50. fejezet

Kik�z�s�tve

A s�t�thez szokott szem�k f�j�n reag�lt a hirtelen f�nyforr�sra. Nem l�ttak semmit, csak egy f�nyl� pontot.

-         Draco! – sikkantott fel reszket� hangon a p�lca tulajdonosa. – Tudtam, hogy �letben vagy!

-         Any�m? – k�rdezte Draco bizonytalanul, �s se �, se Valeriana nem tudta, hogy most f�ljen, vagy �r�lj�n Narcissa v�ratlan felbukkan�s�nak.

-         Amikor �szrevettem, hogy a titkos folyos� bej�rata megny�lt, alig akartam elhinni! Nem is rem�ltem, hogy l�thatlak m�g valaha! – engedte le Narcissa kiss� p�lc�j�t, �gy az � arca is l�that�v� v�lt.

-         Te tudt�l err�l a j�ratr�l? – h�kkent meg Draco.

-         Term�szetesen!

-         �s ap�m?

-         � nem tudja. Ez az egyetlen r�sze a kast�lynak, amit ap�d nem ismer. Nem akartam, hogy �szrevegye �jszakai k�borl�saidat!

-         Te fedezt�l engem? – esett Draco egyik �mulatb�l a m�sikba.

-         Szerettelek, t�ls�gosan szerettelek �s f�ltettelek, pedig nem szabadott volna…

Narcissa szabad kez�vel l�gyan v�gigsim�totta fia arc�t, mik�zben szemei k�nnyekt�l csillogtak. Valeriana a h�tt�rben feszengett. Tudta, hogy az id� gyorsan halad, �s nekik tov�bb kellene indulniuk, hiszen a t�bbiek m�r r�g kint v�rj�k �ket.

-         Menn�nk kellene… - mondta rekedten. Torka m�g mindig sz�razon sajgott.

-         Valeriana! – tette most puha kez�t keresztl�nya arc�ra Narcissa. – T�ged is mindig �gy szerettelek, mintha a l�nyom lenn�l! A sors is �gy akarta, hogy ti egym�sra tal�ljatok! Ez Lucius terv�nek nagy bakl�v�se! A v�r nem v�lik v�zz�! A v�r, ami ereitekben cs�rgedezik, t�ls�gosan er�s ahhoz, hogy � gy�zhessen felettetek!

-         Any�m, j�l vagy? Olyan furcs�kat mondasz! – n�zett Draco az am�gy mindig csendes anyj�ra.

-         Keresztany�m, engedj menn�nk! K�rlek! – kezdett Valeriana rosszat sejteni keresztanyja szavai m�g�tt. Nem tal�lta megfelel� id�pontnak ezt az est�t arra, hogy Draco megtudja, az a n�, akit � �desanyj�nak ismert, m�gsem az.

-         Vigy�zz r�! M�r csak r�d sz�m�that! – mondta, majd kez�t Valeriana enyh�n g�mb�ly�d� pocakj�ra tette. – �s vigy�zz �r� is, hiszen legnagyobb �rt�ke az embernek a saj�t gyermeke! B�r nekem is megadathatott volna!

-         Ap�m csin�lt veled valamit? – k�rdezte Dracot, akit val�s�ggal megriasztottak anyja zavaros szavai.

-         Ap�d? – n�zett Narcissa mosolyogva fi�ra. – Nem, kiv�telesen velem nem csin�lt semmit! Pedig sok sz�rny�s�get csin�lt �s m�g nagyon sokra k�sz�l!

Draco belen�zett anyja f�jdalmas szemeibe. Pr�b�lta meg�rteni a hallottakat, de b�rhogyan is igyekezett, nem j�rt sikerrel. V�g�l meg volt r�la gy�z�dve, hogy anyja elm�je minden bizonnyal megbomlott.

-         Gyere vel�nk! – mondta azt�n sajn�lattal sz�v�ben. B�rmennyire t�vol �lltak mindig egym�st�l, k�l�n�sen az ut�bbi id�ben, az�rt m�giscsak az �desanyja volt.

-         Nem! – tiltakozott Narcissa szil�rdan. – Nekem az uram mellett a helyem! De ti menjetek!

Azzal egyszerre mag�hoz �lelte mindk�t fiatalt, majd Draco kez�be egy kulcsot nyomott.

-         A nagykapun nem mehettek, mert odakint v�rnak r�tok! – mondta komolyan. – Ismered a h�ts� kiskaput a s�rk�nyszobor m�g�tt, ott menjetek ki!

Draco kez�be vette a kulcsot, �s sz�tlanul n�zte ujjai k�z�tt forgatva.

-         Nem akarlak csapd�ba csalni! – mondta Narcissa, amikor meg�rezte mire gondolhat fia. – Megb�zhatsz bennem! Any�dk�nt szerettelek, sohasem �rtan�k neked, m�g akkor sem, ha nem �rtek egyet azzal, amit csin�lsz!

-         Nem �rtelek any�m… - n�zett fel Draco Narcissa szemeibe.

-         Menj�nk Draco! – sz�lt halkan Valeriana, mire Narcissa biztat�an b�lintott, majd m�g egyszer mag�hoz �lelte fi�t.

Elindultak h�t maguk m�g�tt hagyva a f�j� sz�vvel �tjukra bocs�t� n�t. P�lc�ja f�nye hosszan bevil�g�totta a sz�k folyos�t, �gy k�nnyed�n haladhattak. Miel�tt kil�ptek volna a szabadba, mindketten visszan�ztek Narcissa ir�ny�ba, de nem l�ttak m�st, csak egy er�sen vil�g�t� pontot.

Ek�zben odakint �ten, a s�r� n�v�nyzet rejtek�ben v�rt�k a kapu nyit�d�s�t. Az id� pedig igen lassan telt a t�tlen�l gubbaszt�k sz�m�ra.  A F�nix-med�lra �sszpontos�tva figyeltek, h�tha h�r �rkezik a k�t behatol� fel�l, akik ott voltak a s�rk�ny f�szk�ben. Agg�dtak �rt�k, hiszen mindketten meglehet�sen fiatalok voltak egy ilyen vesz�lyes feladat v�grehajt�s�hoz, de tudt�k, hogy nagy a t�t, �gy k�nytelenek voltak v�llalni a kock�zatot. Perselus sz�m�ra azonban t�ls�gosan is nagy volt a rizik�, hiszen csal�dja �lete forgott most kock�n. Hi�ba adta ki titk�t a t�bbiek el�tt, hi�ba v�llalta fel a t�nyeket, nem tudta megakad�lyozni, hogy Valeriana r�szt vegyen ebben a vesz�lyes v�llalkoz�sban.

Rettegve leste h�t, mikor pillanthatja meg �ket �jra �pen �s eg�szs�gesen. M�r ki tudja h�nyadszor pr�b�lta �r�ja sz�mlapj�t megn�zni a csillagok f�ny�n�l, amikor v�gre mozg�sra lettek figyelmesek.

A kapu kiny�lt, �s szinte egyszerre moccantak meg mind az �ten, hogy az �rkez�ket fogadj�k. De mikor �szrevett�k, hogy nem azok l�pnek ki, akikre sz�m�tottak, �jb�l visszaereszkedtek megfigyel� �ll�sukba.

Hat s�t�tk�penyes alak jelent meg, akik p�lc�juk f�ny�n�l k�mlelt�k a k�rny�ket, majd mikor nem l�ttak semmit �s senkit, szinte egyszerre var�zsoltak ism�t �jszakai s�t�ts�get maguk k�r�. A hirtelen t�madt s�t�tben nem lehetett k�vetni mozg�sukat. Perselus a t�bbiekkel egy�tt szemeit meresztgetve pr�b�lt kivenni valamit, de nem sok sikerrel. A sok hal�lfal� jelenl�t�b�l arra k�vetkeztetett, hogy val�sz�n�leg m�r v�rtak r�juk, vagyis valaki el�rulta �ket. Valeriana �s Draco viszont nem voltak m�g sehol. Azok pedig �ket kerest�k, teh�t m�g szabadon mozognak valamerre. De hol? Valeriana mi�rt nem jelez, ha baj van? Vagy tal�n…? Perselus alig b�rt nyugton maradni. Nem b�rta a tehetetlens�get �s bizonytalans�got elviselni, amikor a szeretett n� odabent �letvesz�lyben van.

F�lelemmel teli gondolatait hirtelen kiab�l�s szak�totta meg. �nk�ntelen�l a hang ir�ny�ba fordult, majd kez�t a k�szenl�tben tartott med�lra tette, hogy t�rsaival a k�vetkez� l�p�seket megt�rgyalhassa. Gyors eszmecsere ut�n Perselus �s Lupin a hangzavar ir�ny�ba indultak. Az �ton �rt�k be egym�st, �s akkor m�r j�l l�tt�k a hal�lfal�kat, akik �tkokat sz�rnak a menek�l�k ut�n.

A k�t f�rfi l�lekszakadva rohant, mik�zben pr�b�lta a t�mad�kat h�tulr�l �rtalmatlan�tani, �s �gy t�nt egy-egy �tkuk c�lt tal�lt. Az �ld�z�k figyelme v�gre megoszlott az el�l rohan�k �s a h�tulr�l t�mad�k k�z�tt.

Perselus mik�zben a s�t�tben pr�b�lta gyorsan mozg� ellenfeleiket hol kiv�deni, hol esetleg t�madni, f�lszemmel a t�volod�kat igyekezett figyelemmel k�s�rni. Nehezen tudott helyt�llni mindk�t ter�leten. Ahogy a menek�l� fiatalokat t�mad�kra k�ldte �tkait, nem tudta kiv�deni az �t vesz�lyeztet�ket. Kis h�ja volt, hogy s�lyos s�r�l�s nem �rte. Szerencs�re utols� pillanatban elugrott a f�ny-nyal�b el�l, �gy az csak karj�n ejtett v�kony sebet.

V�gre meg�rkezett a csapat t�bbi tagjai is, �gy azok v�delme alatt a fiatalok ut�n siethetett, akik szint�n �tkokat k�ldtek �s v�dtek ki t�bb-kevesebb sikerrel. Valeriana ereje egyre fogyott, �gy figyelme is lankadni kezdett. Ha nagyapja v�delmi b�b�ja nem v�dte volna meg, m�r biztosan nem �lt volna. �rezte, ahogy m�r t�bb �tok is lepattan r�la, �s ezt az egyre k�zeled� Perselus is j�l l�tta, mik�zben egyed�l a n� v�delm�re tudott koncentr�lni.

-         Ne engedj�tek, hogy el�rj�k a hat�rvonalat! – zengett Lucius hangja valahonnan h�tulr�l.

Igen, m�r Valeriana is sejtette, hogy el�g t�vol j�rnak a k�ri�t�l. Ugyan a padot a s�t�tben k�ptelens�g lett volna �szrevenni, de a falu f�nyei m�r j�l l�tsz�dtak. �jabb �s �jabb f�ny-nyal�bok jelezt�k a t�mad� �tkokat, amiket m�r nem is pr�b�lt kiv�deni, csak a hoppon�l�sra �sszpontos�tott. Ekkor Draco elesett mellette. Hirtelen megtorpant, hogy seg�tsen neki, de amikor lehajolt hozz�, er�s l�k�st �rzett karj�n.

-         Menj! Ne foglalkozz vele! – hallotta Perselus hangj�t.

-         De… - kezdte volna leveg� ut�n kapkodva.

-         Menj m�r! – mondta Perselus m�g egyszer er�lyesen, �s l�tta ahogy egy �jabb �tok csap�dik le Valeri�n�r�l ez�ttal egy nem messzi f�ban komoly k�rokat okozva. A leszakadt gallyak nagy robajjal zuhantak az �tra, mely kiss� elvonta a t�bbiek figyelm�t.

Valeriana �jb�l fut�snak eredt. Rohant, ahogy csak b�rt. L�bai alig gy�zt�k az iramot, meg-megbicsaklottak, de m�g kitartottak eg�szen addig, am�g v�gre siker�lt hoppon�lnia.

A p�rbajok hangzavara, az �tkok f�nye, csattan�sai t�volmaradtak, csend �s nyugalom vette k�r�l. Keze g�rcs�sen szor�totta a cserepet mag�hoz, mik�zben l�bai er�tlen�l rogytak �ssze. A nagy csendben zih�l� hangja csak �gy zengett, mik�zben n�ha feljajdult. Csak most �rz�kelte, hogy hasfala kem�ny az alatta megfesz�l� m�h�t�l. A sz�r� f�jdalom, amit eddig oldal�ban �rz�kelt, most egyre ink�bb �rezhet�en innen indult ki. Riadtan tette le az �rt�kes vir�got a f�ldre, �s mindk�t kez�t feszes pocakj�ra tette. Riaszt� volt �reznie ezt, amit eddig m�g soha. G�mb�ly� pocakja labdak�nt simult tenyer�be. �nk�ntelen s�hajtozott m�lyeket, mire szapora l�gz�se megnyugodott, �s hasfala is ellazult. A gyermek elveszt�se miatti f�lelem ugyan m�g megmaradt benne, m�gis n�mik�pp megnyugodott.

Kez�be vette a n�v�nyt, �s fel�llt. Ekkor hoppon�l�sok hangj�t hallotta maga k�r�l. Riadtan kapta el� p�lc�j�t, �s bizonytalanul ir�ny�totta a hangok ir�ny�ba. Megk�nnyebb�lve vette tudom�sul, hogy t�rsai �rkeztek meg, b�r gyorsan felm�rte, hogy nem mindannyian, hiszen csak n�gy alakot l�tott.

Lupin akkor kapta fel feles�g�t, amikor Valeriana odal�pett hozz�juk. Thonks er�tlen�l l�gott a f�rfi karjaiban.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte Valeriana agg�dva, amikor p�lc�ja f�ny�n�l megpillantotta a n� szinte �lettelen arc�t.

-         Hogy mi t�rt�nt? – t�madt Lupin egyb�l, mint a k�lykeit v�d� farkas. – Valaki megfeledkezett a t�rsair�l! Mit gondolt�l mire val� az a med�l a nyakadban?

-         Sajn�lom… - ny�gte Valeriana, de ezzel csak m�g jobban feld�h�tette a p�rj��rt agg�d� f�rfit.

-         Sajn�lhatod is! – ord�totta, mik�zben feles�ge arc�t figyelte, majd gyors l�ptekkel h�trahagyta Valerian�t.

A l�ny megsemmis�lve n�zte, ahogy azok siet�sen haladnak tov�bb. Legsz�vesebben els�llyedt volna sz�gyen�ben: val�ban megfeledkezett a med�lr�l, de akkor ott a kast�lyban semmi m�sra nem tudott gondolni, mint a menekv�sre.

A k�vetkez� p�ros is be�rte. Daniel pr�b�lta a d�h�sen szitkoz�d� Mordont t�mogatni.

-         Hagyj m�r b�k�n! – ord�totta az �reg auror d�h�sen. – Mondtam m�r, hogy nem kell seg�ts�g!

Mordon eltasz�totta mag�t�l fiatal t�rs�t, mire majdnem orra bukott. Valeriana �s Daniel egyszerre kapott ut�na.

-         Hol van Perselus? – k�rdezte Valeriana t�l�k.

-         Kit �rdekel! - v�gta r� Daniel ny�gve id�sebb t�rsa s�lya alatt.

-         A kisasszony jobb ha meg sem sz�lal, mert a meggondolatlans�g�nak k�sz�nhetj�k a t�rt�nteket! Aki nem tud csapatban dolgozni, az nem val� k�z�nk!

Mordon szavai f�jdalmasan mardost�k Valeriana sz�v�t. Elengedte az aurort, aki ennek k�l�n�sebb jelent�s�get nem is tulajdon�tott, csak tov�bbhaladt k�romkodva Daniel oldal�n. Valeriana ekkor vette �szre, hogy Mordon fal�b�t �rte komoly csonk�t�s, ami bizony megnehez�tette sz�m�ra a j�r�st.

Csak �llt egyik kez�ben a p�lc�val, m�sikban a cser�ppel, �s n�zte s�r�lt t�rsai t�volod�s�t. Miatta majdnem �let�ket vesz�tett�k, � pedig egy karcol�s n�lk�l meg�szta az eg�szet. Hogy mehetne ut�nuk, hogy n�zhetne a szem�kbe, mit mondjon nagyapj�nak? Elkeseredett k�nnyek folytak le arc�n, �s t�relmetlen�l n�zett k�r�l. V�rt m�g valakit! Valakit, aki val�sz�n�leg ugyanolyan d�h�s lenne r� mint a t�bbiek, de ez nem �rdekelte. Legyen d�h�s, csak itt lenne!

J� n�h�ny percig �llt ott mozdulatlanul, majd a vir�gra n�zve �gy d�nt�tt, m�gis a t�bbiek ut�n megy a f�hadisz�ll�sra, �s v�llalja tetteinek k�vetkezm�ny�t.

Mindenre elsz�ntan l�pett be az ajt�n n�h�ny perccel k�s�bb. A nagy helys�g �res volt, �tment h�t a konyh�ba, de ott sem tal�lt senkit. Letette a vir�got az asztalra, majd le�lt el�, �s hosszan n�zegetni kezdte. M�r t�bb mint egy �r�ja szorongatta, de eddig m�g nem volt alkalma jobban szem�gyre venni.

A n�v�ny legink�bb kaktuszra hasonl�tott, �gy levelei t�sk�sek voltak. A form�ja azonban olyan volt, mint egy krizant�mbokor�. A kis bimb�k pedig �gy cs�ngtek rajta, mint egy cseresznyef�n, ami �ppen r�gyfakad�sra k�sz�l. M�g sohasem l�tta H�b� vir�g�t �l�ben, �s ennek a t�k�letesen megalkotott n�v�nynek a l�tv�nya teljesen mag�val ragadta. Gy�ny�rk�d�tt az apr� r�szletekben, amit m�gus kezek gondos munk�ja eredm�nyezett.

-         Sz�p vir�g igaz? – l�pett be a konyh�ba Dumbledore, mire Valeriana riadtan kapta fel fej�t. – Nagyon neh�z megalkotni, viszont m�r a l�tv�nya k�rp�tolja az embert f�radts�gos munk�j��rt. Az er�, amit mag�ban rejt sokakat elcs�b�t…

-         Mi lesz vele? – k�rdezte Valeriana.

-         Megsemmis�tj�k! – felelte Dumbledore.

Valeriana szomor�an n�zett ism�t a n�v�nyre, ami tov�bb pomp�zott nem is sejtve hal�los �t�let�t.

-         Hol vannak a t�bbiek? – k�rdezte azt�n halkan, b�tortalanul.

-         Fent vannak az emeleten. Idek�rettem Madame Pomfreyt, hogy seg�tsen ell�tni �ket, �s szeretn�m, ha t�ged is megvizsg�lna!

-         Erre semmi sz�ks�g! Neked h�la, teljesen j�l vagyok! – n�zett Valeriana ism�t nagyapj�ra.

-         Az�rt m�gis nyugodtabb lenn�k!

-         Thonks jobban van? – terelte m�sra a sz�t Valeriana.

-         Poppy mindent megtesz…

-         Annyira sajn�lom…- fakadt ki Valeriana, �s felpattant a sz�kr�l. – Tudom, hogy mindenr�l �n tehetek!

-         Val�ban hiba volt nem �rtes�teni a t�bbieket a megv�ltozott helyzetr�l, de a v�llalkoz�s vesz�lyes volt, ezt mindenki tudta…

-         De ha �n sz�lok, akkor felk�sz�lhettek volna…

-         A t�zharcra akkor is sor ker�lt volna! Ne okold magad emiatt! – l�pett k�zelebb Dumbledore unok�j�hoz.

-         T�l eln�z� vagy velem! A t�bbiek mind engem hib�ztatnak!

-         Az ember igyekszik mindig b�nbakot keresni, ha valami nem j�l s�l el. – nyugtatta tov�bb Dumbledore h�borg� unok�j�t.

-         De megs�r�ltek mindannyian! Thonks �letvesz�lyes �llapotban van, Draco �s Perselus pedig… - Valeriana hangja elcsuklott, s�r�s fojtogatta.

-         Mindketten j�l vannak! – n�zett fel Dumbledore szem�vege f�l�tt, �s j�l l�tta a l�ny arc�n a megk�nnyebb�l�st. – Mrs. Weasley ell�tta mindkettej�k s�r�l�seit. Draconak val�sz�n�leg m�g napok kellenek m�g teljesen fel�p�l, de Perselus reggelre idej�n. Szeretn�m, ha erre az �jszak�ra te is itt maradn�l. Van m�g szabad szoba b�ven, gyere keress�nk egyet sz�modra.

Valeriana h�l�san elfogadta az invit�l�st, hiszen meglehet�sen kimer�ltnek �rezte mag�t. Lassan, szinte v�nszorogva k�vette nagyapj�t az emeletre. Nyitott ajt�k el�tt haladtak el, amik k�zt Madame Pomfrey igyekezett min�l gyorsabban k�zlekedni ell�tva a s�r�lteket.

-         Ott van m�g szabad szoba! – sz�lt futt�ban oda az �rkez�knek. –Fek�dj�n csak le Miss. Lloyd, �s megyek m�ris. M�r csak Lupint kell r�vennem, hogy engedje a sebeit ell�tni.

-         Hogy vannak? – k�rdezte Dumbledore agg�dva felpillantva.

-       Egyed�l szeg�ny Nymphadora �llapota v�ls�gos, de � m�g nagyon fiatal, �gy rem�nykedhet�nk. A t�bbiek kisebb s�r�l�sekkel meg�szt�k. – sz�molt be a javasasszony gyorsan a s�r�ltek �llapot�r�l.

-         Menj csak Valeriana, �n megn�zem �ket! – mondta Dumbledore, �s � is bement az egyik szob�ba, ahonnan Remus visszafojtott hangj�t lehetett hallani.

Valeriana hatalmas lelkiismeret furdal�ssal ment be abba a helys�gbe, ahova a javasasszony k�ldte. Odabent s�t�t volt, csak a Hold f�nye vil�g�tott be. Nem volt kedve nagyobb f�nyhez, hiszen lelki�llapot�t pontosan t�kr�zte ez a s�t�ts�g. Bizonytalan l�ptekkel odament az �gyhoz, aminek k�rvonalait a fal mellett sejtette. Le�lt, majd egyszer�en eld�lt rajta. Azonban hi�ba volt a v�gkimer�l�sig f�radt, m�gsem tudott nyugton maradni. Annyi minden t�rt�nt az elm�lt �r�kban, hogy izgatottan m�ris felpattant, �s az ablakhoz l�pett. Ideges remeg�s vonult v�gig rajta ahogy fej�ben sz�rnyaltak a gondolatok.  Perselus szavai…nagyapja k�rd�sei…f�lresiker�lt r�szv�tele a rendk�v�l fontos akci�ban…a t�bbiek ellens�ges megnyilv�nul�sai…Persze igazuk volt, mikor �t hib�ztatt�k, hiszen hat ember �let�t vesz�lyeztette azzal, hogy nem gondolta �t tetteit! Hogy n�zhetne ezek ut�n m�g egyszer a szem�kbe?

-         M�r itt is vagyok! – z�kkentette ki keser� elm�lked�s�b�l a becs�rtet� javasasszony. – Mi�rt nem fek�dt le? Pihennie kellene!

Madame Pomfrey meggy�jtott egy gyerty�t, �gy a szob�t s�rga f�ny vonta be. Valeriana eleget t�ve az utas�t�snak lefek�dt az �gyra. A javasasszony le�lt mell�, majd �vatosan feltolta g�mb�ly�d� pocakj�t leplez� b� pul�ver�t.

-         Ilyen felel�tlens�get! Egy terhes n�t kitenni ekkora vesz�lynek! – morgol�dott Madame Pomfrey, mik�zben meleg kezeit r�fektette Valeriana hasfal�ra. Egy kicsit csendben maradt, �s l�that�an koncentr�lt. – Itt minden rendben van! – mosolygott azt�n a gondterhelt kismam�ra, aki agg�dva leste szavait. – M�rciusig m�g bent kell maradnia ennek a kisl�nynak!

-         Kisl�ny? – n�zett kerek szemekkel Valeriana, mik�zben �rezte ahogy pocakj�t �jb�l pul�vere fedi, majd meleg takar� veszi k�r�l.

-         Bizony! Egy kisl�ny n�vekszik odabent! – mosolygott tov�bb Madam Pomfrey, majd a kor�bban odak�sz�tett italt Valeriana kez�be nyomta, �s seg�tett neki f�lig fel�lni. – Most igya ezt meg sz�pen! Mindkett�j�knek sz�ks�g�k van pihen�sre!

-         K�sz�n�m! – d�lt vissza Valeriana a p�rn�ra. Az altat� gyorsan hatott, szempill�i lassan elnehezedtek.

-         Sohasem gondoltam volna, hogy Piton professzornak valaha gyermeke lesz! – tette vissza Madame Pomfrey a poharat a t�lc�ra. – De �r�l�k, hogy �gy t�rt�nt! Egy gyerek mindenkit boldogg� tesz.

Valeriana csak egy er�tlen mosollyal tudott v�laszolni a kedves szavakra, majd m�ly �lomba mer�lt.

Vil�gos volt mikor fel�bredt. Nem tudta pontosan mennyi id� telt el az�ta, hogy elaludt, de sejtette, hogy �ppen el�g ahhoz, hogy most m�r felkeljen. Nem z�rk�zhat az �lmok kellemes vil�g�ba, oda kell �llnia a t�bbiek el�!

Bizonytalanul t�p�szkodott ki az �gyb�l. Feje m�g k�ba volt az el�z� napt�l, �s az altat�t�l. Kicsit megtorpant, hogy megv�rja a sz�delg�s elmarad�s�t, �s k�zben �szrevette, hogy egy f�rd�szoba is tartozik a helys�ghez. �tbotork�lt a kism�ret� f�rd�be, hogy gyorsan rendbe szedje mag�t.

N�h�ny perc m�lva m�r a l�pcs�n haladt lefel�. A konyha fel�l fojtott hang� besz�lget�s sz�r�d�tt ki. Tudta, hogy nincs m�s v�laszt�sa, szembe kell n�znie azokkal, akik odalent v�rj�k.

Kicsit f�lve, reszket� l�bakkal l�pett be a nagy konyh�ba, ahol a nagy asztal k�r�l mindenki ott �lt Thonks kiv�tel�vel. M�g Perselus is ott volt, �s a t�bbiekkel egy�tt �r� n�zett. Valeriana sz�ve nagyot dobbant. Idegesen kapkodta tekintet�t, hogy ne kelljen hosszan senki szem�be se n�znie.

-         J� reggelt! Gyere �lj le k�rlek! – sz�lt nyugodt hangon Dumbledore, �s a mellette �ll� sz�kre mutatott.

Valeriana j� kisl�ny m�dj�ra elindult nagyapja fel�, b�r �nsz�nt�b�l nem val�sz�n�, hogy ezt a sz�ket v�lasztotta volna, hiszen �gy Perselus mell� ker�lt, aki le sem vette r�la szem�t. Persze az igazat megvallva pillanatnyilag egyik f�rfi sem lett volna �ppen kellemes asztalt�rsas�g.

Valeriana �gy le�lt nagyapja �s Perselus k�z�. Fej�t el�rehajtva az asztal lapj�t tanulm�nyozta, aminek k�zep�n ott d�szelgett H�b� vir�ga.

-         Nos akkor a sikeres akci� eredm�nyek�ppen siker�lt megszerezn�nk a vir�got. Most pedig… - kezdett hozz� Dumbledore.

-         Persze, ha a kisasszonyon m�lt volna, akkor most nem lenne itt! – szak�totta f�lbe az �reg var�zsl�t Perselus az orra al� d�nny�gve v�lem�ny�t.

-         Valaki legal�bbis el�rult benn�nket! – f�zte tov�bb recseg� hangj�n Mordon. – Ez nyilv�nval�, hiszen v�rtak r�nk.

-         Nem tudhatjuk pontosan, hogy ki volt az! – pr�b�lta Dumbledore elej�t venni egy �jabb alaptalan r�galmaz�snak. R�ad�sul sejtette, hogy teljesen m�s �ll s�t�t tekintet� kolleg�ja t�mad�s�nak h�tter�ben.  

-         Van, akinek m�r gyakorlata van benne! – sziszegte Perselus, �s jelent�s�gteljesen Valerian�ra n�zett, aki egyre kellemetlenebb�l �rezte mag�t. – Neki nem gond  b�rkit f�lrevezetni, �s gondolom nagy kedv�t leli benne, hogy m�sokon sz�rakozhat! Gondolom Mr. Parker is �lvezte a dolgot!

Valeriana hirtelen felemelte a fej�t, �s Danielre n�zett. Csak most �rtette meg, hogy Perselus mire c�lozgat.

-         Engem hagyjon ki ebb�l! Semmi k�z�m hozz�! – reag�lt Daniel d�h�sen Perselus feltev�seire.

-         Igen? – h�zta fel szem�ld�k�t Perselus, �s �jb�l Valeriana fel� fordult. – Ez �rdekes. Sz�val t�bbeket l�v� tett�l! Miben mesterkedsz m�g?

-         Perselus! K�rem! – emelte meg hangj�t Dumbledore, de a f�rfi m�r le�ll�thatatlan volt.

-         Mi�rt olyan eln�z� vele professzor �r? – fojtatta s�rtetts�ge a r�galmakat emelkedett hangnemben. – H�t nem l�tja, hogy ez a n� az orrunkn�l fogva vezet mindannyiunkat, �s m�g csak az sem sz�m�t neki, hogy �letek forognak kock�n, mik�zben saj�t kis �gyesked�seit v�gzi!

-         Perselus! – pr�b�lkozott Dumbledore �jb�l, mik�zben l�tta, hogy unok�ja m�r r�zk�dik a visszafojtott s�r�st�l.

-         Mit is v�rhatn�nk egy Lloydt�l? – k�pk�dte a szavakat Perselus tov�bb. – Mindenkit kihaszn�l, akit csak lehet! Velem m�g azt is elhitette, hogy gyereket v�r t�lem…

-         Mert ez �gy is van! – csattant f�l most m�r Valeriana. Rettenetesen f�jtak az igazs�gtalan szavak.

-         H�t m�g folytatod? – d�rrent r� Perselus. Olyan d�h�s volt a l�nyra, hogy m�r az sem �rdekelte, hogy mag�n�lete �s �rzelmei m�sok el� t�rulnak. – L�ttam, ahogy �jszaka egy b�b�j v�dett. Egy b�b�j, amit a magzat v�rszerinti f�rfi felmen�je bocs�that a v�rand�s any�ra… Ez a b�b�j pedig nem t�lem sz�rmazik! Vagy tal�n tagadod?

-         Nem – ny�gte Valeriana k�nnyei m�g�l.

Ez a sz� Perselus sz�m�ra vallom�serej� volt, ami azt jelentette, hogy a gyermek val�ban nem az �v�, �s a p�r h�nap boldogs�g csak hazugs�g volt. Csal�dottnak, megal�zottnak �rezte mag�t. Hirtelen egy hang sem j�tt ki a tork�n. Persze m�r az �jszaka �ta sejtette az igazs�got, most m�gis f�jdalmas volt val�ban szemben�zni vele.

- �n k�ldtem a b�b�jt Valerian�ra – mondta Dumbledore halkan, mire mindenki l�legzete elakadt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s