|
Lost in the stars - 05.
2007.02.28. 14:40
"...when you've seen what she's seen..."
5.
Az idő telt, de a sajtó még mindig nem csendesedett el. Zsó nem tudta, hogy meddig húzódhat még a dolog, de a kínos, vádaskodó cikkek már kezdtek igazán az idegeire menni. Eric mindent megtett, amit csak meglehetett, hogy a minimálisra csökkentse az újságírók részére felkínált támadási felületet, de azok mindig kitaláltak valami újat. Az aznapi újságban egy újabb ilyen cikk jelent meg.
A nő a medence mellett ült a teraszon egy napernyő védelme alatt. Remegő kezében egy égő cigarettát tartott. Tudta, hogy nem kellene olvasnia a szennylapokat, nem kellene, hogy érdekelje a dolog, de nem tudta megállni. Tisztában volt vele, hogy tönkre fogja tenni a kapcsolatukat és saját magát is, ha ezt folytatja. Lassan halmozódtak a sérelmek, a megjegyzések, ha elmentek egy-egy partira, gálára, vagy díjátadóra. A firkászok mindent megtettek, hogy megnehezítsék a dolgát. A szemérmetlen kérdéseiktől már tele volt a padlás, ahogy mondani szokás. Látta Ericen, hogy próbálja védeni őt, és ezt értékelte, de érezte, hogy kezd elege lenni ebből.
„A napokban a sármos színészt, Eric Szmandát együtt látták egykorvolt nagy szerelmével. Egyenlőre még nem tudjuk, hogy ez azt jelenti-e, hogy a régi tűz - ami igen hevesen lobogott közöttük - újjáéled-e, de reménykedünk. Mindenesetre annyi biztos, hogy Mr. Szmanda mostani barátnőjével, a magyar származású Sophie-val nem épp felhőtlen a viszonyuk. Egyre több olyan információt kapunk, hogy az 'álompárosnak' egyre több személyes gondja van. Hozzájárulhatott volna a régi kedves Mr. Szmanda részéről? Vajon Sophie, hogy viszonyul ahhoz a lehetséges tényhez, hogy szerelme megcsalja? Sajnos erről még nincs bővebb információnk, de amint többet tudunk, olvasóink értesülni fognak róla.”
Idegesen nyomta el a cigijét, ahogy végigolvasta a cikket. Utálta magát, amiért elolvasta. Tudta, hogy a férfi nem csalná meg, de ezek a rohadt újságok mindig beleültetik a bogarat az ember fülébe! És nem mellesleg ténylegesen ott volt egy kép a nőről és párjáról, ahogy épp kedélyesen nevetgélnek egy étteremben. Nem tudta, hogy mit gondoljon a dologról. Eric még bent aludt, nem akarta felkelteni, de mindenképp finoman rá fog kérdezni, döntötte el magában egy újabb füstfelhőt kifújva.
Párja nemsokára feltűnt. Mosolyogva sétált Zsóhoz és csókolta meg, de mikor látta rajta, hogy gondterhelt megkérdezte - Mi a baj?
A lány nem válaszolt, csak elé tolta a kérdéses cikket a szemébe nézve, aztán nyugodtan mégis megszólalt: - Csak szeretném tudni, mennyi igaz ebből.
Eric végigfutotta a cikket - Nos, valóban igaz, hogy évekkel ezelőtt kereszteztük egymás útját, de nem jött össze. Nem véletlenül fejeztük be a kapcsolatunkat, értelme se lenne újrakezdeni. De csak azért, mert az exem, nem fogok neki nem köszönni, vagy beszélgetni vele. Az újságok meg rögtön úgy közlik le a hírt, mintha már együtt is lennénk - dobta le fáradtan az újságot az asztalra. Szerette párját, de kezdett belefáradni az állandó magyarázkodásba.
- Értem. Igazad van - nézett végig a kerten, majd a völgyben fekvő pazar villákon.
- Na látod. Miért lennék most veled, ha folyton megcsalnálak? - kérdezte mosolyogva a férfi.
Zsó felmosolygott rá, de szemei továbbra is fáradtan csillogtak. Nagyot sóhajtva fektette fejét a férfi lapos hasára, ahogy átölelte a derekát. De a nyugtalanság még mindig nem csitult a belsejében.
- Édesem, valamit mondanom kell. Most beszéltem a forgatócsoport egyik tagjával. El kell utaznom jövő héten pár napra, mert Vegasba megyünk forgatni. Te is jössz? - kérdezte párját, bár tudta, hogy nem nagyon lenne ideje Sophie-ra. A vegasi jeleneteket mindig sietve vették fel, hogy a maradékot is fel tudják venni L.A.-ben.
- Nem, menj csak, nem leszek láb alatt. Annyit meg csak kibírunk egymás nélkül - nyomta még jobban hozzá arcát - Meg, amúgy is meg kell rajzolnom az első megrendelésemet - mosolyodott el végre.
- Gratulálok! - mosolyodott el őszintén a férfi - És mit rendeltek?
- Egy aktot.
- Igazán, és kiről? Remélem nem Dave-ről - somolygott Eric.
- Nyugi, nem Dave-ről! – gondolt vissza a Szigeten lefolytatott beszélgetésre hármójuk között, mikor versengtek, hogy ki legyen a modellje. - Valami pénzes pasas kért fel, hogy a barátnőjéről készítsek egy rajzot.
- Jó neki. Magadról mikor rajzolsz aktot nekem?
- Magamat nem tudom lerajzolni - nézett fel rá vigyorogva.
- Bár a rajztehetségem nulla, azért én megpróbálkoznék vele.
- Szerintem nem sokáig tudnál CSAK nézni - bökte meg állával a férfi hasát felnézve rá.
- Csak nem sajnálod?
- Miért sajnálnám? - kacsintott rá.
- Helyes - mosolygott vissza Eric - Esetleg arra a pár napra, míg nem vagyok itthon és unatkoznál, hívd meg Caprit. De aztán meg ne tudjuk Marttal, hogy milyen bulik folytak itt - kacsintott párjára.
- Miért? Te is rengeteg érdekes bulit rendeztél már itt...
- Az egy dolog - mondta párja - De akkor még nem voltál a barátnőm.
- És azok a bulik mennyivel voltak nyugisabbak, amiket azóta rendeztél, hogy itt lakom veled? Azért nem semmi Mr. Mansonnal egy házban bulizni - utalt pár vad partira.
- Pár fokkal azért nyugisabbak voltak.
- Te jó ég... Akkor az totál "normálisnak" hatott, hogy az egyik fürdőbe húztál be, mikor már nem bírtad tovább nélkülem?
- Kell egy kis izgalom.
- Pontosan, bár az utóbbi időben a negatív fajtából kaptunk eleget.
- Azért néha az újságírók is tudnak jó híreket leközölni. Csak nagyon ritkán. De felejtsd el őket! Az egészre mindössze kb. 5 percet szabad szánni: megnézni, felfogni, esetleg elolvasni, röhögni rajta egyet, majd élvezettel nézni, ahogy elég a kandallóban.
- Van már tapasztalatod benne... Na de mondd csak, mikor mész pontosan Vegasba, és meddig kell nélkülöznöm téged?
- Egész konkrétan holnap este indulok és olyan 3-4 nap múlva jövök is vissza. Nem hagylak egyedül sokáig.
- Ajaj, akkor meg kell kapnom a 4 napra elegendő Mr. Szmanda-adagomat... - sóhajtott "sajnálkozva".
- Nem vagy kicsit kielégíthetetlen Szívem?
- De igen... azt hiszem, kicsit nimfomán lettem melletted. Szólj, ha már nem bírod szusszal...
- Micsoda? - horkantott fel Eric - Hogy nem bírom szusszal?
- Akkor hangsúlyoznám a "HA MÁR"-t előző mondatomban. Addig fárasztalak szívesen.
A nap telt és Eric elkezdte összepakolni a cuccait. Holnap ugyanis még rengeteg dolga lesz, nem fog ráérni. Pakolás közben elgondolkodott: Zsó nem látszott felhőtlenül boldognak. Ettől tartott már a szigeten is, épp ezt beszélte Martinnal. Sophie kezd kikészülni. Helyes volt ebbe belerángatnia a lányt? Nem tudta megítélni, hogy helyesen döntött-e. Ha önnön szándékait nézte, akkor nem bánta meg a döntését, de ha a lány szempontjából nézte a dolgokat, akkor már nem volt ebben annyira biztos. Kétségek törtek rá, nem akarta tönkretenni párja életét, és végképp nem akarta elveszíteni. A vegasi forgatás alatt erről jobban elgondolkodik majd, és ha visszaért el is beszélget erről Zsóval. Nem tudta, hogy hogyan segíthetne neki többet. Elmagyarázta neki a helyzetet nem egyszer, próbált lelket önteni belé, de az újabb cikkek hada mindezt egy pillanat alatt rombolta le, élő példa volt erre a mai eset is. Lehet, hogy Caprival kéne beszélnie Zsónak. A lány barátnője lazábban vette a dolgokat. Most vagy Eric csinál rosszul valamit, vagy Martin nagyon ügyes, vagy csak a két lány különbözik... ennyire. Mindenesetre elhatározta, hogy nem hagyja elveszni ezt a kapcsolatát.
A férfi másnapja olyan hajszásan telt, ahogy várta. Össze-vissza kellett rohangálnia stúdió és stúdió közt. Átkozta a stábot, amiért nem tud egy helyen dolgozni. Végül este hulla fáradtan esett haza, köszönt el párjától és szállt fel a gépre, hogy néhány óra múlva Vegasban szálljon le.
Zsó végre elégedett volt. Elkészítette a rajzát a szőke macáról félretéve előítéleteit. Szerencsére a meztelenül pózoló nő egész kellemes társaságnak bizonyult, és még az eredménnyel is elégedett volt. Azt hitte, több időbe fog telni, amíg elkészíti a szénrajzot, de egy nap elég volt neki. A bezsebelt csinos kis összeget el is rakta, majd miközben egy újabb grafitrajzon dolgozott, hirtelen lecsapta a ceruzát, és elmosolyodott. A következő pillanatban csatlakozott a netre, megnézte a Vegasba induló gépek időpontjait, majd egy kis kézi táskába kezdett pakolni.
Pár óra múlva már ő is a "Bűnös városban" volt.
Kicsit tanácstalanul fogott egy taxit, és vitette magát a címre, amit Eric adott meg neki a biztonság kedvéért. Az autóban ülve ámulva nézte az elsuhanó színes, villogó és pompás épületeket, szökőkutakat. Az est leszálltával az egész város egy kivilágított reklámmá vált.
Magában mosolyogva lépett be a szállodába.
A szállodához érvén Zsónak előbb a recepcióson kellett átesnie, aki nyilván fel fogja őt ismerni az újságokból. És valóban: gond nélkül jutott fel az emeletre, ahol Eric lakosztálya volt. Az ajtót a poggyászfiú kinyitotta Zsónak, majd lerakta a csomagját. A borravaló megkapása után távozott is.
Szinte semmi zajt sem csapva lépett beljebb a hatalmas lakosztályba (alapból halk járású volt). Valahogy így képzelte el a Palms szobáit.
Túl nagy csend honolt a szobában, ahhoz képest, hogy Eric lakott benne. Kihaltnak is tűnt a helység. Zsóban felmerült a gyanú, hogy párja nincs is ott. Módszeresen kezdte átnézni a helységeket. Kis poggyászát hátrahagyva nézett be a konyhába, a fürdőkbe, a hálókba, de végül rájött, hogy hol van a férfi. A nagy hálóból halk zene hallatszott ki. És valami más is. A szíve összeszorult. Kéjes sóhajok és nyögések vegyültek bele a zenébe. Halkan lépett közelebb a kétszárnyú ajtóhoz, ami résnyire nyitva maradt.
Ahogy Zsó bekukkantott, ledöbbent. Ugyanazt a lányt látta lovagolni párján, akiről Eric néhány napja bizonygatta, hogy nincs köztük semmi.
Elakadt a lélegzete. Pár percig még nézte szenvedélyes mozgásukat, aztán halkan megfordult, és tágra nyílt szemekkel, automatikusan vette magához táskáját, és lépett ki a lakosztályból. Beleégett az agyába a kép. Céltalanul indult minél messzebb ettől a helytől. Leült egy parkban, és a kivilágított hatalmas szökőkút játékát nézte. Arcán hangtalanul folytak a könnyek. Valahonnan sejtette, hogy ez előbb-utóbb be fog következni. A fekete hajú nő felbukkanása megelőlegezte ezt az egészet. Aztán arra gondolt, hogy tulajdonképpen nem is vethetné a férfi szemére a dolgot, hisz ő is megcsalta.
"De az más helyzetben volt, a kapcsolatunk elején..."
Aztán arra jutott, hogy nem számítanak a körülmények, ő megtette, most pedig a férfi is. Egyszer megpróbálja elnézni neki, hisz ő is kapott második esélyt. "De vajon megáll egy megcsalásnál?"
Próbálta összeszedni magát, de a könnyei újult erővel törtek elő, teste remegett. Ez a pár pillanat, amit látott, többszörösen túlszárnyalta az utóbbi hetekben átélteket. Úgy érezte, hogy most ő maga egy nagy nyílt, és vérző seb belülről.
- "Tüzes, sajgó seb vagyok, égek. Kínoz a fény és kínoz a harmat..." - idézte egyik kedvenc Ady Endre verséből.
Az első géppel "hazament". Úgy döntött, ott várja meg Ericet, és mégiscsak szembesíti a tényekkel. A repülőn volt ideje gondolkodni. Sírástól duzzadt és vörös szemekkel bámulta a holdfénytől megvilágított felhőket. Nem hitte volna, hogy a pár órája végre előbukkanó jókedve ilyen hamar felszívódik. Ezerszer pörgette le újra magában a képsort, amit látott annak a kettőnek a vad szeretkezéséből. Szinte hallotta a hangokat is, ha lehunyta a szemét. Képtelennek érezte magát, hogy ezek után ugyanúgy nézzen Ericre. Rosszul volt ettől az egésztől. A színész legalább nem látta anno, mikor ő elgyengült Dave-vel! De magára vethet most is. "Hogy lehettem ennyire naiv? - kérdezte magától gúnyosan - "Azt hitted kislány, hogy tényleg sosem él az alkalmakkal, amik az ismeretségéből adódnak? Szánalmas vagy Sophie. Sosem tanulsz!"
És most ott ült a teliholdat és az előtte elvitorlázó felhőket nézve. Még a cigihez is rosszul volt. Le volt bénulva. Még mindig a sokk hatása alatt állt. Tudta, hogy ennél még jobban ki fog borulni, ha szembesíti a férfit. Előre félt az egésztől. Nem akarta, hogy visszajöjjön. Nem érezte jól magát, felkavarodott a gyomra a történtektől, úgyhogy felpattanva a fürdőben adta ki magából gyomra tartalmát.
Miután kimosta a száját, a mosdónak támaszkodva nézte saját tükörképét. Borzalmasan sápadt volt, szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. Tekintete tompán fénylett. Remegő kezeit nyúzott arcán végighúzva lépett hátra, majd zokogva rogyott le a nappaliban az egyik piros kanapéra. Nem volt boldog itt, ezt határozottan érezte. Egyedül volt. Nem tudta elviselni ezt az érzést. Órák múlva kifulladva, kiszáradt torokkal és égő szemekkel sírta magát álomba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés