55. fejezet

A nagy nap

A p�r nap, ami elv�lasztotta  a h�t v�g�t�l, kiv�telesen rendk�v�l gyorsan telt el, mert a t�li sz�net k�zeledt�vel Valeriana egyre t�bb dolgozatot �ratott szeg�ny di�kokkal. Persze a kijav�tatlan irom�nyok azt�n magasan tornyosultak a d�szes �r�asztalon, amit Perselus kegyesen �tengedett neki. A f�rfi pedig ak�rh�nyszor elment a m�retes kupacot tartalmaz� asztal mellett, rosszall�an jegyezte meg, hogy nem lehet a v�gtelens�gig elod�zni a kijav�t�sukat. V�g�l Valeriana egyik d�lut�n neki�llt, �s f�raszt� munka eredm�nyek�nt m�snap est�re v�gzett az utols� dolgozattal is. Akkor pedig megfogadta, hogy ebben a tan�vben egyetlen di�kkal sem �rat t�bbet.

Ahogy k�zeledett a szombat reggel, egyre izgatottabb lett, amit val�sz�n�leg a pocakban rejtez� kis �let is �rz�kelt, �s ennek nyilv�nval� jel�t is mutatta. Valeriana nem gy�zte simogatva nyugtatgatni a fick�ndoz� magzatot.

Az utols� pillanatban m�g esz�be jutott, hogy Draconak �gy tudna �r�met szerezni, ha Hermion�t is mag�val vinn�. �gy elk�rte nagyapj�t�l h�tv�g�re a l�nyt, aki h�l�san fogadta el az invit�l�st.

Mivel a ny�r folyam�n Hermione is letette a hoppon�l�si vizsg�t, nem okozott probl�m�t a k�zleked�s. Szombat reggel a megbesz�lt id�ben mindketten nagy izgalommal v�rt�k az igen furcsa kin�zet� h�z ajtaja el�tt, hogy Mrs. Weasley kinyissa azt.

Zavartan l�ptek be mindketten a lelkesen csacsog� n� ut�n. Hermione, aki m�r t�bbsz�r j�rt az Od�ban, ugyanolyan zavarban volt, mint tan�rn�je, hiszen mostani l�togat�sa teljesen m�s term�szet� volt, mint ezel�tt.

Valeriana alig tudott k�r�ln�zni a kiss� zs�folt lak�sban, m�ris gyors l�ptek trappol�s�t lehetett hallani, aminek okoz�ja hamarosan meg is jelent el�tt�k.

-         Sziasztok! – �llt meg el�tt�k Draco izgalomt�l kipirult arccal. Mivel Valeriana el�z� nap k�ld�tt level�ben meg�rta, hogy Hermione is vele j�n, nem �rte meglepet�s, amikor megl�tta  a l�nyt.

-         Na kedvesem, akkor l�ssunk egyb�l munk�hoz, mert holnapra v�gezn�nk kell! – mondta Mrs. Weasley, akinek figyelm�t nem ker�lte el a k�t fiatal k�z�tt elm�ly�lt szemkontaktus.

Draco t�tov�n l�pett Hermione el�, �s megfogta kez�t, a l�ny pedig elpirulva mosolygott fel r�. Ha valaki olyan n�zte volna �ket, aki nem tud a kapcsolatukr�l, akkor azt hihette volna, hogy szerelm�k m�g csak most bimb�dzik. Pedig ezen m�r r�g t�l voltak! M�gis most, ennyi id� ut�n furcsa volt �gy �llni egym�ssal szemben, �jra �rezni azt, amit akkor �reztek. A tekintet, az �rint�s a r�gi volt, m�gis egy kicsit �j. �gy mustr�lgatt�k egym�st, mintha most l�tt�k volna a m�sikat el�sz�r.

-         El�k�sz�tettem t�bb divatlapot, �s azt hiszem n�h�ny megfelel�t is tal�ltam, csak ki kellene v�lasztani a legjobbat! – karolt bele most m�r Mrs. Weasley a megk�v�lten �ll� Valeri�n�ba, �s a nappali fel� r�ngatta, mik�zben h�trasz�lt a fiataloknak. – Menjetek, leveg�zzetek egy kicsit kedvesk�im!

Valeriana n�m�n k�vette a hat�rozott asszonys�got, aki m�ris k�nyelembe helyezve �t, le�ltette a kanap�ra. M�g arra is volt gondja, hogy p�rn�kkal t�massza meg h�t�t, b�rmennyire is tiltakozott ellene.

Ezut�n val�ban t�bb divatlapot is nyomott a kez�be, amik r�mesebbn�l r�mesebb menyasszonyi ruh�kat tartalmaztak. Amikor Valeriana titokban megn�zte az �js�gok �vsz�m�t, m�r r� is j�tt, hogy mi�rt. A foly�iratok ugyanis mind legal�bb h�sz�vesek voltak. 

Valeriana zavartan mosolygott egy-egy javaslatra, �s megborzongott, amikor elk�pzelte mag�t az egyes ruh�kban. Egyre jobban tiszt�ba lett vele, ha nem akar ezek k�z�l valamelyikben d�szelegni a saj�t esk�v�j�n, akkor �szint�n kell besz�lnie a t�ls�gosan is lelkes n�vel.

-         Mrs. Weasley…

-         Mondtam, hogy sz�l�ts csak Mollynak, mint mindenki! – mosolygott vissza a n�, �s hangosan lapozott egyet a megs�rgult �js�gban.

-         Sz�val… Molly, �n �gy gondoltam, hogy nem menyasszonyi ruh�ban esk�dn�k… - Valeriana azonnal elnyelte mondanival�j�nak v�g�t, mert a n� �gy els�padt, hogy azt hitte, menten el�jul.

Ezut�n pedig olyan v�delmi sz�noklatot tartott a menyasszonyi ruh�k fontoss�g�r�l, hogy Valeriana k�nytelen-kelletlen elfogadta, hogy tervezzenek egy�tt egy olyan ruh�t, amiben � is j�l �rzi mag�t.

A tervez�s nem volt t�l k�nny�, mert mindketten m�st akartak, de most m�r Valeriana igyekezett nem engedni az akaratos n�nek. V�g�l mire elj�tt az eb�d ideje, megsz�letett a m�.

-         Na, akkor pihenj�nk egyet! – mondta Mrs. Weasley el�gedetten fels�hajtva az elk�sz�lt tervet az asztalra let�ve. – Sz�lj k�rlek Draconak �s Hermion�nak, hogy j�jjenek eb�delni!

Valeriana feje m�r kis� zsongott vend�gl�t�ja t�lzott ny�zsg�s�t�l, �gy boldogan l�pett ki a leveg�re. Az id� m�r hetek �ta nem volt annyira kellemes, mint ezen a novemberi szombaton. A magasan j�r� Nap kellemesen meleg�tette �t kab�tj�t.

Ahogy egyre k�zelebb ker�lt a nem messze �ll� fiatalokhoz, m�r l�tta, s�t hallotta is, hogy azok ketten nem csak �llnak egyszer�en, hanem hangosan veszekednek. Valeriana el sem tudta k�pzelni, hogy min tudnak azok ketten �gy �sszeveszni, amikor kilenc h�napja csak egyszer, egy pillanatra tal�lkoztak. M�r kezdett agg�dni, hogy tal�n m�gsem kellett volna csak �gy, saj�t szak�ll�ra mag�val hozni a l�nyt. Lehet, hogy megv�ltoztak ez id� alatt az �rz�seik?

Azonban, ahogy �szrevett�k a k�zeled� n�t, abbahagyt�k a veszeked�st, �s egym�sba karolva, mosolyogva n�ztek r�. Valeriana megnyugodott, de az�rt sok�ig nem tudta kiverni fej�b�l a l�tottakat.

A gyorsan elfogyasztott eb�d ut�n Mrs. Weasley azonnal munk�hoz l�tott. Draco �s Hermione egy darabig m�g a konyh�ban pusmogott, majd felvonultak az emeletre Valeriana sz�r�s tekintet�nek k�s�ret�ben.

-         H�t, igen! El�g szokatlan p�ros! – mondta Mrs. Weasley, akinek figyelm�t nem ker�lte el a ruha szab�sa k�zben sem Valeriana agg�d� arckifejez�se. – Mindig �gy gondoltam, hogy Hermione vagy Ront, vagy Harryt fogja v�lasztani… De egy Malfoy! Most persze m�r l�tom, hogy Draco mennyire m�s, mint az apja, �s m�r tudom is, hogy mi�rt. Az emberek �gy gondolj�k, hogy csak a neveltet�s sz�m�t, pedig ez nem �gy van! Az a meghat�roz�, amit sz�leinkt�l, nagysz�leinkt�l �r�kl�nk!

Valeriana csendben hallgatta a n�t, aki szorgosan vagdosta a finom anyagot megfelel� darabokra. Teli gyomorral kicsit el�lmosodva k�vette a mozdulatokat, m�g a hangok m�r csak eg�szen tomp�n jutottak el agy�ig. Gondolatban nagyon messze j�rt. Egyszer a m�ltban, sz�leit pr�b�lta elk�pzelni, m�sszor pedig a j�v�t k�mlelte azon t�prengve, hogy az � gyermeke vajon milyen tulajdons�gokat fog �r�k�lni kett�j�kt�l.

Egy id� ut�n arra eszm�lt fel, hogy Mrs. Weasley m�r t�m�t v�ltott, �s valamelyik sz�l�s�t r�szletezi nagy pontoss�ggal. Ez a t�ma �jb�l �rdekelni kezdte Valerian�t, �s csak �gy itta a m�r t�vel, c�rn�val dolgoz� n� szavait. Mire Ron sz�let�s�nek k�r�lm�nyeit ecsetelte, Valeriana m�r komolyan tartani kezdett att�l a napt�l, amikor majd neki kell vil�gra hoznia gyermek�t. V�g�l rem�lte, hogy a pici min�l tov�bb odabent akar majd maradni.

A vacsora kellemesen telt  el. Mr. Weasley is meg�rkezett, hogy a vend�gekkel egy�tt t�lthesse az est�t. A k�t fiatal pedig m�r teljesen felold�dott, �s ugyan t�bbsz�r villantottak szerelmes pillant�st egym�s fel�, k�nnyed besz�lget�sbe elegyedtek  vend�gl�t�ikkal �s Valerian�val.

Mrs. Weasley ragaszkodott hozz�, hogy Valeriana kor�n �gyba ker�lj�n, mondv�n, hogy egy v�rand�s n�nek sokkal t�bb pihen�sre van sz�ks�ge. Hermion�val az ikrek szob�j�ba lett elsz�ll�solva. Csak mikor lefek�dt a meleg�t� b�b�jjal kellemess� tett �gyba, �rezte a megmagyar�zhatatlan f�radts�got, hiszen eg�sz nap nem csin�lt semmi k�l�n�set.

M�r majdnem elaludt, amikor a m�sik oldalon fekv� Hermione v�ratlanul megsz�lalt.

-         Tan�rn� k�rdezhetek valamit?

-         H�t persze! – v�gta r� Valeriana �lmosan.

-         Milyen az els� alkalom?

Valeriana szemei elkerekedtek. Csak rem�lni tudta, hogy a k�rd�s m�g�tt teljesen m�s rejtezik, mint amire � gondol.

-         Mi… milyen els� alkalomra gondolsz? – k�rdezte f�lve, �s m�r pr�b�lta mag�ban megfogalmazni a kit�r� v�laszt.

-         H�t, amikor egy fi�, meg egy l�ny… tudja…! – magyar�zkodott Hermione.

A s�t�tben szerencs�re egyik�k elv�r�s�d� arca sem l�tszott.

-         Nem hiszem, hogy �n lenn�k a legalkalmasabb szem�ly arra, hogy felvil�gos�tson! – pr�b�lkozott Valeriana, h�tha elt�r�theti a l�nyt k�v�ncsi sz�nd�k�t�l.

-         Any��k is mindig kit�r� v�laszt adtak, ha err�l k�rdez�sk�dtem, most pedig r�ad�sul nagyon messze vannak. – mondta Hermione, hangj�val noszogatva tan�rn�j�t az egy�ttm�k�d�sre.

-         Tal�n Draco er�sk�dik? – k�rdezte Valeriana n�v�rk�nt, anyak�nt �s agg�d� tan�rn�k�nt egyszerre.

-         Nem…csak…�n…sz�val…h�t…A tan�rn� mikor volt el�sz�r fi�val? – b�kte ki Hermione a hat�rozott k�rd�st, ami igencsak meglepte a m�sik �gyon hirtelen fel�l� n�t.

Valeriana t�r�k�l�sbe h�zta fel l�bait, kez�t pocakj�ra tette. Szem�vel megpr�b�lta az enyhe f�nyn�l kivenni Hermione arc�t. Most hirtelen �gy �rezte, mintha m�r nem is tan�tv�nya, hanem mint bar�tn�je fek�dne a l�ny vele szemben k�ny�k�re t�maszkodva.

-         Azt hiszem k�r�lbel�l annyi lehettem, mint te most. – felelte kis tanakod�s ut�n.

-         �s, milyen volt? – csillant fel Hermione szeme.

-         Nem hagyott bennem m�ly nyomokat… - eml�kezett vissza Valeriana elm�l�zva. – �letem els� �s egyetlen h�zibulij�n voltam. Azt hittem ez is hozz� tartozik… Most m�r tudom, hogy jobb lett volna olyan fi�val, akit igaz�n szeretek…

-         Parvati azt mondja, hogy el�sz�r nagyon f�j. – igyekezett Hermione tov�bbi r�szleteket is kiszedni az �vatosan megny�l� tan�rn�b�l.

Valeriana csod�lkozva n�zett Hermione sziluettj�re. Ezekre a l�nyokra m�g sohasem gondolt �gy, mint �rett n�kre. Pedig h�t testileg val�ban k�zel j�rtak a feln�ttek �retts�g�hez. De lelkileg? Olyan fiatalok, olyan gyerekek m�g!

-         T�nyleg f�j? – k�rdezett �jb�l Hermione, miut�n nem kapott v�laszt erre a roppant fontos k�rd�sre.

-         Igen – felelte �szint�n Valeriana. – De ez a f�jdalom csod�latos tud lenni, ha nagyon szereted a m�sikat, �s � is viszont. Ha � figyelmes �s k�m�letes, mindez megsz�p�lhet, �s nem a f�jdalom lesz, ami legink�bb megmarad benned.

Hermione csendben hallgatta, �s rakt�rozta el mag�ban tan�rn�je szavait.

-         Ne hamarkodj�tok el! – tette m�g mondanival�j�hoz Valeriana.

Tan�rn� �s di�k, akkor este bar�tn�kk� v�ltak, �s b�r l�tsz�lag Hermione nyert ebb�l t�bbet, m�gis Valeriana sz�m�ra jelentett rendk�v�l sokat.

M�snap a ruha m�r eb�d el�tt elk�sz�lt egy kis var�zslat, �s Mrs. Weasley szorgos kezeinek k�sz�nhet�en. Amikor Valeriana felvette, �s meg�llt a sz�l�i h�l�szoba hatalmas t�kre el�tt, m�r egy�ltal�n nem b�nta meg, hogy engedte mag�t r�besz�lni. A finom selyemb�l k�sz�lt ruha mell alatt enyh�n b�v�lve rejtette a g�mb�ly� pocakot szinte annyira, hogy idegen tal�n nem is sejthette volna titk�t. H�mzett csipk�b�l k�sz�lt ujja k�rbe�lelte karj�t. Egyszer�en csod�latosnak tal�lta a ruh�t, �s m�r alig v�rta, hogy ott �llhasson benne Perselus mellett.

Az egy h�t nagyon lassan telt el. A ruh�t pedig csak eml�kezet�ben pr�b�lta feleleven�teni, mert Mrs. Weasley nem engedte ki kezei k�z�l, nehogy a leend� f�rj esetleg megl�ssa azt.

Az esk�v�i szertart�st hossz� tanakod�s ut�n a Roxfort egyik d�szterm�be tervezt�k. Ugyanis ez a hely t�nt egyed�l  a legsemlegesebbnek, �s a legbiztons�gosabbnak. Ezen a szombaton volt a Kar�csonyi sz�netet megel�z� roxmortsi h�tv�ge, �gy a szertart�s ideje alatt igen kev�s di�k tart�zkodott az �p�letben. A terembe pedig csak a megh�vott vend�gek l�phettek be. Azok sor�ba pedig n�h�ny rendi tag, �s a tan�r tartozott. M�g Daniel is ott �lt az egyik sorban, �s v�rakozott a t�bbiekkel egy�tt.

M�r f�l �ra is eltelt a ki�rt id�pont �ta, �s a fiatal p�r m�g nem volt sehol. Egy id� ut�n mindenki feszengeni kezdett, �s egym�st k�rdezgett�k tal�lgatva, hogy hol lehetnek. Miut�n m�g az eb�dn�l is l�tt�k mindkett�t, v�gk�pp nem �rtett�k a dolgot.

A legidegesebb m�gis Dumbledore szob�j�ban fel-al� j�rk�l� Valeriana volt. Eb�d ut�n l�tta utolj�ra Perselust, amikor mindketten elindultak, hogy k�l�n-k�l�n felk�sz�ljenek a nagy pillanatra. Valeriana l�tta a f�rfin mennyire izgatott, de ezzel � maga is ugyan�gy volt, �gy k�l�n�sebb jelent�s�get ennek akkor nem tulajdon�tott.

-         Nem tal�ljuk sehol! – l�pett be az irod�ba Dumbledore.

-         Nem t�nhetett el csak �gy az esk�v�je napj�n! – csattant fel agg�dva Mrs. Weasley, aki nem gy�zte megnyugtatni az izgatott mennyasszonyt.

-         Lehet, hogy meggondolta mag�t…- adott hangot Valeriana legnagyobb aggodalm�nak.

-         Ez nem vallana r�! – mondta Dumbledore �szinte meggy�z�d�ssel.

-         Lehet, hogy valami baja t�rt�nt? – t�rdelte kez�t Valeriana tov�bb.

-         Mondott valamit? El kellett mennie valahova? – k�rdezte a semmivel sem kev�sb� agg�d� igazgat�.

-         Lement � is �t�lt�zni… Gondolod, hogy nincs a Roxfort ter�let�n? – n�zett Valeriana f�lve nagyapja szemeibe.

-         Att�l tartok, hogy �gy van – felelte Dumbledore.

-         Mi�rt ment el pont most? – gondolkodott el Valeriana, �s az egyik ablakhoz l�pett.

Len�zett az �res parkra, ami a november v�gi komor �gbolt alatt meglehet�sen sz�rk�nek �s kop�rnak t�nt. Mit nem adna most, ha megpillanthatn� Perselus s�t�t k�peny�t a park v�g�ben k�zeledni! De nem volt ott senki. �resen t�tongott fenyeget�en figyelmeztetve, hogy mag�ra maradt. Itt �ll menyasszonyi ruh�ban, a v�leg�ny pedig nincs sehol! Egy�ltal�n nem �gy k�pzelte el az esk�v�j�t!

-         Dumbledore professzor! – szak�totta meg Lupin hirtelen megsz�lal� hangja keser� gondolatait.

Az ablakt�l elfordulva megpillantotta a f�rfi fej�t lebegni a kandall�ban.

-         Professzor �r! – sz�lt ism�t Lupin. – Megj�tt, �s �nnel szeretne besz�lni!

-         J�l van? – l�pett Valeriana eg�szen k�zel a t�zh�z, �gy hogy Lupin ijedten h�tr�lt egy kicsit.

-         Igen – felelte a f�rfi, de ker�lte a l�ny tekintet�t.

-         Megyek m�ris Remus! – mondta Dumbledore, �s kisietett az ajt�n. Vele egy�tt Lupin lebeg� feje is elt�nt.

-         M�gis meggondolta mag�t! – fakadt ki elkeseredetten Valeriana.

-         Nyugodj meg kedvesem! – �lelte �t Mrs. Weasley a m�r zokog� l�nyt. – A v�g�n m�g elmos�dik az arcodon a fest�k!

-         Nem kellek neki! – zokogott tov�bb Valeriana.

-         Nem hiszem, hogy err�l van sz�! – pr�b�lta a v�r�s haj� n� tov�bb vigasztalni.

-         Akkor mi�rt nagyap�val akar besz�lni?

-         Biztosan meg van r� az oka!

Valeriana csak csendben s�rt tov�bb Mrs. Weasley v�ll�n, alaposan el�ztatva annak hatalmas vir�gokkal d�sz�tett selyemruh�j�t.

-         Valeriana, Molly, gyertek! V�runk titeket! – jelent meg �jb�l Lupin feje a t�zben, mire a k�t n� riadtan v�lt el egym�st�l.

-         Perselus? – n�zett Valeriana k�nnyes szemeivel a f�rfira.

-         Itt �ll k�szen a cerem�ni�ra! – felelte Lupin, �s m�r el is t�nt.

-    Na l�tod kedvesem! – csacsogott megk�nnyebb�lve Mrs. Weasley. - Mondtam, hogy minden rendben lesz! Gyere menj�nk, mert a v�leg�ny v�r r�d!  

Mrs. Weasley megigaz�totta Valeriana haj�t, ruh�j�t, majd �vatosan egy zsebkend�vel megt�r�lgette arc�t. V�g�l egy sz�les mosollyal pr�b�lt a l�nyba lelket �nteni.

Valeriana m�r annyiszor megtette az utat az emeletr�l a  f�ldszintig, most m�gis v�gtelen�l hossz�nak t�nt az �t. Mikor meg�rkeztek a teremhez, melynek ajtaja gy�ny�r�s�ges vir�gokkal volt feld�sz�tve, hirtelen megtorpant, �s a kis csokr�t szorongatva vett egy nagy leveg�t. Ahogy kiny�lt az ajt�, �gy �rezte sz�ve majd kiugrik a hely�r�l. De igaz�n akkor dermesztette meg az izgalom, amikor a teremben �l� t�rsas�g �sszes tekintet�t mag�n �rezte.

Ha Mr. Weasley nem l�p hozz�, hogy mosolyogva karj�t ny�jtsa, val�sz�n�leg k�ptelen lett volna egy l�p�st is megtenni. �gy viszont a f�rfiba karolva elindult a k�t oldalt sorakoz� padok k�z�tt, melyekben megannyi k�v�ncsi szemp�r figyelte minden mozdulat�t. Olyan zavarban volt, hogy csak idegesen kapta tekintet�t hol egyik, hol m�sik ir�nyba, m�g v�g�l megtal�lta az egyetlen biztons�got ny�jt� pontot: Perselus h�vogat� szem�t. Boldogan mer�lt el a f�rfi tekintet�ben. A k�lvil�g megsz�nt sz�m�ra, csak �t l�tta. Mr. Weasley odak�s�rte hozz�, majd �tny�jtotta neki, mint a  f�ldkereks�g legcsod�latosabb kincs�t.

Perselus pedig val�ban �gy �rezte. A l�ny, aki m�r sz�mtalanszor elb�v�lte egyszer�, term�szetes sz�ps�g�vel, most ebben a t�k�letes ruh�ban szinte angyali volt. Egy angyal, aki csod�t m�velt eddigi komor �let�vel. Bearanyozta minden napj�t, most pedig ott hordja sz�ve alatt a legnagyobb kincset, amit ember alkothat.

Ahogy megfogta a h�v�s kezeket, �rezte  az izgatott remeg�st �s gyenges�get. Finoman megszor�totta a v�kony ujjakat, hogy b�ztassa, hogy jelezze k�szen �ll az �let�t �sszek�tni vele �r�kre. Egym�s tekintet�ben elmer�lve, szinte csak a t�volb�l �rz�kelt�k Dumbledore szavait, aki boldogan vezette le az esk�v�i szertart�st. Akkor eszm�ltek csak fel, amikor a gy�r�t egym�s ujj�ra h�zt�k, �s egy fot�s lelkesen kattintgatott, hogy ezt a csod�latos �s felejthetetlen pillanatot meg�r�k�tse a j�v� sz�m�ra. Az els� hitvesi cs�k boldogan csattant el k�z�tt�k, de miut�n Perselus a k�bulatb�l mag�hoz t�rve szembes�lt az �ket k�r�lvev� kisebb t�meggel, m�r zavartan n�zett k�r�l, �s fogadta a j�k�v�ns�gokat.

Az ifj� h�zasokat elv�lasztotta egym�st�l a gratul�l�k sora. Mindenki szokatlanul sz�v�lyes volt. �gy t�nt, az esk�v�i �ld�s mindenki lelk�re j� hat�ssal volt.

Valeriana sz�m�ra nagy boldogs�got jelentett Lupin bocs�natk�r�se, �s Daniel gratul�ci�ja. �gy �rezte v�gre rendez�dtek a dolgok, �s tal�n visszakapta bar�tait is.

Mrs. Weasley a szertart�s ut�n k�nnyes szemmel szorongatta meg Valerian�t, �s egy bor�t�kot nyomott a kez�be.

-         Majd k�s�bb bontsd ki! – mondta, mik�zben Valeriana hosszasan tanulm�nyozta a  felad� n�lk�li bor�t�kot.

A nagy zsong�s ut�n az ifj� h�zasok megk�nnyebb�lve vonultak le az alagsori lakoszt�lyba, miel�tt a roxmortsi kimen�n l�v� di�kok visszasz�lling�zn�nak.

-         Nos Mrs. Piton, mivel szeretn� t�lteni h�zass�g�nak els� �r�it? – k�rdezte Perselus a l�ny kezeit szorongatva, miut�n bel�ptek a m�r f�lhom�lyba burkol�dz� helys�gbe.

-         Nagyon sok �tletem van, �s mindegyik kapcsolatos Mr. Pitonnal! – mosolygott fel a f�rfira Valeriana is, aki �gy �rezte, m�g sohasem volt ennyire boldog.

-         Nos, mi lenne, ha a legkellemesebb elfoglalts�ggal kezden�nk? – k�rdezte Perselus, �s hosszan cs�kolgatta a h�vogat� b�rsonyos nyakat.

Valeriana fej�t kicsit h�trabillentve adott szabad utat a f�rfi ajkainak, aminek minden egyes �rint�s�re kellemes bizserg�s futott v�gig a gerinc�n, majd a l�b�n eg�szen a talp�ig.

Tulajdonk�ppen reggel �ta nem v�ltozott semmi, kiv�ve azt a k�z�sen kiejtett sz�t, �s az ujjaikon csillog� gy�r�ket, most m�gis �gy �lelt�k egym�st, mintha el�sz�r tenn�k. Kapcsolatuk ilyen magas fok� megpecs�tel�se kellemes �rz�st �s biztons�got keltett mindkett�j�kben.

Perselus leh�zta a ruha cipz�rj�t, mire az k�nnyed�n lecsusszant a feh�r v�llakr�l. A kellemes illat, ami k�r�llengte a l�nyt, �s a puha b�r m�g t�bb cs�kot k�vetelt a f�rfit�l. H�n �h�tott aj�nd�kk�nt csomagolta ki Valerian�t a ruh�b�l, mely megadva mag�t a padl�n landolt az ujj�ban rejtez� lev�llel egy�tt.

-         Ez micsoda? – hajolt le �rte Perselus, majd hosszan tanulm�nyozta a felad� �s c�mz�s n�lk�li bor�t�kot.

-         Csak Molly adta! – mondta Valeriana, akit most cseppet sem �rdekelt a lev�l tartalma, ink�bb folytat�st k�vetelt a tekintete. – Biztosan j�k�v�ns�gok, �s h�zass�gi tan�csok vannak benne. Hiszen ismered… Majd k�s�bb elolvasom.

Azzal egy mozdulattal kikapta a f�rfi kez�b�l a levelet, �s eleg�nsan ledobta el�z� hely�re. A feh�r ruh�n landolt megpihenve, �s ott v�rta, hogy v�gre felnyiss�k. Pedig bizony arra v�rhatott, mert amit a n� akart, azt meg is kapta. Az a k�zel egy �rai v�rakoz�s k�telyekkel sz�v�ben most engesztel�st k�v�nt, �s a f�rfi meg is adta.

-         Megv�rakoztatt�l Perselus Piton! – mondta Valeriana nem sokkal k�s�bb a f�rfi mellkas�n pihegve.

-         Sajn�lom…

-         Hol volt�l? – tette fel Valeriana a k�rd�st, amit Perselus csak rem�lt, hogy nem fog megtenni.

-         Nem �rdekes! – felelte, �s az el�z� kellemes percekb�l alig �bredez� agya most vill�msebesen kezdett cik�zni, hogy a megfelel� v�laszt megtal�lja.

-         Nem �rdekes? – emelte meg Valeriana a fej�t, szem�t s�rt�d�tt d�hvel villogtatva a f�rfira. – Az esk�v�nket k�sted le! Mit gondolsz, mit �reztem?!

-         Mondtam, hogy sajn�lom! – csusszant ki Perselus az �gyb�l, �s nyugalmat mag�ra er�ltetve �lt�zk�dni kezdett.

-         Hol volt�l? – k�rdezte Valeriana �jb�l, nem t�g�tva a t�m�t�l.

Perselus nem sz�lt semmit, csak csendben �lt�z�tt tov�bb, amivel a l�nyt csak m�g jobban feld�h�tette. Valeriana is kib�jt az �gyb�l, �s megfelel� ruhadarab ut�n kutatott.

-         Mi�rt nem v�laszolsz? – k�rdezte, mik�zben egy hossz�, b� pul�vert h�zott �t a nyak�n. – Egyszer azt mondtad, hogy nem alapozhatjuk a kapcsolatunkat bizalmatlans�gra. Eml�kszel?

Perselus ujjai megtorpantak k�t gomb k�z�tt, fej�t megemelte, �s a kipirosodott arcra n�zett. Milyen gy�ny�r�? Hogy szomor�thatn� el? Hogy szeghetn� kedv�t ezen a rendk�v�l fontos napon.

-         A Nagy�rn�l j�rtam – mondta sz�razon, �s arca nem mutatott semmilyen �rzelmet.

-         A Nagy�rn�l? De mi�rt? – Valeriana hangj�ban az aggodalom �pp�gy kicsengett, mint a csod�lkoz�s.

-         Gratul�lt a h�zass�gunkhoz – hazudta Perselus kegyesen, hiszen nem tehetett m�st.

-         Csak ennyi?

-         Igen - felelte Perselus, �s hogy arc�n ne kelljen tov�bb uralkodnia, mag�hoz h�zta ifj� feles�g�t.

Nem akarta, �s nem is tudta elmondani azt, ami az � sz�v�t nyomta. Persze � mindig is sejtette, hogy erre lehet sz�m�tani, hiszen ez�rt tartott a gyermekv�llal�st�l. Valeriana sohasem akart ezzel szemben�zni, sohasem fogadta el. Most pedig m�r t�l nagy a magzat, �s az igazat megvallva, m�r � sem lenne k�pes eldobni mag�t�l csak az�rt, hogy meg�vja az �tokt�l. Milyen �nz� ember a sz�l�, aki gyermek�t tulajdonak�nt kezeli! Meghat�rozza �let�t an�lk�l, hogy m�s es�lyt biztos�thatna sz�m�ra! Ennek �ldozata lett annak idej�n Valeriana, most pedig az � gyermek�k is. Sz�v�t mardosta a f�jdalom, ha arra gondolt, hogy az az �rtatlan kis magzat m�g csak nem is sejtheti mi v�r r�. A Nagy�r sz�m�t r�, �s nem mulasztotta el az ap�t figyelmeztetni a sz�vets�gre, ami a hal�lfal�kat k�telezi gyermek�kkel kapcsolatban. Perselus tudta, hogy a gyerek addig van biztons�gban, am�g anyja m�he �vja. Csak abban rem�nykedett, hogy m�g vil�graj�vetele el�tt siker�l megt�rni valahogyan a Nagy�r hatalm�t.

Valeriana �pp�gy gondolataiba mer�lt, mint a h�t�t cir�gat� f�rfi. Sejtette, hogy Perselus m�g mindig titkol valamit, de mivel a Nagy�rral kapcsolatban legut�bb � sem volt igaz�n �szinte, ink�bb nem feszegette tov�bb a t�m�t.

-         Nem vagy �hes? – t�rte meg Perselus a csendet. Rem�lte, hogy a mindig j� �tv�gy� kismama kiz�kkenthet� lesz elm�l�z�s�b�l.

Nem t�vedett. Valeriana boldogan fogadta el az �tletet, hogy valami vacsoraf�l�t k�rjenek a man�kt�l. A k�z�s vacsor�n egyik�knek sem volt kedve r�szt venni, hiszen ezt az est�t csak kettesben akart�k elt�lteni.

Miut�n Valeriana egy szokny�t is mag�ra vett, kimentek a nappaliba, ahol egy gy�ny�r�en feld�sz�tett, minden f�ldi j�t�l roskadoz� asztal v�rt r�juk. Az egyik t�ny�r el�tt, egy kis c�dula �llt. Valeriana egyb�l felismerte rajta nagyapja cirkalmas bet�it. K�t sz� �llt csak rajta:
                           „ Sok boldogs�got!”

Ez a k�t sz� melegs�ggel t�lt�tte el, �s eml�keztetve az aznapi esem�nyekre visszaadta a boldogs�got, amit a kimondott  „igen”-ek �ta �rzett.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s