52. A l�togat�s

A vacsoraid� elj�tte az eg�sz iskol�t a Nagy Terembe csalogatta. Egym�s ut�n dulakodva vonultak be a di�kok, hogy asztalukn�l helyet foglalva min�l hamarabb hozz�l�thassanak az �tkez�shez.

Ebbe a nagy zsibong�sba l�pett be Valeriana, aki m�r �r�k �ta �gy �rezte a fellegekben j�r. Egy dolog m�gis fesz�lyezte: le kell �lnie Daniel mell�.

Lassan tudott csak haladni a tan�ri asztal fel�, mert a di�kok kereszt�l-kasul vonultak el�tte. Azt�n ahogy tekintet�t a c�lpont fel� emelte, meglep�dve tapasztalta, hogy megszokott hely�n Trelawney professzor �l. A tan�rn� �ri�si szem�vege m�g�l elm�ly�lten magyar�zott valamit a f�rfinak. Valeriana egy pillanatra megtorpant, majd a szeme sark�b�l �rz�kelte, ahogy a m�sik oldalon egy s�t�t k�peny megmozdul.

Perselus felpattanva �lt�b�l a mellette �resen �ll� sz�kre mutatott. Valeriana a d�lut�n �gy gondolta, hogy m�r nem �rheti nagyobb boldogs�g mint a f�rfi visszaszerz�se, de t�vedett. Boldogan indult el az asztalhoz. Az alig �szrevehet� mosoly a f�rfi arc�n, �s megnyilv�nul�sa egy�rtelm�en azt jelentette, hogy most m�r felv�llalja �rzelmeit �s eddig titkolt viszonyukat. Le�lt mell�, �s kellemes izgatotts�ggal n�zett k�r�l. Sejtette, hogy n�h�nyuknak fel fog t�nni ez a kis jelenet, de arra nem gondolt, hogy az eg�sz terem egy emberk�nt figyeli �ket. Elpirult arc�t leplezve leszegte fej�t, az asztal alatt pedig �rezte, ahogy Perselus biztat�an megszor�tja kez�t. Ez a pillanat maga volt a t�k�ly! Minden k�tely, minden f�jdalom elillant, �s hely�be a t�k�letes boldogs�g telepedett.

A k�vetkez� napokban pedig csak fokoz�dott ez az �rz�s. Valeriana lek�lt�z�tt Perselus lakoszt�ly�ba, �s most m�r arra sem kellett figyelnie, hogy nyilv�nos helyen hogyan n�z r�, vagy mik�nt besz�l vele.

Az iskola minden szeglet�ben a k�l�n�s p�rr�l besz�ltek. Miut�n kell�k�ppen kit�rgyalt�k a k�t tan�r rom�nc�t, gyorsan terjedtek a h�rek a kis j�vev�nyr�l is, �s lassan m�r esk�v�t is emlegettek.

Perselust eleinte zavarta, hogy az eg�sz iskola r�la besz�l, de azt�n Valeriana kedves nyugtatgat�sa eredm�nyek�nt hamarosan t�ltette mag�t ezen az apr� kellemetlens�gen. Az esk�v�t pedig titokban tervezgett�k, s�t ki is t�zt�k a napj�t, de nem k�v�ntak t�l nagy feneket ker�teni a dolognak. Valeriana ugyan nem b�nta volna, ha �lmai esk�v�je v�lt volna val�ra egy nagyszab�s� menyegz�vel, de azt be kellett l�tnia, hogy a jelen k�r�lm�nyek nem alkalmasak erre. �gy is k�rd�s volt, hogy Lucius hogyan fogadja majd a h�rt, ha egyszer eljut a f�l�be. Mert az persze egyik�k fej�ben sem fordult meg, hogy esetleg megh�vhatn�k a l�ny keresztsz�leit a szertart�sra.

A legjobban tal�n Harry �s bar�tai d�bbentek meg a szokatlan kapcsolat miatt. Valerian�t egyre jobban megkedvelt�k, �s szokatlan volt sz�mukra, hogy az �ltaluk annyira gy�l�lt f�rfit kell l�tniuk az oldal�n. Nem haragudtak a tan�rn�re, m�gis sok�ig ker�lt�k �t. Nehezen tudtak volna b�rmit is mondani. Valerian�t b�ntotta ugyan egy kicsit a dolog, de meg�rtette �ket, �s rem�lte, hogy id�vel majd �k is megb�k�lnek.

Daniel tov�bbra is t�vols�gtart� volt, b�r egy h�t eltelt�vel m�r legal�bb sz�ba �llt vele. Nick is napokig rossz szemmel n�zte ahogy bar�tn�je vacsora ut�n rendre az alagsor fel� vette az ir�nyt, de azt�n egy egy�tt t�lt�tt d�lut�nnal Valerian�nak siker�lt kiengesztelnie.

A kellemes napoknak egy reggel a szok�sos post�val �rkez� lev�l vetett v�get. Miut�n Valeriana egyb�l felismerte a pecs�tet, f�lve nyitotta fel. Szinte sejtette, hogy mi �ll majd benne. Keresztapj�t�l eddig csak akkor kapott levelet, ha h�vatta.

-         Mit akar? – k�rdezte Perselus agg�dva, ugyanakkor kiss� d�h�sen, hiszen az a pecs�t sz�m�ra sem volt ismeretlen.

-         A h�tv�g�n oda kell mennem – felelte Valeriana hat�rozottan, majd �sszehajtotta a pergamenlapot, �s zseb�be cs�sztatta.

A hely nem volt alkalmas, hogy r�szletesebben megt�rgyalj�k a probl�m�t, �gy a t�bbiekkel egy�tt ink�bb fel�lltak, majd csatlakoztak a kifel� �raml� t�meghez. Hamarosan kezd�d�tt az els� �ra, �gy igyekezni�k kellett tantermeik fel�.

Mik�zben a m�sodikosok egy egyszer� b�jital elk�sz�t�s�vel bajl�dtak nem t�l nagy sikerrel, Valeriana csak arra tudott gondolni, hogy vajon mit akarhat t�le keresztapja. Tal�n f�l�be jutott �llapota �s Perselussal folytatott kapcsolata, most pedig nemtetsz�s�t akarja tudt�ra hozni? Hiszen semmi joga nincs ebbe belesz�lni! Arra nem gondolt, hogy az elkobzott H�b� vir�ga miatt s�rgetn� a tal�lkoz�t, hiszen m�r t�bb mint egy h�t is eltelt az�ta, az �jszaka �ta. De akkor mi�rt?

-         Tan�rn�! – sz�lt t�bbedszerre az egyik holl�h�tas l�ny agg�d� arcot v�gva �stje f�l�tt. – Valami baj t�rt�nt…

-         Igen Liliana, egy kicsit t�bb macskakarmot tett�l bele a kellet�n�l! – n�zett bele Valeriana felocs�dva m�l�z�s�b�l a l�ny �stj�be, amiben furcsa �llag� f�zet rotyogott. – Legk�zelebb jobban figyelj oda az adagol�sra.

Azzal egy p�lcasuhint�ssal elt�ntette a k�tes elegyet, mire szeg�ny l�ny majdnem s�rva fakadt. Valeriana t�relmetlen idegess�ggel cs�rtetett ki a katedr�hoz.

-         A k�vetkez� �r�n is ezzel a b�jitallal fogunk foglalkozni. – mondta olyan szigorral, amit nem igaz�n szoktak meg t�le a di�kok. – Addig n�zz�tek �t a pontos hozz�val�kat, �s azok mennyis�g�t, no meg a helyes sorrendet. Ezenk�v�l egy oldalas dolgozatot k�rek a f�zet hat�sair�l, mell�khat�sair�l �s felhaszn�l�si ter�leteir�l. Most pedig menjetek!

Mivel h�tra volt m�g vagy t�z perc az �r�b�l, a di�kok egy kicsit f�lszegen kezdtek kisz�lling�zni a teremb�l. Valeriana alig b�rta kiv�rni, hogy v�gre mag�ra maradjon. Mivel ezut�n lukas�r�ja volt, lement alagsori lakoszt�lyukba.

Ott �jb�l el�vette a levelet, �s ism�t elolvasta, de most sem b�rt m�st is kivenni a sorok k�z�l, minthogy szombaton ott kell lennie. Annyira szeretett volna m�r t�llenni ezen a tal�lkoz�son, vagy tal�n az lett volna  a legjobb, ha valahogyan meg�ll�thatn� az id�t, hogy a jelen boldogs�g�t ne z�kkenthesse ki semmi.

Odament az ablakhoz, �s kin�zett az �sz sz�neiben pomp�z� t�jra. Olyan sz�p, �s nyugodt volt most minden! Mi�rt kell mindig t�rt�nnie valaminek, hogy mindezt elrontsa?

-         Nem �rzed j�l magad? – l�pett be az ajt�n Perselus. – A di�kok mondt�k, hogy hamarabb fejezted be az �r�dat.

-         Nincs semmi bajom, csak… csak nem volt t�relmem hozz�juk. – felelte Valeriana �szint�n.

Perselus nem sz�lt semmit, b�r legsz�vesebben megfedte volna kedves�t. Micsoda dolog az, hogy egy tan�r az�rt fejezi be hamarabb a tan�t�st, mert nincs t�relme az �gyetlen di�kokhoz. Term�szetesen � maga is �rzett m�r ilyet, de akkor rendszerint b�ntet�feladatokat osztogatott. Persze Valeriana ments�g��l szolg�lt v�rand�s�ga, hiszen ilyenkor �ltal�ban eln�z�bb az ember. Csendben odal�pett h�t a l�nyhoz. Ekkor vette �szre kez�ben Lucius level�t.

-         Nem engedem, hogy elmenj! – mondta, mintegy folytatva a reggelin�l megkezdett besz�lget�st. Most j�tt csak r�, hogy mi okozta Valeriana rosszkedv�s�g�t.

-         Tudod, hogy nem tehetek m�st! – n�zett Valeriana a f�rfira. – Am�g a Nagy�r ereje nem t�r vissza, nem hiszem, hogy van f�lnival�m.

-         Lucius se kev�sb� vesz�lyes! – agg�dott tov�bb Perselus.

-         Nem hiszem, hogy �rtana nekem! – legyintett Valeriana. - Csak tudn�m, hogy mit akar! Szerinted tud r�lunk?

-         Meglehet – felelte Perselus kurt�n. – Veled megyek!

-         Igaz�n nem sz�ks�ges! Nem lehet tudni, hogy mik�nt reag�lna a megjelen�sedre!

-         Eddig sem �r�ltem, amikor odament�l, de most, hogy tudom a Nagy�r sz�m�ra micsoda kincs lehetsz mint Dumbledore unok�ja, komolyan f�ltelek! – �lelte mag�hoz Perselus a szeretett n�t.

-         Nem lesz semmi baj! Nem hiszem, hogy ez a l�togat�s rosszabb lehetne, mint az eddigiek! – mondta Valeriana saj�t mag�t is megnyugtatva szavaival.

A szombat pedig ugyan csigalass�s�ggal, de el�rkezett. Perselus eg�szen Roxmorts hat�r�ig k�s�rte Valerian�t, ahol agg�dva n�zte, ahogy hoppon�l. Legsz�vesebben azonnal ut�nament volna. Nem volt biztos benne, hogy ezzel j�t tenne, �gy lassan visszas�t�lt a Roxfortba, hogy ott az alagsori szob�ban t�ltse az eg�sz napot.

Valeriana m�r sokszor j�rta meg ezt az utat, �s valah�nyszor k�zeledett a d�szes vaskapu fel�, mindig f�lelem �s bizonytalans�g t�lt�tte meg sz�v�t. G�piesen becs�sztatta kez�t az oroszl�n sz�j�n, majd fogadta a k�man� k�sz�nt�s�t, �s bel�pett a nyikorogva kiny�l� vaskapun.

-         Valami baj van az egyik magzattal? – sz�lt a szobor Valeriana ut�n, aki riadtan kapott pocakj�hoz. Hirtelen esz�be sem jutott az �jszaka, amikor siker�lt f�lrevezetnie a man�t, csak gyermek�re tudott gondolni.

-         �… h�t t�vedtem az ikerterhess�get illet�en. – v�gta ki mag�t gyorsan, amikor r�j�tt, hogy mire is c�loz a man�.

-         �n viszont sohasem szoktam t�vedni! – mondta az s�rt�d�tt szigor�s�ggal.

