II. r�sz

G�nyosan h�zta el a sz�j�t. Dumbledore –nak ez a seregnek nevezett cs�csel�ke nem lesz ellenf�l a sz�mukra. El�gedetten d�rzs�lte �ssze k�t tenyer�t. Intett, mire Livius �s Lucius l�ptek mell�. Lioncourt eszel�sen csillog� szemekkel ropogtatta ki ujjait, a sz�ke f�rfi azonban higgadtan v�rta a csata kezdet�t.

-         Ahogy megbesz�lt�k. Nagyon figyeljetek az id�z�t�sre, ha sz�lok, idehozz�tok el�m.

-         Igen, Nagy�r. – biccentett Malfoy. Livius csak elvigyorodott.

-         Nem akarok csal�dni bennetek.

-         Nem fog, Nagy�r.

Kedvtelve m�rte v�gig a fekete haj� var�zsl�t, aki eddig mindig k�nyesen figyelt r�, hogy megadja a kell� tiszteletet Voldemortnak, most azonban le sem tudta venni a tekintet�t az ellenf�lr�l. Arc�r�l nem t�nt el egy pillanatra sem az a borzalmas mosoly, ami semmi j�t nem �g�rt ellenfeleinek. Szemeiben �r�lt szikra pattogott. Voldemort sz�mra nem volt �jdons�g k�vet�in l�tni ezeket a jegyeket, de Liviuson ilyen m�rt�kben m�g soha nem figyelhette meg. Semmi k�ts�ge sem volt afel�l, hogy az �jszaka folyam�n � egy lesz azok k�z�l, akik a legt�bbet fognak �lni. Kicsit mintha fiatalkori �nmag�ra eml�keztette volna.

M�g egyszer utolj�ra v�gigtekintett sereg�n. Tudta, hogy neki kell el�sz�r l�pnie, Dumbledore t�l gy�va ahhoz, hogy megrohamozza �ket. Mindig is az volt. � pedig nem akart h�tlen lenni h�rnev�hez, ez�rt elki�ltotta mag�t:

-         Dementorok, lid�rcek, az els� �s m�sodik hal�lfal�-csapat, el�re!

F�ls�rt� moraj k�lt a fiatal hal�lfal�k k�r�ben, ahogy kivont p�lc�kkal r�rontottak a feh�r oldalra. Az Azkaban egykori �rei azonban hal�los cs�ndben siklottak a forr�, �rzelmekkel teli testek fel�, melyek nekik kir�lyi lakom�nak �g�rkeztek.

A m�sik oldalon Dumbledore is osztogatta a maga parancsait, �s r�vid id�n bel�l ez�st�s patr�nusok szelt�k a leveg�t egyre t�bb sz�rnyet elkergetve. A f�ld�n azonban rosszabb volt a helyzet. Azokat, akik a patr�nusokat tartott�k fenn, v�deni kellett. Ez nem volt egyszer� dolog, hisz a hal�lfal�k �tkai el�g er�sek voltak ahhoz, hogy a gyeng�bb pajzsokon �tjussanak, nem besz�lve az elt�vedt var�zslatokr�l. Az igazgat� ez�st f�nixe egyszerre �t dementort k�nyszer�tett megh�tr�l�sra, de ott v�gt�zott egy pomp�s szarvas is fel�klelve ellenfeleit.

A domb tetej�r�l figyelte a harcot. Addig nem akart beavatkozni, am�g nem sz�ks�ges. Ezt megmondta a v�mp�rjainak is. Csak akkor mozdulnak majd meg, ha Voldemort is j�nak l�tja, de mindenekel�tt akkor, ha a legkisebb lesz a kock�zat. Nem szerette volna elveszteni ezt a nemr�g visszaszerzett testet. A testet, ami mostans�g furcs�n viselkedett. Megmagyar�zhatatlan rosszull�tek gy�t�rt�k, amik egyik pillanatr�l a m�sikra t�rtek r�. T�bbsz�r majdnem fel�klendezte a behabzsolt v�rt, ami pedig eddig soha nem fordult el� vele. Nem tudta, hogy Estrelle teste �gy pr�b�lja-e meg kivetni mag�b�l, vagy valami m�s probl�ma van. Mindenesetre ezt senkinek nem k�t�tte az orr�ra. Nem engedhette, hogy ak�r egy morzs�nyi gyenges�get l�ssanak rajta. F�leg most, hogy visszakapta a v�mp�rjait, akik t�ls�gosan meger�s�dtek Kraven vezet�se alatt.

„Az a bolond nem figyelt el�gg� az er�viszonyokra. Ez k�s�bb az �let�be is ker�lhetett volna. Egy bels� l�zad�s nagyon vesz�lyes tud lenni. Most is l�tom a mindentl�t� szemek villan�s�ban a k�telked�st, a fesz�lt figyelmet… Nem tetszik ez nekem. Egy apr� hiba, �s r�mvetik magukat. Nem engedhetem, hogy elvegy�k t�lem a nekem j�r� hatalmat. B�r Voldemort v�delme alatt megalap�thatn�m a saj�t kl�nomat, de minek pazaroljam az er�met v�mp�rok l�trehoz�s�ra? Nem, egyel�re jobb lesz, ha �ket tartom kord�ban. Nem ellenkezhetnek velem!

De nem lesz egyszer�, az biztos. Ha ennek a nevets�ges h�bor�nak v�ge, akkor tiszt�zom vel�k, hogy ki is itt az �r.”

�sszeh�zott, metsz� szemekkel n�zett Voldemortra. Fekete bok�ig �r� b�rkab�tj�t egyre jobban szaggatta az er�s�d� sz�l.

*

A csata egyre ink�bb tombolt. A f�stt�l �s a villan�sokt�l folyamatosan romlottak a l�t�si viszonyok. N�h�ny er�sebb �tok leomlasztott p�r t�gl�t a Roxfort magas falaib�l. N�hol azonban eg�sz nagy lyukak t�tongtak.

Albus �s Damian Dumbledore f�radhatatlanul osztott�k a parancsokat, �nt�tt�k a lelket a v�d�kbe, mik�zben Harryt is v�dt�k. Aberforth f�k�nt a francia �s �r seg�t�kkel a kast�ly m�sik oldal�n harcolt az id�k�zben t�mad�st ind�t� �szaki kitasz�tott var�zsl�kkal �s var�zsl�nyeikkel.

-         Vigy�zat, d�l egy torony! – zengte Hagrid �bl�s hangja.

�s val�ban.  H�rom hal�lfal� addig bomb�zta �tkokkal az egyik tornyot, am�g az meg nem adta mag�t �s jelent�s mennyis�g� v�d� fel� z�gott lefele. A k�t Dumbledore egym�sra pillantott, majd b�lintottak. Albus megfordult �s az �gre szegezte p�lc�j�t, melyb�l aranys�rga f�nycs�v�k t�rtek el� �s k�rbe�lelt�k a zuhan� monstrumot, majd csukl�j�nak egy eleg�ns mozdulat�val a t� partj�ra ir�ny�totta azt. Ek�zben Damian v�dte mindkett�j�ket.

Piton nem sokat fogott fel a v�d�k ilyet�n megment�s�b�l, hiszen nyakig benne volt a harcban. P�r m�terre k�zd�tt a k�t id�s m�gust�l �s a di�kokt�l. Legal�bb n�gy hal�lfal� t�madott r� egyszerre d�ht�l �s bossz�t�l vez�relve. De a f�rfi k�ls�leg m�g mindig meg�rizte nyugodts�g�t, bel�l azonban forrott benne az indulat. Id�nk�nt egy-egy m�sodpercre feln�zett a dombra, ahol Voldemort �s egy n�i alak �llt. A kecses test az �rny�kok takar�s�ban volt, de a sz�lt�l csapkod� b�rkab�tr�l �s a hom�lyon �tsejl� feh�rs�gr�l r�gt�n tudta, hogy ki az. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen azon k�v�l, hogy minn�l t�bb hal�lfal�t a t�lvil�gra k�ldj�n. Rettegett, hogy szemt�l szemben kell majd harcolnia Deborah –val. Nem akart visszat�madni, hiszen m�giscsak Estrelle test�ben van, �s ha l�tezik m�g egy kis halv�ny rem�ny arra, hogy visszaj�jj�n, akkor nem t�rhet vissza egy haldokl� testbe. Amerre j�rt, h�rmas�val hullottak a hal�lfal�k, � pedig nem t�r�d�tt vele, ha felszakad a tal�rja, vagy megperzsel�dik az arca.

Az igazgat� idej�nek l�tta el�h�vni a p�r graphorn-t, mikor Voldemort intett a megmaradt �ri�soknak, hogy t�rj�k �t a v�d�k vonal�t. A megtermett, sz�rk�s-v�r�s sz�r�, hajlott h�t� l�nyek felegyenesedve el�j�ttek a Rengeteg f�i k�z�l Dumbledore jel�re, �s hossz�, hegyes szarvukat el�reszegezve nekirontottak az �ri�sok mar�knyi csapat�nak Gr�ppal �s Hagriddal az �len.

Voldemort a hegyen szitkoz�dott. Sejtette, hogy Dumbledore a Tiltott Rengeteg lak�i k�z�l is be fog fogni p�rat, de nem tudta, hogy graphornok is �lnek itt. Savany� k�ppel n�zte, ahogy az �ri�sok seg�ts�g�re siet� hal�lfal�k �tkai minden egyes sz�lig visszapattannak a furcsa �llatokr�l.

„Barmok! Egyik�k sem tudja, hogy a graphorn b�re m�g a s�rk�ny�n�l is ellen�ll�bb? Er�sebb b�b�j kell ahhoz, hogy meghaljanak… Azt hiszem itt az ideje, hogy megmutassam, m�g �n is itt vagyok!” – h�zta el a sz�j�t g�nyosan, majd intett a p�r l�p�ssel lejjebb �ll� hal�lfal�knak, hogy takarodjanak f�lre.

�benfekete p�lc�j�b�l furcsa, tompa sik�t�sra eml�keztet� hangok t�rtek el�, �s egyenesen az agressz�van harcol� �llatok fel� tartottak. A s�t�tlila �tkot olyan intenz�v energiahull�m �s h� k�s�rte, hogy a m�g mindig t�l k�zel �ll� h�vei megp�rk�lt mellkassal t�ntorodtak h�tra.

Dumbledore felkapta a fej�t a fekete m�gia ekkora koncentr�ci�j�ra, ami csak egyet jelenthetett: Voldemort megmutatta mag�t, �j er�t adva h�veinek a harchoz. �s val�ban, miut�n l�tt�k, hogy a Nagy�r egyetlen �tk�t�l elporlik szinte az �sszes graphorn, �jult er�vel kezdt�k t�madni az egyre ink�bb f�rad� �s elkeseredett feh�rm�gusokat.

-         Tartsatok ki! – ki�ltotta el mag�t, �s a k�r�l�tte �ll�k csod�latos m�don mintha er�t mer�tettek volna ebb�l a k�t sz�b�l, mikor m�r �gy t�nt hogy �tt�rik a v�delmet.

*

V�gre felkapaszkodott a meredek sziklafalon, de ami a szeme el� t�rult, az egy�ltal�n nem az volt, amit v�rt. A t�volban a mindig fels�ges Roxfortot most f�st �s sz�nes villan�sok �lelt�k k�r�l, melyek a t� t�kr�ben megdupl�z�dtak. A hangzavar eg�szen od�ig is eljutott, ahol a f�rfi �llt f�ldbe gy�kerezett l�bakkal.

„Roxmortsot lerombolt�k.” – �llap�totta meg mag�ban, ahogy tekintete kicsit lejjebb v�ndorolt a v�lgybe. Sz�v�ben a borzalmak l�tt�n egyre nagyobb indulat kezdett n�vekedni. Tekintete az �gre t�vedt.

„A hold mindj�rt kiteljesedik. Sietnem kell!”

Azzal elkezdett futni a bokrok k�z�tt. Egy pillanat m�lva azonban m�r egy hatalmas v�rfarkas t�rte mag�nak az utat.

*

Voldemort egyre t�relmetlenebb�l figyelte az esem�nyeket. Bosszantotta, hogy Dumbledorenak mindig siker�l rem�nyt �ntenie a sz�nalmas kis v�d�ibe.

„A dementorok �s lid�rcek visszaszorultak, Mulciber �s Wilder csapataib�l p�ran maradtak csak.” – hosszan, idegesen sz�vta be a leveg�t, majd �ssz�bb h�zta par�zsl� szemeit. – „Csak szerencs�d volt Dumbledore.”

�pp azon gondolkodott, hogy kiket k�ldj�n el�re, mikor meghallotta oldalr�l az els� farkas�v�lt�seket. „A Hold v�gre megtelt. Akkor j�jjenek a v�rfarkasok �s a lycon�k…”

Kiadta a parancsot, noha a vadak m�r hamarabb elindultak friss pr�d�t keresni. Csod�latos m�don elsiklottak a hal�lfal�k �s a s�t�ts�g k�l�nf�le er�i mellett �s csak a feh�rm�gusokat t�madt�k v�rt�l �s  ny�lt�l cs�p�g� �llkapcsaikkal. A sikolt�sok �s ord�t�sok hihetetlen m�don megszaporodtak, amik csak tov�bb ingerelt�k az am�gy is v�rszomjas kreat�r�kat. Voldemort gonoszan mosolygott, ahogy k�rben�zett l�thatta, hogy a h�s�ges hal�lfal�i is ugyanezt teszik. A fej�be vette, hogy most �tt�ri a v�delmet. Intett Deborah -nak, aki mintha csak az � parancsaira v�rt volna. A v�mp�r el�re k�ldte a gyorsan mozg� Kl�ntagok egy r�sz�t.

Piton �szrevette mindezt, de mire figyelmeztet�leg elki�ltotta mag�t, a v�rsz�v�k n�melyike m�r el is �rte c�lj�t. Az �gett h�s �s a v�r szaga �mely�t�leg hatott az emberekre. Sokan pontatlanokk� v�ltak, hi�ba sz�l�totta fel �ket Dumbledore a harcra. Most m�r nem volt el�g er�vel �titatott hangja. Jobbnak l�tta h�t, hogyha � is szabadj�ra engedi a j� oldalon harcol� farkasembereket. A pinc�kb�l pedig mintha csak var�zssz�ra bukkantak volna el� az �jszak�nak azok a gyermekei, akik tartoztak neki. Mindenki megtal�lta az ellenfel�t. Fajt�rs harcolt fajt�rs ellen. Szakadtak az inak, roppantak a csontok �s �llkapcsok, a z�ld f�vet lassan mindenfel� v�r kezdte bor�tani. Elf�l� ki�lt�sok, hangos robban�sok, sz�nes vill�ml�sok. �s a h�bor� folytat�dik. H�mp�ly�gve csap kereszt�l a v�d�k feje f�l�tt. A nyakukba zuhan, v�llukra nehezedik mindaz, amit s�t�ts�gnek neveznek. Feket�n z�dul az �r, minden hull�m hal�lt hoz. Nincs menekv�s senkinek.

„M�r-m�r azt hiszik, hogy �lom,

Megcsod�lj�k, hogy vannak

S hallgatj�k a vaks�t�t �jszaka

Fojtott, titkos ny�g�seit.

A r�m�let mereszti fel szem�t,

Ha vill�mok vonala villan:

Soha ilyen iszonyatosnak

Nem tetszett m�g a t�j.”*

Dumbledore �tl�tta Voldemort sz�nd�k�t. �szlelte, hogy most m�r folyamatosan z�dul r�juk a m�sik oldal – b�r m�g kor�ntsem teljes erej�vel -, m�r nem csak az erej�t fitogtatja, vagy az �v�k�t pr�b�lgatja. Az igazgat� sejtette, hogy a Nagy�r m�r el is k�nyvelte mag�ban a vil�gos oldal er�it vesztesk�nt. �s ez volt az � szerencs�j�k, hiszen a rettegett m�gus nem tudta, vagy csak sejtette, hogy Dumbledore m�g nem j�tszotta ki minden k�rty�j�t.

Gyorsan kellett cselekednie, ha meg akarta tartani a v�delmet, �s k�zben figyelnie kellett az egyre f�rad� Harryre is, aki m�g mindig tartotta mag�t, �s nem mozdult mell�le. �r�lt neki, hogy legal�bb most megfogadta a tan�cs�t. Tekintet�vel megkereste Billt �s p�r g�r�g bar�tj�t.

- Bill, most menjetek! – kiab�lta t�l a hatalmas hangzavart. De �gy t�nt tiszta hangj�t csak a c�mzettek hallott�k meg, hisz m�s oda se kapta a fej�t.

A n�gy fiatal f�rfi gyorsan visszavonult �s elt�nt a Tiltott Rengeteg f�i k�zt.

Ek�zben Voldemort sem t�tlenkedett. Miut�n egyik megfigyel�je jelentette, hogy valami ism�t k�sz�l�dik, parancsba adta, hogy rep�ljenek fel az occamy –k. Ezt a p�r nagyon ritka �llatot Indi�b�l siker�lt hozatnia. Musz�j volt l�gi egys�get is beszereznie. Sajnos s�rk�nyt nem siker�lt befognia, de sokat v�rt ezekt�l a tollas, k�tl�b�, sz�rnyas �s k�gy�test� l�nyekt�l is, amiknek testhossza el�rte a 4,5 m�tert is. Az � p�ld�nyai azonban k�l�nlegesek voltak. Alapj�ban v�ve az occamy –k nem t�madnak emberre, ink�bb a f�szkeiket v�dik, de � var�zslatokkal bevad�ttatta �ket, �s megn�velte m�ret�ket. Ezeket a p�ld�nyokat keresztezt�k a thesztr�lokkal, �gy rettent� gyorsan tudtak haladni fekete b�rred�s sz�rnyaikon, ha kell, r�vid id�re l�thatatlann� v�lhatnak. �les karmokban v�gz�d� k�t l�bukkal hal�los sebet tudnak ejteni az �ldozaton. R�ad�sul ki is �heztett�k �ket.

A l�nyek rikoltozva emelkedtek a magasba �s indultak t�mad�sra. Ugyan csak �t darab volt bel�l�k, m�reteik elk�pesztett�k a var�zsl�kat. P�r roxmortsi seg�t� abba is hagyta a v�dekez�st �s elkezdett futni a kast�ly fel�, de miel�tt a l�nyek el�rhett�k volna az embereket, a Rengeteg f�i k�z�l h�rom hipogriff rontott a besti�knak. Lovasaik hangos kurjongat�sokkal b�ztatt�k �ket. Bill Weasley �s k�t bar�tja p�lc�j�b�l sz�nes f�nycs�v�k t�rtek el�.

- L�j�tek a lovasokat! – ki�ltotta gyorsan Dolohov az �g fel� ir�ny�tva p�lc�j�t.

J� p�r hal�lfal� k�vette az utas�t�st, �gy a fiataloknak gyorsan kellett lav�rozni a z�ld sugarak k�z�tt. Szerencs�j�kre a hipogriffek nagyon j� koordin�ci�s-k�pess�gekkel voltak meg�ldva, �gy kev�s �tok �rt c�lba. F�k�nt az occamy –k s�r�ltek, hisz hossz�, k�gy�z� test�kkel gyakran nem tudtak olyan gyorsan man�verezni.

- Bolondok! C�lozzatok pontosabban! – s�v�tette Voldemort, majd d�h�ben egy sz�rny� er�s �tkot ind�tott �tj�ra, amit�l nem csak saj�t teremtm�nye, de az egyik lovas is lezuhant.

A v�d�k sz�v�ben a s�t�ts�g �s a k�ts�gek ennek l�tt�n ism�t elkezdtek terjedni. Hol a fej�k f�l�, hol a hal�lfal�kra k�ldt�k elkeseredetten az �tkaikat, de �gy t�nt nem jutnak sehov�, az energi�juk egyre fogyott.

Mindek�zben a kast�ly t�loldal�n sem volt k�nnyebb a helyzet. Aberforth, a Dumbledoreok ottani k�pvisel�je cs�ppet sem hat�rozatlanabbul vezette a r�b�zott csapatokat. Mivel az �p�letet err�l az oldalr�l jobban k�r�l�lelt�k a f�k, kevesebb ellens�g tudott k�zelebb f�rk�zni egy id�ben, �s a kentauroknak is nagyobb lehet�s�ge ny�lt, hogy a f�k rejtek�b�l nyilaikkal t�madj�k a fekete csukly�sokat �s a lelk�ket elvesztett zombiszer� halottakat, akiket Voldemort m�gi�ja �lesztett fel. Aberforth b�szk�n vette tudom�sul, hogy a nagy sz�ks�gben siker�lt �sszefogniuk a k�l�nf�le fajok �s nemzetis�gek k�pvisel�it, hiszen a bolg�r, francia, �r �s n�met seg�t�k nagy r�sze is oroszl�nb�tors�ggal k�zd�tt ezen az oldalon. Ugyan agg�dott, hogy mi lehet a tornyok t�loldal�n, ahol az ellens�g nagyobb r�sze t�madott, de gondolatai nagy r�sz�t az �ppen aktu�lis t�mad�k visszaszor�t�sa foglalta le. Gy�l�lete a hal�lfal�k �s Voldemort ir�nt megt�bbsz�r�zte erej�t �s kitart�s�t az am�gy csendes kocsm�rosnak. �gy b�ztatta a kritikus pillanatokban mag�t, hogy elk�pzelte milyen is lesz majd a kis kocsm�j�ban az �jj��p�tett Roxmortsban a Nagy�r veres�g�r�l �s a Nagy csat�r�l besz�lgetni egy j� kupa vajs�r, vagy L�ngnyelv Whisky mellett. Elk�pzelte azokat az id�ket, amikor m�r a csillog� szem� unok�k fogj�k hallgatni az �regek borzongat� mes�it egy jobb, b�k�sebb vil�gban. �s hitt benne, hogy ez m�g megadathat nekik, hiszen itt volt Albus, Damian, �s Harry Potter is.

Mindannyian Harryben b�ztak. A fi� azonban imm�r kil�t�stalannak l�tta helyzet�t. Sejtette, hogy Voldemortnak az a c�lja, hogy minn�l jobban kif�rassza, �s csak azut�n k�nyszer�tse a v�gs� harcra kiszak�tva �t az igazgat� v�delme al�l. Rettegett a perct�l, amikor ez bek�vetkezik, de tudta, hogy nem b�jhat ki a k�teless�ge al�l. Tiszt�ban volt vele, hogy ma este minden eld�l. Ma este vagy meghal, vagy �lni fog. Egyik lehet�s�g sem vonzotta, s�t viszolygott a gondolatt�l, de nem volt v�laszt�sa. Mint ahogy akkor sem, mikor Voldemort egyenrang�k�nt jel�lte meg az �tokheggel azon a sz�rny� okt�berv�gi napon. Nem v�laszthatott �let �s hal�l k�z�tt, mikor sz�lei fel�ldozt�k magukat. T�bbsz�r megfordult a fej�ben az �vek sor�n, hogy k�veti �ket, de nem tudott volna szem�kbe n�zni a tudattal, hogy � eldobta azt az �letet, ami�rt �k meghaltak, amit neki aj�nd�koztak. Szenved�sekkel, megal�ztat�sokkal teli �let volt, amit t�l�k kapott, �s ami�rt n�ha hib�ztatta is �ket, de m�giscsak a sz�lei utols� aj�nd�ka volt. K�l�n�sk�pp az anyj��, akivel annyiszor �lmodott mi�ta megtudta a m�ltj�t, a rendeltet�s�t, a sors�t, a v�gzet�t…

�lmaiban elj�tt hozz� �s vigasztalta, simogatta l�ktet� homlok�t, vagy csak figyelte az �gy sz�l�r�l ahogy alszik, integetett neki apj�val egy�tt a Roxfort egyik f�ja al�l. Felid�z�dtek benne a pillanatok, mikor negyedik v�g�n l�tta �rnyk�p�ket kib�jni Voldemort p�lc�j�b�l, fej�ben ott visszhangzott az a p�r mondat, amit mondtak neki azon a furcsa, visszhangz� hangjukon. Akkor is seg�teni akartak neki. �s seg�tettek is. Mit nem adott volna, ha t�bbet �s m�shol besz�lhet vel�k… De neki ennyi jutott. A bajban mindig mellette voltak, m�gha nem is l�tta mindig �ket. Bel�l�k �s Siriusb�l kellett er�t mer�tenie. Tudta, hogy most nem adhatja fel. Ma nem lehet gyenge.

Amint ezeknek a gondolatoknak a v�g�re jutott, mintha �j er� sz�llta volna meg. �ppen Piton mell� sodr�dott. A feketetal�ros f�rfi elk�pedve fedezte fel a felvillan� szikr�kat Harry f�stt�l �s f�rads�gt�l v�r�s z�ld szemeiben. A lend�let �s az ismeretlen var�zslatok, amikkel ism�t t�mad�sba lend�lt pedig egyenesen elk�pesztett�k. Nem hib�ztatta volna a fi�t, ha egy-egy �tk�t�l n�melyik hal�lfal� nem �p�lt volna fel. Tov�bbi figyelm�t azonban elvont�k d�h�s t�mad�i, akiknek � viszont sehogyan sem kegyelmezett.

Harry egy f�jdalommal teli rikolt�sra kapta fel a fej�t. A k�t megmaradt hipogriff k�z�l az egyik v�rz� mellkassal bukd�csolt a leveg�ben. A h�rom occamy k�z�l az egyik sebes�tette meg. Pikkelyes-tollas k�k teste egyre szorosabb k�rben hull�mzott a mad�r k�r�l. Egy hirtelen �tlett�l vez�relve felfel� ir�ny�totta p�lc�j�t �s nem is gondolkodva elki�ltotta mag�t:

- Riventus! – az ismeretlen �tok eltal�lta a l�nyt, ami ett�l egy pillanatra lil�sv�r�sen felizzott, majd a hipogriff-lovasok d�bbenet�re cafataira morzsol�dott beter�tve a k�rnyezet�ket a szinte fekete v�rrel �s h�sdarabokkal.

Harry egy pillanatra elt�tott sz�jjal meredt a magasba, ahol imm�r csak k�t sz�rnyeteg pr�b�lta kihaszn�lni a lovasok elkalandoz� figyelm�t egy �jabb t�mad�ssal, de a fi� figyelmeztet� ki�lt�s�ra arr�bb korm�nyozt�k a sz�rnyas l�nyeket.

A csata folyt tov�bb. A v�mp�rokkal meggy�lt a bajuk, hiszen emberfeletti gyorsas�ggal mozogtak �s kapt�k el az emberek tork�t, hogy felszak�tva azokat belenyalhassanak a v�rbe. Damian utas�t�s�ra Lumos Maxim�kkal, k�l�nf�le er�s f�ny� var�zslatokkal �s t�zzel harcoltak ellen�k. Pitonhoz is oda�rt egy, aki fogait vicsorgatva sziszegett a magas f�rfire.

 - Sz�val te lenn�l az. Az �rul�, akire olyan sokan fenik a fogukat… - nevetett rekedten a sz�ke, vil�g�t�an z�ld szem� v�rsz�v�.

- Besz�lgetni, vagy harcolni akarsz? – k�rdezett vissza g�nyosan.

A v�mp�r nem v�laszolt, csup�n el�relend�lt beg�rb�tett ujjakkal. Piton nem habozott, p�lc�ja v�g�b�l hossz� feh�r, ostorszer� cs�p csapott ki, ami a v�mp�r nyaka k�r� tekeredett.

- Ennyivel nem tudsz meg�ll�tani hal�lfal�! – sziszegte, majd egyik kez�vel odakapva leszak�totta mag�r�l a b�kly�t.

- Nem is ezzel akartalak.

M�g a f�rfi a kiszabadul�s�val foglalkozott, nem vette �szre, hogy a b�jitaltan�r a tal�rja al� rejtett karcs� tokb�l el�h�zott egy f�nyes, hossz� �s borotva�les szamur�jkardot. A csillog� penge a k�vetkez� pillanatban m�r tal�lkozott is a halottfeh�r nyakkal. A szeme el�tt l�v� k�p egyszerre t�lt�tte el borzalommal �s el�gedetts�ggel. A sz�ke fej messzire gurult a letaposott, mocskos f�ben, a mag�ra maradt test pedig rongybabak�nt csuklott �ssze. Piton �ldotta az esz�t, hogy mag�val hozta r�gi kardj�t, amit az egyik k�ldet�se sor�n szerzett m�g hal�lfal�k�nt, �s annak idej�n nem sajn�lta az id�t, hogy meg is tanuljon b�nni vele. Most kedvtelve siklott v�gig szeme az �les, csillog� peng�n. Most is megmentette az �let�t, mint ahogyan a m�ltj�ban is. Egy gyors mozdulattal let�r�lte a r�tapadt v�rt, noha tudta, hogy az este folyam�n nem utolj�ra haszn�lta.

Ugyan a kard nem volt tipikus fegyver a var�zsl�k vil�g�ban mostans�g, nem egy hal�lfal�t l�tott ezzel harcolni. S�t, a vil�gos oldalon �ll� aranyv�r�ek k�z�l sok csal�d tisztelte a kardforgat�s �si hagyom�ny�t, �s noha hossz� ideig nem kellett haszn�lniuk kardforgat�-tud�sukat, most mindenf�lek�pp haszn�t vett�k a tanul�ssal elt�lt�tt �r�knak. Kev�s felemel�bb l�tv�ny volt egy kardot �s p�lc�t egyszerre forgat� var�zsl�n�l.*

Perselus pedig kihaszn�lta minden csepp tud�s�t, noha egyre t�bb sebbel vetette bele mag�t �jra a harcol�k forgatag�ba.

*

      Miranda Martinez egyre t�relmetlenebb�l toporgott t�rsai k�z�tt. A l�legzetel�ll�t�an vonz� n� azonban most is h�v�s tart�sa m�g� rejtette izgatotts�g�t. M�r nagyon szeretett volna gyilkolni, hiszen az ut�bbi id�ben egy k�ldet�s miatt nem volt lehet�s�ge erre.

Inger�lten lesett a gonoszan mosolyg� Voldemort fel�. Nem �rtette, mi�rt kell ennyit v�rnia azzal, hogy bevesse a tapasztaltabb hal�lfal�it, hisz eddig is rengeteg �joncot vesztett. Legsz�vesebben m�r � is ott lett volna a harc kell�s k�zep�n, erre itt kell �llnia egy csapat tapasztalt csatl�s k�z�tt �s n�znie, ahogy egyre t�bben halnak meg mindk�t oldalon. Nem tetszett Voldemortnak ez a furcsa viselked�se. Noha nem mindig �rtette Ura l�p�seit, mindig felt�tel n�lk�l megb�zott benne, csak�gy mint Bellatrix Lestrange, aki most t�bolyultan kacagott a v�ront�st szeml�lve.

De mi�ta visszat�rt �szakr�l a kitasz�tott var�zsl�kkal, m�r nem b�zott benne �gy. Mikor megtudta, hogy Sirius nem az � keze �ltal halt meg, �ktelen haragra gerjedt �s k�t kez�vel akarta megfojtani Pettigrew-t. M�gse tehetett semmit. Azt�n hirtelen ott �llt a Nagy�r mellett ez a Lioncourt l�ny, vagy ahogy most h�vj�k Deborah, �s mindent �sszekusz�lt. Sejtette, hogy a Nagy�r valamit tervez vele, m�gis ellenszenvvel n�zte, ahogy egyre jobban bef�szkeli mag�t a hal�lfal�k k�z�. Ha �szinte akart lenni mag�hoz, akkor be kellett ismernie, hogy f�lt�keny r�, ami�rt mindk�t potenci�lis jel�ltj�t lek�ti. Voldemort �s Livius.

A fiatalabb f�rfin egy�rtelm�en l�tta, hogy „belehabarodott” a v�mp�rba, pontosabban a h�ga test�be. Sejtette, hogy minden �jszaka ki is haszn�lja a n� felk�n�lkoz�s�t, de hogy a Nagy�r is a befoly�sa al� ker�lj�n? Pont a Nagy�r? Vagy az eg�szet csak f�lre�rtette? Minden a Nagy�r nagyszer� terv�hez kapcsol�dik? Mindenesetre tov�bbra is ellens�gesen k�mlelte a kegyetlen pillant�s� sz�rnyet, aki most is szinte megk�zel�thetetlennek hatott, ahogy p�r l�p�ssel Voldemort m�g�tt �llt a domb tetej�n.

Livius mindek�zben semmit sem vett �szre Miranda sanda pillant�saib�l. Tekintet�t csak�gy, mint t�rsai t�bbs�ge a harcol�kra szegezte, �s moh� �hs�ggel itta mag�ba minden egyes szenved�ssel teli perc k�p�t. V�gre megval�sulni l�tta azt a k�oszt, amit meg�lmodott �s ez�rt nem lehetett el�g h�l�s ur�nak. M�r csak azt v�rta, hogy megkapja a v�rva-v�rt parancsot, �s csapat�val mozg�sba lend�lhessen Lucius �s a fia oldal�n. Ugyan tov�bbra sem kedvelte t�lzottan a f�rfit, most k�lcs�n�sen f�lrerakt�k ellenszenv�ket, �s a k�z�s, magasztosabb c�l �rdek�ben hajland�k voltak egy�tt vezetni csapataikat.

�s v�gre megindulhattak hosszas v�rakoz�s ut�n. Voldemort kiadta k�vetkez� parancs�t, ami nyom�n hatalmas el�gedett moraj t�madt. V�r�sl� szemeiben visszat�kr�z�dtek a t�zek �s a legtapasztaltabb alattval�inak menetel� sorai. Gy�ny�r�s�ggel t�lt�tt�k el a l�tottak.

„Dumbledore, �shatod a saj�t s�rodat!” – kacagott fel a f�sttel �s felh�kkel telt �gboltra.

Miut�n a l�gi csata a Roxfort jav�ra d�lt el, hi�ba akartak fell�legezni, a k�vetkez� t�mad�s fekete hull�ma ism�t k�zeledett. Albus agg�d� tekintettel k�vette a fekete csapatok mozg�s�t. V�gign�zve er�sen megfogyatkozott v�d�iken idej�nek l�tta, hogy bevonja azokat is, akiket eddig nem szeretett volna. Ugyan nem mindegyiknek volt akkora ereje, mint egyes hal�lfal�knak, rem�nykedett, ha �sszefognak, akkor megtarthatj�k a v�delmet �s egym�s �let�t. Tudta, hogy az � h�s�g�kre �s kitart�sukra az utols� lehelet�kig sz�m�that. Csettintett egyet hossz� ujjaival, mire megjelent el�tte egy sapk�s, felem�s zoknis, hossz�f�l� h�ziman�, aki z�ld teniszlabdaszemeivel v�rakoz�n tekintett fel a magas m�gusra.

-         Igen, Igazgat��r?

-         Dobby, azt hiszem itt az ideje, hogy ti is bekapcsol�djatok a harcba. B�r jobb szerettem volna, ha erre nem ker�l sor. Azt hiszem, most minden seg�ts�gre sz�ks�g�nk lesz. Rem�lhet�leg m�r nem sok�ig tart.

-         Mi mindent megtesz�nk a Roxfort�rt �s Albus Dumbleodre�rt! – sip�totta hat�rozottan a man�.

-         K�sz�n�m, Dobby. �s most menj, k�rlek, �s sz�lj a t�bbieknek.

-         �gy lesz, uram. – v�gta mag�t vigy�zba, majd egy csettint�ssel k�dd� v�lt, hogy a k�vetkez� pillanatban t�bb mint sz�z t�rs�val jelenjen meg, �s vesse mag�t a harcba.

Az id�s m�gus egy pillanatra elgondolkodva figyelte helyt�ll�sukat, majd fej�t cs�v�lva �jra bekapcsol�dott a harcba. F�jt a sz�ve, hogy ennyi �rt�kes �letet fel kell �ldoznia.

Remus Lupin szok�sos higgadts�g�val harcolt, �s ki tudja h�nyadik ellenfel�t k�ldte a f�ldre, de valahogy nem akartak elfogyni. R�ad�sul �rezte, hogy a Pitont�l kapott b�jital, ami ideiglenesen visszatartotta az �talakul�st, kezdte elvesz�teni hat�s�t. Felismerte az �sszet�veszthetetlen bizserg�st a zsigereiben, ami a k�zeli �tv�ltoz�st jelezte. De neki volt m�g egy fontos elint�znival�ja. Addig nem akart �talakulni! Meg kellett tal�lnia egy k�pc�s kis gy�va patk�nyt. Nem lehetett biztos benne, hogy �talakulva k�pes lenne tudatosan r�t�madni. Meg am�gy is emberi alakj�ban akart v�gezni az �rul�val, akinek lelk�n imm�r h�rom bar�tja hal�la sz�radt. M�r nem �rdekelte, hogy saj�t elveinek fog ellentmondani, ha meg�li. M�r nem v�gyott m�sra, csak hogy elhagyhassa ajk�t a gy�l�lt �s rettegett k�t sz� �s a z�ld sug�r eltal�lja a h�jas, visszatasz�t� testet. Az se �rdekelte, ha ut�na belehal. Csak l�tni akarta meghalni a saj�t keze �ltal azt a f�rget, akit egykoron a bar�tj�nak mondhatott. Borosty�n tekintete keser�en kereste a v�rt ellenfelet, �s r�vid id� ut�n ki is sz�rta egy fa t�rzse mellett, ahogy gy�v�n, h�tulr�l t�madja meg az arra sodr�dott embereket. Felizz� gy�l�lettel l�tta, hogy nem k�m�li a fiatal di�kokat, �s a gyermekeiket v�d� any�kat se. Kor�bbi higgadts�g�t r�g h�trahagyva rontott a f�rfi fel�. A szel�d szemekben eddig sosem l�tott gy�l�let villant. Egyik�j�k ma biztosan meg fog halni. De ki?

Piton f�lelmetes gyorsas�ggal kaszabolta az ellens�get. Egyszerre t�bb �tkot v�dett ki az �rj�ngve r�t�r� hal�lfal�kt�l. A bels� k�r, amihez valaha tartozott, most kezdett el�rni hozz�juk maguk m�g�tt csak puszt�t�st hagyva. Vel�k m�r nem volt olyan k�nny� dolga, mint az �joncokkal, de nem b�nta. Most egyenl� ellenfelekkel harcolhatott. Elj�tt az ideje, hogy megbosszulja a r�gi s�relmeket. Minden egyes kicsi g�nyos mondatot, ami az �vek sor�n rakt�roz�dott semmit sem felejt� elm�j�ben.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s