|
Lost in the stars - 31.
2007.02.28. 18:40
"I'm a man of flesh and bone..."
31.
Capri eleinte belemerült a könyvébe, amit nem is oly rég szerzett be magának, közben kiélvezte, hogy párja nincs itthon, így végre szólhatott némi DM a hangfalakból. Egészen addig tudta türtőztetni magát az éneklésben, amíg kedvenc száma nem kezdett el szólni. Ekkor csavarta fel a hangerőt és hagyta, hogy a sorok magával ragadják. Önfeledten énekelt, átérezve a szám mondanivalóját. Mikor Mart belépett a nappaliba, kedvese teli torokból 'énekelte' a nappali közepén - 'Feels like hoooooome, I should have known, From my first breaaaaaaaaaaath!' A sor közben kicsit fájdalmasan görnyedt meg, ahogy lila foltos mellkasát teleszívta levegővel.
Mart az ajtóban állva karba tett kézzel, mosolyát jobb kezének ujjai mögé rejtve állt és nézte az átszellemült lányt.
Capri megérezte, hogy figyelik. Gyanakodva hallgatott el és nézett hátra, majd enyhe döbbenet szállt át az arcán, amit gyorsan eltüntetett. Elvégre, mikor Mart felajánlotta neki, hogy éljen vele, ezt is bevállalta. Megszűntette a zenét majd párja felé fordult. - Szia. Azt hittem, hogy később jössz, ha már eddig nem jöttél. Hogy ment?
Mart ajkán még mindig egy kis mosoly játszott. - Hát ez... igazán meggyőző volt - utalt az előbb látottakra.
- Jó, nem kell lehúzni a nulla énektudásom, nem ér cikizni.
- Egy szóval se kritizáltalak drágám - lépett közelebb, és megfogta a kezeit.
- Ne is - fenyegette meg játékosan a lány, majd párja szemeibe nézett. Tekintete lassan csúszott lejjebb kedvese nyakára. Mart tudta, hogy hamar ki fogja szúrni a vöröslő foltokat.
- Mi... történt veled? - kérdezte gyanakodva Capri. Szemöldöke nem sok jóval kecsegtetően ráncolódott össze.
- Igen, ezt akartam elmondani neked. Ülj le, kérlek - mondta nyugodtan.
Rosszat sejtve tett eleget a kérésnek, de nem vágott közbe.
- Nos, a stúdióban a dolgok egy kicsit másképp alakultak, mint azt terveztük.
- Konkrétan mire gondolsz?
- Megcsaltalak - bökte ki a kegyetlenül hangzó szót a szemébe nézve.
A lány hitetlenül nézett fel a férfire. Ez mellbe vágta, ez... szíve szerint üvöltözve-zokogva tört volna ki. Hazudott volna neki a férfi? Ezek szerint igen. De józan esze nyugalomra intette, és megindult az a komoly belső harc, hogy megőrizze hidegvérét, legalább még egy kérdés erejéig. Érzelmei kiültek az arcára is, majd mikor átmenetileg uralmat nyert maga fölött, rideg, elfojtott dühtől remegő hangon mondta: - Tovább!
- Dave-vel.
- Tessék? - kérdezett vissza, azt hitte, hogy rosszul hall.
- Jól hallottad. Vele.
Meglepetten pislogott. - Oh... - nyögte ki. Persze sejtette, hogy az Exciter turné alatt történt egy s más, de az 2001-ben volt a fenébe is! Erre most mi a fenét kéne reagálnia? Persze maga Mart nyilatkozta, hogy ő elég sok mindenre nyitott, de mikor az emberrel csak úgy közlik, hogy egy férfivel megcsalták, az igazán ledöbbentő tud lenni. Néhány pillanatig még mindig nem tudott mondani semmit. Nyelt egyet - Hát, végül is jobb, mintha valami nő lett volna - Szinte a saját mondatán kezdett röhögni. A párja megcsalta egy férfivel! Nem is akárkivel Dave Gahannel! A csapattársával, a barátjával, az énekesével!
- Igen, nézhetjük így is a dolgot - rándult egy ideges mosolyra az arca, majd járkálni kezdett. - Nem arról van szó, hogy ez rendszeres lett volna. Majdnem hat éve voltunk együtt egyszer. Azóta az őrületes éjszaka óta nem volt köztünk semmi. Nem tudom, ez miért alakult így most. Begerjedt a sebeim látványától, vagy én nem tudom. Miután Andynek el kellett mennie, nem bírt magával.
- Mart ehhez két ember kell, ne akard rákenni az egészet - nézett idegesen járkáló párjára.
- Nem állt szándékomban - nézett rá, majd folytatta útját a különféle berendezési tárgyakat nézve - Ő készségesen leállt volna miután szemrevételezte a hátamat, de én kértem meg, hogy folytassa.
- Hát... egyszer mindent ki kell próbálni az életben. Nem mondom, hogy nem tudtam, vagy legalább is ne sejtettem volna valamit a 6 évvel ezelőtti esetről. Meg nagyon bajom sincs az ilyen dolgokkal. Csak egy kicsit ledöbbentő ezt úgy hallani, hogy a szerelmed eléd áll és 'Te figyelj van egy laza viszonyom egy másik férfival' csak nem értem. Ha egyszer van neked valaki, akkor minek kell más? Legyen az férfi vagy nő.
- Tudom, hogy furcsa a szituáció. Nem vagyok biztos benne, hogy el tudom egyáltalán magyarázni neked. Tudod, hogy szeretlek, hogy imádlak. Mindent megkapok tőled. Tényleg. De... egy férfi másmilyen. Egy férfi tud olyat is adni, amit egy nő nem. És erre nekem időnként szükségem van. Ha megtagadom magamtól, megőrülök. És Dave... Dave fontos nekem. Leginkább mint barát és kolléga. A szerető státusz nem volt betervezve, csak... becsúszott. Egyébként nem szándékozom egyszerre két vasat tartani a tűzbe.
- Igen a következő kérdésem ez lett volna, mert nem tudom, hogy hogyan viseltem volna a helyzetet. Átmennék paranoiásba, ha Dave-vel lennél, ami elég gyakran fordul elő, hisz egyszerűen muszáj. Akkor mit tervezel?
- Először is beszélnem kell vele. Ez nem vitás. Nem akarom, hogy többet képzeljen bele ebbe az egészbe, mint kellene. A két kapcsolat nem egyenrangú. Te, és ami köztünk van, az egyértelműen az első és legfontosabb. Ami vele van, az... fellángolás, vágy, szükséglet... nevezd aminek akarod. Sokadszorra mondom el, hogy nem akarlak elveszíteni a hülyeségeim miatt.
- Nézd, ha a jövőben becsúszik egy-két ilyen az nem baj, nem buknék ki, ha elmondanád, de inkább ne mondd. Ha visszahallom nem lesz gond, nem hozom fel. Csak te ne mondd el nekem.
Martin meglepetten nézett rá megtorpanva a szoba közepén. - Ez most komoly?
- Az. Ugyanez vonatkozik az egyéjszakás kalandjaidra is. Ember vagy te is, én is. Nem vagyunk szentek, a hűség meg az egyik legkegyetlenebb dolog. Ne érts félre, nem csaltalak meg és nem is tervezem, csupán arra akarok utalni, hogy mindenki hibázhat.
- Csak lehetőleg mindkettőt mértékkel, és ha elmentek turnézni, akkor ne minden éjjel. Emlékszel, még mit mondtam, mikor megleptelek? Nem azt mondtam, hogy szüntesd be a pótlásokat, hanem, hogy próbáld minimálisra csökkenteni őket.
- Igen, emlékszem. És azóta nem is volt semmi. Csak ma. Sokat jelent nekem, hogy ezt így megértetted, és nem lett belőle jelenet.
Mart érezte, hogy még mindig kicsit le van döbbenve Capri reagálásától. Ilyen alkalmakkor érezte igazán, hogy párja ténylegesen felnőtt és megkomolyodott valamennyire mellette.
- Miért állítsak eléd olyan követelményt, amit nem tudsz teljesíteni, mert lehetetlen ezzel garantálva, hogy egyszer tényleg elveszítelek?
- Igen, igazad van. És... köszönöm, hogy megértesz - nézett rá komolyan.
- Mikor idejöttem, elfogadtalak minden hülyeségeddel együtt, ahogy te is engem. Beleértve a pocsék hangom és hogy nem tudok főzni.
- Öhm... egy kicsit úgy érzem, hogy a példa nem helytálló. Azt hiszem, az én tetteim, vagy ha úgy tetszik, hülyeségeim érzésem szerint súlyosabbak...
- Én csak egy 23 - lassan 24 - éves egyszerű magyar kislány vagyok, akinek a hülyeségei még fejlődőképes állapotban vannak.
- Ugyan... nem vagy te már kislány. Az előbbi viselkedésed is bizonyította, hogy túlléptél a kislánykoron - mosolygott rá halványan.
A lány visszamosolygott rá - Egyébként az albummal sikerült egyáltalán foglalkozni? - váltott témát a lány, lezártnak tekintve ezzel a témát.
- Valamennyit igen. A fiúknak tetszettek az új szövegek. Vannak bőven, úgyhogy tudunk válogatni. A többi még alakulóban - mondta megkönnyebbülten lerogyva az egyik fotelba, de a hirtelen mozdulattól fel is szisszent.
- Kíváncsi vagyok rá. Nagyon rejtélyes vagy az üggyel kapcsolatban.
- Ez is egyik mellékhatásom.
- Végül is... én meg azt nem engedem, hogy a novelláim elolvasd.
- Ebből arra engedek következtetni, hogy már olvastad a dalszövegeimet. Pedig, ha emlékezetem nem csal, külön nem mutattam meg őket... - mélázott el, de hangjában semmi neheztelés nem volt.
- Nem olvastam el őket - nézett rá komolyan a lány - De, egy pillanat! Te turkálsz a gépemben meg a füzeteim közt?
- Nem - kapta rá a tekintetét - Én se olvastam. Meg ha például magyarul írtad a többit is, mint azt, amit Krétán kezdtél el, akkor nem is tudnék mit kezdeni velük.
- Nem csak magyarul vannak. De lényegtelen.
Dave szétszórt gondolatokkal kísérve indult el arra az interjúra. Nem főtt a feje amiatt, hogy késik, simán kimagyarázza magát, gondolatai sokkal inkább Mart körül forogtak. Abban az egy órában szinte megőrült érte... Nem értette a saját érzéseit. Ő most mit akar Martintól? Újra érezte a teljes tanácstalanságot, ami Párizs után gyötörte nagyon sokáig. Neki neje van és szereti is Jennyt, el nem tudná hagyni, főleg nem egy férfiért! És Martnak is van egy párja. Akkor mit keresnek egymás társaságában, mire vágynak a másiktól? Rendeznie kéne, kell ezeket magában, de egyedül nem megy neki. Végül erőnek erejével söpörte félre a problémát, hogy a leendő magyarázkodására összpontosítson.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés