|
The Island - 17.
2007.02.11. 20:03
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
17.
Másnap reggel Eric kelt fel elsőnek. Nem nagyon emlékezett a tegnap estére. Azt tudta, hogy sokat ivott és valószínűleg kiütötte magát. Most szétmegy a feje, és ha belegondol, hogy nincs fájdalomcsillapítója... Lassan araszolva mászott elő a bunkerből, pontosabban át Martinékon. Odakint a vihar jelei mutatkoztak: letört faágak, levelek hevertek szerteszét, meg néhány üres és félig teli piásüveg is ott árválkodott. Hirtelen hiányérzet fogta el. Bő 10 perc után rájött, hogy mi hiányzik: Zsó. Körülnézett, de sehol senki, még a nyomait se látta. Lement a partra, de ott sem volt. 'Lehet, hogy sétálni ment' - gondolta. Visszavánszorgott és leült a bunker elé.
Mart egy hatalmas nyögéssel kezdte a napot, noha most egyáltalán nem kellemes okokból. Az ő feje sem fájt kevésbé, mint a színészé. Szemeit dörzsölgetve, óvatosan ült fel.
- Mi a franc? - nézett körül a megtépázott környezeten - Este még nem volt ilyen...
A magában motyogó férfi pár perc múlva rájött, hogy valaki mellette szuszog. Jobbra pillantva az összegömbölyödött Caprit látta meg.
Pár percen belül össze tudta szedni magát annyira, hogy befókuszálta Ericet, és csontjait kiropogtatva odament hozzá, hogy aztán fáradtan huppanjon le mellé. - Fejfájás csillapítóban gazdag reggelt! - kezdte halkan.
- Abban - felelte a srác - Uramisten, ennyire még soha nem fájt a fejem - dörgölte meg az orrnyergét - Mi történt tegnap? Te tudod?
- Kegyetlenül bebasztunk, az biztos - nézett végig az üres üvegeken - Arra emlékszem, hogy fogadtunk. Ti nyertetek... - nyomott el egy ásítást.
- Csak nem sajnálod? - nézett rá halványan mosolyogva Eric.
- Hogy Capri egy hétig a rabszolgám lett volna? Azt a részét nagyon... - kacsintott rá fáradtan.
Eric halkan felnevetett - Apropó hol járhat Zsó? Nem hiszem el, hogy annyi pia után vígan sétálgat valahol a Szigeten.
- Talán józanodik valahol... - nézett ő is végig a parton, de egy árva lelket se látott - Ha már itt tartunk, akkor Dave is hibádzik...
- Talán félrészegen fetreng még valamerre.
- Megeshet.
Ekkor egy női alak mászott elő a bunkerből. Megállt a bejárat előtt és egy hatalmasat nyújtózkodott. Odasétált a fiúkhoz és megállt előttük - Jó reggelt! - mondta vidáman.
- Nem épp a legjobb - fogta Mart még mindig a fejét.
- Hehe, nah igen, így jár az, aki nem tudja, hogy mikor álljon le - vigyorgott gonoszul a lány.
- Na ne mondd, hogy te olyan kurva jól érzed magad! - nézett rá Eric.
A lány visszanézett rá - Nos, tudod én nem eszméletlenre ittam magam, mint te.
Capri körülnézett: a táj leginkább egy csatatérre hasonlított, de az ég már felhőtlenül ragyogott - Elvonult a vihar. És elvitte az összes maradék kajánkat - majd leült Mart mellé.
- Ne is emlegesd a kaját - nyögte Eric.
- Én is éhen döglök! - kontrázott Mart.
- Én most nem állok fel kajáért..
- Nagyon messzire vitte a maradékot?
- Fogalmam sincs, hogy hova vitte. Elég kielégítő volt a válasz? - nézett a férfira Capri.
Mart csak hümmögött egyet, majd pár percig még egy helyben csücsült.
- Zsó? Dave? - kérdezte a lány, mikor felfogta, hogy ketten hiányoznak.
- Én nem tudom.
- Fogalmunk sincs - felelte Eric.
- Jól van, ahogy látom, veletek nem sokra megyek – állt fel.
- Hova mész? - kérdezte a halántékát masszírozó énekes.
- Megkeresem valamelyiküket - majd a lány elindult a part mentén.
- Hát én most max. kajáért vagyok hajlandó felkelni - jelentette ki Mart.
- Azt is szerzek útközben.
- Remek!
- Gondlom továbbra is maradsz.
- Naná! Még szenvedek kicsit.
- Jaj te mártír lélek...
- "I've been a martyr for love..." - idézte egyik számukat.
- Végül is te írtad... Nah, de ha így haladok a büdös életbe soha nem jutok el oda, ahová el kéne, úgyhogy megyek.
- Sok szerencsét!
- Íme az igazi férfi! Szívem, Indiana Jones hozzád képest kutya fasza!
- Tisztában vagyok vele.
- Atyám, és én egy ilyen pasi mellett kötöttem ki? Hogy lehetséges ez? - 'jajdult fel' a lány, majd tényleg megindult.
Martnak nem volt energiája reagálni erre, inkább a csöndben gubbasztó Ericre nézett. - Mi van kölyök?
- Fáj a fejem és aggódom Sophie-ért, de a kettő együtt nagyon fárasztó…
- Hát nem irigyellek.... - nézett rá részvétteljesen.
Capri eközben nekiesett a vadonnak. Az utolsó gondolata a kaja volt, a legelső pedig Zsó. Meg Dave. Egyikük sem volt olyan részeg, mint a fiúk, mikor utoljára látta őket, ködös emlékeiben még derengett, hogy kint maradtak a viharban. Most meg egyikük sincs meg. Csak remélte, hogy megtalálja barátnőjét, hogy nincs semmi baja. Keresztülcsörtetett az erdőn. Mindenfelé kicsavart fák, letört gallyak, pálmalevelek, homokbuckák nehezítették a közlekedést a szigeten. Egyes részek rémisztően festettek össze-visszaságuktól. És újra beborult az ég, noha az előbb még szikrázóan sütött a nap.
Capri úgy érezte, mintha egy másik szigeten lenne, de tudta, hogy az lehetetlen. A látvány egyre inkább elborzasztotta, főleg, ha az éjszakát egyedül töltött barátnőjére gondolt. Egyre beljebb hatolt a sziget belseje felé. Néhol összeszedett egy-két gyümölcsöt, amit a vihar vert le, de nem különösebben kutatott utánuk.
Caprit útja az emelkedőhöz sodorta. Gondolta felszenvedi magát rá, hátha onnan lát valamit. Keserves 3 perc alatt felért, és akkor meglátta a neki háttal fekvő barátnőjét. Capri eldobta hirtelenjében a gyümölcsöket.
- ZSÓ! - kiáltotta és odaszaladt - Ugye jól vagy? - érintette meg a lány hátát.
Nem reagált semmit. Szinte meg se hallotta barátnője kérdését. Agyában egyetlen kérdés zakatolt órák óta: "Hogy tehettem?"
- Zsó? - ült le mellé Capri - Zsó, mondj már valamit! - és finoman megrázta a nyitott szemű lány vállát.
- Hagyj békén... - suttogta.
- Nem - jelentette ki a lány - Mi a baj?
- Nem akarok... beszélni róla.
- Zsóm, ha megengeded, most nem tartanék kiselőadást, a 'mi egymásnak vagyunk ezen a kurva szigeten' témából, hisz úgyis tudod. Kérlek!
A földön magzati pózban kuporgó lány végre megmozdult, amint végre elértek tudatáig a lány szavai. Ránézett elvéve kezét lehorzsolt arca elől.
Capri látta kisírt szemeit. Nem tudta, hogy a döbbenet-sajnálat és a félelem sajátos keveréke kiült-e az arcára, de nem is törődött vele. - Mi történt?
Fájón hunyta le szemeit, és ökölbe szorította a kezeit. De mielőtt megszólalt volna, nehézkesen felült. - Én... Én... nem tudom. Én annyira hülye vagyok!
Capri némán hallgatta és várta, hogy társa összeszedje a gondolatait.
- Nagyon nehéz erről beszélni, vagy.. kimondani... A tegnap este... borzalmasan félre siklott.
- Mert?
- Hatalmasat hibáztam! Hogy lehettem ennyire vak? Ennyire gyenge?!
- Miről beszélsz?
- Én...
- Mondd már!
- ÉN MEGCSALTAM ERICET! - kiáltotta barátnője arcába könnyes szemmel megelégelve a faggatózást.
- Kivel?! - bukott ki az értelmetlen kérdés barátnője száján, de csak ezt tudta kinyögni a hír hallatán.
- SZERINTED?
- DAVE?
- Igen... - suttogta.
- De, de miért?
- Nem... nem is vádaskodsz? - nézett fel félve rá előrehullott kócos hajának függönye mögül.
- Amíg nem tudom az okát, a körülményeket, amíg egyáltalán semmit, addig miért tenném?
- A legtöbben már ennyiből elkönyvelnének... - jegyezte meg halkan - Nem tudom, az egész annyira zavaros. Minden olyan gyorsan történt. Arra emlékszem csak, hogy becipeltük Ericet, aztán hogy a Stripped-et énekeltem és akkor ott volt ő, és megcsókolt, és... minden felgyorsult... én nem emlékszem minden egyes mozzanatra, de érzem magamon az illatát, az érintései nyomát, a harapásait - szorította össze a szemeit - Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt kívánom, bárcsak ne érezném. Undorodok magamtól! - kulcsolta össze megint karjait a térdei körül.
- Zsóm - karolta át barátnőjét a lány -, ne okold magad. Nem mondom, hogy nem vagy hibás, de az ilyenhez is két ember kell. Aljas dolog volt Dave-től, tőled pedig meggondolatlan. Ezt már nem lehet visszacsinálni, így nincs értelme rágódnod rajta. Előre kell nézned, ami nem lesz könnyű. Eric szeme elé kell állnod, és elmondani neki a teljes igazat.
- Én erre képtelen vagyok!! - tiltakozott hevesen kibontakozva az ölelésből - Dave-et nem akarom látni azok után, ahogy viselkedett velem mikor magamhoz tértem, meg amiket mondott, Eric szeme elé meg nem merek kerülni... Meg fog utálni, egy utolsó rongynak fog nézni, és ami a legszörnyűbb az egészben, hogy igaza lesz!
- EZ NEM IGAZ! - üvöltötte a lány - Térj már magadhoz! Honnan tudhatnád, ha csak MEG SEM próbálod? Nem mondtam, hogy beszélj Dave-vel, egy szóval se! De azt, hogy Ericcel igen, azt igen!
- Én nem... - hajtotta le a fejét, mikor érezte, hogy szívét újra összefacsarja a fájdalom - Kérlek, most hagyj magamra!
Capri felállt - Rendben. De gondolkodj el azon, amit mondtam - majd megfordult és elment. Békésen lemászott az emelkedőről, de onnan már rohant vissza a partra és meg sem állt a táborig. Hirtelen rontott elő a bokrok közül.
- Mi az isten?! - kapott a szívéhez Mart - A fenébe, de megijesztettél!
- Mart! - nézett rá a ziháló lány - Kérlek, kerítsd elő Dave-et. De most!
- Mi történt? - állt fel aggódva.
- Van vele egy kis elintéznivalóm.
Eric is felállt.
- Mi történt? - ismételte meg Mart kérdését - Zsóval van valami igaz?
A lány nem felelt.
- Beszéltél vele, igaz? - Capri még mindig hallgatott - Mondd meg, hogy hol van! - kérte a srác.
- Nem - hangzott a lány válasza. Eric agya elborult. Dave eltűnt, Zsó eltűnt, őt meg mindenki hülyének nézi. Felpattant, elkapta a lány pólóját, megrángatta és a szemébe nézett: - Mondd meg, hogy hol van! - mondta ellentmondást nem tűrően. A lány lábai éppen hogy csak súrolták a talajt, szinte lógott a levegőben.
Capri szemén egy pillanatra átfutott a félelem. Az a mérhetetlen düh, amit a férfi szemeiben látott, és a kényelmetlen fogás megrémisztette.
- Eric! Állj le! - rántotta el Capritól Mart a kezét - Gondolkodj már! Biztosan megvan az oka, hogy miért nem mondhatja el! - kiabálta a férfi - És ha nem mondja el, akkor mit csinálsz? Megütöd? Az megoldás?
- Mit művelt Sophie-val a kedves barátod? – Eric kezdett nagyon dühös lenni.
- Honnan tudhatnám? Ugyanúgy ki voltam ütve, mint te, és azóta se láttam!
- Mondd el, amit tudsz! - nézett Eric ismét a lányra, de az makacsul hallgatott. Nem így kellett volna iderontania, ezt a tettét már most bánta.
- Capri, gyere... - húzta arrébb Mart - Nem akarlak faggatni, de nekem se mondhatod el?
A lány megvárta, míg elég messze kerülnek Erictől.
- Ajánlom Dave-nek, hogy te találd meg előbb. Mert ha én...
- Valamit csinált Zsóval, igaz?
A lány csak sokat mondóan ránézett.
- Lefeküdtek?
Bólintott.
- Az istenit!
- Nem tudom eldönteni, hogy ki a nagyobb hibás. Zsó, amiért nem volt hűséges Erichez, vagy Dave, amiért kihasználta Zsót?
Mart a homlokát fogva kezdett járkálni.
- Most mi a fenét mondjak a barátnőmnek?! - fakadt ki a lány - Egyaránt hibásak valószínűleg.
- Nem tudom, hogy mit mondhatnék.
- Most Zsó ott ül fent, magát marcangolja, és nem hallgat rám! Mit kéne neki mondanom? Álljon Eric elé és mondja el neki az igazat? Vagy hallgasson és a tükörbe se tudjon többet belenézni? Vagy felejtse el az egészet, bújjon el, amíg meg nem találnak minket és tűnjünk el végleg, ha kijutunk innen?
- Nehéz kérdés. Én az őszinteség mellett szavaznék, noha sejtéseim szerint ő inkább a 3. lehetőség mellett döntene.
- Ha bármit is csinál magával, mert úgy érzi, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, ha árt magának... Akkor Dave reménykedjen, hogy nem találom meg, mert ha megtalálom... - láthatólag kereste a megfelelő szavakat az érzései leírására.
- Megölöd? - nézett rá komolyan - Ilyen sokat vállalnál érte? - hangjában nem volt semmiféle rosszindulat, csak őszinte érdeklődés.
- A barátnőmért? Igen! Együtt vagyunk ezen az átokverte szigeten, egymásra számíthatunk csak! Erre itt egy... egy... egy öntelt marha, aki kénye kedve szerint játszik az emberekkel, és Zsót szemelte ki magának, hogy miért azt nem tudom! De őt szemelte ki, és ki is használta! Túl régóta ismerem én ezt a lányt, ahhoz, hogy cserbenhagyjam, tudod?
- Értem - bólintott - Csak érdekelt, hogy meddig lennél képes elmenni érte. Amit Dave tett... nos az nem éppen szép dolog, de azért szeretném meghallgatni az ő verzióját is. Valami oka csak kellett, hogy legyen...
- Megmondjam én, hogy mi az oka? A barátod túl kanos volt már, ennyi! Mart, te nem láttad Sophie-t, te nem voltál ott... nem téged küldött el - mondta fájdalmasan.
Mart egy kicsit kétkedve nézett a lányra, de nem szólt semmit. Addig nem akart végleges véleményt mondani, amíg nem tud többet az ügyről.
- Figyelj, nem tudom, hogy itt hagyhatlak-e Eric-kel most, hogy ilyen állapotban van. Én elmegyek Dave-ért, de jobb lenne, ha egyedül kereshetném. Nem hiszem, hogy bármelyikőtökkel szóba állna. Még én is kérdéses vagyok. Tudom, hogy most leginkább a barátnőd mellett lennél, de hagynod kell neki egy kis időt, hogy helyre rakja magában a dolgokat. Ha most felmennél hozzá, valószínűleg Eric követne, és Zsó még nincs felkészülve arra, hogy találkozzon vele, ha tényleg olyan rossz állapotban van, mint ahogy mondtad.
- Rossz? Az nem kifejezés. Átvészelte a vihart odakint! Egyedül! A szemei kb. 2x akkorák, mint normális esetben. Senki sem volt mellette, nem voltam mellette!
- Nem is lehettél volna, ezen nehogy emészd magad! Hármunk közül senki sem lehetett volna mellette.
- Most mit csináljak? Nem fog rám hallgatni, senkire se fog, Dave sem. Eric módszeresen át fogja kutatni a szigetet és elszabadul a pokol.
- Szerintem te meg fogod tudni puhítani Zsót, Dave viszont már keményebb dió. Ő nagyon makacs tud lenni. Ericet meg valahogy vissza kellene tartanunk, amíg a barátnőd összeszedi magát. Nem kéne, hogy az a pokol elszabaduljon.
Capri térdre esett a homokban. Teljesen tanácstalan volt, ilyen helyzetre nem számított. Pedig megtehette volna, nem kellett volna Dave-ben annyira megbíznia. - Miért is hittem, hogy megoldódik minden? - kérdezte halkan.
- Kicsim - térdelt le Mart is átölelve őt - Ne akarj mindent megoldani és megérteni. Mindannyian hibáztunk, mikor azt hittük, a problémát egy beszélgetéssel megoldották. Elsiklottunk a probléma fölött, de már nem csinálhatjuk vissza. Most arra kell koncentrálnunk, hogy ezt a helyzetet miként oldjuk meg. Nem akarok sokáig késlekedni, neked viszont Eric-kel kéne maradnod. Félek, ha sokáig beszélünk még, elindul Zsó keresésére. Képes vagy megmaradni vele egy "légtérben"?
A lány is átölelte a férfit és belétemette az arcát - Ha nem jön többet nekem, akkor igen – felelte.
- Gyere, beszélek vele, aztán indulok, jó? - húzta fel.
- Rendben.
Majd megindultak visszafelé. Eric még ott volt és idegesen járkált fel s alá láthatóan azon tanakodott, hogy merre lehet Zsó, vagy épp Dave megölésére eszelt ki különböző módszereket.
- Eric, beszélnünk kell - állt meg nem messze tőle Mart. Capri valahol a háta mögött állt karba tett kézzel.
- Hallgatlak - vetette oda a férfi ingerült hangon. Mindenre vágyott, de egy beszélgetés Marttal nem volt épp közte.
- Én most elmegyek megkeresni azt a tökkelütöttet, de Capri itt marad. Szeretném, ha nem faggatnád, vagy bántanád, amíg távol vagyok - nézett keményen a szemébe. - Értve?
- És ha nem?
- Ha nem, akkor az nagyon meg fogod bánni.
- Megversz? Az megoldás? - visszhangozta Mart szavait a férfi.
- Nem, az nem megoldás, igazad van. De megvannak az eszközeim. De nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy fenyegetlek. Vedd úgy, hogy ez egy baráti szívesség, vagy kérés.
Eric kelletlenül bólintott. Maradnia kell. „Ilyen nincs!”
- Köszönöm - biccentett, majd Caprihoz fordult - Te rendben leszel?
- Persze - nézett mereven Ericre, kínhalált ígérve neki, ha meg mer lépni.
- Remek, akkor én már megyek is. Próbáljatok meg lenyugodni, még ha ez a kérés lehetetlennek is tűnik - mondta távozás közben.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés