|
Lost in the stars - 01.
2007.02.28. 14:04
Büszkén prezentáljuk a Sziget folytatását! :D
Megjegyzés by Capri: Nos, mit is írjak? Elég összetett a dolog, ugyanis, ez a fick sokkal több időnkbe került, mint az első rész, sokkal pörgősebb és sokkal több érzelem fűz hozzá engem személy szerint. Félve adom ki a kezeim közül, olyan, mintha a Zsóval közös gyerekem lenne. Csak remélni tudom, hogy tetszeni fog, de ezúton szeretném felhívni a figyelmet: mi szóltunk előre, hogy elvont novi! ;) Véleményt a vendégkönyvbe kérnénk ;)
Megjegyzés by Useless-girl: Teljes mértékben egyetértek az előttem szólóval. ;) Nem volt könnyű eme iromány megalkotása, de én kimondhatatlanul élveztem! Feldobták az írással töltött órák/napok/hetek a sivár és unalmas napjaimat (uhh, ez volt itt a drámaiság helye! ;D)… Felmerülhet ugyebár a kérdés, hogy miért lett ez hosszabb? Ha „reálisan” nézzük a dolgokat, a „való világban” természetes, hogy az embereket több külső hatás, váratlan helyzet éri, mint mondjuk egy lakatlan kis szigeten – tehát ez lehet az egyik magyarázat. :D Mivel kedves írótársam minden mást elmondott, ami fontos, nem marad más hátra, mint hogy kellemes olvasást kívánjak! J
Jogok: The DM group and CBS
Kategória: Aki kibírta az első részt nagy valószínűséggel ezt is ki fogja. 18-as karika! :P
Lost In The Stars
- Elveszve a csillagokban –
By: Capricornus & Useless-girl
1.
Azóta a buli óta 2 és fél hónap telt el. Capri egyedül ült Mart lakásában és a múlton gondolkodott. Eseménydús volt az elmúlt időszak: ki sem láttak a koncertekből. Bejárta Európát méghozzá Mart oldalán. Elhagyta az otthonát és kilépett egy számára ismeretlen világba. Persze nem kellett sokáig várnia az újságírókra se, de eddig hercege védte amennyire csak lehet, szóval eddig megúszta a dolgot. De csak idő kérdése, hogy mikor találják meg újra. Nagyot sóhajtott: Zsóról nem tudott semmit. Hiányzott neki a lány jobban, mint gondolta volna. Az elválás a repülőtéren nem ment könnyen. Egyszer csak két különböző irányba kellett menniük. Emlékezett barátnője szemeire, ahogy elmélyedtek az övében. Bizonytalanság és némi félelem az ismeretlentől látszott bennünk, hogy mindennek egyedül kell nekivágniuk. Tudta, hisz ő maga is ugyanezt érezte akkor. Ha Mart finoman nem fogja meg a karját bíztatásképp, nem tudott volna továbbmenni. Végül egy néma pillantással szakadtak el egymástól. Ez volt az utolsó emléke a lányról, azóta nem hallott felőle semmit.
Egyre inkább elmélyedt a gondolataiban. Eszébe jutott, hogy megkéri Martot, hogy szóljon Ericnek, hogy fusson össze a társaság. De ha egyszerűen felhívja Zsót? Egyáltalán még ugyanaz a száma? Mindenesetre egy próbát megér. Előkaparta a telefonját és tárcsázott.
Az utóbbi napokban többször eszébe jutott a barátnője Capri, akivel annyi mindent átéltek már. Hiányzott neki a szókimondó fruska, akire szinte húgaként tekintett. Nem látta őt mióta turnézni ment Marttal és a fiúkkal. Emlékezetébe belevésődött az a pillantás a reptéren. Mindketten tudták, hogy ez most valami újnak a kezdete. Mindkettejük élete gyökeresen megváltozik. Borzalmasan nehéz volt elválnia az otthoniaktól, a barátoktól, de leginkább a vörös kis sorstársától. Tudta magáról, hogy érzékeny típusú, legalábbis az érzelmeket nagy lánggal tudta megélni, de akkor látta a másik lány pillantásának a súlyában is, hogy érzik az elválás erejét. Ők Európában maradtak, ő pedig Amerikába utazott, de nem egyedül. Eric-kel úgy tűnik rendbe jöttek a dolgok. Azon a bizonyos bulin nem bírták sokáig, hamar leléptek. Hiányoztak egymásnak. És most itt ül ebben a hatalmas házban, és rajzol. Párja forgatni van. Későn jön haza, ezt már kitapasztalta. Volt ideje hozzászokni a színész munkatempójához. Persze még mindig alig hitte el, hogy Eric Szmandával él, hogy az ő kaliforniai házának a teraszán sütkérezik…
Csodálatos módon még nem találták meg komolyan az újságírók. Természetesen mennek a találgatások, hogy ki lehet az a nő, akit sötét hosszú kabátban, és napszemüvegben látnak időnként vele, de még nem jöttek rá semmire. Néha feltette magában a kérdést, hogy ez meddig húzható még így... Gondolataiból rezgő mobilja zökkentette ki.
A kijelzőre pillantva rögtön egy széles mosoly terült szét az arcán.
- Szia szívem! - kiáltotta, mikor felvéve üdvözölte Caprit - Épp az előbb gondoltam rád!
- Szia! Dettó! - felelte a lány és hangján érződött, hogy tiszta szívéből villantott egy 100 wattos mosolyt - Mi van veled, mesélj! Hogy vagy? Mikor láthatlak? Annyira hiányzol!
- Huhh, már nagyon ránk férne egy találka! Merre vagy most?
- Én Santa Barbarán. Nemrég érkeztünk meg. Gondolom te Hollywoodban csücsülsz.
- Ott hát. A drága épp forgat, úgyhogy unaloműzésként épp rajzolgatok. Elég sok időm lett rá mostanság. Bár ez a város nem épp unalmas. Láttam már pár sztárt, mikor elmentem sétálgatni, de nekem egy kicsit túl nyüzsgő. Vigyázni kell, mert mindenhol fotósok flangálnak... De ettől függetlenül nem rossz itt. De kéne valami munka végre.
- Egyetértek. De mesélj: mi történt veled, miután elváltunk?
- És akkor mi marad a traccspartira, ha találkozunk? - nevetett fel - Úgyis egy államban vagyunk, úgyhogy nem lehetetlen találkozni.
- Szerinted mi nem tudunk miről beszélgetni? - kérdezett vissza a lány.
- Jogos a kérdés.
- Ez viszont igaz. Nah akkor mondj egy időpontot, mikor ráérsz, mivel Eric a héten szinte folyamatosan forgat, szinte bármikor jó.
- Nos, nem tudom, hogy Mart mikor és hogy van itthon, de általában a fiúkkal van, dolgozik meg ilyesmi, szóval én is egyedül vagyok hagyva, ami egyébként veszélyes nálam, de erre Martin majd csak rájön, mikor nem talál itthon, és talán egyszer valamikor beesek, de jobb szeretnék veled flangálni, szóval nekem is jó.
- Remek! Adunk egy kis fejtörést a szőke hercegednek! És még mindig a tenyerén hordoz? - kuncogott.
- Hááááááát... - mondta sejtelmesen a lány - És téged a sajátod?
A lány csak tovább nevetett és hümmögött a telefonba. - Panaszra nem lehet okom, az biztos. Elképesztő itt minden, komolyan mondom. Sosem hittem volna, hogy részesedhetem ekkora luxusban. Pedig nem fényűző a háza, csak nekem már az is luxusnak számít, hogy Amerikába jöhettem.
- Egyetértek. Jó néhány órámat a csodálkozás töltötte ki. Hogy itt mennyire más minden, mint otthon! Csak fura, hogy meg vagyunk kötve, úgy értem, hogy vigyázni kell, mikor ki akarsz lépni az utcára. Azt már rettentően unom. Martinnak volt néhány kemény menete a firkászokkal - Capri hangja keserűen csengett - Meg nem tudom. Kicsit bizonytalan vagyok. Még nem vagyok túl a beavatáson a gyerekekkel.
- Uhh, az nem lesz sétagalopp drágám! A gyerekek érzékeny kis lények, nem szabad visszaélni a bizalmukkal - jegyezte meg kedveskedve - És kiérdemelni azt még nehezebb... De nem akarok semmi rosszat mondani, majd meglátod, hogy milyenek a kis Gore-ok - mondta mosolygós hangon - Hát a másikra meg csak azt tudom mondani, hogy nekem is néha elegem van, hogy állandóan napszemüvegben kell járnom, ha kilépek az utcára. Bár ha egyedül megyek, akkor nem olyan gáz, mert általában nem ismernek fel szerencsére, de ha Eric is velem van... uhh... És milyen kemény menetei voltak Martnak a firkászokkal?
- Csupán kedvesen közölte velük, hogy a magánéletéhez senkinek semmi köze. Még nem láttam idegesnek ezt a pasit. Még nekem sem sikerült felhúznom! Egyszer majd talán, de inkább ne... Persze a lapok nagyban találgatnak, ezt láttam a te esetedben is. De gondolom Eric is a szárnyai alá vesz téged.
- Hát én nem tudok sokat rólatok, vagy jól "elbújtok", vagy én olvasok kevés bulvársajtót... Na igen, Mart a szigeten is szinte mindig higgadt volt. Nem is emlékszem, hogy egyszer is felidegesedett volna. Kíváncsi lennék, hogy milyen súlyos dolognak kell lennie annak, amitől Martin Gore bepöccen. Persze ezt a te károdon sosem nézném meg. Ó igen, Eric meg kiokosított pár dologban, és vigyáz rám. Én még életemben nem pipáltam ilyen pasit!
- Mázlisták vagyunk, ugyanakkor... a régi életünk oda. Néha hiányzik.
- Nem vagy egyedül. Bár furcsa lenne azért kicsit visszamenni.
- Egyetértek. Nah szóval akkor mikor jössz? A végén még mindent megbeszélünk.
- Na ettől nem félek. Jöjjek én, hát jó. Majd kiokosítom magam, hogy miként juthatok el hozzátok, meg persze kéne majd a cím is. Mit szólnál a csütörtökhöz?
- Rendben - lelkesült fel a lány - Csak szólok Martnak, hogy jössz. Nem mintha sok beleszólása lenne a dologba...
- Ki is hordja a nadrágot nálatok? - kérdezte huncut hangon.
- Egyértelmű, hogy én! - jelentette ki nagy büszkén a lány - De majd a kedvedért megkérdezem az érintettet. Úgyis lassan hazaér, mert őt idézve 'mindjárt jön'.
- Aha, és "Mr. Mindjárt Jön" merre jár, ha szabad kérdezni?
- Asszem stúdióban. Nem tudom, én kora reggel nem vagyok beszámítható állapotban, tehát bármit is mormogott hajnalban azt csak félig fogtam fel - jobb esetben.
- Jaj értem már. Na drágám, akkor beszéljük meg a pasikkal, aztán szólj, ha jó és add meg a címeteket.
- Okés. Akkor még hívlak az ügy érdekében.
- Remek. Szia drága!
Capri lerakta a telefont, majd kisétált az erkélyre. A tájat fürkészte és várta, hogy párja betaláljon végre a bejárati ajtón. Szörnyen tudta ilyenkor unni magát, de egyedül nem volt értelme kilépnie az utcára. Eltévedne, és ahogy magát ismeri, még bajt is hozna vele a fejére. Ilyen szempontból hiányzott neki a régi otthona: azt ismerte és akkor és oda ment, amikor és ahová akart. Itt meg tanulmányozhatja a térképet. Martnak akár tetszik, akár nem be fog iktatni egy vele eltöltött minimum két napot. De most a lényeg a csütörtökön van. Már elkezdte tervezni, hogy mit mond párjának. Egyre inkább mélyedt el a gondolataiban, így nem hallotta a mögötte közeledő lépteket.
- Megvagy! - ölelte át az erkélyre kilépő férfi és csókolt bele a nyakába.
- Ááááá! - ugrott egyet ijedtében a lány. Mikor rájött, hogy ki is a támadója szembefordult vele, majd játékosan vállon ütötte - Te meg akarsz ölni!
- Dehogy akarlak! - tiltakozott legyintve a másik, majd egy hosszú csókot váltott vele - Hiányoztál... - suttogta a fülébe beszívva a lány ismerős illatát.
- Te is nekem - bújt hozzá Capri - Figyelj: közlendőm van.
- Mit talált ki a kishölgy megint? - csókolta homlokon.
- Sophie jön csütörtökön. Tudod, ő is unatkozik meg én is, mikor eltűntök Eric-kel dolgozni vagy isten tudja, hogy mit csinálni. Mi meg feltaláljuk magunkat, ha már ennyire nem érdeklünk titeket.
- Hogyne érdekelnél? - "háborodott fel" Mart eleresztve a lányt, és fáradtan leült egy székre - Jöjjön nyugodtan. Idetalál?
- Persze – a lány leguggolt elé - Mesélj, mi jót csináltál.
- A srácokkal találkoztam. Az együttessel kapcsolatos ügyintézések voltak terítéken ma. Nem értem, hogy miért nem lehet még egy szakembert felfogadni erre, ha már túl sok a dolog... - sóhajtott nagyot megdörzsölve szemeit.
- Miért nem veted fel az ötletet? Vagy a többiek utasítják el?
- Fogalmam sincs. Azt hiszem, csak hazafele jutott eszembe - könyökölt az erkélyen álló asztalra, és nézett le a lányra, miközben megcirógatta az arcát - Örülök, hogy itt vagy velem - suttogta.
- Miért ne lennék?
- Ezt neked kell tudnod. Én csak élvezem a helyzetet – villantott rá egy mosolyt.
A lány is elmosolyodott - Jól van, akkor az első napirendi pontunk meg van beszélve. Még fel kell hívnom Sophie-t ezzel kapcsolatban - és már készült is felállni.
De a férfi nem hagyta elmenni, az ölébe húzta, és finoman a derekára tette a kezét.
- Ne menj még, maradj itt egy kicsit velem - nézett rá.
A lány hagyta magát irányítani - De csak mert olyan szépen nézel.
- Köszönöm - mosolygott rá halványan, majd gyengéden csókolni kezdte.
Capri még aznap felhívta barátnőjét és letisztázták a részleteket. Zsó csütörtök reggel érkezik majd meg. Aznap reggel Capri hajnalban ébredt. Tisztára oda volt, hogy végre újra látja Sophie-t. Elhatározta, hogy kimegy elé, de ehhez Martin elé kellett járulnia, hogy elkérjen valamilyen utasszállító járművet.
A férfi épp a házi stúdiójában pakolászott. Keresett egy papírt, amire pár fontos ötletet írt le, de sehol se találta. Kicsit ideges volt emiatt.
Capri hangtalanul lépett mögé - Mart? - szólította meg halkan.
- Azistenit! - káromkodta el magát összerándulva.
A lány kicsit összerezzent és érdeklődve nézett a férfire. Nem volt kedve összeveszni párjával. Megvárta, míg a férfi felé fordul és rákérdez, hogy mit akar.
- Mit szeretnél? - nézett fel rá a földön heverő papírkupac mellett guggolva. Hangján egy kicsit érződött az ingerültség.
- Csak kiugranék Zsó elé a reptérre, és mivel neked van kettőnk közül kocsid, el szeretném kérni. Ne aggódj, nem töröm össze.
- Ja, persze. Vidd csak amelyiket szeretnéd. A kulcsok a garázsban vannak a falon - intett, majd újra a papírok közt kezdett turkálni.
- Egyébként... mit keresel?
- Egy rohadt papírt, ami valahova elkeveredett. Néhány ötletem volt ráírva, meg pár fontos információ egy-két ügyemmel kapcsolatban. De menj csak, valamikor csak megtalálom.
- Ebben biztos vagyok. Szerintem ne várj minket korán, majd valamikor jövünk, úgyhogy addigra tüntesd majd el a vékony szilikonmellű szőke csajokat - kacsintott mosolyogva a lány, majd megfordult, hogy kimenjen.
Mart csak hümmögött, majd a távozó lány után nézett.
Sophie türelmetlenül kopogott körmeivel az ülés karfáján, ezzel a szomszédját az őrületbe kergetve, de nem érdekelte. Izgatott volt. Ezer éve nem látta barátnőjét, és már nagyon szeretett volna odaérni, és leszállni erről a lélekvesztőről. Arra gondolt, hogy visszafele bérel inkább egy autót és vesz egy térképet. Utálta a repülőket.
"Na vééégre!" - kiáltott fel magában, mikor földet értek.
Capri gond nélkül kiért a reptérre. Kicsit korán érkezett, de nem érdekelte. Beállt a kijelölt kapu elé és izgatottan várt. Végül meglátta a leszálló gépet.
Hátizsákját a vállára dobva lépett ki a reptérről, majd a következő pillanatban érezte, hogy szinte megfojtják az őt ölelő karok, amint barátnője a nyakába ugrik.
- Végre, hogy megjöttél! - ujjongott a lány Sophie nyakában, majd két cuppanós puszit nyomott az arcára - Mesélj, mi van veled? Jól bírtad a repülőt?
- Hát eléggé görcsben volt a gyomrom. Épp azon gondolkodtam, hogy visszafele inkább bérelek egy kocsit, vagy én nem tudom. Szarul voltam odafent - válaszolta miközben beszálltak az autóba.
- Hosszú lenne hazavezetned. Hová szeretnél menni? Martot egy darabig hagyjuk egyedül, kicsit ideges.
- Nem gond, tudod, hogy szeretek vezetni, ráadásul zenét is hoztam magammal, szóval nem gond. Hát nem tudom, hogy hova érdemes, én itt nem vagyok ismerős. Sose jártam még Santa Barbarán, noha már láttam anno egy-két képet róla. De ha gond hozzátok menni, felőlem mehetünk ahova gondolod. Valami baj van köztetek? - pillantott a vezető lányra aggódva. Észre se vette, de szinte dőltek belőle a szavak. Hiányzott neki Capri.
- Nem, nincs semmi - mondta a lány, miközben kifarolt - Csak elhagyott valamilyen papírt, amire az ötleteit írta. Kicsit mintha szétszórt lenne. Szerintem fedezzük fel a várost, üljünk be valahová és beszélgessünk egy jót - csillant fel a lány szeme.
- Rendben, benne vagyok! Aztán közben kezdhetsz is mesélni, hogy mi minden történt veled azóta, hogy nem találkoztunk. Milyenek voltak a koncertek Európában? Merre jártatok? És a többi.
- Hát Európában szinte mindenhol, de az alatt a max. 3 nap alatt nem nagyon tudtam körülnézni. Persze, volt, hogy eltűntem egy-egy napra. Első alkalommal Mart mintha kicsit bepánikolt volna, akkor még nem tudta, hogy én ilyen eltűnős fajta vagyok. Azóta már csak edződik. A koncertek jók voltak, de a közepétől számítva már volt, hogy egy-egyre nem mentem el. Húúúúh, és mikor visszaértünk! Újságírók hada, igaz a koncerten is végig voltak, de eddig megúsztam a dolgot, hála az égnek. Szóval, mikor visszaértünk... nem győztem csodálkozni. Kicsit ijesztő volt a helyzet, de azt hiszem, kezdem megszokni. És veled mi van? Találkoztál a bandával?
Időközben egyre beljebb haladtak a városban.
- Szóval jó volt ez a kis körutazás Európában a bandával. Sejtem miket művelhettetek 1-1 koncert után... - nevetett fel - Amúgy még csak 1-2 színészkollégájának mutatott be, mikor épp összefutottunk valahol velük. Szóval a kis Martin aggódott mikor eltűntél... Hasonló helyzet azért nálunk is volt és van is, de Eric ilyenkor mindig kicsit kiakad. Félt a szentem eléggé. Titeket meg még mindig nem találtak meg a lesifotósok? Jól nyomjátok. Azt hiszem, engem már lekaptak egyszer mikor Eric-kel megcsókoltuk egymást.
- Nem tudom, biztos elkaptak talán egyszer kétszer, de én eddig nem tudok róla, mindenesetre nem kavart nagy port a dolog, és addig jó. De szerintem csak idő kérdése, hogy mikor 'robbanunk be'. – A lány közben leállította a kocsit egy kávézónál - Megfelel? - nézett barátnőjére.
- Persze. Amúgy igazad lehet. Szerintem is lesz még bonyodalma a fiúknak miattunk.
- Csak felfűszerezzük az életüket - mosolygott rá barátnője. A lányok ezután belevesztek a városba, órákig bolyongtak és beszélgettek. Jó néhány óra múlva találtak csak haza. Capri beparkolt a hatalmas garázsba, majd kiinvitálta Sophie-t a kocsiból és bevezette a házba.
- Ejha! Nem semmi ez a kégli! - füttyentett elismerően a mediterrán stílusú házat szemrevételezve. - Árad belőle az otthonosság. Jók ezek a meleg színek. Persze itt elég könnyű melegséget árasztani, hisz folyton süt a nap.
- Nah igen. Nem mintha a napsütésből nem kaptunk volna eleget... De te sem panaszkodhatsz, Ericnek is egész pofás kis háza van. Nem hiszem el! Hova tűnt ez a pasi?
- Igen, bár nekem néha túl modern építésűnek tűnik. Azok a letisztult formák néha az agyamra mennek, de persze nem panaszkodom.
- Ki kell találnom, hogy hova akarlak téged elszállásolni. Meddig maradsz? Eric nem akar utánad jönni?
- Hát ha nem zavarok, akkor 1-2 napot maradnék, Eric úgyis eléggé elfoglalt mostanság. Folyton forgatnak, de a hétvégén hazajön, és egy hét szünetet tart végre. Látom rajta, hogy fáradt, de persze nem mondaná a világért se. Egyébként mindegy, hogy hol alszom, tudod, hogy nem vagyok finnyás. Csak ne legyen sok a homok - mosolyodott el a szigetre utalva.
- Édesem, hetekig is maradhatsz! - mosolyodott el szélesen barátnője - Okés, a kerti sátorozásról lemondok.
- Na azért annyit nem bírnék ki a drágaságom nélkül, és remélem ő sem nélkülem. Így is haza kell majd utaznom egy hétre a közeljövőben elintézni pár dolgot. És ő erről még nem tud semmit...
- Haza? Úgy érted haza haza? Magyarhonra?
- Igen.
- Oh... szívesen visszanéznék én is. Nah gyere, keressünk neked szobát, közben megmutatom a házat. Hátha Martba is belefutunk valahol, de szerintem még mindig a stúdiójában csücsül.
A lányok miután kineveztek egy szobát Zsó hálójának, a nappaliban telepedtek le egy-egy bögre forró csoki társaságában és beszélgettek az eddigi tapasztalataikról, amiket szereztek. Zsó beszámolt mindenről, Caprinak kérdeznie sem kellett, élvezettel hallgatta barátnője beszámolóját. Jó volt, hogy újra láthatják, hallhatják egymást.
Zsó boldog mosollyal az arcán nézett a belépő kicsit kócos Martra, majd felállt, és szorosan át is ölelte. - De jó téged újra látni! - mondta a férfinek.
- Téged meg újra jókedvűnek látni - mosolygott rá, miközben elengedte, és alaposabban megnézte magának a nőt - Te ragyogsz! Mit csinált veled Eric? - vigyorgott rá.
- Ne bolondozz már! - nevetett fel.
- Hmmm... lenne tippem - kotyogott közbe Capri - Megtaláltad, amit kerestél? - kérdezte a lány a szőkeségtől.
- Igen, meg. Az egyik hangfal mögé csúszott be a lap - lépett oda hozzá, és szájon csókolta kedvesét - Ne haragudj, ha durván válaszoltam. Kicsit ideges voltam emiatt - nézett rá, majd a pulthoz lépett, hogy készítsen magának egy kávét.
- Semmi gond, nekem is vannak rossz napjaim - mondta, majd nyújtózkodott egyet - Mit csináljunk? Gondolom Mart nem szívesen folyna bele a mi kis női traccsolásunkba viszont semmi jóból nem szeretném kihagyni.
- Nekem mindegy. Én benne vagyok mindenben - vonta meg a vállát Zsó.
- Mindenben? - emelte meg szemöldökét kajánul a férfi.
- Na jó, nem fogalmaztam pontosan. Majdnem mindenben...
- Mikor Mart nem bír magával... Mintha tapasztaltam volna ezt a Szigeten is. És a Szigeten mindig én adtam az ötleteket, hogy mit csináljunk, most rajtatok a sor!
- Hát... mi lenne, ha úsznánk egyet kint a medencénél, aztán nekem úgyis dolgoznom kell. Tényleg, meddig maradsz? - nézett a barna lányra.
- Egy-két napot. Nekem tetszik az ötlet amúgy. Még jó, hogy hoztam fürdőrucit - mosolygott.
- Remek, akkor kint találkozunk. Jössz Capri, vagy még beszéltek?
- Menjek?
A férfi pillantásában benne volt a válasz.
- Nah jó, megyek - mondta színpadiasan a lány - Nyilván Zsó is át szeretne öltözni.
- Persze. Kint megvárlak titeket - kacsintott.
- Rendben - felelte barátnője, majd eltűnt Marttal együtt.
A férfi nem bírta sokáig a vetkőző lányt nézni, szorosan hozzásimult egyik kezét a fenekére csúsztatva. - Őrjítő vagy! - súgta, majd mohón az ajkai után kapott.
A lány megcsókolta, de mielőtt jobban belemerültek volna elszakadt a férfitől és gonosz mosollyal a száján lépett hátrébb - Zsó vár ránk.
- Nem érdekel, úgy is tudja, mit csinálunk! - rántotta vissza magához a majdnem teljesen meztelen lányt ellentmondást nem tűrőn.
- Hmmm, de erőszakos valaki. De akkor is vár ránk. Sőt, neked még ma dolgoznod is kell.
- És? A munka megvár, én meg gyors leszek, ígérem - tolta le a fenekéről a bugyit miközben a nyakát csókolta. Megőrült ettől a lánytól. Nem tudta, hogy mit művelt vele, de szinte fájón meg tudta kívánni pillanatok alatt. Most is ebben a helyzetben volt. Nem tudott ellenállni neki, vagy türtőztetni magát. Ujjai mohón járták be a jól ismert test legérzékenyebb területeit. Tudta, hogyan szerelje le a lány ellenállását.
- Nem gondolod, hogy úgy izgalmasabb lenne a szerelmi életünk, ha néha nem kaphatnál meg?
- Az nem élvezetes lenne, hanem kegyetlenség! - hajolt már az ágyon fekvő szépség fölé - És amúgy se bírnám ki - tette még hozzá, és újra a lány nyelvével indított csatát sajátjával.
- Nah persze, erről azért vitatkozhatnánk, hogy ki nem bírja ki ki nélkül - felelte a lány, mikor meg tudott szólalni.
- Kicsim...
- Mondd…
- Mi lenne, ha csöndben maradnál egy kicsit? - kérdezte, miközben egyik keze besiklott a lány lábai közé.
A lány elmosolyodott - Hallgattass el…
- Rendben - sóhajtotta elégedett vigyorral a képén a férfi, majd csípőjével megtette az első mozdulatot, amit gyorsan követtek a következők. Nem bírt uralkodni magán. Vadul szerette kedvesét.
A lány megpróbálta visszafojtani nyögéseit, de nem nagyon ment neki. Bele tudott őrülni Martinba. Igyekezett körmeivel nem végigszántani a férfi hátát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés