|
The Island - 13.
2007.02.11. 19:21
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
13.
A másnap reggel elég rondára sikerült az időjárás szempontjából. Bár a vihar még mindig messze járt, azért az eső hírnökei megérkeztek. A szél erősebb lett és kicsit borongós volt az idő. Pont a szél miatt volt az, hogy Capri megint korán kelt fel. Ugyan nem ébresztették fel a fiúk - amit Mart esetében nagyon is sajnált - viszont nyugtalanul aludt hajnalban és felriadt álmából. Halkan sétált ki a bunker elé és megpróbálta valamivel elfoglalni magát, amíg várta, hogy a többiek felkeljenek.
Másodiknak a másik leányzó ébredt fel hason fekve szintén a szél hangjára. Ahogy megmozdult, érezte, hogy a hátán az apró sérülésektől húzódik a bőr. Felszisszent az érzéstől. Nem tudta, hogy ennyire hevesek voltak.
Dave egy morcos morgással ébredt fel. Nem akart felkelni, de a szél őt is felverte. Mogorván gurult a hasára és nézett ki a bejáraton. A lány is felemelte a fejét a mocorgás hangjára, és Eric hasa mögül sandított Dave-re. - A szél, igaz?
- Igen! - morogta a férfi, majd felült. Szemét dörzsölgetve ásított egyet - Hol a barátosnéd?
- Gondolom odakint, hacsak Mart nem falta fel az éjjel....
A férfi elmosolyodott, majd felállva nyújtózkodott egy nagyot. Zsó azért kiélvezte a nem mindennapi látványt.
- Nah gyere menjünk ki, nehogy felébresszük őket.
- Jól van - válaszolta, miközben megpróbált feltápászkodni, ami nem is ment olyan könnyen. Minden porcikája sajgott az éjszaka átéltektől.
Dave kisétált a szélfútta tájra. Tiszta szerencse volt, hogy a bunkert egy viszonylag szélvédett helyen építették meg. Zsó is csatlakozott hozzá. Kicsit arrébb Caprit is meglátták, ahogy a parton sétálgat.
- Éhes vagyok - jelentette ki nemes egyszerűséggel Dave.
- Én is. Van bőven kaja, gyere! Szerintem közelebb jött a vihar - nézett még fel egy pillanatig az égre.
- Egyetértek - mondta Dave miközben egy NARANCSOT kezdett hámozni.
Szerzeményével leült egy pálma tövébe és miután meghámozta elkezdte enni.
Zsónak eszébe jutottak a gyümölcsről a történtek. - Persze, te ehetsz előttem narancsot, de én előtted nem? Hát hogy is van ez? - tette csípőre a kezét.
Dave nem felelt csak rámosolygott (volt egy kis OLYAN beütése) majd tovább ette a narancsot.
- Hát jó... Ha te így, akkor én is! - makacsolta meg magát mosolyogva, és ő is a lédús gyümölcs mellett szavazott. - Ha zavarna, akkor fordulj el!
- Miért zavarna? - nézett rá a férfi. Látszott rajta, hogy küzd magával.
Zsó, hogy könyörüljön rajta, félig elfordult, de tudta, hogy figyeli őt az énekes. Hogy elterelje figyelmét, megkereste Caprit a tekintetével.
A lány a vihart figyelte aztán végre megfordult. Elmosolyodott, mikor meglátta fent lévő társait, majd feléjük indult.
- Jó reggelt! - köszöntötte őket, mikor odaért, és ő is elvett egy narancsot.
- Felébredtem erre a rohadt szélre.
- Dettó! - szólt Zsó, miközben gyorsan lenyalta a tenyerébe folyt levet.
- Szintén - felelte Dave.
- A fiúk nagyon kiüthették magukat, ha erre sem keltek fel - mélázott el a lány - Mit csináljunk ma? Ahogy elnézem elég ronda időnk lesz. Talán megnézhetnénk a sziget belsejét úgy együtt, eddig mindig csak külön-külön mentünk.
- Remek ötlet! - kiáltott fel Zsó.
- Kirándulás? - húzta el kicsit a száját Dave. Ha belegondol, hogy meg kell mozdulnia... - Nah jó, legyen. Nem vagyok az a nagy természetjáró, de most az egyszer legyen - majd evett tovább.
- Mi az hogy most az egyszer? Már csomót mászkáltál a szigeten, tudtommal.
- Az önismereti célú mászkálás volt, nem kirándulásnak szántam. Tudod, ha az ember gondolkodik észre sem veszi, hogy mennek a kilométerek.
- Jól kimagyaráztad magad - mosolygott rá a már megint kissé kócos lány.
- De igaza van - mondta Capri.
- Persze - állt fel, és pár lépést arrébb menve megpróbálta megzabolázni rakoncátlan tincseit. Ujjait párszor átszántotta rajta, de mindig elakadt. - Áhh, már nagyon utálom a homokot, ti nem? Állandóan potyog a hajamból - dobta válla mögé loboncát - Ha így folytatom, lassan berasztásodom - vigyorodott el.
Barátnője nevetésben tört ki, ahogy elképzelte Zsót rasztás hajjal.
Egy darabig még hármasban ültek kint és beszélgettek, mikor mozgolódást hallottak a bunkerből: az egyik férfi felébredt.
Pár pillanat múlva feltűnt egy kócos szőke fej és a hozzátartozó test is.
- Mi van itt már megint? - lépett hozzájuk Mart - Nem tudom eldönteni, hogy a szél hangjától, vagy a röhögésetektől ébredtem-e fel.
- Nem is voltunk hangosak - felelte Capri két narancsgerezd bekapása közt.
- Azt ti csak hiszitek. Na mindegy! Asszony, adj ennem, mert éhes vagyok! - vigyorgott a lányra.
- Micsoda? - háborodott fel amaz - Nem vagyok a nejed!
- Attól még hívhatlak így, nem?
- Fiatal vagyok én még az asszony elnevezéshez. És szolgáld ki magad! Attól, hogy a szeretődnek tartasz, még nem foglak én kiszolgálni téged.
- Hát jó, akkor ma elmarad annak a "szerető szerepnek" a gyakorlása... - keresett magának ő is némi ételt, és kicsit messzebb ült le.
- Persze, ha szépen kértél volna, akkor esetleg megtettem volna - próbálta menteni a helyzetet a lány.
- Késő... - csóválta a fejét. Zsó a háttérben jókat mosolygott, néha Dave-re pillantva.
Dave viszonozta a pillantásait.
- Rendben, de akkor tőlem se várj sokat - felelte a lány majd feltűnően mélyedt bele a narancsa maradékába.
- Mikor akarunk indulni a túrára? - kérdezte Zsó Marték felé fordulva.
- Hát előbb fel kellene kelnie az álomszuszéknak odabent - bökött fejével a sátor irányába.
- Szerintetek ki fog nyírni, ha felkeltem? - tudakolta a lány, aki teljesen belelkesült a közös felfedezőút ötletétől.
- Szerintem azért egy elfenekelés után életben hagyna - vigyorgott Mart.
Zsó felnevetett arra gondolva, hogy talán nem is lenne olyan rossz az az elfenekelés, majd elment felkelteni kedvesét.
Eric a hasára fordulva feküdt mélyeket szuszogva. A lány letérdelt mellé, és finoman keltegetni kezdte. Eric morgott valami olyasmit, hogy „ne már” meg „aludni akarok” de végül kinyitotta a szemét.
- Mi van? - kérdezte álmosan - Ki vagy? - még nem tért teljesen magához.
- Na szép, fel sem ismersz? Kapd össze magad szívem, mert megyünk túrázni - jelentette be jókedvűen, miközben végigsimított a férfi fenekén.
- Mit csinálni? Felejtsetek el... - majd a másik oldalára fordult.
- Naaa! Kiscicám! Ne csináld ezt! - hajolt át fölötte, rátehénkedve a neki háttal fekvőre.
- Jól van megyek, de csak még 10 perc...
- Szuper! - nyomott egy cuppanós csókot a fiú fülébe, ami nem eshetett túl kellemesen neki félkómás állapotában.
Morgás volt a válasz, majd elmélyedt egy félig alvó-félig éber állapotban.
- De ne aludj vissza! - ült a sarkaira Zsó morcos hangsúllyal kiejtve a szavakat.
- Nem fogok.
- Jöttök már? - hallatszódott odakintről Dave hangja.
- Még próbálom felkelteni! - kiabált vissza.
Dave közeledő lépteit lehetett hallani, majd belépett a bunkerba.
- Szmanda! Felkelni! - mondta fennhangon.
Mikor Sophie látta, hogy nem reagál semmit a srác, gondolt egyet, és rávetette magát, hogy egy kis csiklandozással térítse jobb belátásra.
- Anyám, hagyjatok! Dave te meg fogd be! Ha neked lett volna olyan éjszakád, mint nekem, nem lenne ekkora a szád!
Zsó próbált nem elpirulni. Dave-re pedig csak egy másodpercig mert ránézni, miközben Eric hátán csüngött.
- Miért, milyen éjszakád volt? - kérdezte idősebb társa.
- Majd Sophie elmondja. Én felkelek - majd egy hirtelen mozdulattal felült és ledobta magáról Zsót, persze direkt.
- Hé! - kiáltott fel panaszosan a lány, de aztán feltápászkodott. - Na jól van, kapsz két percet, kint megvárunk - masírozott ki a sátorból Dave-vel a nyomában.
Eric csendben összeszedte magát, majd követte a társaságot.
- Jó reggelt! Mi is a terv? Kinek a hülye ötlete volt ez a kirándulás?
Zsó szemérmetlenül Caprira mutatott.
- Nem is! - reagált rögtön a lány.
- Hú Capri, mit fogsz te ezért kapni... - kezdte Eric - de valszeg inkább azt meghagyom Martnak.
- Én ma nem romantikázom vele. Ez elvi kérdés - játszotta a megközelíthetetlent.
- Próbálna meg csak hozzám érni - kontrázott a lány.
- Állj, állj, most ki taposott kinek a lelkébe? - kérdezte mosolyogva a srác. Eric közben reggeliért nyúlt. - A végén még átmegyek vegába, ha sokat időzünk ezen a szigeten.
- Már nekem is hiányzik a husi - bólogatott Sophie.
- Azt hittem, az éjjel kaptál – csapott le Dave.
- Igen, kaptam – húzta fel kihívóan a lány a szemöldökét.
- Nekem is sok minden hiányzik - értett egyet vele a barátnője - De ne nosztalgiázzunk, ez nem az az idő! Irány a vadon! - lelkesült be.
- Ez az, menjünk! - toporgott kedvesére nézve Zsó is - Majd útközben megeszed! - nézett rá kérlelőn - Raktam el elég vizet is, nehogy kiszáradjunk - tüsténkedett.
- Jól van, jól van, megyek már! - nevetett kedvese.
- És hol hatoljunk be? - kérdezte a fiatalabbik lány.
- Hmm... leginkább alul szokás - jegyezte meg félhangosan Mart, mire a másik két pasas is felröhögött.
- Te már csak tudod... elölről is meg hátulról is - felelte a vörös hajú lány.
- A felülrőlt ne hagyd ki - kontrázott rá a férfi.
- Mindenhonnan?
- Hűhaa! - füttyentett Dave - Milyen kis szorgosak vagytok - bökte meg Martot.
- Ott meg a másik - nézett a férfire Capri.
- Jó ég, hova kerültem? - sopánkodott Eric.
- Én se tudom... - sandított hátra párja.
- Nah menjünk. A szexuális életünket máskor is megbeszélhetjük - mondta Capri, majd megindult a dzsungel felé.
- Igaz.
Capri előretörtetett, be egyenesen a dzsungelbe. Zsó pedig felzárkózott mellé.
- Ej de fel van pörögve ez a két leányzó ma! - jegyezte meg Mart a két férfi mellé érve.
- Ez nekünk csak jó, nem? - kacsintotta Eric.
- Na igen. Bár ma büntetem a kis drágám - húzta önelégült mosolyra a száját.
- Mivel érdemelte ezt ki? - kérdezte Eric.
- Nem adott reggelit.
Dave felröhögött.
- Tipikus hím - szólalt meg elölről a lány - 2 dolog után megy, de egyik sem a feje.
- Tipikus nő: nem érti meg a természet rendjét.
- Miért, mi a természet rendje? Csak kajára és szexre vagyunk jók? - nézett hátra Capri.
- Nem dehogy. Szerinted akkor írnék olyan dalszövegeket, amikből a számaink lettek?
A lány nem felelt, hanem ismét előre tekintett és lehajolt egy alacsonyan növő ág elől.
- És, hova megyünk? - kérdezte Dave.
- Csak is előre! Vissza se nézünk! - rikkantotta még mindig jókedvűen Zsó.
Capri hasonló lendülettel lépdelt mellette.
- Mind meg fogunk halni - mormogta Eric - És a hulláinkat sosem találják meg - tette még hozzá.
- Hallottam ám! - kiáltott hátra megint a lány.
- Hagyjuk el a fiúkat - javasolta Capri.
- Remek ötlet! Hajrá! – indult meg Zsó barátnője után.
- Nah gyerünk, tartsátok a tempót! - kiáltott hátra barátnője.
- Nem megy - válaszolta Dave tartva kényelmes tempóját kikerülve egy gödröt.
- Hagyd, majd kifárasztják magukat, és majd úgy kell őket vonszolni - mondta Eric.
- Majd megint cipelhetjük a vállunkon őket - így Dave.
- Nehogy már te cipeld Mart csaját! - horkantott fel a srác.
- Igazad van. A kis angyalkánk is elbírja.
- Naná! Nem vagyok én még olyan öreg - nevetett fel Mart is.
Elölről prüszkölés és elfojtott nevetés hallatszott.
- Hé ti ott, csak maradjatok csöndben! Nem vagytok ám olyan könnyűek! - címezte Dave a lányoknak.
- Ki kért meg rá, hogy cipelj? - kérdezte Capri.
- Kikényszerítetted.
- Én? Ugyan, soha nem tennék ilyet. Az angyalra visszatérve: mintha Ákos is írt volna egy angyali szeretőről, nem Zsóm?
- Igaz! "Angyali szerető, a napfény szárnyadra hull, Simogat a levegő mozdulatlanul, szinte fáj!"
- Még egy ok, hogy imádjuk Ákost! Mi csak ártatlan kislányok vagyunk, nem Zsó? - nézett barátnőjére a lány.
- Persze, hogy azok vagyunk! Földre szállt angyalok.
- Ártatlanok? TI?? - szaladt fel Dave szemöldöke.
- Igen, mi. Mi ebben olyan hihetetlen?
- Hát ezt én is vitatnám Capri esetében - szólt Mart is.
- Hát, Sophie minden csak nem ártatlan... - mondta Eric.
A lány erre hátrafordulva rákacsintott, majd továbbindult. - Menjünk arra! - mutatott az előttük magasodó emelkedő felé - Kíváncsi vagyok, hogy a sziget legmagasabb pontjáról meddig látunk el.
A kis társaság éles kanyart vett, majd felkaptattak az emelkedőre.
Onnan csodaszép látvány tárult a szemük elé: csillogó vizű tenger, felhős ég, a távoli vihar és a sziget.
Capri elgondolkodott egy percre: a Sziget már szinte az otthonuk.
- Nem is tudtam, hogy ekkora a "birodalmunk" - nézett szét a másik lány kezét a szeme elé emelve. Eric hátulról átölelte közben. - Attól függetlenül, hogy baromira elszigetelt, gyönyörű - fűzte hozzá kezeit a férfi karjaira csúsztatva.
- Igaz - értett egyet Capri, aki épp vörös hajtincseit söpörte ki a szeméből. Fújt fent a szél, a vihar hatása volt ez is.
Dave is egy vonalba sétált a szélen állókkal és körbenézett.
- Mintha közelebb jött volna a vihar - jegyezte meg Mart miközben szinte észrevétlenül végigsimított a lány karján - Meg kell, hogy mondjam: büszke vagyok a szigetünkre, mert tényleg szép.
- Valóban - értett vele egyet a lány. Érezte, hogy enyhén kirázza a hideg a férfi érintésétől.
- Egyetértek - mosolygott Zsó a partot fürkészve. Nem messze jobbra látszott a hajó, illetve balra pár kilométerre a repülő roncsa.
- Micsoda idill - mondta Capri barátnője tekintetét követve - Mondjuk elég feltűnő ez a két roncs, nem? Ha keresnének, csak észrevennék - tette még hozzá.
- Jobbra egy repülőgéproncs, balra meg egy hajóroncs…
A többiek egyet értettek vele.
- Hmmmm... maradjunk itt egy kicsit, olyan szééép itt - kérte a fiatalabbik lány a többieket.
- Okés, benne vagyok - csatlakozott rögtön barátnője.
Dave a horizontot pásztázta körbe, de sehol sem látott semmit csak a végtelen vizet, és a távoli vihart.
Eric hátrébb ment egy kicsit és leült, finoman húzva magával párját is. Capri a magaslat szélére ült lelógatva a lábait és a távolt kémlelte. Dave csatlakozott Zsóékhoz.
A szőke férfi pedig arrébb ment egy kicsit, hogy végiggondolhasson pár dolgot.
Csend telepedett a kis társaságra. - Nah, mondjatok valamit, nem bírom a csendet - mondta Capri a többiekre nézve.
- "Enjoy the silence!" - nyögte be Zsó ami elsőnek az eszébe jutott Eric ölében ülve.
Capri elmosolyodott, Dave pedig felnevetett. - Találó volt Zsóm. De én inkább Leave in silence.
- Csak nem Mart hiányod van? - tudakolta Dave.
- Eltűnt volna? - nézett körbe a lány.
- Nem, ott csücsül és valamin nagyon agyalhat - bökött fejével a lány Mart irányába, aki nem olyan messze ült a földön, és mereven nézett előre. - Ismerem ezt a nézését - szólt Dave.
- Sokszor alkalmazza? - kérdezett vissza a lány.
- Azt hiszem, akkor ilyen, amikor vagy dalszöveget ír, az élet nagy kérdésein mereng, rájön az elszállós öt perc, vagy fontos kérdéseket vitat meg önmagával.
- Akkor nem zavarom - mondta Capri, majd visszafordult a horizont felé.
- Ahogy gondolod.
- Szerintetek... mi történt a géppel? - törte meg a pár perces csendet és az Eric arcára adott leheletnyi puszijainak sorát Zsó.
- Nem tudom - szólalt meg Capri - Lehetséges, hogy légörvény volt, vagy az egyik hajtómű szállt el, bár annak jellegzetes hangja van. A rázkódás viszont utalhat rá. De ha légörvény volt, akkor a pilóta miért nem tudott vele úgymond elbánni? Ha viszont a hajtómű, akkor miért nem hallottuk? Viszont a hajtómű-elméletet alátámasztja az is, hogy a pilóta küzdött a géppel, de nem bírta felhúzni, persze ezt egy hajtóművel kisgép esetében lehetetlen és ezért zuhantunk le. Persze, ez csak elmélkedés, még számos oka lehet.
- Capri: nem olvasol túl sok tudományos könyvet? - kérdezte Dave.
- Azt hiszem, ezt se fogjuk soha megtudni - bújt közelebb Erichez a barna lány - Arra emlékszem, hogy rettenetesen féltem... - elmélkedett - Ti emlékeztek rá, hogy hogyan kerültünk a partra?
- Nem. Teljesen kiesett - mondta barátnője.
- Nekem is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés