II. r�sz

A megnyugtat� �ress�g �s lebeg�s hely�re tompa f�jdalom furakodott. �rezte, ahogy teste �loms�llyal nehezedik fekhely�re. K�ptelen volt megmozdulni, m�g a szem�t sem b�rta kinyitni. Pedig egyre hat�rozottabban �rezte, hogy vannak k�r�l�tte. A halk, kezdetben �rthetetlen�l �sszemos�d� hangfoszl�nyok egyre feler�s�dtek.

-         Mr. Malfoy, le kell pihennie! Nem t�r mag�hoz hamarabb akkor sem, ha eg�sznap az �gy�n�l �l! – Valeriana egyb�l felismerte Madame Pomfrey hangj�t, �s mivel ez a hang mindig a Roxfort gyeng�lked�j�hez k�t�d�tt, �gy sejtette, hogy ott van, csak azt nem tudta, hogy ker�lt ide.

-         �gysem tudok aludni – mondta Draco halkan, sz�ntelen f�radt hangon.

-         Rendben maradjon m�g egy kicsit, de azt�n fek�dj�n le aludni! Majd hozok egy j� altat� b�jitalt.

Valeriana hallotta a t�volod� l�pteket, majd csend lett. Megpr�b�lt eml�kezni a s�t�t semmi el�tti esem�nyekre. Kusza k�pekk�nt jelentek meg szemei el�tt a t�rt�ntek sora. Lassan rak�dtak �ssze, v�g�l teljes eg�szet alkotva. Teste megfesz�lt, ahogy �jra �t�lte a k�nokat. L�tta �sszeesni nagyapj�t, hallotta gyermeke s�r�s�t…

-         P�nelop�! – ny�gte tork�ban sz�raz f�jdalommal. – P�nelop�!

-         Madame Pomfrey! – pattant f�l elg�mberedett �lt�b�l Draco izgatottan. – Madame Pomfrey, mag�hoz t�rt!

Valeriana hallotta a javasasszony cip�j�nek gyors csattog�s�t, �rezte Draco ujjait a kez�n, de a leger�sebb �rz�s mell�nek forr� fesz�l�se volt.

-         Hol van P�nelop�? M�r biztosan nagyon �hes. – mondta, �s hunyorogva kinyitotta szem�t. Este l�v�n csak egy gyertya vil�g�tott asztala mellett, most m�gis zavarta ez a kis f�ny is.

Draco tan�cstalanul n�zett fel a javasasszonyra, aki fej�nek apr� mozdulat�val jelezte, hogy jobb ha megk�m�lik a s�t�t val�s�gt�l az alighogy mag�hoz t�r� n�t.

-         Igyon egy kicsit kedvesem! – t�masztotta fel Madame Pomfrey Valeriana fej�t, �s egy cs�sz�t tartott a sz�j�hoz.

Valeriana sz�raz tork�nak kifejezetten j�l esett az ital. Moh�n kortyolta a hideg folyad�kot, aminek �z�n j�l �rezte a k�l�nf�le j�t�kony gy�gyn�v�nyek zamat�t.

Mikor eleget ivott, megpr�b�lt fel�lni, de sz�d�l� fejjel, k�b�n hanyatlott vissza p�rn�j�ra.

-         Hol van Perselus? Lent van a lakoszt�lyunkban P�nelop�val? Draco megtenn�d, hogy sz�lsz neki? – mondta Valeriana rekedten pihegve.

Draco ism�t feln�zett az �gy m�sik oldal�n �ll� n�re seg�ts�g rem�ny�ben.

-         Mi t�rt�nt? Menj, k�rlek! – mondta Valeriana, �s k�rd�n n�zett a mozdulatlan fi�ra.

-         Valeriana… - kezdte Draco b�tortalanul.

-         Hol vannak? – k�ny�k�lt f�l Valeriana izgatottan. Rosszat sejtett, ahogy l�tta a fi� t�tov�z�s�t.

-         Nem tudjuk – szegte le fej�t Draco, hogy ne kelljen szemben�znie n�v�re f�jdalmas pillant�s�val.

-         Mi az, hogy nem tudj�tok? – faggatta �t tov�bb Valeriana.

-         Nyomuk veszett – vett nagy leveg�t Draco, �s �gy d�nt�tt elmond mindent az ism�t p�rn�j�ra ereszked� n�nek. – Amikor Dumbledore professzor meghalt…

-         Nagyapa – ny�g�tt fel a felismer�st�l Valeriana. – �n �ltem meg!

-         Nem! A Nagy�r tette.

-         Az �n kezem �ltal halt meg! B�zott bennem, �n pedig meg�ltem!

-         A te kezed, de nem a te akaratod volt a gyilkos!

-         A v�geredm�ny akkor is ugyanaz – mondta Valeriana keser�en. Szeme megtelt k�nnyel, gyomra felfordult �s forgott vele a vil�g ahogy egyre jobban felelevenedtek az �t�lt esem�nyek k�pei. – Mi t�rt�nt azut�n?

-         Potter eltal�lt egy �tokkal, ami megsz�ntette k�ztetek a kapcsolatot. A Nagy�r is meggyeng�lt �tmenetileg, amit Longbottom kihaszn�lt, �s v�g�l v�gzett vele.

-         Micsoda? –t�rt vissza Valeriana mereng� tekintete a fi�ra.

-         V�ge! A Nagy�rnak v�ge! N�zd! – azzal Draco felh�zta inge ujj�t, �s Valeriana fel� ford�totta a k�ts�gtelen�l jegymentes alkarj�t.

Valeriana megemelte saj�tj�t is, hogy val�ban meggy�z�dj�n arr�l, amit Draco �ll�t. Az � karja is csupasz volt. Megszabadult h�t az �tokt�l, a zsarnokt�l, aki �t �s sokakat fogva tartott, aki fenyegette az eg�sz vil�got. A szabads�g �r�me, amire m�r annyira v�gyott, most m�gsem jelentett sz�m�ra semmit.

-         Mi t�rt�nt Perselussal �s a kisl�nyommal? – k�rdezte komolyan, mintha a kor�bbi �r�mh�r el sem jutott volna tudat�ig.

-         Nagy z�rzavar keletkezett. Mindenki a hal�lfal�k ut�n rohant, hogy min�l t�bbet elfoghassunk. – mondta Draco, v�g�l lehajtotta a fej�t. – Utolj�ra az apja karj�n l�ttam a kicsit, de azt�n elt�ntek.... K�t napja szakadatlanul keress�k �ket, de eddig m�g nem akadtunk nyomukra, �s…a halottak k�z�tt sem tal�ltuk �ket. Persze ez sem jelent semmit, mert n�h�nyan transzport var�zslattal az orsz�g k�l�nb�z� pontjaiba ker�ltek miel�tt meghaltak volna…

-         K�t napja… - csuklott el Valeriana hangja. Karj�t mellkas�ra tette, �s j�l �rezte f�jdalmasan fesz�l� mell�nek forr� b�r�t.  K�t napja? Ki t�pl�lja gyermek�t az�ta? Vagy m�r nincs is sz�ks�ge r�?

Valeriana becsukta szem�t, �s nem sz�lt t�bbet. Arc�n a k�nnycseppek egym�s ut�n g�rd�ltek v�gig. Szeretett volna visszazuhanni a s�t�t semmibe, ahol mindez a f�jdalom nem �rz�kelhet�. Hiszen mit �r a szabads�g, ha csal�dja nem l�tezik t�bb�? Mit �r az �let n�lk�l�k?

Hi�ba tartotta szem�t z�rva, hi�ba tartotta mag�t�l t�vol a k�lvil�got, a s�t�ts�g nem j�tt el �rte, hogy mag�val ragadja. Pedig mennyire v�gyott r�!

Hallotta, ahogy csendes l�ptek t�volodnak a helys�gb�l, majd mag�ra marad. Kinyitotta a szem�t, �s l�tta, hogy val�ban egyed�l van. Egy ideig mozdulatlanul fek�dt a gyertya f�ny�nek t�nc�t figyelve a mennyezeten, majd egy elhat�roz�ssal fel�lt az �gy sz�l�re. A szoba forgott sebesen vele, alig b�rta megtartani mag�t, de hajtotta a v�gy, hogy hazamenjen. Er�tlen�l, meg-megt�ntorodva vonszolta mag�t a kandall�ig, ahol reszket� k�zzel sz�rta a t�zbe a p�rk�nyon �ll� kis t�gely tartalm�t. Kimondta az �h�tott c�lt, �s m�ris a kandall� m�sik oldal�n tal�lta mag�t, saj�t lakoszt�lyukban.

A falon f�nyek gy�ltak. Meg�llt a szoba k�zep�n, �s v�gighordta tekintet�t az ismer�s t�rgyakon. Minden a f�rfira eml�keztette. Elindult a h�l�szob�ba, ahol gyermek�nek illata csapta meg orr�t. Megszapor�zott l�ptekkel sietett a kis�gyhoz, de az �res volt, ak�r az eg�sz szoba. Csak az illat, �s az eml�kek maradtak. Mindez f�jdalommal j�rtak, �s m�rhetetlen nagy d�hvel. Elvesz�tett mindenkit, aki fontos volt sz�m�ra! Mi �rtelme �gy tov�bb az �letnek? Mi�rt kellett fel�brednie? Erre a vil�gra egy�ltal�n nincs sz�ks�ge!

Maga sem tudta honnan nyerte azt az er�t, amit a b�torok �s a k�l�nb�z� d�szt�rgyak t�r�s�re-z�z�s�ra ford�tott. Min�l nagyobb k�rt okozott valamiben, ann�l nagyobb lend�lettel esett �jabb darabnak. �rj�ng�, tajt�kz� s�r�s hangja keveredett a rombahull� lak�s moraj�val, m�gnem az egyik k�nyvespolc felbor�t�sa ut�n test�t r�z� zokog�ssal f�ldre rogyott. Sok�ig s�rt �gy, majd egy id� ut�n elfogytak a k�nnyek, maradt a f�jdalom, v�g�l el�rkezett a h�n �h�tott s�t�ts�g.

Amint fellelt�k Valeriana holl�t�t, Draco t�bbek seg�ts�g�vel hajthatatlanul k�s�rletezett az alagsori lakoszt�ly ajtaj�nak felnyit�s�val.

-         Nem is biztos, hogy itt van – mondta m�r sokadszorra Ron, egy �jabb sikertelen var�zslat v�grehajt�sa ut�n.

-         A Tekerg�k t�rk�pe m�g sohasem t�vedett! – mondta Harry, �s a kez�ben l�v� k�nyvben �jabb var�zssz� ut�n kutatott.

-         Sietn�nk kell! – j�rk�lt idegesen Draco a z�ld falisz�nyeg el�tt egy m�sik k�nyvvel a kez�ben.

-         Fi�k! – loholt fel�j�k Hermione egy darab pergament lobogtatva. – A tiltott k�nyvek k�z�tt tal�ltam valamit! Ez lesz az, ami nek�nk kell!

Mindh�rom fi� moh�n csapott le az �j rem�nyt ad� pap�rdarabra, majd elkerekedett szemekkel n�ztek a l�nyra.

-         Hermione, ez milyen k�nyvb�l van? Hiszen ez fekete m�gia! – ny�gte Ron f�lelemmel arc�n.

-         A z�rolt r�szlegben volt. Madame Cvikker kiv�telesen beengedett. – magyar�zta Hermione, aki nagyon is tiszt�ban volt a le�rtak s�ly�val.

-         Majd �n megcsin�lom – mondta Draco hat�rozottan, �s kikapta a pergamenlapot Harry kez�b�l.

-         M�g sohasem csin�lt�l ilyet! – l�pett Hermione a fi� mell�.

-         T�vedsz – n�zett Draco merengve a falisz�nyeg fel�.

Egyik�k sem firtatta tov�bb a dolgot. B�rmennyire megbar�tkoztak a fi�val, az�rt tiszt�ban voltak m�ltj�val �s sz�rmaz�s�val. Kicsit a h�tt�rbe h�z�dva figyelt�k, ahogy Draco mag�ba t�bbsz�r elmormolja a var�zsig�t, majd minden erej�t �s tud�s�t �sszpontos�tva p�lc�j�t a falisz�nyegre ir�ny�tva beleki�ltja a folyos� �ll� csendj�be.

Az ajt� megny�lt, Draco pedig megt�ntorodva nekiesett a falnak.

-         J�l vagy? – l�pett mell� gyorsan Hermione.

-         Igen – ny�gte er�tlen�l Draco. – Menjetek be hozz�, �s sz�ljatok Madame Pomfrey-nak is, hogy siker�lt!

Hermione Harryvel egy�tt bel�pett az ajt�n, Ron pedig a gyeng�lked�be sietett.

A k�t fiatal el� egy csatat�r romja t�rult. D�bbent arccal l�pkedtek, igyekezve kiker�lni a sz�tsz�rt k�nyveket �s d�szt�rgyakat, no meg a szanasz�t hullott b�tordarabokat. Nem kellett azonban sok�ig keresg�lni�k, hiszen a fal mellett fek�dt Valeriana ott, ahol a s�t�ts�g r�tal�lt.

-         �l m�g? – k�rdezte Harry, a n� pulzus�t tapogat� Hermion�t�l.

-         Igen – s�hajtott fel megk�nnyebb�lve Hermione, b�r tudta, hogy Valeriana �llapota miatt m�g kor�ntsem lehetnek nyugodtak.

�tvitt�k a h�l�szob�ba, ami �gy t�nt valamivel jobb �llapotban volt, mint a nappali. Mire Madame Pomfrey meg�rkezett, m�r az �gyon fek�dt. Arca s�padt volt �s �lettelen. A n�gy fiatal agg�dva leste Madame Pomfrey mozdulatait, aki mindent megtett, hogy mag�hoz t�r�tse az eszm�letlen n�t. Valeriana azonban egy�ltal�n nem k�v�nt visszat�rni k�z�j�k.

Egy vil�gban lebegett, ahol az eml�kek, az �lmok �s a v�gyak szorosan �sszefon�dtak. Itt minden t�k�letes volt. Szerettei vett�k k�r�l, �s ez f�ld�nt�li b�k�vel �rasztotta el. Mit k�v�nhatott volna enn�l t�bbet? Ebben a csod�latos b�k�s vil�gban akart maradni! Messzir�l �rkez� neszek azonban megzavart�k �lm�t.

-         Valeriana! – hallotta a hangot, ami igaz�n csalogat� volt.

A hang t�bbsz�r is megism�telte nev�t. Nem tudta, hogy ez az �lom r�sze, vagy v�gre a t�lvil�gon van, de hat�rozottan �rezte, hogy l�tni akarja  a hang tulajdonos�t. Er�t vett mag�n, �s kinyitotta a szem�t. Ahogy megl�tta az ismer�s arcot, m�ris riadtan csukta vissza. Nem akarta elhinni, amit l�t, �s tal�n t�ls�gosan f�lt att�l is, hogy val�ban a halottak k�z�tt j�r.

De amikor �jra meghallotta Perselus hangj�t, majd kisl�nya g�gy�g�s�t maga mellett, szeme kipattant.  Most m�r biztos volt benne, hogy ez a val�s�g. Perselus, kez�t szorongatva melegen n�zett r�.

-         V�gre! M�r �ppen itt az ideje, hogy fel�bredj! – mondta mosolyt er�ltetve arc�ra, de a megk�nnyebb�l�s �r�me tork�t szorongatta.

-         Perselus! – n�zett Valeriana a szeretett �s elveszettnek hitt f�rfira. – Hol…hol voltatok?

Valeriana elford�tott fej�t, hogy a mellette fekv� kisl�ny�ra n�zhessen. A csod�latos arcocska s�t�t szemei boldogan n�ztek vissza r�. Er�tlen�l megemelte karj�t, hogy ujjaival a finom b�rt megsim�thassa.

-         Parker tartott fogva Lucius Malfoy-jal egy�tt – adott v�laszt Perselus feles�ge k�rd�s�re, mik�zben meghat�dva figyelte a gyermeke fel� ir�nyul� bens�s�ges mozdulatot.

-         Daniel? – n�zett vissza f�rj�re Valeriana, de ujjai tov�bb cir�gatt�k a kis cs�pps�g hajacsk�j�t. – Daniel �rul� volt! Mit akart t�letek?

-         Most m�r tudjuk, hogy � is el�rult minket! Nem � volt az egyetlen, akit �rul�v� tett a hatalom ut�ni moh� v�gy! Nem tudom mi terve volt vel�nk, de neki k�sz�nhetj�k, hogy m�g �l�nk! Lucius m�r t�bbsz�r v�gezni akart vel�nk. Parker viszont ragaszkodott hozz�, hogy �lve tartsanak minket. �gy legal�bb az ut�nunk kutat�k �lve tal�ltak r�nk, most pedig itt vagyunk.

-         Igen! – mosolygott fel k�nnyes szemekkel Valeriana a f�rfira �s karjait magasba emelve �lel�s�t k�vetelte.

Perselus boldogan szor�totta mag�hoz a n�t, akinek elveszt�s�t�l tartott az elm�lt napokban. Arc�n j�l l�tszott a kor�bbi gy�tr�d�s. Finom bar�zd�k jelezt�k homlok�n �s szeme k�r�l az elm�lt id�szak minden k�nl�d�s�t, k�zdelm�t.

De a k�noknak �s a szenved�snek v�ge lett mind sz�mukra, mind az eg�sz m�gusvil�g sz�m�ra. Napokig tart� �nnepl�sek ut�n vissza�llt a vil�g b�k�je. Neville Longbottom neve pedig �r�kre beker�lt a m�gusvil�g t�rt�nelm�be. � volt a fi�, aki v�g�l legy�zte a vil�g legkegyetlenebb var�zsl�j�t.

Dumbledore nev�t sem felejtett�k soha. Az � szem�lye �r�kre p�lda maradt a j�v� nemzed�ke sz�m�ra. Nem kisebb tisztelettel eml�keztek r�, mint a Roxfort alap�t�ira. Hal�la nagy vesztes�get jelentett a m�gust�rsadalom sz�m�ra.

De az �let ment tov�bb, �s � m�r csak messzir�l figyelhette megkezdett munk�j�nak gy�m�lcs�t.

Az iskola rendje helyre�llt, a tan�t�s pedig folytat�dott. Valeriana a b�jitalok hat�s�nak k�sz�nhet�en rohamosan er�s�d�tt, �s lassan m�r katedr�ra is �llt. Testi fel�p�l�se m�g�tt azonban j�csk�n elmaradt lelki gy�gyul�sa. Sohasem tudta t�ltenni mag�t azon, hogy nagyapja az � keze, az � p�lc�ja �ltal halt meg. Sokszor elmerengett, hogy mi lett volna, ha akkor van el�g ereje legy�zni a benne elhatalmasod� gonoszt. Akkor nagyapja is r�szes�lhetne abban a kiegyens�lyozott nyugodt vil�gban, ami Voldemort Nagy�r hal�la ut�n k�vetkezett.

R�m�lmaiban gyakran visszat�rt az a k�p, ahogy nagyapja k�zeledik fel�, �rezte �jb�l a k�nt, majd l�tta �sszeesni �t holtan. Lelkiismeret-furdal�s�n m�g Perselus szavai sem tudtak enyh�teni. T�bbsz�r ell�togatott az iskola parkj�nak f�lrees� r�sz�ben elhelyezked� s�rhoz, hogy eml�kezzen. B�r az eml�kek f�jdalommal j�rtak, m�gis sz�ks�ge volt r�.

Mire elk�vetkezett a vizsgaid�szak m�r egyre kev�sb� hatalmasodott el rajta a gy�sz okozta f�jdalom, amir�l az egyre �l�nkebb P�nelop� is elvonta figyelm�t.

Perselus �let�t is teljes eg�sz�ben kit�lt�tte kis csal�dja. Az �j igazgat�, McGalagony professzor hozz�j�rult, hogy Valeriana a kisl�nnyal tov�bbra is az iskola �p�let�ben lakjon azzal a felt�tellel, hogy Valeriana a k�s�bbiekben is folytatja a b�jitaltan oktat�s�t.

Draco a t�bbiekkel egy�tt letette vizsg�it. Az �ppen aktu�lisakat �s a hi�nyz�kat egyar�nt. Az � eredm�nyei csak egy hajsz�lnyival maradtak el Hermion�i m�g�tt, aminek oka tal�n az is lehetett, hogy egy�tt k�sz�ltek a vizsg�kra.

Elballagtak a di�kok, akik �vek �ta jeles sz�nfoltjai voltak a nagy m�lttal rendelkez� iskol�nak.

Valeriana ahogy v�gign�zte �ket az utols� vacsora alkalm�val, megpr�b�lta tal�lgatni, vajon merre viszi �ket tov�bb �tjuk. Kiker�lnek a nagybet�s �letbe, �s nap mint nap bizony�taniuk kell  majd. Csak saj�t magukra hagyatkozhatnak, maguknak kell eld�nteni mi a helyes �s mi a helytelen. A sz�l�k keze tal�n m�r ilyen t�vols�gra k�ptelen el�rni, �s a gyerekek maguk v�lasztj�k, ir�ny�tj�k �tjukat az �let r�g�s p�ly�j�n. Vajon mennyire meghat�roz� a sz�l�k �ltal megform�lt alap? Mennyire lesz a gyerek saj�tja, amit sz�leit�l l�t?

Valeriana maga is tapasztalta sz�lei ind�t�s�t, hiszen �t hal�lfal�nak sz�nt�k, egy olyan oldalra, ahol csak s�t�t m�gusok, s�t�t gondolatokkal �s tervekkel �lnek. � pedig nem ezt v�lasztotta. Azt�n ott van Draco, aki szint�n ugyan�gy d�nt�tt. Ugyanakkor vannak, akik a j� ir�nyb�l t�rnek le, ha magukra maradnak. Ilyen volt t�bb di�k, �s Daniel is. �k hi�ba kaptak olyan neveltet�st, ami megmutatta a helyes utat, kell� t�vols�gra a sz�l�i ir�ny�t�st�l, teljesen m�sk�nt v�lekedtek a vil�g dolgair�l, �s ennek megfelel�en egy m�s utat v�lasztottak.

Ez megriasztotta Valerian�t. Amikor vacsora ut�n lakoszt�lyukba mentek, �s meg�llt a szundik�l� P�nelop� �gya mellett, �hatatlanul az jutott esz�be, hogy vajon az � gyermeke milyen lesz, ha feln�, �s az � �tjukat k�veti-e majd.

-         Mire gondolsz? – suttogta Perselus, mik�zben h�tulr�l l�gyan �t�lelte.

-         Milyen lesz, ha feln�?

-         Milyen? Csod�latos �s eleven, mint az �desanyja!

-         Nem �gy �rtem. Tudni fogja-e, hogy melyik a helyes �t, ha mi nem lesz�nk mellette? Ha j�n egy �jabb k�s�rt�s, mint amilyen a Nagy�r volt, akkor tudni fogja-e, hogy azt nem szabad v�lasztania? – adott hangot Valeriana aggodalm�nak.

-         Tudni fogja! Ne agg�dj! – mondta Perselus, �s maga fel� ford�totta feles�g�t.

Valeriana boldogan simult a nyugalmat �s biztons�got jelent� �lel�sbe, �s ugyan fogalma sem volt arr�l, hogy Perselus mit�l olyan biztos a j�v�ben, de elhitte szavait, �s megnyugodott.

Ugyanakkor tudta, mint mindenki, hogy b�rmikor fel�theti fej�t egy �jabb Voldemort, hogy k�s�rt�sk�nt nagy hatalmat, t�ves �lmokat �g�rjen a k�nnyen meging�, vagy az �ppen olyan gonosz lelk� var�zsl�knak. Sok hal�lfal� elmenek�lt a v�gs� csata alkalm�val, �s sokaknak nem is akadtak nyom�ra k�s�bb sem. K�z�j�k tartozott Daniel Parker �s Lucius Malfoy is. De nem csak �k jelentett�k a vesz�lyt a j�v� sz�m�ra. A gonosz �r�kk� az emberek k�z�tt k�s�rt, mindig m�s alakot �ltve. Vannak, akik k�nnyen felismerik, vannak, akik nehezebben, de mindenki k�pes arra, hogy legy�zze. A legt�bben tiszt�ban vannak ezzel. Nekik kell seg�teni a marad�kot, aki saj�t mag�t elvesz�tve k�pes els�llyedni a gonosz vil�g�ban.

Ezt a feladatot t�zte ki c�lj�ul az �jonnan megalakul� F�nix Rendje is. Harry Potter ugyan m�g igen fiatal volt vezet�nek, de zsenge kora ellen�re � m�r nagyon sokszor tal�lkozott a gonosszal, �s minden alkalommal le is gy�zte.

B�szk�n vezette a Rendet, �s hirdette hitvall�sukat:

„Gyermekeink �tja s�t�t �s r�g�s, ha nem vigy�zzuk kell�en l�pteiket!”

                                                         V�ge

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s