha nagyon meg akarja tal�lni, akkor �gyis megtal�lja b�rhol is van. – lett Perselus egyre t�relmetlenebb.

-         Hogy tudsz ilyen k�z�ny�s lenni? – k�rdezte Valeriana s�rt�d�tten.

-         Nem vagyok k�z�ny�s, de �gy gondolom, hogy pillanatnyilag nem tehet�nk semmit. Nem hiszem, hogy Lucius els� gondolatai k�z� tartozna a fi�t Franciaorsz�gban keresni, hacsak te… - n�zett Perselus jelent�s�gteljesen Valerian�ra.

-         �n nem mondtam semmit! – csattant f�l Valeriana, ahogy r�d�bbent mire c�lzott a f�rfi.

-         Nah�t akkor…

-         H�t nem �rted? Keresztap�m megkeresi, �s meg�li csak az�rt, hogy ne tehessen tov�bbi l�p�seket a Nagy�r ellen! A k�ri�ban j�nnek-mennek a hal�lfal�k, szervezkednek…A Nagy�r ott van, �s keresztap�m mindent megtesz, hogy hatalma a r�gi legyen… - Valeriana hangja egyre k�ts�gbeesettebb lett. H�tat ford�tva a f�rfinak j�rk�lni kezdett, �s hevesen hadon�szott izgatott besz�mol�ja k�zben. – finoman megk�rt r�, hogy ne mutatkozzam n�luk, nehogy olyannal tal�lkozzak, akivel nem kellene, de szerintem legink�bb att�l tart, hogy ott a Nagy�r k�zel�ben lenn�k… Olyan kil�t�stalan ez az eg�sz! Nem tudom mit lehetne tenni! Olyan tehetetlennek �rzem magam! Sok mindent tudok, de m�gis t�l keveset, �s amit tudok, azt sem tudom okosan felhaszn�lni! Mikor lesz m�r v�ge?!

Le�lt az �tkez�asztalhoz, �s a lapj�ra r�borulva keserves s�r�sba kezdett. Perselus sz�ve �sszeszorult a l�tv�nyt�l. � maga m�r annyiszor �t�lte ezt a helyzetet, de Valeriana m�g t�l fiatal �s �rtatlan volt ahhoz, hogy ezekkel szembe tudjon n�zni.

Odament a l�nyhoz, �s finoman megsim�totta fej�t, majd h�t�t, v�g�l oltalmaz�n �tkarolva f�l� hajolt, hogy �gy nyugtassa meg.

-         Tudom, hogy mit �rzel, de most nem tehet�nk semmit, mint hogy kiv�runk. – mondta halkan a l�ny haj�ba.

-         Kiv�runk? – hagyta abba Valeriana egy pillanatra a zokog�st. – Mire? Am�g �jabb sz�rny�s�geket csin�lnak?

-         Most egy darabig biztosan csendben lesznek…

-         Honnan tudod? – ford�totta fej�t Valeriana a f�rfi fel�. – Ja persze, els� k�zb�l!

-         K�rlek…! – Perselus nehezen tudott higgadt maradni Valeriana g�nyos hangv�tel� megjegyz�se ut�n.

Valeriana belen�zett a f�rfi szemeibe, majd f�jdalmasan felnevetett.

-         Sz�p kis hal�lfal�k vagyunk mi ketten!

-         Valeriana fejezd ezt be, k�rlek!

-         Mi ketten olyan sokat tudunk, �s olyan sokat tehetn�nk a j� �gy �rdek�ben! Ehelyett nem tesz�nk semmit! – emelte meg Valeriana szemreh�ny�an a hangj�t.

-         De igen! Igenis sokat tesz�nk! – kiab�lt vissza Perselus a l�ny arc�ba. Egyre ink�bb d�h�tette annak viselked�se. – A vil�g megv�lt�sa viszont nem a mi dolgunk!

-         Nem? H�t persze hogy nem! De akkor ki�? Ki fog v�gre v�get vetni a Nagy�r hatalm�nak? Ki fogja megakad�lyozni, hogy a k�vet�i m�g t�bb �rtatlan �letet oltsanak ki? A Nagy�r most gyenge, most kellene tenn�nk valamit! – Valerian�t �jabb s�r�si roham k�rny�kezte, hangja megbicsaklott, �s m�r egy�ltal�n nem hasonl�tott arra a dallamos hangra, ami olyan sokszor elvar�zsolta Perselust. Olyan volt ink�bb, mint egy �let��rt k�zd� mad�rfi�ka.

-         Az�rt mert gyenge, m�g nem �rtalmatlan! – Perselusnak egyre jobban f�jt a l�ny k�ts�gbeesett k�zdelme. Megpr�b�lta mag�t visszafogva hangj�ra nyugalmat er�ltetni, �s halkabban folytatta. – Hidd el, hogy most nem tehet�nk semmit! Most l�tsz�lag b�ke van. Pr�b�ljuk meg kihaszn�lni!

Valeriana m�r nem sz�lt semmit. Nem tal�lt t�bb �rvet, �s m�r t�l f�radt volt, hogy tov�bb gy�zk�dje a f�rfit. H�t�t �s fej�t a f�rfinak d�ntve belesimult annak �v� meleg �lel�s�be, mik�zben csendben hullatta elkeseredett k�nnyeit.

-         N�zd csak! – pr�b�lta Perselus jobb kedvre der�teni kedves�t, �s egy halom �js�got tolt el� az asztalon, majd le�lt a mellette lev� sz�kre. – Ezeket ma gy�jt�ttem �ssze k�l�nb�z� boltokb�l. Kin�zheted, hogy mire lenne sz�ks�g, �s megrendelj�k �ket.

Valeriana megt�r�lte szemeit, �s az egyik �js�got tal�lomra kinyitotta. Annak oldalain k�l�nb�z� sz�n� �s anyag� drap�ri�k, p�rnahuzatok �s f�gg�ny�k sorakoztak sz�p �zl�sesen elhelyezve. Miut�n tov�bblapozott, kis b�torok, majd t�bb kieg�sz�t� k�n�lta mag�t megv�telre.

-         H�t t�nyleg komolyan gondoltad azt az �talak�t�st? – mosolygott Valeriana k�nnyei m�g�l a f�rfira.

-         H�t persze! Volt m�r olyan, amit �n nem gondoltam komolyan? – n�zett vissza melegen a l�nyra, �s �r�mmel konstat�lta, hogy n�mileg siker�lt gondolatait m�sfel� terelni.

-         Ezek nagyon sz�pek! – �llt meg az egyik oldalon hosszasan gy�ny�rk�dve az ott �ssze�ll�tott sz�nvil�gban.

Perselus megk�nnyebb�lve n�zte kedves�t ahogy az sorra lapozgatva az �js�gokat egyre jobban elmer�l a lakberendez�s vil�g�ban. Figyelte arc�t, ahogy egy-egy oldalon elgondolkodik, majd lelkesen halad tov�bb. Fontos volt sz�m�ra a l�ny, �gy mindent megtett volna, hogy boldognak l�thassa. Engedte h�t hadd tervezgessen boldogan. Abba azonban bele sem gondolt, hogy mivel is fog j�rni az, amikor a terveket tettek is k�vetik…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s