47. fejezet

Menek�l�s az otthon fel�

-     Draco! – eresztette le Valeriana p�lc�j�t megk�nnyebb�lve, amikor a fi�t megl�tta az ajt�ban.

-         Meg�lted? – k�rdezte Draco hidegen, mik�zben a nagy darab f�rfi padl�n hever� test�t mustr�lgatta mer� undorral az arc�n.

-         Nem! Nem hiszem. – n�zett Valeriana megr�k�ny�dve a fi�ra. Megr�misztette annak k�z�ny�s nyugalma. – �s a m�sik?

-         Annak v�ge. – jelentette ki Draco, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne. – Mindig is ut�ltam �ket! S�t�ts�g�ket m�r csak a fiaik tudt�k t�lsz�rnyalni.

Valeriana nyelt egy nagyot. Tudta, hogy a vesz�lynek v�ge, f�lelme m�gsem m�lt el. A fi�ban most egy�rtelm�en annak apj�t l�tta, �s ez egy cseppet sem nyugtatta meg.

 „M�giscsak egy Malfoy!” – zengett f�l�ben Perselus hangja.

Perselus! Most annyira sz�ks�ge lett volna r�! Mellette mindig, minden k�r�lm�nyek k�z�tt biztons�gban �rezte mag�t. Hol van most? Mi�rt nincs mellette? � biztosan tudn�, hogy most mit tegyenek!

De Draco is pontosan tudta, hiszen apja kezei alatt alapos kik�pz�st kapott.

-         El kell t�nn�nk innen! – mondta hat�rozottan. – De el�sz�r rendet rakunk, mert Philippe fr�szt kap, ha visszaj�n.

Valeriana d�bbenten figyelte a fi� hat�rozott mozdulatait, ahogy a k�t f�rfit, majd a dulakod�s nyomait egy-egy mozdulattal elt�ntette. Utas�totta, hogy csomagoljon �ssze, majd sietve t�voztak h�trahagyva a h�zat �s az elm�lt napok nyugalm�t.

Aut�val indultak �tnak P�rizs fel�. Valeriana meg sem b�rt sz�lalni annyira sokkolt�k a t�rt�ntek, �s �gy t�nt Draco is gondolataival volt elfoglalva. Csendben utaztak h�t eg�szen addig, am�g a reggeli idej�t nem jelezte korg� gyomruk.

Draco javaslat�ra a legk�zelebbi benzink�tn�l meg�lltak, hogy egy kicsit kiny�jt�zhassanak, �s egyenek valamit. Valeriana rendk�v�l h�l�s volt az �tlet�rt, mert az � gyomra m�r nem csak korgott, hanem �melygett is  a kong� �ress�gt�l.

A pihen�t kihaszn�lva Draco telefon�lt a sz�llod�ba ahol dolgozott, �s s�r� eln�z�sek k�zepette elb�cs�zott az igazgat�t�l.

Valeriana pedig miut�n Philippe-t �rtes�tette t�voz�sukr�l – persze gondosan elhallgatva az �jszakai esem�nyeket – a n�i mosd�t mag�ra z�rva el�kotorta kis t�kr�t.

-         Nagyapa! – suttogta arck�p�nek, �s er�sen rem�lte, hogy nagyapja m�g a szob�j�ban tart�zkodik. – Nagyapa! – ism�telte meg �jb�l.

T�relmesen v�rt. Sz�ks�ge volt nagyapja seg�ts�g�re, hiszen teljesen tan�cstalan volt, nem tudta hova menek�lhetne Dracoval, ahol a fi�t biztons�gban tudhatn�.

-         Valeriana! – jelent meg Dumbledore arca az �v�vel szemben. – De �r�l�k, hogy l�tlak! Merre vagy most?

-          Franciaorsz�gban – mondta Valeriana, �s nagyapja ragyog� arc�t l�tva nehezen t�rt egyb�l a l�nyegre, de s�rgette az id�. – Nagyapa, bajban vagyunk! Seg�tened kell!

-          Bajban? Kivel? – t�nt el az �r�mteli mosoly Dumbledore arc�r�l.

-          Megl�togattam Dracot, �s n�h�ny napot ott is t�lt�ttem, de az �jszaka megt�madtak minket. Azt hiszem keresztap�m k�ld�tt embereket Dracora. Siker�lt elmenek�ln�nk, de nem tudom hova vihetn�m Dracot.

-          Most hol vagytok pontosan?

-          �ton P�rizs fel�. Gondoltam mindenf�lek�ppen visszautazunk Angli�ba, de ott nem tudom hova mehetn�nk.

-          Vesz�lyes kett�t�knek utazni! – agg�dott a nagyapa.

-          Tudunk magunkra vigy�zni ne agg�dj! Draco �gyesebb, mint gondoltam…Szinte megijeszt mennyire…

-          H�t igen, Malfoy… - mondta Dumbledore sejtve, hogy mire gondol Valeriana. – De akkor sem �r�l�k, hogy nincs mellettetek m�g valaki!

Az ajt�n kopogtattak. Valeriana riadtan halk�totta le hangj�t.

-         Nagyapa, sietnem kell! Szerinted hova vigyem Dracot? Tal�n menj�nk a Roxfortba?

-          Nem, azt hiszem ez nem t�l j� �tlet. – mondta elgondolkodva Dumbledore. – Majd kital�lok valamit, �s k�ld�k seg�ts�get is…

-          Nagyapa mennem kell! – suttogta izgatottan Valeriana, miut�n a k�v�l v�rakoz� m�g t�relmetlenebb�l kopogott. – Ha minden j�l megy, est�re Londonban lesz�nk.

Dumbledore ugyan tal�n m�g mondott valamit, de azt m�r Valeriana nem hallotta, mert az �jabb d�r�mb�l�st megel�zve a t�kr�t visszahelyezte t�sk�j�ba, �s m�r ki is nyitotta az ajt�t.

-         Bocs�nat! – mondta, �s gyorsan elsietett az idegesen topog� n� mellett.

A hossz�ra ny�lt pihen� �gy t�nt j�t tett mindkett�j�knek. Valeriana megk�nnyebb�lve tapasztalta, hogy Draco lehiggadt �s hangja is visszat�rt, b�r �gy sem besz�lgettek t�l sokat. Az �jszakai esem�nyek t�ls�gosan megviselt�k �ket, semhogy k�nnyed csacsog�sba kezdhettek volna.

Az �r�kon �t tart� aut��t v�g�n rep�l�re �ltek, �s mire lement a Nap, m�r London f�nyeiben gy�ny�rk�dhettek.

-         Milyen furcsa! – mondta Draco az apr� vil�g�t� pontokat figyelve. – Tulajdonk�ppen azt kellene �reznem, hogy haza megyek, m�gis olyan, mintha ez a London m�r nem az a v�ros lenne, amit f�l �ve itt hagytam.

-          Sok minden megv�ltozott, de legink�bb te! Te v�ltozt�l meg a legjobban! Ez�rt �rzed �gy, de az�rt ez az otthonod! – mondta Valeriana l�gyan v�gigsim�tva a fi� karj�t. Most v�gre ugyanazt a Dracot l�tta benne, akit hat h�napja �let�t kock�ztatva kivitt egy idegen orsz�gba, hogy elrejtse apja �s a hal�lfal�k el�l.

-          Otthon? Hol van az m�r? Nekem m�r nincs igazi otthonom! – n�zett Draco Valerian�ra. – T�nyleg ha lesz�llunk, akkor hova tov�bb? Van valami �tleted? Mert nekem nincs. �n itt csak ap�m bar�tait ismerem. Fogalmam sincs hova mehetn�nk!

-          Tal�n erre az �jszak�ra megteszi egy sz�lloda is, azt�n majd megl�tjuk. -  mondta Valeriana rem�lve, hogy addigra nagyapja seg�ts�ge is meg�rkezik.

A seg�ts�g pedig hamarabb meg�rkezett, mint rem�lte.

-         Na v�gre! – k�sz�nt r�juk egy ismer�s szigor� hang, amikor m�r a londoni rep�l�t�r nagy v�r�csarnok�ban �lldog�ltak tan�cstalanul.

-          Nah�t Piton professzor! Micsoda meglepet�s! – der�lt fel Draco arca r�gi tan�r�nak l�tt�n, de hangja meglehet�sen g�nyosra sikeredett. – M�r �ppen hi�nyoltam…

-          �r�l�k, mert a k�vetkez� napokban lesz lehet�s�ged �lvezni a t�rsas�gomat! – mondta Perselus ridegen, mik�zben tekintet�t a fi��ba f�rta olyan szigorral, hogy annak nem volt kedve tov�bbi tr�f�hoz. – Az�rt j�ttem, hogy magammal vigyelek.

-          Hova? – k�rdezte Valeriana miut�n siker�lt �rr� lenni �rzelmein, amit a f�rfi v�ratlan viszontl�t�sa v�ltott ki benne.

-          Hozz�m – v�laszolt Perselus. Hosszan n�zett a l�nyra, �s ez a tekintet t�bbet el�rult, mint a kimondott sz�.

-          Akkor – ny�gte Valeriana, mik�zben nehezen tudta tartani mag�t. – R�m m�r nincs sz�ks�g. Draco! Vigy�zz magadra!

Perselus felh�zott szem�ld�kkel k�s�rte figyelemmel ahogy Valeriana szorosan mag�hoz h�zza a fi�t, �s egy nagy puszit nyom az arc�ra. Ez a gesztus Dracot �ppen annyira meglepte, mint a megr�k�ny�d�tt f�rfit, akivel egy�tt t�tott sz�jjal n�zte a gyors l�ptekkel t�voz� l�nyt.

-         Ne mozdulj innen Malfoy! – sz�lalt meg felocs�dva Perselus, �s a nagy t�megben el�refurakodva igyekezett utol�rni az egyre t�volod� h�tizs�k tulajdonos�t.

-         Valeriana… - ford�totta maga fel� Perselus a nehezen be�rt l�nyt. – Hova m�sz?

-          Mi�rt �rdekel? – pr�b�lta mag�t megkem�ny�teni Valeriana, de k�nnyes szemeit nem tudta elrejteni.

-          Szeretn�m, ha vel�nk j�nn�l!

-          Mi�rt? – fesz�tette Valeriana tov�bb a h�rt.

Perselus vette egy nagy leveg�t, nehogy meggondolatlanul reag�ljon a nem igaz�n kedves k�rd�sre.

-         Rettenetes hi�nyzol! – mondta azt�n, �s v�rta a szavak kedvez� hat�s�t.

A hat�s pedig nem maradt el. Valeriana egy pillanatra megingott. J� volt hallani a vallom�st, �s kis h�ja volt, hogy elgyeng�lve megadja mag�t a szerelemnek.

-         Perselus, a v�lem�nyem semmit sem v�ltozott! – mondta azt�n Valeriana tartva mag�t elveihez.

-          Gyere, �s megbesz�lj�k �jra! – tette kez�t Perselus a l�ny v�llaira l�gyan, amit�l az megborzongott.

-          Nem! Most besz�lj�k meg!

-          Ne itt!

-          Pedig �n addig nem megyek veled sehova! – emelte meg Valeriana a hangj�t t�relmetlen�l, �s rosszat sejtve n�zett hosszan a f�rfi szemeibe.

�rvek, �s ellen�rvek hangzottak el �jb�l egyre hevesebb vit�t sz�tva kettej�k k�z�tt. Draco messzir�l figyelte �ket. A nagy zajban nem hallott semmit besz�lget�s�kb�l, csak az �l�nk sz�csat�t l�tta. Meg volt r�la gy�z�dve, hogy azok ketten m�r megint �miatta veszekednek. Bosszantotta, hogy m�g mindig �gy kezelik, mint egy gyereket. Egyre jobban feld�h�tette saj�t mag�t, �s alig v�rta, hogy volt tan�ra visszaj�jj�n, �s v�lem�ny�t kifejtse neki.

A kisebb felt�n�st kelt� veszeked�snek azt�n v�ge lett. Valeriana d�h�sen f�jtatva fojtatta tov�bb �tj�t, Perselus pedig feld�ltan t�rt vissza a fi�hoz.

-         Unom m�r, hogy �gy kezelnek, mint egy csomagot! – fakadt ki Draco, mikor volt tan�ra vissza�rkezett.

-          Gyere menj�nk! – hagyta Perselus figyelmen k�v�l Draco megjegyz�s�t, majd gyors l�ptekkel elindult a kij�rat fel�.

-          �gy besz�lnek meg mindent, a tudtomon k�v�l! – igyekezett Draco l�p�st tartani a cs�rtet� f�rfival. – Most is…

-          Fogd be a sz�d! – torpant meg Perselus, mire Draco majdnem bel�szaladt. – K�l�nben val�ban csomagot csin�lok bel�led! Egy nagyon helyes, kis csomagot!

Draco megsemmis�lve n�zett szembe a haragos szemp�rral. Nem sz�lt t�bbet, csak csendben k�vette az �jb�l �tnak indul� f�rfit, �s m�r el�re tartott az elk�vetkezend� id�szakt�l, amikor majd el kell viselnie annak kellemetlen modor�t.

Valeriana c�ltalanul k�borolt a n�ptelen utc�kon. Felzaklatott lelke csak nagyon lassan nyugodott le, �s csak ekkor d�bbent r�, mennyire f�radt. Teljesen tan�cstalan volt, nem tudta hova menjen. Minden kapu bez�r�dott el�tte. Persze a Roxfortban nagyapja biztosan �r�mmel l�tta volna, de nem volt m�g felk�sz�lve r�, hogy titk�t felt�rja el�tte.

Hossz� bandukol�s ut�n azt�n egy hirtelen �tlett�l vezetve p�rizsi lak�s�ba hoppon�lt. Csendre, nyugalomra, �s legink�bb egy k�nyelmes �gyra volt sz�ks�ge.

A s�t�t nappaliba �rkezett. Otthon�nak kellemes illata helyett poros, �porodott leveg� csapta meg orr�t. Kinyitotta h�t az ablakot, ahonnan a v�ros t�voli moraja hallatszott be. L�mp�t nem kapcsolt fel, egyenesen a h�l�szob�ba ment, ahol f�radtan vetette mag�t az �gyra. Nem tudott sokat gondolkodni a holnapon, mert nagyon gyorsan elaludt.

M�snap j�les�en n�zett k�r�l r�gi szob�j�ban. Egy �ve hagyta el ezt a lak�st, ami azel�tt �vekig meghitt otthona volt. Annyi minden t�rt�nt az�ta! Vagy meg sem t�rt�nt? Milyen j� lenne, ha r�d�bbenne, az az �v m�g csak most fog elkezd�dni, �s mindaz amit �t�lt, csak �lom volt! De hamar mag�hoz t�r�tette az alkarj�n d�szelg� halv�ny jegy, �s �hez� gyomr�nak �melyg�se. Tudta, hogy semmi fogyaszthat� nincs a lak�sban, �s  a p�nik, ami ett�l hatalm�ba ker�tette, m�g nagyobb h�nyingert eredm�nyezett. Azt�n esz�be jutott Philippe, �s rem�lte, hogy m�g otthon van. Az �tlett�l megk�nnyebb�lve m�ris sietett �t a szomsz�d ajt�hoz. A csenget�st hossz� csend k�vetette, majd papucs kaffog�s, �s v�g�l kulcs z�rren�se hallatszott.

Egy felt�n�en csinos n� nyitott ajt�t. Testhez �ll� trik�ja j�l kiemelte g�mb�ly� melleit, �s v�kony derek�t. A r�vidnadr�gb�l kil�g� hossz� v�kony l�bak egy r�zsasz�n papucsban v�gz�dtek.

-         Philippe-t keresem! – ny�gte Valeriana meglep�d�tts�g�ben angolul, mik�zben csak arra tudott gondolni, hogy � mennyire sz�nalmasan mutathat s�padt arc�val, m�snapos gy�r�tt ruh�j�ban.

Miut�n a l�ny �rtetlen�l n�zett r�, megism�telte a k�rd�st franci�ul is.

-         Philippe! T�ged keresnek! – sz�lt a n�, �s am�g a f�rfi j�tt�re v�rtak, olyan felt�n�en m�regette Valerian�t, hogy az ett�l m�g jobban zavarba j�tt.

-         Tess�k? – jelent meg Gigi mellett Philippe is az ajt�ban. – Val�ri! Jaj Gigi dr�g�m, mi�rt nem engedted be? – h�zta befel� a l�nyt. – J�l vagy?

-         H�t, ami azt illeti – kezdte Valeriana zavartan. – Egy kis reggeli j�l esne.

-         H�t persze! Gyere Gigi k�rlek k�sz�ts Val�ri-nak valamit! Nah�t, m�g be sem mutattalak titeket egym�snak!

R�vid, nem t�l bar�ts�gos bemutatkoz�s ut�n Gigi v�gre neki�llt szendvicset gy�rtani, mik�zben a csendben besz�lget�ket figyelte. Mikor meghallotta, hogy Valeriana terhes, felett�bb gyanakv� lett, de azt�n megnyugodott, mikor megtudta, hogy a gyermek apja nem az � Philippe-je. S�t ezek ut�n roppant kedves, �s seg�t�k�sz lett. M�g azt is felaj�nlotta Valerian�nak, hogy k�r egy id�pontot n�gy�gy�sz�t�l a sz�m�ra.

A k�vetkez� napokban Valeriana rendk�v�l j�l �rezte mag�t bar�tai gondoskod� gy�r�j�ben. A csal�d�s �s a hirtelen mag�ny miatti f�jdalom gyeng�lt, �s j�v�je sem t�nt m�r olyan kil�t�stalannak. M�r nem volt egyed�l, �s ez er�t adott a tov�bbl�p�shez. Gigi, aki mint kider�lt egy fiatal sz�n�szn� Philippe leg�jabb darabj�ban, nagyon j� bar�tn�je lett. Persze b�rhol megfordultak Valeriana mindig sz�rke kiseg�rnek �rezte mag�t a n� mellett, aki ut�n a f�rfiak rendszeresen megfordultak az utc�n. Ennek ellen�re �gy �rezte, hogy a k�lsej�k k�l�nb�z�s�ge mellett nagyon sok hasonl�s�g van benn�k. �gy t�nt igaz�n m�ly kapcsolat alakult ki k�z�tt�k, aminek Philippe nagyon �r�lt, hiszen sz�m�ra mind a k�t n� fontos volt, m�g ha nem is eg�szen egyforma �rzelmi ind�ttat�sb�l.

Miel�tt Valeriana visszautazott volna a Roxfortba, Gigi ragaszkodott hozz�, hogy n�gy�gy�sza megvizsg�lja �t. Annak ellen�re, hogy az orvos nagyon kedves volt Valeriana m�gis kellemetlen�l �rezte mag�t, amikor az intim ter�letein kezdte vizsg�lni. Az ultrahangos vizsg�lat viszont teljesen mag�val ragadta. A kis k�pecsk�ben gy�ny�rk�d�tt m�g a rep�l�g�pen is. El�rz�keny�lve szeml�lgette m�r sokadszorra azt a kis foltocsk�t, ami a k�pen gyermek�t sejtette. M�r nem tudott r� haragudni, m�g ha l�tez�s�vel el is szak�totta �t a szeretett f�rfit�l. Egy kis �let volt, aki bel�le t�pl�lkozott �s �lete r�sz�v� v�lt. Csod�latos �rz�s volt ez a f�gg�s�g kettej�k k�z�tt, �s egyre jobban �rezte, hogy felel�ss�ggel tartozik ir�nta. A legcsod�latosabb pedig az lett volna, ha Perselus is ugyan�gy �rzett volna. R�tette kez�t pocakj�ra, ami k�v�lr�l m�g egy�ltal�n nem �rulkodott a benne rejtez� �letr�l, majd �gy aludta v�gig az utat.

Nem sokkal k�s�bb m�r roxforti szob�j�ban pakolgatta szekr�ny�be �jdons�lt ruh�it, amik majd egyre n�vekv� pocakj�t voltak hivatottak eltakarni, am�g nem veszi r� mag�t, hogy nagyapja �s k�rnyezete sz�m�ra is felfedje �llapot�t. Gigi ugyan minden �ron fodros kismamaruh�kra, vagy kert�sznadr�gra akarta r�besz�lni, de Valeriana ink�bb csak lezserebb h�tk�znapi �lt�z�keket v�lasztott.

A visszat�r� l�nynak nemcsak Dumbledore, hanem Nick �s Daniel is nagyon �r�lt. Az elk�vetkez� napok �rtekezletekkel teltek el, �s Valeriana a hossz� programok ut�ni r�vid idej�t alig tudta beosztani, hogy mindh�rmukra jusson bel�le.

Perselus nem jelent meg, amit Daniel sz�jh�zva nyugt�zott, de az�rt �szint�n megvallva egy�ltal�n nem hi�nyzott neki a mindig szigor� �s kritikus tan�r. Valeriana pedig sejtette, hogy a f�rfi az�rt van t�vol, mert Draco fel�gyelet�vel van elfoglalva.

Az iskolakezd�s el�tti napon Dumbledore felk�rte Valerian�t, hogy vegyen r�szt Harry �s bar�tai k�s�ret�ben. Boldogan v�llalta el ezt a feladatot, hiszen m�r alig v�rta, hogy viszontl�thassa �ket, mint ahogyan a t�bbi di�kot is. Bizakodva n�zett az �jabb tan�v el�, hiszen a tan�t�s miatt m�r nem kellett izgulnia. Ugyanakkor volt k�t dolog, ami elbizonytalan�totta: milyen lesz az �let Perselussal egy fed�l alatt, �gy hogy m�r nincsenek egy�tt, m�sr�szt fogalma sem volt r�la, meddig b�r majd tan�tani. Minden esetre mosolyt csalogatott arc�ra ha elk�pzelte mag�t, amint nagy pocakkal kavargatja az �stben �sszegy�jt�tt b�jital-hozz�val�kat.

M�snap az id�j�r�s hirtelen megv�ltozott, mintha �gy is jelezte volna: a ny�rnak v�ge, kezd�dik az �sz �s vele egy�tt a tan�v. Reggeli ut�n a Rend f�hadisz�ll�s�ra ment, hiszen ott kellett tal�lkoznia a fiatalokkal, hogy a King’s Cross p�lyaudvarra k�s�rje �ket. Kicsit csapzottan �s alaposan el�zva l�pett be a nagy �p�letbe, ahol a Rend szokott gy�l�seket tartani. Egy var�zslattal siker�lt ruh�it megsz�r�tani, de a nyirkoss�gt�l �tf�zott teste valami melegre is v�gyott. Eddig m�g sohasem figyelt fel r�, hogy a h�z lakhat�sra is alkalmas. A h�ts� r�sz�ben elhelyezked� konyha fel�l �rkez� hangokb�l arra k�vetkeztetett, hogy mindenki reggelizik �ppen.

A bar�ti t�rsas�g, �s az �ket kiszolg�l� Mrs.Weasley �r�mmel fogadta az �rkez�t. Valeriana a n�t megl�tva kicsit f�lszegen k�zeledett hozz�, de amikor l�tta  rajta �s a t�bbieken is, hogy tal�n siker�lt t�ltenni magukat a  t�rt�nteken, m�r k�nnyebb sz�vvel fogadta el a kellemes invit�l�st. Ugyan m�r reggelizett a Roxfortban miel�tt elindult, m�gsem tudott ellen�llni annak a sok finoms�gnak, amivel Mrs.Weasley kedveskedett a gyerekeknek.

-         Tan�rn�, nem tudja, vajon Piton professzor lesz id�n is a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�runk? – k�rdezte Ron k�t falat k�z�tt.

-         Mi�rt ne lenne az? – k�rdezte Valeriana furcs�llva, de azt�n Harry k�szs�ggel elmagyar�zta, hogy az elm�lt �vekben valamilyen okb�l kifoly�lag mindig m�s kapta meg ezt a posztot.

Ahogy hallgatta a hossz� lelkes anekdot�kat, az j�rt a fej�ben, hogy ebben a tan�vben bizony � fog fejf�j�st okozni a tan�roknak, hiszen eg�szen biztosan nem tudja majd v�gigtan�tani az �vet. Kicsit sajn�lta ezt, de sz�letend� gyermeke sokkal fontosabb volt enn�l.

M�r �ppen befejezt�k a reggelit, �s k�sz�l�d�sbe kezdtek Mrs.Weasley fontoskod� eligaz�t�sai alatt, amikor a nagy bej�rati ajt�t hallott�k csap�dni.

-         Na megj�tt a kocsi – mondta Mrs.Weasley, �s utols�kat sim�tott fia haj�n, ami sehogy sem akart �gy �llni, ahogy a gondos anya szerette volna. Hermione csendben mosolyogta meg a jelenetet, mik�zben �tvetette v�ll�n t�sk�j�t.

-         V�rj, mert �gy sz�thordod a sarat! – hallott�k a szigor� utas�t�st a bej�rat fel�l. Az �res terem visszhangzotta az ismer�s hangot, ahogy egy var�zslattal letiszt�tja ruh�zatukat. A fiatalok elkerekedett szemmel n�ztek egym�sra, Valeriana gyomra pedig nagyot ugrott.

-         Hova hozott m�r megint? – sz�lalt meg Draco is, mire Hermione elfeh�redett, kez�b�l pedig kics�szott b�r�ndje, amit �ppen akkor emelt fel.

Harry �s Ron egym�sra n�zett, Valeriana pedig Hermion�t figyelte.

-         Itt adlak �t annak, aki a tov�bbiakban vigy�z r�d. – v�laszolta h�v�sen Perselus, majd a cip�k kopog�s�b�l arra lehetett k�vetkeztetni, hogy elindultak a konyha fel�.

-         H�t ez nem igaz! Feln�tt ember vagyok! – adott hangot nem tetsz�s�nek Draco m�r sokadszorra.

-         Hm, micsoda illat! Molly mindig nagyon figyelmes… - ezekkel a szavakkal l�pett be Perselus a konyh�ba, de hangja elakadt a nem v�rt t�rsas�g l�tv�ny�t�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s