III. r�sz

H�tulr�l vet�d�tt r� egyszerre k�t hal�lfal�ra is. Er�s �llkapcsa r�gt�n elroppantotta az egyik nyakcsigoly�j�t, m�g a m�sikkal gyilkos karmai v�geztek. M�ly, torokhangon fel�v�lt�tt egyenesen a s�padtan vigyorg� teliholdra, melynek sz�rny� erej�t k�sz�nhette. Lucian sebesen haladt a v�d�k fel�, de nem mulasztott el egyetlen es�lyt se, amivel megtizedelhette ellenfeleit.

Egy hatalmas termet� v�rfarkas k�zel�tett Harry fel�. V�rg�z�s pof�j�b�l hosszan ny�lt ki r�zsasz�n nyelve. �gy t�nt senki sem veszi �szre mire k�sz�l. Er�s karmai er�szakosan martak a f�ldbe, ahogy k�zel�tett. S�rga szemeit le sem vette kiszemelt �ldozat�r�l, aki igyekezett minn�l t�bb �tkot kiv�deni legend�s p�lc�j�val. F�lelmetes izmai egyre ink�bb megfesz�ltek, ahogy az ugr�shoz k�sz�l�d�tt. Fekete bund�j�t felborzolta a fesz�lts�g �s a fagyos sz�l, ami v�gigs�p�rt a harcol�k k�z�tt. Egyre k�zeledett a pillanat. Most majd megmutatja, hogy ki is � val�j�ban. Bebizony�tja, hogy a Nagy�r b�zhat benne. Vagy meg�li a fi�t, vagy elviszi hozz�. Ha az �llkapcsai k�z�tt lesz, akkor ez m�r gyerekj�t�k lesz, hisz akkor majd felhaszn�lja a lycon�k term�szetadta gyorsas�g�t. Tov�bbra is fesz�lten figyelte a v�kony alakot, de most m�r halkan morgott is r�. Nem t�r�d�tt a bund�j�ba csap�dott �tkokkal. Alig �rezte �ket. Most majd mindj�rt elkapja… �rezte a pr�da retteg�s�t. Hirtelen csapta meg az izzads�g �s a f�lelem kever�k�nek a szaga, amit�l csak m�g jobban fel�gaskodott benne a vad�sz�szt�n. Most!

A t�bb sz�z izom egyszerre mozdult meg az idegek vill�mgyors parancs�ra. Pof�j�t kit�totta, karmait el�reny�jtotta. M�r szinte �rezte a friss h�s �z�t. �gy t�nt Harrynek nem kegyelmezhet semmi.

*

-         Szervusz Peter. R�g tal�lkoztunk. – szegezte Remus Lupin p�lc�j�t a k�pc�s, alacsony f�rfi h�t�nak.

-         Remus, te itt?

-         Ne t�gy �gy, mintha nem sz�m�tott�l volna r�m. – mordult r� �llatias hangon. – �s mondd csak, �lvezed, hogy h�tulr�l t�madod meg a mit sem sejt� embereket? J� �rz�s di�kokat �s sz�l�ket… bar�tokat �lni? Szereted ezt csin�lni?

-         Remus, �n nem…

-         �, m�r nem �rdekelnek a kifog�said. M�r nagyon r�g elj�tszottad minden bizalmamat �s t�relmemet. Mondd, �lvezted mikor meg�lted Siriust?

      Az utols� mondatn�l p�lc�j�t sokkal er�sebben nyomta a f�rfi lapock�i k�z�, mire az felszisszent. Megpr�b�lta �szrev�tlen�l feljebb t�rni ez�st kez�t takar� tal�rujj�t.

-         Nem aj�nlom, hogy megpr�b�ld!

-         De hogy-hogy te nem…

-         Nem alakultam �t? Csod�lkozol, igaz? Szeretn�d, ha �jra Holds�p lenn�k? Azt hiszed, �gy k�nnyebben tudn�l v�gezni velem?

-         Remus, k�rlek…

-         Mire k�rsz? Mondd csak, mire k�rsz? Engedjelek el annyi sz�rny�s�g ut�n, amit elk�vett�l? Hagyjalak b�ntetlen�l futni? Ezt szeretn�d tenni, igaz? Futni, mint eg�sz �letedben! Hogy tehetted?! – sziszegte.

-         Mit?

-         Hogy �rulhattad el Lily�ket? Mi�rt?

-         Nem volt m�s v�laszt�som. Meg�lt volna!

-         Ink�bb haltam volna meg a helyedben, mint hogy el�ruljam �ket! Nem gondolt�l Harryre sem, ha m�r r�nk nem? Ugye nem k�pzelted el milyen lesz neki sz�l�k n�lk�l feln�ni? Nem, nem olyan sz�lei voltak, mint neked. Lily �s James nyom�ba sem �rhettek soha a tieid.

-         Ne besz�lj a sz�leimr�l! – k�pte ut�lattal F�regfark.

-         F�j, igaz? F�j, hogy nem szerettek annyira, mint a keresztl�nyukat. De ez�rt mi�rt kellett be�llnod hal�lfal�nak? Hogy �t is meg�lhesd?

-         Be kellett biztos�tanom magamat. V�delem kellett!

-         Mi�rt mi nem voltunk el�g j� v�delem? Mi, a Tekerg�k, akik �veken �t vigy�ztak r�d?

-         De ti nem… Nem is figyeltetek igaz�n r�m soha! Az �tleteimet vagy James, vagy Sirius mindig lesz�lta. �k el voltak foglalva a h�lye hecceikkel, a kividdiccsel, a l�nyokkal! Hol voltam �n fontos? Te meg mindig a k�nyveidet b�jtad, vagy s�padtan b�mult�l magad el�, mint holmi beteg, kivert kutya! Hozz�d se fordulhattam! M�s bar�tom meg nem volt. Igen, ti ugyan megv�dtetek az iskol�ban att�l a p�r k�teked� taknyost�l. De az m�g nem az �let volt! Az csak egy �tkozott iskola volt! Az �letben azt�n mindannyian annyi fel� ment�nk, ah�nyan voltunk. Megsz�nt a biztons�gom! M�rges voltam r�tok, hogy olyan gyorsan elfelejtettetek! Gy�l�ltelek titeket az �nz�s�getek miatt!

-         De megkerest�nk, �s vel�nk egy�tt l�pt�l be a Rendbe! Ut�na pedig vel�nk volt�l!

-         Igen. De addig eltelt egy hossz� �s nagyon s�t�t id�szak! Akkor elkaptak �s k�nyszer�tettek, hogy be�lljak k�z�j�k. Azt �g�rt�k megbosszulhatom a s�relmeimet, ha seg�tek nekik. �s �n hittem nekik. Megadt�k az er�t �s a biztons�got, amit �g�rtek! S�t, sokkal t�bbet! Hitet adtak!

-         K�nyszer�tettek mi? Nem ink�bb �gy k�ne mondani, hogy kik�ny�r�gted az �letedet? Hogy ink�bb felaj�nlottad, hogy el�rulod a ’bar�taidat’, minthogy meghalj?! – Remus p�lc�j�b�l er�s k�telek fon�dtak foglya test�re. – �s mes�ld el, mif�le hitet adtak? Biztosan nem emberegyenl�s�gr�l pr�dik�ltak! Peter, hogy v�ltozhatt�l ekkor�t? �s mi�rt kellett meg�ln�d Siriust is? Nekem m�r csak � maradt! Persze ez t�ged nem �rdekelt sose, igaz?

      Pettigrew erre m�r nem v�laszolt semmit, csup�n elkezdett pityeregni. De Remus nem vette �szre, hogy csak sz�nlelt �s k�zben kicsit feljebb emelte ez�stkez�t, melynek �les ujjai a k�teleket kezdt�k el v�gni.

-         Ne is pr�b�lkozz, nem foglak megsajn�lni! Hi�ba vinnyogsz itt nekem, a b�neidet nem teheted semmiss� ezzel! Tudod, hogy ma meg kell halnod! H�rom embert kell megbosszulnom rajtad!

-         De Remus, ez nem a te st�lusod! Te soha nem akart�l �lni! – kezdett el t�nylegesen reszketni.

-         Az a Remus m�r nem �l! Te �lted meg a sok f�jdalommal �s mag�nnyal, amit okozt�l! K�sz�lj Peter! M�r nem sok�ig maradok emberalakban.

      Miel�tt azonban kimondhatott volna egy �tkot, a patk�nyszer� f�rfi v�ratlanul megp�rd�lt �s ez�stkez�t Holds�p tork�ra kulcsolta, majd megfordulva a magatehetetlenn� v�lt testtel a f�nak szegezte t�mad�j�t.

-         Addig kellett volna meg�ln�d, am�g alkalmad volt r�! Mindig is az volt a bajod, hogy t�l sokat elm�lkedt�l! – nevetett k�r�rvend�en �s most m�r teljesen elt�nt a hangj�b�l a k�ny�rg�, beh�zelg� sz�n. Csup�n a kegyetlens�g maradt.

-         Peter… - ny�gte egykori bar�tja, akinek arca a v�r�s ut�n egyre lil�bbra v�ltott.

      Aranys�rga pupill�i szinte vil�g�tottak a f�jdalomt�l. Nyak�n �s arc�n az erek egyre jobban kidagadtak. A b�re, ahol az ez�st hozz��rt alig �szrevehet�en elkezdett f�st�l�gni. Alig kapott m�r leveg�t. R�ad�sul �rezte, hogy egyre ink�bb a v�rfarkas f�jdalm�t �rz�keli. Az �talakul�s m�g most is folytat�dott.

*

      Harry a szeme sark�b�l mozg�st �rz�kelt. Pontosabban azt l�tta, hogy valami fekete �s hatalmas t�meg fel� rep�l a leveg�ben. Egy pillanatra megr�m�lt. Nem tudta mit tegyen, hiszen k�s� lett volna b�rkinek is sz�lni. �gyh�t szemben�zve sors�val a v�rfarkas fel� emelte p�lc�j�t. M�r csak centim�terek v�lasztott�k el az �les karmokt�l, tudta, hogy nem lesz ideje kimondani egy �tkot sem. Ekkor azonban oldalr�l egy m�sik hasonl� nagys�g� s�t�tsz�rke �rny csap�dott a t�mad� fenevadnak. Harry teljesen megzavarodott.

-         Lucian. – mondta egy hang mellette hirtelen.

-         Cover professzor?

-         Azt hiszem igen. – v�laszolta Dumbledore. – M�r lemondtunk r�la.

      A fi� csod�lkozva figyelte a v�res k�zdelmet a k�t v�rfarkas k�z�tt. Egy percig fel sem fogta, hogy mit l�t. Valahogy irre�lisnak t�nt, hogy m�g egy tan�ra v�rfarkas legyen!

       Hol Lucian, hol a m�sik bestia kerekedett f�l�l. Panaszos vinnyog�sok, fenyeget� morg�sok, �s rep�l� sz�rcsom�k v�ltott�k egym�st. Azt�n egy borzalmas roppan�s eld�nt�tte a harc kimenetel�t. A fekete sz�rt�meg gazd�ja nem mozdult t�bbet. A m�sik Harryre pillantott, majd egy b�lint�sra k�s�rtetiesen hasonl�t� gesztus ut�n belevetette mag�t a tov�bbi harcba.

*

      Remus f�jdalmasan �v�lt�tt fel, de tagjait megb�n�totta a hideg ez�st ereje. M�gis megpr�b�lta a lehetetlent: kiszabadulni. Ugyan rettenetes f�jdalmakat �lt �t, centir�l-centire m�gis siker�lt feljebb emelnie kezeit �s er�tlen�l belemarkolnia az �t fogvatart� karokba.

-         Peter… nem kellett… volna!

-         D�g�lj meg te r�hes v�rfarkas! – rikkantotta �r�lt f�nnyel a szem�ben, majd fokozta a kegyetlen kar szor�t�s�t.

      A fogoly �rezte, hogy m�r nem b�rja sok�ig. M�gha siker�lne is kiszabadulnia, �s meg is �lnie a f�rfit, tudta, hogy ezt a s�r�l�st semmik�pp sem fogja t�l�lni. Miel�tt teljesen bep�nikolt volna, �rezte, hogy valami v�ltozni kezd a test�ben. R�vid id�n bel�l r� is ismert az ismer�s �rz�sre, b�r nem �rtette, hogy most mik�pp van szervezet�nek annyi ereje, hogy folytathassa az �talakul�st. �rezte, ahogy ujjai lassan karmokk� alakulnak, �s karjaiba visszat�r az er�. Most m�r folyamatosan �v�lt�tt, vagy ny�g�tt. A szor�t�s a nyak�n ett�l azonban csak er�s�d�tt, �s lassan az utols� korty leveg� is kiszorult a t�dej�b�l. Teste hi�ba pr�b�lta meg ell�tni azzal az er�vel, amire sz�ks�ge lett volna, nem maradt t�bb ideje.

-         Ereszd el te patk�ny! – sikoltotta ekkor egy fiatal hang, Peter pedig a k�vetkez� pillanatban egy tasz�t��tokt�l megt�ntorodott. A megment� azonban nem vette �szre, hogy a hirtelen mozdulatt�l a gyilkos ujjak m�r nem csak szor�tott�k a v�kony nyakat, hanem cs�ny�n fel is s�rtett�k a s�padt b�rt, ahogy lecs�sztak �ldozatukr�l.

-         Nympha... dora… - adott hangot elhal�n utols� emberi gondolat�nak Lupin, majd a f�ldre g�rnyedve f�jdalmasan fel�v�lt�tt.

      A k�vetkez� pillanatban az �talakul�s k�vetkez� f�zis�t�l vez�relve oda sem figyelve leszaggatta mag�r�l zak�j�t �s ing�t, hogy a h�t�n sz�tny�l�, majd a sebb�l el�t�r� �tl�tsz� folyad�k ut�n v�gigfolyhasson test�n a homoksz�n�, burj�nz� sz�r is.

      A l�ny elk�pedve, f�ldbe gy�kerezett l�bbal n�zte a folyamatot. El is felejtett v�dekezni, noha szerencs�j�re itt a csata sz�l�n, a Rengeteg els� f�i alatt �lltak, �s nem kellett annyi t�mad�val sz�molniuk. Megbabon�zottan k�vetett minden egyes apr� v�ltoz�st. A pofa �s a csontok megny�l�s�t, a f�lelmetesen villog� pupill�k kivil�gosod�s�t, a fogak megn�v�s�t. Egy pillanatra rettegett Remust�l. M�g soha nem l�tta v�rfarkas alakj�ban. Tehetetlen�l �llt Pettigrew f�l�tt, aki ugyancsak mozg�sk�ptelenn� v�lt a d�bbenett�l. Noha � m�r t�bbsz�r l�tta a f�rfit �talakulni, most m�gis valahogy sokkal er�sebbnek �s v�rszomjasabbnak t�nt.

      Tonks m�r legal�bb f�l perce a vad�llat szemeibe n�zett, de m�g pislogni sem mert, nemhogy megmozdulni. F�lt, hogy az �ntudatlan Lupin esetleg r�t�mad, �s mondjuk leszedi a fej�t. �gy csak csendben im�dkozott, �s rem�nykedett, hogy ezt is �lve meg�ssza, mint m�r annyi mindent z�r�s �let�ben.

      Szerencs�j�re Peter pont akkor d�nt�tt �gy, hogy menek�l�re fogja a dolgot, mikor �szrevette az �hes villan�st az �llati szemekben. A v�rfarkas figyelme teh�t elterel�d�tt a reszket� l�nyr�l, aki ennek �r�m�re eg�szen egy vaskos fa t�rzs�ig h�tr�lt, �s onnan n�zte a borzalmas jelenet kibontakoz�s�t.

      A farkas a f�ld�n n�gyk�zl�b iszkol� f�rfi ut�n kapott, miel�tt az elkezdhette volna a patk�nny� alakul�st. Ac�los karmai felsz�ntott�k a h�t�t, amit�l F�regfark f�jdalmasan felord�tott. Reszketve fogta kurta p�lc�j�t a f�l� tornyosul� izomkolosszusra, de az mancs�nak egyetlen legyint�s�nek k�sz�nhet�en messzire r�p�lt. A sz�nalmas f�rfi eltorzult arccal kapott elt�rt karj�hoz, majd egy hirtelen �tlett�l vez�relve ez�stkeze �les ujjait felfel� d�fte egyenesen az �llat hasfal�ba. Az f�jdalmasan felh�rd�lt, majd el�relend�l� fogsora m�lyen f�r�dott az �rul� izzadt nyak�nak h�s�ba. Peter Pettigrew t�bbet nem mozdult. Megkapta b�ntet�s�t. A bossz� kiteljesedett.

      A l�ny lassan a f�ldre cs�szott a fat�rzs ment�n. Hirtelen fel sem tudta fogni az eltelt percek esem�nyeit. Er�sen k�telkedni kezdett abban, hogy � val�j�ban mit is �rez Remus Lupin ut�n. T�nyleg szerette volna? Hiszen most d�bbent r�, hogy nem is ismeri a f�rfit. Ha t�l�li ezt az �tkozott �jszak�t, fogalma sem lesz r�la hogyan viszonyuljon hozz�. F�lelmei �s zavaros gondolatai azonban k�ts�gbeejt� m�reteket �lt�ttek, mikor a v�res �llkapcs� v�rfarkas lassan elindult fel�. Lelki szemei el�tt l�tta, hogy � lesz a k�vetkez� �ldozat. Hogy � is ugyan�gy fogja v�gezni, mint Pettigrew. Nem akart meghalni! Nem, m�g nem. T�l fiatal volt m�g. Nem �lt eleget! Annyi mindent akart m�g csin�lni! �s most itt kell rettegnie �s v�rnia a hal�lt annak az embernek, vagy �llatnak a keze �ltal, akit �let�ben tal�n a legjobban szeretett. Nem akart meghalni! F�leg nem �gy!

      A sz�r�s pofa m�r eg�szen k�zel furakodott hozz�. Arc�n �rezte a forr� leheletet, eg�szen k�zelr�l n�zhetett az aranys�rga szemp�rba, hallhatta a halk morg�st. V�rta, hogy mikor j�rja �t t�r�keny test�t egy v�gzetes karom, vagy harap�s.

- Remus! – ny�gte k�nnyeivel k�szk�dve.

      Rettegve v�rta, hogy a lassan v�nszorg� pillanatok mit hoznak. De tal�n nem is akarta igaz�n tudni, hogy milyen �rz�s lesz meghalni. Ahogy visszafojtva l�legzet�t meredt az �t b�mul� szemp�rba, �rezte, hogy valami megv�ltozott. A morg�s lassan feler�s�d�tt, majd p�r pillanat m�lva elhalkult, v�g�l teljesen meg is sz�nt. A vicsorg� pofa ellazult, a tolakod� orr m�r csak �vatosan szagolgatta, majd legnagyobb megd�bben�s�re egy pillanatra �rezte arc�n, ahogy az �llat nedves, meleg nyelve egyszer v�gigsiklik s�padt b�r�n.

      P�r m�sodperc m�lva pedig azt vette �szre, hogy a v�rfarkas arr�bb v�nszorgott, majd egy f�jdalmas de f�lelmetes �v�lt�s ut�n az erd� ment�n fut�snak eredt. Miut�n elt�nt a szeme el�l az �llat, a visszafojtott zih�l�s kiszakadt mellkas�b�l. �gy kapkodta a leveg�t, mintha egyhuzamban lefutott volna k�tezer m�tert. Esetlen�l kapott arc�hoz ott, ahol m�g mindig �rezte a nyelv nedvess�g�t. Ahogy a mellkas�hoz kapott azonban felfedezett m�g valami melegs�get. F�lve emelte a f�ny fel� ujjait, melyeken s�r� v�rcseppek csurogtak v�gig. Miel�tt t�zetesebben megvizsg�lhatta volna, l�t�s�t s�r� k�nnyf�tyol hom�lyos�totta el. Egy pillanat m�lva m�r el�reg�rnyedve zokogott. Reszket�s�t ha akarta volna, akkor sem lett volna k�pes megakad�lyozni. S�koss� v�lt ujjai k�z�l kics�szott g�rcs�sen szorongatott p�lc�ja. K�t gondolat d�b�rg�tt a fej�ben �jra �s �jra: „Remus meg fog halni! Ut�na kell mennem az erd�be!”

      Mozdulni azonban m�g nagyon sok�ig nem tudott onnan.

*

      - Ez nem lehet igaz! – sziszegte Voldemort ellenfelei kitart�s�t figyelve, akik m�r majdnem teljesen visszaszor�tott�k a t�ler�t. – Az �sszes hal�lfal� t�madjon! – ki�ltotta egyre v�r�sebb arccal. S�padt hullasz�n�t m�r r�g elvette az indulat. – Te pedig, Deborah, k�ldd oda a t�bbi v�mp�rt is. Kraven, te is!

      Deborah ha akart volna, se tudott volna ellenkezni, hisz a H�rom Jelnek �s k�gy�s nyakl�nc�nak k�sz�nhet�en engedelmeskednie kellett Voldemortnak, noha bel�l eg�szen m�st tartott helyesnek. A mellette �ll� karcs� v�mp�r azonban hangot is adott k�telked�s�nek.

-         Hogy mersz ellentmondani nekem?! – sziszegte visszafogva mag�t a Nagy�r.

-         Nem �ll sz�nd�komban, csup�n �sszer�en gondolkodom �s nem akarom a bokromat elvesz�teni. Nagyon sok munk�m �s �vem van benn�k.

-         Nem �rdekelnek a kifog�said! Ma gy�zn�nk kell, minden �ron! Felvonultattam a teljes seregemet �s n�zz k�r�l! Dumbledore �s a nyavaly�s cs�rh�je a legk�pzettebb hal�lfal�imon is kifog! Ezt nem hagyhatom!

-         Akkor mi�rt nem k�rsz seg�ts�get m�shonnan?

-         Kire gondolsz? – k�rdezte gyanakv�an, hiszen tartott t�le, hogy a v�mp�r esetleg el�rulja.

-         Ne agg�dj, nem fogok a m�sik oldalra �llni. Tudod te azt nagyon j�l, hogy kire gondolok...

-         Belial.

-         Igen. – fonta �ssze eleg�nsan karjait a mellkasa el�tt. – Azt hiszem itt lenne az ideje, ha val�ban gy�zni akarsz.

      Voldemort elgondolkodva meredt maga el�, majd tekintet�t v�gighordozta igencsak megfogyatkozott er�in. M�g �gy is k�rd�ses volt a gy�zelem, mikor m�r bevetette minden egys�g�t. Tudta, hogy d�ntenie kell. Ha meg akarja nyerni a h�bor�t, most kell l�pnie, am�g az ellens�g nagyja le van foglalva. Nem kock�ztathatta meg, hogy balul s�lj�n el az id�z�s.

      Nem v�laszolt Kravennek, de elindult lefel� a kis dombr�l �s a f�k takar�s�b�l, hogy ny�ltabb terepen l�thasson neki a nagy er�t felem�szt� var�zslatokhoz.

-         Livius! Lucius! – ki�ltotta meg�rintve karj�n saj�t s�t�t jegy�t, mire az eml�tettek karj�n kegyetlen�l felizzott a S�t�t Billog. P�r perc v�rakoz�s ut�n el�keveredett a k�t f�rfi harct�l zih�l� mellkassal. Nem t�r�d�tt a kiss� zil�lt kin�zet�kkel. V�r�sen izz� tekintet�t a k�t f�rfi�ba f�rta. –Hozz�tok ide Deborah –t! Most!

      Mindketten siet�sen indultak a s�padt n� fel�, hogy minn�l hamarabb teljes�ts�k Uruk k�vetel�z� parancs�t. Tudt�k, hogy most mindenf�lek�pp teljes�teni�k kell azt. Tiszt�ban voltak vele, hogy milyen nagy horderej� dolog k�sz�l. A v�mp�r gyanakodva k�vette �ket a domb alj�ba. K�r�l�tt�k v�szesen k�zel harcoltak az ellen�ll�k �s saj�t t�rsaik.

-         Deborah. – suttogta a Nagy�r halv�nyan mosolyogva, amit�l az eml�tett sokat meg�lt test�n v�gigfutott a hideg. – Petrificus Totalus! – ejtette ki a sz�mra oly egyszer� �s nevets�ges, m�gis szinte a leghat�sosabb s�b�lv�ny�tkot.

      Deborah elk�pedve vette tudom�sul, hogy a Nagy�r sz�j�b�l m�g ez az egyszer� �tok is mekkora er�vel csap�dik a test�be. Mozdulatlanul t�rte, hogy a feketem�gus odal�pjen hozz� �s jeges tapint�s� ujj�t a has�ra cs�sztassa. Csup�n szemeivel tudta k�vetni a mozg�st. Az �rint�st�l test�ben furcsa, rossz �rz�s kezdett elhatalmasodni, ami g�rcs�l� m�h�b�l indult ki.

      Voldemort el�gedetten figyelte, ahogy p�r elsuttogott �si s�t�t var�zslat ut�n keze alatt �rezhet�en n�ni kezd a n� hasa, pontosabban az alig p�rnapos magzat a m�h�ben. Most m�r biztos volt benne, hogy Livius nem hazudott, �s Estrelle teste egy �j l�nynek kezdett �letet adni. Deborah v�gre meg�rtette rosszull�tei ok�t, de teljesen elk�pedt. Bizony elfelejtette, hogy Estrelle test�ben van, �s a fiatal n� m�g mindig eg�szs�ges, nem medd�, mint � hajdan�n. Borzalmas f�jdalom �s gyan� kezdett �ledezni benne. Tudta, hogy Livius gyermeke n�vekszik benne term�szetellenes gyorsas�ggal, de nem tudta pontosan, hogy mire k�sz�l Voldemort. Mindenesetre tudta, hogy el�rulta �s kihaszn�lta, b�r nem v�rt t�le m�st. Szinte meg sem lep�d�tt. D�he m�gis fortyogott benne.

-         Igen, ez az! T�pl�ld a d�h�ddel �t! Att�l csak m�g er�sebb �s kegyetlenebb lesz, mint ahogy a behabzsolt v�rt�l is. – kacagott fel s�ron t�li hangj�n.

-         Hagyd abba! – sikoltotta a v�rsz�v� az elviselhetetlen k�nt�l, ami test�t marcangolta. �rezte, ahogy egyre n�vekszik benne az az elkorcsosult valami, ami egy v�rfert�z� n�szb�l k�sz�lt megsz�letni.

      Voldemort ek�zben egy m�sik var�zslatot is elkezdett, amivel Belialt sz�l�thatta. Tudta, hogy a v�rakoz� d�mon addig nem fog megjelenni, am�g a csecsem� a vil�gra nem j�n, de folyamatos id�z�st ig�nyel. Ez egy id� ut�n kezdte f�rasztani, de a c�l �rdek�ben erej�t megfesz�tve tartotta fenn a var�zslatokat. Intett a k�t v�rakoz� hal�lfal�nak, hogy ragadj�k meg k�t oldalr�l a n� karjait, �s tarts�k szorosan. A dermeszt� �tka n�mik�pp gyeng�lt megosztott er�i miatt. Deborah most m�r folyamatosan �v�lt�tt a f�jdalomt�l.

*

      Piton felismerte a hangot gyomra pedig hirtelen �kl�mnyire zsugorodott. Tekintet�vel a domb tetej�n �ll�kat kereste, de csak annak alj�ban tal�lt r�juk. Ugyan nem l�tta pontosan, hogy Voldemort mit csin�l, de nagyon rosszat sejtett. M�g ilyen t�vols�gb�l is tiszt�n l�tta, hogy a Nagy�r arca eltorzul az �sszpontos�t�st�l �s ajkai szakadatlanul var�zsig�ket s�v�ltenek. Fej�k felett pedig lil�s-fekete k�d kezd el kavarogni.

      Tekintete �sszevillant az igazgat��val, aki ugyancsak �szlelte a furcsa jelens�get. Az �gsz�nk�k szemp�r egy�rtelm�en jelezte, hogy menjen oda �s pr�b�ljon meg tenni valamit. �tnak indult. Tudta, hogy nem lesz egyszer� eljutnia a Nagy�rhoz. Er�sen k�telkedett benne, hogy egy�ltal�n a k�zel�be ker�lhet, de meg kellett pr�b�lnia. Meg kellett akad�lyoznia amire k�sz�l. �s ezt els�sorban nem a vil�g �rdek�ben tette, hanem Estrelle –�rt, akinek test�vel tervezett valamit a zsarnok. Tudta, hogy a szeretett n� most le�rhatatlan k�nokat �llhat ki m�g elm�je fogs�g�ban is. �s ha erre gondolt, agy�t el�nt�tte az indulat, v�r�s k�d�n �t l�tta a vil�got �s mindent, ami el akarta szak�tani t�le. Ha szemmel lehetett volna �lni, m�r r�g a porba hullott volna minden �tj�ba akad� ellenf�l, akiket ennek hi�ny�ban kardj�val �s p�lc�j�val apr�tott.

*

      Deborah �gy �rezte, menten sz�trobban a teste. M�he nem b�rta a szokatlanul gyors fejl�d�st, test�t forr� hull�mokban �nt�tte el a v�r. Voldemort azonban nem t�r�d�tt vele. Kez�t v�gre levette has�r�l, majd �gy tett, mintha ujj�val hosszanti cs�kot v�gna a hasfalon, mire Deborah hangja megbicsaklott �s �sszeg�rnyedt. Ha a k�t f�rfi nem tartja, biztosan a s�rba zuhant volna.

-         �ltess�tek le, �s fogj�tok szorosan! – utas�totta �ket.

      Ha a v�mp�r azt hitte ezzel v�ge szenved�seinek, akkor nagyon t�vedett, hisz a java m�g csak most kezd�d�tt! Voldemort tolakod� keze egy szempillant�s alatt sz�tt�pte Deborah fesz�l� fekete ingj�nek gombol�s�t, az alatta l�v� topot pedig feltolta a g�mb�ly� hasr�l. Lucius �s Livius sz�tlanul figyelte az esem�nyeket, de m�g az el�bbi sz�rny�lk�dve, m�gis hideg k�z�nnyel, a m�sik beteges �lvezettel a szem�ben. M�r nyilv�nval�v� v�lt sz�mura, hogy az im�nt megrajzolt hosszanti cs�kt�l folyt el a magzatv�z, de l�tt�k m�g a hold f�ny�n�l is, hogy rengeteg v�r �ztatja el a n� nadr�gj�t.

      Voldemort folytatta t�nyked�s�t. Kifejez�stelen arccal var�zsolta a kez�be azt a fekete t�rt, amit Belial megid�z�s�n�l haszn�ltak Deborah kl�nj�n�l, mik�zben cserepes ajkai folyamatosan sz�rny� erej� szavakat mormoltak. A k�s izz� peng�je pedig egy gyors mozdulattal belemer�lt a has s�padt b�r�be, hogy azt�n k�nz� lass�s�ggal kezdjen el araszolni a n� �gy�ka fel�.

      Livius f�l�nek �des muzsika volt h�ga f�jdalmas �v�lt�se. Igen, ahogy tartotta a verg�d� testet, l�tta hogy id�nk�nt elhom�lyosul Deborah halv�nyk�k tekintete, s n�ha el�t�nik h�ga �jfekete szeme. A bizonyoss�gt�l, hogy � is �rzi a f�jdalmat szinte perverz, beteges boldogs�g t�lt�tte el.

      A kegyetlen m�gus eldobta a k�st, �s kezeivel sz�th�zta a sebet, melyb�l folyamatosan �ml�tt a s�r�, fekete v�r. V�r�sre sz�nez�d�tt ujjaival pedig lassan kiemelte az apr�, alig mozg� r�ncos csecsem�t. Kegyetlen arc�n m�g borzaszt�bb mosoly suhant �t, ahogy k�nt�lva az �g fel� mutatta a gyermeket. A v�r v�gigcsordult karjain. A n� g�rcs�sen �sszer�ndult, majd m�g egy utols�t sik�tott a k�nt�l, azt�n ahogy Belial elkezdett �ramlani a test�n kereszt�l, nem mozdult t�bbet. Lucius �s Livius sietve l�ptek h�tr�bb, mikor elkezdtek fulladozni a n�b�l �rad� s�t�ts�gt�l.

*

      Piton f�ldbe gy�kerezett l�bbal n�zte a t�rt�n�seket, de nem fogta fel, amit l�t. K�rbepillantva elh�lve tapasztalta, hogy rajta �s Dumbledore –on k�v�l senki nem figyelt fel a sz�rny�s�gekre. Ugyan�gy harcoltak tov�bb, mintha nem is venn�k �szre mi is t�rt�nik val�j�ban. Tudta, hogy valamit tennie kell, b�r arr�l fogalma sem volt, hogy mit. M�r nem volt olyan messze.

      Azt�n �szrevette, hogy valami v�ltozik. Hatalmas energia �s er� �ramlott a f�ldb�l. M�g soha nem �rezte a fekete m�gia ekkora koncentr�ci�j�t egy helyen, �s ha jobban megfigyelte, mindez Estrelle test�n kereszt�l folyt v�gig s egy gyermekbe sz�llt bele, akir�l el sem tudta k�pzelni hogyan ker�lhetett Volde

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

Oldal tetej�re