|
Lost in the stars - 36.
2007.02.28. 19:16
"We're the horniest boys, With the corniest ploys..."
36.
Másnap reggel kora délelőtt egy másik fekete autó gurult be a Szmanda kúria elé, és kiszállt belőle egy magas sötétbarnahajú vékony férfi: Dave Gahan - miután bezárta a kocsiját - megindult a bejárati ajtó felé és becsöngetett. Dave-nek is Zsó nyitotta ki az ajtót, és mosolyogva ölelte magához, majd adott két puszit az arcára. Mindezek ellenére érezte, hogy kicsit másképp néz a férfira. Dave beljebb lépett a házba és Zsó elvezette a többiekhez. Eric felállt, hogy kezet fogjon az énekessel. Martin egy perc múlva követte, noha a másodperc töredék részéig lemerevedett, ahogy átsuhant a fejében, hogy vajon Capri ezek után hogyan fog reagálni. A lány belépett a nappaliba, miután hallotta, hogy valaki jött. Tudta, hogy Dave az, így elég kedélyesen fogadta a férfit. Mikor Dave-vel üdvözölték egymást látszott rajtuk, hogy mindkét fél kölcsönösen méregeti a másikat. Zsó Eric mellől figyelt, aki épp Ewantól jött vissza mielőtt az énekes megérkezett volna. A színész hellyel kínálta Dave-et, majd megkérdezte, hogy inna-e valamit. Dave elfogadott egy üveg ásványvizet, majd a férfi kérdéseire válaszolgatott türelmesen. Még élvezte is. Ugyanakkor fél szemével észrevétlen, hol Martint, hol Caprit figyelte.
Zsó a háttérben érződő feszültségek ellenére örült, hogy láthatja a férfit, és hogy újra együtt van a "csapat". Véleménye szerint egyedül Eric nem tudott a történtekről. Caprinak nem kellett mondania, nem adta tovább neki a megtudott információkat. Martin kicsit feszélyezve érezte magát, de próbált normálisan viselkedni, és nagyon remélte, hogy ez a kicsit feszült légkör később oldódni fog.
- Fiúk! - mondta Eric - Menjünk biliárdozni!
- Hé! És mi? - nézett rá párja kérdőn.
- Úgy értettem a 'fiúkat', hogy 'gyerekek' vagy 'srácok'.
- Na azért! Addig Jeanine tud vigyázni Ewanra. Jeanine egy angyal, ő a bejárónőnk. Ha tudok, akkor mindig besegítek neki a háztartásban – magyarázta Capriék felé fordulva.
- Nekem tetszik az ötlet - bólintott Mart.
Dave is egyetértően bólintott, majd követték házigazdájukat egy szobába, ami inkább játékteremre hasonlított. Annak a közepén egy szép nagy biliárdasztal trónolt.
- Ki kivel lesz? - kérdezte Zsó magához ragadva egy dákót és egy kék krétát, amivel annak hegyét kezdte kezelni.
- Nekem mindegy, hogy ki mellé raktok be - vont vállat az énekes, de pillantásával azért alig észrevehetőn mérte végig szőke társát.
- És ki akar kimaradni az első körből?
- Mivel én elég rég játszottam ilyet és csak kétszer az életemben, ezáltal nem ismerem a szabályokat, nyugodtan hagyjatok ki - mondta a vörös hajú fiatal lány - Azért cserébe adósom vagytok egy pingpong meccsel.
- Hát jó, akkor Dave leszel velem? - nézett át válla fölött a szőke gitáros.
- Naná - ragadott magához egy dákót.
Dave meghökkenve fordult hátra - Eric és a többi rúd?
- Jaaaa, hát az úúgy volt, hogy volt egy nagy buli és a srácok törtek-zúztak. Még nem volt időm újat venni.
- Na persze... Bevallhatod, hogy azokkal szoktalak elfenekelni... - sóhajtott Zsó vigyorogva.
- Szívem, nem megmondtam, hogy ne buktass le?!
- Hupsz, ez kicsúszott… - kacsintott.
Dave fejcsóválva sétált vissza Martin mellé.
Capri meg egy kényelmes fotelban ült le, amiben 3 másodperc múlva már feküdt is.
- Na jó gyerekek, ki kezd? - nézett fel a szőkeség beállítva a golyókat a megfelelő pozícióba.
- Hagyjuk meg Zsóéknak a lehetőséget? - nézett rá kérdőn társa.
- Hölgyeké az elsőbbség... - tett egy udvarias mozdulatot kezével.
- Oh, micsoda úriemberekhez van szerencsém - mosolygott a lány, majd a kezdő lövésével mindjárt két teli golyót el is rakott.
Dave elismerően bólintott.
A lány behelyezkedett a következő lövéshez, miközben megszólalt Dave-hez címezve:
- És Jenny meg Stella végül is hogy-hogy nem jött? Azt hittem őket is hozod.
- Nem értek rá. Pedig szerettek volna jönni.
- Hát jó, bár szívesen megismertem volna a lányodat is személyesen. Az utóbbi időben elég gyerekpárti lettem... - vigyorgott, majd egy bosszús fintor futott át az arcán, mikor elrontotta a lövést.
- Mi az, nő létünkre nem tudunk két dologra figyelni? - heccelte Dave, majd Mart felé fordult - Berakod vagy berakjam én?
- Kabbe! - szólt vissza Zsó, miközben Mart arcán átfutott egy vigyor.
- Rakd be te - adta át a dákót.
- Ezer örömmel - majd átvette a hosszú rudat, és a golyóra szegezte a tekintetét. Egy elegáns lövéssel lökte a lyukba.
- Így kell ezt csinálni - jegyezte meg a szőkeség társára pillantva.
A vörös lány eközben a fotelben ült és nemtörődöm viselkedése ellenére minden idegszálával figyelt. Az elhangzott mondatok igencsak feltüzelték idegességét, de hamar elnyomta. Kihasználta, hogy a többiek nem törődnek vele, és elmélyedt a kívülálló megfigyelő szerepében.
Dave eközben Martra mosolygott előreengedve társát, és felé nyújtva a dákót - Mutass te is valamit.
- Ahogy óhajtod - vigyorgott, majd ő is elrakott gyors egymásutánban két golyót.
A játék zavartalanul folyt tovább leszámítva egy-két kétértelmű beszólást a két Mode-ostól. Egy óra múlva Eric félrerakta a dákót - Tarthatunk egy kis szünetet? Én éhes vagyok. Valaki jön velem?
- Én megyek, úgyis be kell néznem Ewanhez. Fiúk? Capri? - nézett körbe, miközben megfogta párja kezét, és letette a dákót.
- Nem is tudom - nézett a két férfira - Jól van, megyek. Elültem magam.
- Én nem vagyok éhes, kösz - mondta Mart Ericnek.
- Én se... - mondta Dave, majd mikor kivonultak a többiek, és ők ketten maradtak Martra nézve folytatta - ...legalább is nem ennivalóra.
Mart szeméből nem lehetett semmit kiolvasni, de érezte, hogy egy kicsit meglódul a vére ettől a célzástól. - Játszunk? - bökött a dákóval az asztal felé.
- Kihívsz magad ellen? Legyen.
- Majd meglátjuk ki nevet a végén - állt be a kezdő lökéshez.
Dave csak egy pillantással nyugtázta ezt, majd figyelte amint társa céloz.
- Ez az! Tanulj a mestertől - vigyorodott el, mikor a 3. golyó is szépen becsorgott a lukba.
- Mester? Miben?
- A játékban - egyenesedett ki először Dave-re, majd az állásra pillantva. Gondolkodott, melyiket lője.
- Sikerült dönteni? - kérdezte szinte a fülébe Dave, aki a jelek szerint kihasználta társa figyelmetlenségét és veszélyesen közel került hozzá.
- Igen. A pirosat fogom - válaszolta, majd elfordult, hogy célozhasson.
