6. fejezet

Bub�gum�genny

� Nagyon sz�pen k�sz�n�m bar�tn�im, Tsuty �s Ritta seg�ts�g�t

a fejezet cselekm�nyv�zlat�nak kigondol�s�ban. �

Ir�ny�tott eml�kt�rl�st hajtottam v�gre: suhint�sommal megszabad�tottam Nymphet a Titkok Kamr�j�hoz �s a Slytherin ut�dj�hoz f�z�d� ismereteit�l. Ezut�n mem�ri�j�t is m�dos�tottam: azt �ltettem agy�ba, hogy Hagridot acromantula tart�s��rt csapt�k ki a Roxfortb�l. A l�ny m�g k�b�n, laposakat pislogott, mik�zben sz�tt�rt tagokkal hevert a tan�ri asztalon. Fel sem fogta jelenl�tem, legfeljebb �lomk�pnek k�pzelhetett. Kihaszn�lva b�dults�g�t �gy �tkoztam meg a Stuporral, hogy �szre sem vette. Szemh�ja lecsuk�dott, maga al� rejtve hom�lyos tekintet�t.

– Mobilicorpus! – sz�ltam.

Csukl�ja, nyaka �s t�rde lassan emelkedni kezdett, mintha l�thatatlan zsin�rok vont�k volna felfel�. Ernyedt teste �ll� helyzetbe fordult, s, fej�t ingatva, ott lebegett n�h�ny centim�terrel a padl� felett, ak�r egy groteszk marionettb�bu.

Megragadtam a kez�t, majd ki�br�nd�tottam, azt�n titkos utakon haladva h�ztam magam ut�n. Felt�n�s n�lk�l a klubhelyis�gbe vittem, ahol mind�ssze h�rom m�sod�ves l�batlankodott. A f�nyt egyed�l a kandall� parazsa szolg�ltatta. A f�lhom�lyban nem fedezt�k fel a h�tt�rbe olvad� Nymphet. Ha ez m�gis megt�rt�nt volna, akkor sem jelent gondot, legfeljebb eggyel t�bb Exmemoriamot.

– Takarod�! – zavartam fel �ket aludni, mire egy �rva sz� n�lk�l, megszeppenten h�l�k�rleteikbe iszkoltak.

Megsz�ntettem a ki�br�nd�t�st, �s a d�v�nyra fektettem Nymphet. Mell�re az �lca kedv��rt egy vaskos m�giat�rt�net-k�nyvet helyeztem, majd magam is nyugov�ra t�rtem.

Zsenialit�som �s kiv�l� probl�mamegold� k�pess�gem b�szkes�ggel �s el�gedetts�ggel t�lt�tt el. A lehet� legjobb megold�st v�lasztottam. Egy Avada Kedavra k�vetkezm�nye szembesz�k�, m�g egy Exmemoriam �r�kre titok marad. Vigyorogva behunytam a szemem, azt�n �des �lomba mer�ltem.

�

– Ezt nem mondod komolyan!

A folyos�t bet�lt� vis�t�sra, ami a Nymphet k�rbe�ll� l�nyok valamelyik�t�l sz�rmazott, mindenki felkapta a fej�t. K�v�ncsian ford�tottam oda tekintetem.

– Milyen aranyos! – olvadozott visongva Mary.

– M�rmint Rubeus vagy Diana? – hallatszott Nymph selymes, kir�v�an nyugodt hangja. A mond�s, amely szerint madarat toll�r�l, embert bar�tj�r�l, megd�lni l�tszott.

– Mindkett�! – siv�tott fel mindegyik�k, majd kit�rt bel�l�k a f�ls�rt� vihog�s.

Mikor Dawn elmozdult egy kicsit Nymph el�l, magass�gomnak h�la v�gre megpillantottam a sivalkod�s egyik ok�t: egy Nymph karj�ba simul� t�rpekuvikot, a vil�g legkisebb bagly�t. Bizony�ra � volt az Arthemis nyomdokaiba l�p� Diana.

– Hagrid nekem is tal�lhatna egy hasonl�t a Tiltott Rengetegben! – kuncogott Sue.

– �s mit sz�lt�l, mikor megkaptad t�le? – k�rdezte Kate.

– A nyak�ba borultam… – somolygott zavartan Nymph, s arc�n r�zs�k ny�ltak.

Amit hallottam, b�ven el�g volt a f�lemnek �s gyomromnak. Agyamra hirtelen k�d ereszkedett, �s d�h�sen �tv�gtam k�z�tt�k. Mikor �szbe kaptam, hogy nem ez a leghat�sosabb m�dja a szimp�tia elnyer�s�nek, nyomban visszafordultam.

– Bocs�nat, v�letlen volt – rebegtem a legelb�v�l�bb mosollyal ajkamon, azt�n folytattam utam a b�jitaltanterem fel�. H�tam m�g�tt el�rz�keny�lt „Semmi baj!”-ok hangzottak fel.

�

�r�n Nymph azon bar�tn�i, akik a b�jitaltan RAVASZ-ra felk�sz�t� csoportba j�rtak, izgatottan �s leveg�v�telnyi sz�net beiktat�sa n�lk�l sustorogtak arr�l, vajon pontosan kinek is sz�lhatott a bocs�natk�r�sem. A fejemet nem az �st�kb�l felsz�ll� g�z, hanem az „Egyenesen r�m n�zett!”, a „De fel�m fordult a test�vel!” �s a hasonl�an magasr�pt� �rvel�sek �z�ne �rasztotta el. Sajnos nem kellett hegyeznem a f�lem, hogy �rtes�ljek a vita leg�jabb fejlem�nyeir�l.

– Kedves l�nyok, �gy nem halad a munka… – lengette meg mutat�ujj�t enyhe dorg�l�ssal Slughorn. – Sajn�lom, de azt hiszem, jobb lesz, ha sz�t�ltetlek titeket.

Erre a kijelent�sre szem�k rem�nykedve felcsillant, �s s�v�rogva, mintha meg akartak volna ig�zni, r�m szegezt�k tekintet�ket. Nymphnek er�lk�dnie kellett, hogy ezt l�tva ne robbanjon ki bel�le a nevet�s.

– Dawn, k�rlek, f�radj Avery asztal�hoz! – kezdett bele a professzor a rend helyre�ll�t�s�ba. A l�ny arca f�jdalmas kifejez�st �lt�tt. – Sue, a te helyed Lestrange mellett lesz. Kate, a ti�d Dolohovn�l, te pedig, Nymph, l�gy sz�ves, k�lt�zz �t Tomhoz!

Ha szemmel �lni lehetne, Nymph egy m�sodperc alatt holtan esett volna �ssze bar�tn�i pillant�s�nak keresztt�z�ben. Mosolyogva fogadtam, � pedig viszonozta a gesztust. Ezut�n n�ma munk�hoz l�ttunk.

– Tom – fordult fel�m egyszer csak suttogva, megt�rve a csendet –, nincs bub�gum�gennyem. Adn�l nekem h�t cseppnyi adagot?

– Persze – b�lintottam, �s fejemben �j terv sz�v�d�tt… Kim�r�s n�lk�l a kez�be nyomtam a fiol�t.

– K�sz�n�m – vette �t Nymph, majd, b�zva bennem, magabiztosan a rendk�v�l bonyolult, �rz�keny �s instabil b�jitalba csepegtette az �szrevehetetlen�l nagyobb mennyis�g� bub�gum�gennyet.

A kotyval�k bugybor�kolni kezdett, azt�n sz�k��rk�nt a magasba t�rt, �s a l�ny arc�ba spriccelte a gennyet. Nymph felki�ltott, �s maga el� kapta a kez�t.

– Mi t�rt�nt? – termett ott azonnal a tan�r, �s egy mozdulattal elt�ntette a b�jitalt.

A l�ny m�g mindig takargatta a fej�t. Ujjai k�z�tt l�tni lehetett a megjelent fek�lyeket.

– Az �n hib�m, tan�r �r – v�laszoltam r�gt�n Slughornnak. – Nymphnek elfogyott a bub�gum�gennye, �n pedig a kellet�n�l t�bbet adtam neki – v�llaltam magamra a balesetnek be�ll�tott mer�nyletet.

– J�l van, fiam, semmi baj – b�logatott eln�z�en a professzor. – K�s�rd el Nymphet a gyeng�lked�re!

– Term�szetesen, uram – biccentettem, azzal kivezettem a l�nyt a teremb�l.

�

– Kedves t�led, hogy bem�rtottad magad helyettem – mosolygott r�m kel�smentes arccal Nymph, miut�n elhagytuk a gyeng�lked�t.

– De h�t t�nyleg az �n hib�m – tettettem tiltakoz�st. – Ne haragudj… – vetettem r� b�nb�n� pillant�st.

– Ugyan, ellen�riznem kellett volna a mennyis�get – legyintett erre. – Na mindegy. Mindenesetre k�sz�n�m, nagyon j�lesett – m�lyedt tekintetembe, mik�zben f�lig �rt a sz�ja. – Legf�bb ideje �t�rt�kelnem a r�lad alkotott v�lem�nyem. F�lreismertelek.

Nymph les�t�tte a szem�t, majd a fej�t is lehajtotta. Ajkam somolyg�sra h�z�dott.

– Egy�bk�nt te hol t�lt�d a t�li sz�netet? – �rdekl�dtem.

– �… itt – hangja csal�dottan csengett. – A sz�leim m�g kar�csonykor is dolgoznak. Akkor �ppen Oroszorsz�gba kell utazniuk munka�gyben.

– Ne agg�dj, majd sz�rakoztatlak! – eresztettem meg fel� egy vigyort.

Arc�n egy pillanatra �tsuhant a keser� felismer�s, hogy �n mi�rt maradok a Roxfortban: mert nem az �rvah�zban szeretn�m t�lteni a sz�nid�t. Von�sait, amilyen gyorsan csak tudta, vid�mm� rendezte.

– Aj�nlom is! – kacsintott r�m, azt�n j�t�kosan a v�llamba bokszolt.

Most m�r holtbiztosan tudtam: c�lba �rtem.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s