|
Lost in the stars - 07.
2007.02.28. 14:47
7.
A lányok néhány nap múlva újra gépen ültek. Zsó Martéknál húzta meg magát egy darabig. Capri örült barátnőjének és Martint sem zavarta a lány, úgyis elférnek. Zsó töretlenül rajzolt tovább: kezdett egész jól menni neki a dolog, míg társnője egyre csak írta a cikkeket, abba a tudományos folyóiratba. Így - mikor mindkét lány dolgozott - Martnak is volt egy kis nyugta tőlük, ő is elmerülhetett a zene- és dalszövegírás művészetében. Eric nem hallatott magáról sokat, csak az éppen aktuális bulijait és forgatási híreit közölte le a sajtó és Zsó visszaérkezése is viszonylag titokban maradt.
Zsó kezdeti rosszullétei mérséklődtek. Úgy tűnt, szervezete kezdett hozzászokni a babához. Megfigyelte magán, hogy sokkal érzékenyebb lett az érintésekre, és hogy a hasa is kicsit keményebb lett. Időnként azon kapta magát, hogy különféle neveken töri a fejét, vagy elképzeli, hogy milyen lesz a karjaiban tartani a picit. A kezdeti nagy ijedtség kezdett elmúlni, ahogy szoktatta magát a tényekhez. Ugyan Eric miatt még mindig szomorú volt, de nem akart beszélni vele, megmakacsolta magát, és a férfi se kereste őt, így csak annyit tudott róla, amennyit a lapok leközöltek. Minden alkalommal egy kis fintor suhant át az arcán, mikor a vad bulikról olvasott, többek között a férfi barátjával, Marilyn Mansonnal. Többször látott képet a fekete hajú nőről is, ahogy Szmandához simulva pózol. Mindig hányingere volt az ilyen fotóktól, és érezte, hogy a szíve összeszorul ilyenkor.
Szerencsére volt kereslet a rajzaira, és gondolkodott egy kiállításon is. Annak is örült, hogy barátnője cikkei kelendőek lettek annál a tudományos lapnál. Együtt mosolygott a lánnyal, mikor meghívták őt egy előadásra, hogy később abból írjon egy cikket. Közben Mart időnként elutazott egy-egy koncertre, hisz még tartott a turnéjuk a beiktatott szünet után. Párszor eszébe jutott Dave is, akit már lassan fél éve nem látott.
- Zsó - nézett barátnőjére a lány - Mart akkor megy koncertre, mikor én arra a konferenciára. Elleszel egyedül, vagy velem jössz?
- Hát nem tudom. Menjek?
- Csak ha szeretnél. Mennyire érdekel a csillagászat? Végigülnél belőle 2-3 órát? Terhesen?
- Azért mert terhes vagyok, még nem vagyok beteg - vigyorgott.
- Nah perszeeee. Emlékszem én még a kezdetekre.
- De most már kezdem elfogadni a dolgot. Nem tűnik olyan borzalmasnak. Jól van, elmegyek veled, hadd okosodjak én is. Vagy ha nem lesz kedvem beülni, akkor sétálgatok kicsit.
- Rendben. Akkor szólunk annak a lökött Martnak, hogy mégis egyedül marad a háza.
Zsó csak bólintott, majd óvatosan összecsavarta elkészült rajzát, és egy hengeres tartóba zárta felcímkézve.
- Kinek küldöd?
- Sean Connerynek - húzta ki magát büszkén - Igaz, hogy Európában él, de látta az egyik képem, és egy közvetítő megbízott vele, hogy rajzoljam le fotóról a kedvenc helyét Skóciában.
Barátnője elismerően veregette vállon a lányt, majd lázas szervezésbe kezdtek. Mart készült ezerrel a koncertre a lányok meg a konferenciára. A férfi egy nappal előbb indult el, mint ahogy a lányok tették volna. Meghagyta, hogy pasikat ne vigyenek a házba, majd lelépett. Capri örült, hogy kettesben utazhat el barátnőjével. Épp az utolsó csomagokat pakolták, mikor megszólalt a lány mobilja. Felvette és jókedve mintegy 5 perc alatt lohadt le. Savanyú képpel ment be Zsóhoz.
- Ne pakolj, maradunk.
- Mi történt?
- Lecseréltek. Nem engem küldenek, hanem valaki mást, mert 'neki több tapasztalata van' meg a szokásos sablon szöveg. A kurva életbe! - fakadt ki a lány.
- Ne búsulj kiscsaj! Legalább nem kell hallgatnod egy terhes nő panaszait! - bökte oldalba.
- Nem is panaszkodsz. Nem baj! Majd mi ketten lelépünk valami szép helyre és minimum két napos csajbulit csinálunk! Munka, pasik kizárva!
- Éééés... mit szólnál ha....
- Hallgatlak.
- Ha titokban Marték után mennénk, és buliznánk egyet egy Mode koncerten? Már hiányoznak az ilyen események.
- Hmmmmmmmm, zseni vagy! Nah akkor gyorsan cuccoljunk!
- Jeszoké! - kiáltott fel ezer éves beszólásukkal.
A lányok lenyűgöző sebességgel kapták össze magukat, érték el a gépet és mentek a srácok után. Nem volt épp egyszerű menet, de csak megcsinálták. Késő éjszaka futottak be. A koncertet lekésték, de az afterparty javában zajlott. Capri gond nélkül bevitte Zsót, majd nekiálltak keresni a fiúkat.
- Ott van Dave! - ragadta meg a lány karját a férfi felé mutatva - De Martot sehol nem látom.
- Majd megkérdezzük tőle, hogy hol jár. Remélem még nincsen nagyon beállva, terveim vannak vele, ha már ennyit utaztam érte.
Csápolva indultak meg a férfi felé, aki rögtön észrevette őket.
- Lányok! - mondta meglepetten és szélesen elvigyorodott - Ti mit kerestek itt?
- Meglepetés! - ölelte át Zsó, és adott két hatalmas puszit az énekesnek - Ezer éve nem láttalak!
- Szintén! De jól nézel ki! Hallottam a nagy hírt!
- Kitől? Remélem, nem tudja már mindenki! - kacsintott rá jókedvűen.
- Nem én vagyok a pletykás, hanem a barátnőd!
- Ez nem is igaz! - háborodott fel az említett.
- Capri! Már megint te??
- Ne rám nézz, hanem Martra! Apropó ő hol van?
Dave-en látszott, hogy kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát.
- Hát én nem tudom - húzta meg viszkijét a férfi.
- Ugyan már, sülve-főve együtt vagytok. Te ne tudnád? - nézett rá kicsit értetlenül a lány.
- Nem kértek valamit inni? - próbálta terelni a dolgot.
Zsó Caprira pillantott.
- Dave... - fixírozta tovább a lány a férfit - Hol van Martin? - Capri kezdett rosszat sejteni és ez kihallatszott a hangsúlyából is.
- Talán most jobb lenne, ha nem mennél fel hozzá - lötykölte zavartan maradék viszkijét a pohara alján.
Caprin látszott, hogy ledöbbent, de nem hagyta ennyiben a dolgot, nem akarta ennyiben hagyni, nem akarta elhinni - Miért is?
Dave nem válaszolt, de a szemébe nézett.
A lány visszanézett rá. Iszonyatosat csalódott. Megfordult és szó nélkül rohant ki a levegőre. 'Hát megtörtént. Mégis.'
Tudta, hogy felmehetne, de mit érne el vele? Csak magának okozna fájdalmat. Tanult Zsó esetéből. Nem akart sírni, el akarta önmagával hitetni, hogy mindez semmiség, nem ér neki annyit az egész, hogy zokogjon miatta, de ez nem sikerült neki. A keserűség elöntötte a szívét, és végül mégiscsak elkezdtek folyni a könnyei.
- Miért nem tudtok hűségesek maradni? - sóhajtott Zsó Dave-nek címezve a félig-meddig költői kérdést belekortyolva narancsléjébe.
- Őszintén? Nem tudom - sóhajtotta Dave - Egyikünk sem számított rá, hogy itt teremtek. Tessék - mondta Dave és odaadta a szobája kulcsát - Vidd fel. Az én szobám. Marté elég messze van tőle.
- És ez mentség? - kérdezte halkan miközben a kulcsért nyúlt, de nem várt választ. Adott két puszit a férfinek, majd a fülébe súgta: - Remélem, a barátodnak ügyesebb válaszai lesznek... - azzal otthagyta az utána bámuló férfit, hogy megkeresse Caprit.
A lányt odakint találta meg, ahogy épp nyeli a könnyeit. Leült valami betonemelvényre, a szél a ruháját tépte.
Zsó a vállára csúsztatta a kezét, és megszorította. - Gyere, kaptunk szobát. Nehogy megfázz nekem itt.
- Az sem érdekelne, ha egy autó csapna el - felelte remegő hangon a lány - Olyan hülyének érzem magam! - tört ki - Hülyére vett és én hagytam!
Zsó erre nem tudott mit mondani, csak átkarolta a lány vállát, majd pár perc múlva finoman felhúzta és felment vele Dave szobájába, ott pedig bedugta az ágyba, és nyakig betakarta.
Nagyot sóhajtva nézett ki az ablakon. "Azt hiszem, a sztárok világát nem nekünk találták ki..."
Barátnője a plafont bámulta, majd megszólalt - Beszélni fogok vele. Tudni akarom, hogy miért tette. Bennem van a hiba? Ha igen akkor mi az? Mi nem felelt meg neki?
- Szerintem is érdemes meghallgatnod. Talán ő tud magyarázattal szolgálni, nem úgy, mint az a szemét, aki elbánt velem.
Capri felült az ágyban - Miért kell ezt nekünk elviselnünk? - hunyta le a szemét, aminek következtében újabb könnycsepp gördült le az arcán.
- Nem tudom. De emlékezz rá, hogy mi választottuk ezt. Sajnos benne volt a pakliban. De most próbálj meg aludni...
- Átkozott, rohadt sziget! Bár sose jelentkeztünk volna arra a játékra! - szitkozódott halkan a lány.
- Ez már az én fejemben is megfordult párszor.
Capri nem tudott elaludni. Nem szerette kimutatni az érzelmeit, túl sokszor tapostak már ahhoz a lelkébe, hogy ezt a hibát elkövesse, de érezte, hogy a szíve darabokra szakadt. Persze számíthatott volna rá. Zsó is intő példa volt számára. És itt nem arról van szó, hogy Eric vagy Martin tette ezeket, hanem alapban a férfiakról. Csak nem értette ezt az egészet. Ha Mart úgy döntött, hogy megcsalja, akkor miért vitte el a gyerekeihez, miért utasította vissza a dadát? Miért játszott vele egyáltalán? Hisz sejtenie, tudnia kellett, hogy ez lesz a vége. Alvás helyett inkább megosztotta gondolatait barátnőjével, aki hősiesen virrasztott vele. Legalább ők itt voltak egymásnak.
Miután a lány nagy nehezen elaludt a hosszas eszmecserék után, Zsó pár óra múlva halk kopogásra kapta fel a fejét az egyik kényelmes fotelben ülve. Halkan az ajtóhoz ment. Dave volt az, pár cuccáért jött. Azt hitte, hogy már egyik lányt se fogja ébren találni.
- Hogy van? - kérdezte Capri felé nézve.
- Szarul - intett, hogy kövesse a konyhába - Kérsz valamit?
- Csak pár cuccomért ugrottam be.
- Jól van. Láttad azóta Martot?
- Nem, elő sem dugta az orrát. Valószínűleg még alszik. Nem tudom, ki a nő. Itt szedte össze.
- Értem - ráncolta a homlokát fáradtan - Hát nem úgy alakult ez az este sem, mint ahogy terveztük. Úgy tűnik, nálatok sztároknál nem jönnek be ezek a meglepetés látogatások.
Dave csak keserűen elmosolyodott.
- És nem rontott Martékra? Mondjuk, arról valószínűleg mindenki tudna.
- Nem. Higgadtabban fogta fel. Reggel beszél vele. Meghallgatja. Capri erősebb nálam. Ő más - húzta egy apró keserű mosolyra a száját, miközben észre se vette, hogy egyik kezét a hasára csúsztatta.
- Nem más, csak máshogy reagáltok dolgokra.
- Így is lehet mondani. Na azt hiszem, most megpróbálok én is aludni pár órát. Mostanában fáradékonyabb lettem - mosolyodott el halványan.
Dave is csatlakozott hozzá - De ne itt. Mart át fog ugrani hozzám, úgy beszéltük meg még a buli előtt. Hagyjuk meg nekik.
- Rendben. Akkor mutasd az utat. Már alig állok a lábamon.
- Gyere - majd kézen fogta a lányt és kivezette a szobából.
Capri az ajtócsukódásra ébredt fel. Körülnézett: sehol senki. Nyilván Zsó ment el, de nem neheztelt rá. Biztos elfáradt. Nem lehet könnyű terhesen ápolgatni egy mélypontra jutott embert... Felállt és az egyik ablakhoz sétált. Széthúzta a függönyt, a felkelő nap fénye elárasztotta a szobát. A lány hunyorgott egy kicsit, de viszonylag hamar hozzászokott. Nem mozdult, az ablakon bámult ki merengőn. Elmélyedt a gondolataiban. Miért tette ezt a férfi vele? Miért ne tette volna? Elvégre egy percig sem állította, hogy szereti, vagy hogy hosszú távúra képzelte volna el a kapcsolatukat. Szóval ilyen szemszögből még csak rosszat sem tett Mart. De ő nem csalta meg. Nem csalta meg, pedig lett volna rá lehetősége! Miért nem tudott kitartani mellette, ahogy ő Martin mellett? Érzése szerint mindent megtett azért, hogy gyorsan alkalmazkodjon helyzetekhez. Megpróbált megfelelni a férfi életvitelének. Mégsem jó, amit felkínált neki. Akkor mégiscsak benne van a hiba. De tudni akarja, hogy mi az. Csak ezt indokolja meg Mart, és utána békén hagyja. A könnyei újra megeredtek, némán folytak végig az arcán. Nem tudott hangosan zokogni. Ennél mélyebb fájdalmat még sosem érzett azelőtt. És mindezt egy férfiért! Gondolataiból az ajtó nyílása majd záródása zökkentette ki. - Dave? - halotta Martin hangját. Capri lehunyta a szemét, de nem fordult meg. Azt akarta, hogy a férfi észrevegye.
Mart belépett a szobába, és legnagyobb döbbenetére Caprit látta neki háttal állni, ahogy az ablakon bámul ki összefont karokkal. - Hát te?
- Meglepetés - mondta rekedten a lány.
Mart nem volt hülye, hallotta a hangján, hogy sírt, és kombinált - Tudsz róla?
- Igen. Csak egyet szeretnék tudni - fordult meg Capri - Miért tetted? És ne hozd fel nekem mentségként, hogy berúgtál vagy valami hasonlót.
A lány hangja megdöbbentően nyugodtnak csengett, nem volt ideges, nem ordibált. Hangját a keserű csalódottság és fájdalom járta át.
Mart pár percig gondolkodott.
- Pedig az is benne volt a pakliban, de nem ez volt az elsődleges cél. Nem szándékoztalak direkt megcsalni. Így alakult az este. A nő rámenős volt, én pedig engedtem neki. Elragadtak a vágyaim. Ezen nincs mit szépíteni. Hibáztam, ez tény. De emiatt a botlás miatt nem szeretnélek elveszíteni - jelentette ki őszintén, de zavarta, hogy a lány nem néz a szemébe.
- Szóval nem vagyok annyira megfelelő számodra, hogy ne tudj ellenállni egy másik nőnek. Világos.
- Nem erről van szó. Nagyon is megfelelő vagy! De nem ígértem örök hűséget neked, és te se nekem. Tudom, én vagyok a ludas - hajtotta le a fejét, majd leült az ágyra - Hiányoztál, és megpróbáltalak pótolni, de ez nem sikerült úgy, ahogy terveztem. Hiába voltam azzal a nővel, valami hiányzott. Mégpedig te. Semmi mentséget nem tudok felhozni. Rajtad áll, hogy mit teszel. Én a bocsánatodat kérem, és reménykedem, hogy valamikor meg is kapom.
- Sejtettem, hogy a 'nem fogadtunk egymásnak hűséget’ is benne lesz - nekidőlt az ablaknak és nagyot sóhajtott - Mit éreznél, ha most kisétálnék azon az ajtón, mondván, hogy felejts el?
- A hiányodat. Fájna. Nem becsülöm le azt a fájdalmat sem, amit én okoztam most neked, de jobban fájna, mint neked. Nem véletlenül mutattalak be a gyerekeimnek. Nem szoktam minden barátnőmet elvinni hozzájuk.
A lány végre Mart szemeibe nézett és elmélyedt bennük. Kutakodott valamilyen érzelem után. A férfi tekintete most beszédes volt. Látszott, hogy komolyan gondolja, amiket mondott. Igazat beszélt. Fontos volt neki a lány. Tényleg nem akarta elveszíteni. A lehetőség, hogy ez megtörténhet, megijesztette. Jobban, mint sejtette.
Capri elgondolkodott. Döntenie kell. Felvállalja, hogy becsúszhatnak malőrök az életében Mart részéről, ha a férfival marad, vagy elhagyja? Nem akart a játékszere lenni, viszont mindaz, amit mondott neki, és amit lát a szemeiben, megingatták a hitében. Lenézett a padlóra. Hogy döntsön? Mi volna a helyes? Nem akart hibázni, senki sem akar ilyen helyzetekben. De honnan tudhatná, hogy mi a helyes döntés? Hazudhat is neki, nem nagy művészet. Akar ugyanabba a hibába esni, mint Zsó? Nem, de újba se. Újra a férfire emelte a tekintetét. Nem sokáig gondolkodott, csak azt nem tudta, hogy a döntését hogy közölje.
- Ha időre van szükséged, elmegyek - állt fel a férfi készségesen. Hangjából érződött a szomorúság.
- Nem kell. Csak fogalmazok - felelte a lány.
- Rendben - bólintott.
- Ha képes vagy nekem megígérni, hogy minimálisra csökkented ezeket a 'pótlásokat', akkor hajlandó vagyok elsiklani a mai éjszakád fölött.
Mart kicsit megkönnyebbült eme választ hallva.
- Képes vagyok rá - bólintott komolyan.
- Jól van. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni a marhaságaid miatt.
- Én se téged - mosolyodott el halványan, de nem ment oda a lányhoz. Nem tudta, hogyan reagálna.
A lány megfordult és megint kinézett az ablakon. Odalent észrevette az egyre gyűlő tömeget, amint számolgatják az emeleteket, vagy épp szuggerálják a kapukat. Hogy helyesen döntött-e, ez majd később kiderül, mindenesetre egy próbát megér, csak az nem mindegy, hogy milyen áron. De kockáztatni mindig is szeretett. Letörölte az arcáról a könnyeit, és kicsit megkönnyebbült. Örült, hogy nem olyan választ kapott, mint amire számított.
Mart óvatosan lépett mögé. Nem ért hozzá, csak az illatát szívta magába. Érezte a testének a melegét. Rádöbbent, hogy jobban kötődik a lányhoz, mint azt gondolta volna.
Capri szintén megérezte a férfi jelenlétét mögötte. - Azt hiszem, hogy a rajongóitok nem adják fel - váltott témát. Nem terelni akart, csupán valamilyen reakciót kiváltani Martinból.
- Sose fogják - suttogta a füléhez közel, de nem nagyon érdekelte az ablakon túli világ. Minden figyelmét a lányra irányította. Nem akart semmit kezdeményezni, csak a jelenlétét, a lényét érezni.
A lány csak hümmögött válaszul.
Lassan emelte fel bal kezét, és alig érintve a lány karját simított végig rajta kézfejével. Caprit kirázta az a jóleső borzongás, mint mikor először ért hozzá a férfi azon a bizonyos szigeten. A férfi halványan elmosolyodott, mikor megérezte ezt. A lány nem bírta tovább ezt a lassú finomkodást: hátával Marthoz simult, így érezhette a férfi minden egyes levegővételét. Először gyengéden fonta köré karjait, majd szorosabbra vette az ölelést, állát a lány fejéhez szorítva. A nő ismételten - mint mindig - felengedett a férfi karjaiban. De most egy elmúlt éjszaka kétségeit engedte ki magából. Pár perc múlva Mart finoman megfordította a lányt, és a tarkójára csúsztatta egyik kezét. Nem csókolta meg, csak nézte őt. Hagyta magát elveszni a pillantásában. A barna pillantás magába szippantotta. A lány szintén elmélyedt Mart szép zöld szemeiben. Ismételten próbált olvasni a férfi általában nem túl sokat eláruló tekintetében.
Eközben Zsó lassan kinyitotta a szemét. Átfordulva a másik oldalára már nem találta ott Dave-et. Beugrott, hogy hajnalban áthozta ebbe a szobába, és együtt dőltek ki. Hangosan megkordult a gyomra, jelezve, hogy ideje lenne valamit enni adni a babának is. Összeszedte magát, és kiment a konyhába inni egy kis ásványvizet, azt tervezve, hogy onnan felhívja a szobaszervizt. Közben remélte, hogy barátnője és Mart tisztázták a dolgokat.
Ekkor Dave lépett be a szobába.
Zsó épp a reggelijét fogyasztotta - Reggelt! - nyelte le a tojásrántottát - Hírek?
- Jó reggelt. Nem hallottam ordibálást a szobából. Persze ez nem azt jelenti, hogy megálltam volna hallgatózni - kacsintott egyet.
Zsó elmosolyodott - Ez jó hír. Azt hiszem, lassan megnézem, hogy mi a helyzet náluk. Köszi, hogy itt aludhattam.
- Ugyan, semmiség.
A lány megnyugodott, mikor megtudta, hogy Capriék elrendezték a dolgot egymás között. "Legalább nekik sikerült" - sóhajtotta. Miután elbúcsúztak a New Yorkba tartó Dave-től, hármasban visszautaztak Santa Barbarára.
Pár nap múlva megint bombaként robbant a hír: "Eric Szmanda volt barátnője terhes a színésztől!" - álltak a szalagcímeken.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés