45. fejezet

Van aki j�n, van aki megy

P�r napig tart� lelkes tervezget�s �s m�reget�s ut�n m�r csak a feladott rendel�sek meg�rkez�s�re kellett v�rni. Ez mugli post�val biztosan hetekig tartott volna, azonban a Var�zsl�vil�gban csak egy-k�t napba tellett. A v�rakoz�s ideje alatt pedig a falak sz�ne szinte �r�nk�nt v�ltozott. Valeriana nehezen tudta eld�nteni a megfelel� sz�n�rnyalatokat, �s �gy t�nt a kiss� zavarodott f�rfit�l sem v�rhatott t�l nagy seg�ts�get. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy a falak sz�n�t majd a kieg�sz�t�k fogj�k meghat�rozni, �gy azok meg�rkez�s�ig Perselusnak volt m�g egy kis ideje utolj�ra lak�s�nak eredeti form�j�t �lvezni.

Valeriana izgatottan esett neki a folyamatosan �rkez� hatalmas dobozoknak, amikb�l k�sz f�gg�ny�k, ter�t�k, kieg�sz�t�k, s�t m�g egy-egy sz�nyeg is el�ker�lt. Perselus k�tkedve n�zte a nagy felfordul�sban kevered� dolgokat, �s �szint�n rem�lte, hogy egyszer majd ism�t rend lesz a h�zban. Sz�tlanul engedelmeskedett Valeriana utas�t�sainak. Hol b�tort kellett elforgatnia, hol k�peket kellett elhelyezni a falon, hol pedig a f�gg�ny�ket kellett a k�v�nt form�ban az ablakra felvar�zsolnia. Azt�n �jabb sz�nv�laszt�sok k�vetkeztek. A falak k�l�nbn�l k�l�nb sz�nekben pomp�ztak. Perselus n�ha riadtan figyelte kedvese arc�t rem�lve, hogy majd egy kellemesebb �rnyalatn�l fog kik�tni. Nem akart t�ls�gosan belesz�lni ebbe a kifejezetten n�i tev�kenys�gbe, hiszen l�tta, hogy az mekkora �r�met jelent Valeriana sz�m�ra. �gy csak g�piesen k�vette minden utas�t�s�t, mik�zben saj�t mag�n nevetett eml�kezve arra, hogy kor�bban megsz�lta azokat a f�rfiakat, akik hasonl�an h�dolnak be asszonyuknak. Sohasem gondolta volna, hogy egyszer � is erre a sorsra jut. Milyen megal�z�, �s m�gis csod�latos! Engedte, hogy beh�l�zza az eddig ismeretlen �rz�s, ami olyan kellemes volt, hogy nem is �rdekelte mennyire felforgatja addigi �let�t.

A lak�s pedig napok f�rads�gos munk�ja eredm�nyek�nt kezdett eg�szen �j form�t �lteni. Valeriana minden szeglet�t igyekezett otthonosabb� tenni. Egyed�l a dolgoz�szob�t, �s a kis laborat�riumot kellett tiszteletben tartva �rintetlen�l hagynia. Ugyan pr�b�lkozott egy-egy d�szt�rgy elhelyez�s�vel azokat is feldobni, de ebben a tekintetben Perselus hajthatatlan volt.

Miut�n v�gre felker�lt az utols� k�p is a falra, az ablakok el�tt sz�nes f�gg�ny�k vir�tottak, a kanap�n puha p�rn�k csalogatt�k az embert pihen�sre, v�gre k�nyelmesen elhelyezkedhettek a d�szes ter�t�vel letakart r�gi fotelokban.

-         Na, k�szen van. –jelentette ki Valeriana, �s el�gedetten v�gigp�szt�zott tekintet�vel a lak�son, majd a vele szemben elny�l� f�radt f�rfira n�zett. – Tetszik?

-         H�t…- n�zett Perselus is k�rbe a szinte felismerhetetlens�gig �j ruh�ba �lt�ztetett lak�son. – M�g egy kicsit szokatlan, de majd megszokom.

-         Sz�val nem tetszik! Mi�rt nem sz�lt�l hamarabb? – k�mpicsorodott el Valeriana.

-         Egy sz�val sem mondtam, hogy nem teszik! – pr�b�lta Perselus menteni a menthet�t. Olyan j�l megvoltak eddig, semmi kedve sem volt vitatkozni a l�nnyal. – Mondtam, hogy szeretn�m ha otthon �rezn�d magad ebben a h�zban!

-         T�nyleg nem b�ntad meg? – csillant fel Valeriana szeme bizakodva.

-         H�t persze hogy nem! – k�nnyebb�lt meg Perselus, �s megnyugodva elhelyezkedett a k�nyelmes fotelban, hogy Valerian�val egy�tt m�g egyszer szem�gyre vegye a kitart� munka gy�m�lcs�t.

M�r m�sodik hete �lvezt�k szakadatlanul egym�s t�rsas�g�t, amikor egyik este Valeriana v�ratlanul eml�keztette a f�rfit kor�bbi terv�kre.

-         Szerintem a h�t v�g�n elutazhatn�nk a Rivi�r�ra. – mondta �gy, mintha ez m�r egy letiszt�zott program lenne.

-         Hova? – n�zett fel Perselus az �ppen olvasott foly�irat lapjai m�g�l.

-         Nem eml�kszel? Megbesz�lt�k, hogy elt�lt�nk p�r napot abban a sz�llod�ban, amir�l mes�ltem. – csacsogta Valeriana.

-         Ja, igen… - persze hogy eml�kezett, ugyan titkon rem�lte, hogy a l�ny valahogyan majd �gyis megfeledkezik r�la. H�t t�vedett. Zavartan belen�zett az �js�gba, mintha tov�bb olvasgatn� az egyik cikket.

-         Figyelsz te egy�ltal�n? – emelte meg hangj�t Valeriana s�rt�d�tten.

-         Nem �rzed itt j�l magad? – k�rdezte Perselus v�dekezve, �s �sszehajtotta az �js�got.

-         Dehogynem! – v�gta r� Valeriana, hiszen a vil�g�rt sem szerette volna megs�rteni a f�rfit. – Csak hi�nyzik a tenger. �n gyerekkorom �ta minden nyarat a tenger mellett t�lt�ttem. Hidd el, neked is tetszeni fog! – Valeriana fel�llt a fotelb�l, �s odament Perselushoz, hogy minden meggy�z� erej�t bedobva r�vegye az utaz�sra. – Na, k�rlek…Menj�nk oda!

Perselus belen�zett a csillog� szemekbe, amin kereszt�l nagyon is j�l �rezte a l�ny lelkesed�s�t. Valeriana  pedig ki is haszn�lta ezt. Macska m�dj�ra telepedett a f�rfi �l�be, mik�zben szem�t tov�bbra is meggy�z�en meresztgette. Melyik szerelmes f�rfi tudott volna ellen�llni ilyen nyom�snak?

-         Rendben – ny�gte Perselus, b�r nem volt biztos benne, hogy t�nyleg ezt akarja. De az a cs�k, amit d�nt�s��rt kapott, v�gleg meggy�zte.

�gy r�vid lelkes k�sz�l�d�s, �s ann�l hosszabb utaz�s ut�n p�r nappal k�s�bb arra eszm�lt fel, hogy egy tengerparti sz�lloda port�j�n k�rd��veket t�ltenek ki. Most m�r nem volt menekv�s, b�r az a k�rnyezet, ami k�r�lvette, cseppet sem volt kedv�re val�. S�t egyenesen tasz�t� volt. Ha nem Valeriana kedv�ben j�rt volna �ppen ezzel az utaz�ssal, m�r biztosan ott hagyta volna az eg�szet. A falon giccses l�mp�k mellett, �l�nk sz�nekben pomp�z� gusztustalan festm�nyek l�gtak. L�ngv�r�s f�gg�ny�k alj�n aranysz�n� rojtok d�szelegtek, a m�rv�nypadl� pedig �gy f�nylett, hogy ak�r t�k�r gyan�nt is lehetett volna haszn�lni.

-         K�szen vagyunk – l�pett Valeriana zavart mosollyal az arc�n a f�rfi mell�, mikor m�r minden pap�rt kit�lt�tt.

A r�gi prospektusok alapj�n Valeriana sem pont ilyennek k�pzelte ezt a sz�llod�t, no meg akkor m�g egy kicsit � is fiatalabb �s boh�mebb volt.

Sz�tlanul k�vett�k a londinert, aki csomagjaikat cipelve elk�s�rte �ket a liftig, majd eg�szen a szob�jukig.

A folyos�n, amin megk�zel�tett�k leend� lakoszt�lyukat, s�t�tv�r�s tap�ta d�sz�tette a falat, amelyen rubensi adotts�g� h�lgyeket �br�zol� festm�nyek sorakoztak. A meglepet�s pedig csak ezut�n k�vetkezett. A szob�ba l�pve mindkett�j�k �lla leesett a l�tv�nyt�l. Az �mulatt�l m�g azt sem vett�k �szre, hogy a londiner m�r t�bbedszerre jelzett �vatos k�hint�ssel, hogy t�vozni szeretne, �s v�rja a meg�rdemelt juss�t. Valeriana azt�n v�gre mag�hoz t�rt, �s n�mi apr�t nyomott a t�relmetlen fi� mark�ba, majd becsukta m�g�tte az ajt�t.

Perselus pedig d�bbenten m�regette a szob�t, ami arra hivatott, hogy � benne lakjon. A helys�g k�zep�n egy hatalmas francia�gy volt, felette fodros baldachinnal. A fekhelyen pedig nagy r�zsasz�n fodros selyemp�rn�k d�szelegtek. Az �gyon k�v�l volt n�h�ny f�nyes feh�r b�tor, �s egy �l�garnit�ra is, ami r�zsasz�n sz�v form�j� t�ml�kkal volt ell�tva. A m�lyvasz�n� falon pedig hasonl� k�v�r n�ket �br�zol� festm�nyek l�gtak, mint a folyos�n.

Szeg�ny Perselus azt sem tudta merre l�pjen a szob�ban. Minden olyan idegen volt sz�m�ra mind formailag, mind sz�nvil�g�ban. De ugyan�gy �rzett Valeriana is, aki legink�bb az�rt volt zavarban, mert � ragaszkodott annyira ehhez a hotelhez.

-         Ha gondolod, most azonnal kereshet�nk m�sik sz�ll�st! – n�zett f�lve a f�rfire, akinek a d�bbenet val�sz�n�leg enn�l jobban ki sem �lhetett volna az arc�ra.

-         Nem…csak… – tett egy t�tova l�p�st az ablak fel� Perselus. Nem akarta megb�ntani a l�nyt, ez�rt a megfelel� szavakat kereste. – A kil�t�s nagyon sz�p. – h�zta el a f�gg�nyt, �s eln�zett messzire a tenger fodroz�d� habjai fel�.

-         A szoba viszont borzaszt�! – l�pett mell� Valeriana, �s � is kin�zett az ablakon. – Tudod, �vekkel ezel�tt egyszer ennek a hotelnak a prospektusa ker�lt a kezembe. Akkor �gy hirdett�k, hogy a szerelmesek Mekk�ja, �s ez �gy megtetszett, hogy elhat�roztam, egyszer elj�v�k ide azzal, akit nagyon szeretek, de most l�tom, hogy ez a hely…sz�val nem nekem…nem nek�nk val�.

Perselus arc�ra mosolyt csalt Valeriana gyermeki �szintes�ge. Lehelt egy cs�kot a homlok�ra, majd mag�hoz h�zta.

-         Az�rt most m�r maradjunk itt erre az �jszak�ra. – mondta m�g mindig mosolyogva, �s szeme megakadta a d�szes fekhelyen. – M�g sohasem aludtam r�zsasz�n fodros p�rn�k k�z�tt.

-         �n sem – nevette el most m�r mag�t Valeriana is, ahogy tapasztalta a f�rfi kedvez� hozz��ll�s�t.

M�snap megk�nnyebb�lve hagyt�k maguk m�g�tt a sz�llod�t.  Hosszas s�ta ut�n tal�ltak egy v�rossz�li kis panzi�t, amelyben csak n�h�ny szoba volt, de mindegyik ablaka a tengerre n�zett. Az egyszer�en berendezett helys�gek meghitt, bens�s�ges hangulatot sug�roztak. Az als� szinten lak� id�sebb h�lgy pedig megtett mindent, hogy lak�i igaz�n j�l �rezz�k magukat.

A k�vetkez� napok felh�tlen boldogs�gban teltek el. Valeriana a nap nagy r�sz�t rendszeresen vagy a v�zben t�lt�tte, vagy a t�z� napon, amit Perselus csak mosolyogva k�vetett figyelemmel a naperny� alatti nyug�gyon olvasgatva. Valeriana ugyanis az �sszes cs�berej�t bedobva sem b�rta r�venni a f�rfit, hogy f�rd�nadr�gra vetk�zve k�vesse �t a tengerv�z kellemesen simogat� hull�mai k�z�. �gy csak �cs�rg�tt a naperny� alatt r�vidnadr�gban, �s ingben, mik�zben a mugli-vil�g rejtelmeit igyekezett megismerni a k�l�nb�z� foly�iratokon kereszt�l.

-         Olyan kellemes a v�z! Hogy b�rod ki ebben a melegben, hogy ne m�rt�zz meg benne? – huppant le Valeriana a homokba ter�tett t�r�lk�z�j�re, �s a f�rfira sand�tva m�r sokadszorra pr�b�lkozott meggy�zni �t.

Perselus csak mosolyogva feln�zett az �js�gb�l, majd hosszasan figyelte, ahogy Valeriana nagy alaposs�ggal napolajjal keni be mag�t. Napbarn�tott b�r�n a f�ny k�l�n�s j�t�kot �z�tt ahogy megcsillant az olajt�l f�nyl� fel�leten. Az alig falatnyi bikini pedig �ppen ott takarta b�jait, ahol fontos volt. Haja vizesen simult fej�re arc�nak von�sait m�g jobban kiemelve. Perselus legeltette szemeit azon a csod�n, aminek birtokl�sa nap mint nap kellemes �rz�ssel t�lt�tte el.

-         Mi az? – mosolygott vissza Valeriana a mereng� f�rfira, amikor �szrevette annak tekintet�t.

-         Azon gondolkodom, hogy egy olyan gy�ny�r� fiatal l�ny, mint te, mit is keres mellettem?

Valeriana felt�p�szkodott, majd k�zelebb l�pve a f�rfihoz odahajolt eg�szen k�zel az arc�hoz.

-         Az�rt vagyok melletted, mert szeretlek! – suttogta Perselus ajkaira, amik szomjazva fogadt�k az �des vallom�st k�vet� cs�kot. – Gyere ink�bb egy�nk egy j�gkr�met!

-         Hiszen nem is olyan r�gen ett�nk m�r egyet! – n�zett Perselus s�v�rogva a l�nyra, ahogy az dereka k�r� tekeri lapszokny�j�t. �t teljesen m�s h�t�tte volna le. Ehhez nem lett volna elegend� sem  a tenger, sem egy j�gkr�m.

-         T�nyleg! – n�zett fel Valeriana, miut�n megk�t�tte a szoknya derek�t. – Nem baj! Olyan meleg van! �n eszem m�g egyet. Te nem k�rsz?

-         Nem, de menj csak! – mosolyogta meg Perselus kedvese �dessz�j�s�g�t.

Valeriana pedig k�nnyed l�ptekkel elindult a legk�zelebbi j�gkr�mes fel�. Ahogy haladt a bodega fel�, esz�be jutottak keresztanyja szavai: „�rzem, ahogy k�r�lleng a boldogs�g kellemes illata, ahogy �desany�dat is, f�leg amikor kisbab�t v�rt.„

Igen, keresztanyj�nak igaza volt. M�g sohasem �rezte mag�t ennyire boldognak, mint az elm�lt hetekben. Azt�n d�bbenten rak�dtak le benne az apr� r�szletek, amiket mag�n m�r napok �ta �rz�kelt, csak az �nfeledt boldogs�gban nem is tulajdon�tott neki nagy jelent�s�get. De ahogy �jra �s �jra felcsengtek Narcissa szavai egyre bizonyosabb lett a jelekben…

G�piesen kifizette a j�gkr�met, majd mik�zben majszolgatni kezdte, elindult visszafel�. Megriadt a felismer�st�l, �s pr�b�lta elhessegetni mag�t�l a gondolatot, de menn�l t�bbsz�r m�rlegelte a dolgot, ann�l biztosabb lett benne.

Csendben le�lt a naperny� alatti m�sik nyug�gyra, �s elm�l�zva fogyasztotta el a h�s�t� �dess�get.

Perselus olyannyira elmer�lt olvasnival�j�ban, hogy csak egy �ra m�lva t�nt fel neki, hogy Valeriana m�r j� ideje az �rny�kban fekszik.

-         Ha nem muglikgy�rtotta j�gkr�met ett�l volna, azt hinn�m, hogy egy ked�lyront� �tokkal s�jtott �dess�get siker�lt v�s�rolnod. – pr�b�lt tr�f�lkozni Perselus, de ahogy figyelte a l�ny komor arc�t, m�r tudta, hogy ezzel nem fog sokra menni. – Mi a baj? Rosszul vagy?

-         Nem! – tiltakozott riadtan Valeriana, �s boldogan �llap�totta meg, hogy val�ban nincsen rosszul. S�t! Tal�n m�giscsak t�vedett! Nagyon is j�l �rzi mag�t! – Lehet, hogy csak meg�rtott a sok Nap.

-         H�t azon nem csod�lkozn�k! – mosolygott Perselus. – Ha visszament�nk a panzi�ba, majd adok r� egy nagyon j� szert. Szerencs�re hoztam magammal.

Valeriana egykedv�en beleegyezett az atyai gondoskod�sba, �s m�r szinte maga is meg volt gy�z�dve afel�l, hogy csak enyhe napsz�r�st kapott.

Mire beesteledett m�gis �rr� lett felette a gyanakv�s �s a bizonytalans�g. Vacsora el�tt azzal az �r�ggyel, hogy elfogyott az �sv�nyv�z, leugrott a legk�zelebbi kis k�z�rtbe. De az �sv�nyv�zn�l is fontosabb volt sz�m�ra, hogy a m�g nyitva tart� patik�t is megl�togassa. A muglik k�z�tt elt�lt�tt �vek alatt m�r j� p�rszor hallott k�l�nf�le tesztekr�l, �gy b�tortalanul oda�llt az elad� el�, �s f�lszeg hangon k�rt egyet. Persze amikor az legal�bb �tf�l�t is felsorolt, csak bamb�n �llt ott, majd k�rte a legjobbat.

Hazafel� menet h�na alatt egy palack �sv�nyv�zzel, remeg� k�zzel bontotta ki a kis doboz tartalm�t, hogy elolvassa a haszn�lati utas�t�st. Csal�dottan �llap�totta meg, hogy a javaslat szerint a legbiztosabb eredm�ny �rdek�ben csak reggel v�gezheti el a vizsg�latot. D�h�sen visszacsomagolta a dobozt, majd nadr�gja zseb�be gy�m�sz�lte.

Az �jszaka rettenetesen hossz�nak t�nt. �lmatlanul fek�dt a f�rfi mellett, �s hallgatta nyugodt szuszog�s�t. A bevil�g�t� Hold f�nye mellett tekintete gyakran t�vedt a sz�kre dobott nadr�g fel�, ami a titok megfejt�s�re szolg�l� kis dobozk�t tartalmazta. V�gigsim�totta lapos pocakj�t, majd telt kebleit, amik minden h�napban rendszeresen kerekdedebbek voltak a szok�sosn�l, de ha j�l megfigyelte, akkor most valahogy m�g jobban. Gyorsan elhessegette a gondolatot, �s megnyugtatta mag�t, hogy csak k�pzel�dik.

N�ha el-elb�biskolt, majd riadtan �bredt fel, �s n�zett �r�j�ra. Azt�n v�gre vil�gosodott. Perselus m�g mindig b�k�sen aludt. Lassan kicsusszant mell�le, majd leemelte a nadr�got a sz�kr�l, �s beosont a f�rd�szob�ba halkan mag�ra csukva az ajt�t.

Reszket� k�zzel kotorta el� a dobozk�t, �s emelte ki bel�le tartalm�t. Minden l�p�st pontosan k�vetett, majd izgatottan v�rta az eredm�nyt. Sz�ve majd kiugrott hely�r�l, arca csak �gy l�ngolt az izgalomt�l. Teltek a percek, de meg sem kellett v�rni az el��rt id� eltelt�t, m�ris j�l l�tsz�dott az eredm�ny. Szemei egy pillanatra m�g pislogni is elfelejtettek, gyomra �kl�mnyire r�ndult �ssze, kezeit pedig a sz�ja el� kapta olyan �melyg�s fogta el. T�bbsz�r is leellen�rizte, hogy val�ban azt l�tja-e, amit kell, de ak�rhogyan is n�zte, az mindig ugyanazt mutatta. A megfelel� k�p al� pedig  oda volt �rva : „ �n terhes, forduljon n�gy�gy�sz�hoz!”

Valeriana l�bai olyannyira reszkettek, hogy le kellett �lnie a k�d sz�l�re. Kisbab�t v�r! Odakapott pocakj�hoz, mintha �gy meggy�z�dhetne arr�l, val�ban van-e ott egy kis �let. Egy gyerek! Egy gyerek bel�le �s Perselusb�l!

Az el�bbi ijedts�get hamarosan b�szke �r�m s�p�rte el. �jb�l keresztanyja szavai csengtek f�l�ben: „Ez egy olyan csod�latos �llapot, ami semmihez sem hasonl�that�, m�g a szerelemhez sem. Ez t�bb ann�l!” Vajon � m�r akkor sejtette, az�rt besz�lt err�l?

A boldogs�g kellemes melege v�gighull�mzott test�n. M�r l�tta magukat, ahogy egy kis b�lcs� f�l� hajolva gy�ny�rk�dnek gyermek�kben, majd k�s�bb a kicsit k�zrefogva s�t�lgatnak egy sz�p parkban k�z a k�zben. De azt�n �jra aggodalom k�lt�z�tt sz�v�be: Mit fog sz�lni Perselus? Hiszen nem v�letlen, hogy mindig nagy gondot ford�tott arra, hogy az antigraviditas- b�b�jt v�grehajtsa miut�n egy�tt voltak. Egyetlen egy alkalom nem volt, mikor megfeledkezett volna err�l.

De akkor hogyan is lehets�ges ez? R�vid gondolkod�s ut�n azonban r� is j�tt az ok�ra.

-         Itt vagy? – l�pett be Perselus az ajt�n. – Mi�rt nem v�laszolsz, ha hallod hogy h�vlak?

-         Nem hallottam – d�nny�gte Valeriana rekedten, �s m�g mindig kez�ben szorongatta �llapota bizony�t�k�t.

-         J�l vagy? Lehet, hogy nem el�g hathat�s a napsz�r�s elleni szer? – l�pett k�zelebb Perselus aggodva figyelve kedvese arc�t. Majd k�v�ncsian emelte feljebb kez�t a kis dobozform�j� valamivel egy�tt, amin furcsa jeleket l�tott. – Ez micsoda?

-         Terhess�gi teszt. – felelte Valeriana, de nem mert feln�zni a f�rfi arc�ra.  Rettenetesen f�lt annak reakci�j�t�l, hiszen m�r t�ls�gosan ismerte ahhoz, hogy tudja mik�nt fogadna egy ilyen h�rt.

-         Micsoda? – vizsg�lgatta m�g t�zetesebben a sz�m�ra semmit sem mond� vonalakat.

-         Ez egy mugli tal�lm�ny, amivel egyszer� m�don kimutathat� a terhess�g. – magyar�zta Valeriana tov�bbra is szemles�tve.

-         Minek ez neked? – kezdett most m�r gyanakodni a f�rfi.

-         Terhes vagyok Perselus! – n�zett fel v�gre Valeriana, �s s�v�rogva azt k�v�nta, hogy a szeretett f�rfi �t�lelje, �s boldog cs�kokkal halmozza el, mint megannyi szerelmes reg�nyben, amit kor�bban olvasott.

-         Kit�l? – j�tt ehelyett a r�vid, nyers k�rd�s.

-         Megbolondult�l? – r�k�ny�d�tt meg Valeriana. – T�led!

-         Kett�nk k�z�l azt hiszem ink�bb te vagy a bolond, ha azt felt�telezed, hogy bed�l�k ennek! – engedte el a l�ny kez�t idegesen Perselus. – Az antigraviditas egy egyszer�, de biztos b�b�j a terhess�g megakad�lyoz�s�ra…

-         De a tulip�nfa vir�g�b�l nyert kivonat semleges�t egyes negat�v hat�s� b�b�jokat, �gy n�h�ny fogamz�sg�tl�t is. – rebegte halkan Valeriana.

Perselus szemei elkerekedtek, ajkait szigor� vonalba h�zta �ssze.

-         Ha tudtad, mi�rt nem figyelmeztett�l? – ragadta meg k�t k�zzel Valeriana v�ll�t, aki f�jdalmasan k�vetve az er�szakos mozdulatot fel�llt a k�d sz�l�r�l.

-         �n is csak most j�ttem r�. Valamikor,  di�k koromban olvastam err�l. Akkor m�g nem �rintett, �gy nem is foglalkoztam vele. – ny�sz�r�gte Valeriana a hatalmas gomb�cot nyeldesve, ami tork�t fojtogatta.

-         Tudtam, hogy annak a kivonatnak nem lesz j� v�ge! – engedte el d�h�sen Perselus a l�nyt, majd kirontott a szob�ba.

Valeriana f�lve k�vette �t, �s agg�dva figyelte �r�lt j�rk�l�s�t.

-         Hogy lehetsz ennyire felel�tlen? – �llt meg egy pillanatra, de meg sem v�rta a v�laszt, m�ris folytatta a k�r�ket, majd egy id� ut�n meg�llapodott az ablak el�tt.

A felkel� Nap f�nyes hidat festett a csendben fodroz�d� tengerre, az �led� falu hangjai besz�r�dtek az ablakon. Minden nyugalmat �rasztott, csak az � lelk�kben forrongott a fesz�lts�g. Valeriana mozdulatlanul v�rta, hogy a f�rfi lecsillapodjon, hiszen mindig �gy t�rt�nik. Hirtelen d�he el�bb-ut�bb mindig abbamaradt. Leste mikor fordul fel�, hogy odamenjen hozz�, �t�lelje, �s azt mondja boldogan v�rja gyermek�k megsz�let�s�t.

Perselus elfordult az ablakt�l, �s elindult a l�ny fel�.

-         Nem tarthatod meg! – �llt meg el�tte, �s szigor� tekintete csak �gy s�t�tt.

-         Perselus… - Valeriana csak ennyit tudott kiny�gni a d�bbenett�l. Erre egy�ltal�n nem sz�m�tott. Sejtette, hogy nehezen fogja elfogadni apas�g�nak h�r�t, de arra egy�ltal�n nem gondolt, hogy ilyet k�rhetne t�le.

-         Meggondolatlans�g lenne r�sz�nkr�l, ha hagyn�nk, hogy megsz�lessen. – a kijelent�s kim�rt, �s rideg volt, b�r Perselus legbel�l rettenetesen szenvedett.

-         A gyermek�nkr�l besz�lsz! – Valeriana a fojtogat� s�r�st�l alig tudott besz�lni.

-         Pont ez�rt kell m�g nagyobb felel�ss�ggel �tgondolnunk a dolgot…

-         �tgondolnunk? De te m�r d�nt�tt�l felette! – Valeriana hangja kezdett mag�ra tal�lni. V�dte a gyermeket, akinek l�tez�s�r�l csak p�r perce szerzett tudom�st, m�gis egyb�l �lete r�sz�v� v�lt.

-         Valeriana, hidd el ez a legokosabb, amit tehet�nk! Ebben a jelenlegi helyzetben bizonytalan minden. Az �tok t�ged m�g mindig k�telez. Gondolt�l r�, hogy mi lesz a gyerekkel, ha megsz�letik? � is a Nagy�r� lesz?

-         Nem!

-         Gondolod, hogy nem fogja �t is megb�lyegezni, ahogy megtette veled is?

-         Nem! – tiltakozott m�g jobban Valeriana a r�mk�pek ellen.

-         Megakad�lyozn�d? Igen? – Perselus hangja egyre �lesebb lett. – Azzal �letbe l�phetne az �tok, �gy a gyerek anya n�lk�l n�hetne fel. Ezt akarod?

-         Nem! – ki�ltotta Valeriana, �s szemeit s�r� k�nnyf�tyol hom�lyos�totta el.

-         Az �n helyzetem sem t�l biztos. Ha a Nagy�r �jb�l meger�s�dik, ami most sokkal hamarabb be fog k�vetkezni mint legut�bb, nem lehet tudni meddig tudom tartani magam! A gyerek k�nnyen lehet �rva, vagy egy olyan vil�gba sz�letik, amit senkinek sem k�v�nok, neki pedig legkev�sb� sem!

-         Nem gy�zhet a Nagy�r! – mondta Valeriana halkan.

-         Semmiben nem lehet�nk biztosak. L�ttad, hogy nem egyszer� v�gezni vele, d�he pedig most val�sz�n�leg m�g nagyobb, mint valaha. – Perselus �gy �rezte, hogy Valeriana lassan meggy�zhet� lesz. A l�ny f�jdalmas k�nl�d�sa, �s saj�t �rl�d�se sz�v�t markolta, de j�zan esze azt sugallta, hogy helyesen cselekszik.

-         A terhess�g megszak�t�s�hoz a var�zsl�k vil�g�ban fekete m�gi�ra van sz�ks�g. – pr�b�lt m�g kapaszkodni Valeriana �jabb ellen�rvbe.

-         Igen – n�zett Perselus s�t�ten a l�ny szemeibe.

Valeriana megrettent att�l, hogy a f�rfi m�g ett�l sem riad vissza.

-         Te sem vagy k�l�nb a keresztap�mn�l! – csattant f�l inger�lten. – Rendelkezel egy �lettel, mintha �let �s hal�l ura lenn�l! Meg akarod �lni! Gyilkos vagy, mint �! Keresztap�m �lve eltemette a fi�t csak az�rt, mert nem �gy gondolkodott, mint �, most pedig k�pes lenne meg�lni �t! Te pedig m�g azt is megakad�lyozn�d, hogy megsz�lessen!

-         Valeriana! – ragadta meg Perselus a torka szakadt�b�l ord�t�  l�ny v�llait.

-         Ne ny�lj hozz�m! – szabad�totta ki mag�t Valeriana menek�l� utat keresve, de Perselus k�nny� szerrel elkapta.

-         Hidd el nagyon sajn�lom! – mondta halkan, m�g mag�hoz szor�totta h�tulr�l a l�nyt. – Ez egy nem k�v�nt terhess�g…A kihord�sa is vesz�lyes, �s hogy mit hoz a j�v�, egy�ltal�n nem tudjuk. Nem sz�lethet meg!

-         Lehet, hogy nem k�v�nt terhess�g, de a te v�red, �s az �n v�rem, �s kett�nk szerelm�b�l sz�letett! – r�ntotta ki mag�t Valeriana az �lel�sb�l. – B�r a szerelem k�lcs�n�ss�g�ben most m�r k�telkedem.

Valeriana m�rhetetlen d�h�t �s csal�dotts�got �rzett. �gy �rezte megfullad, ha ott marad. Rettenetesen t�volinak �rezte mag�t�l a f�rfit, �s a boldogs�got, amiben hetek, s�t h�napok �ta r�sz�k lehetett. Nem tudta, �s nem is akarta elfogadni a m�sik d�nt�s�t, minden porcik�ja tiltakozott ellene. Egyetlen gondolat, ami zakatolt fej�ben, hogy el innen messzire.

El�h�zta h�tizs�kj�t az �gy al�l, �s l�zasan pakolni kezdett. Gondolkod�s n�lk�l gy�rt bele mindent, ami kez�be ker�lt.

-         Mit csin�lsz? – k�rdezte Perselus, b�r pontosan l�tta,  sejtette, hogy mire k�sz�l a l�ny.

-         Nem maradok itt tov�bb! M�lys�gesen csal�dtam benned! Azt hittem, te m�s vagy, de t�vedtem! – vetette oda Valeriana an�lk�l, hogy feln�zett volna. Levette h�l�ing�t, �s egy lenge ruh�t kapott mag�ra. Lassan m�r beker�lt a h�tizs�kba mindaz a kev�s  ruhanem�, amit mag�val hozott.

-         Ne csin�ld k�rlek! – k�vette Perselus �rny�kk�nt a f�rd�szob�ba cs�rtet� l�nyt. –Besz�lj�k meg nyugodtan!

-         Nincs mit megbesz�ln�nk! – mondta Valeriana, �s egy csipesszel laz�n felfogta haj�t.

-         De igen! – �llta �tj�t Perselus a f�rd�szobaajt�ban. – Tudod, hogy sokat jelentesz sz�momra!

-         De a gyerekem nem kell! – Valeriana olyannyira s�rtettnek �rezte mag�t, hogy a s�t�t szemp�r kedves ig�zete sem volt r� hat�ssal. – Engedj ki!

-         Nem, am�g nem mondod, hogy velem maradsz!

-         Engedj ki! – emelte meg Valeriana kez�t benne p�lc�j�val. Perselusnak fogalma sem volt hogyan ker�lt a l�ny kez�be, de szemeit�l nem messze reszketve meredt r� fenyeget�en.

Nem volt mit tenni, saj�t p�lc�ja hi�ny�ban Perselus f�lre�llt. A l�ny gy�z�tt. Legy�zte �t, Perselus Pitont. Dermedten, egyre sajg�bb mellkassal, �s fojtogat�an �sszeszorult sz�vvel figyelte, ahogy Valeriana h�t�ra kapja h�tizs�kj�t, �s kirobog az ajt�n, �s tal�n az �let�b�l is. J�tt egy kis �let, �s elvette t�le a legfontosabb szem�lyt a vil�gon.

A f�jdalom most m�r olyan elviselhetetlenn� v�lt, hogy eltorzult arccal, g�rcs�sen markolt fekete p�l�j�ba. Er�tlen�l botork�lt kis k�zit�sk�j�hoz. T�relmetlen�l bor�totta ki, hogy min�l hamarabb megtal�lja az enyh�l�st tartalmaz� fiol�t.

A g�rcs�s f�jdalom lassan megsz�nt, de a lelk�t mardos� k�n tov�bbra is megmaradt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s