|
The Island - 22.
2007.02.11. 21:11
"Te kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?" :D
22.
A koncert elkezdődött. Minden a megszokott mederben folyt. Egymás után jöttek a jobbnál jobb számok. Zsó egy korlátnál állva nézte oldalról a színpadot karba tett kézzel, sötét ruhájával beleolvadva a környezetébe. Capri mellette csápolt és kiabált. Nem hitte volna, hogy egyszer ilyen nyugodtan tud végignézni egy Mode koncertet. Ez nem ő volt. Teljesen megváltozott, és ezt a környezete is észrevette. Tudta, hogy hiányzik a mellette sikongatónak is régi jókedvű éne, de úgy érezte, valami eltört benne. Hallgatta a számokat, amik még mindig ugyanúgy a csontjáig hatoltak Dave hangjával együtt, mint régen, de valahogy minden sokkal mélyebb értelmet kapott. A Stripped-nél nagyot ugrott a szíve, hisz eszébe jutottak róla a Dave-vel történtek. Arcán a szám vége felé pár könnycsepp gurult le.
A koncert végén a lányok újabb lehetőséget kaptak rá, hogy elvonuljanak a színpad mögé. Capri gondolkodás nélkül vitte magával Zsót is. Lazán benyitottak az öltözőbe.
A lány hercege nyakába ugrott - Mart! Ez a Home-od egyszerűen.... fantasztikus volt!
- Köszi - adott egy csókot a lánynak.
Ekkor újra kinyílt és záródott az ajtó - Hello fiúk - lehetett hallani Eric hangját - Király koncert volt, tényleg fantasztikusan remek!
Zsó háttal állt az ajtónak, így nem láthatta a fiú, ahogy elsápad és ledermed. Azt hitte, hogy hallucinál, de mikor Mart is üdvözölte Ericet, akkor már tudta, hogy ott van. Csigalassúsággal fordult meg. Leesett neki, hogy ezt az egészet kitervelték. Kérdőn nézett Caprira.
A lány döbbenten nézett vissza rá.
- Sophie? - kérdezte Eric.
Zsó nagyra nyílt szemekkel nézett a szoba közepén állóra, és nagy nehezen csak egy "sziát" tudott kinyögni.
- Nos - mondta Dave - nekem pisilnem kell - jelentette ki, majd kislattyogott a szobából. Remélte, hogy a többiek veszik a jelzést.
Mart egy pillanattal később kivezette Caprit is, és átmentek a saját öltözőjébe. Andy pedig csatlakozott Dave-hez. Eric megvárta míg mindenki kivonul a helységből. Zsó idegesen tördelte a kezét. Az eddigi nyugodt fásultságának a helyét odabent pillanatok alatt felkavart érzelmek vették át. Érezte, hogy légzése kicsit felgyorsul a férfit nézve. Remekül festett fekete zakójában, farmerjában, és fehér ingében. Kisfiúsan kócos haja szanaszét állt. Zavartan kezdte harapdálni belülről a száját.
- Sophie. Én annyira sajnálom, hogy nem tudtam veled beszélni! - fakadt ki a férfi - Akartam, de az újságírók egy perc nyugtot sem hagytak nekem. Pedig ha lehetőségem lett volna rá, akkor biztos elmondom, hogy mennyit is jelentesz nekem. Sokat, nagyon sokat. Nem akartalak otthagyni. És most sem akarlak.
A lány nem számított ilyen heves kitörésre. Egyáltalán arra sem számított, hogy megjelenik a férfi! Úgy érezte, hogy ez egy álom, és mindjárt felébred belőle. Szíve meglódult a férfi szavaira. Milliószor képzelte el, hogy újra találkoznak. És most itt álltak. És Eric azt bizonygatta, hogy szüksége van rá. RÁ! Nem egy szilikoncsodára, hanem RÁ!
- Miért?
- Mert megfogtál bennem valamit - mosolyodott el.
- Azok után is így gondolod, amit tettem?
- Már a szigeten is másnap úgy gondoltam: eszemben sem volt otthagyni téged.
- Akkor miért hagytad, hogy ez legyen? Nem tudom, te hogy voltál vele, de én magam alatt voltam azóta. Van fogalmad róla, hogy mennyit gyötörtem magam? Már-már belefáradtam az egészbe. Még erre a koncertre se akartam eljönni.
- Tisztáznom kellett magamban azért dolgokat. Sokat beszélgettem Martinnal, hogy ő mit gondol, és hogy ő mit tenne a helyemben, illetve mit tesz a sajátjában. Le kellett csengenie bennem az egész dolognak ahhoz, hogy át tudjam értékelni magamban a történteket.
A férfi nem vesztette el a türelmét a lány vádaskodása után sem, láthatóan megpróbálta elmagyarázni neki a dolgokat.
Zsó lenyugodott miután kimondta saját mondatait, és felfogta a fiúéit. Még mindig sokkolta a jelenléte, de kezdett megnyugodni. Vállában a görcs is feloldódott. - Igazad van, megint önző voltam. Bocsáss meg! - hajtotta le a fejét egy percre.
Eric két lépéssel előtte termett felemelte a nő fejét és a szemébe nézett - Rendben - felelte, majd megcsókolta és átölelte.
Zsó levegőt is elfelejtett venni a hirtelen történésektől. A pillanatnyi döbbenet után lehunyt szemmel élvezte a régóta vágyott csókokat, karjait először bizonytalanul, majd szorosan a férfi nyaka köré fonva.
Nem tudták, hogy mennyi ideje vannak kettesben egymást csókolva, mikor kopogtattak az ajtón - Srácok bemehetek? - hallatszott Dave hangja - Át kéne öltöznöm.
- Persze - mosolyodott el Zsó hosszú idő óta először Eric szemébe nézve.
Kinyílt az ajtó és Dave jelent meg. Percek alatt átöltözött, közben megjelent Andy is és követte társa példáját.
A lány ez idő alatt nem eresztette el Ericet, folyamatosan a szemébe nézett, és mosolygott.
Capri feje jelent meg az ajtóban. - Hahó!
- Gyere - sóhajtotta jókedvűen a lány Eric száját nézve. Legszívesebben nem a barátnőjének monda volna ezt, és nem ilyen szituációban.
- Hová? - kérdezett vissza a lány.
- Be.
- Jah - mosolyodott el a lány, és beljebb lépett.
- Hol van a herceged? - nézett rá Dave - Nélküle nem mehetünk el bulizni, ahová ti is jöttök természetesen.
- Milyen buli? - ráncolta össze a szemöldökét a magas lány. Nem tetszett neki annyira az ötlet.
- A szokásos koncert utáni afterpartynk.
- Értem - sóhajtott, majd nem tudta megállni, hogy a rajta mosolygó párjának ne adjon egy csókot.
- Hé! Ne nagyon melegedjetek bele, mert mindjárt mennünk kell! - lépett be Mart kicsit még vizes hajjal. Feltehetőleg zuhanyozott, és nem egyedül, ahogy vigyorgó barátnőjére nézett, bár nem értette pontosan, hogy akkor hogy-hogy nem lett ő is vizes, de aztán beugrott neki, hogy talán kirángatta a víz alól a férfit.
- És hova mennénk Mart? - kérdezte Eric.
Zsó olvadozni kezdett a férfi hangjától, és a simogató kezektől a derekán. Eric várta a férfi válaszát.
- Igen, ez engem is érdekelne - csatlakozott Capri.
- Én pontosan nem tudom, de odavisznek. Gyertek, ideje lenne kimanőverezni magunkat a rajongók között az autóval.
- És akkor én hogy jutok haza, ha azt sem tudom, hogy hova megyek? - kérdezett még utána a lány.
- Majd hazaviszünk. Vagy velem alszol a hotelban. Úgyis jössz velem pár nap múlva.
- Hová? Nincs ellenemre, de szeretem tudni az úti céljaim.
- A maradék európai koncertekre először is.
A lány egyre nagyobb és kerekebb szemekkel nézett a férfire - Te ezt már mind eltervezted? Mi lesz a következő? Feleségül veszel?
- Elterveztem hát! Ugyan a lánykérésnél még nem tartunk, de szeretnék veled lenni, ha lehet. Ellenvetés? - kezdte kifele húzni az ajtón.
- Nem lennék jó feleség, de a többi ellen nincs ellenvetésem - mondta és megindult a férfi után. Dave-hez és Andyhez csatlakozott a folyosón még a dobos, Christian Eigner, és Peter Gordeno a kisegítőszintis is.
- Hát. Akkor menjünk mi is - simított végig a fiú arcán ragyogó tekintettel.
- Menjünk.
- Aztán majd tűnjünk el – indítványozta végigsimítva a férfi combján.
A kis társaság kilépett a folyosóra, hogy megünnepeljék a koncertet. De nem csak azt. Az ismeretségüket, hogy túlélték a Szigetet, hogy eleve barátok maradtak. Ez a kis kaland eltéphetetlen köteléket szőtt eme 5 ember közé. Együtt léptek ki a rajongók hadába, de most egyikük sem állt meg autogramot osztani. Egyenesen beszálltak a kint várakozó kocsiba és elindultak az éjszakába…
Folyt. köv. :)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés