58. fejezet

�j �v, �j �let

Egy �j �v kezd�d�tt el, ami a j�v� miatt agg�d� sz�vekben rem�nyt keltett. Minden �j �v kezdet�n �gy �rzi az ember, hogy val�ban valami �j kezd�dik el, azt�n a komor sz�rke h�tk�znapok r��bresztik, hogy semmi sem v�ltozott, minden megy tov�bb mint az el�z� �vben.

�gy volt ez most is. A di�kok visszat�rtek a t�li sz�netr�l, �s zsong�suk hamarosan bet�lt�tte az iskola falait. �jabb feladatok, �jabb dolgozatok k�vetkeztek. Egyed�l a h�nap v�g�re tervezett b�l tartotta benn�k a lelket.

Valeriana pocakja rohamos temp�ban n�vekedett. A kar�csonyi rosszull�thez hasonl� nem ism�tl�d�tt meg t�bbsz�r, ami Madame Pomfrey j�t�kony gy�gyital�nak volt k�sz�nhet�. Ugyan a javasasszony a kismam�t visszafogottabb �letre sz�l�totta fel, Valeriana csak n�h�ny napig tudott eleget tenni ennek az utas�t�snak.

Perselus m�r t�bbsz�r felaj�nlotta, hogy �tveszi �r�it, de Valeriana hajthatatlan volt. Nem akarta terhelni a f�rfit m�g t�bb �r�val. Azt tervezte, hogy eg�szen a sz�l�sig fog tan�tani, majd sz�l�s ut�n p�r h�t kihagy�ssal visszat�r a katedr�hoz. Perselus ugyan vonakodott, de v�g�l elfogadta feles�ge sz�nd�k�t m�r csak az�rt is, mert tudta, hogy �v k�zben mennyire neh�z tan�rt tal�lni ak�rmelyik�k helyett is. 

Valeriana nagyon j�l �rezte mag�t b�r�ben. Az iskol�ban �s a m�gusvil�gban is nyugalom volt. Keresztapja nem h�vatta, �s Perselus is csak egyszer volt t�vol. �gy t�nt a t�li id�szakot a Nagy�r is v�rakoz�ssal k�v�nta elt�lteni.

A b�l, ami felvillanyozta az eg�sz iskol�t, ugyanolyan kellemes hangulat� volt, mint az elm�lt �vi. Az �ltal�nos j�kedvet tov�bb tet�zte, hogy kiv�telesen az als�bb �vesek is enged�lyt kaptak a r�szv�telre. Valeriana boldogan vegy�lt el a vid�m di�kok k�z�tt. A pocakj�t b� d�sztal�rral rejtve �gy lejtett a zen�re, mintha nem is lenne �llapotos. Ritmusos t�nc�t Madame Pomfrey rosszall�an szeml�lte, mint ahogy Perselus is.  A f�rfi viszont, mint ahogy eddig m�r sz�mtalanszor, most sem tudott ellen�llni feles�ge fiatalos lend�let�nek, �s egy id� ut�n azt vette �szre, hogy j�les�en legelteti rajta szem�t.

Valerian�t eddig is gy�ny�r�nek tartotta, de a terhess�g m�g vonz�bb� tette. Komolyan kellett fegyelmeznie mag�t, hogy szeme ne �rulkodjon t�ls�gosan �rz�seir�l a di�kok el�tt. Ez�rt ink�bb t�bbsz�r v�gighordta szigor�ra er�ltetett tekintet�t a sz�nes d�sztal�rokban pomp�z� fiatalokon, jelezve, hogy bizony j� lesz ha roxfortoshoz m�lt�n viselkednek, k�l�nben vele gy�lik meg a bajuk.

Egy ilyen p�szt�z�sn�l megakadt a szeme a bej�ratt�l nem messze vid�man tr�csel� kis t�rsas�gon. Harry, Ron �s Hermione hol komolyan, hol nevetg�lve besz�lgetett. Ebben igaz�b�l nem lett volna semmi furcsa, de n�ha �gy t�nt, minta egy pontot a fal el�tt gondosan ker�lgetn�nek, �s tal�n m�g egy-egy sz�t a fal ezen szakasz�nak int�zn�nek. A h�rom j� bar�t viselked�se mindig is felh�vta figyelm�t, hiszen a k�zel h�t �v alatt m�r t�bbsz�r tapasztalta, hogy szimata sohasem csalt vel�k kapcsolatban. Mindig valami szab�lyellenes dologban s�ntik�ltak. �gy ez az apr� furcsas�g is azt sugallta sz�m�ra, hogy valami nem stimmel k�r�l�tt�k.

Miut�n Valeriana �ppen nagyapj�val t�ncolt, �szre sem vette, amikor Perselus fel�llt az asztalt�l.

A h�rom j��z�en besz�lget� fiatal m�s alkalommal m�r nem lep�d�tt volna meg azon, hogy r�gen gy�l�lt tan�ruk �ppen fel�j�k k�zlekedik, hiszen a kar�csonyi egy�ttl�t �ta jelent�sen javult a kapcsolatuk. / Igaz, hogy ez legink�bb csak abban mutatkozott meg, hogy kevesebb b�ntet�st, �s pontlevon�st kaptak. / Most m�gis kiss� zavartan figyelt�k k�zeled�s�t. Az apr� kis rezd�l�s az arcukon a kifinomult szem� f�rfi figyelm�t sem ker�lte el. Mire mell�j�k �rt, m�r szinte biztos volt sejt�s�ben.

-         J� est�t professzor �r! – sz�lalt meg zavartan Hermione, mire a fi�k is b�tortalanul k�sz�nt�tt�k r�ntgenszemeit meresztget� tan�rukat.

-         L�tom, j�l sz�rakoztok! – mondta Perselus, a fiatalok k�sz�n�s�t nem is fogadva.

-         Igen, j�l siker�lt a b�l! Igaz�n j� hangulat van. – billegett Harry egyik l�b�r�l a m�sikra.

Perselus csak m�regette �ket egy darabig, majd a t�le megszokott szigor�, nyers hangon �jb�l megsz�lalt:

-         Gyertek velem mind a n�gyen! – mondta, mire a h�rom bar�t hirtelen egym�sra n�zett.

-         De professzor �r, mi … - kezdte Ron bamba k�pet v�gva.

-         Hidd el Weasley, j�l tudok sz�molni! – fojtotta a v�r�s fi�ba a sz�t Perselus. – Ha azt mondtam, hogy mind a n�gyen, akkor mind a n�gyen gyertek velem!

A h�rom riadt fiatal elindult tan�ra nyom�ban. Perselus pedig rem�lte, hogy a negyedik szem�ly is k�veti �ket.

N�ma csendben vonultak az alagsor fel�. Harry t�bbsz�r kereste bar�tai tekintet�t, de azok csak zavartan vont�k meg v�llukat. Lesz, ami lesz arckifejez�ssel l�ptek be tan�ruk dolgoz�szob�j�ba.

M�r mindannyian j�l ismert�k ezt a s�t�t helys�get, amiben rengeteg b�jital-hozz�val� �s k�nyv sorakozott egym�s mellett a polcokon, rendk�v�l zs�folt �rzetet keltve a bel�p�ben. M�r nem is lepte meg �ket az a sok furcsa anyag a vitrinben, �s a szoba visszatasz�t� hangulata sem. De ha el�sz�r is l�ptek volna be a k�l�n�s helys�gbe, akkor sem lett volna kedv�k komolyabban szem�gyre venni a szobabels�t, hiszen sokkal fontosabb dologgal voltak most elfoglalva. Egym�st lesve v�rt�k, hogy szigor� tan�ruk kifejtse mondand�j�t, ami�rt ideh�vta �ket. Persze sejtett�k mit akar mondani, de rem�lt�k, hogy sejt�s�k nem v�lik val�ra. T�vedtek.

-         Malfoy, most m�r leveheted a k�penyt! – mondta Perselus, �s tekint�lyt parancsol� tekintettel p�szt�zott k�rbe a szob�n, mik�zben leereszkedett az �r�asztala m�g�tti sz�kre.

A h�rom fiatal most rettent meg igaz�n. K�pni-nyelni nem tudtak a d�bbenett�l. Annyira biztosak voltak terv�kben! Egy�ltal�n nem gondoltak r�, hogy b�rki is leleplezhetn�  �ket. Persze b�rki nem, de Perselus Piton …!

-         De professzor �r… - pr�b�lta Hermione menteni a menthet�t.

-         Kisasszony, nagyon csal�dtam mag�ban! – n�zett Perselus most a l�nyra, akinek ett�l a m�lyre hat� tekintett�l elakadt a l�legzete. – Nem gondoltam volna, hogy ugyanolyan felel�tlen, mint eszetlen bar�tai!

-         Ne b�ntsa Hermion�t! – hallotta Perselus Draco hangj�t, majd az ajt�t�l nem messze meg is jelent alakja, ahogy leh�zta mag�r�l Harry k�peny�t.

-         Elmondan�d Malfoy, hogy te mi az �rd�g�t k�pzelsz magadr�l? – h�zta f�l szem�ld�k�t Perselus diadalittasan n�zve a fi�ra. – Vesz�lybe sodrod magad, �s t�rsaidat is egy kis bulizgat�s�rt!

-         J�l hallom, hogy f�lt engem? – jelent meg Draco sz�ja sark�n egy kis g�nyos mosoly.

-         Csak Valeriana �s Dumbledore miatt, akik hal�lra izgulj�k magukat miattad! – szegte Draco kedv�t Perselus. – Te pedig itt sz�rakozgatsz, am�g �k a biztons�godra t�rekednek!

Draco nyelt egyet, de igyekezett arc�n nem kimutatni, hogy tiszt�ban van vele mennyire igaza van a f�rfinak.

-         Egy�ltal�n miben t�ritek a fejeteket? – n�zett v�gig Perselus a kis t�rsas�gon.

A szemek, amik hirtelen r� meredtek, sok mindent el�rultak. Tudta, hogy leleplezte �ket, de miut�n t�l j�l ismerte mindegyiket, biztos volt benne, hogy az igazs�got nem lesz k�nny� kiszedni bel�l�k.

-         Potter, te m�r t�bbsz�r tapasztalhattad, hogy �n�s akci�id n�ha nem, vagy csak f�l sikerrel j�rnak. Ez a f�l siker pedig most t�l kock�zatos! Weasley, ap�d a lelk�t kiteszi �rtetek, te pedig felel�tlen�l kitenn�d magadnak olyan dolgoknak, amiknek igencsak k�tes a kimenetele! A kisasszonyr�l pedig m�r elmondtam a v�lem�nyem, mint ahogy Malfoyr�l is. Egy sz�val �r�lts�g, amire k�sz�lt�k, �s mindent meg fogok tenni, hogy megakad�lyozzam, hogy �jb�l tal�lkozzatok! Ezent�l sokkal jobban foglak figyelni benneteket!

Perselus tekintete sorra j�rta a fiatalokat, akik megsemmis�lve, ugyanakkor kiss� felh�borodva n�ztek tan�rukra.

-         Rendben – sz�lalt meg �jb�l Perselus hat�sos sz�net ut�n. – Most pedig Malfoy elt�nik innen, �s visszamegy Weasley-�khez, ti pedig visszamentek a nagy terembe!

Perselus fel�llt, majd kitess�kelte a fiatalokat. K�vette �ket, hogy ellen�rizze, v�grehajtj�k-e utas�t�sait. A l�pcs�n haladtak felfel� egym�s ut�n, amikor a f�nti folyos�r�l hangokat hallottak. Egyszerre torpantak meg mindannyian, �s hallgat�ztak.

-         Nick, mondtam m�r, hogy semmi bajom! – m�rgel�d�tt Valeriana.

-         L�ttam, amit l�ttam! Mi�rt tagadod? – hallott�k a szellem m�ltatlankod� hangj�t is.

-         Nem t�rt�nt semmi! Csak az�rt hagytam abba a t�ncot, hogy megkeressem Perselust! – magyar�zkodott tov�bb Valeriana, �s tulajdonk�ppen mag�nak sem merte bevallani, mennyire megijedt att�l, amit �rzett. Persze nem is Perselust indult keresni, hanem az�rt igyekezett lakoszt�lyukba, hogy az el��rta gy�gyitalb�l igyon az iskola javasasszonya tan�cs�ra.

-         Madame Pomfrey is agg�dik �rted! Besz�lt�l vele! – k�t�tte az ebet a kar�hoz a h�s�ges bar�t. – M�r r�g nem szabadna tan�tanod! Az az �nz� f�rjed…

Nick m�r nem tudta befejezni a f�rfi er�s kritiz�l�s�t, mert ekkor el�l�pett az eml�tett szem�ly.

-         Sir Nicolas! H�l�s vagyok, hogy j� tan�csokkal l�tja el a feles�gem! – mondta Perselus villog� szemekkel m�regetve a zavartan lebeg� szellemet.

-         Nah�t, t�ged kerestelek! – mosolyodott el Valeriana, de arca elkomorodott, amikor megpillantotta a f�rfit k�vet� h�rmast. – Ti mit kerestek itt?

-         Egy kis besz�dem volt vel�k – adott magyar�zatot Perselus a fiatalok helyet.

-         Most? – n�zett k�rd�n Valeriana f�rj�re. – T�rt�nt valami?

-         Nem semmi – r�zta meg fej�t Perselus �rtatlan arcot v�gva. – �s m�r v�gezt�nk is. Sir Nicolas, megtenn�, hogy lek�s�ri Valerian�t a lakoszt�lyig?

A szellem s�rt�d�tten b�lintott.

-         Te hova m�sz? – k�rdezte Valeriana, akinek sehogy sem tetszett, hogy Perselust a h�rom griffend�lessel l�tja egy�tt, akiket soha ki nem �llt.

-         Mindj�rt j�v�k. Menj csak!

Valeriana ugyan kelletlen�l, de elindult a l�pcs�n lefel�, Nick pedig h�s�gesen k�vette.

-         Na, most m�r itt vagyunk. – mondta Valeriana, amikor meg�rkeztek a dolgoz�szoba ajtaja el�. – Nyugodtan elmehetsz!

-         De lepihensz ugye!? – m�regette Nick bar�tn�j�t.

-         Persze, de mondtam, hogy nem t�rt�nt semmi! Ne agg�dj miattam!

-         Legal�bb �n agg�dom �rted! – c�lzott a szellem ism�t a nem igaz�n kedvelt f�rfi k�z�mb�ss�g�re.

-         Nick! – f�jt egyet Valeriana d�h�sen. – Nincs semmi bajom, csak terhes vagyok! Perselus is agg�dik �rtem, de nem viszi t�lz�sba!

-         �n sem viszem t�lz�sba! – emelte meg fej�t s�rt�d�tten a szellem, mire t�rzse v�szesen elt�volodott fej�t�l. – De ahogy gondolod! J� �jszak�t!

-         Nem akartalak megb�ntani! – sz�lt m�g Valeriana Nick ut�n, de az sebesen suhant felfel� �t a mennyezeten.

B�ntotta, hogy esetleg megs�rtette bar�tj�t, de most m�r t�nyleg nem volt semmi baja. Nem �gy, mint vagy negyed�r�ja, amikor Daniellel folytatott t�nc�t meg kellett szak�tania. Igyekezett tartani mag�t annyira, hogy a szinte �sszeg�rnyed�sre k�nyszer�t� f�jdalom ne mutatkozzon se mozg�s�n, se arc�n. �gy t�nt viszont, hogy nem siker�lt mindenkit f�lrevezetnie, amikor a zene milyens�g�re hivatkozva �lt le a legk�zelebbi sz�kre. Madame Pomfrey r�videsen megjelent mellette, �s rosszall�an megr�tta k�nnyelm� viselked�se miatt. �gy �rezte mag�t, mint egy rossz kisl�ny, akit megszid a mam�ja. Mivel azonban � is megijedt att�l, amit �rzett, elfogadta a javasasszony utas�t�sait, �s visszavonult. Ekkor csatlakozott hozz� az agg�d� szellem. Valeriana igaz�n nagyon kedvelte Nicket, de tudta, hogy n�la pletyk�sabb nincs a kast�lyban. Ez�rt jobbnak l�tta, ha nem vallja be neki rosszull�t�t.

Pedig nagyon j�l l�tta, amit l�tott! Most m�r h�l�s volt a sorsnak, hogy �ppen akkor Perselus nem volt jelen. Val�sz�n�leg az � figyelm�t sem ker�lte volna el, b�rmennyire is igyekezett leplezni k�rnyezete el�tt g�rcs�s f�jdalm�t.

M�g k�t h�nap volt h�tra, �s addig nem akart gondot okozni se Perselusnak, se nagyapj�nak. Az el��rtnak megfelel�en fogyasztotta az aj�nlott gy�gyitalt is, b�r �letm�dja val�ban nem volt �ppen visszafogott. Ezen az est�n viszont komolyan megijedt, �s el is hat�rozta, hogy ezut�n igyekszik majd �vatosabban �lni �let�t.

Miut�n megitta az italt, le�lt az egyik fotelba, hogy megv�rja f�rj�t. Ahogy �cs�rg�tt, azon morfond�rozott, hogy vajon mit akarhatott Perselus Harry-�kt�l. Tudta, hogy Kar�csony �ta jobb a viszony a h�rom bar�ttal, de az�rt m�gis furcs�llotta ezt a szokatlan id�pont� besz�lget�st.

Alig v�rta h�t, hogy a k�rd�st feltegye a f�rfinak. V�laszt azonban nem kapott r�, hiszen Perselust a l�pcs�fordul�ban kihallgatott besz�lget�s t�rgya sokkal jobban izgatta.

-         Rosszul volt�l? – n�zett feles�g�re, f�le mellett elengedve annak k�v�ncsiskod�s�t.

-         Nem, dehogyis! Csak Nick elt�lozza a dolgokat! – mondta Valeriana, de arc�nak �tkozott sz�nv�lt�sa majdnem el�rulta. Leplezve ezt a jelet, ink�bb a f�rfihez b�jt, fej�t annak mellkas�ra fektetve.

-         Valeriana, ugye sz�lsz, ha b�rmi baj van, ha nem b�rod a tan�t�st! Egy szavadba ker�l, �s...

-         Nincs semmi bajom! – fojtotta az agg�d�s szavait a f�rfiba egy forr� cs�kkal.

Perselus boldogan fogadta a meleg �lel�st, de m�lyen valahogy m�gis rosszat sejtett.

Ett�l a napt�l kezdve m�g jobban figyelte, leste Valeriana minden mozdulat�t, �s ott k�m�lte ahol tudta. Besz�lt Madame Pomfrey-el is, de a javasasszony eleget t�ve Valeriana k�r�s�nek, nem adott felvil�gos�t�st �llapot�r�l, �s rosszull�teir�l, b�r meggy�z�d�se teljesen m�st dikt�lt volna.

Perselus mindezek  mellett a h�rom griffend�lest is fokozottabban szemmel tartotta. B�r semmi szab�lyellenest nem tudott volna r�juk bizony�tani, m�gis meg volt r�la gy�z�dve, hogy valahogyan m�gis tartj�k a kapcsolatot Dracoval.

Valeriana pedig, aki semmit nem sejtett a h�tt�rben zajl� dolgokr�l, boldogan k�sz�l�d�tt az egyre k�zelg� napra. Az alagsori lakoszt�lyt lassan ellept�k k�l�nb�z� prospektusok, megrendel�lapok �s k�nyvek, amik mindegysz�lig  a babav�r�ssal voltak kapcsolatosak. Egy eg�szen hossz� list�t �ll�tott �ssze azokb�l a dolgokb�l, amikre felt�tlen�l sz�ks�ge lehet majd a gyermek megsz�let�se ut�n.

Febru�r k�zep�re m�r majdnem mindent siker�lt is beszereznie, de volt m�g n�h�ny dolog, amit Hermione tan�cs�ra mugli-�ruh�zban akart megv�s�rolni.

Mivel sejtette, hogy Perselus ebben a v�s�rl�sban nem sz�vesen venne r�szt, ink�bb kik�rte az iskol�b�l Hermion�t, hogy elk�s�rje. Az agg�d� f�rfi ugyan nehezen egyezett bele ebbe a kiruccan�sba, de Valeriana hosszas, lelkes gy�zk�d�se eredm�nyek�nt elfogadta, hogy ezekre a dolgokra t�nyleg annyira sz�ks�g lesz majd, hogy felt�tlen�l meg�ri a tort�r�t.

Valeriana izgatottan v�rta a v�s�rl�sra kiszemelt szombat k�zeledt�t. M�r kora reggel fent volt, �s lelkesen k�sz�l�d�tt. Perselus mosolyogva k�vette csacsog� feles�ge mozdulatait, ahogy haj�t rendezi, ahogy fel�lt�zik, �s ahogy nagy pocakj�n igyekszik a kab�tj�t begombolni.

B�cs�z�ul adott feles�g�nek egy forr� cs�kot, majd j� sz�rakoz�st k�v�nva �tj�ra bocs�totta.

Valeriana siet�s l�ptekkel indult el a l�pcs�n, hogy a megbesz�lt id�pontra a nagy bej�rathoz �rjen. Ahogy l�pkedett felfel�, hasa hirtelen g�rcsbe r�ndult. Ez a f�jdalom nem volt er�sebb, mint a kor�bbiak, m�gis meg�ll�sra k�nyszer�tette. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy most mit csin�ljon, de v�g�l elvetette az �tletet, hogy visszamenjen a lakoszt�lyba gy�gyital�rt, hiszen a f�rfit egy�ltal�n nem akarta felizgatni ezzel az �tmeneti rosszull�ttel.

A f�jdalom elm�lt, � pedig tov�bb l�pkedetett, de m�r j�val kisebb lend�lettel.

Egy �ra m�lva m�r egy nagy �ruh�zban l�fr�ltak Hermion�val. Sorr�l sorra megcsod�lt�k az apr� ruh�kat, �s a babagondoz�si kell�keket. Hermione n�h�ny dologn�l meg�llt, majd elmondta, hogy mi�rt fontos, vagy hasznos az, amit a muglik haszn�lnak, a var�zsl�k pedig nem.

Valeriana legsz�vesebben megv�s�rolt volna mindent. Egyed�l az tartotta vissza, hogy ezeket a holmikat csak k�zben tudj�k majd magukkal vinni, hiszen egyetlen mugli csomagk�ld� szolg�latnak sem adhatj�k meg c�mzettnek a Roxfortot.

Valeriana �gy elmer�lt a v�s�rl�sban, hogy �szre sem vette az egyre s�r�bben jelentkez� jeleket, amik azt�n egyre csak er�s�dtek, v�g�l egy cruciatus erej� f�jdalomban cs�csosodott.

Kez�b�l kiesett az apr�cska ruha, �s megrogyva t�maszkodott a legk�zelebbi polcra. Nagyokat s�hajtott, mire a f�j�s lassan csillapodott, �s v�gre sz�hoz juthatott.

-         Hermione! – sz�lt riadt, elf�l� hangon Valeriana. �rezte, hogy most m�r baj van. – Hermione!

A szomsz�d sorb�l igyekv� l�ny els�padva l�pett a felegyenesedni is alig b�r� tan�rn�je mell�.

-         J�l van? – k�rdezte Hermione. Tudta, hogy r�m ostoba a k�rd�s, amit feltett, de a riadalomt�l ezt volt csak k�pes kiny�gni.

-         Haza kell menn�nk! – mondta Valeriana, �s megpr�b�lta kih�zni mag�t bizonygatva saj�t mag�nak is, hogy ez csak egy m�l� j�sl�f�j�s volt. – Fizess ki k�rlek mindent, amit m�r a kos�rba tett�nk, �s induljunk.

Hermione olyan gyorsan kapta fel a teli bev�s�rl�kosarat, amilyen gyorsan csak tudta, �s rohant a p�nzt�rhoz. Valeriana lassan, �vatos l�ptekkel k�vette, de egy �jabb f�j�s k�nyszer�tette meg�ll�sra. Most m�r �rezte, hogy ez nem csak a k�nyvekben le�rt j�sl�f�j�s. Ahhoz t�l s�r�n, �s t�l er�sen k�vetkeztek egym�s ut�n.  Alighogy elm�lt az egyik m�r j�tt a m�sik. F�l szemmel figyelte, hogy Hermione kez�be veszi a csomagokat, �s m�r majdnem mell� �rt, amikor egy, az el�bbiekn�l sokkal er�sebb g�rcs r�ntotta �ssze, �s ezzel egy id�ben �rezte, ahogy a hirtelen t�voz� magzatv�z harisnyanadr�gj�t �tnedves�ti. Annyira megijedt, hogy majdnem �sszeesett. Szerencs�re h�tulr�l egy f�rfi az utols� pillanatban elkapta.

-         H�vjanak gyorsan ment�t! – ki�ltotta hat�rozottan, mire az egyik elad� gyorsan elrohant az iroda fel�.

-         J�jj�n, �lj�n le ide! – sz�lt egy m�sik elad�, egy k�nyelmes fotel fel� mutatva, ami egy volt a sok elad�sra ki�ll�tott b�tordarab k�z�l.

-         Haza kell mennem! – ny�gte Valeriana, mikor v�gre sz�hoz jutott.

-         Nyugodjon meg! Mindj�rt  itt a ment�! – �rkezett vissza a fiatal elad�.

-         Nem kell ment�! – mondta Valeriana szem�vel seg�lyk�r�en Hermione tekintet�t keresve. A l�ny viszont s�padtan figyelte az esem�nyeket. � aki mindig nagyon hat�rozott, volt, most ebben a helyzetben k�ptelen volt feltal�lni mag�t.

-         H�lgyem, r�videsen sz�lni fog! – h�kkent meg a k�szs�gesen seg�t� f�rfi.

-         M�g korai…- ny�g�tt fel Valeriana, �s szem�t lehunyta, hogy az �jabb els�pr� f�jdalmat k�pes legyen elviselni an�lk�l, hogy a k�r�l�tte szeml�l�d�k egy�tt �rz� tekintet�vel kellene szemben�znie.

Nem sokkal k�s�bb pedig az esem�nyek �gy felgyorsultak, hogy a s�r�n jelentkez� f�j�sok k�z�tt alig �rz�kelte ami k�r�l�tte zajlott. Egyszer m�r csak azt vette �szre, hogy egy k�rh�zi sz�l�szoba h�v�s �gy�n fekszik h�l�ingben. Hermion�t visszak�ldte Roxfortba, hogy Perselust �rtes�tse, de a f�rfi csak nem akart meg�rkezni. Ugyan a falon l�v� �r�t figyelve r� kellett j�nnie, hogy m�g nem is telt el annyi id�, hogy meg�rkezhetett volna, de f�lelme egyre jobban s�v�rgott megnyugtat� jelenl�te ut�n. Hi�ba j�ttek mentek a n�v�rek b�ztat� mosollyal az arcukon, akkor is mag�nyosnak �s elhagyatottnak �rezte mag�t az egyre er�sebb hull�mokban r�t�r� f�jdalommal.

Keze hol az �gy sz�l�t, hol h�l�ing�t szorongatta, m�gnem r�t�vedtek ujjai a F�nix madaras med�lra. Fell�legezve kulcsolt r�, �s a k�t f�j�s viszonylag nyugalmas sz�net�ben m�ris �sszpontos�tott a szeretett szem�lyre. Nem kellett sok�ig v�rnia, �s a jelentkez� f�rfi izgatottan fogadta a sugallt inform�ci�t.

Most m�r csak v�rnia kellett. Tudta, hogy nem sok�ra megjelenik a seg�ts�g. Megnyugodva pr�b�lta elernyeszteni izmait, de egy �jabb er�s f�j�s nem hagyta sok�ig pihenni. �rezte, hogy a g�rcs�k egyre er�sebbek, �s b�r a n�v�rek �s az orvos is megnyugtatta, hogy m�g van h�tra id� b�ven, m�gis tartott t�le, hogy a baba nem tudja majd kiv�rni apja meg�rkez�s�t.

T�relmetlen�l lesett az ajt� fel� valah�nyszor kiny�lt. Egy �jabb f�j�s alatti elhom�lyosult pillanat�ban f�lig �rz�kelte, ahogy egy z�ld ruh�s alak k�zeledik s�padtan fel�. Csak akkor ismerte meg, amikor mell� �rkezett.

-         Perselus! – lehelte Valeriana, �s boldogan kapott a f�rfi keze ut�n.

-         Mi t�rt�nt? M�g egy h�nap lett volna h�tra nem? – k�rdezte Perselus a fej�be h�zott z�ld sapka al�l.

-         Ezek szerint a baba nem �gy gondolja – mosolygott fel Valeriana a f�rfira, ahogy a sz�netel� g�rcs perc�ben siker�lt jobban megfigyelnie. A z�ld m�t�s ruha �gy l�gott rajta, mintha ak�r k�tszer is belef�rt volna. A cs�k� szer� sapka al�l csapzottan l�gtak ki fekete hajtincsei szorosan keretezve a szok�sosn�l is s�padtabb arc�t.

-         Borzaszt� nevets�gesnek �rzem magam! – igaz�tott Perselus ruh�j�n, ahogy sejtette feles�ge mosoly�nak ok�t. – Hogy ker�lt�l te egy mugli k�rh�zba?

-         Az �ruh�zban folyt el a magzatv�z…

Egy �jabb f�j�s fojtotta a vaj�d� n�be a sz�t. Ujjaival er�sen szor�totta a f�rfi kez�t, aki tehetetlen�l figyelte a f�jdalomt�l eltorzult arcot. Csak most t�nt fel neki, hogy Valeriana h�l�inge m�r izzadts�gt�l nedvesen tapad test�re, arca enyh�n felp�ffedt a folyamatos gy�trelemt�l. Mit tesz ez a gyerek a n�vel, akit mindenn�l jobban szeret?

-         Na n�zz�k hogy �llunk! – l�pett be egy orvos, �s hat�rozott mozdulattal felhajtotta Valeriana l�b�t takar� v�kony leped�t. – �, l�tom meg�rkezett az apuka is!

-         Maga meg mit csin�l? – k�vette megh�kkenve Perselus a mosolyg� f�rfi mozdulatait.

-         Megvizsg�lom a feles�g�t! – h�zta fel szem�ld�k�t az orvos, �s �gy n�zett Perselusra, mintha az a Marsr�l �rkezett volna.

Perselus m�r mozdult volna, hogy megakad�lyozza az idegen f�rfi tolakod� t�nyked�s�t, de Valeriana er�sen megszor�totta kez�t. Ez�ttal azonban nem a f�jdalom miatt, hanem, hogy visszatartsa.

-         J�l van! – takarta vissza az orvos Valerian�t. – Nagyon j�l haladunk! Er�sek a f�j�sok?

-         Nem l�tja, hogy mennyire szenved? – felelt Perselus a n� helyett, aki k�ptelen volt megsz�lalni az �jabb g�rcst�l. – Mi�rt nem csin�lnak m�r valamit!

-         Mi mindent megtesz�nk, ami t�l�nk telik! – mondta s�rt�d�tten az orvos, akit l�that�an fesz�lyezett Perselus jelenl�te. – Ha nem b�rja, akkor kint is v�rakozhat!

-         Itt maradok! – sziszegte vissza Perselus. H�t persze, hogy bent marad! Hogy hagyhatn� mag�ra feles�g�t egy idegen f�rfi t�rsas�g�ban, aki olyan ter�leteken kutakodik, ahol f�rfik�nt egyed�li jogos l�togat�nak saj�t mag�t tartotta!

Most m�r tudta, hogy nem szabadott volna elengedni Valerian�t erre a v�s�rl�sra. Ha a Roxfortban maradt volna, akkor most Madame Pomfrey gondos kezei alatt vaj�dhatna. Egy mugli k�rh�zban fog megsz�letni a gyermeke! Micsoda rossz id�z�t�s!

Egy �jabb f�j�s z�kkentette ki forrong� gondolataib�l. Ujjai m�r elfeh�redtek az er�s szor�t�st�l, h�ta megg�rnyedt, ahogy k�nl�d� feles�ge f�l� hajolt. Mindez azonban nem �rdekelte. Ha tehette volna, egyszer�en �tv�llalta volna azt a f�jdalmat, amit a n�nek kellett elviselnie. Csak ne kellene l�tnia k�nl�d�s�t!

A f�j�sok m�r egym�st �rt�k. Szervezett ny�zsg�s kezd�d�tt k�r�l�tt�k. A n�v�rek sorra odak�sz�tettek mindent, amire majd sz�ks�g lehet. N�ha b�ztat�an mosolyogtak, �s egy-egy sz�val is igyekeztek buzd�tani az erej�b�l kifogy� n�t.

Azt�n �gy t�nt a finisbe �rkeztek. Perselus k�b�n, reszket� gyomorral k�vette az orvos utas�t�sait. Norm�l k�r�lm�nyek k�z�tt val�sz�n�leg nem engedte volna, hogy ak�rki, f�leg egy mugli ir�ny�tsa, de ekkorra m�r annyira kik�sz�tette a szeretett n� ir�nti aggodalom, hogy m�r ez sem �rdekelte. Egyed�l arra tudott koncentr�lni, hogy ak�rhogyan, de k�nny�tsen  Valeriana terh�n.

Ahogy a n� izzadt h�ta a mellkas�nak fesz�lt, �rezte f�jdalm�t, k�nl�d�s�t �s azt az er�t, amivel igyekszik seg�teni a kifel� igyekv� apr�s�g halad�s�t. A gyerek pedig �gy t�nt egy�rtelm�en csak anyja erej�re hagyatkozott. Semmi hajland�s�got nem mutatott, hogy mag�t�l is egy picit is kifel� haladjon.

�jabb tol�ssal egy id�ben, �jabb fesz�l�st �rzett karjai alatt. A n� teste szinte remegett az er�kifejt�st�l. K�rm�t karj�nak b�r�be m�ly�tette, de tudta, hogy ez a f�jdalom elt�rp�l amellett, amit Valeriana m�r �r�k �ta elszenved.

Esz�be jutott, hogy ilyen k�nl�d�ssal sz�letik mindenki a f�ld�n: rossz �s j� ember, mugli �s var�zsl� egyar�nt. �gy sz�letett � is. Az � sz�let�se is ilyen f�jdalmat okozott �desanyj�nak. Vajon apja ott volt, amikor � sz�letett? � is igyekezett t�maszt ny�jtani feles�g�nek? �lelte, simogatta, csit�tgatta, hogy elviselhet�bb legyen a k�nl�d�s? Nem tudta elk�pzelni r�la.

De � itt van! �t�rzi a vaj�d� n� szenved�s�t, aki az � gyermek�t igyekszik vil�gra hozni. Al�zattal, �s a legnagyobb csod�lattal figyelte Valeriana �nzetlen er�fesz�t�seit, ahogy fegyelmezetten k�veti az orvos utas�t�sait. �rezte, ahogy Valeriana ereje egyre fogy, �s csak abban rem�nykedett, hogy az orvos igazat mondott, mikor m�r csak n�h�ny perces kitart�sra b�ztatta �ket. A k�vetkez�  pillanatban �rezte a megk�nnyebb�l�st feles�ge test�n, �s hallotta a vil�g legcsod�latosabb hangj�t.

Valeriana hangosan pihegett karjaiban, � pedig f�tyolos szemmel pillantotta meg kisl�ny�t, ahogy az orvos diadalittas arccal – mintha minden dics�s�g az �v� lenne – az anya mellkas�ra helyezi. A magzatm�zas test, a gy�r�tt arc, �s a k�cos fekete haj teljesen leny�g�zte sz�leit. Valeriana a boldogs�gt�l hangosan zokogva simogatta a pici meztelen h�t�t, �s figyelte arcocsk�j�t. A baba meg-meg emelte er�tlen�l a fej�t, �s halkan ny�sz�g�tt hozz�.

Azt�n n�h�ny percre egy b�ba elvette t�l�k, de csak az�rt, hogy kicsit kicsinos�tgassa, �s bebugyol�lva ism�t visszaadja �desany�nak, aki m�r f�l �l� helyzetben v�rta a cs�pps�get. Perselus mellette �lt az �gyon, �s meghat�dva n�zte anyja �s l�nya kett�s�t, csal�dj�t, ami a vil�got jelentette sz�m�ra.

-         Olyan gy�ny�r�! Ugye? – n�zett mosolyogva Valeriana Perselusra, �s j�les�en �rz�kelte a f�rfi arc�n a szeretetet �s csod�latot, ahogy �ket figyelte.

-         Igen! Gy�ny�r�, mint ahogy te is… - Perselus nehezen vette tudom�sul azt a kis gomb�cot a tork�ban, amit alig b�rt lenyelni. Kez�t feles�ge arc�ra tette. – Nagyon szeretlek!

-         �n is nagyon szeretlek! – suttogta vissza Valeriana, �s � m�r nem is igyekezett azt a gomb�cot lenyelni. Hagyta, hogy el�t�rj�n bel�le a s�r�s.

A f�rfi utols� k�t szava, amire m�r t�bb mint egy �ve v�rt, most megkoron�zta azt a boldogs�got, amit �rzett.

Hosszan �ltek �gy, �lvezve az egy�ttl�t meghitt pillanatait. N�zt�k a k�zben elszunnyad� gyermek b�k�s arc�t, �s megpr�b�ltak nem gondolni a j�v�re. A kis P�nelop� Adrienne Piton pedig csendben szuny�k�lva �lvezte �let�nek els� perceit sz�lei szeretet�nek gy�r�j�ben.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s