|
Lost in the stars - 08.
2007.02.28. 14:53
"Idle talk, and hollow promises..."
8.
Eric eközben Hollywoodban járt buliból buliba. Igazság szerint ez a flegma „nem érdekel Zsó” stílus csak a látszat volt: menekült a probléma elől. Hiányozott neki a nő. Hogy hagyhatta elmenni? Hogy lehetett ekkora marha? De nem tudta, hogy milyen indokkal álljon a lány elé. Sejtette, hogy látni sem akarja őt. Aznap reggel, mikor maga elé vette az újságot szintén egy bulin volt túl. Kómásan kezdett bele az olvasásba. A szalagcím szíven ütötte. 'Miért nem mondta el Zsó? Miért nem?' - kérdezte folyton magától. Gyorsan elrendezte az ügyeit, hogy minél hamarabb Santa Barbarára utazhasson: a cikk részletesen beszámolt mindenről, így a lány tartózkodási helyéről is. Eric sose hitte volna, hogy valaha is hálás lesz a firkászoknak.
Zsó nem is sejtette, hogy Eric már úton van Martékhoz, pontosabban hozzá, mikor elolvasta a cikket. Már meg se döbbent. Sejtette, hogy előbb-utóbb újra elő fogják venni a dolgot, meg hogy valakinek el fog járni a szája a kórházban, ahova kontrollra járt. Csak onnan szivároghatott ki, mert csak azok tudták, akikben megbízott. Nevetett magán, amiért némi elégtétellel olvasta a cikket, melyben elég rendesen lehúzták a színészt, amiért elhagyott egy terhes nőt. Sóhajtva dobta le az újságot miközben kakaóját kortyolgatta. Capri ült szemben vele, míg Mart már a stúdióban alkotott.
- Sejtettem, hogy ez lesz - nézett a lányra.
- Várható volt - értett vele egyet - Vajon Eric, hogy reagált a hírre?
- Nem tudom. Talán még magához se tért az előző napi buliból - vetette oda nemtörődöm hangsúllyal.
- Lehetséges. És gondolkodtál már olyanokon, hogy nevek meg hasonlók?
- Hát... eszembe jutott pár. Ha lány, akkor Lilian, egy kis Mode-os utalás - kacsintott rá -, de segíthetsz még nevet keresni. Ha fiú... hát az jó kérdés. Nekem egyelőre még csak magyar nevek ugranak be. Nem számítottam rá, hogy külföldi lesz az apja.
Capri szélesen elvigyorodott a Mode-os névválasztáson.
- Nem tudom Zsóm, én nem szoktam gyerekneveken gondolkodni.
- Én se nagyon - értett egyet vele -, de most kénytelen leszek...
- Hm... Szerintem majd Mart segítségét kérd, ő jobban ért az ilyesmihez.
- Na persze... - nevetett fel - és a végén valami furcsa nevű gyerek lesz, mint az övéi!
Barátnője felnevetett - Tény, ami tény, hogy van egy ízlése a pasinak. De legalább különleges nevű gyereked lesz!
- Elgondolkodtató - emelte szájához újra a bögrét mosolyogva.
Pár óra múlva Zsóék épp végeztek az egyik Potter filmmel amolyan nosztalgiázásból, mikor Mart is belépett a nappaliba.
- Nem gyerekes ez egy kicsit? - állt meg a kanapé mögött az utolsó percekben.
- Neeeeeeeeeeeem! Piton a kirááály! - nyújtotta el párja.
- Nekem szabad az állapotomban! - védekezett rögtön Zsó.
- Voldiiiiii! - kontrázta még meg Capri - A Feka Nagyúúúúúr!
- Ja igen, és a Mardekár a legkeményebb ház a Roxfortban! - értett egyet hevesen bólogatva barátnője.
- Naná!
- Hova keveredtem? - sóhajtott fel színpadiasan Mart, de örült, hogy ilyen jókedvűnek látja végre a lányokat.
- Mart - nézett fel rá Capri - Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- Reggel azon tanakodtunk, hogy Zsó milyen nevet adjon klónozott másának. Van ötleted?
- Hé! Mi az, hogy "klónozott másomnak"?? - méltatlankodott a lány is hátra fordulva.
- Genetikailag a fél génkészlete tőled van. De igazad van: csak fél klónozott másod.
Zsó méltatlanul fújt egyet keresztbe fonva karjait maga előtt.
- Hát... fiú, vagy lány név kell? - kérdezte mosolyogva Mart.
- Ha lány akkor Lilian lesz, mondotta vala reggel barátném.
- Igazán? - nézett rá Mart - Csak nem a szám miatt?
- Azt nem tudom, hogy komolyan is gondolta, de jól hangzik.
- De igen. Az a kedvencem a PTA-ról. És szerintem is jól hangzik.
- Ez megtiszteltetés - biccentett.
- Ugyan.
- Ha fiú meg hívjuk Johnnak? - kérdezett közbe Capri - Ugyanis az meg az én egyik kedvenc számom.
- Dehoooogy! Nem akarok tucatnevet neki! Bocs!
- Hallod? Tucatneve lett a számodnak! - nézett fel Martinra Capri.
- Felháborító! Látod, erre nem gondoltam anno - kacsintott rá.
- De igazad van, nem tolhatsz úgy ki a gyerekeddel, hogy a János nevet adod neki. Szóval, Mart hallgatunk.
Zsó felnevetett.
- Ha fiú, akkor... hmm... - látszott, hogy töri a kérdésen szőke fürtös fejét - William?
- Túl angol.
- És túl WP–s.
- Akkor Alan?
- Wilder? - kérdezte Zsó.
- Jurrasic Park!
- Mi van? - nézett értetlenül barátnőjére.
- Mi mi van?
- Hogy jön ide a Jurassic Park?
- Hát Grant doki, a paleontológus! Sam Neil játszotta.
- Aha. Ezer éve láttam, úgyhogy ezt most nem vágtam.
- Ajjj, pedig alapmű - mosolyodott el Capri.
- Nem szeretem a dínókat.
- Tessék? Ezt nem mondod komolyan! Kiskoromban régész akartam lenni! Meg űrhajós.
- Azon kívül, hogy műanyag dínóim voltak, amikkel anyut a sírba kergettem, ezen kívül nem voltam nagy rajongójuk. Érdekes, hogy űrhajós akartál lenni, mert a szigeten azt mondtad, hogy félsz az űrtől.
- Jó, de akkor még kis taknyos ovis voltam, és mint olyan nem tudtam semmit az űrről. De mikor tudomást szereztem a fekete lyukakról, napkitörésről, neutroncsillagokról, szupernovákról, etc, etc. akkor már meggondoltam magam.
- Jól van na!
- Szóval, egyéb javaslat Mart?
- Hát így fejből nem olyan könnyű, de nekem anno tetszett a Damian is, mielőtt megszületett Calo.
- Hmm... Óment néztél előtte? - vigyorodott el Zsó.
- Volt olyan - kacsintott rá.
- Egyébként tetszik a név... Nem olyan átlag, és nem is jókisfiúra utal... Köszi a tippet!
- Nincs mit.
- Mit is mondtunk Mart névízlésére? Különleges? Túúúúl különleges – jegyezte meg Capri.
- Jól van na! - húzta fel az orrát a férfi.
- Ugyan, tudod, hogy nem gondoltam komolyan. De gyerekünk akkor se lesz.
- Én se terveztem. Elég az a három, ami nekem már van.
- Olyan jó, hogy így egyetértünk mindenben - nézett Zsóra a lány.
Sophie elmosolyodott.
Miután lezárták ezt a témát, Mart visszament a stúdióba elintézni pár fontos e-mailt, a lányok pedig folytatták nosztalgiázásukat.
A lányok eldvdzték a napot. Délután a csengő hangja szakította meg filmözönüket.
- Ki a fene lehet? - nézett Zsóra Capri. Ahogy tudta, Mart nem várt senkit ma.
- Honnan tudjam? - nézett vissza rá tanácstalanul.
- Nem tudom.
Eközben hallani lehetett, hogy kinyílt az ajtó, illetve egy spanyol női hangot, aztán türelmetlen lépteket. Ericnek nem kellett sokáig keresnie a lányokat, akik alaposan ledöbbentek a látványtól.
A házvezetőnő még mindig spanyolul magyarázott a becsörtető férfinak, majd eltűnt, feltehetőleg szólni a ház urának.
Zsó nem mondott semmit, csak hidegen nézte a férfit a kanapén ülve felhúzott lábakkal.
Capri szólalt meg.
- Szép, mondhatom. Van pofád idejönni.
- Nem a sértegetéseidet jöttem hallgatni - felelte a férfi.
- Nem tudom, akkor minek jöttél - fordult el hűvösen a barna lány kinézve az udvarra.
- Miattad.
Zsó megvetően felhorkant.
- Nos, te raktad ki őt, és te csaltad meg őt, úgyhogy azt hiszem, itt le is zárhatjuk a témát. Szia - mondta barátnője.
- Capri, nagyon szépen kérlek, ebből maradj ki! - felelte ingerülten a férfi.
- Különben? Nekem jössz, mint a szigeten?
- Te nekimentél Caprinak? - kapta vissza a fejét a lány döbbenten.
A férfi nem felelt.
- Nem gondoltam komolyan. Ideges voltam.
- Na persze - nézett végig rajta megvetően.
- Ha tudni akarod, akkor történt mikor Dave-vel töltötted az éjszakát!
- Már megint itt tartunk... - tárta szét lemondóan két karját - És megütötted? Élvezted?
- Nem, nem ütött meg - felelte a lány - Csak lógtam kicsit a levegőben.
- Mindegy, nem ez a lényeg - legyintett Eric - hallottam a hírt, hogy terhes vagy. Beszélni jöttem veled.
- Na ne mondd! Micsoda megtiszteltetés...
- Az én gyerekemről van szó.
- Az ÉN gyerekem! ÉN fogom megszülni.
- De TŐLEM van! Bár, az se biztos…
- Te aljas rohadék! - kiáltott fel a vörös hajú lány.
Zsó ekkor már pár perce nem olyan messze a férfitól állt. Mikor meghallotta ezt a mondatot, két lépéssel előtte termett, és már lendült is a keze.
A szoba csendjében természetellenesen hangosnak hatott a pofon hangja.
Eric feje az ütéssel megegyező irányba fordult el.
- Zsó, hallgass meg - kezdte Eric, de mikor látta, hogy a nő keze újra lendül, lefogta. Ekkor Capri akaszkodott a férfire, de őt egy lökéssel lerázta magáról.
Mart épp időben futott be erősen megragadva a férfi csuklóját. - Mit akarsz tenni, Eric? Megütsz egy terhes nőt? A gyereked anyját? Ráadásul az ÉN házamban? - sziszegte visszafojtott dühvel.
- Állj, Ő ütött meg engem!
- Csodálkozol?! Azután, amit mondtál nekem? Hogy megvádoltál vele, hogy nem a tied a gyerek?! Ha emlékezetem nem csal, te csaltál meg engem az utóbbi időben! - kiabálta kikelve magából.
- Mondod te?! El se hiszem, hogy ezen lovagolsz mióta! Én kitartottam melletted, mikor Dave-vel csaltál meg! - ordította vissza a férfi Martin szorító fogásából.
- És te meg ezen lovagolsz! Nagyszerű! Mindkettőnknek megvan a maga sérelme! És megkérhetnélek, hogy eressz végre el? Kurvára fáj, ahogy szorítasz! - utalt a két karjába vájó ujjakra.
A férfi elengedte.
A nő hátrébb lépett egyet, és a karjait kezdte dörzsölgetni. Mart is lazított egy kicsit Ericet visszafogó szorításán.
- Minek jöttél ide? - kérdezett közbe Capri - Jól megvoltunk nélküled is! És ha még egyszer így merészelsz hozzáérni Zsóhoz - hajolt egész közel a lefogott férfihez - akkor nem állok jót magamért, megértetted? És én most a helyedben nagyon gyorsan tűnnék el - tette még hozzá.
- Majd pont te mondod meg nekem mi kislány? - kérdezett vissza a férfi.
- Előbb szakadj el a drogos haverjaidtól és a bulijaidtól! Addig ne is álmodj róla, hogy látod a gyereket!
- Fejezzétek be! - szólt közbe Martin is. - Eric, te nem vagy abban a helyzetben, hogy kakaskodj, Capri, te pedig ne ingereld!
Zsó idegesen járkált.
Mart hatására a lány elhallgatott és hátrébb lépett párat.
- Elengednél? - kérdezte Eric fogvatartóját.
- Csak ha rendesen viselkedsz, különben repülsz a házamból.
Eric bólintott. Mart lassan elengedte, és intett fejével párjának, hogy menjenek hátrébb. Csak annyira tűntek el, hogy ha baj van, közbe tudjanak lépni.
Eric Zsóra nézett - Szóval a lapokból kellett megtudnom, hogy apa leszek.
- Nem tartottál rám igényt, gondoltam a gyerekedre se fogsz - fordult szembe vele karba tett kézzel, a kanapé hátuljának támaszkodva.
- Már bocsánat, de te ugrottál nekem aznap. Nem érdekelt az esetleges magyarázatom.
- Mit lehet ezen magyarázni? Láttam, amit láttam - sóhajtott unottan a lány.
- Igen, beismerem, hogy hibáztam, és, hogy az ilyenhez két ember kell - ennél a résznél az ismerős emlékek hatására Capri Martra nézett - de ha meghallgattál volna, akkor elmondtam volna, hogy téged szeretlek. Aznap éjjel megbántam, amit tettem. Vegasban voltunk, szerinted nem ment el a csapat bulizni egyet meló előtt? Többet ittam a kelleténél.
Zsónak ez az egész ismerősen csengett, és most nem csak Capriékra gondolt. Fáradtan ült le a kanapéra fél kézzel a halántékát masszírozva. Megint megfájdult a feje.
- Ez most már nem olyan egyszerű - jegyezte meg halkan.
- Valóban nem. De ha te is látsz esélyt a helyzet megmentésére, akkor...- nem fejezte be a mondatot.
Zsó Ericre nézett. Nem tudott ilyen könnyen megbocsátani neki. Túlságosan megsebezte. Mérhetetlenül fáradt volt. Most nem akarta látni a férfit. Túl sok érzelmet kavart fel benne a megjelenésével. Érezte, hogy egyre zaklatottabb lesz. Szíve a torkában dobogott az idegességtől. Tudta, hogy ez nem tesz jót szegény picinek, de nem tudott mit tenni ellene. Hirtelen kapott a hasához, mikor belenyilallt egy pillanatra a fájdalom. Túlságosan felizgatta magát.
- Zsó! Jól vagy? - kérdezte aggódva Eric.
- Jól - emelte fel egyik kezét, jelezve, hogy ne érjen hozzá - Csak túl sokat idegeskedtem. Most menj el, kérlek.
- És fennáll a lehetősége, hogy jelentkezel?
- Még nem tudom.
- Rendben - bólintott a férfi - Tudod, hogy hogyan tudsz elérni - mondta, majd kisétált az ajtón. Amint ez megtörtént a vörös hajú lány felpattant és Zsóhoz ment. Leült mellé és átkarolta a vállát - Jól vagy? - kérdezte finoman.
- Csak egy kicsit fáj a hasam, de nem vészes. Szokott - lélegzett mélyeket - Nagyon felkavart a megjelenésével - súgta. Mart közben hozott neki egy pohár vizet.
- Jól van, nyugi, elment. Rágódni ráérsz később is. Most rád fér egy pihenés, úgyhogy irány az ágyad.
Zsó egyetértően bólintott, majd óvatosan visszament a szobájába.
- Nem tesz jót neki ez a sok igalom - jegyezte meg Mart, mikor ketten maradtak.
- Barom - jellemezte röviden Capri Ericet - Nem hiszem el, hogy komolyan ezt így kellett volna csinálnia.
- Nem épp a legcélravezetőbb letámadni az amúgy is érzékeny barátnődet.
- Szerintem baromira nem érdekli Zsó, ahogy elnézem a reakcióit, csupán kapaszkodni akar valamibe.
- Ezt hogy érted?
- Úgy értem, hogy rájött az öt perc. Ki tudja, talán sose lenne egyébként gyereke, aztán meg akarja ragadni a lehetőséget. Szerinted, ha így viselkedik egy férfi egy nővel, akkor szereti?
- Nem tudom, szerintem Eric nem volt teljesen magánál. Dave-et láttam néha ilyen szélsőségesnek akkoriban, mikor még a szereken volt.
- Mire akarsz ezzel célozni?
- Nem lepődnék meg, ha azokban a bulikban beszedett volna valamit. Ha ez a helyzet, akkor jobban oda kell figyelnünk Zsóra. Örülök neki, hogy nem bocsátott meg neki rögtön.
- Szerintem megijedt. Én is azt tettem. Volt egy 2 perc, mikor nem voltál bent és komolyan azt hittem, hogy eldurvul a helyzet. Akkor komoly gondban lettünk volna.
- Igen, hallottam a hangokat. Még jó, hogy Rosalie szólt rögtön. A legfontosabb, hogy most a barátnőd kipihenje magát, ráérünk később figyelmeztetni őt erről. Persze lehet, hogy csak vészmadár vagyok.
Capri hatalmasat sóhajtva rogyott le a kanapéra. - Azt tudtam, hogy ha veled jövök, akkor izgalmasabb lesz az életem, de hogy ennyire?
- Általában nem ilyen zűrzavaros az életem, de a barátnődék gondoskodnak az akciókról.
A lány elmosolyodott - Kész főnyeremény vagyok! Hozom magammal a világ összes problémáját is. És mindenkit belerángatok.
- Az biztos! - mosolygott rá, majd finoman megcsókolta.
Zsó még sokáig rágta magát az ágyban fekve. Szerencsére megfeszült hasfala ellazult. Egyik kezével óvatosan simogatta a kicsit már dudorodó pocakját. A férfi megjelenésén, és végül is jogosnak mondható követelésein gondolkodott.
Tudta, hogy igazából nem tagadhatja meg tőle teljesen a gyereket. Be kellett vallania magának, hogy még mindig szereti őt. Ezt a megjelenésének hatása egyértelművé tette számára. De olyan más volt ez a férfi, mint akit megszeretett a Szigeten.
Még mindig érezte magán ujjai erős szorítását. Tudta, hogy másnapra belilulnak a karjai.
Nem tudta, hogy megbocsásson-e. Egyik fele rögtön a karjaiba omolna, de a másik ez ellen tiltakozott. Döntésképtelen volt, pedig tudta, hogy hamarosan tényleg beszélnie kell a férfival. Borús gondolataival lépett át az álmok birodalmába.
Capri kinyitotta a szemét. Órák telhettek el és ő a díványon feküdt. Elaludt. Még emlékezett rá, hogy elkezdett egy cikket írni, aztán semmi. A laptopja - amit még az első fizetéséből vett - kikapcsolva feküdt az egyik asztalon. Nyilván párja erre járt, aztán látta, hogy bealudt munka közben. Felült és nyújtózkodott. Ránézett az órára: este 7. 'Nah szép' gondolta 'Alaposan kidőltem. A többiek tuti fent vannak, legalábbis Zsó' Felállt, összehajtogatta a ráterített pokrócot, majd kiment a konyhába, hogy igyon valamit. Onnan észrevette a másik kettőt a kertben beszélgetni. Bögréjét felkapva ment ki a többiekhez. - Hahó - üdvözölte őket.
- Szia - húzta az ölébe Mart - Kialudtad magad?
- Fogjuk rá. Nappal sosem szerettem aludni, és sosem tudtam jól aludni. Csak este. Na meséljetek valamit.
- Marttal Ericről beszélgetünk. Elmondta az aggodalmait.
- Gondolhattam volna - mosolyodott el a lány - És? Mi a véleményed?
- Ha igaz, és nem áll le, akkor soha, de soha nem fogja látni a gyerekét, az hétszentség! Nekem nem kell egy drogos apa! Akkor felszívódok, és hátra se nézek. Az se érdekel, ha megszakad a szívem közben.
- Szóval itt hagynál? - kérdezte halkan barátnője.
- Nagyon nehéz szívvel, de kénytelen lennék. Nem akarnám, hogy titeket is zaklasson, csak hogy a picit vagy engem lásson. Nem akarok ennek kitenni senkit. A legkevésbé titeket. Már így is sokkal tartozom.
- Zsóm, tudom, hogy jó anya válik majd belőled. De egyedül nem fogod bírni.
- Muszáj leszek. Nem akarom, hogy állandóan azt kelljen figyelnem, hogy mikor környékez meg minket.
- Lehet, hogy egyszerű a világnézetem, de szerintem a helyszín nem számít ilyen szempontból.
- Kicsit túl sötéten látod a dolgot - szólt közbe Martin - Még egyáltalán nem biztos, amit mondtam. Lehet, hogy csak másnapos volt.
A lány erre nem mondott semmit. Kicsit visszafogta magát.
- Ez az! - értett egyet párjával a lány - Ameddig nem tudunk biztosat, nem is ítélhetünk.
- Igazatok lehet - szólalt meg végül - Kissé ki vagyok készülve mostanság, én meg csak a bajt hozom rátok.
- Ugyan, én élvezem! - mosolyodott el Capri.
Mart felnevetett párja megjegyzésén.
- És ne feledd: Együtt kezdtünk bele! Nem fogod nélkülem végigcsinálni! Miért? Mert egyszerűen nem hagyom. Úgyhogy el kell viselned!
- Drága vagy, Capri! - ragadta meg a kezét - Örülök, hogy ilyen barátnőm van.
- Akit el kell viselni. Szeretem az optimizmusodat.
- Én meg téged - mosolygott rá.
- Én is - kontrázott Mart rögtön.
- Mindenki szeret mindenkit, hát kell ennél több Zsóm? És te el akarsz menni?
- Jól van, jól van! Meggyőztetek! - adta meg magát a nő.
Capri arcán egy diadalittas mosoly terült szét.
- Hogy miket el nem tudok érni...
- Hát igen - értett egyet Mart szorosabbra fonva a dereka körül karjait.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés