�r�: Sophie

K�zz�t�tel d�tuma: 2006.04.06.

El�rhet�s�g: estrelle@citromail.hu

Tartalom: A Nagy Csata �s t�rt�n�sei. Kiss� n�hol r�szletesre sikeredett. Egy�bk�nt �rdekes, hogy hamar t�l akartam jutni rajta, ehhez k�pest el�g terjeng�sre sikeredett… :D

Megjegyz�s: Sajn�lom, hogy ennyit kellett v�rnotok a folytat�sra, de valahogy kifogytam a spirituszb�l. Meg ugye egyben k�ld�m ezt az igencsak hossz�ra sikeredett fejezetet, ez�rt is m�s a form�tum kicsit. (Az esetleges hib�k�rt eln�z�st!) Kritik�kat szeretettel v�rok!

33. Fejezet

The end of all things…

A kast�lyban szokatlan csend uralkodott. Senki sem j�rt a folyos�kon. A portr�alakok nyugtalanul sugdol�ztak �s �t-�tsurrantak szomsz�daikhoz. A leveg�ben v�szterhes fesz�lts�g �lt. Egyed�l a Nagyterem fel�l hallatszott n�mi mozgol�d�s.

Odabent az ott maradt di�kok �s az id�k�zben meg�rkezett er�s�t�s hallgatta Dumbledore utas�t�sait az est�re vonatkoz�an. A n�gy hossz� asztal most is v�gig tele volt. Egy sz�k sem maradt �resen, de a rajtuk �l�k most nem voltak egys�gesen fekete tal�rokba �lt�zve. Ugyan�gy, mint k�t �ve a Trim�gus Tus�n, a Nagyterem megtelt k�l�nf�le sz�nfoltokkal, de ez az alkalom kor�ntsem volt olyan vid�m.

Minden jelenl�v� arc�n fesz�lt v�rakoz�s, n�hol f�lelem �s kezd�d� p�nik jelei mutatkoztak. Mint az v�rhat� volt, a Mardek�r asztal�n�l �lt a legkevesebb di�k. Perselus Piton arc�r�l azonban ezzel kapcsolatban sem lehetett semmi �rzelmet leolvasni. Ha lehet, von�sai m�g a szok�sosn�l is merevebbek voltak. Nem t�r�d�tt a horzsol�sait b�mul�kkal. Most igaz�n j�l j�tt neki, hogy mindig magas�tott nyak� ingeket �s tal�rt hordott, hisz �gy azok eltakart�k a feh�r k�t�s nagyj�t a nyak�n. Hossz�, n�hol lehorzsol�dott ujjaival t�relmetlen�l dobolt Dumbledore mellett az asztalon.

„Az �ra l�ktet lass� perceg�ssel,

Kim�rve a megm�rhetetlen id�t;

�bren a honfigond virasztva m�csel,

Homlokra �ssz�bb gy�jti a red�t.

Vaj�dni meddig tart m�g e vil�gnak?

Sors! �ram�ved oly irt�ztat�:

Hallom kerekid, amint egybev�gnak:

De nincs azokhoz sz�mlap, mutat�.”*

Elgondolkodva hordozta k�rbe tekintet�t. Csod�lkozott rajta, hogy Dumbledorenak siker�lt ennyi mindenkit �sszeszednie ilyen r�vid id� alatt. A Hugrabug asztal�n�l a Beauxbatons –b�l �s Franciaorsz�gb�l �rkezett var�zsl�k �s boszork�nyok �ltek, a Griffend�ln�l szinte minden id�sebb di�k ottmaradt agg�d�, de b�szke sz�leikkel �s a Rendtagok t�bbs�g�vel. A Weasleyk p�ld�ul teljes l�tsz�mban felvonultak – kiv�ve persze Percyt, akivel m�g mindig nem rendez�dtek a dolgok. Az id�sebb fi�k mellett idegen bar�taik �ltek. A Holl�h�t sz�keit a Lupin �s Cover professzor �ltal meggy�z�tt v�rfarkasokkal, roxmortsi lakosokkal, �s p�r miniszt�riumi emberrel osztotta meg. A Mardek�rhoz ker�ltek a Bulg�ri�b�l, �rorsz�gb�l, �s m�shonnan seg�teni �rkez� m�gusok. �k voltak a legt�bben. A h�ziman�k ugyan nem jelentek meg, de Piton tudta, hogy Dumbledore nekik is enged�lyezte a harcot. B�r nem f�z�tt sok rem�nyt a man�k var�zserej�hez �s hat�konys�g�hoz, most sem sz�lt bele Albus d�nt�s�be.

Sz�mba kellett tov�bb� venni azt a p�r v�mp�rt is, akik tartoztak az igazgat�nak �s most a katakomb�kban aludtak, a k�t s�rk�nyt, akiket Charlie Weasley hozott, valamint a Tiltott Rengetegben �l� megannyi �llatot �s l�nyt is, akik k�szek voltak megv�deni Roxfortot �s az otthonukat.

Keser�en fels�hajtott. Tudta, hogy mindez m�g mindig kev�s lesz a Nagy�r hatalmas sereg�vel szemben. De nem tehettek semmit. Persze nekik itt van a „h�res” Potter is!

„Nevets�ges! Dumbledore t�nyleg azt hiszi, hogy ez a taknyos k�ly�k el tudja t�r�lni a f�ld sz�n�r�l a S�t�t Nagyurat? Hogy lenne k�pes erre? Hiszen akkor legal�bb olyan hatalmas erej�nek kellene lennie, �s ha ez igaz lenne, akkor nem reszketne �s s�padozna, mint most is. Biztosan nem lesz k�pes meg�lni a Nagyurat! K�ptelens�g! N�ha �gy �rzem, a Nagy�rnak igaza volt azzal kapcsolatban, hogy Dumbledore bolond…

�s ez az �tkozott v�rakoz�s… Ez sokkal ideg�rl�bb! �s csak rosszabb lesz minden eltelt perccel. A Nagy�r sem bolond. Direkt megv�rat minket, hagyja, hogy a p�nik �s a f�lelem n�vekedjen, amik pontatlans�ghoz, gyenges�ghez vezetnek. Azt hiszi, ezzel k�nny� pr�d�k lesz�nk a hal�lfal�i k�z�tt. Nos, �n nem fogom k�nnyen adni magam, az biztos. Annyit k�ld�k a m�svil�gra, amennyit csak lehet. Nem fognak �rdekelni a Miniszt�rium kik�t�sei! M�ghogy k�b�t��tkok! Ezek nem �rdemelnek m�st, csak a hal�lt! Mondjuk furcsa, hogy ezt pont �n mondom, hiszen akkor ennyi er�vel �n is azt �rdemeln�m. �s ha es�lyt adok r�, k�ny�rtelen�l ki is fogj�k haszn�lni. Gondolom a Nagy�r szem�ben most igencsak nagy sz�lka lettem. Persze nem hiszem, hogy a t�rt�ntek ut�n szem�lyesen akarna v�gezni velem. Lesz neki an�lk�l is el�g dolga. P�ld�ul legy�zni Pottert �s Dumbledore-t. ”

Elm�l�zva sim�tott v�gig sima �ll�n, �s az igazgat� fel� pillantott, aki m�g mindig instrukci�kat adott a t�mad�ssal kapcsolatban. Nem figyelt r�, a tan�ri karral �s a Rendtagokkal m�r este mindent r�szletesen megterveztek. Mindenkinek meg volt a helye. Neki is. Most f�rk�sz�n figyelte az Albus mellett �l� k�t m�gust, akik nagyon hasonl�tottak az igazgat�ra. Az egyik a Sz�rnyas Vadkan csaposa, Aberforth Dugald Quintius Dumbledore, a m�sik pedig Damian Jonathan Caius Dumbledore.

„Sose gondoltam volna, hogy Albusnak m�g van �l� rokona Aberforth -on k�v�l. �s most el�ker�l ez a Damian… Olyan furcsa ez az ember. Ugyanazt a nyugalmat �rasztja, mint Albus, de valahogy kicsivel m�gis ’�sibbnek’, tapasztaltabbnak t�nik. �s ismeri Estrelle –t. Az a tegnapi megjegyz�se nem lehetett v�letlen.  ’A holl� m�g kiszabadulhat a k�tfej� sas mark�b�l, ha lesz, aki elszak�tja a k�tel�ket…’ Biztos, hogy Estrelle –re c�lzott vele, de pontosan mire gondolt? L�t� lenne? T�l sok a k�rd�s k�r�l�tte, de ha Albus megb�zik benne, akkor �n sem tehetek m�st. Am�gy sem t�nik rosszindulat�nak…”

Damian hirtelen r�n�zett �s halv�nyan elmosolyodott.

„Hihetetlen, ugyanaz a szemp�r. H�rom p�r �gsz�nk�k tekintet… hajsz�lra ugyanolyanok… Le sem tagadhatn�k a rokons�got.”

Ink�bb a di�kokat kezdte mustr�lni �s mag�ban latolgatni kezdte, hogy mennyi es�ly�k lesz a t�l�l�shez. Longbottomon p�ld�ul egyenesen meg�tk�z�tt, mikor megtudta, hogy marad. Maximum t�z percet adott neki, hab�r a Miniszt�riumi eset ut�n… Grangerben viszont a maga m�dj�n b�zott. T�l tehets�ges ahhoz, hogy elessen. Weasley egy m�sik k�rd�s. Ha a l�ny mellette marad, t�l�lheti. A Holl�h�tasokban sok es�lyt l�tott, a Hugrabugn�l viszont csak p�r tehets�ges p�rbajoz�t tudott volna megnevezni. Term�szetesen az ottmaradt Mardek�rosai t�bbs�g�ben biztos volt, hogy nem fog csal�dni. Akik meg a m�sik oldalon fognak harcolni… nos rem�lte, hogy �szhez t�rnek, b�r ennek minim�lis volt az es�lye. Tal�n ha szembes�lnek a vesztes�gekkel �s a harc kegyetlens�g�vel, r�d�bbennek, hogy helytelen, amit tesznek.

�s a legnagyobb k�rd�jel Potter volt. Ha fel�lkerekedik, megmenti a var�zsvil�got, �s tal�n a muglikat is. Ha elbukik, annak bel�thatatlan �s s�lyos k�vetkezm�nyei lesznek mindk�t vil�gra n�zve. Ut�lta bevallani, de egy kicsit rem�nykedett, hogy a k�ly�knek siker�l gy�zni. De ami a legjobban foglalkoztatta, az m�g mindig Estrelle volt. Vajon siker�l kiszabadulnia saj�t elm�j�b�l? Le tudja-e gy�zni Deborah Seraphint?

M�g mindig rem�nykedett, hogy �letben maradhat, hogy visszat�rhet. Rettenetesen v�gyott r�, hi�nyzott neki az �rint�se, a hangja, a mozdulatai. Nem akart belegondolni, hogy tal�n m�r csak az eml�keiben �l. Dumbledore –ral sem besz�lt a f�lelmeir�l, t�l b�szke volt ahhoz. De akkor ki m�ssal oszthatta volna meg a gondolatait? Rajta k�v�l senki sem volt k�v�ncsi r�. Csup�n Estrelle. L�z�lmaiban gyakran volt vele. Hol szeretkeztek, hol halkan besz�lgettek, de volt mikor csak sz�tlanul �s szorosan �t�lelte. Az ilyen �lmok ut�n k�nszenved�s volt az �bred�s. Test�t csak egy kiad�s hideg zuhany csillap�thatta le – de n�ha az sem. Az utols� nap k�zeledt�vel azonban a s�rget� �szt�n�k a h�tt�rbe szorultak �s m�r csak arra v�gyott, hogy eg�szs�gesen l�thassa �s v�gigsim�thasson az arc�n. Be kellett vallania mag�nak, hogy nem tudja elfelejteni �t soha t�bb�, hogy… az Isten verje meg: beleszeretett! Persze ezt m�r r�gebben is tudta mag�r�l, de m�gis… ahogy �jra �s �jra tudatosult benne, mintha megijedt volna, ilyenkor pedig hogy elnyomja ezt az �rz�st ink�bb d�h�ngeni kezdett. „A ’nagy’ Perselus Piton menthetetlen�l szerelmes, �s egy n�t�l f�gg �rzelmileg! Holott eddig mindenki azt hitte r�la, hogy nincsenek �rzelmei – tal�n m�g saj�t maga is! �n, akit soha nem szeretett senki, aki semmit nem kapott az �lett�l �s az emberekt�l, csak pofonokat �s f�jdalmat… Ironikus �s hihetetlen. Ez fogja a vesztemet okozni.” – h�zta el g�nyosan a sz�j�t.

*

A d�lut�ni napf�ny vak�t�an, m�gis hideg f�nnyel bor�totta be az erd�t. Egy teljesen feket�be �lt�z�tt alak azonban egy �reg t�lgy vaskos �gai k�z�tt �rny�kban maradt. Csendben, kiss� f�lrehajtott fejjel hallgatta a f�k susog�s�t. N�ha sajnos el�j�tt ez az emberi szentimentalizmusa, amit nagy val�sz�n�s�g szerint anyj�t�l �r�k�lt. A n�t�l, akit a maga m�dj�n szeretett, de aki a h�g�t mindig t�bb figyelemben r�szes�tette. Tal�n ez�rt is gy�l�lte meg �ket �s azt a t�k�letess�get, amiben �ltek, �s amilyennek mutatt�k magukat. Sokszor r�juk akart ki�ltani, hogy nem l�tj�k, hogy az eg�sz csak egy sz�nj�t�k? Hogy b�rmelyik percben meghalhatnak? Hogy nincs igazs�g a f�ld�n �s mindenhol ott vannak a bel�lr�l r�g� k�rs�gok?! M�g a saj�t csal�djukban is.

De m�r r�g meghaltak. Abban a csat�ban, ami az � els� igazi �sszecsap�sa volt az igaz oldalon! �, milyen izgatott volt el�tte. Heteken kereszt�l megkett�z�tt er�vel k�sz�lt r�. J�l kellett szerepelnie, hiszen Voldemort Nagy�r nem t�r hib�t �s haboz�st! Persze nem csak a b�lv�nynak val� megfelel�s hajtotta, hanem legf�k�pp a keser� bossz�, �s a beteges k�v�ncsis�g az ir�nt, hogy milyen lehet sz�l�gyilkosnak lenni…

Elcsod�lkozott rajta, hogy egyik�k sem vette �szre, hogy � sz�let�s�t�l m�s volt? Hogy benne elromlott valami? T�nyleg nem vett�k �szre a megnevezhetetlen k�rt, ami bel�lr�l r�gta, �s megv�ltoztatta? �szre kellett venni�k! Az nem lehet, hogy ennyire ne t�r�dtek volna vele! Vagy csak nem akart�k �szrevenni? Ja persze, mindig csak a t�k�letes kish�ga k�r�l forgol�dtak…

De ez m�r nem sz�m�t. Most m�r az, aki. Sz�mos beteges hajlammal �s perverzi�val, de irigyl�sre m�lt� er�vel, poz�ci�val, b�szkes�ggel �s ranggal, amit m�lt�n ki�rdemelt. Az els� adand� alkalommal v�gzett a sz�leivel. El�sz�r az anyj�val, azt�n a bolond apj�val, akik mit sem tudtak a Nagy�r terveir�l. Soha nem tudt�k meg, hogy mi�rt k�nyszer�tett�k �ket, hogy hal�lfal�k legyenek a l�nyuk v�delme �rdek�ben. Nem j�hettek r�, hogy minden �sszef�gg�tt.

Att�l a perct�l kezdve ut�lta a h�g�t, amint megsz�letett. Minden adand� alkalommal b�ntotta. Tal�n az�rt, mert meg�rezte benne is azt a puszt�t� er�t, ami saj�t mag�ban is megvolt, b�r sokkal gyeng�bben. De testv�re „s�t�ts�ge” m�s volt. Nem annyira gonosz kelet�. Mindennek ellen�re volt benne valami megfoghatatlan tisztas�g �s �rtatlans�g. Akkor m�g nem tudta, hogy k�t l�lek lakozik h�ga test�ben, �s ez okozta tiszt�nl�t�s�ban a zavart.

A tisztas�g �s az �rtatlans�g az�ta pedig m�r r�g elveszett. Mindkett�t � vette el t�le. Gy�l�let�nek k�d�n kereszt�l az �vek sor�n mindink�bb kicsap�dott a v�gy. A szeme el�tt cseperedett n�v�. �gy visszagondolva tal�n el�sz�r akkor k�v�nta meg h�g�t, mikor az tizenk�t �ves volt. Akkoriban mutathatta meg Voldemortnak is. �s egy nap v�gre egyik mocskos v�gya teljes�lhetett: birtokba vette h�ga test�t, �s bemocskolhatta saj�t szenny�vel.

Voldemort. Kev�s ember volt az �let�ben, akire feln�zhetett. �s a legf�bb � volt. Ir�nyt, �rtelmet adott puszt�t� v�gyainak. Az � sz�rnyai alatt ki�lhette, kitombolhatta minden d�h�t, agresszi�j�t, gy�l�let�t, amit a s�rv�r�ek, f�lv�rek �s muglik ir�nt �rzett. De legt�bbsz�r m�gis a csal�dj�t k�pzelte az �ldozatok hely�re. Pusztul�s �s roml�s vette k�r�l, de � j�l �rezte mag�t, ez �ltette. Ha m�r lelke megmagyar�zhatatlan keser�s�g�t nem csillap�thatta, akkor ink�bb mindenkit szenved�sbe �s hal�lba tasz�tott. Nem fukarkodott a k�nz�sokkal �s a hal�los �tkokkal sem. Le�rhatatlan gy�ny�r t�lt�tte el, mikor l�tta �ldozatait szenvedni. A k�osz, ami k�r�l�lelte f�leg a Nagy�r buk�sa el�tt, v�gre k�rvonalazta, hogy mi is d�l az � test�ben �s lelk�ben. V�gre ismer�snek �rezhette a vil�got, nem volt t�bb� k�v�l�ll�. Voltak t�rsai, akik m�gha nem is olyan szinten, mint elv�rta volna, de meg�rtett�k �s osztoztak beteges szenved�lyeiben. Persze k�zel sem olyan m�rt�kben. �k be�rt�k a gyilkol�sz�ssal, a nemi er�szakkal, a gy�jtogat�ssal �s a r�szeges tivorny�z�sokkal.

Neki azonban t�bb kellett! � teljes m�rt�k� fert�t akart. Egy mocskos b�lcs�t, amib�l csak a hal�l �s puszt�t� ereje kelhet ki v�gs� �t�let�vel les�jtva minden �rdemtelenre. �s mindezt Voldemortban l�tta megtestes�lni. Kev�s olyan elk�telezett h�ve volt �s van, mint �.

Tehetetlen�l �llt annak idej�n a t�ny el�tt, hogy ez a megingathatatlannak hitt hatalom bujdos�sra k�nyszer�lt egy csecsem� miatt. �vekig kereste, de sehogy sem jutott a nyom�ra. Pedig nem j�rt messze c�lj�t�l. Mikor �szrevette alkarj�n ism�t kirajzol�dni a S�t�t Jegyet, k�nnybe l�badt a szeme. Tudta, hogy el�bb-ut�bb ism�t elj�n az � idej�k, �jra kiengedik a szellemet a palackb�l. T�relmetlen�l v�rta a percet, mikor �jra csatlakozhat Ur�hoz. �s ez a pillanat el is j�tt. Most pedig az egyik legfontosabb megpr�b�ltat�s el�tt �llnak. Az este kezd�d� csata eld�nti a h�bor�t. �s nyerni fognak. Ut�na pedig csak a tisztogat�s marad.

� felk�sz�lt. Azzal is tiszt�ban van, hogy lehet, hogy ez �lete utols� napja. Ha meg is kell halnia, akkor harcban fogja ezt tenni, m�gpedig �gy hogy minn�l t�bb ellenfelet mag�val ragad. De nagy es�lye van arra, hogy t�l�lje, �s Voldemort m�gink�bb megbecs�lt bizalmas�v� v�ljon. �s onnant�l nem lesz meg�ll�s. M�r el�re v�rta az est�t, �s t�relmetlen�l sz�molgatta a perceket napnyugt�ig. De ezzel az �r�letbe kergette t�rsait �s saj�t mag�t is, ez�rt ink�bb elj�tt a kast�lyb�l �s les�t�lt a foly�partra, hogy lenyugodjon. A nap b�nt� sugarai el�l azonban visszah�z�dott a t�lgy h�s �gai k�z�.

P�r l�p�sre innen l�kte bele a v�zbe azt a r�hes v�rfarkast, vagy lycont is. Lehunyt szemmel elmosolyodott. Azzal a szem�ttel legal�bb m�r nem kell sz�molnia. De fajt�rsait mostant�l m�gink�bb �ld�zni fogja. Nem tudta pontosan, hogy � megfert�z�d�tt-e, ugyanis a hadakoz�s k�zben kapott p�r s�r�l�st. Minden az est lesz�llt�val fog eld�lni. � is bund�t fog n�veszteni, vagy ink�bb m�gusi tehets�g�re fog szorulni?

Nem tudta, de abban biztos volt, hogy mindk�t esetben j� szolg�latot fog tenni a S�t�t Nagy�rnak, �s gy�zelemre fogja vezetni a r�b�zott egys�geket. Mindent meg fog tenni, hogy ne csal�dhasson benne, hab�r tartott a kudarct�l. De t�rsaival, ahogy este magukra kanyar�tj�k s�t�t k�peny�ket, v�gre t�mad�sba lend�lhetnek. � m�r r�ges-r�g eljegyezte mag�t a hal�llal, nem f�lt k�sz�nteni �s megcs�kolni �t.

�sszer�ndult. A karj�n iszonyatos er�vel felizzott a S�t�t Jegy.

Micsoda romok f�l�tt megyek!

F�st�lg� tany�k,

Nyikorg� csontv�z-karok

Mutatj�k a hajnalod� utat.

Kedvesem egy f�l-f�lvillan�

Mosoly�t kutatom

K�s�n vir�gz� fagyalbokrok alj�n

S a vil�g v�g�t rettegem.

Elhagyott templom k�sz�b�n

�ldom a suhan� hal�lt,

Ki fekete k�penye alatt

Megmutatta az �letet.1

*

J�n, j�n… egy istenk�z sem tartja vissza…

Mint m�lybe indult sziklag�rgeteg:

�let? Hal�l? �tok, vagy �ld�s lesz? – Ah,

Ki mondja meg! Ki �l� mondja meg!

V�r t�tov�n a n�p, remegve b�lcse,

Vakon el�tte k�ts�g �s hom�ly.

Id�! Szakadna b�r m�hed gy�m�lcse…

Ne m�g, ne m�g – az isten�rt! – meg�llj.2

Mindenki felsorakozott. Csup�n a parancsra v�rtak a sz�rny� vez�rt�l. El�l a dementorok, m�g�tt�k az �ri�sok, akik majd megt�rik Roxfort v�d�var�zslatainak t�bbs�g�t (a marad�kot Voldemort fogja feloldani hal�lfal�i seg�ts�g�vel), ut�nuk k�vetkezik a hal�lfal�k h�rmas sz�m� csapata Mulicberrel az �len. Ha �k elesn�nek, akkor siklanak el�re a lid�rcek, akik a m�g kitart� v�d�k lelkeit a megmaradt dementorokkal egy�tt folyamatosan el fogj�k rabolni. Ha pedig az �ldozatok lelketlenn� v�lnak, Voldemort a Belialt�l kapott er�vel k�pes lesz ir�ny�tani �ket, mint holmi zombikat.

Amint a telihold f�nye kiteljesedik, a m�r �talakult lycon�kh�z csatlakozhatnak a v�rfarkasok is. A v�mp�rokat a v�g�re tartogatta, mint ahogy a tapasztaltabb hal�lfal�kat is. Ha Belial nagyon t�relmetlenkedik, sz�ks�g eset�n neki is megadja, amit k�rt, ez�rt is fogja maga mellett tartani Deborah –t.

Minden k�szen �ll. �kl�vel hamarosan les�jt Roxfort falaira, aminek erej�t�l alapjaiban fog megrend�lni az �p�let. Gonoszan elmosolyodott, ahogy seregei �l�re �llt. M�g�tte Deborah, Livius, Lucius, �s az Azkabanb�l kiszabad�tott hal�lfal�k sorakoztak. Ahogy a v�mp�rra pillantott, azt szokatlanul s�padtnak l�tta, holott �rtes�lt r�la, hogy a mai napsz�lltakor t�bb embert is sz�razra sz�vott, hogy teljes erej�vel szolg�lhassa �t.

H�tat ford�tott rettenetes sereg�nek, melynek h�tborzongat� moraja elnyomta a h�v�s este zajait. Gondolatai m�r Roxfortn�l j�rtak. Amint felemelte p�lc�j�t tart� bal kez�t, egy pillanatra minden elcsendes�lt.

-         Az egyetlen dolog, amit elv�rok t�letek, az a gy�zelem! B�kez�en ossz�tok a hal�lt, mert r�tok sem fog m�s v�rni ha elbuktok!

Az erd� f�i k�z�tt egyre er�s�d� sz�l rohant kereszt�l, majd belekapott a vez�r �jfekete tal�rj�ba. Voldemortot egy pillanatra el�nt�tt�k az eml�kek gy�l�lt gyerekkor�r�l, halott, sosem ismert anyj�r�l, azt�n a megannyi v�res csat�r�l, mikor ugyan�gy �llt ereje telj�ben a seregei �l�n. Most sem �rzett f�lelmet. Tudta, hogy ezen az est�n csak gy�zhetnek. Karja el�re lend�lt, a pillanatnyi csendet pedig sz�rny� �v�lt�sek sorozata t�rte meg. Az �gen sz�mtalan z�ld sug�r cik�zott kereszt�l, majd felvillantak a vigyorg� balj�s kopony�k k�gy�nyelv�kkel.

Amerre �n megyek:

L�ngot vetnek a hazugs�g-erd�k,

Benn�gnek a kifacsart gondolatok,

A maszkok lehullanak.

N�h�ny git�r �s heged� vijjog

Nagyon messzir�l:

Eml�kek, eml�kek, eml�kek,

Nem komolyak, nem f�jnak.

Ki�nt medr�b�l a k�d,

Elnyeli a sugarakat,

El�nti a tornyokat,

Templomok, h�zak nincsenek,

Az any�m sem mosolyog,

Kering�, sz�d�lt zuhan�s

Van a sz�vem hely�n.

S a tet�n, boldogs�gok f�l�tt

K�t kit�rt kart mereszt

Egy h�vogat�, fekete,

Borzalmas kereszt.3

*

M�g mindig sajgott bal alkarja. M�r r�g h�vta mag�hoz Voldemort a h�veit, de a majd k�t �r�n �t tart� perzsel� izz�s most elviselhetetlen�l parancsol� volt Akadt pillanat, mikor m�r �llt fel, �s indult volna, de ilyenkor mindig gyorsan mag�hoz t�rt, �s hogy a jelenl�v�kben ne keltsen gyanakv�st, mindig adott valami c�lt mozdulatainak, p�ld�ul odament egy polchoz, mintha valamilyen k�nyvet keresne. �gy �rezte azonban, hogy az igazgat� �s Damian mindent �rt, �s meg�rt. Az � szem�kben nem volt megbotr�nkoz�s, vagy rosszall�s. Gyan�totta, hogy Albus majdnem mindenbe beavatta a Turunel-hegyr�l �rkezett nagyb�tyj�t, de nem haragudott r�.

R�gt�n sz�lt az igazgat�nak mikor felizzott az �tkozott b�lyeg. Kicsit hihetetlennek tartotta, hogy tal�n utolj�ra, �s ez a h�v�s most mindent meg fog v�ltoztatni. P�r percre r� a Potter k�ly�k is berontott verejt�kez� homlokkal.

„Sz�val � is l�tta, �rezte. Most m�r t�nyleg nincs vissza�t.”

Ahogy a r�m�lt fi� arc�ra n�zett, meg�llap�thatta, hogy m�g soha nem l�tta ennyire s�padtnak. Mindentl�t� szigor� szemei kisz�rt�k a fekete haj t�v�n�l elindul� izzads�gcseppeket �s a szokatlanul er�sen kirajzol�d� sebhely haragos izz�s�t. A fiatal arc egy pillanatra megkem�nyedett, mikor tal�lkozott a tekintet�k, de Piton most nem l�tott haragot vagy gy�l�letet az arc�n, csup�n a hat�rozotts�g m�g�tt h�z�d� f�lelmet. El kellett ismernie, hogy a fi� nincs irigyl�sre m�lt� helyzetben. Sosem akart cser�lni vele, most azonban pl�ne nem.

Dumbledore megadta a jelz�st: ahol emberek tart�zkodtak a kast�lyban, felizzott egy f�nixtoll. Erre a fordulatra felbolydult a kast�ly. Mindenki a nagyterembe sietett. A hangzavar egy pillanatra elviselhetetlen volt, de amint az igazgat� bel�pett, h�v�s cs�nd t�madt. Mindenki t�le v�rta a b�ztat�st, hallani akart�k, hogy m�g van rem�ny a gy�zelemre. �s Dumbledore megadta nekik ezeket, b�r az � sz�v�ben is k�ts�g t�madt. Belen�zett Harry smaragdz�ld szemeibe �s l�tta a retteg�st, de tudta, hogy mikor elj�n az id� fel�lkerekedik saj�t f�lelmein. Rem�nykedett benne, hogy t�l�li ez a tehets�ges gyerek, akit az �vek sor�n annyira megkedvelt.

Nagy volt a t�t, ezt mindannyian tudt�k. Gondolatban mindenki elb�cs�zott a szeretteit�l, v�gigp�rgett�k magukban az elk�vetkezend� lehets�ges k�peket, �s Dumbledore utas�t�sait. Igen, am�g � talpon van, addig nem lehet baj. Rem�nykedtek, hogy a szerencse az � oldalukra �ll. Lassan mindannyian felsorakoztak, elfoglalt�k hely�ket. P�r perc volt m�g az est lesz�llt�ig, mikor nem messze l�ngok �s f�st csapott az �g fel�. Roxmorts. N�h�nyan l�tni v�lt�k a magasan vigyorg� z�ld kopony�t is. P�r perc m�lva pedig m�r hallani lehetett a s�lyos l�bak d�b�rg�s�t �s a rettenetes sereg moraj�t. N�h�nyan a v�d�k k�z�l reszketni kezdtek, de a t�bbiek tork�ban is araszolni kezdett felfel� a f�lelem.

Ron �s Hermione Harry m�g�tt �lltak, eg�szen a k�t Dumbledore k�z�tt. Piton higgadtan v�rta egykori t�rsait. Karba font keze �s rezzen�stelen arca nem �rult el semmilyen �rzelmet, holott m�r percek �ta g�rcs�sen markolta var�zsp�lc�j�t. Nem tudta mit fog �rezni, ha megl�tja azt a kecses alakot azon az oldalon, de nem is akart belegondolni. Tudta, hogy nem lesz ideje r�. Minden idegsz�l�val a harcra kell majd figyelnie. De m�gis… A tudat, hogy Estrelle, pontosabban a test�t haszn�l� Deborah ott fog �llni Voldemort mellett… Neki m�r �gy is el�g neh�z volt, most meg r�ad�sul az j�r a fej�ben, hogy mit m�velhetett a Nagy�r vele.

„Nem gondoltam volna, hogy egyszer R� leszek… f�lt�keny…”

*

Harryt kiverte a jeges ver�t�k �s a fagyos cseppek elindultak lefel� a h�t�n, mikor megl�tta Voldemortot. Egy pillanatra leveg�t is elfelejtett venni, azt�n �rezte, hogy a feje egyre jobban l�ktetni kezd. De ezt a f�jdalmat nem csak �lland�an sajg� sebhelye okozta, hanem az �jra fel�led� minden csepp gy�l�let, amit a feketem�gus ir�nt �rzett. Minden seb, amit � okozott, felszakadt heveny�szetten befoltozott sz�v�n �s lelk�n. Tudta, hogy nem engedhetn�, hogy ezek az �rz�sek eluralkodjanak rajta, hiszen csak hib�khoz vezetn�nek, �s ezeket most igaz�n nem engedhette meg mag�nak.

P�rszor m�ly l�legzetet vett a h�v�s esti leveg�n, hogy kitisztuljon a feje, �s most m�r el tudta szak�tani a tekintet�t a gy�l�lt alakr�l, hogy felm�rje a sereget. Elk�pedt, �s ha �szinte akart lenni mag�hoz, el�nt�tt�k a k�ts�gek. Valahogy nem tudott rem�nykedni benne, hogy le tudj�k gy�zni ezt a hatalmas sereget. �s ha belegondolt, hogy minden rajta m�lik… Legsz�vesebben elbujdosott volna, de tudta hogy nem teheti. Ahogy v�gign�zett bar�tain, t�rsain, mindegyik�j�k szem�ben ott volt a f�lelem, de az elsz�nts�g is. Piton hirtelen r�n�zett, mintha �rezte volna, hogy figyelik, �s g�nyosan elmosolyodott. Kiss� �ssz�bb sz�k�ltek a fekete szemek, a k�vetkez� pillanatban pedig m�r meg is hallotta a g�nyos hangot a fej�ben.

„L�m, l�m a nagy Harry Potter k�telkedik �s reszket? Ez nem illik a ’dics�’ Potter n�vhez! Szedd �ssze magad, k�ly�k, ez most nem j�t�k!”

El�gedetten nyugt�zta, hogy a smaragdsz�n szemekben harcias l�ng lobban. A gy�l�let� �s a hat�rozotts�g�. Pillanatnyilag az sem �rdekelte, ha ir�nta �rzi, a l�nyeg az volt, hogy siker�lt egy kis ideig kilend�tenie a fi�t a bizonytalans�g�b�l.

Szigor� tekintet�t �jra a h�mp�lyg� feketes�gre szegezte. A sz�l az ellens�g fel�l f�jva elhozta a lid�rcek, az id�k�zben a v�d��tkok �ltal elhullott �ri�sok, �s az �gett h�s b�z�t, �s m�g valami ann�l sokkal borzalmasabbat, ami ott lappangott az erd� f�i k�z�tt �s kiv�rt. A leveg� megtelt fesz�lts�ggel. A csendet a menetel� l�bak zaja �s p�r hangosabb horkant�s t�rte meg. Piton nem l�tta be az eg�sz sereget a Tiltott Rengeteg f�i miatt, de sejtette, hogy nem csak az a p�rsz�z ember az ellenf�l, nem csak egyfel�l fognak t�madni. Egy pillanatra azokra a v�d�kre gondolt, akik a kast�ly m�sik oldal�n v�rakoznak, �s �hatatlanul is esz�be �tl�tt a k�rd�s, hogy vajon melyik�kkel nem fog t�bb� tal�lkozni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s