|
Lost in the stars - 24.
2007.02.28. 17:51
"Precious and fragile things..."
24.
Capri az erkélyen állt. Mindig idejött gondolkodni. Egy hete volt már annak, hogy Zsó megszülte Ewant és már a kórházban érezte, hogy a lány megváltozott. Sejtette a jövőbeni eseményeket: talán férjhez megy Erichez és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Szép. Saját maga utálta az ilyen sztorikat, túl szép, túl idilli a valósághoz képest. Nem tudta, hogy párjára milyen hatással van, hogy az egyik barátja most lett apa. Mindenesetre remélte, hogy ilyesmit nem vár el tőle, de valahol tudta, hogy nem. Még ő maga túl fiatal is ehhez az egészhez, mire meg abba az esetleges korba ér, hogy véletlen szeretne egy gyereket, akkor már Mart késett el a saját biológiai órájával... A lány keserűen elmosolyodott: ez azért elég ironikus. Mondjuk, minek akarna a párja egy negyediket? Mondjuk, az azért egy kicsit bántotta, hogy nem szeretne egy közös részt maga mögött hagyni. Egy közös részt, ami kettejükből épül fel... Na ne, ezt gyorsan kiverte a fejéből! Hisz ő maga sem akarja! Visszatért az alapproblémájához: a barátnőjéhez. Tudta magáról, hogy változni fog Zsóval szemben. Zsót ezek után már nem nagyon fogják érdekelni az eddigi közös témáik, csak a kicsivel kapcsolatos dolgok, amihez ő se nem ért, se nem érdekli. Már a kórházban érezte a különbséget és igyekezett minél hamarabb lelépni, messzire... Elkerülni onnan. Nem akart bezavarni. Mellőzöttnek, pótolhatónak érezte magát és ez bántotta. Nagyon.
Mart valamennyit megsejtett kedvese aggodalmaiból. Látta, hogy sokat gondolkodik Ewan születése óta. Tudta, hogy nem akar gyereket. Néha úgy érezte, hogy kedvese már szinte viszolyog az egész folyamattól, ami egy gyerek születésével jár. Mikor megszületett Ericék babája, eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne egy közös Capritól és tőle, de ezt a gondolatot gyorsan ejtette. Nem hibáztatta a lányt, amiért így döntött. Ez az állapot neki is kényelmesebb volt. Miért akart volna egy negyedik gyereket, ha ott van neki Viva, Ava, és Calo? Épp elég volt őket kitenni a hülyeségeinek, épp elég volt nekik a válást átvészelni. Nem látta őket annyiszor, ahányszor akarta, és ennek nem akart kitenni még egy kicsit, ha netán valamikor szétmennének Caprival. Inkább úgy döntött, hogy megpróbálja felvidítani szomorkás kedvesét, akin látta, hogy sokat komolyodott. Talán túl gyorsan nőtt fel, és ehhez sokat hozzátett az elmúlt majdnem másfél év, amióta ismerik egymást. Kedvesét megint a teraszon találta meg, ahova mindig kiállt, ha gondolkodni akart. Egy percig csak nézte a nyitott ajtón keresztül, ahogy a korláton könyököl kicsit görnyedt háttal. Nem szerette szomorkásnak látni. Halkan lépett ki ő is a szabadba, majd megköszörülte a torkát, hogy ne rémissze halálra őt.
A lány feleszmélt a hangra és hátranézett. Egy meleg pillantással üdvözölte párját.
- Szia - lépett elé párja, és végigsimított két meztelen karján.
- Szia - mondta a lány is feledve átmenetileg a gondolatait.
- Min törted a fejed? Vagy nem akarsz beszélni róla?
Capri elgondolkodott egy pillanatra. Tényleg: sosem szokta Mart orrára kötni a gondolatait. Nem tudta, hogy ez nem bántja-e a férfit, nem annak veszi-e, hogy nem bízik benne, amiről szó nem volt. Némán megpróbálta pár mondatba sűríteni a tengernyi dolgot, ami emésztette.
- Zsón - mondta egyszerűen.
A férfi bólintott, mintha a fejébe látna, és tudná, mi játszódik le kedvesében és gyengéden átölelte.
A lány beletemetkezett Mart karjaiba. Ilyenkor feledni tudna minden gondját és ez megnyugvással töltötte el. - Aggódom miatta - mondta - Félek, hogy túl sokat fog változni a kapcsolatunk, hogy távolodni fogunk egymástól. Érzem.
Mart mielőtt válaszolt volna, ajkaival végigsimított a nő homlokán. - Mindketten felnőttetek - kezdte miközben lehunyta a szemét beszívva a vörös haj illatát - Nem akarlak lelombozni, de valamennyire tényleg lazulni fog a kapcsolatotok. Egy gyerek sok felelősséggel jár, és állandó törődést igényel. Főleg mikor még ilyen pici. Zsót most egy jó darabig nem lehet majd a baba nélkül látni. Fel kell készítened magad erre. De remélem, nem leszel féltékeny Ewanra. Meg kell értened, hogy Zsónak most ő a legfontosabb. Oroszlánként fogja védeni mindentől, de téged nem fog kevésbé szeretni.
- Nah persze - horkantotta gyerekesen a lány. Nem szerette, ha nincs igaza. Nagyot sóhajtott. Eszébe jutottak a régi közös bulijaik, a szilvesztereik vagy mikor épp közösen írtak egy novellát, a megismerkedésük pillanata... Mindennek vége, és egy új korszak jön? Azt nagyon sajnálná, hisz ő megmarad réginek, miközben körülötte minden változik. Maradinak érezte magát és makacsnak. - Nem hinném, hogy túl sűrűn látnám, ahogy magamat ismerem. Nem fogok úgy tenni, olyannak látszani, amilyen nem vagyok! És ha ez azzal jár, hogy nem látom Zsót, akkor nem látom Zsót.
- Észrevetted, hogy megint durcáskodsz? - kérdezte kedvesen - Ez nem megoldás, kicsim, te is tudod. Biztos vagyok benne, hogy Zsó nem fog gyökeresen megváltozni. Felesleges ennyire rágódnod rajta. Tuti, hogy idővel ugyanúgy el fog járni veled kiruccanásokra, bulikba, és a többi. Nem kell lemondanod róla csak azért, mert most egy új személlyel van elfoglalva.
- Hát, nem tudom, tényleg nem - hunyta le szemeit. Utált nem tudni valamit - Csak, tudod Zsó és én elég rég ismerjük a másikat, és kötődöm hozzá, nagyon. Ő az egyetlen kapocs, ami összeköt a múltammal, akivel végigcsináltam mindezt, és nem akarok tőle eltávolodni, nem akarok nagyon más utat bejárni, mint ő, mert az egyedül nagyon ijesztő.
- Megértelek. Én is voltam már hasonló helyzetben hosszú életem során - utalt mosolyogva korára ironikusan - De hidd el, minden rendben lesz a kezdeti esetleges nehézségek után. Na gyere, van egy kis meglepetésem a számodra. Nem bírom nézni, ha így emészted magad - ragadta kézen, és finoman a földszinti nappali felé kezdte húzni.
A lány kíváncsian követte a férfit. El nem tudta képzelni, hogy mit eszelt ki megint.
- Íme, az ajándékod - intett kezével a kanapén heverő gyűrött rongycsomóra.
- Egy rongycsomó? - nézett rá a lány bujkáló mosollyal a száján.
- Nem, nem. Nézd csak meg közelebbről...
- Jól van - mondta, majd közelebb sétált a rongycsomóhoz és letérdelt elé. Óvatosan kezdte kibontani a csomagot.
Mart karba tett kézzel, mosolyogva nézte a műveletet, miközben kedvese arcát figyelte.
A lány érdeklődve szemlélte a rongyrakást, mikor az megmozdult és egy kis fekete Labrador feje bukkant fel. Láthatóan mély álmából ébredt fel. A lány szélesen elmosolyodott - Hát sziaaaa! - majd gyorsan kifejtette a kölyköt a rongyból, és finoman magához ölelte - De édes vagy!
A kutyus kómásan, és minden tagjában remegve nézett fel rá, és halkan nyöszörgött.
- Na, nyugi, ne félj - simogatta meg a lány finoman.
Mart egyik kezével az állát támasztva nézett rájuk.
Capri próbálta megnyugtatni a kölyköt, gyengéden beszélt hozzá és simogatta. A kiskutya úgy tűnt, a nyugtató hangtól, és a lányból áradó melegtől kicsit megnyugodott. Mikor látta, hogy a kölyök kezd megnyugodni finoman, kerülve a hirtelen mozdulatokat Martra nézett - Köszönöm - mondta mosolyogva. Nem mert felállni, nehogy megijessze szegény kutyust - Nos, fiú vagy, vagy lány? - kérdezte a csöppségtől.
- Kislány - adta meg a férfi a választ leülve a kanapéra, és onnan nézte boldogan mosolygó kedvesét, aki a földön térdelt a csöppséggel.
- Szóval kislány... milyen nevet adjunk neked szépségem?
Mart hagyta, hogy a kis eb hipnotizálja sötétbarna szemeivel kedvesét.
Capri elgondolkodott, majd segélykérőn Martra nézett - Te olyan jó vagy nevekben. Én a fél budapesti állatkert után kifogyóban vagyok.
- A te kutyusod, neked kéne nevet adni, nem? - húzta mosolyra száját.
- A mi kutyusunk, már bocsánat.
- Ahogy gondolod.
Pár perc gondolkodás után Mart hirtelen felvetette: - Selia?
A lány ránézett - Nos, én az Adharrára gondoltam, de a tied jobban tetszik - mosolyodott el.
- Ahogy érzed, drága - mosolygott.
- Selia... jaj de sok emlékem fűződik ehhez a névhez! - mosolyodott el.
- Mesélj csak.
- Nos, tudod, még gimnáziumban, 10-ben, rátaláltam a hármas baráti körömre, ezáltal belekeveredtem az RPG világába is. Az RPG pont innen ered konkrétan Amerikából és fantáziafejlesztő szerepjáték. Kell hozzá képzelet, némi színészi készség és egy jó baráti kör. Asztali játékokat élvezet játszani, de az igazi kihívások a Live-ok voltak... egyszer díjat nyertem a boszimmal. Róluk azt kell tudni, hogy nagy pasivadászok és imádnak játszani is velük. Szóval, mi négyen megalkottuk a saját kis szerepes csapatunkat, rengeteget játszottunk délutánonként, és Viki egyik kedvenc karaktere neve volt Selia. Vagyis a név által eszembe jutnak ezek a délutánok.
- Értem. Úgy tűnik, nem csak a barátnődnek ugrott be ez a név - válaszolta kényelmesen hátradőlve a kanapén, kezeit összefonva hasán.
- Nah igen. Ráéreztél - mosolygott rá.
A lány óvatosan felült párja mellé és finoman az ölébe rakta Selia-t is, majd cirógatni kezdte a kutyust. - Mikor szerezted be? Észre se vettem.
- Azért késtem ma egy kicsit "ügyintézés" ürügyén - simított végig a kiskutya hátán - Nem felejtettem el, mikor Krétán beszélgettünk az állatokról, de eddig nem találtam meg a megfelelőt. Aztán egyik barátom, akinek van egy barna Labradorja, szólt, hogy kiskutyák lesznek. Megvártam míg leellett, és mázlim volt, mert ez az egy fekete kutyus született. Aztán letelt az a pár hét, amíg a mamájuk mellett kell lenniük, és most itt van. Remélem, tetszik.
- Imádom! El fogom rontani, ezt még anyámtól örököltem - mosolygott a férfire - Mivel viszonozhatnám neked ezt az ajándékot?
- Csak azzal, hogy boldognak láthatlak.
A kölyökkutya egyre nagyobb érdeklődést mutatott a ház iránt és fel alá járkált a kanapén. Capri párjához bújt - Tényleg boldoggá tettél – suttogta.
- Akkor jó. Ez volt a célom - ölelte át, majd mosolyogva nézte, ahogy a kutyus feltornázza magát a combján, és a hasán megállva néz kettejükre.
- Nagyon édes vagy Selia - mondta a férfi lágyan.
A kiskutya válaszul hatalmasat ásított, mire Capri jóízűen felnevetett - Szerintem, szeret téged - mondta párjának.
- Majd kiderül - simogatta meg az eb fejét, aki egy perc múlva már összegömbölyödve szuszogott Mart hasán.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés