|
Lost in the stars - 13.
2007.02.28. 15:17
"Working week's come to its end..."
13.
A társaság zökkenőmentesen vált szét. A vörös hajú fiatal lány kezdte érezni barátnője hiányát, pont úgy, mikor a szigetről hazaérkezvén váltak szét, de tudta, hogy egyrészt nem véglegesen váltak el, másrészt napok alatt ez az érzés múlni fog. Csak üresebbnek érezte a házat, hogy ketten maradtak rá.
Zsó Eric mellett ülve gondolkodott. Néha a vezető férfira pillantott. Díjazta, hogy nem erőltette a repülőutat. De még nem volt egészen biztos a dolgában. Nem tudta, hogy jól döntött-e azzal, hogy visszamegy hozzá. Megfogadta, hogy megpróbál óvatos lenni ez alkalommal.
Az utat csendben tették meg Hollywoodig, ahová napnyugtakor érkeztek meg. Eric leparkolt, majd kiszállt. Zsó egy percig még ült a házat nézve, majd nagyot sóhajtva kicsatolta övét, és ő is kiszállt.
- Furcsa visszajönni - mondta halkan.
Eric nem felelt csak elmosolyodott és bevezette a házba a nőt.
Pár napja volt csak Zsó Eric-kel. A rajzoláshoz talált vissza a leghamarabb: nem ritkán fordult elő, hogy a műteremben volt - ahol mindent úgy talált, ahogy hagyta némi porréteggel lefedve -, és rajzolt miközben válogatottan kedvenc zenéi szóltak. Egyik ilyen alkalomkor Eric kopogott be hozzá.
- Zsó? - dugta be a fejét az ajtón.
- Igen?
- Gyere, be szeretnélek mutatni valakinek.
- Egy pillanat - nézett fel, majd kicsit hátradőlve szemrevételezte rajzát. Kezét egy ronggyal törülgetve lépett ki a szobából, és követte a férfit.
- George! Íme itt van a lány! - mutatta be szélesen mosolyogva Eric Zsót - Ő lenne Sophie, akiről annyit meséltem.
A hang hatására egy magas, gesztenyebarna rövid hajú mosolygós férfi fordult feléjük.
Zsó egy percig döbbenten állt. George Eads állt előtte mosolyogva. George Eads a helyszínelők Nickje.
- Ööö... örvendek! - nyögte, majd a kezét nyújtotta, de mikor észrevette, hogy még mindig koszos, gyorsan a combjába törölte.
A férfi kezet fogott vele - Örvendek. Nagyon sokat hallottam... rólad - nézett rá a férfi.
- Igazán? - pillantott Ericre - Ez hízelgő. Én meg hallottam, hogy gyerekkorotok óta barátok vagytok. Csodálkoztam is, hogy mi még nem találkoztunk.
- Sok a munka - mondta George - És ahogy hallottam a mi kis kölykünkből apa lesz? Nem hittem volna, hogy bárki is ennyire meg tudná komolyítani ezt a suhancot.
- Suhanc?! - kérdezett vissza mosolyogva az említett.
Zsó mosolyogva nézett egyik férfiről a másikra, miközben egyik kezét enyhén gömbölyödő hasára csúsztatta.
- Nem is annyira én zaboláztam meg, inkább a Sziget - gondolkodott el - De mi lenne, ha nem álldogálva beszélgetnénk? George, kérsz valamit? - vette át a háziasszony szerepét.
- Egy gyümölcsital-féleség jól esne köszönöm - mondta a férfi.
Eric közben a legközelebbi asztalhoz terelte barátját.
- Szemrevaló fruska - vigyorgott barátjára, mikor Zsó eltűnt a konyhában.
- El a mancsokkal haver! - fenyegette meg játékosan barátját.
- Hú de harap valaki! - nevetett fel védekezőn feltartva két kezét.
Ekkor egy aranyszőrű Golden Retriver jelent meg lobogó farokkal és üdvözlő ugatással.
- Ja igen, róla majdnem el is feledkeztem. Eddig a kertben rohangált lepisilve mindent, ami elérhető volt.
- Maverick! Jaj de jó, hogy újra látlak! - mondta Eric, majd a kutya bundájába temette magát. Imádta ezt az állatot, nem tehetett róla - Gyere pajtás! Megmutatom neked a másik gazdit is!
- Jól hallottam, hogy egy kutya ugatott? - kérdezte a tálcával visszatérő barna teremtés, aki körül mindjárt rohangálni is kezdett az említett állat eleinte hangosan csaholva.
- Igen. Zsóm ő Maverick. George-tól kaptam még évekkel ezelőtt.
A kutya elhallgatva kezdte körbeszaglászni Zsót majd nyalta meg a kezét.
- Remélem nem félsz a kutyáktól - mondta Eric.
A lány felnevetett, majd átadva párjának a tálcát letérdelt az állathoz - Ugyan, dehogy! Imádom őket! Kiskoromban mindig egy Golden Retrievert akartam, csak a szüleim nem engedték!
A lány élvezettel túrt bele Maverick puha bundájába. A kutya békésen tűrte.
- Eddig hol rejtegetted?
- George-nál volt. Mikor belevetődtem az éjszakába jobbnak látta elvinni tőlem. Előtted meg szintén George-nál volt.
- És milyen jól tette, hogy nem hagyta itt ezt a gyönyörűséget kiszolgáltatva az őrült partiknak, ugye kincsem? - simogatta meg az állat fejét.
- Egyetértek. De Maverick, ha az ágyamban merészelsz aludni, akkor... - Eric sóhajtott egyet - …úgyis tudod, hogy nem csinálok semmit, mi?
- Majd én alszom vele az ágyadban, te meg a kanapén. A picinek úgyis meleg kell - kacsintott a férfira továbbra is simogatva Mavot.
George felnevetett - Látod Eric, lecserélnek egy kutyára!
- Szóval én nem vagyok elég megfelelő? - kérdezte tettetett sértődöttséggel Eric.
- Hát mostanában nem nagyon melegítettél, ez kétségtelen - hümmögött a lány.
- Nocsak, hogy miket meg nem tud az ember... - nézett George Ericre.
A lány csak mosolygott, majd leült az asztalhoz a kedvese körül ugráló kutyát nézve. Eszébe jutott, hogy beszélnie kell majd vele, hogy mi legyen, ha megszületik a pici. Nem tudta, az állat hogyan fogja fogadni. Az egy dolog, hogy vele most ilyen barátságos volt, de nem ismerte még az állatot, nem tudta, hogy nem lesz-e féltékeny a kicsire.
A hármas ezek után elmélyült a beszélgetésben, majd a fiúk munkára vonatkozva félrevonultak.
Zsó tekintetével pár percig bűvölte a vele maradt állatot, majd játszani kezdett vele. Egyre hangosabban nevetett az eb bohókásságán, majd mielőtt valamit összetörtek volna, a kertben folytatta, amit elkezdtek. Odakint egy botot dobálva mulatta az időt. Most igazán jól érezte magát. Önfeledten mosolygott, és nem is sejtette, hogy a két férfi pár percig rajta felejti tekintetét.
Mart kis birodalmát a csöngő hangja zavarta meg. Épp a nappaliban ült és dalszöveget írt, így nem nagyon tudta díjazni, hogy valaki megzavarja. Párja egy ideig elnézte, ahogy épp a saját kis világában kószál, de egy idő múlva megunta, amiért nem tudta hibáztatni.
Pár pillanat múlva az ajtó nyílása hallatszott, majd Capri hangja - Dave! Nahát!
Mart félig-meddig az ajtó felé fordult, még nem szakadt ki teljesen saját világából. Pont akkor fordult vissza a papírhoz leírni egy sort, mikor barátja belépett Capri előtt az ajtón.
- Hahó! Csak nem megzavartalak elmélyült kis magányodban? - üdvözölte barátját.
- De igen, hogy megvalljam az igazat - írta le az utolsó betűt, majd felállt és kezet rázott Dave-vel.
- Bocs, nem akartam. Pont erre jártam és gondoltam megleplek titeket, megnézem, hogy megy a sorotok.
- Nem hinném én Dave, hogy te pusztán csak ezért ugrottál volna be - kételkedett szavaiban a lány.
- Szerintem se. Ki vele, mit forgatsz a fejedben?
- Ennyire nyilvánvaló vagyok? - mondta majd lazán leült, és kényelembe helyezte magát - Nos, Mart barátom úgy gondoltam, hogy ideje lenne valami jó kis házibulit csapni. Mit szóltok?
Capri Martinra nézett. Saját maga nem volt ellene a dolognak, de itt nem ő dönt.
Mart elgondolkodva nézett egy pillanatig - Nem rossz ötlet! Tudod, hogy mindig örülök, ha van okom berúgni - röhögött fel.
- Te? Berúgni? - nézett rá párja.
- Na ne mondd, hogy még nem láttál úgy te boszorka!
- Egy: mi az, hogy boszorka? Kettő: nem, még nem igazán. Illetve de, de akkor én sem voltam épp beszámítható.
- Ugyan Capri, hagyd, hadd üsse ki magát, aztán rángasd be valahova és éld ki a vágyaidat. Hagyni fogja - jegyezte meg stílusosan Dave.
- Hé!
- Odass, hogy tudja valaki! - reagálta rögtön a lány.
- Mi az? - nézett a szőkére Dave.
- Dave, csak nem te is tapasztalatból beszélsz? Egyébként meg így is elég gyakran kiéli magát rajtam türannosz (zsarnok) kisasszony...
- Nem is én szoktam kezdeni.
- Na ezzel azért tudnék vitatkozni.
- Nos ha viszont Dave tapasztalatból beszél, akkor nyilván érdemes rá hallgatnom...
- Abban mondjuk igaza van, hogy hagyni fogom - kacsintott rá - Nos, és mikorra gondoltad a bulit? Mert feltételezem már időpontod is van.
- Mikor konkrétan te ráérsz, nem szeretném halasztani, mert nem egyezik a naptárunk. Gondolom a barátnődnek nincs ellenére, hogy részegen szétverjük a házadat.
- Ezt tőle kell megkérdezned. Addig is én megnézem a naptáram - azzal ki is vonult a szobából.
- Nem, nincs. Feltéve, ha lehet beleszólásom a dologba. És kikre gondoltál, mint vendégek?
- Pár régi ismerősre, barátra, meg gondoltam, meghívhatnánk Zsóékat is, meg pár zenészt.
- Zsóékra én is gondoltam. Jól van, a maradékot úgyse nagyon ismerem, legalábbis személyesen nem. Mesélj, mi van veled? - huppant le mellé a lány.
- Nem sok új. Ha épp nem koncertet adunk, a kislányommal, meg a feleségemmel vagyok, illetve Jack fiam útját egyengetem. Pályaválasztás előtt áll. Idén megy egyetemre, de még nem tud választani, hogy hova menjen. De ezen kívül nem sok minden.
- Nah igen, én a fősulival voltam így. Valódi tanácstalanság. De a végén csak sikerült választani. Akkor nem unatkozol - ekkor ért vissza Mart.
- Hát nem éppen. Na mikor jó? - nézett barátjára, aki lehuppant Capri mellé.
- Jövő hétvége?
- Kétnapos IHB buli? - kérdezett vissza Dave - Nekem megfelel.
Mart felröhögött.
- Jól van, akkor jövő héten.
- Remek! - pattant fel Dave. Hiába ivott keveset már, bulizni akkor is szeretett - Akkor megyek és szervezek! A hely, megvan az időpont megvan a többit meg csak bízzátok rám!
- Rendben - bólintott Mart.
- Még beszélünk - felelte az ajtóból és eltűnt. Capri Martra nézett - Jó az nekünk, ha Dave szervez mindent?
- Volt már pár gubanc belőle régen, de nem vészes. Hagyjuk, hadd foglalja le magát.
- Úgy értem, hogy milyen buli lesz ebből? Amolyan berúgunk és orgiákba torkolló, vagy csak berúgunk, és eszméletlenre isszuk magunkat, vagy esetleg más?
- Vad - mondta egyszerűen, és többet nem is volt hajlandó elárulni a lánynak.
- Vad - ismételte meg a lány - Jó. Akkor hívom Zsót.
- Ez a varázsszó? - vigyorgott rá.
- Nem, de a vad dolgokban mindig is benne voltam - kacsintott Martra, majd indult meg a telefonja felé.
Mart leplezetlenül bámulta a lány formás hátsóját, miközben felvillant előtte pár kép egy-egy vad szeretkezésükről. A következő pillanatban már ismét az asztalnál ült, és lázasan körmölni kezdett.
Capri eközben elkezdte csörgetni barátnőjét.
- Szia, mondd! - szólt bele magyarul mikor látta ki is keresi.
- Szia! - mondta szintén magyarul a lány - Figyelj, lenne egy kérdésem.
- Mégpedig?
- Nos, Dave kb. 10 perce ment el és egy olyan ötlettel állt elő, hogy jövő hét hétvégén lenne egy buli itt nálunk. Ő szervezi. Meg lennétek rá invitálva.
- Ez jól hangzik. Mennyire durva buli?
- Martot idézem:"vad". Idézet vége.
- Huh, ez érdekesen hangzik, de megkérdem Ericet, és visszahívlak holnap.
- Oks.
- Most épp George Eadsszel "dolgoznak" a dolgozószobában... - büszkélkedett.
- Nick fiúval? Nem tom, nem voltam érte annyira oda. Emberileg milyen?
- Egész jó fejnek tűnik. Meghozta Eric kutyáját is, vele is összehaverkodtam. Szerintem most már többet fogom látni a másik mosolygós helyszínelőnket is.
- Kutyus! Az egy édes dög lehet! Bezzeg Martnak semmilyen házi vada nincs... nah majd beszerzek pár patkányt...
- Biztos repesni fog tőle - borzongott meg barátnője.
- Majd meglátjuk. Nah menj, kérdezd majd meg Ericet és hívj vissza. Szerintem amúgy is belemegy.
Zsó halkan bekopogott a dolgozószobába, ahol George segített Ericnek egy jelenet szövegpróbájánál.
- Gyere - hallatszott párja hangja.
- Ha zavarok, akkor majd később mondom a jó hírt - dugta be a fejét az ajtón.
- Milyen jó hírt? Nem, nem zavarsz.
- Capri az imént hívott - ő a barátnőm - fordult a másik férfi felé magyarázatképp -, hogy Dave bulit szervez jövő hétvégére Martéknál. Alkalmas az időpont?
- Nekem igen. George?
A férfi meglepetten nézett rá - Ez nem csak titeket érint?
- Nem, szerintem Dave 'minél többen, annál boldogabban' alapon szervezi a dolgot.
- Ja, hogy ő ilyen? Dave Gahanről van szó, ugye? A Depeche Mode énekeséről, nem? Vele még nem találkoztam személyesen.
- Igen róla. Akkor itt az ideje, hogy megismerd őket!
- Kíváncsi leszek erre a bulira - jegyezte meg Zsó - Mart szerint "vad" lesz - vigyorodott el - Szerintem te is nyugodtan jöhetsz, George, ha ez nem riaszt el.
- Miért riasztana? - mosolyodott el a férfi - De csak, ha tényleg nem zavarok.
- Szerintem nem fogsz - mosolygott rá a lány. Na akkor felhívom barátnémet, és közlöm, hogy megyünk. Nem is zavarok tovább.
- Rendben - bólintott párja.
Miután a lány lerendezte a telefont, nemsokára George is elbúcsúzott, ők pedig kettesben megvacsoráztak. A lány eléggé kimerült az órákig tartó játékban a kutyussal, úgyhogy nagyot nyújtózva bújt be az ágyba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés