8. fejezet

�ldozat

Ruh�ink szanasz�t hevertek k�r�l�tt�nk a sz�nyegen. A kandall� t�z�nek ropog�s�n k�v�l csak izgatott l�legzetv�tel�nket lehetett hallani. A l�ngok, amelyek olyan szenved�lyes t�ncot j�rtak, mint mi magunk, v�r�sre sz�nezt�k kebl�t, narancssz�n�re festett�k has�nak izomzat�t, �s okkers�rg�ba vont�k karcs� l�b�t. A f�ny �s �rny�k sejtelmesen j�tszott a hajlatokon s a domborulatokon a f�lhom�ly oltalm�ban.

F�l� hajoltam, ekkor viszont a bens�s�ges pillanatot zaj t�rte meg a l�nyok k�rlet�b�l. Eszeveszett szedel�zk�d�sbe kezdt�nk, majd megragadtam a kez�t, �s �res szob�mba h�ztam. Moh�n sz�m ut�n kapott, s ott folytattuk, ahol abbahagytuk, ez�ttal azonban m�r nem a padl�n.

Tenyeremet kecses v�lla mell�, a selyem�gynem�re t�masztottam. Sz�tter�lt haja bebor�totta a p�rn�t. Tincseit, amelyek arc�ba tapadtak, kif�s�ltem onnan, azt�n l�gyan harapd�lni kezdtem f�lcimp�j�t. Arcomat hatty�nyak�ba f�rtam. Beszippantottam �des r�zsaolajillat�t, �s mikor megk�stoltam, nyelvem mintha val�ban vir�gszirmot �zlelt volna. Ajkam nyom�n puha, selymes b�re libab�r�ss� v�lt.

Tekintete az eny�mhez kapcsol�dott, �s olyan forr� volt, ak�r a teste, amelyen m�gis jeges borzong�s futott v�gig, s beleremegett �rint�sembe.

Nyelvemmel lassan v�gigsz�ntottam kulcscsontj�n, majd lejjebb cs�sztam, �s hegyes mellbimb�ja k�r�l k�r�ztem. Kezem v�gigsiklott dar�zsderek�n, azt�n finoman tapogatta has�t. Ajkam egyre lentebb k�szott, megpihent cs�p�j�n�l, tov�bbkalandozott combja fel�, m�g tenyeremet kerek, feszes feneke al� cs�sztattam, amibe, engedve a k�s�rt�snek, �vatosan belemarkoltam.

A h�l�t bet�lt�tt�k a halk ny�g�sek, s�hajok, k�jes suttog�sok, k�vetel�dz� szavak, m�moros, �nfeledt k�ny�rg�sek.

Szenved�lyesen, ugyanakkor gyeng�den v�gigfuttatta ujjbegy�t mellkasomon, majd miut�n meg�zleltem n�is�g�t, sz�jon cs�koltam, hogy � is �rezze �z�t. Apr� k�rmeit a h�tamba v�jta, �lelt, szor�tott, simogatott, cir�gatott, ahol csak �rt. Az addigi bizserg�s a tark�mb�l �rj�t� kom�toss�ggal a gerincembe v�ndorolt.

Szempill�ja csiklandozta b�r�m. Felemeltem fejem. Gy�ngy�z� homlokom k�v�r izzads�gcseppjei mell�re potyogtak, �s v�kony cs�kokban csordog�ltak lefel�.

Teljes s�lyommal r�nehezedtem, �s annyira az �gyba nyomtam, hogy szinte meg sem tudott moccanni. Test�nk csattanva, cuppogva egym�snak �tk�z�tt, ahogy az egyik a m�sikon, a m�sikban mozgott. K�zeled�semkor izmai megfesz�ltek, t�volod�somkor elernyedtek. Meleg nedveink �sszekeveredtek, �s beleptek minket.

A szob�ban sz�tterjedt a bel�l�nk �rad�, perzsel� forr�s�g. Hallottam sz�vver�s�nk d�b�rg�s�t �s v�rem l�ktet�s�t. Egyre ink�bb kapkodtunk az oxig�n ut�n, m�g egyszer csak liheg�se elhalt a f�lemben, ahogy benne rekedt a leveg�. H�ta �vbe fesz�lt alattam, tenyeremmel �reztem, hogy lapock�ja majdnem �tsz�rja v�kony b�r�t. Hamarosan �n is k�vettem a vulk�nk�nt kit�r� gy�ny�r �tj�n, �s zih�lva r�hanyatlottam.

…Lassan lehengeredtem r�la, �s �sszekulcsoltam kezemet a fejem alatt. A plafonra meredtem, azt�n �ppen kik�ldtem volna a szob�b�l, amikor hirtelen felpattant, s kapkodni kezdte mag�ra ruh�it. Ezek szerint volt annyi esze, hogy helyesen �rtelmezze viselked�sem. Nem adta meg nekem azt az �r�m�t, hogy ki�lvezzem felette aratott gy�zelmem, hosszadalmas munk�m gy�m�lcs�t… hogy m�g jobban megal�zzam.

Vetett r�m egy utols� pillant�st. Csontomig hatol� tekintet�ben nem l�ttam f�jdalmat vagy d�h�t – csup�n undort. Miut�n fel�ldoztam hi�s�gom olt�r�n, r� kellett �brednie, hogy m�gsem ismert f�lre. Most viszont m�r t�l k�s� volt. Egy sz� n�lk�l kiviharzott.

Sz�let�snapi aj�nd�kom, amelyet csak saj�t magamnak k�sz�nhettem, b�szkes�ggel t�lt�tt el... B�k�s �lomra hajtottam fejem.

�

– Hamar �gyba b�jt�l szilveszterkor? – kacagott fel k�jesen a Nymph h�ta m�g� oson� Avery.

Mi�ta Walpurgis Lovagjai visszat�rtek Roxfortba a t�li sz�net elm�lt�val, �s elmes�ltem nekik, mivel �nnepeltem tizennyolcadik �let�vem bet�lt�s�t, �lland�an k�t�rtelm� megjegyz�seket tettek a l�nynak.

Nymph nyugalmat er�ltetett arc�ra, �s f�l�nyes mosollyal tov�bbs�t�lt. Megnyaltam a sz�m, majd odalopakodtam hozz�, s a f�l�hez hajoltam:

– Bocs�ss meg a kellemetlens�g�rt… – vigyorogtam b�rmif�le sajn�lat n�lk�l. – Fogalmam sincs, hogyan tud�dhatott ki… – nevettem fel halkan.

– Nem �rthatsz nekem – mondta csendesen, mik�zben szenvtelen�l n�zett r�m. – Felettem nincs hatalmad.

G�nyosan felhorkantam, �s diadalmasan figyeltem t�volod� alakj�t.

�

T�bb mint egy �vtized telt el az�ta.

Egy szer�ny, �m takaros h�z fel� tartottam a falu egy kis mell�kutc�j�ban, aminek emeleti ablak�n kereszt�l is �tsz�r�d�tt a heged�sz�. A v�d�var�zslatok hat�stalan�t�sa egy percembe sem ker�lt.

Felt�ptem a bej�rati ajt�t, �s miut�n �thaladtam az el�szob�n, felsiettem a fels� szintre vezet� l�pcs�soron. Bel�ptem abba a helyis�gbe, ahonnan a zene sz�lt.

Egy t�r�keny alkat� n� j�tszott a violinon. H�ttal �llt nekem, szemben az ablakkal. B�r tudott jelenl�temr�l, mit sem t�r�d�tt velem. A lament�ci�t els�r� heged� els�bbs�get �lvezett. Ennek a hangszernek a hangja hasonl�tott legink�bb az ember�hez. Mintha csak � zokogott volna…

Mikor azonban elhalt a zene, �s megfordult, szem�ben egyetlen egy k�nnycsepp sem csillogott. Alig v�ltozott legut�bbi tal�lkoz�sunk �ta. Finom von�sai n�mileg hat�rozottabb� kem�nyedtek, tekintete pedig m�g mindig l�ngolt az elt�k�lts�gt�l. S�r� haja ugyan�gy zabol�tlanul omlott a v�ll�ra, mint heted�ves kor�ban.

– �rezd magad otthon! – mosolygott cinikusan, kez�ben a violinnal �s a von�val. – Megtisztel�, hogy szem�lyesen te f�radt�l ide – vetette h�t�t az ablakk�ny�kl�nek.

– Ugyan… – somolyogtam. – Hiszen r�gi ismer�s�k vagyunk. Mindenesetre �r�l�k, hogy v�gre nekem is szentelsz egy kis figyelmet.

– Ne haragudj – szabadkozott –, de �gy gondolom, j�r egy utols� k�v�ns�g a hal�lra �t�ltnek – vonta meg k�nnyed�n a v�ll�t.

– Nem sz�ks�gszer� a hal�lod – tettem fel� egy l�p�st. – Sz�vesen veszem, ha a legkiv�l�bb gy�gy�t� �t�ll az �n szolg�latomba.

Gunyorosan megcs�v�lta a fej�t.

– Veled ellent�tben nem vallok individualista* elveket. Ink�bb fel�ldozom magam a kollektivizmus** olt�r�n – utas�totta el aj�nlatom, ak�rcsak Dumbledore nem is olyan r�gen.

A csap�sra v�rva felpillantott r�m, �n viszont nem mozdultam.

– Nem te tehetsz arr�l, hogy ilyen vagy – sz�lalt meg egyszer csak, miut�n gondosan m�rlegelt. – Sajn�lom, hogy Slytherin v�rvonala a csal�dtagok k�z�tt k�t�tt h�zass�gok h�ve volt… – folytatta sz�nakozva. S�ri, fenyeget� csendbe burkol�zva hallgattam. – Nem csoda, hogy a g�nek l�tt�k k�r�t ennek… Hi�ba van kiv�teles tehets�ged, k�pess�ged, szorgalmad… Az agyad beteg, a lelked s�r�lt. Nem szabadna ilyet mondanom, a kegyetlen igazs�g azonban az, hogy hiba volt megsz�letned. Az �rvah�zi, szeretet n�lk�li k�rnyezet pedig csak tov�bbs�lyosb�totta a helyzeted… K�pes vagyok meg�rteni t�ged… de nem tudod elk�l�n�teni a helytelen tetteket a helyesekt�l. M�sok �lete mit sem �r sz�modra, a saj�todat viszont foggal-k�r�mmel v�ded. �nhib�don k�v�l k�zvesz�lyes vagy… szociopata. Lenne megold�s, am�g azonban ekkora hatalom van a kezedben… – fels�hajtott. – Annyira sajn�lom… Sajn�llak, Tom. Igaz�n – halkult el.

– Befejezted? – suttogtam h�v�sen, mik�zben forrt bennem az indulat.

B�lintott, �s tekintet�t az eny�mbe f�rta. Pajzsk�nt kapaszkodott heged�j�be. A p�rbaj lehet�s�g�t � is egy�rtelm�en hamv�ba holt k�zdelemnek �t�lte.

Meglend�tettem a p�lc�m:

– Avada Kedavra!

A vak�t� z�ld f�ny bet�lt�tte a h�zat. A violin darabokra t�rt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s