48. fejezet

Tan�vkezd�s

A nagy konyh�ban egy pillanatra meg�llt a leveg�. Valeriana �gy �rezte gyomra eg�szen a tork�ig ugrott fel csak az�rt, hogy ut�na �melyg�st okozzon a visszazuhan�sa. Arc�nak s�padts�g�t m�r csak Hermione elfeh�red�se m�lta fel�l, amikor halottnak hitt kedves�t megl�tta bel�pni professzora mell�. Harry �s Ron pedig �gy n�ztek az �rkez� fi�ra, mintha k�s�rtetet l�ttak volna.

-         Mi ez a cs�d�let itt Molly? – k�rdezte Perselus figyelmen k�v�l hagyva, hogy megjelen�s�k milyen sokkot v�ltott ki a fiatalokon.

-         Perselus, hiszen azt mondtad, hogy csak d�l fel� �rkeztek! – t�rdelte kez�t Mrs.Weasley. – A miniszt�riumi aut�, ami a gyerekeket elviszi a p�lyaudvarra ide fog j�nni, hiszen ez m�giscsak k�zelebb van, mint a mi otthonunk…

-         Sz�lhatt�l volna! – f�jtatta Perselus d�h�sen, �s v�gigp�szt�zott tekintet�vel a t�bbieken, akik mind holts�padtan mustr�lgatt�k Dracot.

-         Draco… - sz�lalt meg v�gre Hermione, miut�n �gy t�nt, a fi� nem csak egy l�tom�s, ami egy perc m�lva szertefoszlik.

-         Malfoy, hiszen te halott vagy! – mondta Ron, aki hol Hermione, hol a sz�ke fi� sokat el�rul� arc�t figyelte.

-         Sajn�lom Weasley hogy csal�d�st kell okoznom! – sz�rt vissza Draco j�l ismert g�nyos hangj�n.

-         Mit keres ez itt? – tette fel a nem t�l kedves k�rd�st Harry Perselusnak.

-         Nem hiszem, hogy r�tok tartozik – v�laszolt az nyersen.

Hermione k�zben t�tova l�p�sekkel elindult Draco fel�. Valeriana l�tta mindkettej�k arc�n a bizonytalans�got �s az �r�met egyszerre. Olyan r�gen tal�lkoztak m�r! Ahogy a t�vols�g cs�kkent k�z�tt�k egyre jobban meg tudt�k vizsg�lni a m�sik arc�t, �s a test�k�n v�gbemen� v�ltoz�sokat. M�g Draco f�rfiv� v�lt, addig Hermione teste �s arca is �tment n�mi v�ltoz�son, b�r az el�bbit es�k�penye f�lig eltakarta. Kerest�k a megv�ltozott k�ls� m�g�tti r�gi kedvest, �s mire eg�szen k�zel ker�ltek egym�shoz, az egym�sba fon�d� tekintetben meg is tal�lt�k. El�sz�r �gyetlen, majd szenved�lyes �lel�sben igyekeztek meg�rezni a m�sikat, �s meglelni azt az �rz�st, ami eddig csak sz�p eml�kk�nt �lhetett benn�k.

-         Hah�! – kiab�lt be kintr�l a meg�rkezett aut� sof�rje. – Megj�ttem!

-         Nos… - k�hintett Mrs.Weasley zavartan. – Akkor indulni kellene…

-         Malfoy is vel�nk j�n a Roxfortba? – k�rdezte Ron s�padtan figyelve az �lel�sb�l lassan kibontakoz� p�rt.

-         Nem, � velem j�n. – mondta Mrs.Weasley szel�den.

-         Micsoda? – kapta f�l fej�t egyszerre a h�rom fi�. Mindh�rmuk arca egyszerre mutatott csod�lkoz�st, undort �s d�bbenetet.

-         Csak nem azt akarod mondani, hogy ezt a gennyes alakot az Od�ba akarod vinni? – adott hangot �rz�seinek Ron, s �gy n�zett Dracora, mintha �ppen h�nyni k�sz�lne.

-         Fiam! Hogy besz�lsz! – torkolta le Ront �desanyja. – Igen velem j�n, �s n�lunk fog lakni, am�g Dumbledore professzor j�nak l�tja.

-         Tudhattam volna, hogy m�r megint dob�lnak mint egy meg�rz�sre v�r� csomagot! – horkant f�l most m�r Draco is mik�zben Hermione meleg kez�t szorongatta.

-         Gondolhattad volna, hogy n�lam nem maradhatsz, hiszen elkezd�dik az �jabb tan�v! – adott magyar�zatot szigor�an Perselus, �s szeme m�r sokadszorra Valerian�ra siklott.

-         Ne f�lj Draco, n�lunk nem lesz rosszabb sorod, mint a professzor �rn�l! – mosolygott kedvesen Mrs.Weasley, amit�l Ron arca elv�r�s�d�tt a d�ht�l.

-         Anya, �n nem szeretn�m, ha Malfoy az �gyamban aludna!

-         Ronald Weasley! Ez most m�r t�bb a sokn�l! – tette cs�p�re kezeit a fi� �desanyja.

-         Szerintem is, �s azt hiszem j� lenne befejezni ezt a kis b�jcsevelyt, mert k�l�nben mindenki lek�si a vonatot! – igyekezett lez�rni a heves besz�lget�st Perselus.

-         Igen! Sajnos ebben az id�j�r�sban nem tudok t�l gyorsan haladni. – l�pett be a sof�r a konyh�ba, �s t�zetesen szem�gyre vette a h�z csendj�t felver� perpatvar r�sztvev�it.

-         J�l van! Akkor indul�s! Gyer�nk, gyer�nk! – vette �t az ir�ny�t�st Mrs.Weasley, �s elkezdte terelgetni kifel� a fiatalokat.

Harry �s Ron vonakodva, de engedelmeskedtek a noszogat�snak, �s lassan maguk m�g�tt hagyt�k az ism�t �lelkez� p�rt. Mrs.Weasley pedig utols� instrukci�it osztogatva a fi�knak szorosan haladt mellett�k. �ket k�vette Valeriana, majd Perselus is.

-         Te mit keresel itt? – k�rdezte Perselus halkan.

-         �n kis�rem �ket a p�lyaudvarra, majd  r�szt veszek a di�kok fel�gyelet�ben a vonaton. – adott Valeriana gyors v�laszt. Nem n�zett fel  a f�rfira, nehogy a r�gi �rz�sek �rr� legyenek rajta. S�rtetts�ge, �s t�lzott elsz�nts�ga azonban igyekezett fel�lkerekedni ezeken az �rz�seken.

-         J�l vagy? – k�rdezte Perselus m�g halkabban, b�r szinte semmit nem lehetett hallani a kiny�l� ajt�n bet�dul� hangzavaron k�v�l, amit a sz�ntelen�l szakad� es� okozott.

-         Igen – felelt Valeriana hidegen �s kim�rten. Fej�re tette kab�tja csukly�j�t, majd miel�tt kil�pett volna az ajt�n, m�g h�trasz�lt a konyha fel�. – Hermione, most m�r gyere te is k�rlek!

Gyorsan bepakoltak mindent a nagym�ret� aut�ba, majd elb�cs�ztak a h�tramarad�kt�l. Mrs.Weasley k�nnyes szemmel �lelgette mag�hoz fi�t, majd el�rz�keny�lve figyelte ahogy az szabadulva az anyai szeretet megnyilv�nul�s�t�l be�lt a kocsiba.

-         M�r csak � az egyetlen, aki m�g a Roxfortba j�r… - mondta az �ppen mell� �rkez� Valerian�nak k�nnyekt�l �s az er�s �gi �ld�st�l �zott arc�t t�r�lgetve.

Valeriana sejtette, hogy az asszony nem annyira elballag� fiaira, mint ink�bb Ginny-re gondolt, aki most di�kk�nt szint�n vel�k utazhatott volna, ha nem k�vetkezik be az a v�gzetes tal�lkoz�s a Nagy�rral. K�l�n�sebb szoros kapcsolat eddig nem alakult ki k�zte �s az anya k�z�tt, most m�gis �gy �rezte, �t kell �lelnie �t. Egy leend� anyak�nt �lte �t a n� f�jdalm�t, aki kedves gesztus��rt nyomott b�cs�z�ul egy puszit az arc�ra.

Valeriana vetett m�g egy pillant�st a h�z ablakaira titkon rem�lve, hogy ott lesi �t valaki, �s nem is t�vedett. A f�gg�ny m�g�tti fekete sziluett Perselus alakj�t sejtette. Egyszerre tasz�totta �s vonzotta a f�rfi, �s ez az �rz�s teljesen elbizonytalan�totta. Gyorsan elkapta tekintet�t, majd be�lt az els� �l�sre a sof�r mell�.

Az aut� v�gre elindult. Mrs.Weasley sok�ig integetett a kitart� es� v�zzuhatag�ban, m�g Perselus �s Draco bentr�l figyelte a t�volod� j�rm�vet. Mindketten ugyanazt �rezt�k: a szeretett n� elveszt�se ut�ni f�jdalmat. Perselus m�gis el�nyben volt a fi�val szemben, hiszen este viszontl�thatja �t, m�g Draconak fogalma sem volt arr�l, hogy Hermion�val mikor tal�lkozhat legk�zelebb.

A k�v�lr�l sem t�l kicsinek t�n�, de bel�l ann�l t�gasabb aut�ban Ron tov�bb folytatta felh�borodott v�lem�nynyilv�n�t�sait.

-         Ezt nem tudom elhinni! – zs�rt�l�d�tt emelt hangon. – Egy Malfoy az Od�ban! M�r a sz�leiben sem b�zhat az ember!

-         Ron, igazs�gtalan vagy! – pr�b�lta Valeriana csit�tani a fi�t, �s jelent�s�gteljesen az ablakon kifel� b�mul� Hermion�ra n�zett.

-         Igen, igaza van tan�rn�! M�r a bar�taiban sem b�zhat az ember! – reag�lt rosszul Ron az �vatos int�sre, majd bar�tja fel� fordult. – Harry, te nem mondasz semmit?

-         �…�n �gy gondolom, hogy… - ny�gte Harry bizonytalanul, hiszen � sem tudott hat�rozottan �ll�st foglalni ebben a k�rd�sben. Tudta, hogy volt valami Draco �s Hermione k�z�tt, de sohasem volt eg�szen biztos a kapcsolatuk m�lys�g�ben. Azt pedig v�gk�pp nem tudta, hogyan v�ltoztatta meg Hermione v�lem�ny�t a fi� „hal�l�nak” k�r�lm�nyei.

-         Sz�val m�r te is! – t�madt Ron bar�tj�ra. – Megjelenik ez a g�r�ny, �s hirtelen mindenki k�szs�gesen k�r�lrajongja, mintha szent, vagy egy fontos ember lenne! De h�t mi�rt hisz mindenki neki? M�r az is rossz jel, hogy hal�lh�re ellen�re m�g �l! Azt pedig ki tudja, hogy mi mindent m�velt az�ta, ami�ta nem l�ttuk!

-         Semmi rosszat, ami b�rkinek �rthatna. Ezt elhiheted Ron! – kelt Draco v�delm�re Valeriana, mire Hermione is elfordult az ablakt�l.

-         Maga tudta, hogy �letben van? – k�rdezte elkerekedett szemekkel.

-         Igen – felelte Valeriana nyugodtan.

-         �s nekem nem mondta senki… - biggyesztette le sz�j�t csal�dottan Hermione. Hangja s�rt�d�tts�gr�l �rulkodott, de szemeib�l ink�bb zavarts�got lehetett kiolvasni.

-         �gy volt a legjobb mindenkinek…

-         Ki szerint? – feleselt Hermione.

-         N�zd meg most is mi t�rt�nt? – pr�b�lta Valeriana nyugtatni az egyre izgatottabb l�nyt. – Csak felzaklatott a tal�lkoz�s �s vit�t, n�zetelt�r�st sz�lt k�ztetek!

-         De legal�bb nem gy�szoltam volna �t is…

-         Nem mintha Ginny-t annyira gy�szoln�d! – t�madt Ron ism�t. Annyira sokkolta, ahogy bar�tn�j�t Draco karjaiban l�tta, hogy nem tudott �s nem is akart ef�l�tt napirendre t�rni. Most m�r mindegy volt hogy mivel b�ntja �t, csak d�ltek a szavak bel�le.

-         �s te? Te gy�szolod? �tsz�rakoztad az eg�sz nyarat! – v�gott vissza Hermione.

-         Igenis sokat gondolok r�! – igyekezett Ron is v�dekezni. – �s nem sz�rakoztam, ha tudni akarod, hanem Fred�knek seg�tettem a boltban!

-         Ron! Ennek semmi �rtelme! – pr�b�lkozott Harry, akit nagyon zavart, hogy a k�z�tt�k nemr�g helyre�llt b�ke most �ppen felborulni l�tszott.

-         Nincs? – d�llesztette szemeit Ron paprikav�r�s arccal Harry-re. – H�t te is… Pedig Ginny szeretett t�ged!

-         H�t nem veszed �szre, hogy milyen nevets�ges vagy? Itt nem Ginny-r�l van sz�! – kiab�lt vissza Harry. – Egyszer�en Malfoy piszk�lja a cs�r�d!

-         Ezek szerint a ti�det nem!

-         Fi�k! Most azonnal fejezz�tek be! – igyekezett Valeriana t�lharsogni a fiatalok heves sz�v�lt�sait.

-         Az bizony j� lenne, mert kezd nagyon zavarni a vezet�sben. – mondta a sof�r kiss� h�trafordulva.

A kocsiban fagyos csend lett. Hirtelen mindenki a kinti t�j ir�nt kezdett �rdekl�dni, amib�l nem sokat lehetett kivenni a s�r� es�f�gg�ny�n kereszt�l. Valeriana komolyan f�lt att�l, hogy a h�rom fiatal bar�ts�ga ism�t komoly vesz�lybe ker�lt.

-         Azon az �jszak�n… - fordult Hermione ism�t Valeriana fel�. - az a hal�lfal�, aki megzavarta Voldemortot…

-         Az Draco volt – b�lintott Valeriana sejtve, hogy mire c�loz Hermione. �gy gondolta, hogy most m�r �rtelmetlen dolog lenne tov�bb titkol�zni.

A r�vid kijelent�sre a k�t fi� el�sz�r a tan�rn�re, majd egym�sra n�zett elkerekedett szemekkel. A hallottak lassan rak�dtak le benn�k, �s sok mindent megv�ltoztatott. Draco, aki �r�k ellens�g�k volt, most val�ban az � oldalukon �llna? Igen, ez az egyetlen kis inform�ci� komoly bizony�t�ka volt ennek. Mind a ketten hallott�k, �s l�tt�k, ahogy a s�t�tk�penyes kil�pve a hal�lfal�k s�r� sor�b�l k�pes lett volna fell�pni Voldemort ellen, hogy �ket megmentse. M�r pedig ha az a hal�lfal� val�ban Draco volt, akkor most sok mindent �t kell �rt�kelni�k magukban, �s ez nem megy t�l gyorsan.

Az �t tov�bbi r�sz�n egy sz� nem hangzott el az aut�ban, aminek a sof�r �r�lt a legjobban. Mindannyian gondolataikba mer�lve igyekeztek hely�re tenni a dolgokat.

-         Most kisz�llunk – mondta Valeriana utas�t� hangon, amikor meg�rkeztek a p�lyaudvar el�. – Ami a f�hadisz�ll�son t�rt�nt, �s ami itt az aut�ban hangzott el, nem juthat senki tudom�s�ra sem! M�g v�letlen�l sem! Meg�rtett�tek?

-         Igen tan�rn�! – felelte a h�rom j� bar�t egyszerre, majd kisz�lltak az aut�b�l, hogy a heves �gi �ld�st elszenvedve bevegy�k magukat csomagjaikkal egy�tt a p�lyaudvar �p�let�be.

Az utaz�s hossz� volt, �s esem�nymentes. Az es� ugyan el�llt, de a Napot tov�bbra is komor felh�zet takarta el. Csillagmentes s�t�t �gbolt alatt �rkeztek Roxmortsba, ahol a di�kok nagy lelkesed�ssel indultak a kijel�lt m�dokon az iskola �p�lete fel�.

A Nagyterem mennyezete, ahova boldogan t�dultak be, szint�n s�t�ten t�tongott felett�k. A rengeteg gyertya, ami k�rbelengte az eg�sz termet, m�gis f�ny�rba �sztatta a helys�get. A megszeppent g�ly�k libasorban vonultak a tan�ri asztal fel� Hagridot k�vetve.

Minden tan�r ott �lt, �s figyelte a di�kokat, majd az �rkez� els��veseket. Az egyes h�zak hossz� asztalai kiv�telesen sok szabad hellyel rendelkeztek, ami meglehet�sen nyomaszt� volt. K�l�n�sen a Mardek�r asztala k�r�l �ltek igen kevesen. Dumbledore r�vid k�sz�nt�je ut�n megkezd�d�tt a beoszt�si cerem�nia. Ebben az �vben �gy t�nt a Teszlek S�veg vagy nagyon r�szrehajl� volt, vagy egyszer�en a megbomlott egyens�ly �rdek�ben t�bb mardek�rost v�lasztott a megszokottn�l.

A vacsora alatti ny�zsg�s teljesen olyan volt, mint m�skor. Az �let helyre�llt mind az iskol�n k�v�l, mind azon bel�l. A sok megr�z� esem�ny ellen�re az �let folytat�dott tov�bb. H�zirend-ismertet�s, els�s�k k�sz�nt�se, n�h�ny eligaz�t� utas�t�s. A di�kok pedig alig v�rt�k, hogy h�zuk k�rleteibe visszat�rve tov�bb folytathass�k ny�ri �lm�nybesz�mol�ikat.

M�snap pedig megkezd�d�tt az igazi munka. Valeriana mosolyogva gondolt vissza az egy �vvel ezel�tti napra, amikor nagy izgalommal �llt els� �r�j�n a di�kok el�. Most pedig magabiztosan ir�ny�tgatta a tanul�kat, k�z�lte vel�k elv�r�sait arra az �vre vonatkoz�lag. M�g a ny�r folyam�n feln�ttekk� v�l� heted�veseket is k�nnyed�n boldogult.

A d�lel�tti �r�k v�g�n k�nyveit pakolgatta az �res tanteremben, amikor Perselus nyitott r�. Sz�ve abban a pillanatban a tork�ban kezdett dobogni, ahogy a f�rfit megl�tta. F�lt kettesben maradni vele. M�g mindig t�l sokat jelentett sz�m�ra. A dac, �s a s�rt�d�tts�g azonban igyekezett megkem�ny�teni sz�v�t.

-         Mit akarsz? – k�rdezte nyersen.

-         Csak… - kezdte Perselus zavartan, hiszen igen csak meglepte a l�ny kim�rts�ge. – Gondoltam megk�rdezem, sz�lt�l-e m�r Dumbledore-nak, hogy nem tudod v�gigvinni az �vet.

-         Nem! – v�gta r� Valeriana. Rendk�v�l bosszantotta a k�rd�s, ami persze teljesen jogos volt.

-         Akkor esetleg…

-         Nem gondoltam meg magam, ha arra c�lzol! – lend�lt egyb�l t�mad�sba Valeriana.

-         Pedig okosabb lenne, �s tal�n m�g mindig nem k�s�… - hallotta Perselus saj�t hangj�t. Tulajdonk�ppen nem ezt akarta mondani, nem ez�rt j�tt, de a l�ny t�mad�sa ellent�mad�sra k�sztette.

-         H�t nem adod fel? Ne kezdj �jabb �rveket felsorolni, ami miatt el kellene dobnom a gyermekemet! – l�pett eg�szen k�zel Valeriana a f�rfihoz, �s m�g saj�t mag�t is meglepte, hogy mennyire nem zavarja ez a k�zels�g. – Pedig az egyetlen ok benned rejlik! Te nem akarod ezt a gyereket!

-         Nem igaz!

-         De igen! F�lsz a felel�ss�gt�l, a k�t�d�st�l! – Valeriana szemei szikr�kat h�nytak. L�tta a f�rfin, hogy megjegyz�se c�lt tal�lt, �gy tov�bb folytatta a k�pzeletbeli t�rt megforgatva Perselus sajg� sz�v�ben. – De ne f�lj! Semmilyen k�tel�ket, �s felel�ss�get nem fog jelenteni sz�modra ez a gyerek, s�t ha kell m�g azt sem fogja sohasem megtudni, ki az apja!

Az utols� d�f�st is pontoson bevitte, majd kiviharzott a teremb�l mag�ra hagyva a f�rfit, aki egyszer az �letben igaz�n vesztesk�nt rogyott az egyik padra. Valeriana szavai �r�lt hanger�vel visszhangzottak f�l�ben, hogy egyre nagyobb lelki v�ls�got okozzanak a mindig er�s f�rfinak. Val�ban az�rt tiltakozna annyira a gyerek megsz�let�se ellen, mert � nem tud szembe n�zni az apai feladatokkal, �s az azzal j�r� felel�ss�ggel? Lehet. De kit �rdekel? Olyan egyszer� volt minden, am�g ez a n� be nem tette l�b�t a Roxfortba! Az�ta pedig minden a feje tetej�re �llt. Addig pontosan tudta mit hoz a holnap, t�le f�gg�tt minden, �s igyekezett mindent pontosan el�re megtervezni. Ez volt az � vil�ga: �sszer� �s t�k�letes. Mi�rt kellett mindent �sszezavarni? Ha nem lenne Valeriana, ha nem lenne a gyerek… Akkor most rettenetesen �res lenne az �lete! V�gyott a l�ny ut�n, de most az olyan megk�zel�thetetlennek t�nt. S�rt�d�tts�g�ben �thatolhatatlan falat �p�tett maga k�r� f�ltve �rizve gyermek�t. Az � gyermek�t!

Az �rzelmi vihar, ami mindkettej�k lelk�ben d�lt az id� m�l�s�val csak egyre jobban elt�vol�tva �ket egym�st�l. Szenvedtek mind a ketten, de t�ls�gosan b�szk�k voltak ahhoz, hogy egy kicsit engedve a m�siknak v�g�l �jra egym�sra tal�lhassanak. Ha lehetett ink�bb ker�lt�k egym�st, de a sors minduntalan �gy hozta, hogy �lland�an �sszefutottak. Ilyenkor les�jt� pillant�sok keresztt�z�ben r�viden k�sz�ntek egym�snak, majd a lehet� leggyorsabban t�voztak.

Az iskolai �let pedig a saj�t, megszokott medr�ben folyt tov�bb. Megkezd�dtek a kviddicsedz�sek, egyre tornyosultak a dolgozatok, na �s egyre t�bb cs�nnyel igyekeztek a di�kok munk�val ell�tni Friccset is.

Harry, Ron �s Hermione pedig �gy t�nt �jra egym�sra tal�lt. A h�rom fiatal rendszeresen l�togatta Valerian�t, akivel megbesz�lhett�k Draco megv�ltozott �let�t, �s egy kicsit elm�lkedhettek a j�v�vel kapcsolatban. Hermione olykor-olykor egyed�l is tisztelet�t tette az �jabban megkedvelt tan�rn�n�l, hogy apr�bb r�szleteket tudhasson meg Draco elm�lt f�l�v�r�l.

Minden olyan nyugodt volt. A Reggeli Pr�f�ta is csak pozit�v h�reket tud�s�tott, �s ez�ttal a Rend tagjai tudt�k, hogy val�ban b�ke van a vil�gban. Voldemortr�l sem volt semmi �j h�r, �s ez sz�m�tott igaz�n a legjobb h�rnek.

Valeriana pedig lelki probl�m�i ellen�re sug�rzott. Az anyas�g �rz�se megv�ltozatta: hat�rozottabb �s magabiztosabb lett. Pocakja �vatosan n�vekedett, mintha a bentlak� �rezte volna, hogy addig nem kellene t�lzottan mutatkoznia, am�g �desanyja nem k�v�nja felfedni l�tez�s�t. Valeriana m�gis boldogan �rz�kelte kiss� el�domborod� has�t, mely a kis aj�nd�kot rejtette, amit m�g az elm�lt szerelemb�l siker�lt meg�riznie. Est�nk�nt sokat simogatta, mik�zben �hatatlanul a gyerek apja j�rt fej�ben. Gyakran gondolt arra, hogy milyen csod�latos kis csal�d lenn�nek, ha Perselus k�pes lett volna felv�llalni �ket. �rz�sei hull�moztak a f�rfit illet�en. Hol gy�l�lte, hol v�gyott ut�na. Mivel azonban Perselus nem mutatott egy szikr�nyi hajland�s�got sem a k�zeled�sre, tudatosan pr�b�lta �rzelmeit h�tt�rbe szor�tani.

Az anyai �r�m�kkel egy�tt j�r� magabiztoss�g jelent�sen megk�nny�tette napjait. Most m�r �rtette, amit keresztanyja mondott. Az anyas�g tudata val�ban felemel� �rz�s! Saj�t maga is r�csod�lkozott arra az er�re, ami seg�tette �t nap mint nap. A di�kok rendk�v�l nagy kedvvel j�rtak �r�ira, a kolleg�k sz�vesen besz�lgettek vele, �s Daniel is egyre sz�vesebben l�tott vend�g lett est�nk�nt. Mindezeket �s a Valerian�ban v�gben� v�ltoz�sokat Perselus ellene ir�nyul� t�mad�snak fogta fel, ami kapcsolatukat csak tov�bb rontotta.

Egy h�tv�gi d�lut�n Valeriana nagyapj�n�l �cs�rg�tt kis asztala mellett, �s te�t iszogattak. Miut�n mindenf�le �rtalmatlan �s h�tk�znapi dolgot megbesz�ltek, Voldemort ker�lt sz�ba.

-         Sajn�lom, hogy nem seg�thetek t�bbet, de keresztap�m nyomat�kosan megk�rt r�, hogy ne igen mutatkozzak mostan�ban n�luk. – mondta Valeriana.

-         Nem csak egyf�lek�ppen tudsz a seg�ts�g�nkre lenni. – mosolygott Dumbledore. – M�r azzal is sokat tett�l, hogy lelkesed�seddel sz�nt hozol a di�kok �let�be, �s tal�n a mi�nkbe is. Hidd el nagyon h�l�sak vagyunk neked ez�rt! Am�gy meg az�rt vannak m�r n�mi k�bor inform�ci�nk afel�l, hogy keresztap�d �s t�rsai mivel igyekeznek visszaadni uruknak hatalm�t.

-         T�nyleg? – csillant fel Valeriana szeme.

-         Van egy vir�g, ami megadja az �r�k fiatals�got, �s hatalmas er�vel ruh�zza fel tulajdonos�t…

-         H�b� vir�ga… - f�lt el Valeriana hangja a felismer�st�l.

-         Tudsz r�la valamit? – olvasta le Dumbledore unok�ja arc�r�l.

-         Keresztap�m laborat�rium�ban l�ttam.

-         Te j�rt�l ott? Mikor? – Dumbledore egyre izgatottabb lett. Letette kez�b�l cs�sz�j�t, �gy v�rta unok�ja v�lasz�t.

-         Tavaly ny�ron – felelte Valeriana, �s r�viden besz�molt kis baleset�r�l, ami lehet�v� tette, hogy bejusson oda, ahova senki sem teheti be a l�b�t.

-         Biztosan a H�b� vir�g�t l�ttad ott?

-         Igen. Nem vir�gzott ugyan, de �gy is felismertem jellegzetes leveleit. – felelte Valeriana magabiztosan. – Meg kell akad�lyoznunk, hogy keresztap�m felhaszn�lhassa a vir�gait!

-         Igen, de ez nagyon kock�zatos v�llalkoz�s! – Dumbledore fel�llt, �s az ablakhoz ment. Ez az inform�ci� nagy lehet�s�get k�n�lt, de f�lt t�lzottan bizakodni benne. Tudta, hogy nem egyszer� dolog a Malfoy k�ria megk�zel�t�se sem, nemhogy a behatol�s.

-         Draco seg�ts�g�vel k�nnyed�n bejuthatunk a h�zba, �s a laborat�riumba is, csak meg kell v�lasztani a megfelel� id�pontot.

-         Ez komoly szervez�st, �s csapatmunk�t ig�nyel. Mozg�s�tani kell a t�bbieket is, �s meg kell szervezni az egyes l�p�seket! Nem szabad sehol sem t�veszten�nk, mert az k�nnyen a k�ldet�s kimenetel�t vesz�lyeztetn�.

-         Min�l hamarabb t�l kell lenn�nk rajta, hiszen nem lehet tudni mikor fog vir�gozni a n�v�ny! – t�relmetlenkedett tov�bb Valeriana.

-         Akkor is p�r napot biztosan ig�nyel a szervez�s! L�gy t�relemmel, majd sz�lok, ha �ssze�lhet�nk pontos�tani a tervet!

A k�vetkez� napok pedig izgatott v�rakoz�ssal teltek el. Valeriana valah�nyszor �rdekl�d�tt nagyapj�n�l, csak azt a v�laszt kapta, hogy m�g egy kicsit legyen t�relemmel.

Azt�n v�gre egy nap Dumbledore �sszeh�vta azokat a tagokat, akik jelenl�t�re sz�m�tott a nagy terv v�grehajt�s�ban. A Rend f�hadisz�ll�s�n �ltek, �s csendben hallgatt�k Dumbledore szavait. Tudt�k, hogy pontosan meg kell jegyezni�k mindent, hiszen rajtuk m�lik az akci� sikere. Mindenki megkapta feladat�t, szerep�t, amivel seg�tenie kell a csapatot a siker el�r�s�ben.

-         Teh�t, nagyon fontos, hogy mindenki a kijel�lt helyen fedezze a bent l�v�ket. – �sszegezte a feladatot v�g�l Dumbledore jelent�s�gteljesen v�gighordva tekintet�t a koncentr�ci�t t�kr�z� arcokon. – Addig �k ketten megszerzik a vir�got. Nem tudjuk pontosan milyen v�delmi rendszer v�di a n�v�nyt, a t�bbit azonban val�sz�n�leg siker�l majd kij�tszani. Ha b�rki, b�rmi szokatlant �rz�kel, jelezze a m�siknak a szok�sos m�don! Ja igen, Mr.Parker �s Miss.Lloyd r�sz�re is hoztam egy-egy telel�ncot, aminek seg�ts�g�vel kommunik�lni tudnak majd a t�bbiekkel.

-         �s, lehet tudni, hogy ki az a seg�t�? – k�rdezte Daniel, mik�zben nyak�ba akasztotta a l�ncot, melyen egy f�nixmadarat �br�zol� med�l l�gott.

-         Szeretn�m, �s � is szeretn�, ha inkognit�ja megmaradhatna. – felelte nyugodtan Dumbledore. – Akkor, ha senkinek nincs t�bb k�rd�se, vagy hozz�sz�lni val�ja, akkor azt hiszem befejezt�k.

Halk mozgol�d�s, �s sz�ktologat�s kezd�d�tt.

-         Miss. Lloyd nem vehet r�szt az akci�ban! – jelentette ki halkan Perselus, aki eddig a t�bbiekt�l t�vol, a sarokban �lt egy sz�ken.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s