-         A terhess�g m�giscsak m�s helyzet nem? – pr�b�lkozott Valeriana, mik�zben agytekerv�nyei csak �gy p�r�gtek, hogy �jabb magyar�zatot tal�ljon.

-         Lehet… - gondolkodott el a man�. �gy t�nt siker�lt kell�k�ppen �sszezavarni, amit viszont nem nagyon akart kimutatni. Ink�bb mag�ba roskadva tov�bb eresztette a megk�nnyebb�lten fell�legz� Valerian�t.

Tudta, hogy csak szerencs�j�n m�lt, hogy a man� nem k�tekedett tov�bb, vagy esetleg nem �rtes�tett azonnal ur�t a csalfas�gr�l. Kiss� megk�nnyebb�lve, ugyanakkor fokozott izgalommal l�pkedett a sz�nes avartakar�n a h�z fel�.

Odabent, mint mindig, most is Mimi fogadta, majd kedvesen a szalon fel� kalauzolta.

-         J�l vagy kedvesem? – �lelte �t Narcissa keresztl�ny�t, �s arca mellett cuppantott egyet a leveg�ben.

-         Igen, k�sz�n�m – felelte Valeriana, �s szem�vel keresztapj�t kereste.

-         Lucius is mindj�rt j�n, csak egy kis dolga t�madt. – mondta Narcissa sejtve Valeriana kutakod� tekintet�nek c�lj�t. – Gyere �lj�nk le addig! Mes�lj, hogy viseled a terhess�get? Milyen �rz�s?

Valeriana zavartan k�vette csacsog� keresztanyj�t a kanap�ig, ahol le�ltek egym�s mell�. Narcissa minden apr� r�szletre k�v�ncsi volt, ami a terhess�ggel kapcsolatos testi v�ltoz�sokat jellemezte. Valeriana k�nytelen volt faggat�z� keresztanyj�nak olyan dolgokr�l is besz�lni, amir�l val�sz�n�leg �nsz�nt�b�l senkinek nem mes�lt volna. M�gis igyekezett k�szs�ggel kiel�g�teni Narcissa k�v�ncsis�g�t. Most megint eg�szen k�zel �rezte mag�hoz, �s rem�lte, tal�n ezt kihaszn�lva r�k�rdezhet n�la n�h�ny dologra.

-         K�sz�n�m, hogy seg�tett�l nek�nk keresztany�m! – mondta, amikor v�gre kis leveg�h�z jutott k�t k�rd�s k�z�tt.

-         Nem tudom mir�l besz�lsz! – h�zta ki mag�t Narcissa, arc�ra a k�z�ny �larc�t �ltve.

-         Draco…

-         A fiam meghalt! – hangja szigor� �s rideg volt.

Valeriana kiss� �sszezavarodott. Akkor �jszaka Narcissa olyan m�s volt!

-         B�ntott t�ged? – k�rdezte halkan.

Narcissa nem v�laszolt, �s Valeriana ezt igenl� v�lasznak fogta fel. Sajn�lat fogta el keresztanyj�val szemben. Micsoda �lete lehet egy olyan f�rfi mellett, mint Lucius Malfoy!?

-         El kellett volna j�nn�d! – mondta azt�n, mik�zben keresztanyja �rzelemmentes arc�t figyelte.

-         Nekem az uram mellett a helyem! – igen, ezt Valeriana m�r hallotta egyszer.  De vajon mi van a szavak m�g�tt?

-         Keresztany�m, valamit szeretn�k m�g k�rdezni… - kezdett hozz� Valeriana nehezen.

-         Valeriana! H�t megj�tt�l! – jelent meg a szalonban Lucius, lehetetlenn� t�ve, hogy Valeriana feltegye a sz�m�ra fontos k�rd�st. Hangja most ridegebb volt, mint b�rmikor. Meg sem pr�b�lta kedvess�ggel f�szerezni azt.

-         Keresztap�m! – pattant f�l Valeriana.

Lucius a szok�sos �lel�s helyett tenyer�t Valeriana g�mb�ly�d� pocakj�ra tette, amit b� pul�ver igyekezett eltakarni.

-         Sz�val igaz! – konstat�lta Lucius kutakod� tapint�s�nak eredm�ny�t. – H�nyadik h�napban vagy?

-         A negyedikben – felelte Valeriana, �s �rezte ahogy reszketni kezd. Hat�rozottan rettegett keresztapja kisz�m�thatatlans�g�t�l. Most m�r � is �rezte, amit Perselus mondott: � sem kev�sb� vesz�lyes, mint a Nagy�r.

-         Az is igaz, hogy Perselus Piton az apja? – szegezte Valerian�nak Lucius az �jabb k�rd�st.

-         Igen – felelte halkan f�lve keresztapja reag�l�s�t�l. Fogalma sem volt, hogy ez j�, vagy rossz h�rnek sz�m�t, hiszen tudta, Perselus helyzete bizonytalan a hal�lfal�k k�z�tt.

-         Jobbat is v�laszthatt�l volna! De legal�bb aranyv�r�! - vetette oda Lucius undorral. – Gyer�nk eb�delni!

A k�t n� n�m�n k�vette az eb�dl�be, ahol r�videsen neki is l�ttak az �tkez�snek. Valeriana csak turk�lta az �telt, pedig az �tv�gy�val sohasem volt gond. S�t mi�ta terhes volt, tal�n m�g t�bb �tel befogad�s�ra volt k�pes. Most viszont k�ptelen volt egy falatot is lenyomni a tork�n.

-         Legal�bb elvesz feles�g�l, ha m�r gyereket csin�lt neked? – k�rdezte Lucius k�t falat k�z�tt. Narcissa egy pillanatra rosszall�an n�zett f�rj�re, de azt�n ink�bb elmer�lt a h�s feldarabol�s�ban.

-         Igen – felelte halkan Valeriana. Olyan kellemetlen volt ez a faggat�s!

-        Rem�lem nem v�rj�tok, hogy �ld�somat adjam r�tok! – mondta Lucius g�nyosan, mik�zben sz�j�t �gy h�zta el, mintha citromba harapott volna a finoman f�szerezett rost�lyos helyett.

Valeriana v�lasz helyett ink�bb a sz�j�ba er�ltetett egy darab burgony�t.

-         Nem gondoltam volna, hogy az �regekre buksz! – folytatta Lucius tov�bb k�nozva Valerian�t minden egyes sz�val. – H�t nincsenek fiatalok a k�rnyezetedben, hogy pont ezt a les�llyedt alakot kellett az �gyadba engedned?

-         Szeretem �t! – n�zett most m�r Valeriana keresztapj�ra rem�lve, h�tha siker�l valahogyan v�get vetnie ennek a kegyetlen besz�lget�snek.

-         Val�ban? – h�zta fel szem�ld�k�t hitetlenkedve Lucius.

-         Szedj�l m�g egy kis z�lds�get! – sz�lt k�zbe Narcissa. �t is b�ntotta f�rje rideg viselked�se. – Sok vitaminra van sz�ks�ged!

-         Te m�r csak tudod! Igaz Narcissa? – torkolta le Lucius feles�ge pr�b�lkoz�s�t.

Narcissa �llta f�rje �that� tekintet�t egy darabig, majd �jb�l t�ny�rja fel� fordult. C�lj�t m�gis el�rte: a tov�bbiakban Lucius nem folytatta Valeriana k�nz�s�t.

Az eb�d v�gezt�vel azonban, mint mindig mag�val h�vta keresztl�ny�t a dolgoz�szob�ba. Valeriana m�r furcs�llotta volna, ha nem �gy t�rt�nik. Bel�pett az ismer�s helys�gbe, majd m�r �ppen le�lni k�sz�lt szok�sos hely�re, amikor Lucius p�lcamozdulat�ra az egyik k�nyvespolc kont�rjai elhalv�nyodtak, �s egy lej�rat v�lt l�that�v�.

-         Gyere! – mondta Lucius intve keresztl�ny�nak.

Valeriana f�lve k�vette a f�rfit, hiszen fogalma sem volt hova vezet a csigal�pcs�. Azt viszont m�r megtanulta, hogy Lucius titkainak ritk�n van j� v�ge.

A p�r l�pcs�fok egy folyos�ra vezetett, melyet f�kly�k hossz� sora vil�g�tott meg. Valeriana csendben l�pkedett keresztapja ut�n. Egyik folyos� k�vette a m�sikat. Egy id� ut�n �gy t�nt Valeriana sz�m�ra, mintha m�r j�rt volna erre. Azt�n, amikor hirtelen kanyarral egy �jabb folyos�ra �rtek, m�r tudta is, hogy hol j�rnak.

-         Hova megy�nk keresztap�m? – k�rdezte b�tortalanul. Sz�ve gyorsan vert az izgalomt�l. F�lt, hogy rossz v�ge lesz ennek a kiruccan�snak.

-         Majd megl�tod! – felelte Lucius kurt�n.

Lassan el�rt�k azt a falszakaszt, ahol Draco titkos j�rat�nak ny�l�sa rejtezik. Valeriana test�t hirtelen k�nz� forr�s�g �nt�tte el. Tal�n keresztapja r�j�tt, �s azt akarja megmutatni! Lucius hirtelen megtorpant, �s vele egy�tt a m�r reszket� Valeriana is. F�lve n�zett fel a fel�je fordul� f�rfira. Arca s�padt volt, s a m�g�tte vil�g�t� f�klya  k�s�rteties f�nyt var�zsolt k�r�. Valeriana v�rta, hogy keresztapja felfedi a bej�ratot, kez�t reszketve pocakj�ra tette, mintha meg akarn� v�deni a magzatot a k�vetkez� esem�nyekt�l.

-         Valeriana! Tudod, hogy �gy szeretlek, mintha a l�nyom lenn�l! – mondta Lucius a ny�l�s felt�r�sa helyett. – Ap�d nagyon j� bar�tom volt, �desany�dat pedig �szint�n tiszteltem! Ugye te nem okozn�l akkora f�jdalmat nekik, mint amekkor�t Draco okozott nekem… El�rult �s k�pes volt meglopni! Ne pr�b�lj menteget�zni! Tudod nagyon j�l mir�l besz�lek! – Valeriana elkerekedett szemekkel figyelte keresztapja szavait. – A laborat�riumomba rajtam k�v�l csak � mehet be…Persze azt nem gondoltam volna, hogy k�pes lesz kij�tszani a kapu�r�ket, noha sok mindenre megtan�tottam…Most m�r tudom, hogy nem kellett volna! De volt vele m�g valaki, akit egy b�b�j v�dett, amit v�rand�s any�kra szoktak bocs�tani…

Lucius m�lyen belen�zett Valeriana szemeibe, aki megsemmis�lve hallgatta keresztapja leleplez� v�djait. H�t r�j�tt! Most m�r tudja, hogy Draco �s � volt, aki elrabolta H�b� vir�g�t! �gy �rezte itt a v�g, lebukott. De nem lehet! Nem adhatja meg mag�t! A gyermeknek, aki tenyere alatt pihen mit sem sejtve, m�g sz�ks�ge van r�! Igen, er�snek kell lennie! Erej�t �sszeszedve �llta a k�k szemek ig�zet�t, ahogy hatoltak egyre m�lyebbre keresve f�ltett titkait. De nagyapj�nak igaza volt. Lucius t�nyleg nem volt t�l j�ratos a legilimenci�ban, �gy k�nnyed�n ir�ny�thatta a gondolatmenetet a kedvez� ir�nyba.

Hamarosan el�gedetten szak�totta meg Lucius a szemkontaktust.

-         Az�rt vigy�zz mit csin�lsz! Nehogy t�lz�sba vidd a szereped nagyap�d mellett! – mondta Lucius, mik�zben m�g mindig Valeriana arc�t vizsg�lta. – �s ha m�r Piton k�zel�ben vagy, j� lesz ha r� is figyelsz! Ne kelljen csal�dnunk benned! Most pedig v�rj itt!

Valeriana ideges remeg�ssel figyelte, ahogy Lucius tov�bbhalad a folyos�n. Most m�r biztos volt, hogy nem Draco rejtett j�rata miatt t�rtek le ide m�lyre a f�ld al�. Valerian�nak esz�be jutott, hogy akkor �jszaka miel�tt ism�t bel�ptek volna a titkos folyos�ra, a Nagy�r hangj�t v�lt�k hallani innen nem messze.

L�tta keresztapj�t a folyos� v�g�n egy ajt� m�g�tt elt�nni. Ekkorra m�r �ssze is rak�dtak a kis mozaiklapok fej�ben. A Nagy�rhoz kell mennie! Ez�rt hozta ide keresztapja.

Ezt nem akarta! Annyira szeretett volna elmenek�lni. De j� lett volna tudni, hogy hol is van az a j�rat, �s hogyan lehet megnyitni. Azon kereszt�l k�nny� szerrel elmenek�lhetne! De azt�n esz�be jutottak Perselus szavai: „Soha ne szeg�lj szembe vele!”. Pedig ha most elfutamodna a Nagy�r el�l, akkor az biztosan ezt jelenten�. Most pedig nem csak saj�t maga, hanem a gyermek miatt sem engedhette, hogy gyenges�ge miatt �letbe l�pjen az �tok. V�rt h�t, hogy keresztapja visszat�rjen, �s ura el� vigye.

Nem kellett sok�ig v�rnia. Lucius kim�rt l�ptekkel, szigor� �br�zattal k�zeledett fel�.

-         Gyere! L�tni akar! – mondta, mikor a reszket� s�padt l�ny mell� �rkezett.

Valeriana nem sz�lt, nem k�rdezett semmit, hiszen tudta ki v�r r� odabent. Csendben k�vette keresztapj�t, mik�zben igyekezett felk�sz�lni a r� v�r� l�tv�nyra, �s az �rz�sre, ami mindig kellemetlen�l hatalm�ba ker�tette valah�nyszor a Nagy�r k�zel�ben volt.

Elk�pzelte maga el�tt az aszott arcot, a csontv�zszer� kopony�t, a csontos hossz� ujjakat v�g�n a karom hossz�s�g� k�rm�kkel, �s m�r szinte az orr�ban �rezte az ismer�s kellemetlen b�zt, ami mindig k�r�llengte a sz�rny� testet. Ez volt a Nagy�r, akit�l mindenki rettegett. K�ls�re sz�nalmas volt, de az er� �s a hatalom, ami bel�le �radt megr�misztve al�zatra utas�totta az embert. A szemei, a szemeit�l f�lt Valeriana a legjobban. Szinte a tekintet�vel korb�csolta, utas�totta szolg�it, akik k�szs�ggel teljes�tett�k minden k�v�ns�g�t. Mit is tehettek volna m�st? Ezekkel a szemekkel nem lehet felvenni a harcot! Az ember belsej�be hatolnak, kisz�vj�k a lelket �s az eml�keket, amik az egy�nt egyediv� teszik. De ezt � nem engedheti! Meg van r� a k�pess�ge, csak �lnie kell vele! Rem�lte, hogy a gyenges�g, amit�l Harry t�mad�sa �ta a Nagy�r szenved, majd megk�nny�ti  dolg�t, �s ez a l�togat�s m�gsem lesz olyan vesz�lyes, mint amennyire tart t�le. Sz�m�tott r�, hogy a l�tv�ny val�sz�n�leg nem lesz bar�ts�gosabb, mint kor�bban, hiszen az �tok tal�n testis�g�ben is k�rt tehetett. Egy v�n �s beteg �regemberre sz�m�tott, aki val�sz�n�leg �gynak esve tengeti napjait. Pont ez�rt furcs�llotta, hogy a Nagy�r sz�rny� �llapota ellen�re l�tni �hajtja �t. Elbizonytalan�totta a k�tely.

Nagy leveg�t vett h�t, �s bel�pett az el�tte kit�rt ajt�n. A szoba egyszer� berendez�s� volt, de t�gas.  A fal melletti �gy bevetetten �llt. Szeme a fekhelyr�l a kandall� fel� siklott, ahol a Nagy�r �llt neki h�ttal, fekete k�penyben, melynek csukly�ja fej�t takarta.

Valeriana rosszat sejtett. Tal�n m�g sz�rny�bb �llapotban van, mint sz�m�tott r�? Tal�n az�rt pal�stolja k�lsej�t a s�t�t ruh�zattal? Most m�r mindenre fel volt k�sz�lve. Csendben v�rta, hogy a Nagy�r megforduljon, vagy legal�bb hozz�sz�ljon.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s