|
The Island - 19.
2007.02.11. 20:13
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
19.
Capri eközben visszaért a táborba. Remélte, hogy barátnője tényleg eljön, ahogy ígérte. Mikor visszaért leült a homokba és a gondolataiba temetkezett.
- Na? - lépett mellé Mart, és látta, hogy Eric is hegyezi a fülét.
A lány felnézett a vele magasságban megegyező férfira - Beszéltem vele.
- Mit mondott? - tudakolta halkan.
- Gondolkodik és lejön, beszél Eric-kel. Majd meglátjuk. Többet tényleg nem tehetek, ha megmakacsolja magát... - a lány fejcsóválva nézett le a homokra.
Az idő Eric számára, aki az egyedüli volt a szigeten, aki „semmit” sem tudott, irtó lassan telt. Már nem tudta, mit gondoljon. Arrafelé fordult, amerről Capri is jött, hátha hamarabb meglátja párját, ha ideér.
Eric elgondolkodott: Menjen a lány után? Várja meg? Nyilván oka van rá, hogy nem jön, de mi van, ha jönne csak nem elég bátor hozzá és neki kéne odamenni? Tanácstalanul felállt. Megindult volna de visszatartotta magát. A következő alkalommal tett pár határozatlan lépést, de ismét megállt. Megőrjítette a tehetetlenség. Beszélni akart a lánnyal, de nem akart rosszkor odamenni hozzá.
Mielőtt azonban elhatározta volna, hogy akkor most lesz, ami lesz megkeresi, a nő megviselt alakja tűnt fel a fák között. Nem jött túl közel. A tábortól nem messze állt meg egy fa mellett.
Capri vette észre először. Megnyugvással töltötte el a tudat, hogy Zsó megjelent. Tehát letisztázta magában a dolgot. Többet nem is reagált az egészre, visszatért a homokkal való játékához. Eric is kiszúrta közben Zsót. Tudta, hogy hozzá jött a lány. Lassan elindult felé.
Nem jött be a táborba. A férfira nézett, majd lesütött szemekkel a feldúlt part felé indult. Azt akarta, hogy kövesse. Eric meg is tette. Beérte a lányt a viharvert parton.
Tudta, hogy neki kéne valamit, de nem tudott mit mondani neki. A lány csak állt oldalra fordulva. Szakadt ruhájába és még mindig nedves hajába falevelek és sár ragadt. Arcán egy hosszú horzsolás éktelenkedett, szemei vörösek voltak a sírástól.
- Sokat gondolkodtam.
Eric bólintott.
- Szóval igaz? - kérdezte halkan - Dave is meg te is azért tűntetek el, mert lefeküdtél vele?
- Magadtól jöttél rá? - nézett rá kicsit meglepetten.
- Nem volt nehéz.
- Igaz. Reméltem, hogy a többiek nem szóltak róla, és hogy én mondhatom el.
Óvatosan a férfi felé sandított.
- Nem tudtam volna úgy élni, hogy ezt magamban tartom. Egyszerűen nem tehettem volna ezt meg veled.
- Ez igazán rendes tőled - mondta a férfi - És miért tetted?
- Nem tudom. Ez az igazság. Közte és köztem mindig ott volt valami, de én nem akartam, hogy ez legyen ebből. Foghatnám teljesen a piára is, mert nem kevés volt akkor bennem, de az nem lenne tisztességes vele szemben. Nem az ő hibája. A leginkább az enyém.
- Megbíztam benned - Eric nem nézett a lányra, a vizet szuggerálta.
- Tudom - sóhajtott keserűen. Ez a két szó tőrként fúródott a szívébe. Érezte, hogy a könnyek már megint gyűlni kezdenek, de visszatartotta őket. - És én ezt kihasználtam. Nagyon sajnálom! Mást nem tudok mondani erre.
- Szóval sajnálod. Ez igazán remek. Nézd én felajánlottam neked egy lehetőséget, emlékszel még rá?
- Hogyne emlékeznék rá? - hajtotta le a fejét, és érezte, hogy a szíve csavarodik egyet. Valami nem volt rendben. Azt várta, hogy a higgadt mondatai helyett kiabáljon vele, vagy vádaskodjon, vagy rázza meg, vagy valami… de Eric csak nézett rá megbántottan.
- De ezt este mégis elfelejtetted. Szóval ennyit érne neked az a lehetőség? Mennyit érek én neked? - nézett a lány szemébe. Zsó mély fájdalmat olvashatott ki belőlük.
- Én... én hatalmasat hibáztam! - remegett meg a szája - Többet jelentesz, mint ő, de még nem tudom megmagyarázni neked, hogy miért tettem! Nem esedezem a bocsánatodért, mert tudom, hogy úgysem adhatod nekem. Eljátszottam a bizalmad, és igazad van, ha nem akarsz többet látni, ha megutálsz. Rohadt szemét vagyok! Tudom, de te is elmondhatod, kiabálhatsz velem, én meghallgatom. Rajtad áll, hogy mit csinálsz, vagy mit nem csinálsz velem.
A srác lehajtotta a fejét - Gondolkoznom kell – mondta, majd megindult a sziget belseje felé.
- Rendben. Itt leszek, ha még szóba akarsz állni velem.
Zsó szomorúan, könnyekkel a szemében nézett a férfi után. Beléégett az a mély fájdalmat sugárzó barna tekintet. Nem hitte volna, hogy tényleg ennyit számít a fiúnak. A veszteség nagysága most már teljes súlyával telepedett rá. Könnyekkel a szemében ült ott egy darabig, míg vissza nem ment a táborba, hogy ott Mart és Capri tekintetétől kísérve leüljön egy fa mellé szótlanságba burkolózva.
Barátnője meghagyta neki a magányt, némán nézett el a horizont felé - Nem tudom, hogy hogyan érzi magát. Biztos szarul és még annál is szarabbul. Nem lennék a helyében. Én is ennyire kiborulnék, ha egy hajszálon múlna, hogy elveszítelek-e vagy sem - mondta halkan a lány Martnak.
- Nem szeretnélek így látni - ölelte át gyengéden.
- Remélem, hogy nem is fogsz.
Eric eközben némán járta az erdőt. Egy nyugis helyet keresett, ahol átgondolhatja a dolgot. A víz hangját követte, de mikor elérte nem várt meglepetés várta: előtte, neki háttal Dave Gahan ült. Agyát rögtön elöntötte a düh, és bevillant lelki szemei előtt a kép, ahogy egy kővel beveri a fejét, de volt benne annyi gerincesség, hogy hátulról nem támadja le a pondrót.
- Gahan! - köpte indulattal.
Dave hátrafordult és egy grimasz futott át az arcán - Nah már csak te hiányoztál a boldogságomhoz.
- Az elég jól összejött az éjjel a nőmmel, nem igaz? - lépkedett közelebb hozzá, hogy szembe kerülhessen vele.
- Csak nem féltékeny vagy? - provokálta a férfit.
- De igen, ha már itt tartunk - ropogtatta meg ökleit.
- Ugyan Szmanda, te velem akarsz verekedni? Kölyök, ennyire ne akard elveretni magad.
- Mire vágsz úgy fel öregem? És most az öreg szót értsd szó szerint...
Dave kacajra fakadt - Kérdezd meg Sophie-t, hogy ki számít öregnek. Azt hiszem, ő elég jól le tudja mérni…
- Te szemét seggfej!! - kiáltotta, majd egy hosszú lépéssel előtte termett. Dave-nek nagyon ideje se volt felfogni, hogy Szmanda ökle az arcába vágott.
- Na mi van, öreg? Be vagyunk lassulva?
Elterült a földön - Hát jó - mondta és már pattant is fel, hogy viszonozza az ütést.
Nem volt azért olyan lassú, mint amilyennek Eric szerette volna.
Összegörnyedt egy pillanatra a gyomrát ért ütéstől, és abban a pillanatban a halántékát is eltalálták.
- Aztakurva! - botladozott hátrébb, hogy kitisztulhasson a látása. Érezte, hogy a füle mellett vér folyik le. - Faszkalap! - azzal már vissza is ért Dave-hez, és egy újabb jól kivitelezett bal horgot vitt be a férfi orrába.
Dave orrából elkezdett ömleni a vér. Egy pillanatra megállt, ráérősen letörölte. - Szép volt kölyök - jegyezte meg majd újra a srác előtt termett, hogy viszonozza az ütést: alulról ütött fel az állára.
Eric meg tudta volna számolni, hogy hány csillagot látott. Majdnem elharapta a nyelvét. Mélyütés érte nem sokra rá. Egy jól irányzott rúgással kigáncsolta Gahant, és a földre kerülőt kezdte rugdosni.
- Nesze, te szemét egoista pöcs!
Gahan a 4. rúgásnál elkapta Eric lábát és megrántotta. Tehetetlenül zuhant le a földre ő is. Dave érezte, hogy perzsel az oldala, és durván légszomja van. Akkor is feltápászkodott.
- Ezt az eltört bordáimért! - üvöltötte, majd ő kezdte rugdosni Ericet.
Hirtelen gyomron taposta a srácot. - Ezt meg azért, amiért kikezdtél velem, te kis nyálas képű pöcs!
Elakadt a lélegzete a gyomron taposástól. Próbálta kivédeni a következő rúgásokat.
- Kell még, te görény? - Dave tisztára belelendült a rugdosásba, az összes mérgét szegény srácon töltötte ki.
- Nem - nyögte egy kis vért köpve a földre, összehúzva magát az oldalán fekve.
Dave abbahagyta a rugdosását - Eredj vissza te puhány kis féreg.
Dave szorította az oldalát az Erictől kapott kiadós rugdosás miatt, az orrából folyt a vér és már kezdte érezni, hogy a bal szeme dagadni kezdett.
- Seggfej! - köpte még a szót, mikor nagyjából összekanalazta magát.
- Más sértést is vágj hozzám. Ez már háromszor volt.
- Nem tehetek róla, ez a legtalálóbb rád nézve.
- Ugyan. Nah menj, nyalogasd a sebeid. De ha akarod, akkor le is ápolom neked őket - mosolyodott el gonoszul.
- Ne legyél olyan nagyra magaddal csak azért, mert megvertél. Te is kaptál eleget, ha jól látom - húzta el felszisszenve felrepedt ajkát, ahogy a szemöldökéből folyó vértől pislogva nézett az oldalát szorító férfire.
Dave is letörölte a vért felrepedt bal szemöldökéből.
- Az lehet, de engem nem fog lehordani a csajom. Ha még a csajod egyáltalán.
- Neked is vissza kell jönnöd ellátni a sebeidet - tért kicsit magához a dühtől korábban teljesen elvakult srác.
- Mi van Eric? Kiraktad Zsót?
Dave-nek eltorzult az arca az oldalában tapasztalt fájdalomtól és az orrvérzése sem akart elállni. Lassan visszaindult a tábor felé.
- Mart, hogy fog nekem örülni... - jegyezte meg magának.
Eric nem hallotta meg a megjegyzést, ő még az előző kérdésen agyalt.
- Miért érdekel?
- Hogy tudjalak mivel idegesíteni.
- Értem már... - lépkedett tisztes távolságban tőle vérző homlokát, illetve gyomrát fogva, de a kérdést nem válaszolta meg.
A fiúk keserves 30 perc alatt érték el a tábort. Tisztára kifulladtak mire odaértek. Dave tűnt fel előbb a fák közül.
Sophie lemerevedett. Azt hitte, rosszul lát. Egy koszos, szakadt és véres Dave Gahan tartott felé. De meglepettsége akkor tetőzött, mikor egy még véresebb Eric is megjelent a képben.
- Uramatyám! Ezek meg mit műveltek?! - kérdezte félhangosan, de Marték is meghallották, és észrevették az érkezőket.
- Szia Sophie. Remélem, szép napod van - nyögte Dave mikor letottyant a homokra - Szmanda én megöllek, ha az orrtörésem miatt változik a hangom! - mondta Dave tovább törölgetve vérző nóziját.
A lány erre eltátotta a száját, és egy hatalmas pofon kevert le a férfinek.
- Baszd meg! - káromkodott amaz.
- Ha jól emlékszem te basztál engem, de ez mellékes most! Hogy lehettek ekkora barmok?? És ha valamelyikőtök maradandó károsodást szenved?! Itt nem tudunk ellátni titeket, a kurva életbe! Meg is dögölhettetek volna odakint!
- Hát valahogy az általad említett előző felállást jobban élveztem - feleselt vissza a férfi.
Közben Capri is befutott Marttal.
- Kérsz még egyet?
- Mi a fene történt?! - csattant fel a lány.
- Ezek megőrültek!
- Mit számít már - nézett Sophie-ra a férfi.
A lány meg tudta volna ölni a tekintetével. Aggódva pillantgatott Eric felé. Nem tudta, hogy odamehet-e hozzá, vagy sem.
A vörös hajú lány felváltva nézett a két vérző férfire - Teljesen elment az eszetek?!
- Én is ezt kérdezem!
- Nem én kezdtem! - ordított vissza Gahan.
- De a lényeg, hogy folytattad - kapcsolódott be Mart is.
- Te is folytattad volna, ha egy pattogó kis pöcs ugrál előtted és betöri az orrod! De lehűtöttem a kedélyét.
- Újra akarod kezdeni, Gahan?
- Állok elébe te köcsög! - és már pattant is fel.
Eric nem különben, bár egy pillanatra összegörnyedt a hasába nyilalló fájdalomtól. - Na gyere te barom!
- Dave ne! - Capri máris a férfi bal karján csüngött, igaz nem sokat ért el vele.
Dave emelte az öklét, hogy lesújtson vele Eric arcába.
Mart próbálta visszafogni barátját, nem sok sikerrel. Ekkor Zsó lépett kettőjük közé. - Gyere, üss csak meg! - nézett rá halálosan nyugodtan.
Capri hősiesen ostoba megmozdulásának az eredménye az lett, hogy sikerült orrba vágatnia magát. Dave egy laza mozdulattal lökte félre Zsót, és húzott be egyet Ericnek. A két lány elterült a földön közben. Capri könnyei folyni kezdtek a fájdalomtól.
- Baszd meg, ez kurvára fáj! - káromkodta el magát.
Zsó felpattanva próbálta Marttal együtt visszafogni Dave-et. Eric harcképtelen lett ettől a két hirtelen ütéstől, de azért egyet ő is írhatott a számlájára. Mr. Gahannek újra dőlni kezdett a vér az orrából.
- Te rohadék! Ha oda a hangom, mert eltörted az orrom másodszorra is, akkor én a gerinced fogom kettétörni! - dühöngött a férfi.
- Amilyen gennyláda vagy, megérdemelnéd - prüszkölte vért köpködve.
- Megöllek! - tajtékzott Gahan.
- Fiúk, hagyjátok már abba!!!! - kiáltotta el magát Zsó hangosan.
A hatás nem maradt el: mindenki állóképbe dermedt. Capri állt fel a homokból, enyhén vérző orrát törölgetve a kezével.
- Erről van szó! Ti ketten - mutatott Zsó a kakaskodó felekre - szépen lenyugodtok, és nem püfölitek tovább egymást! Mart, te ápolgasd Caprit, én addig ellátom ezt a két majmot.
A két férfi gyilkos tekintettel méregette a másikat, de engedelmeskedtek Sophie-nak és nem verték tovább egymást. Capri távolabb ült le vérző orrával.
- Na gyere te kis hős! - vett elő Mart egy zsebkendőt, és tamponálta a lány orrát.
- Jól vagyok - mondta amaz bedugult orrhangon - Csak fáj.
- Meghiszem azt. Nem kellemes, ha behúznak az embernek...
- Tudom, anno még általánosból. Meg az se ha állon vágják, meg gyomorszájon... - kezdte sorolni a lány a korábbi sérüléseit.
- Ejha, harcos kiscsaj lehettél - törülgette le a vért a sápadt arcról.
- Nem tűrtem el, ha cseszegettek.
- Nekem is volt pár esetem, de inkább már mikor híres voltam - jegyezte meg.
- Köszönöm - mondta eközben Sophie a két fiúnak, és előhalászta az elsősegélydobozból a szükséges dolgokat.
Dave tüntetőleg hátat fordított Ericnek.
A lány egy pillanatig tanácstalanul állt, hogy kit is lásson először el, majd úgy döntött, hogy a láthatólag rosszabb bőrben lévő színész lesz az.
A duzzogó Dave-et kikerülve lépett oda.
- Szabad? - kérdezte elbizonytalanodva.
Dave közben kiköpte a szájából a vért. Eric szótlanul nézett rá és bólintott egyet.
Egy darab gézre fertőtlenítőt rakott, és óvatosan tisztítgatni kezdte a sebeket, kezdve a férfi felrepedt szemöldökével. Ettől az ápolósdi szereptől eszébe jutott, mikor ugyancsak ő kezelte le a férfi oldalán még mindig látható sebesülést mikor megtalálta a parton. Megdöbbenve vette tudomásul, hogy azóta mennyi minden történt. Ahogy néha találkozott a pillantása az őt néző Ericével, érezte, hogy szégyelli magát, és nem bírta pár másodpercnél tovább a tekintetét. Eric néha-néha felszisszent a fertőtlenítő miatt. Látta, hogy Zsó kerüli a pillantását. Megszólalt:
- Szerinted, ha nem szeretnélek, akkor így nekiugrom Dave-nek? Gondolkozz már… - mondta halkan a férfi.
A lány keze megdermedt, szíve a torkában kezdett dobogni ettől a két mondattól. Könnybe lábadt szemmel nézett a szemébe. Nem tudta mit mondjon.
Eric nem felelt csak szomorkásan viszonozta a lány tekintetét.
- Én... - csuklott el a hangja - Kész vagyok - lépett hátrébb a véres kendőket egy nylonba csomagolva. Mélyeket lelegezve, könnyeit visszanyelve lépett oda másik férfihoz.
Eric ülve maradt.
- Mutasd magad! - kérte rekedten. Zavartan pillantott közben Ericre egy másodpercig még.
Dave ráemelte véres tekintetét. Arcára elkezdett rászáradni a vér, a szájából még csurgott egy vékony csíkban, bal szeme feldagadt.
Zsó más körülmények között legalább elmosolyodott volna a milliók által istenített énekes eltorzult arcát látva, de neki semmi kedve sem volt nevetni se rajta, se senki máson, legfeljebb a helyzete szerencsétlen voltán, de inkább csak fogott egy tiszta fertőtlenítős kendőt, majd hasonlóképp kezdett dolgozni a férfi arcán, mint Ericén. Érezte magán a pár méterre ülő fiú tekintetét. Dave hangtalanul tűrte, hogy kimossák a sebeit. A levegőt még mindig nehezen vette, tudta, hogy másnapra egy hatalmas nagy lila folt fog éktelenkedni az oldalán.
Zsó megkérdezte, hogy van-e még valahol sebe a testén, amit el tud látni.
- Nincs - felelte a férfi.
- Jó - válaszolta tömören, majd két apró ragtapasszal rögzítette a szétnyílt szemöldököt, ahogy azt már máskor is látta.
Mart fél szemmel nézte őket, miközben Capri önbecsülését próbálta újjáépíteni.
- Menj vissza a hercegedhez ápolgatni - mondta érzéketlenül az énekes Zsónak.
A lány összeszorított szájjal, dühösen meredt rá, majd a Dave vérétől lucskos kendőt a doboz mellé levágva hátat fordított nekik, és elindult kifelé a táborból egyenesen a partra.
Marték érdeklődve tekingettek utána, illetve a két férfire.
Capri izmai önkénytelenül feszültek meg és állt volna föl, hogy barátnője után menjen, de megállt a mozdulat közben. Nem tudta biztosan, hogy odamenjen-e hozzá.
- Hagyd inkább egy kicsit - húzta vissza Mart is - Szerintem most mindenből elege van.
- Ha nem találnak meg minket sürgősen, komolyan a tengernek megyek.
- Szerintem ezzel nem csak te vagy így - nézett a tenger felé tartó lányra.
Capri nem bírta tovább ezt a feszültséget. Felállt és megindult a dzsungel felé. A két férfi mellett elhaladva lenéző pillantásokkal díjazta mind a kettőt, tekintete többet árult el, mintha szavakkal fejezte volna ki. Dave-et azonban nem érdekelte túlzottan a lány véleménye, karba tett kézzel üldögélt tovább, miközben néha felköhögött.
A lány otthagyta a társaságot. Már dühöngeni sem volt ereje, értelme sem lett volna. Érezte, hogy egyre inkább kezdi gyűlölni ezt a helyet, érezte, ahogy a Sziget egyre inkább elszívja a fizikai, de főleg a mentális erejét. Miért kellett ennek így történnie? Egyáltalán miért jelentkeztek arra a játékra? Most itt vannak ezen az átkozott helyen, amit magában már annyiszor becsmérelt. A barátnője talán egy életre mély lelki sebeket szerzett. És ő nem tud segíteni rajta. Haza akart menni és elfelejteni ezt az egészet.
Eközben a Capri gondolataiban megjelenő lány térdig a zavaros vízben állt, és mereven bámulta a tengert. Halottsápadt arcán folyamatosan folytak a könnyek, noha azt hitte, hogy már az összeset elsírta a magaslaton. Tévedett. Megint. Legszívesebben begyalogolt volna a vízbe, és elmerült volna a habokban, hogy soha többé ne lásson senkit, és őt se kelljen másnak elviselnie. "Igen, mennyivel egyszerűbb lenne" - állapította meg magában. Nem tudott ezek után egy boldog életet elképzelni se itt, se a kinti világban. Ő Caprival ellentétben nem a helyet hibáztatta, hanem önmagát. Most már mindenért saját magát hibáztatta. Mohó és telhetetlen volt, nem becsülte fel a súlyát és értékét annak, amije volt, és amit elvesztett. Hiába célzott rá Eric, hogy szereti. Nem szeretheti őt. Rosszkedvűen fordult mégis vissza a part felé, hogy a homokban leülve marcangolja önmagát. Ehhez is gyenge.
Az órák teltek a reggel délbe, majd kora délutánba ment át. A társaság nem sokat mozdult és még annyit se beszélt. A fiatal lány, még mindig nem került elő, a maradék meg minimum 5 méteres távolságban ült a másiktól.
- Na jól van! - kiáltott fel Mart megelégelve a nyomasztó csendet, és ezzel halálra rémítve a többieket.
Dave barátjára nézett.
- Nekem ebből elegem van! Most komolyan ilyen síron túli hangulat fog uralkodni a szigeten? - nézett dühös-kérdőn a többiekre.
- Minek örüljünk? - szólalt meg Dave.
- Talán annak, hogy senki sem halt meg? - kérdezett vissza a szőke.
- Éljen, remek bontsunk pezsgőt. Én inkább a halált választanám.
- Már megint hülyeségeket beszélsz! Nem választhatod azt te barom! - gesztikulált egyre hevesebben.
- Miért? Jobb megdögleni, mint tengődni összezárva! Nehogy nekem az együttessel gyere, mert odamegyek és megverlek!
Zsó egy fa árnyékába húzódva üldögélt szinte elbújva a többiek elől.
- Úgy látom, még mindig harcos hangulatodban vagy. Nem, én nem a DM-re gondoltam, hanem a családodra. Ha megölöd magad, minket meg a következő nap megtalálnak, akkor baszhatod édes barátom, és Jennyék is.
Zsó ha lehet, ennek hallatára még inkább összehúzta magát.
- Azt már elbaszta - ugatott közbe Eric.
Dave izmai megrándultak a srác mondatának hallatára, szíve szerint a lelket is kiverte volna belőle.
- Eric, szerintem jobb, ha most csöndben maradsz.
Dave már épp mondott volna valamit, mikor a távolból zaj ütötte meg a fülüket.
Ismerős zaj volt.
Dave megmerevedett és a tenger felé fordult.
- Te is azt hallod, amit én?? - kapta fel szőke fejét Mart.
- Csssssssss! - hallgattatta el a férfit - A hang egyre közeledett és a sziget felett hirtelen egy kisgép húzott el igen alacsonyan.
- Valahogy jeleznünk kéne - mondta a sok sírástól rekedten Zsó.
- Bocs, most nem tudok felpattanni és ugrálva csápolni neki - mondta Dave.
- Akkor találjunk ki valami mást - kezdett a tengerpart felé futni, és közben egy szárazon maradt faágat ragadt magához, miközben rohanás közben előkereste öngyújtóját. Nem tudta, mit akar ezzel elérni egymaga, de az illúziója legalább megvolt annak, hogy tesz valamit.
A gép közben átsiklott a sziget fölött.
Az ág egész nagy lánggal kezdett égni, és kiderült, hogy a fa mégse volt olyan száraz, mert nagy csomókban köpte a füstöt.
A partra futva kezdett hadonászni és kiabálni.
Valahol a dzsungel mélyén Capri is meghallotta a motorzúgást. Izmai hirtelen életre keltek és a hang irányába űzték. Eszeveszett hajszába kezdett, hogy minél előbb a partra érjen.
A gép lassan megfordult a sziget felé és egy félkör megtétele után újra a part irányába tartott. Valószínűleg meglátták a gép és a yacht roncsait. Lassan elkezdett ereszkedni a víz felszínéhez, hogy hatalmas vízisí lábaival kecsesen leszálljon rá.
Zsó üres aggyal, és zakatoló szívvel rogyott térdre.
Capri ekkor vetődött ki a dzsungelből. Teste tele volt karcolásokkal az út közben útjába akadt ki nem került ágak és növények miatt. Pár méterrel elszámolta magát, távolabb sikerült érkeznie, mint ahol bejutott, ezért elkezdett a többiek felé rohanni.
A távolban a part felé bicegő két férfi is megjelent.
A gépből közben egy férfi placcsant bele a vízbe - Megvannak! - kiabált vissza a géptestbe, majd elkezdett a partra evickélni.
Mart már Zsó mellett állt.
- Aztarohadt! - szakadt ki a lányból megkönnyebbülten.
Capri barátnője nyakában kötött ki és örömzokogásban tört ki - MEGYÜNK HAZAAA, MEGYÜNK HAZA! - ordította boldogan.
- Igen! Végre! - sírta el ő is magát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés