|
Lost in the stars - 18.
2007.02.28. 15:40
"Let me take you on a trip..."
18.
A buli óta lassan 1 hónap telt el. Eric töretlenül forgatott, de kezdett elege lenni ebből a megfeszített tempóból. Érezte, hogy kezd teljesen kimerülni, minden este hullaként tántorgott haza. Le akart lépni egy időre. Ekkor eszébe ötlött egy remek ötlet. Amint hazaért megkereste párját.
- Szia! Hiányoztál - köszöntötte Zsó, és átvette a férfi cuccait, hogy elpakolja őket.
- Szia. Te is nekem. Figyelj, van egy ötletem.
- Micsoda? - kérdezte, miközben masszírozni kezdte a férfi feszült hátát. Ezt a műveletet nem egyszer csinálta már, mivel rájött, hogy ez teljesen kikapcsolja Ericet.
A férfi érezte, hogy az izmai kezdenek ellazulni - Lépjünk le egy kis időre. Fogjuk a srácokat, és közösen lépjünk le, mondjuk Krétára. Ki akarok szakadni innen és szeretném, ha velem jönnél.
A lány hirtelen nem tudott mit mondani. Észre se vette, hogy erősebben kezdte masszírozni a férfit a sziget említésére.
- Ööö... Krétára?
Eric fájdalmasan nyögött fel.
- Igen. Voltam már, imádom.
- Bocs, nem akartam - vett vissza az erejéből - De az egy sziget.
- Igen, az. De - fordult párja felé - élnek rajta emberek. Sőt maga az ország is a közelben van.
- Hát nem tudom... - tétovázott a lány. Nem rajongott túlzottan a szigetekért, mióta lezuhantak.
- Kicsim - karolta át a férfi - Ha sosem teszed be a lábad egy szigetre, akkor mindig is nyomasztani fog. És ott lesznek velünk Capriék is, gondolom, a barátnőd nem hagyja ki.
- Jól van - mondta bizonytalanul, majd egyik kezét a hasára csúsztatta. Egész sokat nőtt egy hónap alatt. Most már le se tagadhatta volna, hogy a fiuk odabent van.
- Mondjuk kicsit tartok a repülőúttól. Nem tudom, hogy milyen érzés lesz a picinek.
- Szerintem bírni fogja, elvégre a mi fiunk - mosolygott rá Eric és végigsimított párja hasán.
Zsó elmosolyodott. Szerette, ha párja a hasát simogatja.
- Rendben, ha vigyázol ránk, akkor semmi akadálya.
- Mi az hogy - mosolygott rá a férfi.
Capri 1 hónapja tudta maga mögött azt a bizonyos estét, ami örökre az emlékezetébe ivódott. Mart elmerült az alkotásban, de a lány kezdte magát bezártnak érezni. Nem akart Magyarhonra visszamenni, ahhoz nem volt kedve. Valami újra vágyott, de a tervezésbe nem mert belevágni, nem tudta, hogy párja el tudna-e szakadni az írástól. Pedig el tudott volna képzelni és viselni egy idegen országban eltöltött hetet a szőke férfival. A telefon csörgése zökkentette ki. Egy ugrással a készüléknél termett és felvette.
- Igen? - szólt bele még otthonról hozott köszönésével.
- Szia! Bár magyarul még nem tudok, de azért próbálkozom megérteni, ha így folytatod tovább.
- Szia! Mi az Zsótól még nem tanultál eleget? Egyébként bocsi, csak rossz szokás.
- Pár szóra már megtanított. Kikötötte, hogy a kicsi kétnyelvű lesz, hogy előnnyel induljon a nyelvtanulás terén. Na az szép lesz, mikor ketten beszélnek ki engem magyarul...
- Nem is lehetne nagyon más, igaz ahhoz kell valaki, akivel Zsó magyarul tud csevegni. Egyébként miért hívtál?
- Kitaláltam valamit!
- Ajvé. Jó, hallgatlak...
- Nem lenne kedvetek lazításképp velünk tartani Krétára? Hívhatnánk Dave-éket is. Én személy szerint már kipurcanok a sok melótól, kell egy kis kikapcsolódás, és gondoltam, nektek is szólok.
- Ez jóóóól hangzik! Eric, te egy zseni vagy! Figyelj, megkérdezem Martot, aztán visszahívlak, rendben? Már amennyiben nem szedi a le a fejem, hogy megzavarom alkotás közben. De ez megér egy próbát.
- Remek. Úgy hallom, örülsz az ötletnek. Csak nem te is hasonlón törted a fejed?
- De valami olyasmi. Nehezen viselem a bezártságot és azt is, ha sokáig egy helyben kell lennem.
- Ezzel én is így vagyok.
- De most megyek, letámadom Martint.
Egy rövid beszélgetés után Martin is rábólintott az utazásra, de megjegyezte, hogy Dave-vel csak egy sajtókonferencia után érnek rá elutazni. A lány legyintett és azt mondta, hogy megvárják őket, majd rohant is vissza, hogy visszahívja Ericet.
Capri nekiállt összeegyeztetni a fiúk időbeosztását Eric-ék indulási szándékával. Végül a végeredmény az lett, hogy a sajtókonferenciáról rögtön mennek is a reptérre. Zsóék 1 órával a konferencia előtt érkeztek meg, így békességben el tudtak készülni mindennel. Dave beugrott Andyvel összeszedni a csapatot. Az épületnél a kis hármas a főbejárat után nem sokkal maradt le, hagyták a fiúkat egyedül belépni a zsúfolt terembe. Maguk a srácok max. 15 percig voltak távol. A teremből való kilépésüket nagy hangzavar jelezte: a firkászok nem kopnak le könnyen.
Mikor a firkászoknak feltűnt, hogy kik is állnak a kapualjban, rögtön megszimatolták a lehetőséget. Azonnal letámadták őket, és kényelmetlennél kényelmetlenebb kérdéseket tettek fel. A hatalmas tömeg pillanatok alatt zárta körül a kis csapatot. Amerre Capri nézett embert látott, de abból rengeteget. Tudta, hogy most mi jön, hogy durva menet lesz. Aggódva Zsóra pillantott.
A lány kicsit megijedt a villogó vakuktól, szorosan Eric mellett állt óvón téve kezét a hasára. Még mindig nem tudta megszokni ezt a felhajtást.
- Miss Sophie! - hangzott egy nőtől, aki egy hangrögzítővel hadonászott - Most milyen a kapcsolata Mr. Szmandával?
Eric mozdult, hogy feleljen. Egy kicsit előrelépett: - Nagyon kiegyensúlyozott - hangzott a tömör felelet, ami egyben jelezte, hogy a férfi nem kíván több kérdést hallani és menne.
- Jobb nem is lehetne - csúszott ki a lány száján is.
- És nagyban hozzájárult ehhez a terhessége is?
- Vádolni akarja? - csúszott ki Capri száján, aki a nő szavai mögé látott.
Sejtette, hogy mire megy ki a játék. Szépen megválaszolják a kérdéseket, majd másnap a sajtó úgy hozza le, mintha Zsó megzsarolta volna Ericet a terhességével.
- És ön még mindig olyan agresszív, mint amikor gyomron vágta azt a néger nőt? - kérdezett vissza a nő.
- Kérem, ezt most hagyják abba! - szólt rájuk erélyesen Dave, Mart pedig határozottan maga mellé húzta a vörös lányt.
Zsó kezdte elveszíteni a türelmét - Ha arra céloz, hogy megzsaroltam Ericet, nagyon tévednek. Most szeretném leszögezni, hogy szeretem őt.
- És vajon Mr. Szmanda is így látja ezt? - tolakodott oda egy körszakállas férfi is ravasz tekintettel.
- Igen - hangzott a határozott felelet, miközben a kijárat felé araszolt, de a firkászok elállták az útját - És az érzés kölcsönös, én is szeretem őt.
- Ez igazán szép - szólalt meg az egyik újságíró a tömegben -, de vajon a barátnője is ezen okból van Mr. Gore-ral, vagy esetleg hátsó szándék vezérli?
- Igen, mennyire játszik közre, hogy Mr. Gore gazdag és ismert? - vágta oda egy másik a tömegből.
A lány Martinra nézett, majd vissza a kérdezőre.
- Semennyire.
- Ezt nehéz elhinni, kisasszony - jegyezte meg gúnyosan egy nő.
- És vajon Mr. Gore miért élvezi a 24 évvel fiatalabb lány társaságát?
- Nem csak azért, amit hisznek - felelte egyszerűen, miközben testőreik után kutatott tekintetével.
- Nekem édes mindegy, hogy mit hisz. Maguknak úgysem az igazság a fontos. Akkor meg minek válaszoljak? - felelte a lány a nőnek.
- Elnézés, de örülnénk, ha tovább engednének, indul a gépünk - szólt Dave újra.
- És vajon Mr. Gahan részesült-e olyan juttatásokban, mint társa és Mr. Szmanda a szigeten?
- Igen Mr. Gahan, igaz az a híresztelés, hogy több fűzte Sophie-hoz a megengedettnél? Mit szólt ehhez a felesége?
Zsó elsápadt ettől a kérdéstől. Fogalma sem volt, hogy honnan tudhatnak erről. "Vagy csak ráhibáztak volna?" Ijedten nézett a férfire.
- Nem volt mihez mit szólnia - felelte Dave, de a hangja a türelme végéről árulkodott.
- Szóval nem igaz az az állítás, hogy a Szigeten orgiákat rendeztek volna?
Capri felnevetett 'Orgiákat?'.
Mart ugyanabban a pillanatban nevetett fel, mint kedvese.
- Nem, orgiák határozottan nem voltak - vetette oda lenézően.
A lány kedvesére nézett. Már előre tudta, hogy mivel fogja húzni az agyát.
Ericnek közben sikerült elverekednie magukat az ajtóig. Előre hívta Sophie-t és kitessékelte rajta, majd Capri vállát ragadta meg és segítette át. - Elintézzük, de ti maradjatok ki ebből - mondta, majd becsukta az ajtót.
- Aztakurva! - fakadt ki Zsó - Hogy lehetnek ennyire pofátlanok???!!!
A két lány kettesben maradt, az üvegen keresztül csak elmosódott hangfoszlányokat lehetett hallani. Páran őket is fotózták.
- Nem tudom, de... szerinted honnan sejtették, hogy te és Dave... - kérdezte halkan és következetesen az anyanyelvén.
- Fogalmam sincs! Ez engem is aggaszt - válaszolta magyarul, hogy nehogy kihallgassák őket.
- De hát csak mi tudtunk róla! Ugye?
- Igen. Most nem tudom, hogy ráhibáztak, vagy valaki elszólta magát... - nézett az üvegen át magyarázó férfiakra, miközben idegesen simogatta hasát.
Közben észre se vették és a fotósok hada kezdett fogyatkozni.
- Nyugi, nem lesz semmi baj.
- Nem hinném, hogy Dave elszólta volna magát vagy Mart. Tudod, hogy ügyelnek az ilyenekre.
- Persze.
Közben kiléptek a fiúk. - Hé! Ha folyton magyarul csevegtek, akkor lemaradok minden jóról! - karolta át Eric kedvese vállát.
Capri Martra nézett - Orgiák a Szigeten? - kérdezte felhúzva a szemöldökét.
- Ne is mondd - tolta finoman a kijárat felé egy ideges félmosolyt villantva rá.
- Hogy sikerült leszerelnetek őket? - nézett a fiúkra Zsó miközben kiértek a friss levegőre.
- Megvannak a módszereink - felelte Dave - De inkább igyekezzünk, nem akarok ezek miatt lecsúszni Krétáról.
- Jen merre van?
- A reptéren. Pontosan sejtette, hogy valami ilyesmi lesz. Úgyhogy megkímélte magát.
- Még jó. Nem tudom, hogy reagált volna arra a pofátlan kérdésre. Szerinted ráhibáztak?
- Szerintem csak kötik a dolgokat. Sajnos nem hülyék, sőt néha megdöbbentően okosak.
- Azért jó tudni, hogy fél Amerika milyen véleménnyel van rólam - jegyezte meg sötét hangtónusban Capri - Sőt, mit Amerika! A világ!
- Meg rólam - kontrázott Zsó kicsit fáradtan.
- Ugyan! - legyintett Dave - Ha mindenkiről az igazat írnák, sok esetben éhen halnának az újságírók.
- Jaj szegények! Majd sírok, ha ráérek. Nos, te zsarolod Ericet, én meg valami kis szórakoztató eszköz vagyok Martnak, aki emiatt hagyja, hogy szórjam a pénzét. Szép. - Capri párjára nézett - Mart, nekünk miért nincs kutyánk?
- Ez most hogy jön ide? - nézett rá meglepetten.
- Tudod, kétfelé gondolkodom - mosolygott rá kedvese.
- Ja igen, néha elfelejtem.
- De szereted az állatokat, ugye?
- Igen, de Suzanne a válás után elvitte Hanket a gyerekek miatt, mert nagyon hozzájuk nőtt - sóhajtott.
- És mondd... a patkányokkal milyen a viszonyod?
- Uhh, azokat nem szeretem túlzottan.
Dave hangosan felröhögött. Zsó is erőteljesen vigyorgott, ahogy elképzelte, ahogy Mart vállán rohangál egy patkány.
- Kígyók? - kérdezte tovább a lány bemutatva a kissé érdekes elképzeléseit, hogy milyen állatokat is tartana szívesen.
- Kiráz tőlük a hideg. És mielőtt megkérdeznéd, a pókokat se szeretem.
- Na, őket én sem.
- Győzelem! - válaszolt mialatt beültek a feketített üvegű kocsiba.
- Patkány, kígyó... Mart milyen csajt szedtél te össze? - vigyorgott leplezetlenül Dave, miközben profin integetett Andyvel a rajongóknak.
- Kár - sóhajtotta a lány - Én kutyával, és főleg patkánnyal nőttem fel. Nah jó, a patkány tinikoromban jött csak be, de addig volt csincsilla, sok-sok aranyhörcsög, törpehörcsög, fehér egér, aranyhalak, sziámi harcos halak, pintyek, kanárik, rózsafejű törpe-, kecske - és hullámos papagáj, kakadu, kutya, pióca, valamint egyszer nyáron beköltözött hozzánk egy tücsök is.
- Azt a mindenit! Nem vagy semmi te lány! - nézett rá megütközve - Ez egy egész állatkert!
- Jah és nem is említettem a kiskoromban felhordott éti csigákat, amik potom 20 perc alatt másztak le az ötödikre, meg a beteg galambokat, amiket mindig felhordtam. Jaj, és a tengerimalacokat kihagytam!
Mart hitetlenkedve csóválta a fejét, Zsó pedig nevetett rajta Eric-kel.
Elindultak a reptér felé.
- És milyen kutyád volt? - kérdezte Mart a legnormálisabb állatot kiragadva a sokaságból.
- Keverék. Szálkásszőrű vizsla és erdei kopó keveréke. Anyám szeretett volna még egy golden retit utána én meg egy fekete Labradort inkább, de nem jött össze. Addigra már túlontúl nem voltam otthon, ahhoz, hogy még egy kutya beleférjen.
Mart elvigyorodott, majd fél karját átvetette Capri vállán, miközben belekortyolt viszkijébe, ami az autó kicsi bárjából került elő.
A kis csapat beszélgetve jutott el a reptérre, ahol Dave összeszedte a nejét, majd eljött a repülőre szállás ideje. Hogy elkerüljék a kíváncsi tekinteteteket, szereztek egy magángépet. Capri tétovázott beszállni. A gépekkel nem volt baja, de a magángépekkel más volt a helyzet. Nem tudta, hogyan is fog reagálni, csak remélhette, hogy emlékei nem törnek fel benne. Zsó hasonló cipőben járt. Ericnek pár percig győzködnie kellett, hogy a félő lány be merjen szállni. Mikor leültek, rögtön becsatolta az övét, és el sem eresztette párja kezét, amit hihetetlen erővel szorított, mikor megindult a masina. Capri az ablakon bámult ki. Önkénytelenül jutott eszébe, hogy barátnője is pont ugyanezt tette akkor... elkapta a tekintetét, mert érezte: az balak úgy működött volna, mint egy tükör, ami felhozza belőle az emlékeket, amiket igyekezett mélyre, nagyon mélyre eltemetni. Még az általános iskolás emlékeinél is mélyebbre.
A repülőút azonban ezúttal zökkenőmentesen lezajlott. Pár óra múlva már landoltak is. Zsó volt az első, aki kiszállt a gépből, nem bírta volna két percnél tovább odabent. Mélyeket szippantott a balzsamos levegőből. Barátnője közvetlen utána szállt le, bár őt inkább a kíváncsiság hajtotta, mint a félelem a géptől. A reptéren sokat nem látott, de tudta: Görögország csodás hely, eleve imádta a görög mitológiát, odavolt a történetekért. Látszott rajta, hogy legszívesebben ezerfelé futna, hogy minél hamarabb felfedezze a szigetet. Eric közben bátorítón karolta át Zsó vállát, és a többiek után Andy is kiszállt a gépből. Mart fogott két taxit, és a csomagok bepakolása után a szállodába vitették magukat, ahol lefoglalták nekik a szobákat.
Capri kilépett a méretes erkélyre és körbenézett. A tenger alig volt tőlük 5 méterre, a táj békés volt. - Mi mára a terv? - kérdezte a kilépő Martint - Vagy tőled ilyet inkább ne is kérdezzek? - mosolyogott rá.
- Elmehetünk sétálni, kicsit felfedezni a környéket, nézett el a horizont felé, ahol épp lemenőben volt a nap.
- Remek ötlet! Zseni vagy. Megyek Zsóért - indult meg nagy hévvel a lány. Izgatott volt, az új helyek mindig is ezt váltották ki belőle és addig maradt ilyen, ameddig ki nem elégítette a kíváncsiságát.
A lány azonban amint belépett Eric-kel közös szobájukba, és kicsit lepakolt, rögtön elnyúlt a széles ágyon, és a kimerültségtől elaludt. Nem neki való már ez a sok izgalom, és a hosszú utazás. Így aztán Capri csalódottan ballagott vissza a szobába, ahol Marttal szállásolták el őket, miután Eric közölte vele, hogy Zsó alszik és az igazat megvallva ő is fáradt.
Újra kilépett az erkélyre: a part hívogatta. 'Nem baj!' - lelkesült újra fel - 'Akkor megyek egyedül!' - de gondolta megkérdezi párját, hogy vele megy-e, meg Dave-éket és Andyt, akit még alig ismert.
A többiek vele tartottak. A part mentén elég messzire elsétáltak. A két férfinek és a lánynak sok-sok emlék idéződött fel a homokos partot látva, amik közül párat fel is idéztek, és válaszoltak Andy és Jennifer felmerülő kérdéseire. Aztán útjukat a belváros felé vették, ahol órákig csatangoltak, majd beültek egy hangulatos étterembe is. Végül csak visszakeveredtek a szállodába, ahol a fiatal lánynak nem kellett kétszer mondani, hogy menjen aludni. Elszenvedte magát a fürdőig, ahol lezuhanyozott, majd bezuhant az ágyba és pillanatokon belül el is aludt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés