53. fejezet

A titok

A Nagy�r lassan megfordult, mik�zben a csukly�t leengedte fej�r�l. Valeriana �gy �rezte menten el�jul. Hirtelen nem is �rtette az eg�szet. A f�rfi, aki vele szemben diadalittas mosollyal r�n�zett, nem a Nagy�r volt, hanem valaki m�s. Egy fiatal, hull�mos barna haj� f�rfi �leter�s termettel. Arca a mark�ns vonalak ellen�re vonz�nak volt mondhat�, a szeme... Valeriana l�legzete elakadt ahogy a f�rfi szemeibe n�zett, �s riadtan kapta el tekintet�t. A szeme… az � szeme…De hogyan lehets�ges ez? A diadalmosoly m�r hangot is adott, ahogy a l�ny viselked�se t�kr�zte a hat�st. A kacaj, ami elhagyta a f�rfi tork�t, Valeriana idegeit borzolta. Ismer�s volt, de mennyire!

-         L�tom meglep�dt�l! – nevetett hangosan tov�bb Voldemort. – Nagyap�d ostoba volt, ha azt hitte egyetlen vir�g elrabl�s�val megakad�lyozhatja zseni�lis tervem! Szerencs�re dr�ga Lucius bar�tom nem csak egy n�v�nyr�l gondoskodott, hiszen nem lehetett tudni, melyik vir�gzik hamarabb. Kiv�l� lett az eredm�ny, nem?

Valeriana sz�hoz sem jutott, nemhogy v�lem�ny�t kifejtse. Egyszerre volt csal�dott, elkeseredett �s d�bbent. Izgatottan kapkodott leveg� ut�n, �s f�lve �llta a k�zeled� tekintetet.

-         �gy hallom a te testedben is zajlik n�mi v�ltoz�s. – tette Voldemort tolakod� tenyer�t Valeriana pocakj�ra, mire az f�lve rezzent �ssze. – Nagyszer�! Kell az ut�np�tl�s! Ugyanakkor egy kicsit v�rhatt�l volna vele, �s ezt Perselus is tudhatta volna!

Hangja szigor� lett, ujjai Valeriana k�t melle k�z�tt eg�szen a nyak�ig v�ndoroltak.

-         Nem � tehet r�la! Az �n hib�m! – magyar�zkodott Valeriana mentve kedves�t a Nagy�r haragja el�l. Teste libab�r�sen megborzongva reag�lt a Nagy�r �rint�s�re.

-         �! Sz�val cs�be h�ztad az �vatlan Pitont! – kacagott fel Voldemort cs�fond�rosan. – Hi�ba, m�r � is �regszik!

A kacag�s abbamaradt, a puha ujjak pedig a l�ny arc�t simogatt�k l�gyan, majd finoman ajka k�r�l k�r�ztek. Valeriana nem mert feln�zni a f�rfi szemeibe, hiszen t�ls�gosan tartott att�l a tekintett�l. Az er� azonban, ami bel�le �radt, m�gnesk�nt vonzotta. A f�lelemmel teli remeg�st valami m�s v�ltotta fel. �lvezte a simogat�st. V�gyott r�, hogy az ujjak finom b�re tov�bbra is �rintkezzen az �v�vel. A f�rfi test�nek melegs�ge lassan az �v�t �rte. L�bai elzsibbadtak, �gy �rezte, mintha lebegne. Kis h�ja volt, hogy nem esett al�ltan a f�rfi karjaiba.

-         K�r hogy nem szeretem a kitaposott �sv�nyt! – engedte le kez�t Voldemort, �s h�tr�bb l�pett.

Valeriana mellkasa csendben zih�lt, ahogy felocs�dott r�vedt �llapot�b�l. Most m�r nem csak Voldemortt�l, hanem saj�t mag�t�l is undorodott.

-         Most menj, �s v�rj! Ne f�lj, majd elj�n a mi id�nk!

Voldemort h�tat ford�tott, Valeriana pedig nesztelen�l t�vozott. Nagyot s�hajtva z�rta be maga m�g�tt az ajt�t. L�bai m�g mindig remegtek, sz�ve hevesen dobogott. B�r�n �rezte m�g mindig a Nagy�r �rint�s�t, �s k�zels�g�t. Kez�t v�gigsim�totta azon az �ton, ahol p�r perccel el�tte a Nagy�r� j�rt. Nem is tudta pontosan mit �rzett, undort vagy v�gyat. Ahogy tudata tisztult, legink�bb f�lelme n�tt. R�d�bbent, hogy a Nagy�r ereje a H�b� vir�g�nak k�sz�nhet�en j�val nagyobb lett, mint kor�bban volt. Ki tudja, legy�zhet�-e egy�ltal�n!

Gondolataiba mer�lve k�vette keresztapj�t vissza a dolgoz�szob�ba, ahol Lucius m�g n�h�ny k�rd�st tett fel a Rend tev�kenys�g�vel kapcsolatban, �s pr�b�lta faggatni arr�l is, hogy tud-e valamit Dracor�l. Valeriana azonban alig tudott odafigyelni keresztapja szavaira, mert egyfolyt�ban a nagy�rn�l tett l�togat�sa j�rt a fej�ben.

Nem sokkal k�s�bb pedig m�r odakint volt, hogy a hirtelen t�madt sz�lben �jra maga m�g�tt tudhassa az �p�letet �s lak�it. F�z�san fogta �ssze kab�tj�t, �s kicsit megg�rnyedve pr�b�lta arc�t v�deni a szem�be csap� sz�lt�l.

M�r a s�r� fasorral �vezett �ton j�rt, amikor szemben egy fekete ruh�s alakot pillantott meg. Sz�lt�l k�nnyez� szemein kereszt�l pr�b�lta kivenni az alakot, aki egyre gyorsabb l�p�sekkel k�zeledett fel�.

-         Perselus! – mondta halkan, majd siet�sen, szinte szaladva ment a f�rfi fel�. – Mit keresel itt?

-         Nem tudtam t�tlen�l �lni, amikor…

-         A Nagy�r… - n�zett fel Valeriana a f�rfira, mik�zben ujjai a fel�je ny�jtott kezeket szorongatta.

-         Tudom! A Jegy �jra �l�nken l�that�! – mondta Perselus, �s hogy megvigasztalja az izgatott l�nyt, �v�n �t�lelte test�t.

Nem sokkal k�s�bb Valeriana az igazgat�i szoba meleg�ben �cs�rg�tt g�z�lg� te�t tartalmaz� b�gr�t szorongatva kez�ben. Mik�zben nagyapja �s Perselus izgatottan lest�k szav�t, igyekezett rendezni mag�ban a t�rt�nteket.

-         Mindennek v�ge! Hi�ba hoztuk el �let�nket kock�ztatva H�b� vir�g�t! – kezdett hozz� nehezen Valeriana. – Keresztap�m birtok�ban volt ezen k�v�l m�g egy.

-         Teh�t m�ssal is k�sz�ttetett – vonta le k�vetkeztet�st csendben Perselus.

-         M�ssal is? – n�zett Valeriana k�rd�n a f�rfira.

-         Amit Dracoval elhoztatok, azt �n nemes�tettem. – Perselus arca b�nb�natot �s sz�gyent t�kr�z�tt. – Megismerem a form�j�r�l…

-         Te? – d�bbent meg m�g jobban Valeriana, �s nagyapj�ra n�zett, aki l�that�an tiszt�ban volt m�r ezzel.

-         Mire �szbe kaptam, hogy micsoda er�t adok ezzel a Nagy�rnak, m�r k�s� volt…- mondta Perselus sz�razon, �s gondosan ker�lte a l�ny tekintet�t.

-         Voldemort teh�t visszanyerte erej�t… - v�gott k�zbe Dumbledore. �rezte, hogy a f�rfinak milyen neh�z lehet err�l besz�lnie.

-         Igen! – kapta el tekintet�t Valeriana Perselusr�l. – Megv�ltozott! Fiatal, er�s, j�k�p�…

-         J�k�p�? – h�zta fel szem�ld�k�t Perselus. Sokszor tal�lkozott m�r Voldemorttal, de mindent el tudott volna mondani r�la, csak azt nem, hogy j�k�p�.

-         H�t… sz�val… olyan, mint egy norm�lis harmincas f�rfi… - ny�gte Valeriana zavartan. – A H�b� vir�ga megfiatal�totta. Gondolom �gy n�zhetett ki harminc�ves kor�ban. Barna hull�mos haja van, fiatal r�nctalan a b�re, egyenes a tart�sa, a keze puha �s meleg…

-         Hozz�d ny�lt? - szak�totta  f�lbe Perselus Valeriana t�ls�gosan is r�szletes besz�mol�j�t. Furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. M�r maga sem tudta, hogy a Nagy�r, mint a vil�g egyik legnagyobb m�gusak�nt, vagy mint fiatal f�rfi jelent nagyobb vesz�lyt sz�mukra.

-         Nem! Vagyis… igen. –hebegett Valeriana. – De nem b�ntott!

Valeriana les�t�tte szem�t, �s �rezte ahogy arca elpirul. Csak egyszer �szhatn� meg e n�lk�l! Perselust ez pedig m�g ink�bb nem nyugtatta meg, mint ahogy Dumbledore-t sem, de egyik sem akart err�l tov�bb besz�lni a m�sik el�tt.

-         Azt hiszem est�re s�rg�sen �ssze kell h�vni a Rendet. – t�rte meg a r�vid k�nos csendet Dumbledore. – �n pedig addig bemegyek a miniszt�riumba is. �rtes�teni kell mindenkit! Aggaszt, hogy Voldemort mi�rt tartotta fontosnak, hogy mi is els� k�zb�l �rtes�lj�nk megv�ltozott �llapot�r�l… Mindig is kisz�m�thatatlan volt, de most v�gk�pp nem �rtem.

-         Val�sz�n�leg r�videsen �sszeh�vja h� alattval�it. – mondta Perselus elgondolkodva. – Megpr�b�lok valamit megtudni.

-         H�t m�r megint kezd�dik! – esett k�ts�gbe Valeriana, hiszen csak most tudatosult benne igaz�n, hogy mit is jelent majd sz�mukra a megv�ltozott helyzet. M�r el�re l�tta a reggeli �js�gcikkekben megjelen� r�mh�reket, a di�kok agg�d� arcait, �s a mag�nyos est�ket, amit majd Perselus n�lk�l kell elt�ltenie, mik�zben f�lve agg�dik �rte.

-         Nem kezd�dik, hanem folytat�dik! – l�pett Perselus Valeriana mell�, �s nyugtat�lag v�ll�ra tette a kez�t. – Tudtuk, hogy csak id�leges lesz a csend.

H�t persze hogy tudt�k, de milyen neh�z vele szemben�zni!

Valeriana este Perselus �s nagyapja tan�cs�ra ez�ttal nem ment el a Rend gy�l�s�re. Mivel nem volt kedve se Remussal, se Mordonnal tal�lkozni, na meg a t�bbi tagnak magyar�zkodni �llapot�r�l, �gy sz�vesen elfogadta a javaslatot. Vacsora ut�n a szob�j�ba ment Nick k�s�ret�ben, aki nagy nehezen r�vehet� lett, hogy az alagsori folyos�kat is l�togassa.

El�sz�r megpr�b�lt lefek�dni, hogy sz�t fogadva az �rte agg�d� f�rfiaknak pihenjen, de k�ptelen volt elaludni. Nem tudta kiverni fej�b�l a keresztapja h�z�ban t�rt�nteket. �jra �s �jra �t�lte a pillanatot, ahogy a Nagy�r meg�rintette, ahogy r�n�zett �s besz�lt hozz�. Pr�b�lta kiverni fej�b�l, de k�ptelen volt. Megijedt mag�t�l, �s az �rz�st�l. Mit tett vele?! Eddig, amikor a Nagy�rra gondolt, mindig undor fogta el. Megborzongott valah�nyszor megjelent szeme el�tt aszott, visszatasz�t� teste, ha felelevenedett t�lvil�gi hangja �s az �regs�g rothad� b�ze. Most pedig… Nem! Nem gondolhat r� �gy, mint egy f�rfira, m�g ha �gy megv�ltozott is! � akkor is ugyanaz az elvetem�lt gyilkos, aki mindenen �s mindenkin �tg�zolva a vil�g f�l�tti uralomra t�rekszik. B�rmilyen fiatal �s j�k�p�, akkor is � az a m�gus, aki Mardek�r Malaz�r nev�ben meg akarja tisztogatni a var�zsl�t�rsadalmat a nem tisztav�r� tagjait�l. Nem tekinthet r� m�sk�nt, mint legnagyobb ellens�g�re, mint fogvatart�j�ra, akihez a r�gi �tok szorosan hozz�f�zi.

Le�lt a nagy fotelba, �s olyan sok�ig merengett ott, hogy v�g�l elszenderedett. Arra  �bredt fel, hogy f�zik. Feln�zett a falon d�szelg� �sr�gi �r�ra, �s meglep�dve tapasztalta, hogy vagy egy �r�t aludt �gy �lve. Perselus pedig m�g nem volt sehol. H�ta elg�mberedett, nehezen �llt fel, majd �tment a h�l�szob�ba, hogy �gyba b�jjon.

A meleg paplan j�l es�en �lelte k�r�l, de m�r teljesen m�s �lel�sre �s m�s melegs�gre v�gyott. Csendben fek�dt a s�t�t szob�ban, �s v�rt f�lelve. Nem sok�ra hallotta az ajt� csuk�d�s�t �s Perselus halk l�pteit.  A f�rfi �vatos volt, hiszen nem akarta fel�breszteni alv� kedves�t. Lassan, minden mozzanat�ra figyelve fek�dt be az �gyba, de alighogy elhelyezkedett, m�ris �rezte a mellkasa k�r� fon�d� kart, �s v�ll�n a l�ny fej�t.

-         Azt hittem, hogy alszol – lehelt egy cs�kot az �ll�t csiklandoz� hajzuhatagra.

-         V�rtalak – s�hajtotta Valeriana, mik�zben a f�rfi mellkas�t simogatta. – Mindenki ott volt?

-         Igen, azt hiszem majdnem mindenki.

-         Thonks? – k�rdezte Valeriana f�lve. Tudta, hogy a n� �llapota l�nyegesen javult, de az utols� h�rek szerint m�g mindig a Szent Mung�ban volt.

-         Lupin azt mondja, hogy m�r sokkal jobban van, �s tegnap vitte haza. Rendbe fog j�nni. Ne agg�dj, �s ne hib�ztasd magad!

Valeriana nem sz�lt t�bbet, csak csendben hallgatta a f�rfi sz�vver�s�t. Perselust azonban m�g mindig egy dolog foglalkoztatta.

-         Valeriana, mi t�rt�nt a Nagy�rn�l? – k�rdezte �vatosan hossz� csend ut�n.

-         M�r elmondtam! – nyitotta ki szem�t Valeriana, ami �ppen lecsuk�dni k�sz�lt.

Perselus nem tudta hogyan faggassa tov�bb a l�nyt an�lk�l, hogy megb�ntan�. �rezte, hogy valami megv�ltozott, de f�lt m�g tal�lgatni is, hogy mi. A Nagy�r eddig is k�pes volt az emberek elm�j�be bef�rk�zni, �s most hogy ereje j�val nagyobb, mint valaha is volt, m�g kev�sb� okozhat ez neh�zs�get sz�m�ra.

-         Nem engedlek oda m�g egyszer egyed�l. – mondta elt�k�lten, �s mindk�t karj�val  mag�hoz szor�totta a meleg testet.

-         Nem akarok t�bbet oda menni! – suttogta Valeriana, �s j�les�en simult bele az �lel�sbe.

Perselusnak ezek a szavak mindent el�rultak. F�jt az �rz�s, amit sejt�sei keltettek. Csak rem�lte, hogy a napok begy�gy�tj�k Valeriana lelk�n ejtett sebeket.

Szerencs�re val�ban �gy t�rt�nt, �s ahogy teltek a napok Valeriana visszanyerte r�gi �nmag�t. Siker�lt hely�re tenni mag�ban a t�rt�nteket, �s legink�bb a Nagy�r zsarnoki gonoszs�g�t, ami megv�ltozott k�lseje ellen�re m�g mindig benne lakozott.

A napok teltek egym�s ut�n b�k�ben, mint addig. Miut�n pontosan tudt�k, hogy csak id� k�rd�se, hogy a Nagy�r prib�kjei megint sorozatban lecsapnak �ldozataikra, lestek minden gyan�s megmozdul�st. Azonban nagy csod�lkoz�sukra, nem t�rt�nt semmi. A nagy csend t�ls�gosan is aggaszt� kezdett lenni, ugyanakkor a b�ke, ami k�r�llengte az iskol�t is, megnyugtat� volt.

A di�kok a tanul�son k�v�l a Roxfort falai k�z�tt kialakul� kis csal�dot is figyelemmel k�vett�k. Legink�bb az�rt, mert mindenki sz�m�ra szokatlan volt m�g a gondolata is annak, hogy a mindig rideg, �s visszatasz�t� modor� f�rfinak esetleg �rz�sei lehetnek, amit egy olyan fiatal n� mint Valeriana ak�r viszonozni is k�pes. Perselus ugyanis igyekezett ugyan�gy viselkedni, mint kor�bban. Egyed�l Valerian�nak szentelte minden kedvess�g�t, aki ez�rt rendk�v�l h�l�s volt, b�r �rezte, hogy k�rnyezete nem �rti mit is szeret ebben a mogorva f�rfiban.

A kis j�vev�ny pedig egyre b�trabb n�veked�snek indult, �s Valeriana m�r nem is igyekezett leplezni g�mb�ly�d� pocakj�t. Perselus pedig atyai b�szkes�ggel k�vette nyomon asszonya �llapot�t.

November elej�re az id�j�r�s a kor�bbi kellemes �szb�l szinte hirtelen gyorsas�ggal t�lbe ment �t. A szokatlan hideg, �s a viharos er�ss�g� sz�l megnehez�tette a k�zelg� kviddics meccsre a felk�sz�l�st, de a soron k�vetkez� Holl�h�t �s Mardek�r t�retlen elsz�nts�ggal k�sz�lt a h�tv�gi �sszecsap�sra.

Valeriana �llapot�ra val� tekintettel ez�ttal igazoltan maradt t�vol a p�ly�t�l, amit term�szetesen cseppet sem b�nt. Perselus viszont k�nytelen volt mag�ra hagyni kedves�t, hiszen m�gis csak a saj�t h�za csapata volt az egyik k�zd�f�l.

Valeriana elhat�rozta, hogy a m�rk�z�s ideje alatt dolgozatjav�t�ssal fogja m�latni az id�t. Le�lt h�t a sz�pen faragott �r�asztal m�g�, �s nekil�tott a mindig kellemetlen feladatnak. M�g a m�sodik dolgozat v�g�ig sem �rt el, amikor kopog�st hallott az ajt� fel�l. Igencsak meglep�d�tt, hiszen tudta, hogy ez az ajt� kintr�l rejtve van, senki nem l�thatja.

Letette a penn�t, �s k�v�ncsis�ga az ajt�hoz vezette. B�tortalanul nyitotta ki, �s riadtan vette �szre Perselus dolgoz�szob�ja el�tt �csorg� Dracot.

-         Te mit keresel itt? – k�rdezte szinte sikkantva, mire a sz�ke fi� meglep�dve p�rd�lt meg.

-         T�ged! – felelte Draco. Szeme egyb�l Valeriana pocakj�ra siklott, �s sz�ja mosolyra h�z�dott a l�tv�nyt�l. – Nah�t, ez a Piton!

-         Megl�thattak volna! – hagyta figyelmen k�v�l Valeriana a g�nyos megjegyz�st.

-         Ugyan m�r! Rajtad k�v�l mindenki a lel�t�kon fagyoskodik.

-         Akkor is! Gyere! – mondta Valeriana, �s p�lc�j�t v�gigh�zta a z�ld falisz�nyegen, ami azonnal ajt�v� v�ltozott, hogy gyorsan bel�phessenek rajta.

-         F�! – n�zett k�r�l Draco odabent. – M�g sohasem j�rtam itt.

-         Val�sz�n�leg most sem fog ujjongani Perselus, ha megl�t itt t�ged. – szidalmazta tov�bb Valeriana a fi�t. – Hogy jutott eszedbe, hogy ide gyere?

-         Besz�lnem kell veled, �s biztos voltam, hogy a meccs alatt mindenki h�zon k�v�l lesz. Mivel igen rossz id� van, rem�ltem, hogy egy �llapotos kismama nem teszi ki mag�t ennek. Szerencs�re Weasley rendszeresen besz�mol anyj�nak mindenr�l, ami az iskol�ban t�rt�nik, �gy azt hiszem el�g j�l vagyok inform�lva. – mosolygott sz�lesen Draco. – Rendesen led�bbentem, amikor megtudtam, hogy Pitont�l vagy terhes…

-         Az�rt j�tt�l, hogy ezt elmondjad? – szak�totta f�lbe Valeriana s�rt�d�tten.

-         Nem. Persze hogy nem! – mondta Draco, �s arca hirtelen elkomolyodott. – M�r alig v�rtam, hogy m�dom legyen err�l besz�lni veled. Az�ta az �jszaka �ta sokat gondolkodtam arr�l, amiket any�m mondott nek�nk. Nekem �gy t�nt, mintha te t�bbet �rtett�l volna abb�l a zagyvas�gb�l, amit �sszehordott. Sok�ig nem is tulajdon�tottam neki nagy jelent�s�get, de csak nem hagyott nyugodni…Te �rtetted amiket mondott, ugye?

Valeriana elgondolkodva n�zett a k�k szemekbe, amik t�relmetlen�l lest�k v�lasz�t. Tudta, hogy egyszer Draco is meg fogja tudni az igazs�got sz�rmaz�s�r�l, de arra nem sz�m�tott, hogy � lesz, aki majd felvil�gos�tja.

-         �lj le Draco! – mondta halkan, �s megv�rta am�g a fi� le�l az egyik ablak el�tti sz�kre, majd maga is helyet foglalt t�le nem messze.

Lassan, megfontoltan keresett szavakkal mondta el a fi�nak azokat a t�nyeket, amikr�l � tud. Mikor befejezte t�nyfelt�r� mes�j�t, hirtelen csend lett. Draco nem sz�lt semmit, csak gondolataiba mer�lve b�mult maga el�. Neh�z volt megem�szteni a hallottakat. Ugyan anyj�val az elt�n�se el�tti id�ben nem volt �ppen felh�tlen a kapcsolata, m�gis megr�zta, hogy az a n�, akit eddig �desanyj�nak tekintett, nem a v�rszerinti anyja.

-         Azt is tudod, hogy ki az igazi any�m? – n�zett Draco hossz� csend ut�n Valerian�ra.

-         Nem – mondta Valeriana a fi� f�jdalmas szemeibe.

-         Any�m, vagyis akit eddig annak hittem, akkor �jszaka, amikor utolj�ra tal�lkoztunk, nagyon furcsa dolgokat mondott…

-         Keresztany�m az ut�bbi id�ben sokszor besz�lt zavarosan. Nagyon megviselte hal�lod h�re. Igaz�n �desany�dk�nt nevelt fel, �s szeretett t�ged!

Draco h�l�san fogadta kereszttestv�re szavait. Pillanatnyilag nehezen is tudott m�sk�nt gondolni Narciss�ra, mint �desanyj�ra.

-         � pedig tudja, hogy ki a v�rszerinti any�m. Eml�kszel mit mondott? A v�r, ami az ereinkben folyik…Tal�n van valami rokons�g k�z�tt�nk? Ap�dnak volt l�nytestv�re?

-          Nem tudok r�la, b�r tulajdonk�ppen senkit sem ismerek a papa csal�dj�b�l, �s mama sem mes�lt r�luk. – n�zett Valeriana megr�k�ny�dve a hangosan gondolkod� fi�ra. � maga m�r megszokta, hogy keresztanyja n�ha k�l�n�sen besz�l, �gy ennek a kijelent�s�nek sem tulajdon�tott akkor nagy jelent�s�get.

-          �s any�dnak? – pr�b�lt Draco tov�bb kutakodni a megold�s fel�.

-          Neki nem volt testv�re.

-          Akkor nem tudom. – s�hajtott csal�dottan Draco. – Lehet, hogy m�gis megzavarodott any�m elm�je?

-          �desany�d sok mindenen ment m�r kereszt�l…- pr�b�lta Valeriana nyugtatni a fi�t.

-          Akkor is! Addig nem nyugszom, am�g nem der�tem ki, ki is az igazi any�m! Tal�n m�g �l, �s felkereshetn�m!

-          Draco, tizenh�t �v telt el az�ta…

-          Igen! – csillant fel azt�n Draco szeme. – Dobby biztosan tudja! � mindent tudott ap�m dolgair�l. Az�rt is volt olyan d�h�s, amikor Potter miatt elvesz�tette �t!

-          Dobby? – h�zta f�l szem�ld�k�t Valeriana csod�lkozva.

-          Igen. Tudom, hogy itt van, mert egyszer tal�lkoztam vele v�letlen�l a konyh�ban. Az�ta is ker�l, mert f�l t�lem… De �t kell megk�rdezn�nk! R�d biztosan hallgat! – Draco szeme csak �gy csillogott a rem�nyteli izgatotts�gt�l.

-          H�t, az nem biztos. Egyszer pr�b�ltam k�rdezni �t a r�gi dolgokr�l, de nem j�rtam sikerrel. T�ls�gosan tart �desap�d haragj�t�l.

-          Hiszen m�r nem a gazd�ja!

-          Tudom, de hi�ba mondogattam neki.

-          Akkor is meg kell pr�b�lnunk!

Valeriana r�vid ideig gondolkodott. Eml�kezett r�, Dobby mennyire rettegett b�rmit is elmondani r�gi gazd�j�r�l. A k�v�ncsis�g viszont m�r �t is hajtotta, �s titkon rem�lte, hogy ha siker�lne a kis man�t jobb bel�t�sra t�r�teni, akkor tal�n � is megtudhat valamit a sz�leir�l, legink�bb �desapja hal�l�nak el�zm�nyeir�l.

- J�l van – mondta v�g�l, majd vett egy nagy leveg�t, �s egy csettint�s ut�n m�r h�vta is a man�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s