59. fejezet

S�t�t felh�k

A Roxfort �sszes lak�ja izgatottan k�sz�l�d�tt a kis j�vev�ny fogad�s�ra. Ez olyan esem�ny volt, amit az �reg falak is ritk�n l�thattak, nem hogy a di�kok. R�ad�sul titkon abban rem�nykedtek, hogy a f�radt apa majd kev�sb� fogja �ket szekat�rozni. Perselus �tmenetileg visszavette a b�jitaltan oktat�s�t is. A S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t pedig a kiseg�t�k�nt beugr� Mordonnal egy�tt tan�totta. Teh�t el�g sokat v�llalt mag�ra a r� v�r� apai feladatok mell�.

A kis csal�d vonattal �rkezett Roxmortsba. A sz�l�k b�szk�n vonultak az iskola fel�, ahol k�v�ncsi tekintetek k�s�ret�ben egyenesen lakoszt�lyukba igyekeztek.

Els� l�togat�juk Dumbledore volt, aki meghat�dva szeml�lte a kis cs�pps�get, s b�r az kik�p�tt apja volt, az�rt n�mi hasonl�s�got v�lt felfedezni anyj�val is.

Perselust Mr. Weasley m�r kor�bban gondosan felvil�gos�totta a hasf�j�s csemet�k �jszak�kon �t tart� s�r�s�r�l, �gy komolyan tartott az els� napokt�l, de kellemesen kellett csal�dnia, mert ez a gy�ny�r� teremt�s �gy �lt k�z�tt�k, mint egy angyal. Ha �hes volt, halkan ny�sz�r�gve jelezte k�v�ns�g�t, amit a gondos �desanya azonnal teljes�tett is. Amikor �ppen nem evett, akkor pedig b�k�sen aludt kis�gy�ban. Perselusnak nem lehetett igaz�n semmi panasza a kisl�nyra.

A di�kok csal�dottan tapasztalt�k ugyan, hogy a kialvatlans�gnak nyomait sem l�tt�k az arc�n, ugyanakkor �rz�kelhett�k lelk�n azt a finomod�st, amit a gyermek jelenl�te eredm�nyezett. Perselus igyekezett ugyanolyan szigor� lenni, mint azel�tt, de ak�rh�nyszor a di�kok szem�be n�zett, saj�t l�nya gyermeki tekintet�t l�tta benn�k. Tudta, hogy elj�n az id�, amikor a kis P�nelop� is ott fog �lni az iskolapadban, �s ugyan�gy mint ezek a di�kok, � is f�lve lesi majd tan�ra szesz�lyeit. Apak�nt pedig m�r valahogy nem is l�tta olyan v�tkesnek a tanul�kat, amikor v�letlen�l nem megfelel� ar�nyban adagolt�k a b�jital-hozz�val�kat. Persze sz� n�lk�l ezut�n sem hagyta �gyetlens�g�ket, csak a modor v�ltozott kedvez� ir�nyba.

A tavasz lassan bek�sz�nt�tt. Ahogy a term�szet t�li �lm�b�l �ledezett, �gy �bredezett a kis P�nelop� figyelme is. Egyre t�bbet volt �bren, �s apr� kis rezd�l�seivel sz�rakoztatta elfogult csod�lattal gy�ny�rk�d� sz�leit.

Valeriana, hogy Perselust �s Mordont mentes�tse, m�r n�h�ny �r�t megtartott. Ez id� alatt Dumbledore b�szke d�dnagyapak�nt viselte gondj�t a kicsinek.

Egy nap, amikor Valeriana a soros �tkez�s ut�n kis�gy�ba fektette kisl�ny�t, riadtan tapasztalta jobb alkarj�n azt az �rz�st, amiben m�r nagyon r�gen volt r�sze. Felh�zta pul�vere ujj�t, hogy szem�vel is meggy�z�dj�n sejt�se val�s�g�r�l. Sz�ve majd kiugrott a hely�r�l, amikor szembes�lt a feket�n vil�g�t� jeggyel.

Hirtelen nem is tudta, hogy mit csin�ljon. Tudta, hogy Perselusnak �ppen akkor kezd�d�tt �r�ja a m�sodik emeleten. Nem akarta zavarni, �s tiszt�ban volt vele, hogy az id� is nagyon s�rgeti. Gyorsan kellett h�t d�ntenie.

Mivel nagyapj�t sem akarta feleslegesen felizgatni, Dobbyt h�vatta, hogy vigy�zzon P�nelop�ra. Rem�lte, hogy a k�vetkez� �tkez�sig visszat�r, �s senkinek sem fog felt�nni „kiruccan�sa”. L�d�ja m�ly�r�l el�kotorta a r�gen haszn�lt k�penyt, �s �larcot. Kab�tja al� rejtette, majd siet�sen elhagyta a lakoszt�lyt. Nem ment messzire, csak a szomsz�d dolgoz�szob�ig. Ott mag�ra vette az ut�latos darabokat, �s m�ris zuhant a Nagy�r fel�.

M�r felk�sz�lt r�, hogy nem a r�gi aszott test� f�rfival fogja szembetal�lni mag�t, m�gis �jb�l sokkolta a Nagy�r fiatal k�lseje.

-         R�gen l�ttalak! – k�sz�nt�tte Voldemort, ahogy meg�rkezett. F�rk�sz� szemei Valerian�t vizsg�lt�k. – L�tom, nem hagyott m�ly nyomokat rajtad a sz�l�s!

-         Nem – mondta Valeriana, mik�zben gondosan les�tve tartotta szem�t.

-         Egy�ltal�n nem viselt meg! Nem �gy, mint l�nyodat! – l�pett k�zel Voldemort. – Jobban van m�r? Nem vesz�thetj�k el, �s nekem csak eg�szs�ges alattval�kra van sz�ks�gem!

-         P�nelop� eg�szs�ges! – kapta fel Valeriana tekintet�t. Nem is �rtette, mir�l besz�l a Nagy�r.

-         M�r nem t�l gyenge? J�l fejl�dik? – Voldemort kihaszn�lta hirtelen kialakult szemkontaktusukat, �s m�r kutakodott is Valeriana elm�j�ben, aki ezt felismerve riadtan szegte le �jb�l a fej�t. – Sz�val f�rjed hazudott nekem!

-         Nem, csak… - hebegett Valeriana, ahogy r�d�bbent a kor�bbi szavak jelent�s�re: Perselus val�sz�n�leg gyermeke betegs�g�vel pr�b�lta elod�zni bemutat�s�t. – Most m�r sokkal jobban van.

-         Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy takargatj�tok el�lem azt a gyereket?  - puha ujjaival v�gigsim�totta Valeriana arc�t. – Tal�n f�ltitek? Mit�l? A k�tel�kt�l?

-         Nem, dehogy! – rebegte Valeriana reszketve a finom �rint�st�l. – Csak, h�t val�ban… egy picit hamarabb sz�letett, mint v�rtuk, �s….

-         Ejnye-ejnye! – szak�totta f�lbe Voldemort a magyar�zkod�st, mik�zben ujjai a sz�vetkab�t gombjait fejtegett�k. – �gy l�tom a f�rjed nem sz�molt be n�lam tett l�togat�sair�l. � azt mondta, hogy beteg, �s t�l v�rszeg�ny a gyerek. Micsoda h�zass�g az, ahol a felek nem �szint�k egym�shoz? Vajon mi�rt nem tudsz te ezekr�l a dolgokr�l?

Valeriana csendben pr�b�lta elviselni a Nagy�r k�zels�g�t, egyre m�lyebbre hatol� ujjainak �rint�s�t, amik m�r bl�z�t bontogatva meleg b�r�t �rt�k. K�zben pedig sebesen j�rt az agya. Vajon mit mondhatott m�g Perselus? Most m�r r�j�tt, hogy a f�rfi a gyereket pr�b�lta v�deni, de neki mi�rt nem mondta el? F�lt, hogy tudatlans�ga miatt most sodorta igaz�n vesz�lybe kisl�ny�t.

Voldemort nagy �lvezettel simogatta a b�rsonyos b�rt. Valeriana moccanni sem mert, pedig rendk�v�l fesz�lyezte, hogy a melltart� alatt g�mb�ly�d� melle is fedetlen�l t�rult a tolakod� szemek el�.

-         Te �s �n, mi ketten sokra lesz�nk k�pesek, ha elj�n az id�nk! – susogta Voldemort, mik�zben ujjai k�z�tt p�rgette a k�l�nleges k�vet mag�ba foglal� med�lt. – Ha mi ketten egyes�l�nk, legy�zz�k a vil�got, �s v�gre nem kell bujdosnunk a nagyap�dhoz hasonl� bolondok el�l!

Valeriana nem �rtette, pontosan milyen egyes�l�sr�l besz�l a Nagy�r, de igaz�b�l r�m�lettel fogta el b�rmilyen nem� kapcsolat vele.

Reszketett ahogy a v�kony ujjak nyaka k�r� fon�dtak, �s egy durva mozdulattal arra k�nyszer�ttett�k, hogy fej�t megemelje. Szem�t lehunyta, nem mert a m�gusra n�zni. F�lt hatalm�t�l, �s att�l, amire k�sz�lt.

-         Nem tetszik nekem a f�rjed viselked�se! Vigy�zz r�, mert mindh�rman p�rul j�rhattok, ha olyat cselekszik, amit nem kellene! – Voldemort hangja Valeriana sz�v�n jeges fuvallatk�nt hatolt �t. – K�zeleg a gy�zelem ideje, �s nem szeretn�m, ha valami kereszt�lh�zn� sz�m�t�saimat! Meg�rtetted?

-         Igen – lehelte Valeriana er�tlen�l, �s m�r alig v�rta, hogy a f�jdalmat okoz� ujjak nyak�n engedjenek.

Voldemort egy darabig m�g fogva tartotta, majd egy hirtelen mozdulattal ell�kte mag�t�l. Valeriana mellkasa zih�lt az izgalomt�l, kez�vel f�jdalmasan sajg�  nyak�hoz kapott. A Nagy�r megp�rd�lt, �s lend�letes l�ptekkel a kandall�hoz l�pett. Valeriana riadt �zk�nt leste a f�rfit, ahogy a t�z l�ngjait figyelve elmereng. Rettegett, hogy m�g tartogat valamit a sz�m�ra. Reszket� ujjai bl�z�nak gombjait pr�b�lta hely�re dugdosni, mik�zben szem�t le sem vette a t�z f�ny�ben fenyeget�en magasod� f�rfir�l.

-         Egy h�nap m�lva l�tni akarom a gyereket! – sz�lalt meg szigor�an Voldemort an�lk�l, hogy elfordult volna a kandall�t�l.

Valeriana �gy �rezte sz�tny�lt alatta a talaj. Nem! Nem lehet! Az � gyerek�t nem s�jthatja az �tok! Legsz�vesebben a Nagy�r arc�ba ki�ltotta volna tiltakoz�st, de f�lelme nagyobb volt b�tors�g�n�l. Csak els�padva meredt a s�t�t alakra, aminek csup�n k�rvonalait l�tta k�nnyei m�g�l.

-         Te m�g itt vagy? – mondta hidegen Voldemort, amikor v�gre megfordult. – Tal�n van m�g valami mondanival�d?

-         Nem. Csak…

-         Azt mondtam, hogy egy h�nap m�lva! M�r �gy is t�l kegyes vagyok hozz�tok! – d�h�ng�tt Voldemort. – Most pedig menj! Takarodj!

Valeriana behunyta a szem�t, �s m�r hoppon�lt is.

Roxmorts hat�r�ba �rkezett, mint mindig. A term�szet �led�se annyi bizakod�st �s rem�nyt ny�jtott volna az ember sz�v�nek, Valeriana m�gis m�lys�gesen m�ly s�t�ts�gben �rezte mag�t. Egy alag�tban, melynek nem l�tszik a v�ge. Innen nincs ki�t! Ez a rem�nytelens�g v�gtelen�l elkeser�tette.

Ruh�j�t �sszegombolta, majd elindult az iskola �p�lete fel�. Gondolati cik�ztak, �s menek�l� utat kerestek, de nem tal�ltak.

Holdk�rosk�nt haladt a serken� n�v�nyekkel szeg�lyezett �ton, majd az �p�let l�pcs�in lefel�. A di�kok, akikkel tal�lkozott menetk�zben, kedvesen k�sz�nt�tt�k, de azt�n furcs�llva tapasztalt�k, hogy a mindig mosolyg� tan�rn� komor biccent�ssel viszonozza k�sz�n�s�ket.

Amikor bel�pett az alagsori lakoszt�lyba, azonnal sebesen gombolta ki kab�tj�t, hogy a rejtett tal�rt �s maszkot kiszabad�tsa al�la. Ezen k�v�l �gy gondolta, hogy lassan �tkez�si id� lesz, �gy igyekezett volna min�l hamarabb kisl�nya rendelkez�s�re �llni.

Alighogy el�h�zta az �tkozott ruhadarabokat, Perselus l�pett ki a h�l�szob�b�l, karj�n P�nelop�val.

-         Hol volt�l?  - k�rdezte a f�rfi szigor� szemreh�ny�ssal hangj�ban. – csak �gy elt�nsz! M�g Dobby sem tudott r�lad semmit! Egy�ltal�n hogy jutott eszedbe egy man�ra b�zni P�nelop�t?

-         El kellett mennem – felelte halkan Valeriana, �s letette az egyik asztalra a ruhadarabot, amit Perselus igen is j�l ismert.

-         Mi�rt nem sz�lt�l? – szel�d�lt meg a f�rfi hangja.

-         �r�d volt – Valeriana megfordult, �s f�rje tekintet�t ker�lve elindult fel�, hogy elvegye t�le a k�zben egyre hangosabban ny�sz�rg� cs�pps�get.

-         M�r keresett t�ged. Azt hiszem �hes. – adta �t Perselus a kicsit.

-         Igen – mondta Valeriana, �s kedvesen g�gy�gve kisl�ny�hoz, le�lt a fotelba, hogy mell�t felk�n�lja neki.

Az �hes apr�s�g �desanyja lelki�llapot�val nem is t�r�dve kapott a t�pl�l�kot jelent� mellek ut�n. Valeriana pedig mint minden alkalommal, az apr� ujjakat kez�ben tartva csod�lattal figyelte moh�s�g�t.

Perselus t�l�k nem messze, a h�tt�rben megh�z�dva, gy�ny�rk�d�tt benn�k. Ez a k�p a nap minden perc�ben kellemes �rz�seket keltett benne valah�nyszor feleleven�tette mag�ban. Ha pedig r�szese lehetett benne, el�rz�keny�lve figyelte kett�s�ket. Enn�l t�k�letesebb l�tv�nyt elk�pzelni sem tudott volna.

Most azonban gondolatai Valeriana Nagy�rn�l tett l�togat�sa k�r�l j�rtak. Legut�bbi tal�lkoz�suk is megviselte a n�t, �s most is l�tta, hogy ez�ttal is m�ly nyomokat hagyott benne.

Amikor a pici befejezte a moh� �tkez�st, �s Valeriana �vatos mozdulattal a v�ll�ra helyezte, odament hozz�juk, �s let�rdelt a fotel el�. Csak most l�tta feles�ge nyak�n a v�r�s �s lila foltokat. Ahogy pedig belen�zett a k�nnyekt�l csillog� k�k szemekbe, m�r v�gk�pp rosszat sejtett.

-         Mi�rt nem besz�lt�l soha arr�l, hogy mit mondt�l a Nagy�rnak P�nelop�r�l? – k�rdezte Valeriana, miel�tt a f�rfi b�rmit is sz�lhatott volna.

-         Nem akartalak felzaklatni – mondta Perselus, �s ujjaival finoman v�gigsim�tott az er�s szor�t�s nyomain. – B�ntott t�ged?

-         Sz�lnod kellett volna! – fakadt ki Valeriana nem is foglalkozva az agg�d� f�rfi szavaival. – Most elrontottam mindent! Ha tudtam volna, hogy azt mondtad neki, hogy Pen beteg…

-         Mit mondt�l neki? – fogta meg Perselus a n� �ll�t, mely a s�r�st�l reszketett ujjai k�z�tt.

-         Hogy eg�szs�ges!

Valeriana fel�llt a fotelb�l, �s mag�ra hagyta  a romjaiba zuhan� f�rfit. Nem kellett sokat gondolkodnia, hogy r�j�jj�n mit jelent ez. Hi�ba pr�b�lta h�zni az id�t, hi�ba keltette gyermeke betegs�g�nek h�r�t, m�r nem lehet megakad�lyozni, hogy a Nagy�r megb�lyegezze �t. Most m�r tudta, hogy hiba volt Valerian�nak nem sz�lni terv�r�l, de nem akarta elkeser�teni az elm�lt felh�tlen�l boldog id�szakban.

�regemberk�nt, a fotel karf�j�ra t�maszkodva �llt f�l. F�radt, elkeseredett arccal n�zett a h�l�szob�ba ajtaj�t halkan becsuk� n�re.

-         Sajn�lom…- ny�gte f�jdalmasan, de saj�t f�jdalma semmi volt ahhoz k�pest, amit az agg�d� anya arc�r�l olvasott le.

-         Egy h�nap m�lva l�tni akarja! – mondta Valeriana, �s gyorsan a f�rfi oltalmaz� karjai k�z�tt keresett mened�ket.

-         Nyugodj meg! Majd kital�lunk valamit! – suttogta Perselus a s�r�st�l reszket� hajkoron�ba.

Mindketten tudt�k, hogy most m�r nincs menekv�s, m�gis rem�nykedtek valami csod�ban. Ahogy teltek a napok egyre f�jdalmasabban tapasztalt�k, hogy nem t�rt�nik semmi, ami megmenthetn� �rtatlan gyermek�ket az �tokt�l.

A rossz h�reknek ezzel nem volt v�ge. Egy h�ttel k�s�bb ugyanis az �js�gok szinte naponta t�bb r�mh�rrel jelentek meg. A hal�lfal�k �jb�l megkezdt�k tev�kenys�geiket. Perselust l�tsz�lag egy�ltal�n nem lept�k meg a h�rek, �s Valeriana �jb�l sz�mos est�t t�lt�tt mag�nyosan. Rettegve, szemeit k�nnyesre s�rva aludt el ilyenkor, �s reggel megnyugodva �bredt a f�rfi szuszog�s�ra.

Megpr�b�lta t�bbsz�r r�venni Perselust, hogy ne csin�ljon semmit, hiszen ezzel ak�r mindh�rmuk �let�t vesz�lybe sodorhatja, de a f�rfi hajthatatlan volt. Valeriana tudta, hogy makacss�ga sok ember menek�l�s�t, t�l�l�s�t jelentette, de anyak�nt t�ls�gosan �nz� volt ahhoz, hogy ezt �rzelmileg is meg�rtse.

A di�kok hangulata t�kr�zte az iskola falain k�v�lr�l �rkez� h�reket, hiszen mindannyian csal�djuk�rt agg�dtak. Elkeseredetts�g�k, �s f�lelm�k m�r-m�r a tan�t�st is akad�lyozta, �gy a tan�roknak komoly er�fesz�t�s�kbe ker�lt a di�kok lelk�nek �pol�sa �s az oktat�s folytat�sa.

Valeriana a tan�t�sba �s a sz�pen fejl�d� P�nelop� gondoz�s�ba menek�lt, csak hogy ne kelljen gondolkodnia. A napokat f�lve sz�molgatta, �s agya a megold�son j�rt, de �pp�gy eredm�nytelen�l, mint a f�rfi�.

M�r megszokta, hogy Perselus is holdk�rosk�nt k�zlekedik k�r�l�tte. Szinte csak testben volt jelen, gondolatai teljesen m�sutt j�rtak. N�ha le�lt, hogy gyermeke egyre lend�letesebb mozg�sait figyelje, de ilyenkor is csak egy-egy pillanatra tudott kikapcsolni. R�vid boldog pillanat ut�n arca �jb�l komor lett, gondolatin s�t�t felh�k�nt vonult �t a j�v� bizonytalans�ga.

Egy nap azonban a szokottn�l is gondterheltebb arccal l�pett be a lakoszt�ly ajtaj�n. Valeriana m�r �ppen az esti utols� �tkez�s ut�n pihentette v�ll�n a cs�pp kis fejet a puha hajacsk�j�t simogatva.

-         J� �jszak�t papa! – fordult �gy, hogy az apa szok�sos esti puszij�t kisl�nya arc�ra nyomhassa.

-         Nagyon elf�radt valaki! – mondta Perselus, �s szel�den megsimogatta a kicsiny h�tat. El�rz�keny�lve k�vette szem�vel, ahogy Valeriana �tviszi P�nelop�t a h�l�szob�ba, hogy �gy�ba fektesse.

Az ablakhoz ment, �s kib�mult a vak s�t�ts�gbe. Az �veg lapj�n a f�kly�k f�nye villogott, az � fej�ben pedig a sz�rny� h�r, amelyet k�z�lnie kell Valerian�val. Annyi minden t�rt�nt az elm�lt napokban, amit igyekezett mag�ban tartani, de tudta, hogy most ezt nem teheti meg.

Gondolataib�l a h�tulr�l mellkasa k�r� kulcsol�d� kar, �s h�t�ra borul� test melegs�ge z�kkentette ki. Megfogta a meleg kezeket, �s megfordult, hogy mag�hoz �lelje tulajdonos�t.

-         Valami baj van? – k�rdezte Valeriana, miut�n j�l �rezte a f�rfi fesz�lts�g�t.

-         Igen – felelte r�viden Perselus.

Valeriana d�bbent f�lelemmel emelte meg fej�t, hogy a f�rfira n�zzen. A r�vid v�lasz olyan ijeszt� volt, mintha valakinek a hal�lh�r�t jelentette volna.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte remeg� hangon, amikor m�r k�zelr�l is l�tta f�rj�nek von�sain a gondterhelts�get.

-         T�bb di�k nem jelent meg a vacsor�n…A keres�s�kre indultunk, de nem tal�ltuk egyiket sem az iskol�ban.

-         Gondolod, hogy az ism�tl�dik meg, ami tavaly? – k�rdezte Valeriana riadtan.

-         Nem, nem hiszem. K�zt�k van Potter, Granger, Weasley, Longbottom �s m�g sok olyan di�k, akir�l egy�ltal�n nem felt�telezn�m, hogy hal�lfal�nak �llna. �s elt�nt Draco is!

-         Tess�k? Honnan tudod? – Valeriana feje m�r zsongott, sz�ve hevesen kalap�lt.

-         Megk�rdeztem Mollyt. Tudtam, hogy ennek a fene j� bar�ts�gnak nem lesz j� v�ge!

-         Szerinted egy�tt vannak?

-         Eg�szen biztos vagyok benne!

-         De mire k�sz�lnek? – Valeriana izgatottan j�rk�lni kezdett.

-         Nem tudom, de n�h�ny rendtaggal megpr�b�ljuk megkeresni �ket.

-         De hol keresn�tek? – torpant meg Valeriana, �s arc�n j�l l�tszott, hogy egy�ltal�n nem hisz a keres� m�velet siker�ben.

-         Nem tudom… Van egy p�r hely, meg n�h�ny kapcsolat.

-         Mikor indulsz?

-         Most!

Valeriana nem sz�lt semmit. Csendben figyelte, ahogy f�rje egy �jabb �jszak�ra k�sz�l�dik, amit m�r megint nem vele fog elt�lteni. Viszont m�g sohasem rem�nykedett �tja siker�ben annyira, mint most, b�r sejtette, hogy szinte a null�val egyenl� az es�lye, hogy a fiatalok nyom�ra akadnak.

Elgondolkodva figyelte, ahogy Perselus m�rgel�dve keresgeti napok �ta elt�nt cip�j�t, amir�l meg volt gy�z�dve, hogy Dobby t�ntette el. Mivel ezt a l�bbelit tartotta a legk�nyelmesebbnek, �gy szinte minden este lej�tsz�dott ez a furcsa jelenet. Most kiv�telesen nem r�ngatta el� a szeg�ny man�t, hanem egy m�sik cip�vel be�rve �sszekapta mag�t, majd elb�cs�zott b�skomor feles�g�t�l.

Valeriana szem�re sok�ig nem j�tt �lom. Hossz� ideig hallgatta P�nelop� szuszog�s�t, mik�zben hol a gyerek apja, hol Draco k�r�l j�rtak gondolatai.

Nem tudta mikor aludt el, de amikor reggel ny�zottan �bredt fel kisl�nya hangj�ra, els�padva vette tudom�sul, hogy Perselus m�g nem �rkezett haza.

Reszket� k�zzel emelte ki a r� mosolyg� cs�pps�get. Automatikus mozdulatokkal tette tiszt�ba, m�g a szok�sos kedves besz�lget�s is elmaradt k�z�tt�k.

A szoptat�s alatt is f�l szemmel az ajt�t figyelte, de az nem ny�lt ki, hogy a v�rt szem�ly v�gre bel�pjen rajta. Miut�n fel�lt�z�tt, �s a f�rfi m�g mindig nem jelent meg, m�r komolyan agg�dni kezdett, hiszen hamarosan �r�i lettek volna.

Kez�vel el�kereste a F�nix-med�lt, �s m�r kereste is a kapcsolatot a f�rfival.

Megk�nnyebb�lt, amikor v�laszolt h�v� gondolataira, �s megnyugtatta, hogy r�videsen meg�rkezik az iskol�ba.

H�vatta Dobbyt, �s nagyapj�hoz sietett, aki igyekezett megnyugtatni �t, b�r az arc�n j�l l�tszott, hogy mennyire aggasztja a t�ny, hogy a fiataloknak semmi nyoma.

Az aznapi tan�t�st felf�ggesztett�k, aminek a di�kok m�s k�r�lm�nyek k�z�tt �r�ltek volna, de a jelen esem�nyek ismeret�ben komoran l�zengtek a folyos�kon, vagy �cs�r�gtek a klubhelys�geikben tal�lgatva a t�rt�ntek ok�t, �s k�vetkezm�ny�t.

Az iskola tanul�i m�ris k�t r�szre oszlottak: voltak akik, Harry�k p�rtj�n �lltak, de voltak, akik egyszer�en sz�kev�nyeknek nevezt�k �ket, pedig mindannyian tudt�k, hogy Harry elt�n�s�nek eddig sohasem holmi sz�rakoz�s volt az oka.

Perselus kora d�lut�n �rkezett meg csapzottan, �s hal�losan kimer�lten. Mozg�sa m�gis izgatott, �s lend�letes volt.

-         Elkezd�d�tt! – mondta, �s az ablakokra n�h�ny Valeriana sz�m�ra ismeretlen b�b�jt bocs�tott. – Potter�k felizz�tott�k a lankad� t�zet! – �jabb b�b�j a kandall�ra, majd megfogta Valeriana v�ll�t, �s komolyan n�zett a k�k szemekbe. – Itt biztons�gban vagytok!  Se az ablakokon, se a kandall�n, se az ajt�n kereszt�l nem tud bejutni, �s kijutni senki!

-         Kijutni se? – h�kkent meg Valeriana. – Te bez�rsz minket?

-         Ne haragudj, de csak �gy vagyok nyugodt! B�rmi t�rt�nik, ne hagyj�tok el ezt a helys�get, k�rlek! – mondta, majd vett egy nagy leveg�t. – A var�zslat addig tart, am�g �n fel nem oldom, vagy…am�g �lek. Itt kell maradnotok! �rted?

-         De mi t�rt�nik? Hol vannak Harry�k, hol van Draco? –  Valeri�n�n a p�nik kezdett elhatalmasodni. Mellkas�t szor�totta a f�lelem, sz�ve pedig olyan hevesen kalap�lt, mintha hossz� fut�sb�l �kezett volna.

-         Bet�rtek a k�ri�ra… n�h�nyukat elfogt�k. A Nagy�r feld�h�d�tt, �s t�madni k�sz�l. Azt hiszi, hogy Dumbledore k�ldte r� azokat a bolondokat.

-         Lehet tudni, hogy kit fogtak el? – agg�dott Valeriana tov�bb.

-         Nem – felelte keser�en Perselus, hiszen tudta, hogy feles�ge nem erre a v�laszra v�rt. – Viszont mennem kell, mert a  Nagy�r v�r.

-         Hozz� m�sz? -  n�zett Valeriana f�rj�re.

-         Nem tehetek m�st. Onnan tudok a legjobban seg�teni.

-         Jaj Perselus vigy�zz magadra! – �lelte �t Valeriana k�ts�gbeesetten f�rj�t. – Ne csin�lj olyat, ami vesz�lybe sodorhat t�ged, �s minket!

-         Mindig tudtam, hogy mit csin�lok! – mondta a f�rfi kim�rten, mik�zben karjai szeretettel �lelt�k mag�hoz a visszafojtott s�r�st�l reszket� testet.

�tment a h�l�szob�ba, hogy elb�cs�zzon P�nelop�t�l is. Valeriana ezt minden reggel v�gign�zte, amikor munk�ba indulva atyai cs�kj�t adta l�ny�nak, de tudta, hogy most m�sr�l van sz�. Tudta, de k�ptelen volt elfogadni, hogy f�rje, gyermeke apja olyan vesz�lyes k�zdelemre k�sz�l, amilyenre eddig m�g nem volt p�lda, �s annak kimenetele abszol�t k�ts�ges. �let�k �s hal�luk a sors kez�ben van! A sors �tjai pedig kif�rk�szhetetlenek! Mi�rt lenne ez most m�sk�nt? Viszont ez  a bizonytalans�g most sz�vet t�p� f�jdalmat okozott a mag�ra marad� n�nek.

Miut�n Perselus t�vozott, tett egy pr�b�t az ajt� nyit�s�ra, de csal�dottan tapasztalta, hogy semmilyen nyit� b�b�jjal nem tudja r�venni nyit�d�sra.

T�tlen�l �llt bez�rva a szoba k�zep�n, m�g fogalma sem volt, hogy mi is zajlik odakint.

�r�k teltek el a dermeszt� csendben, amit n�ha P�nelop� ny�sz�rg�se, vagy g�gy�g�se t�rt meg. Valeriana k�nnyes szemekkel figyelte a kisl�ny der�s mozg�sait. Irigyelte, ami�rt � m�g csak nem is sejti milyen fontos esem�nyek t�rt�nnek azalatt, am�g �k a biztons�g n�ma csendj�t �lvezik.

Szemei el�tt hal�lfal�k, �s feh�r m�gusok t�mege jelent meg, akik �d�z k�zdelmet v�vnak egym�s ellen. Csak legal�bb sejthetn�, mi is t�rt�nik a harc mezej�n? Tudta azonban, hogy most rem�nytelens�g a med�lon kereszt�l kapcsolatot teremteni a f�rfival, hiszen most nem zavarhatja meg.

Agg�dott mindenki�rt, aki a csat�ban r�szt vehet, b�r fogalma sem volt, hogy kik is azok.

Egyszer csak kopog�s t�rte meg a csendet. Riadtan, kalap�l� sz�vvel sietett az ajt�hoz. A kopog�s �jb�l megism�tl�d�tt, de Valeriana nem mert megsz�lalni, hiszen m�g csak nem is sejthette, ki a v�ratlan l�togat�.

Izgatottan reszketve �llt az ajt� el�tt, �s pr�b�lta tal�lgatni, hogy vajon ki �llhat a m�sik oldalon. Abban biztos volt, hogy nem Perselus, hiszen � minden gond n�lk�l bej�tt volna. De akkor kicsoda?

Riadtan rezzent �ssze az �jabb d�r�mb�l�sre.

-         Valeriana, �n vagyok Daniel! Nyisd ki az ajt�t!

-         Daniel! Mit keresel itt? – mondta Valeriana kiss� megk�nnyebb�lve.

-         A f�rjed k�ld�tt. Nyisd ki az ajt�t! – hangzott Daniel t�relmetlen hangja kintr�l.

-         T�rt�nt valami Perselussal? – k�rdezte Valeriana agg�dva.

-         Nem, csak � nem tudott most ide j�nni. Megk�rt, hogy vigyelek magammal biztons�gosabb helyre. Gyere velem!

-         Nem tudom kinyitni az ajt�t – Valeriana hangja �jb�l izgatott lett. – V�d�z�ras b�b�j van rajta.

-         Menj t�volabb az ajt�t�l! – kiab�lta Daniel odakintr�l.

Valeriana h�tr�lt n�h�ny l�p�st, �s m�r �ppen figyelmeztetni akarta Danielt, hogy nem sok rem�ny van a pr�b�lkoz�sra, amikor az ajt� k�nnyed�n kit�rult. Megh�kkenve n�zett a bel�p� f�rfira, akinek arca sohasem tapasztalt izgalmat t�kr�z�tt.

-         Gyere gyorsan! – ragadta meg Valeriana karj�t, aki nem engedett az ir�ny�t�snak.

-         V�rj, P�nelop� bent van! – mondta, �s bement a h�l�szob�ba, hogy a kicsit �lm�b�l fel�bressze, �s fel�lt�ztesse a v�ratlan kiruccan�sra.

Mik�zben meleg kab�tot, �s sapk�t h�zott a gyerekre, hirtelen megsz�lalt fej�ben Perselus utas�t�sa, miszerint semmi k�r�lm�ny k�z�tt ne hagyj�k el a lakoszt�lyt.

-         Hova kell menn�nk? – k�rdezte a ny�sz�rg� kisl�nnyal a kez�ben, amikor kil�pett a h�l�szob�b�l. – Perselus azt mondta, hogy ez a hely biztons�gos.

-         Adott egy zsupszkulcsot – mutatott fel egy cip�t Daniel. – El kell innen t�nn�t�k, mert b�rmikor bet�rhetnek a Roxfortba, �s akkor m�r ez a hely sem biztons�gos t�bb�!

Valeriana felismerte azt a l�bbelit, amit Perselus m�r napok �ta keresett. Ezek szerint m�r kor�bban k�sz�tett bel�le zsupszkulcsot, �s valahova f�lretette. De hogy feledkezhetett meg r�la? Minden esetre semmi k�ts�ge nem volt afel�l, hogy a zsupszkulcsot Perselus k�sz�tette arra a c�lra, ha menek�lni�k kell innen. �gy kez�ben a gyermekkel megfogta � is a cip�t, �s m�ris beker�ltek a f�rfival egy�tt a sz�nes �rv�nybe.

P�nelop�, akinek szokatlan volt ez az �rz�s, hangosan s�rni kezdett, �gy a zuhan�s kellemetlen �rz�s�t m�g f�ls�ket�t� hangzavar is tet�zte.

Egy erd� sz�l�re �rkeztek meg. Valerian�nak hossz� idej�be tellett, mire megnyugtatta a gyermeket. K�zben Daniel t�relmetlen�l topogott k�r�l�tt�k, �s v�rta, hogy v�gre tov�bbindulhassanak.

Valeriana lassan bandukolt a f�rfi ut�n. �gy t�nt az erd� k�zepe fel� tartottak. Arra gondolt, hogy tal�n m�sik ir�nyb�l k�zel�tik meg Perselus h�z�t, de b�rmennyire is hossz� ideje haladtak meg�ll�s n�lk�l, a t�j egy�ltal�n nem volt ismer�s.

-         Hova megy�nk Daniel? – k�rdezte Valeriana egy id� ut�n megel�gelve a folyamatos menetel�st. Nem �rtette, hogy ha zsupszkulcsot haszn�ltak, akkor mi�rt tart ilyen sok�ig el�rni c�ljukat.

-         Majd megl�tod! – j�tt a r�vid v�lasz.

-         Nemsok�ra Pennek �jb�l ennie kell! – mondta Valeriana, akit egy�ltal�n nem el�g�tettek ki a f�rfi szavai.

-         Mindj�rt ott vagyunk!

Valeriana �rezte Daniel hangj�b�l, hogy nem tetszik neki k�v�ncsis�ga, �s tal�n ez az eg�sz kiruccan�s sem. �gy kelletlen�l ugyan, de abbahagyta a faggat�z�st. Sejtette, hogy Daniel tal�n m�g mindig neheztel r� Perselus miatt, r�ad�sul tudta, hogy a k�t f�rfi ki nem �llhatja egym�st. Teh�t mindenf�lek�ppen h�l�s lehetett az�rt, hogy Daniel mindezek ellen�re elv�llalta a seg�ts�get. Csendben k�vette h�t tov�bb a rem�lt biztons�g fel�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s