II. r�sz

Egy�tt vonultak be a nagy terembe, ahol m�r hangosan zsongott a megh�vott vend�gsereg. �l�helyet nem tal�ltak, �gy csak a fal mellett �lltak meg.

·        Na, nekem mennem kell! �n leszek a tan�! – mondta Sirius, azt�n sz�lesen vigyorogva, nagy b�szkes�ggel arc�n, mag�ra hagyta bar�tait.

Remus keser� csal�d�ssal n�zett bar�tja ut�n. Sirius a tan�! Mennyivel volt Sirius jobb bar�tja James-nek, mint �? Mi�rt nem �t v�lasztotta James tan�nak? H�t persze, mert ki is � val�j�ban? Egy les�llyedt var�zsl�, aki r�ad�sul egy v�rfarkas!

Szomor� mereng�ssel n�zte v�gig a szertart�st, mik�zben ideges�t�en zakatolt fej�ben, hogy neki sohasem lehet majd ebben r�sze. Nem lesz n� soha, aki elfogadn� �t annak, ami. Az igaz, hogy m�g nem is pr�b�lta. De h�t minek is? Minek keresse sz�rke �let�nek �jabb csal�d�s�t?

F�jdalommal �s s�v�rg�ssal figyelte bar�tj�t, amint az boldogan kimondja azt a b�v�s sz�t, ami olyan sokszor elhangzik az ember �let�ben, ilyenkor m�gis csod�latos �rt�kkel ruh�z�dik fel.

·        Mi�ta j�rtok? – sz�lalt meg mellette Peter, mikor a szertart�snak v�ge lett, �s �jb�l morajl�s j�rta �t a termet.

Remus el�sz�r nem is tudta, bar�tja mir�l is besz�l. Azt�n, mikor �szrevette, hogy a k�rd�s nem hozz�, hanem a m�sik oldal�n �csorg� Anne-hez ir�nyult, m�r k�v�ncsi �rdekl�d�ssel v�rta a v�laszt.

·        Nem j�runk – mondta a l�ny elpirulva. – Sirius csak a k�s�r� partnerem. Lily-vel dolgozom egy�tt a Reggeli Pr�f�t�n�l. Az � �tlete volt.

·        Aha! – konstat�lta �rtelmes arckifejez�s�vel Peter a kapott v�laszt.

·        Gyertek, gratul�ljunk egy�tt az ifj� p�rnak! – l�pett ekkor hozz�juk Sirius.

Be�lltak h�t egy�tt a hossz� sor v�g�re. Remus izgatottan v�rta, hogy n�h�ny kedves sz�val � is gratul�ljon bar�tj�nak �s ifj� feles�g�nek a frissen megk�t�tt h�zass�gukhoz. Adott k�t puszit a menyasszony arc�ra, mik�zben nem tudott szabadulni az �rz�st�l, hogy Lily a vet�lyt�rsa. Vele kell majd megk�zdenie, ha a bar�tja t�rsas�g�t k�v�nja. Pedig mennyire t�vedett! Ezt azonban csak k�s�bb ismerte fel. Lily tal�n az�rt �rtette meg �t annyira mag�ny�ban, mert �, mint mugli sz�l�kt�l sz�rmaz� boszork�ny, szint�n mag�nyos volt a m�gusok k�z�tt. Hamar �szrevette Remus elhagyatotts�g�t, �s a n�gy j� bar�t k�z�tti r�st, amit az id� kereke v�jt ki.

James sz�lei kitettek maguk�rt, �s igaz�n nagyszab�s� lagzival aj�nd�kozt�k meg egyetlen fiukat. A hatalmas lakom�t nagy mulats�g k�vette. Ez egy olyanfajta lakodalom volt, amit akkor is meg�rtak  volna a m�snapi Reggeli Pr�f�t�ban, ha nem �ppen az egyik alkalmazottr�l lett volna sz�.

�jf�l ut�n a vend�gek t�bbs�ge elsziv�rgott, �s m�r szinte csak a bar�tok maradtak. Egy�tt �cs�r�gtek az egyik asztaln�l, �s r�gi �lm�nyeiket eleven�tett�k fel. J��z�en kacar�sztak, mik�zben egyik vajs�r fogyott a m�sik ut�n. Remus m�r r�g�ta nem �rezte olyan j�l mag�t, mint azon az �jszak�n. �rezte, hogy ez egy �j korszak kezdete, aminek elind�t�s�ban bar�tainak igen nagy szerepe van..

Igen, megint a bar�tok! �jb�l ott voltak k�r�l�tte, �s �jb�l melengett�k az elm�lt id�szakban reszket� lelk�t.

·        �s, te mivel foglalkozol Remus? – tette fel James a k�rd�st, mikor m�r alaposan kit�rgyalt�k Sirius mindennapjait �s Peter sz�leinek �llat�llom�ny-gyarapod�s�t.

·        �n? – k�rdezett vissza zavartan Remus. Bar�tai el�tt is sz�gyellte munkan�lk�lis�g�t, de a k�t l�ny el�tt kifejezetten k�nyelmetlen�l �rezte mag�t.

·        Na, ki vele! Olyan pap�rokkal, amivel te rendelkezel, biztosan baromi j� dolgod van! – noszogatta Sirius is, majd hossz� kortyokkal le�nt�tte tork�n pohara tartalm�t.

·        T�nyleg Remus, gratul�lok az eredm�nyeidhez �gy, ut�lag is! – mondta Lily kedvesen.

Remus egyre kellemetlenebb�l �rezte mag�t. Nem akarta bar�tai kedv�t elrontani, de k�ptelen volt hazudni.

·        Nem dolgozom sehol – motyogta halkan az orra al�, mire hirtelen bar�tai arc�ra fagyott a mosoly.

·        Hogy-hogy nem dolgozol sehol? – k�rdezte James megr�k�ny�dve.

·        �gy ahogy mondom: nem kaptam munk�t sehol. – felelte Remus szemles�tve.

A r�gi j� bar�tok pontosan tudt�k, hogy mi�rt nincs sz�m�ra �ll�s sehol.

Mivel azonban nem akart�k kellemetlen helyzetbe hozni, ink�bb nem elemezgett�k tov�bb a dolgot.

·        Holnap besz�lek ap�mmal – sz�gezte le James elt�k�lten.

Hossz�, k�nos csend k�vetkezett. Zavartan piszmogtak ruh�ikkal, vagy poharukkal. Remus �rezte, hogy neki kellene mondania valamit, hiszen � tehet arr�l, hogy megromlott az oldott hangulat, de k�ptelen volt megsz�lalni.

·        Na, �s hova mentek n�sz�tra? – j�tt a ment� k�rd�s Siriust�l, aki meglehet�sen kapatos �llapot�ban tal�n nem is tudta kell�en felm�rni az im�nti p�rbesz�d s�ly�t.

·        Any��kt�l egy p�rizsi utat kaptunk aj�nd�kba – csillant fel James szeme az �jabb t�ma feldob�s�t�l.

Ezut�n m�g hosszan besz�lgettek a tervezett utaz�sr�l, az �j lak�sukr�l �s a k�z�s j�v�r�l.

M�r hajnalodott, amikor elb�cs�ztak egym�st�l. Miut�n Sirius m�r nem volt �ppen megb�zhat� �llapotban, �gy Remusra esett az a megtisztel� feladat, hogy Anne-t hazak�s�rje.

Csendben s�t�ltak az �res utc�kon. Tulajdonk�ppen ak�r k�nny� szerrel hoppon�lhattak is volna, hiszen ebben az id�ben nem sok mugli j�rk�lt az utc�n, m�gis ink�bb a k�zleked�s leglass�bb form�j�t v�lasztott�k. Remus boldog volt, hogy kettesben lehetett a l�nnyal, �gy neki igaz�b�l esz�be sem jutott felaj�nlani neki, hogy esetleg gyorsabb halad�s �rdek�ben a var�zsl�k �ltal haszn�lt utat v�lassz�k. A kettej�k k�z�tti csendet k�nosnak tartotta, de nem mert besz�lget�st ind�tv�nyozni, nehogy rossz sz�nben mutatkozzon Anne el�tt, valamilyen kellemetlen t�ma felhoz�sa miatt. M�g sohasem udvarolt, nem tette sohasem a sz�pet egyetlen l�nynak sem, s b�r el�g sokat tanulhatott volna Siriust�l, m�gis tudatlan �s tapasztalatlan volt ezen a t�ren. Na meg persze az is �lland�an a fej�ben l�ktetett, hogy semmi �rtelme hi� �br�ndokat k�vetnie. Egy v�rfarkasnak nincs joga semmihez, nemhogy az ilyenfajta boldogs�ghoz.

Nem sz�lt sokat h�t, csak �lvezte a l�ny csendes t�rsas�g�t.

·        Meg�rkezt�nk – �llt meg egyszer csak Anne egy r�gi b�rh�z kapuj�n�l.

·        Aha – ny�gte Remus, mik�zben sz�ve szakadt meg az�rt, hogy a hossz� s�t�nak v�ge lett.

·        H�t… k�szi, hogy elk�s�rt�l! – mondta a l�ny zavartan.

·        Nincs mit – topogott Remus esetlen�l.

·        Akkor… j� �jszak�t! – nyomott Anne egy finom puszit a fi� arc�ra, aki annyira meglep�d�tt, hogy m�r csak akkor viszonozta a b�cs�t, amikor a l�ny m�r a nagy fakapu kilincs�t fogta.

Mikor mag�ra maradt, m�g n�h�ny percig t�tlen�l �llt a h�z el�tt, majd miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy az utc�n rajta k�v�l senki sincs, dehoppon�lt.

Aznap nem b�jt �gyba. Annyi csod�latos dolog t�rt�nt vele, hogy izgatotts�ga nem hagyta nyugodni. Bizakod� lelke v�rta a felkel� napot, ami majd megv�ltoztatja �let�t.

A nap pedig elj�tt, �s bar�tainak h�la, �jb�l mag�ra tal�lt. A k�vetkez� h�ten m�r egy j�l men� �gyv�di irod�ban dolgozott. Els� havi kereset�b�l fel�j�totta ruhat�r�t, �s n�mi �sszeget sz�leinek is k�ld�tt. V�gre valakinek �rezhette mag�t. Bar�tai �jb�l mellette voltak. Persze Peter ritk�bban, de Sirius �s James �jb�l elk�s�rt�k azokon a borzaszt� �jszak�kon, amikor a csod�latos Hold �tkozott aj�nd�kak�nt mag�b�l kifordulva veszett �llatt� korcsosult a teste �s a lelke. A k�nz� �jszak�k ut�n megnyugtat� volt bar�tai t�rsas�g�ban mag�hoz t�rni. Tudta, hogy ilyenkor biztosan nem tett k�rt senkiben.

Amikor pedig kell�k�ppen feler�s�d�tt, gondoskodtak r�la, hogy ne legyen mag�nyos. Sokat k�sz�nhetett nekik, de ahogy id�vel r�j�tt, legink�bb Lily-nek, aki a szorosan �sszetart� t�rsas�g mozgat�rug�ja volt. Id�r�l-id�re megh�vta �ket vas�rnap d�lut�nonk�nt magukhoz. Ilyenkor egy�tt �ltek, nevetg�ltek �s tervezgettek. �ppen �gy, mint r�gen. Csod�latos hetek �s h�napok voltak azok.

A h�tt�rben zajl� esem�nyek azonban �szrev�tlen�l besz�r�dtek ezekbe a b�k�s pillanatokba. Nyugodt, kiegyens�lyozott lelk�kre sz�p lassan r�fon�dott mind az a sz�rny�s�g, ami egyre ink�bb foglalkoztatta a m�gusvil�got.

·        �ll�t�lag m�r egy tekint�lyes m�ret�, �t�s csapatot tesznek ki! – mondta egy alkalommal Anne, aki ezeken a vas�rnapokon szint�n megh�vott vend�g volt. – Mr. Griffin szerint az � m�v�k a tegnapi t�zeset is, ami egy mugli iskol�ban �t�tt ki.

·        Igen, olvastam a reggeli sz�mban, amit err�l �rt – sz�lt a t�m�hoz James is, aki feles�ge mellett �cs�rg�tt egy fotel karf�j�n. – Szerinted, van erre valami konkr�t bizony�t�ka is?

·        �ll�t�lag voltak szemtanuk, akik fekete tal�ros alakokat l�ttak a k�rny�ken, k�zvetlen�l a t�z el�tt. – v�laszolt a l�ny kicsit elpirulva, mintha �ppen dolgozat�t kellene megv�denie.

·        Any�m szerint Griffin nagy mesemond�– f�zte hozz� v�lem�ny�t Sirius is. – persze nem jelent semmit, hogy any�m mit gondol. � mindenkit ut�l, aki nem aranyv�r�. M�rpedig Griffin nem az. Ugye?

·        Nem szoktam a csal�dj�r�l faggatni– v�gta oda Anne a v�laszt s�rt�d�tten.

·        James, a Miniszt�riumban mi a v�lem�ny err�l? M�rmint err�l az �ll�t�lagos csapatr�l? – sietett gyorsan Remus Anne seg�ts�g�re.

·        H�t…- s�hajtott nagyot James.– Az igazs�g az, hogy val�ban sokat foglalkozunk ezzel a t�m�val, de nem nagyon besz�lhetek r�la.

·        Ne iz�lj m�r! Hiszen egym�s k�z�tt vagyunk! – m�ltatlankodott Sirius.

·        Mr.Griffin szerint, a miniszt�rium nem tesz semmit, mert…

·        Mr.Griffin, Mr.Griffin… - csattant f�l idegesen Sirius. – Jaj Anne, kije vagy te egy�ltal�n ennek a pasasnak?

·        �n… csak…- hebegett a l�ny zavartan.

·        Anne, seg�tesz t�lalni a vacsor�hoz?– pattant f�l Lily. J�l l�tta, hogy tennie kell valamit annak �rdek�ben, hogy a kialakul� fesz�lts�g nagyobb vit�t ne sz�tson.

A szob�ban marad� f�rfiak megv�rt�k, am�g a k�t n� t�vozik. Azt�n mikor v�gre magukra maradtak, csendben folytatt�k a besz�lget�st.

·        Borzaszt� ez a l�ny! M�g �letemben nem l�ttam ilyen megr�gz�tt aktakukacot, aki csak a munk�j�nak, mi t�bb a f�n�k�nek �l! – zs�rt�l�d�tt tov�bb halkan Sirius. – Eml�keztek, volt egy holl�h�tas l�ny, aki �lland�an McGalagony szavaival takar�dzott b�rmir�l is volt sz�. Na Anne pont ilyen sz�rke kiseg�r, aki elmegy az �let dolgai mellett. K�v�lr�l se nagy sz�m, de bel�lr�l egyenesen �res! Nem is tudom Lily minek h�vja meg �lland�an.

·        M�r iskol�s koruk �ta j� bar�tn�k, �s h�t Lilynek nem sok rokona, vagy bar�tja van a var�zsl�k k�z�tt…

·        Nem holl�h�tas volt, hanem hugrabugos… - motyogta, szinte mag�nak Remus.

·        Tess�k? – h�zta fel szem�ld�k�t Sirius.

·        Az a l�ny, nem holl�h�tas volt, hanem hugrabugos. Az a l�ny, akir�l besz�lsz, maga Anne. – magyar�zta Remus tov�bb.

Sirius el�sz�r sz�hoz sem jutott zavar�ban. Kicsit restellte a dolgot, de az�rt nem t�ls�gosan.

·        Nem t�l j� a n�vmem�ri�m. Na meg sokat v�ltozott az�ta…- vonta meg flegm�n a v�ll�t.

·        H�t igen, te m�g azoknak a l�nyoknak a nev�t is nehezen jegyezted meg, akikkel j�rt�l! – szidalmazta James bar�tj�t tr�f�lkozva. K�zben azonban nem ker�lte el figyelm�t Remus arckifejez�se sem.

·        Na j�, dobjuk a t�m�t! – mondta Sirius most m�r kicsit feszengve. Mindig is nehezen viselte, ha gyeng�i ker�ltek ter�t�kre. – Most csak h�rman vagyunk. James, mondj el mindent, azokr�l a Hal�lfal�kr�l!

James hosszan n�zett hol egyik, hol m�sik bar�tja szemeibe, majd nagy leveg�t vett, �s hozz�fogott az �rz�tt inform�ci� kiad�s�hoz.

·        Amikor a Roxfortba j�rtunk, m�r akkor is hallottunk r�luk. Eml�keztek?  Voltak n�h�nyan, akik s�t�t m�gi�val foglalkoztak annak ellen�re, hogy az tiltott dolog volt m�r akkor is.

·        Ez m�g nem jelent semmit! Any�m�k is mindig odavoltak a fekete m�gi��rt. – szak�totta f�lbe Sirius a besz�mol�t.

·        Igen, de itt nem csak ez a l�nyeg! A szervezett t�m�r�l�s, a c�lzott ir�ny�t�s vesz�lyess� tud tenni n�h�ny ilyen megr�gz�tt fekete m�gust. A Miniszt�rium �ll�spontja, hogy egyel�re, a v�dekez�sre kell �sszpontos�tani. Semmi sz�n alatt nem akarunk t�madni, vagy ellencsoportosul�st l�z�tani. A legfontosabb, hogy lef�lelj�k a terveiket, �s megakad�lyozzuk az �jabb trag�di�kat…

·        Ez nevets�ges James! – sz�lt k�zbe ism�t Sirius. – Ett�l az a sok �r�lt tov�bb szervezkedik, �s soha nem lesz meg�ll�s! Azt mondj�k az a Voldemort a vezet�j�k, akir�l m�r a Roxfortban is hallottunk. Tudtok r�la valamit?

·        Igen – felelte komoran James, akinek ideje sem volt, hogy bar�tja, miniszt�riumi munk�j�t m�ltat� kifakad�s�ra reag�ljon. – Azt hiszem, vesz�lyesebb, mint amennyire az iskol�ban gondoltuk. Eml�keztek? Amikor hallottuk, hogy Malfoy �s cs�rh�je ezzel a n�vvel dob�l�zott, mint valami hat�sos fegyverrel, csak kinevett�k �ket. Pedig Voldemort er�sebb, nagyobb m�gus, mint amit el tudn�tok k�pzelni!

·        Mit tudhat t�bbet, mint Dumbledore?– k�rdezte megr�k�ny�dve Sirius.

·        Voldemort gonosz, �s hatalomra v�gyik. Nagyon nagy hatalomra, �s ez teszi kegyetlen�l vesz�lyess�. Ha igazak azok az inform�ci�k, amik a Miniszt�riumhoz eljutottak, akkor lassan nem lehet senki sem biztons�gban, aki nem az � oldal�n �ll.

A s�lyos kijelent�st fagyos, f�lelemmel teli csend k�vette. A szavak jelent�se ijeszt�en fenyegette b�k�s vil�gukat, amiben fiatal, k�nnyed �let�ket �lt�k. Elk�pzelhetetlen volt sz�mukra m�g csak felt�telezni is olyan helyzetet, amikor rettegni�k kellene valamit�l, vagy valakit�l.

·        Van egy rend, a F�nix Rendje – fogta James suttog�ra a hangj�t, �s az ajt� fel� lesett. – Dumbledore vezeti, �s a c�lja, hogy meg�ll�tsa a hal�lfal�kat, lehetetlenn� tegye t�nyked�seiket.

·        Dumbledore vezeti? – suttogott Remus is.

·        Igen!

·        Akkor, ott a hely�nk! – pattant f�l Sirius tettre k�szen.

·        Nem tudom – morfond�rozott James.– A Miniszt�rium nem helyesli az ilyenfajta szervezked�st. Az �ll�somba ker�lhet, ha…

·        Ugyan m�r James, azel�tt sohasem foglalkoztunk azzal, hogy esetleg valakinek nem tetszik, amit csin�lunk! R�ad�sul ilyen nemes c�lt m�g sohasem k�vetett egyetlen szab�lys�rt�s�nk sem!

·        Ez igaz – helyeselte Sirius okfejt�s�t Remus apr�kat b�logatva.

·        Sz�val? – csillant fel Sirius szeme, ahogy meger�s�t�st kapott, mindig j�zanul gondolkod� bar�tj�t�l.

·        Rendben, de nem tudhat r�la senki! M�g a l�nyok sem! – mondta James szigor�an tekingetve hol egyik, hol m�sik cinkost�rs�ra.

·        �n majd besz�lek Peterrel is, azt�n elmegy�nk Dumbledore-hoz! – lelkesedett tov�bb Sirius.

·        Peter nem t�l gyenge egy ilyenfajta feladathoz? – sz�lt elgondolkodva Remus.

·        Mi n�gyen voltunk mindig a verhetetlen csapat! R�ad�sul mindenkire sz�ks�ge lehet most Dumbledore-nak, aki helyesen gondolkodik!

·        J�, akkor te szervezd meg, azt�n sz�lj, hogy mit int�zt�l! – mondta James, hangj�t annyira visszafogva, hogy bar�tai m�r ink�bb csak a sz�j�r�l olvast�k le a szavakat. K�zben j�l hallott�k, ahogy a n�i hangok egyre k�zelednek az ajt� fel�.

·        Na, mit sz�ltok? Elmegy�nk akkor a koncertre? Azt mondj�k nagyon j�k! – d�lt h�tra James �ppen j�kor, mert ekkor l�pett be a szob�ba Lily, nyom�ban szorosan Anne-el.

·        Vacsor�zhatunk? – k�rdezte Lily, �s mosolyogva hordta v�gig tekintet�t a h�rom j� bar�ton.

A f�rfiak jelent�s�gteljes pillant�st vetve egym�sra fel�lltak, majd k�vett�k a k�t n�t, az eb�dl�be. Aznap nem esett sz� t�bbet sem a hal�lfal�kr�l, sem a F�nix Rendj�r�l, pedig hamarosan �let�k szoros r�sz�v� v�lt mindkett�.

Sirius k�t nappal k�s�bb m�r boldogan sz�molt be r�la, hogy Dumbledore t�rt karokkal v�rja �ket. Bel�ptek h�t a Rendbe, �s onnant�l fogva sok minden megv�ltozott benn�k, legink�bb a vil�gr�l alkotott k�p�k.

A hetek teltek, s Remus v�gre �gy �rezte, mag�ra tal�lt bar�tai k�z�tt. Kiv�l� munk�ja mellett v�gre fontosnak �rezhette mag�t, hiszen minden rendi feladat v�grehajt�sa ut�n j�les� �rz�s t�lt�tte el. Tudta, hogy ilyenkor mindig a j� ir�nyba seg�tik a dolgok alakul�s�t.

Fiatalok voltak �s lelkesek. Siker�lt k�v�l�ll�k�nt, mindenek felett �llva figyelemmel k�vetni a m�gusvil�gban zajl� esem�nyeket mindaddig, am�g k�zvetlen�l nem �rintette �ket. Csal�dok trag�di�inak voltak szemtan�i, amik persze megr�zt�k mindannyiukat, de ek�zben m�g csak nem is gondoltak r�, hogy a k�zvetlen k�zel�kben is megt�rt�nhet ugyanez.

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s