|
Lost in the stars - 34.
2007.02.28. 19:04
"Dangerous - When I am in your arms..."
34.
A közös kirándulás óta Zsóék nem látták a többieket, de nem is nagyon volt idejük a barátokra. Ericet a forgatás, Zsót pedig a pici foglalta le teljesen. Persze a férfi igyekezett minél hamarabb hazajönni, hogy besegíthessen kicsit a fiatal anyának, aki már kezdett egyre nagyobb gyakorlatot szerezni. Mindenesetre a lánynak néha úgy érezte, hogy szüksége lenne egy kis kikapcsolódásra, és mindjárt felcsillant a tekintete, mikor Eric közölte, hogy egy hónapos forgatási szünetük lesz. Agyában rögtön ötletek villantak fel, hogy mivel is tölthetnék ezt az időt. Úgy döntött, felhívja végre rég nem látott barátnőjét Santa Barbarán. Jó pár csörgés után kapott csak vonalat.
- Szia, én vagyok. Remélem, nem zavartam meg semmit - mosolygott, ami hangján is hallatszott.
- Szia. Nem, semmit - válaszolta a lány. Hangja valamivel komolyabban csengett, mióta utoljára beszéltek köszönhetően a Martinnal történteknek is. - Mi van veletek?
- Megvagyunk, csak kezdünk kicsit fáradni. De most lesz pár hét nyugi, úgyhogy gondoltam, hogy összehívhatnánk a "bandát" ez alkalommal hozzánk. Mit szólsz?
- Hmm... nem hangzik rosszul. Várj egy percet.
Hallatszott, hogy a lány megindult a lakásban és vitte magával a telefonját is. A háttérben hallható férfihang arról árulkodott, hogy Capri épp Mart véleményét kérdezi ki a dologról.
Zsó türelmesen várakozott a vonal túlsó végén.
- Azt hiszem, nincs programom - válaszolta Mart Capri feltett kérdésére.
- Hiszed? Jó. Akkor megkérdeznéd közben Dave-et?
- Persze - nyúlt telefonjáért, majd kiment az udvarra Selia kíséretében.
- Oks, intézkedtem, most értesítjük Dave-et - szólt bele a lány, miközben hátulról méregette távozó párját - Martot idézve, azt hiszi, neki nincs programja. Ez egyenlő az igennel.
- Remek! - lelkesült be a lány - Ezer éve nem beszéltünk, legalábbis nekem úgy tűnik, hogy olyan hosszú ideje. Mi van veletek? Hogy megy a cikkírás? És a dalszövegek? És otthonról van hír?
- Kösz, az írás terén egyikünk sem panaszkodhat, bár Martin egy csöppet titkolódzó. Képzeld: anyám volt itt megnézni magának Martot. Akartalak is hívni, hogy megkérdezzem: a te szülőlátogatásod hogy ment?
- Hát, nem voltak itt sokáig, tudod a munka... De azt mondták, jól érezték magukat, és nagyon örültek az unokának. Anyum elsírta magát, mikor meglátta, majd a kezébe vette, de apu is elérzékenyült. Nem hitték volna, hogy valóra válik anyu álma, és lesz végre egy unokájuk - nevetett fel - Anyu totál "kikészült", egész végig alig lehetett kivenni Ewant a kezéből, és folyton a tanácsaival látott el. Néha kicsit már fárasztó volt, de hát megértem. Most látták először őt, és szerintem elég rosszul esik nekik, hogy ilyen messze vagyok. De vigasztalja őket, hogy jók a körülmények, meg nem szenvedünk hiányt semmiből. Kicsit furcsa volt közben a tolmácsot játszani köztük, és Eric között.
- Ismerős, legalább is a tolmács része. Nekem is kellett egy kicsit. És Ericet milyennek találták? Hozzád méltó?
- Hááát... Anyunak a kicsit elálló fülein kívül úgy, ahogy volt tetszett - kuncogott - Mikor kicsit jobban megismerték, el volt ájulva tőle. Apu... hát neki is szimpatikus volt, bár szerintem, ha tudott volna angolul, azért elbeszélgetett volna vele, de mivel nem volt másik tolmács...
- Hehehe... anyámnak azért nem volt szüksége annyira tolmácsra, valamennyire emlékszik az angolra, szerencsére így nem kellett folyton a nyakukon lógnom, és tudtak kettesben is beszélgetni. Persze, ahhoz, hogy kettesben maradjanak kellett egy kis segítség.
- Leléptél?
- Csak 10 maximum 15 percre.
- És? Mart egyben maradt?
- Akkor még igen. Anyám nem szedte szét... pontosabban nem ő volt az, aki szétszedte.
- Mi van? - kérdezte meglepve.
- Semmi extra, csak a sebeken ne lepődj meg - mondta a lány utalva, hogy még mindig látszik valami rajtuk.
- Ajajajajajjj! Csak nem egy vad hajsza történt köztetek, miután elment anyud? - súgta sejtelemesen.
- Ki mondta, hogy akkor el volt menve?
- Ne már!!! Ott volt a házban, és ti egymást kínoztátok közben?? Nem hallott meg? - kezdett mászkálni a napsütötte teraszon.
- Nem, pedig az erkély alatt voltunk... - vonta bele egyre több részletbe - Na ezen tegyél túl.
- Miért? Van még valami?
- Hát, imádkoztunk rendesen, hogy a firkászok ne legyenek a közelben, azon kívül semmi. Semmi... ilyen téren.
Barátnője bajt szimatolt a hangsúlyból - De... van itt még valami, igaz? - puhatolózott óvatosan.
- Zsóm, ha lehetne, inkább ezt személyesen beszélném meg veled, de szükségem van a véleményedre és tanácsodra.
- Rendben. Akkor időt szakítunk rá, ha jöttök. Ne aggódj, segítek, ha tudok - mondta nyugodtan, de belül érezte, hogy aggódni kezd a komoly hangtónustól barátnője feleletében.
- Jól van. Hol az a semmirekellő? Le szeretném adni a drótot, hogy Dave-ék ráérnek-e egyáltalán - váltott vidámabb hangszínt, ahogy félresöpörte a gondját - Nektek mikor lenne jó, ha mennénk?
- Jövő héttől bármikor.
- Rendben. Komolyan, ha még mindig a telefonon lóg, én lelövöm. Néha rosszabb, mint én! - mondta, miközben párja után ment.
A férfi a medence mellett sétálgatott egyik kezét farmerja hátsó zsebébe csúsztatva, és még mindig telefonált.
- Lelövöm - jelentette ki a lány, majd párjához sétált és fél kézzel átkarolta a derekát, jelezvén, hogy Zsóval Dave válaszára várnak.
- Egy pillanat - mondta a kagylóba eltakarva kezével a mikrofont - Mi az? - nézett le a lányra.
- Nos? - kérdezett vissza.
- Ja, Dave ráér, de Jennek el kell utaznia Stellával valahova. Asszem nagyszülőkhöz. Mikor lenne a találka?
- Jövő héttől bármikor, de az sem baj, ha késnek.
Mart bólintott, majd megkérdezte Dave-et melyik nap jó neki, aztán ezt továbbította kedvesének, és végre sikerült lefixálniuk az időpontot.
A lány, miután megbeszélt minden apró részletett Zsóval, lerakta a telefont. Nem teketóriáztak sokat: hétfőre rakták a dolgot, Dave-ék egy napra rá tudnak csak befutni, így hát „sajnos” ott kell maradniuk és meg kell várniuk őket... Capriban fellobbant az a régi tűz, ami izgatottá tette. Ezer meg ezer éve nem látta barátnőjét, és most nagy szüksége volt rá. Sok minden történt vele, és valakinek el kell mondania, valakinek, akiben megbízik, akit ismer, akit szeret, aki egyszerűen a barátja. És Zsó már több is, mint a barátja. A lelki társa, a testvére, ő az a lány, akivel mindezen átment, aki tudja, hogy mit érez a másik, akivel közös emlékei vannak, akitől nem érzi kilométerekre magát. Érzése szerint Marttól kezdett egy kicsit távolodni az utóbbi időben. Nem volt nagyon vészes a dolog, de érezhető. Tudta, hogy idővel ezen túllépnek, de most még nem ott tartanak.
Zsó izgatottan kezdett bele a szervezkedésbe, és Ericnek is elmesélte a fejleményeket, miközben a kezébe adta a kicsit, és kivette az elkészült süteményt a sütőből. Az utóbbi időben rákapott a sütés-főzésre, mikor Ewan aludt.
- Mit sütöttél? - kérdezte nyálcsorgatva párja.
- Csokis kuglófot. A kedvencem. Még áldott jó nagyanyám tanította. Minden évben többek között ezt sütöttük karácsonyra. Ez a gyengém - szagolt bele a sütemény fölötti levegőbe, majd egy konyharuhával kitette hűlni a pultra. - Kíváncsi leszek a véleményedre. Ilyet még nem csináltam neked.
- Klasszul néz ki - szuggerálta Eric a sütit.
- Nyugi, még hűlnie kell - mosolyodott el.
Édesszájú volt, ez volt a gyengéje. - Mindent sikerült megszerveznetek? - nézett kérdőn Zsóra.
- Igen. Capriék hétfőn kora délután jönnek, Dave meg ha minden igaz, Jennel és Stellával másnap valamikor - támaszkodott előredőlve a pultra, és egy percig gyönyörködött a férfi vállát markolászó fiában.
- Rendben. Elég rég láttuk őket. Mi van velük?
- Dave-ékről nincs infóm. Gondolom, vagy pihennek, vagy elkezdődött az új album körüli szervezkedés. Capriéknál meg volt egy látogatás Magyarországról. A mamája eljött Martin-nézőbe - mosolyodott el.
- Igazán? És mit szólt hozzá?
- Capri szerint a kezdeti tartózkodás után minden simán ment.
- Csakúgy, mint nálunk. Kihűlt már? - pillantott megint a sütire.
- Nyugi, te kis torkos. Még legalább negyed óra, míg kivehetem a formából... - mosolygott rá.
- Aaaaajjjjjjj... - nyögte a férfi.
- Eric...
- Mi az? - nézett rá.
Zsó lassan járatta végig rajta tekintetét, majd kicsit még előrébb hajolt. - ... mi lenne, ha... hm?
- Hm?
A lány bosszúsan fújt egyet, majd küldött egy egyértelmű pillantást. - ... ha lefektetnénk Ewant, és... - sóhajtott csábítóan elhúzva a száját.
- Jó, lefektetlek téged is - mosolyodott el párja.
- De ha lehet, ne a kiságyba, nem szeretnék aludni - harapott rá beszéd közben csábítóan saját kisujjára.
- Bele sem férnél.
- Szóval mégis tehén vagyok? - egyenesedett ki - Na, lesheted, hogy mikor kapsz a sütiből...
- Nem erre céloztam, hanem arra, hogy magasságilag kinőtted a dolgot!
- Persze, persze - húzta fel az orrát megjátszva a sértődöttet, és magához vette a kuglófot.
- Mit csinálsz vele?
- Eldugom, és egyedül fogom megenni. Mi mást? - nézett vissza rá.
- Nem, azt nem hagyom!
- Ebbe neked nincs beleszólásod, sajnálom... - lépett hátrább kettőt.
- De van! - mondta, miközben készségesen követte párját.
Zsó élvezte ezt a kis játékot. A pult végéhez sétált, és levett egy nagyobb tányért a felső polcról.
Eric figyelte minden mozdulatát. A lány "duzzogva" tette a forma nyitott felére a tányért, és egy gyors mozdulattal fejjel lefelé fordította, hogy a tányérra kicsússzon a sütemény.
A művelet gond nélkül sikerült, a formát gyorsan a mosogatógépbe tette, majd megigazította a süteményt a tányéron. Tudta, hogy még hűlnie kell egy kicsit.
Ewan közben észrevétlen aludt el apja vállán. Ericen látszott, hogy menten nekiesik... a sütinek.
- Ha egy ujjal is hozzányúlsz, míg megcsinálom rá a csokimázat... - fenyegette meg Zsó mutatóujjával.
- Akkor mi lesz? - kérdezte kaján vigyorral képén.
- Ne akard megtudni - vágott egy fintort - Amúgy Ewan elaludt, ha nem vetted volna észre... - Közben halkan elővett egy edényt, és egy tábla máznak való csokoládét, majd olvasztani kezdte azt a tűzhelyen.
A férfi közben elindult a gyerekszoba felé és óvatosan lefektette a fiát, majd visszatért kedveséhez. Ő épp elzárta a gázt, és egy fakanállal kevergette a felolvadt csokit. Ericre pillantott.
A férfi érdeklődve szemlélte az olvadt csokit majd párjára nézett. A nő majdnem mondott valamit, aztán mégse. Odafordult a sütihez, és óvatosan önteni kezdte rá a csokit. Miután végzett vele, ujját végighúzva az edény alján maradt édességben, s megkóstolta azt.
- Hmm... igen, szerintem épp elég édes.
Eric nem bírta tovább: belekotnyeleskedett az edénybe.
- Ennyire édesszájú vagy, drágám? - mosolygott rajta Zsó, miközben ő is újra megmártotta ujját a maradékban, és párjára nézve csábítón lenyalta.
- Ennyire - mondta, majd kedvesére emelte tekintetét. Zsó láthatta elsötétülni azt, majd a következő pillanatban Eric mohón húzta magához, hogy megcsókolja.
De a lány egy perc után nevetve húzta hátrébb a fejét, miközben újra megmártotta ujját. - Kérsz? - nézett fel a kicsit maszatos arcú férfira felmutatva csokis ujját.
- Naná! - mondta és vetette rá magát párjára újra.
A lány élvezettel figyelte, ahogy szerelme leszopogatja ujjáról a mázat, majd ő maga lassan lenyalogatta a férfi szája környékén elmaszatolódott édességet. A férfi újra kedvese szája után kapott. Zsó most már nem ellenkezett, mohón viszonozta a csókokat, maszatos kezeit a férfi nyaka mögött összekulcsolva.
Eric lassan kezdte terelni a háló felé a kedvesét egy pillanatra sem szakadva el tőle. De a lány nem bírt várni addig, útközben kezdte lehúzni a rövidujjas pólót kedveséről, hogy végre a csupasz bőrét érinthesse. Beleborzongott párja érintésébe és ő is a női póló alá nyúlt. Türelmetlenül siklottak kezei a férfi felsőtestén, időnként finoman karmolászva barnára sült bőrét, miközben nem eresztette a száját. A hálójukhoz vezető rövidebb folyosón azonban már nem tudta türtőztetni magát, váratlanul a falnak nyomta párját. Eric somolyogva figyelte őt. Zsó a szemébe nézett egy pici mosollyal az ajkán, miközben ujjaival kioldotta a férfi fekete övét, majd tekintete újra a szájára tévedt. Ujjbegyei alig érintve a bőrét simogatták a férfi hasának alsó felét.
Eric szemét lehunyva élvezte ki Zsó érintését vagy csókolta meg. A lány még mindig érezve az édes ízt nyalt végig a férfi száján, majd csókjai lejjebb csúsztak a nyakára, mialatt jobb keze incselkedőn tűnt el és bukkant fel újra a nadrágból. Szájával pár perc múlva már harapdálta párja nyakán az érzékeny bőrt. Tompán nyögött fel, mikor megérezte Zsó ujjait. Érezte, hogy megfeszül a teste, majd lemondóan enged fel, mikor visszatértek a felszínre. A lány a nyögéseket hallva elmosolyodott, és fogai közé csippentve egy kis bőrt nézett fel lehunyt szemű kedvesére.
Ujjaival kegyelmezett egy kicsit, egy percre körbeölelte velük Ericet.
Egy hangosabb nyögés szakadt ki tüdejéből - Jól esik kínozni? – nyögte.
- Nagyon... - súgta, miután végignyalta az előbb megharapott területet a nyakán, és keze újra a felszínre bukkant. Szája szinte csigalassúsággal araszolt lefelé a felsőtesten. Néhol újra harapott, volt ahol csak csókjaival ingerelte a férfi bőrét. Eric izmai meg-megfeszültek az inger hatására. Kezei ökölbe szorultak és hihetetlen erővel tolták a falat. Mikor már a hasánál járt, érezte és egy pillanatra látta is, hogy kedvese tettre készen várja őt. Ezen elmosolyodott, majd újra megnyalta a hasát felnézve rá mialatt egyik kezével finoman végigsimított férfiasságán. Eric megugrott volna az érzéstől, ha nincs mögötte a fal. Várta már azt a percet, mikor párja elborítja csókjaival, feloldozva őt szenvedései alól. Zsó lassan, kiélvezve a férfinak minden kínt okozó percet húzta le a nadrágot az alsóval együtt. Újra felpillantott rá, majd megadta neki, amit akart. Elhalón nyögött fel újra. Kezét elsüllyesztette Zsó barna tincseiben és kéjes nyögések közepette merült el az élvezetben.
Először finoman kényeztette, miközben kezeivel a hasát cirógatta, majd bevetette minden fortélyát, a fantáziára bízta, hogy milyen mozdulat kövesse a másikat. Megőrült a nőtől, hogy mesterien ingerli, hogy ennyire tud játszani az érzékeivel. Akarta őt, kínzón vágyott rá, ugyanakkor a végletekig élvezte, amit párja művelt vele.
Tudta, mik a gyenge pontjai, hogy mitől kezdenek remegni a lábai, és meg is találta ezeket a pontokat. Kezei automatikusan siklottak ezekre a zónákra, szájával pedig egyre szenvedélyesebben folytatta munkáját. Érezte a feszülő ujjakat a hajában, és magában élvezettel mosolyodott el ezen. Tudta, hogy hamarosan nem ingerelheti tovább párját. Eric érezte, hogy hamarosan elérik a határt. Igyekezett finoman felhúzni párja fejét és felállítani a nőt. Zsó mosolyogva engedelmeskedett, csábítóan megnyalva szája szélét, majd rögtön a férfihoz is törleszkedett.
Eric szenvedélyesen csókolta meg, miközben lehúzta róla a felsőjét és átért a melleire, finoman harapdálva azokat. Nem bírt magával. Közben a nadrágja gombját engedte meg és csúsztatta le párjáról az alsójával együtt. Kezei finoman cirógatták a bársonyos bőrt. Már régóta reszketett a teste Eric érintései után, ezért néha belesóhajtott a lakás csendjébe. Várta, hogy mit lép a férfi. Kíváncsi volt, mennyire sikerült felizgatnia. A férfi elmélyedt párjában. Kiélvezte a teste remegését, a kéjes sóhajait, a bőre érintését, az illatát, az érzést, hogy vele van. Lassú csókokkal kezdte meg az útját lefelé a hasa irányába. A lány egyik kezét Eric tarkóján nyugtatva követte mozdulatait, másik keze lazán lógott oldala mellett. Kicsit összeszedte magát. Most nem akart ilyen könnyen elgyengülni a férfinek. Valamit mutatnia kell neki ezért. Ajkára egy halvány mosoly kúszott. A férfi hirtelen kiegyenesedett, majd egyik kezét finoman, alig érintve a bőrt, futtatta felfelé a lány belső combján. Zsó mosolyogva harapta be a száját felnézve kedvesére kezeit a vállaira csúsztatva. A férfi kiélvezte a helyzetet. Finoman tapintott a lényegre ráérősen ingerelve a nőt. A végletekig akarta csigázni.
Belekapaszkodott a vállába, és egy kéjes nyögés hagyta el a száját, miközben lehunyta a szemét. Eric egy idő után hirtelen hagyta abba párja kényeztetését, majd ellentmondást nem tűrőn kapta fel és vitte be a hálóba. Elfektette az ágyon és fölé mászott.
- Mit tervezel, nagyfiú? - cirógatta végig a mellkasát és a hasát felnyúlva egyik kezével.
- Majd meglátod - suttogta vissza a férfi, majd lassan csókolta végig párja testét.
Lehunyt szemmel élvezte a finom csókokat. Eric egyre lejjebb és lejjebb haladt párja testén, mígnem rátapintott legérzékenyebb pontjára és elkényeztette csókjaival.
Elhalón nyögött fel megfeszülő felsőtestével elemelkedve egy pillanatra a párnáktól, miközben kezei a lepedőbe markoltak. Kimondhatatlanul feltüzelte Eric ezzel a kis intermezzóval. Minden idegszála a forró nyelv játékára összpontosított. A férfi nem hagyta abba párja kényeztetését, sőt egyre intenzívebb lett.
Nyögései és a levegő után való kapkodásai egyre sűrűsödtek, egyik keze a férfién simított végig, aki nyelvmunkája közben egyik mellének kényeztetésére is szakított időt, majd egy váratlan pillanatban nyelve elmélyedt Zsóban. A lány felsikkantott az élvezettől. Teste, ha lehetséges, még inkább megfeszült, körmei párja hasán nyugvó karjába mélyedtek. Agyát még inkább elöntötte a vágy. Szemeire köd ereszkedett, érezte rohanó pulzusát minden erében. Szinte sikoltva nyögött minden egyes mozdulat alatt, és észre se vette, hogy csípője önkéntelenül a férfival mozdul néha. Eric kiélvezte a helyzetet, próbálta a lehető legélvezetesebben ingerelni párját. Ami úgy tűnt sikerült is neki, mert Sophie a határ szélén táncolt. Érezte, hogy még pár mozdulat, és elsötétül előtte a világ, így összeszedve magát és visszafojtva sikolyait ragadta meg csöppet sem gyengéden Eric haját, és rántotta el magától. Mellkasa hullámzott a zihálástól.
- Úristen... – nyögte magyarul.
Eric arca egy pillanatra grimaszba torzult a fájdalomtól, de pár pillanat múlva érdeklődve tekintett Zsóra. A lány még mindig nem jutott szóhoz, az iménti orvtámadás hatása alatt állt. Ziháló mellkassal ült fel, és tapadt Eric szájára. Megőrjítette a tudat, hogy saját ízét is érezheti a csókjában. Elhalón nyögött bele a szájába, miközben szorosan hozzá tapadt. Eric odaadón viszonozta a lány csókjait. Sophie nem tehetett róla, de teljesen bevadult Erictől. Mohón falta a száját, miközben hátradőlt vele az ágyon. Mialatt fogai a száját karistolták és harapdálták, egyik kezével kettőjük közé nyúlt, és simogatni kezdte párja férfiasságát.
- Ezt meddig akarod még folytatni? - nyögte szájába vágytól eltelve.
- Ameddig csak lehet...
- Akkor most van vége - jelentette ki.
- Valóban? - mosolygott gonoszul rá.
- Valóban - felelte a férfi.
- Nem drágám, azt én mondom meg, mikor... - incselkedett vele épphogy csak hozzá érintve a csípőjét forró ágyékához.
- Uralkodni akarsz rajtam? - szakadt ki belőle a kérdés.
- Pontosan... "Let's play master and servant... It's a lot like life, This play between the sheets, With you on top and me underneath, Forget all about equality..." - idézte az egyik Depeche Mode számot – Csak a szerepek cserélődtek meg… - Azzal kicsit feljebb emelkedett Eric mellkasára támaszkodva, miközben abbahagyta kedvese ingerlését.
- Mire készülsz?
- Ismerős a kérdés... - mélázott el rajta megint közelebb mozdulva csípőjével, épp hogy csak érintve vele a másikat. Eric ezt már nem hagyta szó nélkül. Csípőjével a nő felé mozdult, kimutatván a foga fehérjét: elege volt már a játszadozásból.
A lány elnyomott egy sóhajt, ahogy egy pillanatra egyesültek, de gonoszul elemelkedett tőle csípőjével - Ez mi volt, kérem szépen? - vonta kérdőre a férfi fölött támaszkodva.
- Megdöntöm uralmadat...
- Azt te csak hiszed - búgta, majd egy kis kegyelmet mutatva visszaereszkedett a férfira magába fogadva őt. Eric megragadta a lehetőséget és egy újabb csípőmozdulattal sarkalta maradásra kedvesét.
Elnyomott egy újabb nyögést, majd kiegyenesedve indította meg csípője támadását kedvese ellen. Nem mutatta ki, hogy mennyire élvezi ő maga is az egészet a férfin lovagolva. Eric kisebb győzelemként könyvelte ezt el magában, majd újra lendített egyet csípőjével. Zsó ajkait beharapva fogta vissza hangját. Kezeivel a férfi hasát cirógatta, míg csípője szinte kínosan lassú mozgással tekergett Ericen. Elmosolyodott, mikor eszébe jutott, hogy táncolás közben is gyakran előjönnek nála ezek a mozdulatok. Eric lassan átvette az uralmat fölötte. Egyre inkább belelendült a mozdulataiba, egyre inkább élvezte. Párja nyakába zihált, ahogy az érzékei kezdték elragadni, kiszakítani a valóságból. Zsó újra kiegyenesedett, és csípője mozgásával felvette Eric ritmusát. Most már nem tudta megállni, hogy legalább ne sóhajtozzon szemérmetlenül. Élvezte, hogy ebből a szögből nézheti a derekát fogó férfit. Tekintete elraktározta magában az apró dolgokat, amiket észlelt szerelme testén. A homlokába tapadt tincseket, a testén gyöngyöző verejtéket, a mellkasában megfeszülő izom látványát, a nyelés közben megmozduló ádámcsutkájának képét. És ezek mind-mind csak mélyítették az iránta lángoló érzelmeket.
Eric szédületes sebességgel hajtotta magukat a beteljesülés felé. Szinte repültek, lehagyva mindent maguk mögött, a teret, az időt, a szobát, a Földet... kiszakadtak a valóságból és egy másik világba kerültek, ami csak az övéké. Sophie úgy érezte, belesajdul a lelke ebbe a hajszába. Teste meghajlott hátrafele, kezeivel Eric felhúzott térdeibe kapaszkodott. Nem bírta tovább. Muszáj volt hangosan nyögnie. Már nem érdekelte, hogy ki irányít, a lényeg, hogy érezhette újra a férfit, és vad mozdulatait. Érezte, hogy pillanatok választják el az Eric által már oly sokszor átélt kirobbanó érzéstől. A megsemmisülés pillanatában a férfi hangosan és erőteljesen nyögött fel. Szemeit szorosan behunyva élvezte, érezte Sophie közelségét. Tudta, hogy ennél közelebb nem is kerülhetnének a másikhoz. Sikoltva feszült ívbe gerince a mindent elsöprő érzéstől, mely pillanatok alatt elöntötte egész testét, agyát pedig pár pillanatra kikapcsolta. Nem mert megmozdulni. Minél tovább ki akarta élvezni az érzést. Aztán mégis Eric mellkasára borult, miközben csípőjével még finoman mozgott párján. Eric megsemmisülten feküdt. Teljesen kimerült, teste az utolsókat csapkodta a kéj tengerében, majd lassan kinyitotta a szemét. A lány homlokát a mellkasára támasztva zihált. Még mindig semmit nem hallott a külvilágból. Hosszú barna haja selymesen ölelte körbe a férfit.
Eric magához ölelte kedvesét: légzésük összhangot talált.
- Mondd, hogy én nyertem... - zihálta a mellkasába dörmögve.
- Te nyertél - nyögte megadón a férfi, majd megcsókolta párját.
- Helyes. Akkor most már kaphatsz a sütiből - mosolygott rá kisimítva a csapzott tincseket kedvese homlokából.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés