|
Lost in the stars - 09.
2007.02.28. 14:56
9.
Zsó sokat gondolkodott Ericről. Hiányzott neki a férfi. Mióta otthagyta őt, nem volt nap, hogy ne gondolt volna rá. Tudta, hogy nem tehet úgy, mintha nem ismerné, és erre a legnagyobb ok a hasában növekvő apró élet volt. Nem zárhatta ki az életéből a színészt már csak a baba miatt sem. Úgy döntött, hogy megpróbál beszélni vele. Személyesen. Ez nem telefontéma.
Miután Martéknak elmagyarázta a döntése okait, kölcsönkért egy autót, és útnak indult. Nagyon sóhajtott, mikor eszébe jutott Capri rosszalló tekintete. Tudta, hogy a lány nem ért egyet vele, és aggódik érte. Nem szívesen engedte el őt egyedül, mindenképp vele akart menni, de lebeszélte róla. Sejtette, hogy heves vérmérsékletű barátnője nem tudná tartóztatni magát, ha találkozna Eric-kel.
Elgondolkodva hallgatta a kocsiban a zenét. Szeretett néha hosszabb utakra menni. Szívesen vezetett. Sok dolgot tudott ilyenkor végiggondolni, de volt, mikor csak figyelte az elsuhanó tájat.
Kicsit ideges lett, mikor megérkezett a jól ismert házhoz. Ahogy lassan felsétált az ajtóhoz, ezer meg ezer emlék jutott eszébe a helyről. Fekete napszemüvegét lassan vette le, mikor a tűző napfényről belépett a hűvös épületbe. Nem szólt Ericnek, hogy jön. Meg akarta nézni, hogy hogyan él mióta elhagyta. Szandálja sarkának halk kopogását elnyelte a vastag szőnyegpadló. A férfi a napfényben fürdő nappaliban feküdt az egyik kényelmes kanapén, és a következő helyszínelős rész forgatókönyvét olvasta. Zsó rosszallóan tette karba a kezét látva a több napja az asztalon álló kiürült piásüvegeket.
- Szia, Eric – szólította meg semleges hangon.
A férfi ijedten ült föl - Zsó!
- Igen, én - mérte látványosan végig a kisebb rendetlenséget.
Eric követte a nő tekintetét - Hát igen, látszik, hogy nem vagy velem - mondta halkan - Szóval, gondolom beszélni szeretnél, ha már eddig vezettél - tudta, hogy Zsó nem bírja a repülőket érthető okokból. Ő sem szereti a hajókat.
- Igen - mondta egyszerűen - Leülhetek?
- Persze - adott helyet.
A nő arrébb tolt pár magazint, és még mindig összefont karokkal foglalt helyet Erictől biztonságos távolságban keresztbe téve lábait.
- Gondolkodtam. Tudom, hogy nem hagyhatlak ki az életünkből teljesen, elvégre te vagy az apja a kicsinek, még ha ebben kételkedsz is - nézett rá szúrósan.
- Bocsáss meg, nem voltam teljesen magamnál - hajtotta le bűnbánóan a fejét.
Zsó bólintott - Igen, erről is szeretnék beszélni kicsit később. De először szeretném meghallgatni, amit mondani akartál pár napja Martéknál, és hogy te hogyan is képzeled ezt az egészet.
A férfi mélyen a szemébe nézett - Vissza akarlak kapni – jelentette ki egyszerűen. Tekintetében nem volt követelés. - Persze, ha te nem szeretnéd, akkor megértem. Akkor csak egyezzünk ki a gyerekláthatásban. De hiányzol.
Zsó percekig csak nézte őt. Számított hasonló megnyilvánulásokra, de nem mutatta, hogy jól esett-e neki, amiket hallott. - Ez egyszerűnek hangzik - jegyezte meg - De, van itt egy-két dolog, ami érdekelne még.
- Hallgatlak.
- Drogozol? - tette fel könyörtelenül a kérdést.
- Keményen? Nem. Bulikon becsúszik néha egy füves cigi, de egyébként nem.
- Ezt nem tudom leellenőrizni, de nem akarok kábítószeres apát a gyerekemnek, ezt most leszögezem, mert ha kiderül, úgy eltűnünk, hogy soha többé nem látsz minket. Mikor beállítottál Marthoz, láttam rajtad, hogy valami nincs rendben - tette még hozzá inkább csak úgy magának.
- Egy buli után mentem közvetlen. És érthető a fenntartásod.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük.
Érezte magán a férfi tekintetét, ahogy fejét elfordítva pillantásával végigpásztázta a tágas szobát. Az egyik falon észrevette azt a képet, amit még ő festett Ericnek a tengerről. Azt hitte, már rég kidobta.
Eric követte a pillantását - Egyik kedvenc képem - mondta halkan - És akkor, hogy gondoltad a dolgot? - tért vissza a témához.
- Még semmiben sem vagyok biztos. Ez már nem játék. Nem akarok rosszul dönteni. Ha visszajönnék, lenne pár fenntartásom. Nem akarom megint megégetni magam, az előző is épp eléggé fájt.
- Hallgatom őket.
- Először is szeretném, ha bebizonyítanád, hogy nem feleslegesen bocsátanék meg neked. Szeretném, ha az őrült bulikat hanyagolnád. Persze nem arról van szó, nem akarlak én magamhoz láncolni, de nem szeretném, ha balhés társaságba keverednél. Másodszor: nem tűrök meg bármiféle drogot, de ezt már említettem. Harmadszor: ha egyszer is megütsz, rögtön csomagolok. Ha jó kisfiú tudsz lenni, akkor esetleg lehet róla szó, hogy változtassak a véleményemen - Zsó látta, hogy higgadtsága elképeszti a férfit. Most ő diktált, de úgy gondolta, joga van hozzá, hisz most már két ember sorsáról kellett döntenie: a sajátjáról, és a piciéről.
- Rendben - egyezett bele készségesen Eric, ami arról tanúskodott, hogy tényleg akarja Zsót. Elfogadta a feltételeit, de mégsem volt teljesen meghunyászkodó a stílusa. Belátta, hogy a nőnek igaza van.
- Remek - bólintott, majd felállt vállára véve a táskáját.
Eric ment utána, hogy kiengedje. Tudta: most elválnak egy időre, de Sophie nyomon fogja követni a sorsát.
Az ajtóból még visszafordult. - Azt hiszem, sejted, hogy újra ki kell érdemelned a bizalmamat. Majd hívj fel.
- Mikor hívjalak? - kérdezett még vissza a férfi.
- Amikor akarsz.
Bólintott.
A nő odalépett hozzá, és nem tudta megállni, hogy egy gyors puszit ne adjon a férfi arcára, majd sietve ment le a pár lépcsőfokon és hajtott el beülve az ezüstszínű kocsiba.
Capri idegesen várta, hogy barátnője visszatérjen. A napja nagy részét a nappaliban töltötte, miközben fel-alá járkált. Néha gyorsabban, ekkor látszott rajta mikor ideges, néha meg lassabban, ekkor meg a gondolataiba süllyedt.
Mart néha már beleszédült az órák óta tartó mászkálásba.
- Capri drágám, kilyukad az a szerencsétlen padló lassan... - nézett kedvesére, aki emlékeztette egy ketrecbe zárt tigrisre.
A lány felnézett - Bocsi, csak nem bírok nyugton maradni. Te miért vagy mindig ilyen higgadt?
- Élettapasztalat, és nyugodtabb vérmérséklet - mosolyodott el.
- Nekem egyikből sincs sok - mondta a lány, miközben rótta tovább a köreit.
- Majd lesz, ne aggódj - fordította egy félmosollyal arcán vissza figyelmét az előtte tornyosuló papírokra, melyeket órák óta rendezett.
A lány ki volt hegyezve a kinti hangokra, várta, mikor hallja meg Zsó érkezését. Mikor ez megtörtént, egy pillanatra megmerevedett és fülelt. Mikor biztos volt benne, hogy mit is hall, hirtelen a garázs felé vette az irányt.
A lány fáradtan állította le a motort beparkolva a garázsba. Pár pillanatig kormányt fogó kezeinek támasztotta fejét, és nagyot sóhajtott.
Ekkor megjelent barátnője - Zsó! - az említett máris a karjaiban találta magát - Hogy vagy? Minden rendben ment? - kérdezte el nem engedvén a lányt.
- Capri, megfojtasz! - nyögte elmosolyodva.
- Óóó bocsi! - mondta és elengedte - Szóval?
- Nyugi, látom eléggé felizgattad magad, pedig csak beszélni mentem Eric-kel.
- Nézd, én kétszer is láttam Ericet másmilyennek. És mindkét esetben Mart állította le. Szóval, úgy gondolom, hogy nem alaptalan az aggódásom.
- Bocs, igazad van - indult el barátnőjével a konyha felé, hogy keressen magának valami kaját, amivel csillapíthatja farkaséhségét.
- Amúgy egész jól ment. Elmondtam a feltételeimet. Elfogadta őket.
- Azért remélem, hogy nem omlottál a karjaiba ettől!
- Dehogy. Azt se engedtem, hogy hozzám érjen. Csak egy puszit adtam neki búcsúzóul. Nem, most próbára teszem őt. Óvatosan engedek neki. Most már a picire is gondolnom kell.
- Helyes.
- Majd szép lassan újra összemelegedünk - folytatta a nő miközben összedobott egy szendvicset magának - Meghagytam, hogy hívhat. Kíváncsi vagyok, hogyan fog próbálkozni. Talán most, mint a rendes kapcsolatokban, randizni is fogunk - mosolyodott el halványan.
- Nem tudom, nekem tetszett a Sziget is - mosolyodott el Capri.
- Bizonyos részei nekem is - válaszolta két falat között.
- Egyetértek. Nagyon is.
A lányok sokáig elbeszélgettek. Zsó viszonylag hamar dőlt ki, egyre fáradékonyabb lett a terhesség következtében. Capri - mikor elcsendesült a ház - kisétált a sötét erkélyre, és némán szemlélte a tájat. Élvezte a hűvös levegőt és örült, hogy barátnőjével nem történt semmi, ami miatt felizgatta volna magát. Élvezte, hogy végre megnyugodott. Elgondolkodott. Ha Zsó nem engedi vissza Ericet, akkor velük marad? Nem, nem azért ötlött fel ez benne, mert zavarná a barátnője. Csak elképzelni az életét, egy negyedik taggal kiegészülve... furcsa lenne. És ha Eric visszafogadja és Zsóval meg a kicsivel alkotnak egy családot? Hiányozni fog neki a lány, az biztos. Nem lesz ugyanaz az ember, akit ő 16 évesen megismert. Egy másik korszakba fog átlépni és fel fog nőni a feladathoz. Ez egy kicsit elszomorította, de persze örült is Zsó boldogságának.
- Min gondolkodsz? - ölelte át hátulról Mart, aki végre befejezte az iratok rendezését. Égő szemeit pár pillanatra lehunyva élvezte kedvese közelségét.
- Csak, amit Zsó mondott és annak a következményein. Ha minden jól megy, akkor valószínűleg visszamegy Erichez és ott fog megszületni a kicsi, és akkor Zsó anya lesz. Nem lesz olyan, mint azelőtt, egy része... egy része megváltozik. Én meg... - sóhajtotta a lány - itt maradok nélküle.
- Értem - gondolkodott el Mart - Megértem, hogy félsz ettől a változástól. Talán most jobban kijön a köztetek lévő korkülönbség is. Hiába 4 év, azért mégiscsak számít ilyen témákban. De ez ellen nem tudsz mit tenni. Az emberek változnak a tapasztalatoktól és a hatásoktól, amik érik. Te is változol. Hozzá fogsz szokni a gondolathoz, hogy Zsó anya lesz. Ettől nem fog téged kevésbé szeretni. Igen, egy új rész fog előbukkanni belőle, de hidd el, nem fog gyökeresen megváltozni.
- Nem hittem volna, hogy Zsó és köztem ennyire éles a különbség.
- Ne úgy fogd fel, mint egy akadályt. Inkább, mint egy pluszt, hogy a rengeteg közös dolgon kívül mindketten mások is vagytok egyben. Izgalmas, összetett személyiségek. Ezektől a dolgoktól nem lesztek kevésbé jó barátnők, mint ahogy eddig sem akadályoztak meg titeket a barátságotokban.
- De jól értesz az ilyen női dolgokhoz - sandított hátra mosolyogva a lány - Vagy csak az apai éned bújt elő?
- Elvégre volt már feleségem is, gyerekeim is vannak, és olvastam pszichológiát is – csókolt a nyakába.
- Ilyen pasit: szerető, barát, pszichológus, szaktanácsadó, zenész, dalszövegíró...
- Nem sok ilyen rohangál a világban... - nevetett fel maga felé fordítva őt - De most komolyan, ne izgulj, minden a helyére kerül - simogatta meg az arcát.
- Nem izgulok, csak néha rám jön az öt perc és az egoizmus. Nah, viszont tünés befelé aludni! Keresztbe állnak a szemeid.
- Jól van, jól van! - mondta, miután lopott egy csókot.
A lány mosolyogva tűnt el Mart mögött.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés