57. fejezet

Csal�di idill

Reggeli ut�n k�nyelmesen k�sz�l�dtek. Valeriana �sszepakolta azokat az apr� aj�nd�kokat, amit a Weasley-csal�dnak �s Draconak sz�nt, azt�n  izgatottan v�rta, hogy v�gre induljanak. Perselus azonban addig h�zta az id�t, ameddig csak b�rta. Neki egy�ltal�n nem volt kedve ehhez a l�togat�shoz annak ellen�re, hogy tudta l�nyegesen kellemesebb t�rsas�g v�rt r�juk az Od�ban, mint amilyen a Malfoy-k�ria falai k�z�tt volt. Elveivel azonban er�sen �tk�z�tt a t�ny, hogy di�kjaival fog egy�tt vacsor�zni. R�ad�sul pont egy m�sik h�z, m�ghozz� a Griffend�l tagjaival! Elfogadta, hogy Valeriana j� viszonyt alak�tott ki vel�k, de � igyekezett tov�bbra is t�l�k t�vol maradni.

Kicsit rossz kedvvel l�pett h�t be az Od�ba feles�ge oldal�n, akinek kedv��rt megpr�b�lt kedvesen visszamosolyogni az �ket ny�jasan k�sz�nt� v�r�s haj� n�re.

A h�zba l�pve kellemes illat csapta meg orr�t. A feny�, a s�lt pulyka �s a m�zeskal�cs illat�nak kever�ke meghitt otthon meleg�t var�zsolta sz�v�be. El�z� nap is �rezte ezeket az illatokat, l�tta a feld�sz�tett f�t, m�gis itt minden m�s volt. A fiatalok izgatott ny�zsg�se, a mosolyg� arcok �s a szeretet egy�rtelm� megnyilv�nul�sai egy gy�ny�r� vil�gba cseppentette. Egy vil�gba, amiben m�g soha nem volt r�sze.

M�g sohasem l�tott ennyire �zl�stelen�l feld�sz�tett kar�csonyf�t, m�gis csod�lattal n�zett fel r�. L�tszott, hogy szeretettel �s odafigyel�ssel �lt�ztett�k kar�csonyi pomp�ba a lak�s m�reteihez k�pest t�ls�gosan nagy feny�t. A legt�bb d�sz valamelyik gyerek �ltal k�sz�lt, amit k�s�bb a gondos anya b�v�lt meg, hogy valamilyen produkci�t ny�jtva m�g �rt�kesebb �ke legyen a f�nak. Az egyik egyfolyt�ban forgott, a m�sik t�z percenk�nt csilingelt, de volt olyan is, ami folyamatosan sz�nes szikr�kat sz�rt.

Mrs. Weasley lelkesen mes�lte el mindegyik d�szecske t�rt�net�t, amikor �szrevette, hogy vend�gei szeme megakadt rajtuk.

Miut�n mindenki �dv�z�lte az �jonnan �rkez�ket, a fiatalok igyekeztek sz�tsz�ledni, egyr�szt mert t�l sokan voltak egyszerre a nem igaz�n m�retes als� szinten, m�sr�szt �gy gondolt�k, hogy Perselus fancsali k�p�b�l ennyi is b�ven el�g volt. Ronon k�v�l a t�bbi Weasley-fi� is otthon tart�zkodott egyt�l egyig. Mrs.Weasley Perselus riadt arc�t megl�tva k�z�lte, hogy id�sebb fiai csak eb�dig maradnak. Perselus megk�nnyebb�lve vette tudom�sul ezt az apr� inform�ci�t, b�r �t nem is annyira  a feln�tt Weasley-k zavart�k, mint ink�bb tan�tv�nyai.

Miut�n a legt�bben elt�ntek az emeleten, Mr.Weasley-vel f�lrevonult a konyh�ba besz�lgetni. A h�z asszonya is vel�k tartott, hiszen az eb�d utols� f�zisait m�g be kellett fejeznie.

Valeriana pedig Dracot k�zen fogva le�lt a d�szekt�l roskadoz� kar�csonyfa k�zel�be.

-         Ezt neked hoztam – ny�jtott �t egy f�nyk�palbumot a mellette elhelyezked� fi�nak.

-         K�sz�n�m, de �n…- kezdte Draco zavartan.

-         Te m�r odaadtad a leg�rt�kesebb aj�nd�kot, amit valaha is kaptam! – mosolygott Valeriana, �s izgatottan leste, ahogy a fi� t�tov�n felnyitja az album bor�t�j�t, ami alatt �desanyja mosolygott vissza r�.

Draco feln�zett testv�r�re. Nem tudta mit mondjon. Sokat jelentett sz�m�ra ez a k�p, de nem akart t�l �rzelg�snek t�nni, ink�bb tov�bblapozott. Nem volt benne sok k�p, de mindegyiken �desanyjuk volt l�that�.

-         Azt akartam, hogy neked is legyen k�ped r�la, ha m�r a gy�r�t visszaadtad nekem. – mondta Valeriana a fej�t lefel� l�gat� fi�nak.

-         Az a gy�r� t�ged illet, �s ma m�r sz�gyellem, hogy akkor elloptam. – mondta Draco, �s v�gre fel�nezett.

-         Akartam is k�rdezni, hogy mikor vetted el a szob�mb�l? – kapott a t�m�n Valeriana.

-         Mi�rt? – k�rdezett vissza Draco gyanakodva.

-         Tudni szeretn�m!

-         R�gen! – felelt nagy nehezen Draco. Valeriana j�l l�tta arc�n, hogy a v�lasz m�g�tt m�s igazs�g bujk�l.

-         Az�ta magadn�l hordtad?

-         M�r te is kezded? – csattant f�l �lesen Draco.

-         Nem akarom, hogy �r�lts�get csin�lj! – n�zett Valeriana agg�dva a nyugtalan fi�ra.

-         Feln�tt f�rfi vagyok! Senki nem sz�lhat bele, hogy mit csin�lok!

-         Visszament�l a k�ri�ba? – k�rdezte egyenesen Valeriana sejtve, hogy most r�tapintott az igazs�gra.

-         El�g volt v�gighallgatnom a f�rjed okoskod�s�t! – pattant f�l s�rt�d�tten Draco. – Unom m�r, hogy mindenki mindent jobban tud, mint �n, hogy mindig arra kell v�rnom mit mondanak m�sok, �s csak azt tehetem, semmi m�st!

-         Draco! – sz�lt m�g Valeriana az elviharz� fi� ut�n, de m�r hi�ba.

A heves sz�v�lt�s v�g�re pedig a konyh�ban �l�k is felfigyeltek. Perselus, aki �gy helyezkedett el, hogy �lt�b�l j�l megfigyelhesse a k�t testv�rt, most k�rd�n n�zett Valerian�ra. Szemeib�l f�lelmet olvasott ki. Odament hozz�, hogy megtudja mi b�ntja.

-         Draco! – kiab�lt a l�pcs�n felfel� cs�rtet� fi� ut�n Mrs.Weasley k�t teli t�llal egyens�lyozva. – Ha m�r f�lm�sz, sz�lj mindenkinek, hogy k�szen van az eb�d. �r�ln�k, ha seg�ten�nek t�lalni!

Draco elt�nt az emeleten, majd r�videsen t�bb l�b trappol�sa keltett hangzavart a h�zban.

-         Mi t�rt�nt? – haszn�lta ki az �tmeneti zsivajt Perselus.

-         Azt hiszem igazad volt! – mondta Valeriana, mik�zben fel�llt a fotelb�l. – Visszament a k�ri�ba!

-         Tudtam! �s nem csak ez aggaszt! – n�zett Perselus a nagy asztal k�r�l s�rg� fiatalokra. – T�ls�gosan j�ban van a fi�kkal!

-         Az mi�rt baj? – k�rdezte csod�lkozva Valeriana, �s � is a t�lal�kat figyelte, de � semmi k�l�n�set nem vett �szre rajtuk.

-         Professzor �r! J�jjenek, foglaljanak helyet! – l�pett oda hozz�juk mosolyogva Percy.

Perselus a Weasley-fi�k k�z�l tal�n �t kedvelte legkev�sb�. T�rtet� modora mindig fesz�lyezte, de tal�n csak az�rt, mert t�ls�gosan is eml�keztetette gyermekkori �nmag�ra. Sz�j�t �sszeszor�tva h�zta el, majd a besz�lget�st felf�ggesztve k�vette a fi�t �s Valerian�t az �tkez�asztal fel�, ami a szokatlan nagy t�ras�g kedv��rt ny�jt� b�b�jon esett �t.

Sz�p lassan mindenki elfoglalta hely�t, �s nekil�ttak az �tkez�snek. Mrs. Weasley igaz�n mindent megtett, hogy a k�l�nf�le fog�sok k�z�l. A t�bb fog�sos eb�d j�csk�n eltel�tette a buzg�n falatoz�kat, ez�rt eb�d ut�n �gy d�nt�ttek, hogy egy kis s�ta mindenkinek j�t fog tenni.

Bill, Charley �s Percy nem tartott vel�k, de �gy is sz�p kis csapatot alkotva indultak eg�szs�g�gyi s�t�jukra. A naps�t�sben tal�n szebbnek t�nt a t�j, mint �ltal�ban m�skor, de az igazat megvallva a kis dombokkal k�rbevett t�rs�gben nem volt semmi figyelemrem�lt�. Valeriana m�gis �gy legeltette szem�t a kop�r mez�n, mintha egy gy�ny�r� parkban s�t�ln�nak. A kellemes t�rsas�g elfeledtette minden gondj�t, m�g az el�z� nap kellemetlens�gei is t�volinak t�ntek. Egy csal�d meleg hangulat�t �rezte maga k�r�l. Egy olyan hangulatot, amiben gyerekkora �ta nem lehetett r�sze. Nagy �lvezettel besz�lgetett mindenkivel a hossz�ra ny�lt gyalogl�s alatt, �s boldogan tapasztalta, hogy m�g Perselusnak is siker�lt n�mik�ppen old�dnia. Val�ban �t is mag�val ragadta a Weasley-csal�d kellemes kisug�rz�sa, �s Valeriana lep�d�tt meg a legjobban, amikor este a vend�gl�t�k r�vid unszol�s�ra  beleegyezett, hogy ott maradjanak �jszak�ra. Ennek oka t�bbek k�z�tt az volt, hogy Mr. Weasley m�snapra egy kis f�rfimulats�got �g�rt neki, �s a fi�knak. Azt, hogy ez mit is jelent  ugyan titokzatosan elhallgatta, de �gy t�nt Perselus pontosan tudta, mit �rt a csal�df� igazi f�rfimulats�gon. Valeriana oldal�t furdalta  a k�v�ncsis�g, de r�vid pr�b�lkoz�s ut�n feladta a k�rdez�sk�d�st. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy m�g tov�bb �lvezheti a csal�d kellemes melegs�g�t, �s teljesen mindegy volt, hogy milyen titokzatos program miatt maradnak m�g egy napra.

Este a vacsora ut�n mindenki megtal�lta a maga mulats�g�t. Harry �s Ron var�zsl�sakkot j�tszott, Mr. Weasley apr�s�tem�nyt r�gcs�lva figyelte j�t�kukat, �s �gy t�nt, mindig annak a fi�nak szurkolt, akinek �ppen l�pnie kellett. Az ikrek egy furcsa k�rtyaj�t�kot �ztek. A t�ras�g h�rom n� tagja pedig a nagy kanap�n �cs�r�gve csacsogott vid�man. Valeriana lelkesen hallgatta Hermione besz�mol�it nemr�gen sz�letett unoka�ccs�r�l. Ezek a mes�k sokkal biztat�bbak voltak, mint Mrs. Weasley kor�bbi elbesz�l�sei. Mik�zben figyelte Hermione szavait, tekintete t�bbsz�r a f�lrevonultan t�rsalg� Draco �s Perselus kett�se fel� siklott. El sem tudta k�pzelni, hogy azok ketten, mir�l is tudnak ilyen kitart�an besz�lni. A d�lel�tti �sszesz�lalkoz�suk �ta nem igen sz�ltak egym�shoz, �gy kicsit f�lt�kenyen figyelte �ket.

A szob�k feloszt�sa ut�n felvonultak az emeletre, hogy elfoglalj�k azokat. Valeriana �s Perselus a sz�l�k szob�j�t kapt�k b�rmennyire tiltakoztak az ellen, hogy azok ilyen �ldozatot hozzanak. Valeriana �llapot�ra hivatkozva azonban ragaszkodtak hozz�, hogy elfogadj�k a h�z legk�nyelmesebbnek t�n� szob�j�t.

A sz�l�i �gyban Valeriana egy darabig sz�tlanul fek�dt a vajs�rt�l el�lmosod� f�rfi mellett, de azt�n nem b�rta meg�llni, hogy ne k�rdezze meg, ami foglalkoztatta.

-         Mir�l besz�ltetek Dracoval?

-         Hm? – k�rdezte Perselus f�l�lomban. Olyan f�radtnak �rezte mag�t, hogy m�r nehez�re esett odafigyelni a hangok �rtelm�re.

-         Mir�l besz�lgettetek Dracoval? – ism�telte meg a k�rd�st Valeriana lassan, tagolva.

-         Nem �rdekes! Semmi k�l�n�sr�l! – motyogta a f�rfi, �s sejtve, hogy feles�ge majd nem �ri be ennyivel, megpr�b�lta fel�breszteni alv�shoz k�sz�l�d� zsibbadt agy�t.

-         Csak azt ne mondd, hogy az id�j�r�sr�l besz�lgetettek ilyen hosszan! – mondta Valeriana s�rt�d�tten. Bosszantotta f�rje k�z�ny�ss�ge, amikor � annyira agg�dik a fi��rt.

-         Valeriana, olyan k�s� van! – pr�b�lkozott Perselus, �s oldal�ra fordult arccal feles�ge  fel�. Ahogy r�snyire nyitotta szem�t, l�tta, hogy Valeriana m�r h�t�t az �gy t�ml�j�hoz t�masztott p�rn�nak d�ntve egyenes h�ttal �l mellette. G�mb�ly� pocakja �ppen arc�val szemben magasodott. – Pihenned kellene!

-         Nem vagyok f�radt! – v�gta oda Valeriana durc�san. – Valamit titkolsz el�lem Dracoval kapcsolatban! Csin�lt valamit? Tal�n megint szervezkedik? Ugye megtiltottad neki!?

-         Malfoynak megtiltani valamit? – h�zta el a sz�j�t kis mosolyra Perselus.

-         Sz�val eltal�ltam! – s�hajtott Valeriana. – Te is tudod, hogy a Nagy�r hatalma most m�g nagyobb, mint kor�bban! Meg kell akad�lyoznunk! Meg sem pr�b�ltad lebesz�lni arr�l, hogy mag�nakci�kat szervezzen?

-         Nem.

-         Nem? – h�kkent meg Valeriana felh�borodva. – Mi�rt nem?

-         Mert nem err�l besz�lgett�nk.

A nyugodt v�laszok sora egyre jobban feld�h�tette Valerian�t.

-         Akkor mir�l?

-         Ez csak r�nk tartozik!

-         Draco az �cs�m! Jogom van tudni, ha valami baj van vele!

-         Nem mondom, hogy nincs vele probl�ma, de…

-         Na ugye! Tudtam, hogy valami baj van! – kapott Valeriana a szavakon.

-        … de err�l nem tudok t�bbet, mint te magad! – fejezte be megkezdett mondat�t Perselus kicsit t�relmetlen�l.

Valeriana p�r percig csendben maradt, amit Perselus �gy �rt�kelt, hogy tal�n v�gre befejezte a faggat�z�st.

-         Mi�rt nem alszol? – k�rdezte, miut�n hi�ba v�rta, hogy fej�t ism�t a p�rn�ra tegye.

-         Mi az, ami csak r�tok, kett�t�kre tartozik, �s �n, mint feles�g �s testv�r nem tudhatok? – k�rdezte Valeriana v�lasz helyett.

Perselus t�relme egyre fogyott. Aludni szeretett volna, �s egy�bk�nt is  mindig nehezen viselte, ha k�rd�sek keresztt�z�ben kellett �llnia.

-         Fogamz�sg�tl�-b�b�j ut�n �rdekl�d�tt. – mondta h�t, hogy v�get vessen a faggat�snak.

-         Tess�k? – Valeriana hi�ba kapott v�laszt, ez egy�ltal�n nem el�g�tette ki. Hirtelen azt sem tudta, hogy Perselus igazat mond, vagy csak az�rt tal�lta ezt ki, hogy v�gre valami v�lasszal megnyugtassa �t.

-         Granger is issza a tulip�nfa vir�g�nak kivonat�t, �s �cs�d biztosra akar menni a b�b�jokat illet�en.

-         Draco? De h�t t�l fiatalok m�g! – h�ledezett Valeriana.

-         Ugyan m�r, hiszen mindj�rt tizennyolc �vesek! Mi�rt, te h�ny �ves volt�l, amikor el�sz�r volt�l fi�val?

-         �…tizen�t – Valeriana �gy elpirult az �szinte vallom�st�l, hogy h�l�s volt az �jszakai s�t�ts�gnek ami�rt seg�tett leplezni zavar�t.

-         Micsoda? – h�kkent meg Perselus, �s fej�t al�t�masztva felk�ny�k�lt.

-         Meggondolatlan voltam, �s t�l mag�nyos. Ny�ri sz�netben elh�vtak �letemben el�sz�r �s utolj�ra egy h�zibuliba. �r�ltem, hogy v�gre valaki foglalkozik velem… - magyar�zkodott Valeriana, �s az eml�kek s�t�t �rnyk�nt suhantak el szemei el�tt.

-         Nyugodj meg! �cs�dr�l nem felt�telezek t�l sok j�t, de Granger mindig j�zanul gondolkodik. Okos l�ny, biztosan tudja, hogy mit akar!

-         Rem�lem, hogy igazad van! – s�hajtott nagyot Valeriana.

-         Tizen�t �vesen? – lovagolt Perselus a frissen szerzett inform�ci�n. – Nem is tudtam kit vettem feles�g�l!

-         Olyan piszok vagy! – l�kte hanyatt a m�g mindig tenyer�re t�maszkod� f�rfit, amikor hangj�b�l j�l hallotta a sz�nd�kos �lcel�d�st.

Perselus halkan felnevetett, �s mag�hoz h�zta feles�g�t. Valeriana a v�ll�ra fektette fej�t, �s mik�zben a f�rfi nyugodt sz�vver�s�t hallgatta, egyfolyt�ban a k�t fiatal j�rt a fej�ben. Tiszt�ban volt kapcsolatukkal, hiszen j�l l�tta, mit �reznek egym�s ir�nt. Most m�gis szokatlan volt arra gondolnia, hogy szerelm�k ilyen szintre emelkedhet. Hiszen m�r nem gyerekek, majdnem feln�ttek! S�t, csak most d�bbent r� mennyire feln�ttek.

M�snap reggel arra �bredtek, hogy a Nap vak�t�an vil�g�t be az ablakon, aminek oka az �jszaka hullott csizmasz�rig �r� h�. A fiatalok boldogan rohantak ki a szabadba, hogy az �v els� h�-�ld�s�t ki�lvezz�k. Valeriana bentr�l figyelte pajkos h�csat�jukat. Most val�ban szembe�tl� volt a fiatalok k�z�tti �sszhang, ami a h�rom griffend�les eset�ben persze nem volt m�r szokatlan, viszont Draco �gy elvegy�lt k�z�tt�k, mintha mindig is k�z�j�k tartozott volna.

-         T�nyleg j�l meg�rtik egym�st! – mondta csendben, amikor Perselus mell� l�pett.

-         �s nem hiszem, hogy h�rom nap alatt bar�tkoztak meg ennyire egym�ssal. – mondta el v�lem�ny�t Perselus is, mik�zben figyelte, ahogy Draco egy j�l ir�ny�tott h�goly�val telibe tal�lja a kacag� Ront.

-         Mire gondolsz? – n�zett Valeriana a f�rfira.

-         Draco gond n�lk�l megl�togatott t�ged is. Ki tudja h�nyszor j�rt m�r az ut�bbi id�ben a Roxfortban? – felelte Perselus, �s tov�bb figyelte a vid�man hanc�roz� havas fiatalokat.

-         Szerinted tal�lkozgatnak?

-         Biztosan nem �ll�thatom, de akkor is k�l�n�s, amit most l�tok. Draco azel�tt egy kan�l v�zben megfojtotta volna b�rmelyiket. Most pedig itt j�tszanak �nfeledten!

-         Mit csin�ljunk? – k�rdezte Valeriana tudatos felel�ss�ggel hangj�ban. Ugyan sokszor csengtek Narcissa szavai f�l�ben, miszerint m�r csak � maradt a fi� sz�m�ra, de e n�lk�l is �gy �rezte, mint n�v�r, neki kell vigy�znia a fi�ra.

-         Semmit – felelte Perselus r�viden. – Ha t�l sokat bolygatjuk a dolgot, lehet hogy csak olajat �nt�nk a t�zre. M�r sz�ltam Arthurnak, hogy tartsa jobban szemmel Dracot. A Roxfortban pedig majd figyel�nk oda a triumvir�tus minden l�p�s�re

Valerian�t cseppet sem nyugtatt�k meg Perselus szavai. Azt azonban be kellett l�tnia, hogy t�nyleg jobb ha Dracot nem piszk�lj�k t�bbet.

Reggeli ut�n a h�zban csak h�rman maradtak: Valeriana, Hermione �s Mrs. Weasley. A t�bbiek elem�zsi�val �s vajs�rrel megt�m�tt puttonnyal a h�tukon �tra keltek. Olyan izgatottak voltak mindannyian, mint az els� oszt�lykir�ndul�sra k�sz�l� gyerekek. Perselus kis h�j�n m�g feles�g�t�l is elfelejtett elk�sz�nni.

-         Hova mennek tulajdonk�ppen? – k�rdezte Valeriana, miut�n hirtelen csend lett a h�zban.

-         H�t nem tudod? – mosolygott sejtelmesen Mrs. Weasley, �s Hermione is csendben kuncogott.

-         Nem. Perselus nem mondta meg. – felelte Valeriana kis s�rt�d�tts�ggel, hiszen �gy t�nt, rajta k�v�l mindenki j�l ismeri azt a bizonyos „f�rfimulats�got”, amire a d�szes t�rsas�g k�sz�lt.

-         Nem tudom, hogy �r�lne-e neki, ha elmondan�m, de azt hiszem �gy is megtudn�d! – legyintett Mrs. Weasley, �s arca pirosabb volt az �tlagosn�l. – Vad�szni mentek.

-         Vad�szni? – h�kkent meg Valeriana, �s az egyik nagy ablakhoz l�pett, hogy szem�vel k�vesse a m�ly h�ban botork�l�kat. – �gy �rted �llatokat �lni?

-         Nem, dehogyis! – nevetett fel Mrs. Weasley. – Ezek szerint te nem ismered ezt a j�t�kot.

-         Ezek szerint nem – n�zett Valeriana a mell� l�p� n�re.

-         �llatokra vad�sznak, de nem az�rt, hogy meg�lj�k �ket, hanem hogy valamilyen b�b�jt hajtsanak rajtuk v�gre. Az nyer, aki a legk�l�nlegesebb mutatv�nyt k�pes bemutatni.

-         Mr. Weasley mes�lte, hogy tavaly az �j m�gia�gyi miniszterrel volt vad�szni, aki egy r�k�nak ny�l farkat �s f�let var�zsolt, mire a r�ka �gy megzavarodott, hogy vagy f�l �r�ig rohang�lt k�rbe, mik�zben hossz� f�leit t�bbsz�r megharapd�lta. – mes�lte Hermione, hogy szeml�ltesse az �rtetlenked� Valerian�nak a var�zsl�-vad�szat mik�ntj�t.

-         Ez borzaszt� gyerekes! – fakadt ki kis undorral a sz�ja sz�l�n Valeriana.

-         Jaj dr�g�m, majd id�vel r�j�ssz, hogy a f�rfiak mindig nagy gyerekek maradnak! – karolt bele kedvesen Mrs. Weasley. – Sz�lethet ak�rh�ny gyerek�k, legbel�l akkor is gyerekek maradnak! Itt van p�ld�ul az �n dr�ga f�rjem. K�pes volt egy mugli-aut�t megb�v�lni! R�ad�sul olyan b�szk�n kocsik�zik benne, mint amikor egy els�s roxfortos el�sz�r �l az iskolai sepr�j�re.

-         Perselusnak eddig m�g nem voltak ilyen szok�sai – motyogta Valeriana.

Tulajdonk�ppen nem csak � volt az egyetlen, aki nehezen tudta a f�rfit gyermeki cs�nyek k�zepette elk�pzelni. Hermione sz�m�ra a professzor m�g mindig ugyanaz a rideg, savany� ember maradt. B�rmennyire is igyekezett valami kedves von�st tal�lni a f�rfin nem nagyon j�rt sikerrel. Viszont, ha l�tta a f�rfit Valerian�ra n�zni, akkor abban a tekintetben meglelhette a hi�nyolt �rzelmeket. Ilyenkor biztos volt benne, hogy a rideg k�ls� m�g�tt �rz� sz�v dobog.

A f�rfit�rsas�g eg�sz hosszan kimaradt, a n�k pedig a nagy nyugalmat kihaszn�lva a kandall� k�r�l besz�lgettek.  Hermione k�s�bb lehozta leg�jabb k�nyv�t, amit Harryt�l kapott, de minden egyes lapoz�sn�l nagyot s�hajtva kik�mlelt az ablakon. Neki m�r hi�nyzott a fiatalok t�rsas�ga, ugyanis a kitart�an k�t�get� h�ziasszony gyereknevel�ssel kapcsolatos tapasztalatait igyekezett megosztani Valerian�val. Ez pedig egy id� ut�n m�r kezdett unalmass� v�lni sz�m�ra.

M�r j�csk�n elm�lt eb�d id�, amikor messzir�l nevet�s �s kiab�l�s csapta meg a f�l�ket. Mindh�rman biztosak voltak benne, hogy a kicsit kapatos hangzavar a f�rfiakt�l sz�rmazik. Valeriana �r�mmel pattant f�l a kopott fotelb�l, de ekkor olyan f�jdalom r�ntotta g�rcsbe hasfal�t, hogy egy pillanatra megt�ntorodott. Kez�t riadtan tette feszes pocakj�ra. Arca els�padt, kiverte a v�z.

-         Mi t�rt�nt? Rosszul vagy? – l�pett oda hozz� Molly agg�dva, �s Hermione is fel�llt a f�ldre dobva k�nyv�t.

Valeriana mukkanni sem b�rt, csak test�nek jelz�s�re figyelt. Tudta, hogy nem jelenthet j�t amit �rez, de nem akarta elfogadni, hogy b�rmi baj is t�rt�nhet. Mire a g�rcs elm�lt, a f�rfihangokat m�r eg�szen k�zelr�l hallott�k.

-         M�r j�l vagyok, csak hirtelen �lltam fel! – mondta fojtott hangon. – Ne mondd el Perselusnak k�rlek! �gy is t�ls�gosan agg�dik �rtem.

-         Ez nem j�t�k! Komoly bajod is lehet! M�g korai lenne a sz�l�s. Meg kell mutatnod magad valakinek! – aggodalmaskodott Molly, �s arc�n l�tszott, hogy egy�ltal�n nem helyesli Valeriana titkol�z�s�t.

-         Majd elmegyek Madame Pomfreyhoz. – mondta Valeriana, �s f�l szemmel m�r a bej�ratot figyelte.

Az ajt� �gy ny�lt ki, mintha nagy erej� sz�lvihar csapta volna ki, �s beesett rajta a kacar�sz� ikrek p�rosa. M�g�tt�k pedig sorakoztak a t�bbiek is meglehet�sen lucskosan �s koszosan, arcuk pedig kipirult a hidegt�l �s az elfogyasztott vajs�rt�l. Perselus a sorhajt� h�zigazda el�tt l�pett be. Arca felh�tlen nyugalmat �s der�t sug�rzott. Valeriana t�rsas�gban m�g sohasem l�tta ilyennek a f�rfit, �s bizony a t�bbieket is igen csak meglepte oldott hangulata. Azonban ahogy feles�ge s�padt arc�t, �s a m�sik kett� riadt szem�t megl�tta, az a kis mosoly is lefagyott arc�r�l.  Valeriana miut�n ezt �szrevette, sietett megel�zni a f�rfi aggodalm�t. Arc�ra mosolyt k�nyszer�tve l�pett oda hozz�.

-         J�l sz�rakozt�l? – k�rdezte kedvesen, �s n�h�ny mozdulattal leporolta a f�rfi v�ll�r�l a havat.

-         J�l vagy? – k�rdezte Perselus, akit m�g mindig aggasztott feles�ge arcsz�ne.

-         Persze, csak m�r nagyon unatkoztam! – mondta Valeriana szel�den mosolyogva.

-         Nah�t, ti meg hogy n�ztek ki! Azonnal szedj�tek magatokat rendbe, mert addig  nem �lhettek asztalhoz! – harsogta t�l Molly a m�g mindig kacar�sz� fiatalokat.

A csapzott t�rsas�g sz�t fogadva a harcias asszonys�gnak elsomford�lt, hogy konszolid�ltabb �llapotban t�rhessen vissza.

Nem sokkal k�s�bb m�r az asztal k�r�l �ltek, ahol m�g mindig �lm�nyeiket besz�lt�k meg j�kat nevetve egy-egy mulats�gos eseten.

A Weasley h�zasp�r ugyan minden meggy�z�erej�t bedobta, hogy marad�sra b�rja vend�geit, de Perselus �s Valeriana m�g vacsor�ra a Roxfortban k�v�nt lenni. �gy az �tkez�s ut�n nem sokkal elb�cs�ztak kedves vend�gl�t�ikt�l. Valeriana boldogan tapasztalta, hogy Draco kicsit megenyh�lt vele szemben, b�r sejtette, hogy ebben nagy szerepe volt a Perselussal folytatott besz�lget�snek is. Ez azonban nem �rdekelte, mint ahogy megpr�b�lta azt is elfogadni, hogy a fi� �s Hermione k�z�tt ak�r komolyabb dolgok is t�rt�nhettek.

Az ajt�n kil�pve hoppon�ltak, �s nem sokkal k�s�bb m�r a Roxfort �p�lete fel� k�zeledtek. Perselus morgol�dva olvasztotta meg a havat feles�ge el�tt, hogy annak ne kelljen bukd�csolnia a m�ly h�ban.

-         Friccs m�r megint t�l sokat ihatott, hogy megfeledkezett az �t eltakar�t�s�r�l!

-         Kar�csony van Perselus! Ilyenkor rajtunk k�v�l nem sokan j�rk�lnak ezen az �ton!

Perselus nem sz�lt, csak csendben l�pkedett Valeriana mellett. Igen, m�g Kar�csony van! M�r nem tart sok�ig, de m�g az van. Ha jobban belegondolt, m�g soha �let�ben nem volt olyan kellemes Kar�csonyban r�sze, mint az elm�lt k�t napban. De ahogy elhagyt�k az Od�t, elhagyt�k a csal�d melegs�g�t �s a hangulatot is. Annyira szeretett volna valamicsk�t megmenteni abb�l, amit ott �rezhetett! Kar�csony! B�rcsak �r�kk� tartana! Ilyenkor az ember sz�ve megnyugszik, a gondok elfelejt�dnek. Minden baj elt�rp�l a szeretet mellett, ami k�r�llengi ezt az �nnepet.

Valeriana pontosan ezt �rezte, de � �hatatlanul is mag�val hozott valamit sz�v�ben: az anyai gondoskod�st. Egyre ink�bb fel�lesztette �bredez� �szt�neit, ahogy hallotta Mollyt besz�lni a gyerekeir�l, halott l�ny�r�l, ahogy l�tta gondoskod�s�t ir�ntuk. M�r alig v�rta, hogy � is �gy t�r�dhessen valakivel, olyan csod�lattal n�zhessen r�, ahogy azt Molly tette a gyerekeivel.

T�lt�dtek �s gazdagodtak mindketten a csal�di �nnep kellemes meleg�ben. Ez a boldogs�g ott volt vel�k m�g nagyon sok�ig.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s