|
The Island - 5.
2007.02.11. 17:01
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
5.
Aznap este a kis társaság a jól megrakott tábortűznél ült össze újra. Eric és Zsó egymás mellett csücsültek egy pálmalevélen, Capri és Martin - akik nem is olyan rég kerültek csak elő - mellettük foglaltak helyett egy nagy pálmafa tövében, Capri épp párnának használta Martot, Dave meg a homokon foglalt helyet.
- Mart - nézett fel Capri fekvő helyzetéből, pontosabban fejileg Martin öléből a férfira - Olyan nagy a csend, neked meg olyan isteni hangod van…
A másik lány elvigyorodott. Tudta, mire megy ki a játék.
Mart erre nem mondott semmit, csak a cigiző Dave-re pillantott kérdőn.
- Most miért nézel így rám? - kérdezte az énekes.
- Nem tudom. Jó rád nézni - röhögött fel.
- Nem engem fixíroznak alulról Mart.
- Jól van na! Mit akarsz hallani? - adta be a derekát nagyot sóhajtva.
- Nem is tudom, kapásból tudnék listát írni, de mivel rólad van szó, találd ki mi lenne a listavezető.
- Csak nem a Home? Itt akarsz sírni az ölemben?
- Megvigasztalhatsz.
- Hát jól van... - köszörülte meg a torkát.
- Hogy mit el nem tudok érni - mondta rendkívül büszkén Capri.
- Borzalmas.
- Nem, borzalmas az volt, mikor félrészegen énekeltem ezt a számot barátnőmmel a tömött villamoson. És Zsó akkor tanította a refrént, mert akkor még nem tudtam a szöveget - mosolyodott el a lány az emlék hatására.
- Hát az tényleg vicces volt… - kuncogott fel a másik lány - Élvezetes volt hajnalban buli után zúgó füllel hallgatni a szépséges hangodat... - cukkolta őt.
- De énekelted velünk!
- Igen, tudom.
- De mesélünk még erről, de előbb hallgassuk meg Martot, mert nem ússza meg.
- A francba... Na jó... "It is a song from the wrong side of town..." - kezdett bele a dalba végül.
A kelletlen hangszín hamar eltűnt mikor kezdett belelendülni. Eddig fel sem tűnt neki, hogy hiányzott az éneklés. A fiatal lányt teljesen elvarázsolta a férfi hangja, ami nem sokkal a feje fölött zengett, és közben érezte minden egyes levegővételét. Néha barátnőjére sandított így láthatta, hogy őt is magával ragadta a dal.
A végére már tényleg alig tudta visszatartani a könnyeit, de mégiscsak sikerült neki.
Zsó észre se véve kezdte el dúdolni a dallamot behunyt szemmel hallgatva Mart zengő hangját.
Miután Mart befejezte, Zsó ocsúdott fel elsőnek kettejük közül.
- Dave...
Dave is elkezdett ringani a dallamra, ahogy koncikon láthattuk tőle.
- Igen?
- Neked nincs kedved....
- Ajaj, ebből Useless lesz… - mondta Capri, akinek a szemei még mindig csillogtak. Közben felült és Martra nézett, majd hosszan megcsókolta. Mikor elvált tőle csak ennyit mondott: - Ezt a dalért. Köszönöm, hogy megírtad.
- Ehemmm.... nem rossz ötlet.... – suttogott Sophie barátnője első mondatára reagálva.
Dave „bosszúsan” meredt a fiatal lányra, amiért ötleteket ad Zsónak, és most tessék, énekelhet! „Hűűű, de kár”.
- Szívesen. Ha tudtam volna, hogy ilyet kapok érte, akkor megírtam volna a Home 2-t is... - kacsintott rá.
Capri felnevetett.
- Tényleg elénekelnéd nekem? - nézett rá csillogó szemekkel a frontemberre a másik lány.
- Persze, hogy el. A barátaimnak bármit - mondta Dave, majd nekikészült az éneklésnek.
- Ilyet se pipáltam még! Useless acapellát fogok hallgatni!! - lelkesült fel - Na jó, de azt előre leszögezem, hogy most nem vágok le rá semmilyen táncot, mert egy hangról se szeretnék lemaradni. Ha izgatott volt és ráadásul a Useless-ről volt szó, akkor mindig bepörgött.
- Meg is értem Zsóm - felelte barátnője.
- Végre volt egy jó ötleted...
- Egy? EGY?! Mi az, hogy egy?
- Törlesztettél egyet az elszólásaidból, fogalmazzunk inkább így...
- Csak egyszer halok meg? Eric: hallottál már Zsó novelláiról?
- CAPRI!!!!!!
- Gyerekek, nem énekelek! - szólt közbe Dave.
- NA!!! Hagyjuk szóhoz jutni a művészurat!
- Zsó: az egyszeri halálban nincs élvezet.
- Meghalok, ha nem énekli el nekem!
- Akkor csend! - mosolyodott el Diktátor Dave.
Mikor Eric fel akart nevetni, Zsó a szájára szorította egyik kezét, de közben folyamatosan Dave-et nézte.
Mikor végre teljesen elült a pusmogás, Dave nekikészült a dalnak, kinyitotta a száját és elhangzott az első, majd a többi versszak is: „Well it's about time, It's beginning to hurt, Time you made up your mind, Just what is it all worth...”
Zsó nem bírta sokáig, hamarosan dúdolni kezdte, majd bekapcsolódott az éneklésbe, így egy duett lett a végeredmény.
- Nincs is rossz hangod - jegyezte meg közben Mart, amiért kapott egy mosolyt.
Az éneklés végén a lány odamászott Dave-hez, és egy cuppanós csókot nyomott az arcára átölelve őt.
- NAGYON köszönöm!!! - nevetett jókedvűen - Életemben nem kaptam még ilyen szép ajándékot! Sokkal jobb, mint az eddig valaha is hallott verziók!
- Meghiszem azt - felelte Capri.
A férfi büszkén kihúzta magát.
- Akkor most kérhetek egy World In My Eyes-t?
- Mart, nekünk az a sorsunk, hogy énekeljünk?
- Fiúk, szerintem ez elég egyértelmű - jegyezte meg Capri.
- Bocsi gyerekek, de nekem most... - mondta a felpörgött lány, majd táncos léptekkel leszaladt a partra és hangosan énekelni kezdte az imént hallott sorokat karjait kitárva, arcát pedig az ég felé fordítva, miközben forogni kezdett.
- Igen, ez Zsó, mikor Usleless-t hall.
- Édes - nézte Mart a távolban éneklő lányt - És tényleg nincs rossz hangja.
- Neki tényleg nincs – jegyezte meg a vörös hajú lány.
Eric mosolyogva nézte a parton ugráló lányt, majd elnézést kérve, és Dave egy sötét pillantásától kísérve indult utána.
- Megpróbálom visszahozni - szólt még hátra a válla fölött.
- Próbálkozni lehet - kiáltotta utána Capri - De menni már kevésbé fog - mondta ezt már csak magának - Nah, így mondjak bármit is - mondta, mikor látta, hogy Eric rendületlenül haladt tovább.
- Hagyd, célba vette kiszemelt áldozatát. Ilyenkor egy pasi se lát, vagy hall... - simított végig a lány karján Mart.
- Te már csak tudod - mondta Martinnak címezve.
Dave gúnyosan felhorkant - Pasi?! Azért ennyire ne alázz le minket Mart.
- Mire véljük ezt Dave? - kérdezte a lány.
Dave nem felelt, csak egy utálatos pillantással nézte a sötétbe vesző Eric alakját.
- Nem kedveli őt, azt hiszem - jegyezte meg könnyedén a szőke férfi.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De legalább már nem olyan morcos. Hála érte neked - bújt Marthoz a lány. Eközben Dave hallótávolságon kívülre vándorolt.
- Hát kemény dió volt. Persze rájött, hogy tőled tudok mindent, de eltussoltam az ügyet, és sikerült kihúznom belőle, ami bántja. Látnod kellett volna azt a sértett büszkeséget... - vigyorodott el szorosabbra fonva karjait a lány körül.
- Sértett büszkeség? Dave Gahant meg lehet sérteni? Ki ilyen szívtelen?
- A kis barátnőd, tudtommal.
A lány elmosolyodott, és csendben élvezte Martin közelségét. Eközben Dave beleveszett a sötétségbe, de nem szándékozott véglegesen eltűnni. Keresett egy helyet, ahonnan beláthatja a partot és leült. Figyelte az andalgó Eric-Zsó párost, illetve Martot és Caprit a tábortűznél. Eszébe jutott a családja, és kellett neki egy kis egyedüllét. Hiába érezte magát mindig egyedül, hisz mindenki 'talált magának párt', és csak ő volt a 'kivétel', de most tényleges egyedüllétre vágyott. Jól esett neki csak ülni, beszippantani a hűvös sós levegőt, és a távolba meredni. Időnként rátört a honvágy. Hiányzott neki a kis Rosie, Jack, és persze a felesége.
"Biztosan halálra aggódták már magukat..." - merengett el - "Remélem a gyerekeket nem viseli meg annyira a dolog" - fűzte tovább a gondolatait - "Ha visszatérek nem szeretném, hogy azt mondják, hogy 'Már azt hittük, hogy meghaltál' vagy 'Fel is adtunk minden reményt'" – tudta, hogy ez nagy sokk lenne a gyerekeknek - "A sors fintora, hogy ezt az életveszélyes helyzetet is megúsztam, mint mikor meghaltam két percre.”
Capri eközben körbejáratta a tekintetét a tájon - Dave hová lett? – kérdezte. Hangjába egy kis aggódást vegyült.
- Passz. Biztosan vécére ment.
- Nah szép, Eric és Zsó elvannak, Dave meg itt hagy minket.
- Keressük meg?
- Nem szükséges, de ha gondolod...
Ezalatt Eric és Zsó a csillagos ég alatt sétált a tengerparton.
- Nem is sejtettem, hogy ennyire jól mozogsz, mikor épp el vagy szállva - mondta Eric a lánynak, mintegy dicséretképp, utalva rá, hogy Zsó nem vette észre a srácot, mikor az lemaradva ment utána, így ott produkálta magát előtte, és ezt Eric gátlástalanul kihasználta.
- Élvezted a műsort? - kacsintott rá a csillagok és a hold halvány fényétől megvilágított srácra.
- Nem is kicsit - kacsintott vissza Eric.
- Hát igen... De el kell, hogy szomorítsalak, nem láttad az egészet. Zenére sokkal durvábban csinálom - válaszolta, miközben odalépett hozzá, lábujjhegyre állt, és karjait a fiú nyaka mögött kulcsolta össze.
- És mikor fogom látni? - kérdezte suttogva.
- Ha a teljes értékű táncra gondolsz, azt akkor, amikor kikerülünk innen, és eljössz velem egy Mode buliba - adott direkt másik választ, mint amire a fiú gondolt.
- Remélem ott is legalább ilyen közel leszek hozzád.
- Vagy még közelebb... - túrt a hajába a tarkójánál.
- Vagy még közelebb... - ismételte meg Zsó szavait. Nem bírta tovább, szenvedéllyel telve hajolt le a lányhoz.
Készségesen olvadt bele a szenvedélyes csókba egészen nekidőlve a másik testnek. Eric a karjait Sophie teste köré fonta. A pillanat töredékéig elszakította tőle az ajkát, hogy felsóhajthasson, mikor érezte lejjebb csúszni a fiú ujjait, hogy belemarkolhassanak a fenekébe.
Eric keze önkénytelenül is felfedezőútra indult Sophie arányos testén, és mikor nem érzett ellenállást egyre jobban belelendült a dologba.
Élvezettel vette tudomásul, hogy a kezek megint tovább vándorolnak rajta, végigsimogatva annyi területet, amennyit csak tudnak. Eközben már ő is aktivizálta magát. Egyik keze a férfi tarkóját, míg a másik a hátát cirógatta. Eric egyre inkább elmerült ebben az érzelmi játékban, érezte ébredező vágyait is, amit Sophie váltott ki belőle.
A lány gondolt egyet, és egy pillanat alatt kitáncolt a karjai közül ártatlanul mosolyogva.
Eric csalódott képet vágott, majd lépet egyet Zsó felé.
Erre a lány egyet hátra.
- Fogócskázol? - kérdezte somolyogva Eric.
- Mondhatjuk azt is - mosolygott továbbra is hátra tett kezekkel.
Eric nem felelt, hanem egyszerűen csak belefolyt a játékba. Játékos kergetőzésbe kezdtek, éppen hogy csak hagyták, hogy az egyik majdnem elérje a másikat és nevetve táncoltak el egymás keze elől.
Zsó észrevétlen a tábor felé terelte magukat. Még nem akarta túlzottan elkényeztetni Ericet, nem akart túl sokat adni magából egyszerre. Eric szó nélkül hagyta magát terelni. Zsó észrevétlenül varázsolta el a srácot.
- Sziasztok! - tűnt fel a tűz fénykörében zihálva.
- Szia - üdvözölte barátnője Mart karjaiból - Eric?
- Mindjárt jön, nyugi, nem öltem le, nem kell jönnöd helyszínelni.
Ekkor megjelent a hidrogén-peroxidos hajú fiú is. Zsó boldogan vigyorogva nézett rá, miközben próbálta visszanyerni egyenletes lélegzését.
- Mit csináltatok ti, hogy így ziháltok? - tudakolta a másik szőkeség.
Eric nem felelt csak 'sokat mondó' pillantással nézetet a férfire.
- Fogócskáztunk! - vágta rá a lány lehuppanva a homokba.
- Aha - mondta Capri, minden kételyét, ebbe az egy szóba sűrítve.
Eric leült Zsó mellé, egész közel.
- Tényleg! - bizonygatta - Mondj már valamit te is! - nézett oldalra.
- Mit? Ha megvan a saját elképzelésük, én miért törném szét a világukat? - kérdezte ártatlanul Eric.
- Teee! - lökte meg játékosan.
Hirtelen Marték mellett Dave lépett elő a sötétből, nem kis riadalmat okozva ezzel Caprinak, aki ennek hatására kiugrott ijedtében az őt ölelő karok közül.
Amint meglátta a Zsó-Eric párost egy pillanatra elsötétült a tekintete, de hamar visszanyerte az önuralmát és leült.
- Mi az? Nem vagyok kísértet - célzott ezzel Capri ijedt reakciójára és a többiek némaságára.
- Pedig mesterien űzöd a sötétből való előbukkanásokat - jegyezte meg rámosolyogva a barna lány.
- Nem csak az énekléshez értek - felelte majd egy olvatag mosolyt küldött Zsó felé.
A lány egy pillanatra elgyengült és megborzongott ettől a nézéstől, hisz mégiscsak Dave Gahanről volt szó, akit évek óta imád... Eric némán figyelte a jelenetet, de érezte, ahogy az izmai megfeszülnek. A másik férfi szájának sarkában egy aprócska gúnyos mosollyal nyugtázta az Ericnek bevitt találatot. Annak viszont örült, hogy vonzereje még nem hagyta el, hisz látta a leányzón, hogy valamit megérintett odabent ezzel a mosollyal. Egy kicsit mindjárt jobb kedve is lett.
Akárhogy is, Capri élvezettel figyelte eme jelenetet, hisz sosem látta még Dave Gahant féltékenynek lenni. Ráadásul Eric Szmandával kakaskodik! Hirtelen enyhe féltékenység tört rá Zsó iránt, amiért két ilyen isteni pasi verseng érte, de aztán eszébe jutott, hogy kinek a karjaiban is ül, így hát gyorsan elüldözte eme érzést, és megnyugvással vette tudomásul, hogy mindezt barátnője nem vette észre.
„Őrület! Ilyen hülye gondolatok miatt kapnánk hajba?” - hasított belé a gondolat, de elmosolyodott rajta. Tudta, hogy ez nem következne be, így hát kétely és féltékenység feledve, fúrta mélyebbre magát a szőke férfi ölelésében és figyelte eme párharcot a két férfi közt az ő barátnőjéért.
- És mondd csak Eric, tényleg olyan okos vagy, mint ahogy a sorozatban? - nézett rá kérdőn a sötét inges férfi, aki épp egy cigarettára készült rágyújtani.
- Mindig igyekszem tágítani a látókörömet - felelte Eric miközben a szemei egyre sötétebb árnyalatot vettek fel.
- Igazán?
- Igazán.
- És te Dave? Hallottam, hogy elég rossz szokásaid voltak fiatalabb korodban. Sikerült kiheverned?
- A többséget igen, de vannak olyanok, amik még mindig megmaradtak, bár ahogy hallottam, ez a hölgyek többségét egyáltalán nem szokta taszítani... - pillantott Zsóra csábosan kifújva a füstöt.
- Szóval igazak a pletykák, amik a vonzerődet magasztalják.
- Megeshet - nézett újra rá önelégülten elmosolyodva.
- Hmmm...akkor, azt hiszem vigyáznom kell Sophie-ra - felelte Eric.
Dave csak sokat sejtetően vigyorgott a férfira, miközben arra gondolt, hogy majdnem övé lett a lány.
- Szerintem itt hármótok közül senki sem panaszkodhat - jegyezte meg a barna hajú lány.
- Az tuti! - szólt közbe Capri is.
Sophie jobbnak látta, ha nem szólal meg, inkább rakott még a tűzre. - Nem vagytok éhesek?
- Én egy kicsit - felelte barátnője - Mart? - nézett fel a férfira.
- Mi van?
- Gyümölcsök, meg némi hal.
- Én a halra szavazok.
- Dave?
- Nem, kösz, én nem vagyok éhes - újabb csábos mosoly.
- Jól van - állt meg mellette, miközben visszafordult az elárvult kócos fiúhoz. - Eric?
- Én kérek egy kis halat - felelte Eric, majd kedvesen rámosolygott.
A lány eltűnt Dave mögött a félhomályban, hogy a bunker mellől meghozza a kért kajákat.
Addig a két férfi farkasszemet nézett egymással.
- Na itt is vagyok - bukkant fel újra, majd szétosztotta a kért dolgokat. Mikor Dave mellett haladt el, a férfi leplezetlenül nézte a formás feneket, de ebből a lány nem vett észre semmit, mint ahogy abból sem, hogy a két férfi közti feszültség oka pont ő. Nem volt neki annyi önbizalma, hogy akár csak elképzeljen egy olyan helyzetet, amiben két ilyen oltári pasi miatta ilyen.
Capri somolyogva és fejcsóválva nézte a jelenetet. Ahogy Martint ismerte ő is élvezte a fennálló helyzetet.
A lány nem is tévedett sokat. Ugyan volt némi aggodalom a férfiban, nehogy ezek itten ölre menjenek, ha nem látja Zsó, de azért kíváncsian várta a fejleményeket.
- Köszönöm, angyal vagy! - vette át a halat felülve miután Capri kimászott az öléből, hogy ehessen.
- Érted bármit - felelte a lány, majd a férfi mellé ült és ő is birtokába vette az ételét.
Eric ugyanígy tett eközben, de fél szemét azért Dave-en tartotta.
Zsó megérezve a feszültséget a levegőben megpróbálta azt oldani miközben beleharapott egy almába, ami ki tudja hogyan keveredett oda.
- Bárcsak lenne füzetem, meg ceruzám - sóhajtott fel.
- Mert? - kérdezte barátnője.
- Miért? Újabb novellaötleted van? - kérdezte Mart lenyelve a falatot.
- Tudnék abba a novellába mit írni - sandított a vörös lány a szőke férfira.
- Meghiszem azt... Kíváncsian olvasnám, az biztos - csúsztatta észrevétlen egyik kezét a lány fenekéhez.
- Nem, most nem arra gondoltam - mosolyodott el Sophie - Hanem hogy lerajzolnék egy csomó mindent a szigeten.
- Miért nincs füzeted meg tollad? - jajdult fel Capri ismervén barátnője tehetségét a rajzoláshoz - És nekem miért nincs? Kellett szóba hoznod, most feltüzeltél, és itt fogok szenvedni, mert nem tudok mire és mivel írni!
- Bocsi! - húzta el a száját - Nekem is baromi nehéz. Nem tudtam, hogy ennyire tud hiányozni a rajzolás is...
- Ne is említsd - felelte a lány. Ugyan ő nem volt olyan zseniális ebben a művészeti ágban, mint barátnője, de amikor elkapta a roham füzeteket volt képes telerajzolni, hogy aztán valamelyik polcán végezzék, mert utólag sosem jók azok a rajzok - Kííííííííínzol!
Eric felfigyelt a beszélgetésre, és Dave-et most figyelmen kívül hagyva fordult Sophie felé. - Miket szoktál rajzolni?
- Mindenfélét – válaszolta miközben hátrébb dőlt karjaira támaszkodva, lábait pedig keresztezve előre nyújtotta. - Legtöbbször tanulmányokat, csendéleteket, meg egy rakás japán rajzfilmben szereplő karaktert, de előfordult már pl. akt is.
- Aktokat? Igazán? Lehetek a modelled? - kérdezte a kusza hajú srác.
- Igen, aktokat... Mondjuk eddig még csak női modellem volt, de... - mérte végig a karcsú testet, s nem fejezte be a mondatot, legalábbis nem úgy, ahogy ésszerű lett volna, de hát már kezdték megszokni a szigetlakók, hogy néha vannak ilyenjei a leányzónak - ... arcot azt nem tudok olyan jól...
- Biztos, hogy egy helyben tudnál maradni annyi ideig? - nézett rá kételkedve a sötét hajú énekes.
- Próba szerencse, Mr. Gahan - felelte lazán Eric. "És én most kiütéssel nyertem te rohadék" - tette hozzá magában.
"A kis 'sztár' milyen kis beképzelt..." - gondolta epésen elhúzva a száját a másik férfi.
Zsó még mindig a szemei előtt megjelent képek hatása alatt volt, amik akkor kezdtek el feltörni a fejében, mikor elképzelte Ericet modelljeként. A tűzbe révedve válaszolt:
- Nem olyan vészes az. 15-20 percenként pózt lehet váltani, ha már nem bírja az ember... Szerintem mindketten kibírnátok simán.
Dave szélesen elvigyorodott - És mikor mehetek az első kép rajzolására? – kérdezte.
- Amint lesz megfelelő eszközöm hozzá, mindketten jöhettek, ha ennyire akartok - nevetett fel állát a tenyereibe támasztva - Téged például nem lenne egyszerű lerajzolni, Dave.
- Ezer örömmel - felelte Dave és ugyanazzal a tekintettel nézett Zsóra, mint akkor éjjel a narancsevés közben. - A hátam miatt?
Zsó először csak bólintani tudott egyik kisujjára ráharapva amint észrevette AZT a bizonyos pillantást, aztán mégiscsak megszólalt: - Pontosan. A tetoválásaid megnehezítik a művészek életét... - mosolygott a végére, még mindig ott tartva az ujját.
Dave tovább nézte a lányt AZZAL a tekintetével.
- Te mikor nézel rám így? - suttogta Capri Mart fülébe, hisz nő lévén Ő sem hagyta figyelmen kívül Dave elfolyósító és 3 orgazmust okozó tekintetét.
- Ja igen, ez az a nézése, amit akkor vet be általában, ha nagyon el akar érni valamit... Sajnos ez egy Dave Gahan által jogvédett nézés, én ilyet nem tudok - bökte meg orra hegyével Capri puha arcát, majd adott egy finom puszit is.
- Jó, akkor egy tipikus Martin L. Gore által levédett nézést?
- Na jó, de csak mert ilyen édes vagy... - adta meg magát, majd orrát kicsit feljebb húzva bevágott egy tipikus ruhaleolvasztó Mart nézést.
- Ajvé.. még egy ilyen és nem állok jót magamért…
- Akkor visszafogom magam - fűzte még hozzá Mart, majd egy finom csókot lehelt a lány szájára.
- Szóval engem hamar lerendeznél? - törte meg a két fél közti szemkontaktust egy icuri-picuri ingerültséggel a hangjában, amit csak Dave hallott ki, mert ki akarta hallani.
- Nem, dehogy. Egy akt sose megy olyan könnyen. Minden test más és más, megvannak a sajátosságai.
- Szerintem Zsóm a legegyszerűbb azt lenne, ha a két fiút egy képkészítésre hívnád meg - fecsegett közbe a fiatal lány.
- Látom, megint sziporkázol drágám - nézett rá vigyorogva - Nem rossz ötlet, de azt hiszem abból galibák lennének...
- De az a kéééééép...- kezdett bele Capri, de nem fejezte be, a képzelete adta meg neki a választ.
Eric Dave-re nézett, Dave meg vissza Ericre. Szinte mindketten látták maguk előtt a helyezet és egyiküknek se tetszett a gondolat.
- Hé, én nem vagyok elég neked? - méltatlankodott a zeneguru Caprinak címezve.
- De rólad nem kérem meg Zsót, hogy rajzoljon aktot, mikor itt vagy nekem ÉLŐBEN.
- Na azért! Kedvező volt a válaszod, így ne sértődöm meg - suttogta.
- Ugyan, ki tudnálak engesztelni - mélyedt el a zöld szempárban.
- Szerintem se lenne jó ötlet - mondta ki a legszalonképesebb gondolatát végül a fiatal színész.
Dave nem szólt semmit, a világért sem akart volna egyetérteni Erickel de szerinte sem volt jó ötlet.
- Na jól van fiúk, szerintem itt az ideje, hogy lefeküdjünk.... aludni! - tette hozzá gyorsan mikor felállva látta a két kérdő tekintetet.
- Azt az 'aludni'-t nagyon hozzávágtad - kotyogott megint közbe Capri.
- Édes drága barátném, ugye tudod, hogy NAGYON szeretlek? - kérdezte mézes-mázosan mosolyogva, ami kb. annyit jelentett, hogy "Egy bazi nagy kókuszdiót fogok később a fejedre ejteni ezért a beszólásért."
Capri elkezdett szakadni a röhögéstől.
- Én is Zsóm, hidd el - felelte angyali vigyorral a képén.
Zsó csak lemondóan legyintett egyet, majd búcsút intett a többieknek, hogy a kuckóban álomra hajthassa fejét puha takaróján.
Eric kicsit tanácstalanul követte a tekintetével a lányt, majd megindult utána. Dave közben különböző kivégzési módszereket talált ki a srác számára. A magas srác elégedetten vigyorogva haladt el mellette, mit sem törődve a kobraméregbe mártott nyilakkal, amiket a haragoszöld szemek lődöztek felé.
- Akkor menjünk mi is aludni? - kérdezte fennhangon a megmaradt lány.
Mart elgondolkodott a kérdésen egy percre. Nem tudta, hogy nem lenne-e jobb kicsit várni, hisz nem tudhatta, hogy az imént távozottak mit terveznek egymással.
- Én most olyan jól leültem, vagyis inkább már feküdtem...
- Engem nem zavar, maradhatunk - fordult felé a lány.
Dave idegesen rágyújtott megint.
Míg a megmaradt kis csapat egy kicsit még beszélgetni kezdett, Zsó már beburkolta magát a picit hűvös levegő elől a takarója alá. Valahogy lefáradt aznap, de az agya nem akart még leállni. Az imént történteken gondolkodott. Pontosabban azon a feszültségen a két férfi között. Annyira azért nem volt vak, hogy ne vegye észre: nem bírják egymást.
Magában eldöntötte, hogy amint olyan alkalom adódik, megkérdezi Ericet erről az egészről, mert Dave-ben még mindig érzett valami sértettséget.
"De ahogy nézett rám, már megint! Sose adja fel?? Miért kellenék én neki ennyire? Semmi extra nincs bennem ahhoz, hogy egy ilyen szexisten pont engem akarjon ennyire! Biztosan csak azért, mert én vagyok az egyetlen szabad nő a szigeten, meg a büszkeségén esett csorbát akarja kijavítani..."
Gondolatait halk lépések zaja szakította meg. Mivel a bejáratként funkcionáló nyílás felé volt fordulva, a csillagos ég előtt egy sötét sziluettet látott feltűnni. Már a járásáról tudta, hogy Eric jön. A lépések egyre közeledtek, majd megálltak a bejárat előtt. Zsó hallotta, amint Eric leguggol mellé.
- Sophie? Alszol? - kérdezte lágyan.
- Nem, még nem - nyitotta ki a szemét újra.
- Remek! - lelkesült fel a srác - Épp azon gondolkodtam, hogy bekéredzkedhetnék-e melléd?
- Mire föl? - nézett fel rá sunyin mosolyogva, amit a fiú a sötéttől nem láthatott.
- Vállalkoztam az aktmodellkedésre.
- Micsoda bátor tett... Mindenképp mutogatni akarod magad nekem meztelenül? - suttogta.
- Naná - mosolyodott el szélesen a srác.
- Te kis huncut... Na gyere... - csúszott arrébb, miközben felemelte a takaróját.
Eric letörölhetetlen vigyorral a képén mászott be Zsó mellé, karolta át és később aludt is el. De előtte még váltottak pár bensőséges csókot, de mikor már vészesen elfajult volna a dolog, a lány leállította őt. Mégsem volt bosszús miatta, tudott várni. Annál édesebb a gyümölcs, minél tovább érik...
Zsó ajkán egy mosollyal simult bele az ölelésbe, fejét a férfi mellkasán nyugtatva. Egyenletes szívverésére aludt el kizárva a külvilágot.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés