34. fejezet

Unbound?

„I am drawn
I am drawn to her
Like a moth to flame
She leads me down
Unbound…”

      Mintha �vek �ta �lt volna kezeibe temetett arccal a gyeng�lked�n Estrelle �gya mellett. Madame Pomfrey �s m�g n�h�ny asszony s�rg�l�d�tt a n�ha feljajdul�, vagy �ppen zokog� betegek k�z�tt. De � ezt szinte �szre sem vette. M�r r�g elm�lt a hajnal, � pedig hal�losan f�radtnak �rezte mag�t. Olyan volt, mintha tagjai �lomb�l lettek volna. M�gsem volt k�pes elaludni, vagy ak�r pihenni. �g� szemei el�tt �jra �s �jra lej�tsz�dtak a h�bor� borzalmas k�pei, keveredve m�s csat�k eml�keivel, a v�ront�sokkal, f�sttel, f�ls�rt� zajokkal. Szinte hallotta a kiab�l�sokat, a s�v�t� �tkokat. Azt k�v�nta b�rcsak v�gre cs�nd lenne a fej�ben, mint miut�n siker�lt kiz�rnia Voldemort hal�lsikoly�t a fej�b�l. Ugyan m�g nem hallott teljesen j�l, de mik�zben Poppy ell�tta, biztos�totta, hogy a f�le teljesen rendbe fog j�nni a var�zslatt�l, amivel megrepedt dobh�rty�it kezelte. F�radt szemeiben agg�d�ssal pillantott fel a n� s�padt, mozdulatlan arc�ra. N�zte az alig emelked� mellkast, a sebekkel �s horzsol�sokkal teli karokat, �s nem akart belegondolni, hogy mit �rezne, ha elvesz�ten� �t. Fej�ben el�re tolakodtak Dumbledore kor�bbi szavai:

-         Sajn�lom Perselus, de nagyon kev�s az es�lye annak, hogy Estrelle t�l�li ezeket a borzalmas beavatkoz�sokat �s sebeket. K�rlek, ne f�zz sok rem�nyt hozz�… Sajn�lom, hogy ezt kell mondanom.

-         �n tudom, hogy t�l�li. T�l kell �lnie! Azok ut�n, amiken kereszt�l ment, �lnie kell! Nem lehet �gy v�ge! – gy�zk�dte ink�bb saj�t mag�t, �s m�r r�g nem is gondolkodott azon, hogy Dumbledore vajon honnan tudott kettej�kr�l.

-         Perselus… - n�zett r� agg�dva az igazgat�. – Pihenned k�ne.

-         Itt maradok vele.

-         Rendben.

      A felk�t�tt kar� Bill Weasley l�pett mell�j�k �s jelentette Dumbledorenak, hogy a m�g �letben maradt hal�lfal�k nagy r�sz�t elfogt�k �s a pinc�k alatt tal�lhat� cell�kba vitt�k. A sebes�lteket pedig ell�tt�k �s elk�l�n�tett�k mindaddig, m�g a Miniszt�rium m�sk�pp nem rendelkezik. Dumbledore b�lintott, majd elk�sz�nve Pitont�l elsietett, hogy fel�gyelje a kast�ly egyes r�szeinek s�rg�ss� v�lt renov�l�s�t, valamint, hogy elint�zze a hivatalos pap�rokkal kapcsolatos teend�ket.

M�g k�zelebb h�z�dott sz�k�vel az �gyhoz, �s a hideg kezet a saj�tj�ba fogta. M�r nem �rdekelte, hogy ki l�tja, vagy hogy mit fognak gondolni az �rz�ketlen Perselus Pitonr�l, aki �pp egy n� �gy�n�l agg�dik. Csup�n fogta Estrelle karcs� ujjait �s f�l�hez hajolva megnyugtat� szavakat suttogott.

-         Most m�r minden rendben lesz. V�ge a h�bor�nak. Voldemort meghalt. Nincs t�bb�. M�r nem tart a hatalm�ban senkit. Most m�r magadhoz t�rhetsz… K�rlek Estrelle… �bredj fel!

De a n� nem adta semmi jel�t annak, hogy hallotta volna a f�rfi szavait. Piton is bel�tta, hogy t�l korai m�g azt v�rni, hogy mag�hoz t�rjen.

-         Piton professzor, aludnia k�ne… Nem tesz j�t az �n sebeinek sem, ha nem pihen - l�pett mell� �r�k m�lva a javasasszony, mikor a gyeng�lked� nagyobbik r�sze elcsendes�lt miut�n a sz�mtalan k�nnyebb s�r�l�st elszenvedettek hazamentek – Miss Lioncourt j� darabig nem fog fel�bredni.

-         Ezt hogy �rti? – kapta fel a fej�t.

-         K�m�ban van, Perselus. �gy t�nik az a feh�r f�ny m�r t�l sok volt a szervezet�nek �s a rendk�v�l s�lyos sebeinek. Az agya egyszer�en lekapcsolt a sokkt�l.

-         �s mikor v�rhat� hogy fel fog �bredni?

-         Ezt sajnos nem tudom megmondani. Ez minden beteg eset�ben elt�r� lehet. Lehet hogy napok, de lehet hogy csak h�napok, �vek m�lva.

Piton les�jtottan �lt Estrelle-re meredve, noha sz�m�thatott volna hasonl� diagn�zisokra.

-         �s azt sem tudom megmondani, hogyha mag�hoz t�r is, akkor hogyan fog reag�lni a k�rnyezet�re.

-         �rtem – v�laszolta kem�ny hangon. – Hogyan tudn�k esetleg seg�teni neki?

-         Att�l tartok pillanatnyilag sehogy sem… Viszont ha k�pesnek �rzi mag�t r�, akkor a seg�ts�g�t k�rn�m.

-         Miben?

-         Kifogyott p�r b�jitalom. Sokkal t�bb a sebes�lt, mint azt v�rtuk. Teh�t arra k�rn�m…

-         Megf�z�m �ket. �gy gyorsabban telik az id�.

-         K�sz�n�m Perselus! �ssze�rom a list�t �s eljuttatom a szob�j�ba.

A f�rfi csak b�lintott, de tekintet�t m�g mindig Estrelle-en nyugtatta.

-         Megtal�lom a m�dj�t, hogy seg�thessek rajtad – azzal fel�llt, tekintet�vel komoran v�gigsimogatta a n� arc�t, majd elindult a pinc�k fel�.

*

Hermione �s Ron Harry elk�l�n�tett beteg�gy�n�l virrasztottak. A l�ny id�nk�nt megm�rtotta a feh�r t�r�lk�z�t a hideg vizes t�lk�ban, majd gondosan visszahelyezte azt Harry t�zel� homlok�ra. Hermione ugyan m�g n�ha megsz�d�lt a fej�t �rt �t�st�l, melyet a kast�ly egy r�sz�nek leoml�sakor felpattan� k� okozott, de ezen k�v�l csak p�r apr�bb s�r�l�se volt.

Ron kicsit rosszabbul j�rt. Neki nem a feje, hanem a bal karja volt r�gz�t�k�t�sben �s jobb l�b�t is fel kellett tennie egy sz�kre, mivel nem sokkal azel�tt fejez�d�tt be a csontok �sszeforr�sa. Az agg�d� szepl�s arcon pedig sz�mtalan lilul� �s z�ld�l� horzsol�s �ktelenkedett.

-         Rendbe fog j�nni, ugye?

-         H�t persze. Tudod j�l Ron, hogy Harry nagyon er�s – v�laszolta rekedt hangon a l�ny. – A j�slat szerint is most m�r �lnie kell.

-         De… mi volt az a f�ny, ami kit�rt bel�le? �s… mi�rt volt olyan kegyetlen�l furcsa, miut�n „meghalt” az Adava Kedavr�t�l?

-         Nem tudom Ron. Tal�n az a bizonyos er�, amir�l Trelawney professzor �rnya mes�lt a j�vend�l�sben. De err�l azt hiszem Dumbledore professzort kellene megk�rdezni…

-         H�t ja. �s te, Hermione, j�l vagy?

-         Persze – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l a l�ny, de nem n�zett a szemeibe. - Ron, menj pihenni nyugodtan – pillantott k�m�san pislog� bar�tj�ra. – Majd �n vigy�zok r�. �n �gysem tudn�k aludni. Ha valami v�ltozik, akkor sz�lok Madame Pomfreynak.

-         Rendben. K�sz. Azt hiszem engem legal�bb k�t napig nem fogtok l�tni – mosolyodott el, de mindj�rt fel is szisszent, ahogy megh�z�dtak arcizmai. Nagy nehezen felt�p�szkodott �s mank�j�ra nehezedett, majd p�r m�ter biceg�s ut�n az ajt� mell�l m�g visszafordult. – M�r csak azt nem �rtem, hogy Malfoy mi�rt seg�tett nek�nk. Azt hittem � a s�t�t oldalon harcol.

-         �n sem tudom. Tal�n l�tva a borzalmakat, amiket a hal�lfal�k tettek, r�j�tt, hogy m�gse oda tartozik. �n ennek �r�l�k.

-         Mi�rt? – n�zett r� gyanakodva.

-         Mert ez �kes p�ld�ja annak, hogy a sz�let�sed, a csal�di h�ttered �s a neveltet�sed ellen�re is v�laszthatod a helyes utat.

-         Aha. Tal�n igazad van. De nekem m�g mindig gyan�s az a kis g�r�ny! Nem felejtem el, hogy �vekig minket piszk�lt. Mi van, ha �gy akar be�p�lni, vagy mened�ket tal�lni egykori t�rsai el�l…

-         Lehet, hogy ezen t�l k�ne l�pn�nk. �s ne besz�lj h�lyes�geket! Malfoy nem hiszem, hogy �t akarna verni benn�nket. A h�bor� sok mindent megv�ltoztatott, vagy meg fog v�ltoztatni. Voldemort… jaj ne csin�ld m�r! Most m�r halott! Azzal hogy kimondjuk a nev�t nem fog visszat�rni, sz�val nem kell megremegned minden alkalommal, ha megnevezik!

-         J�l van, j�l van!

-         Sz�val mivel � halott, �s a k�vet�i nagy r�sz�t elfogt�k, most egy �j korszak fog ny�lni �j lehet�s�gekkel.

-         Rem�lem, ezt a Miniszt�rium is �szre fogja venni.

-         H�t igen. De tal�n ne is besz�lj�nk a Miniszt�riumr�l, mert h�nyingerem lesz. Azon a p�r auroron �s dolgoz�n k�v�l, akik a Rend tagjai, vagy Dumbledore bar�tai voltak, szinte senki sem j�tt onnan.

-         Pedig Dumbledore biztosan �rtes�tette Caramelt a h�bor�r�l m�g miel�tt az kit�rt volna.

-         H�t ez az! Szerintem a legjobb, amit tehetn�nek most, az egy �j minisztereln�k v�laszt�s�nak ki�r�sa lenne!

-         J�l van, nyugi, Hermione! Ne er�ltesd meg magad. Nem lenne j�, ha megint rosszul lenn�l. Majd sz�pen lassan minden a hely�re fog ker�lni. Most m�r tervezhet�nk el�re is. Nem kell rettegn�nk, hogy mit hoz a holnap.

A l�ny nem v�laszolt, csak n�m�n meredt a Ron ut�n becsuk�d� ajt�ra. Tudta, hogy teljesen igaza van, de m�g csak most kezdett erre r�d�bbenni. A sz�v�t szor�t� aggodalom Harry �s a szerettei ir�nt eddig nem engedte, hogy ezen gondolkodjon. De most �rezte, hogy a lelk�n �l� nyom�sb�l egy hatalmas darab kezd lev�lni. Ett�l a hirtelen megk�nnyebb�l�st�l s�rhatn�kja t�madt, �s r�ad�sul a feje is megf�jdult.

„With eyes of fire
No one can see
The smoke from the sweet grass
Covers me…”*

F�lig �ntudatlanul t�molygott ki a gyeng�lked� elk�l�n�tett szob�inak folyos�j�ra, hogy eljutva a javasasszonyhoz k�rjen valami f�jdalomcsillap�t�t, �s egy kis friss leveg�t sz�vjon. Kinyitotta a folyos� egyik ablak�t, de amint len�zett a napf�nyben f�rd� feld�lt parkra �s mellbe v�gta a borzalmas b�z, amit az elhullott var�zsl�nyek l�ngol� halma �rasztott, eg�sz a falig h�tr�lt �s sz�j�ra szor�tott k�zzel zokogni kezdett. Semmit se l�tva k�nnyeit�l cs�szott le a fal ment�n a f�ldre. Borzalmasan rosszul volt. H�nyinger�t�l m�r majdnem �klendezni kezdett. Szemei el�tt megelevenedtek a harc borzalmas k�pei, melyek bele�gtek elm�j�be. A holtan �sszecsukl� emberek, a sik�t� arcok, a v�rszomjas mordul�sok, a kiontott v�rt�l lucskos f�… Mindez m�r t�l sok volt el�rz�keny�lt lelk�nek. A sokkt�l remeg� tagokkal zokogott olyan halkan, amennyire csak vissza tudta fogni a hangj�t. M�g most is arra gondolt, nehogy fel�bressze s�r�s�val a t�bbi beteget.

�rezte, hogy r�zza a hideg, �s minden porcik�ja reszket a most kij�v� fesz�lts�gt�l �s kimer�lts�gt�l.

-         Granger… Mi bajod? – �llt meg mellette Draco Malfoy. Nem kapott v�laszt a mereven el�re b�mul� zokog� l�nyt�l, ez�rt let�rdelt el�. Azonban csak akkor vette �t �szre, mikor finoman megragadta a v�ll�t �s kicsit megr�zta.

Hermione nem sz�lt semmit. K�nnyei m�g mindig potyogtak nagy barna szemeib�l, de m�r l�tta a sz�ke mardek�rost. P�r pillanatig csak b�mult a sz�rke szemekbe, azt�n olyat tett, ami a fi�t el�sz�r megr�m�tette, azt�n m�r csak furcs�nak tal�lta a dolgot: szorosan �t�lelte, arc�t pedig a mellkas�ba f�rta, mintha �r�kre el akarna b�jni a kegyetlen vil�g el�l.

Malfoy el�sz�r el akarta tasz�tani mag�t�l, de azt�n meg�rezte a l�ny test�nek remeg�s�t, �s egy �jabb v�ltoz�s indult meg a sz�v�ben azon a bor�s napon.

-         �n… �n… annyira… f�ltem! – zokogta a l�ny bele se gondolva mit tesz. – Olyan… borzaszt� volt! Az a sok halott… a b�z! M�g mindig l�tom… �rzem! A b�z elviselhetetlen!

Draco a nyitott ablakra n�zett, majd p�lc�j�nak egy int�s�vel be is csukta azt, hogy a kellemetlen szagok ne fojtogass�k tov�bb a l�nyt.

-         Nyugodj meg Granger! – �lelte �t bizonytalanul, majd finoman ringatni kezdte a kik�sz�lt Griffend�lest.

Nem ismert �nmag�ra. �, a nagy aranyv�r� csal�d lesz�rmazottja egy Griffend�lest, r�ad�sul Harry Potter egyik legjobb s�rv�r� bar�tj�t vigasztalja! De be kellett vallania saj�t feld�lt lelki�llapot�t nem sz�m�tva, hogy valahogy tetszett neki a helyzet. J�les�en csiklandozta a l�ny bozontos haja az �ll�t, �s eg�sz kellemesnek tal�lta az illat�t is. Azon is csod�lkozott, hogy egy�ltal�n nem b�nja, hogy teljesen el�ztatja tal�rj�t.

�gy t�nik ez a meglepet�sek napja volt. Kezdve azzal, hogy r�j�tt: � nem akar az apja nyomdokaiba l�pni, hogy egy zsarnok uralkodjon felette. Azt�n mikor az igazgat� f�lreh�vta a csata ut�n, hogy biztos�tsa, l�tta, hogy �t�llt a j� oldalra, ez�rt pedig ki�rdemelte a bizalm�t, �s meg�g�rte, hogy kezeskedni fog �rte, hogy ne b�nthass�k �t a Miniszt�rium emberei… Erre most meg Potter bar�tj�t vigasztalja…

„Kezd minden a feje tetej�re �llni…” – gondolta, majd tov�bb csit�tgatta a sokkot kapott l�nyt.

*

Tonks egy odavar�zsolt pl�dbe csavarta Remus ism�t visszaalakult meztelen test�t, hasi seb�t azonban gondosan szabadon hagyta miut�n kitiszt�totta. A f�rfi hal�ls�padtan, izzad� homlokkal fek�dt, tagjai meg�ll�thatatlanul reszkettek.

Mikor a l�nynak siker�lt annyira �sszeszednie mag�t, hogy Lupin ut�n induljon nem messze tal�lta meg a Tiltott Rengetegben m�g v�rfarkas alakj�ban. A mag�r�l mit sem tud� �llat �sszekuporodva sz�k�lt egy fa �rny�k�ban. Tonksnak �sszeszorult a gyomra mikor megl�tta, hisz m�g tartott egy esetleges t�mad�st�l, ez�rt ink�bb megv�rta, m�g elkezdett hajnalodni, hisz ilyenkor m�r gyeng�l a v�rfarkas, mivel a Hold lassan teljesen elt�nik az �gboltr�l.

De a csillagok m�g csak halv�nyodni kezdtek, mikor t�volabbr�l furcsa hangok �t�tt�k meg a f�l�t. Egy f�ls�rt� sikolt�s, azt�n nem sokkal k�s�bb valami eg�szen furcsa morajl�s, ami ut�n b�nt�an �les �s f�lelmetes f�ny s�p�rt v�gig az erd�n is. Tonks v�gig se gondolva mit tesz, r�vetette mag�t az �ntudatlan Lupinra, hogy test�vel megv�dje �t az ismeretlen er�t�l. �rezte, hogy megfesz�l alatta a s�lyosan megsebes�lt test, de nem t�rt�nt semmi m�s. L�tta, hogy a f�ny m�g ink�bb sebezte a v�rfarkast, de nem tehetett semmit, meg kellett v�rnia, m�g a f�ny mag�t�l elhalt. Ut�na m�r csak azt �rz�kelte, hogy Lupin teste lassan kezd visszaalakulni, a hajnal pedig �vatosan k�szott fel a hegyek oldal�n.

Most mindenek el�tt a f�rfit kellett biztons�gosan eljuttatnia a gyeng�lked�re, hogy szakavatott kezek l�ss�k el. Rettenetesen agg�dott, hisz Remus m�g mindig v�rzett. Egy lebeg� hord�gyat var�zsol a f�rfi al�, majd a f�radt l�bait�l tel� legnagyobb gyorsas�ggal elindult a kast�ly fel�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s