Dave arcán egy széles vigyor terült szét, majd aljas módon szándékozott megzavarni Martot a lövésben: finoman végigfutatta egy ujját a férfi gerincén.
Mart erősen koncentrált, hogy kizárja Dave zavaró mozdulatát, ami egyszerre hozta rosszalló zavarba, és borzongatta meg. Lőtt.
- Ez nem jött be, Dave - húzódott egy kis mosolyra a szája, mikor látta, hogy a piros golyó eltűnik a középső lyukban.
- Francba. Nem baj, legközelebb drasztikusabb leszek – ígérte.
Mart csak rosszallóan csóválta a fejét, és újra célzott. Ez is bement. - Dave, ha így folytatom, csúfos vereséget szenvedsz.
- Akkor ronts.
- Adjak neked esélyt? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Szerinted nem tudom magamnak kiharcolni? - csúsztatta finoman a férfi csípőjére kezeit.
Mart a szemébe nézett, és hátrébb lépett egyet, hogy a férfi ujjai lecsússzanak róla. - Nem kételkedem a képességeidben.
- Helyesen teszed - fordult az asztal felé -, te jössz.
- Igaz - bólintott, majd felszisszenve egyenesedett ki, mikor végre rontott.
- Most én jövök - felelte negédes mosollyal az énekes, majd megkezdte nyerőszériáját. - Nah 'mester' ehhez mit szólsz? - kérdezte felegyenesedve a férfi, mikor sokadszorra se tudott rontani.
- Eddig hol rejtegetted ezt a tehetséget? - kérdezte az asztalnak támaszkodva Mart pár perc múlva, mikor már csak egy-két golyó volt az asztalon. - Le vagyok nyűgözve - hajtott fejet vigyorogva.
Dave elmélyedt Martin tekintetében. A hosszúra nyúlt csöndet ajtónyílás és záródás törte meg, majd megjelent egy vörös hajú lány. Figyelmét nem kerülte el a jelenet - Újat kezdtetek? - kérdezte kizökkentve Dave-et.
- Igen - fordult felé Mart - Most épp ő áll nyerésre.
- Azt látom - jegyezte meg párja odavetős stílusban.
- Ericék?
- A konyhában - felelte, miközben a darts-táblához sétált, elvette a lövedékeket és az elsőt egy kicsit nagy erővel vágta a táblába.
Dave figyelte a lányt, majd az erőteljes dobást látva Martra nézett fürkészőn, a reakciói után kutatva. Mart jobbnak látta, ha most békén hagyja kedvesét. Sejtette, hogy nem szívesen hagyta magukra őket az előbb, és nem lehetett biztos benne, hogy nem történt-e valami közben.
- Folytasd - mondta visszafordulva Dave-hez. Ahogy kimondta ezt a szót, eszébe jutott az a másik szituáció, mikor legutóbb ezt mondta neki.
A férfi elmosolyodott, majd visszafordult az asztalhoz. Érezte, hogy kezdi kiütni a lányt a nyeregből és tudta, hogy ezt Capri is tudja. A játék folyt tovább, de nem boldogultak egymással, a fekete golyót nem sikerült hosszú percek óta egyiküknek se belőni.
A lány megpróbált nem törődni a férfiakkal, de erre egyszerűen képtelen volt. Azon kapta magát, hogy a dartstábla helyére Dave-et képzeli, és meglepően jól céloz. Az is idegesítette, hogy párja - párja? - feltűnően nem törődik vele, ő maga meg úgy látszik, hiába töri magát. 'Legyen!' - gondolta bosszúsan és elkeseredetten az utolsó lövedéket is a táblába vágta.
- Capri drágám hogy állsz? - kérdezte Mart felé pillantva.
A lány feleszmélt - Egész jól - gyönyörködött a táblában – Egy se ment a falba. Fejlődök.
Mart felnevetett. Capri visszamosolygott rá. Alaposan megnézte magának a férfit, keresett benne valami változásra utaló jelet. Mart állta a tekintetét, de nem vette észre rajta a bizalmatlan kutatást. Az asztalra pillantott. Dave épp célzáshoz készülődött, így volt ideje odamennie a lányhoz. Érdeklődve nézett a férfire és türelmesen bevárta. Gyengéden fogta fél kezébe a fehér arcot, majd csókolta meg a piros ajkakat.
- Ezt azért, mert nem a falat lyuggattad ki - mosolygott rá.
- Szóval díjazod a fejlődésem. Ez igazán rendes tőled - mosolyogott rá édesen.
- Igyekszem - simított végig tekintetével az arcán, majd egy újabb csók után visszatért a már türelmetlenkedő Dave-hez.
Dave érdeklődve szemlélte, hogy hova megy Mart, majd rájött. Szívesen lett volna a lány helyében, sőt abban akart lenni... na ne! Egy nővel verseng egy férfiért?! Állj, elég! Ez tisztára elmebetegség! De mégis, mikor Martra nézett érezte, hogy kezdi megkívánni... azóta a nap óta, hogy társa kijelentette, hogy van lehetőségük ezt tovább csinálni, teremteni akart egy lehetőséget.
- Kezd hosszúra nyúlni ez az egész... - jegyezte meg Mart célba véve a fekete golyót.
- Akkor tegyél rá pontot - felelte Dave.
- Parancsolj - lökte meg finoman a golyót, és az engedelmesen be is ment a kívánt célba - Nyertem.
- Engem mikor tanítasz meg erre? - tűnt fel a semmiből a lány, és mint egy macska dörgölődzött párjához.
- Amikor csak akarod - csúsztatta egyik kezét a derekára.
- Kezdheted - nézett rá.
- Leszel velem? - nézett kedvesére, majd Dave-re kérdőn.
- Ki akartok hívni? Engem? - kérdezett vissza az énekes.
A lány eközben csak elvigyorodott – Leszek.
- Talán ellenedre van, Gahan? - húzta fel egyik szemöldökét Martin.
- Nem, egyáltalán nincs. Kettőtöket is simán lenyomlak - mosolyodott el magabiztosan.
A másik férfi felnevetett - De most is veszítettél... - emlékeztette, miközben kiszedegette a golyókat a lukakból, és Dave felé gurította őket, hogy rendezze azokat.
- Véletlen - mondta majd szórakozottan elhelyezte a golyókat, végül a kezébe vette a dákót és várt a párosra.
- Kezdj te, Capri - adta át a lehetőséget Mart - Szólj, hogy mikor segítsek.
- El kéne találnom azt a fehér golyót?
- Pontosan. Nem játszottál még?
- De 6 éve kétszer. De ezt már említettem - mélázott el, miközben célzott és lőtt, aminek következtében a golyók szanaszét gurultak.
- Nyitásnak jó volt ez - állt karba tett kézzel a férfi - Igaz, hogy nem ment be semmi, de semmi gond.
- Ha-ha, nem mindenki olyan vérprofi, mint... – gondolkodott - nah jó, mint Zsó.
- Miért? Ő olyan jól játszik? Van valami sztorid? - kérdezte Dave-et figyelve, aki épp lőtt.
- Nos a nemtomhogyhányévalatt játszottunk párszor, csak jó lenne emlékezni is rá... - mondta a lány.
A hármas elmerült a játék örömeiben, amihez később csatlakozott Zsó és Eric is. Mire feleszméltek - a kisebb megszakításokkal együtt - besötétedett és egyes tagok már nagyokat ásítoztak, mire Zsó mindenkit felhessegetett a szobájába.
- Ki akar előbb pancsba menni? - tette fel kérdését Capri szőkeségének a szobájukban.
- Ahogy gondolod. Mehetsz előre, ha akarsz.
- Akkor eluralom a fürdőt. Ha akarsz valamit, csak gyere be, és ha jó hangulatom van, nem raklak ki.
- Ezt vegyem felhívásnak? - húzta fel egyik szemöldökét kajánul.
- Aminek szeretnéd - mondta félmosollyal az arcán a lány, majd elindult a helység felé.
Mart várt pár percet, míg meghallotta a vízcsobogást, majd nem tudta megállni, hogy kedvese után ne menjen ruháit ledobálva. A sűrű párától nem látszott, hogy jön, a vízcsobogás pedig elnyomta a hangokat.
A lány mit sem sejtve élvezte a meleg víz folyását a testén, mikor hirtelen valaki elkapta hátulról és a nyakába csókolt. Sejtette, hogy ki lehet. Mosolyogva fordult meg - Orvul támadsz meg?
- Naná! Szereted a meglepetéseket, nem? - kérdezte, de a választ már nem engedte ki a lány száján, elnémította egy vágyakozó csókkal.
Készségesen csókolta vissza - Nocsak, idegen környezetben? – suttogta.
- Itt talán nem kívánhatlak? - simított végig a víztől síkos meztelen testen.
Lenyelte pár frappáns válaszát, nem akarta szétrombolni a pillanatot és Dave-et is kipakolta a fejéből. Egy dologra akart koncentrálni: Martinra. A férfi egy pillanat alatt a hideg csempéhez szegezte kedvesét, miközben szájával csókolta, kezeivel pedig ingerelte a hófehér testet.
A lány tompán nyögött fel, majd készségesen fogadta magába párját. Martin mohón falta és szorította kedvesét, csípőjével szenvedélyesen mozgott néha fél kézzel megtámaszkodva a csúszós csempén a lány feje mellett. Hiányzott neki. Próbálta kiadni magából a felgyülemlett feszültséget, amit a kapcsolatukban jelenlévő problémák, és Dave gerjesztettek benne. Capri érezte párja hevességét és sejtette az okait. Most azonban szívesen volt stressz-levezető. Kéjes sóhajaikat és nyögéseiket visszaverték a fürdő falai, ahogy egyre mélyebbre merültek a kéj tengerében.
Sophie miután felfrissítette magát és megcsinálta a vacsorát, elment megkeresni Ericet, akit végül fiuk szobájában talált meg, amint épp a már jóllakott csöppséggel játszik. Volt pár óra, mikor esténként sosem aludt Ewan.
- Gyere, kész a vacsi - tette kezét a férfi hátára, aki épp a kiságy fölé hajolva állt.
Eric erre lerakta a picit, de az nekiveselkedett sírni mikor észlelte, hogy egyedül akarják hagyni, így inkább magával vitte a konyhába.
- Többiek? – kérdezte.
- Gondolom a szobáikban - vonta meg a vállát a tálaló lány - Mondtam nekik, hogy hánykor lesz vacsora.
Ekkor megjelent Dave.
- Hahó. Mi lesz a vacsi? Éhen halok.
- Hidegtál felvágottakkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel meg mindenfélével. Megfelel? Próbáltam mindenféle ízlést kielégítő választékot kreálni.
- Remek! - ült le a férfi az asztalhoz.
Pár perc múlva Mart is befutott kézen fogva vezetve kedvesét.
- Héhahó! - üdvözölte a „kicsit” vidám lány a többieket.
- Sziasztok! - mosolygott rájuk Zsó még mindig a kajákat hordva az asztalra - Ejha, de jó kedve van valakinek... - jegyezte meg somolyogva.
- Feldobódtam, tele vagyok energiával, csináljunk valamit! – jelentette ki a kissé hiperaktív beütésű lány.
- Talán... együnk? - kérdezte Mart egy lehengerlő mosolyt villantva rá.
- Mindig csak a hasadra gondolsz édesem? - kérdezte párja.
- Azt hiszem, ezek után megérdemlem... - súgta a fülébe, majd újra normál hangerőn folytatta: - Meg amúgy is én kihagytam az ebédet...
- Jól van - adta be a derekát a lány és leült.
A vacsora kellemes hangulatban telt, bár Dave egy kicsit emlékeztetett szigetbeli önmagára azzal, hogy ritkábban szólt bele a társalgásba. Közben Ewan érdeklődve szemlélte a vendégeket, és kicsi kezecskéjével néha Capri és Mart felé nyúlt, majd újra apját kezdte nyúzni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés