|
Lost in the stars - 39.
2007.02.28. 19:43
"Shouldn't have done that!"
39.
Később a lány megnézte, hogy van Selia. A kutyus sokkal jobb színben festett, mint tegnap: játszani volt kedve és állandóan kajáért nyúzta gazdáit. Miután megetette az előírt diétát betartva a folytonos hányás miatt, előkaparta a telefonját majd tárcsázta barátnője számát. Mindenképp beszélni akart vele.
- Hellóka! Mondd csak drágám! Mi a helyzet? - hadarta Sophie a telefonba, miközben Ewant rázogatta finoman a karjában tartva.
- Szia! Mond csak: zavarlak?
- Nem, csak épp nyugtalankodik Ewan egy kicsit.
- Jól van. Valamit el szeretnék mondani neked és nem lesz rövid hangvételű a dolog.
- Okés, mondd csak, Eric még dolgozik - helyezkedett el a kanapén félig ülve, félig feküdve egyik karjában a kicsivel, aki kezdett megnyugodni anyja mellkasán.
A lány részletesen beszámolt a történtekről és a Dave-vel folytatott beszélgetéséről.
Zsó aggódásának adott hangot a sztori közben.
- Mi az isten?! – kérdezte döbbenten.
Barátnője keserűen elmosolyodott - Szóval, kölcsönösen fenyegettük meg egymást - folytatta magyarul, hogy Martin véletlenül se tudjon meg semmit - De Zsó... én félek. Dave Gahannel így kiállni... Nem tudom, mit tegyek. És ha nem sikerül és minden kiderül, akkor kész, vége, ennyi volt. De nem hagyhatom, nem hagyom, hogy Gahan eltiporja az érzéseimet és így játsszon velünk. Martin nem csinál semmit. Szerintem, úgy érzi, hogy meg van kötve. Én viszont nem tűröm el, hogy Dave ezt tegye - barátnője hangjából kiérződött az izzó gyűlölet, amit az énekes iránt érzett - Mind Martinnal, mind pedig velem.
- Nem hittem volna, hogy egyszer így fogsz beszélni Dave Gahanről... - jegyezte meg halkan kiérezve a lányban dúló érzéseket - Mindenesetre csak azt tudom tanácsolni, hogy vigyázz, hogy mit csinálsz. Mindenképp úgy kell keverned a kártyáidat, hogy Mart tényleg ne tudjon meg semmit. Hát igen... Dave-nek ehhez a szemét oldalához nekem is volt szerencsém... - szorította össze a száját a szigetes rossz emlékekre gondolva.
- De miért csinálja? Élvezi? Bosszantani akar? Unatkozik?
- Fogggalmam sincs drága... Nem látok bele a fejébe, ráadásul férfi is, ők meg köztudottan másképp gondolkodnak. Meg hát.. sztár... Lehet, hogy elszaladt vele a ló, és azt hiszi, mindenkit megkaphat. Talán ezt akarja bizonyítani. Nem tudom.
- Akkor most koppanni fog. Gondoskodom róla - tüzelte fel magát egyre inkább a lány.
- Mit akarsz tenni?
- Még nem tudom. Dave lépéseire fogok felelni. Érzem, hogy készül valamire. Mikor beszéltem vele a tekintete.... szó szerint ijesztő volt. Nem becsülöm le, végzetes hiba lenne, de komolyan megfordult a fejemben, hogy őrült.
Zsó döbbenten hallgatott egy percig - Őrült?
- Valami olyasmi. A szemei szinte sütöttek. És mégiscsak egy férfin veszekedett velem! Mindent megtenne azért, hogy nekem keresztbe tegyen! Ez már az őrület határát súrolja, legalább is nálam.
- Már ne haragudj meg drágám, de nem látod kicsit sötéten a dolgokat? - utalt arra, hátha kicsit színezi a történteket.
- Nézd, én annyit tudok, hogy beszéltünk és elfajult. De épp az előbb mondtad, hogy ismered Dave sötét oldalát. Rögeszmés volt a te elcsábításod is. Nos, most ugyanez a helyzet, csak most nem téged akarnak elcsábítani.
- Igazad lehet... - gondolkodott el visszaemlékezve a történtekre - Már akkor is mindent megtett, hogy megszerezze magának a kiszemeltet, akkoriban engem, most meg Martot... Lehetséges az, hogy ez valami esetleges hatása a drogos korszakának? Valahol olvastam, hogy akik keményen cuccoztak, sosem gyógyulnak meg teljesen...
- Nem vagyok a pszichológusa, sem az orvosa - keményedett meg a hangja - Csináljon, amit akar. Csak távol Marttól. Úgyhogy, ha ki is sikerül ejtenie, akkor is megkeserítem az életének azt a szakaszát, mikor engem kóstolgatott. Érted is. Nem úszhat meg mindent ez az aljas szemétláda!
- Jól van, jól van, kicsim. Próbálj meg egy kicsit lenyugodni! Tönkreteszed magad ezzel a dühöngéssel... Egyébként... Mart és közted... hogy vagytok egymással? - kérdezte aggódva.
- Sejtheted, hogy Dave rendesen bezavar. De igyekszem helyrehozni a dolgokat. Jól haladunk, újra ismerkedünk a másikkal. Én nem értem, hogy Martin miért nem csinál valamit! Miért ilyen határozatlan? Olyan, mintha azt se tudná, hogy mit kéne tennie!
- Talán tényleg nem tudja... Gondold el, ott áll két számára fontos ember között. Te, akit szeret, mint a párját, és Dave, akit kölyökkora óta ismer és szeret, szinte vele élte le a bandán belül az életét, és gondolom őt se akarja egy esetleges elmérgesedett helyzet miatt elveszíteni. Persze nem akarom Dave-et védeni, hisz nekem is van okom neheztelni rá, de azt én már lezártam. Csak arra akarok kilyukadni, hogy valószínűleg Martin is emészti magát kettőtök közt.
- Ez megnyugtató. Mindegy, lesz, ami lesz. Dave-vel csendben legyilkoljuk egymást, Mart meg addig emészti magát. Békés családi élet.
- Pff... igazán idilli - nevetett fel kurtán, de együtt érzően - Mindenesetre nyugodtan hívj, ha van valami. Én itt leszek neked mindig, kiscsaj! - mosolyodott el megsimogatva alvó fia hátát.
- Jól van, és köszönöm. Szia - majd bontotta a vonalat.
Zsó aggódva húzta össze szemöldökét a telefonra meredve. Nagyon nem jó irányba vették a történések magukat. Nem hitte volna, hogy egyszer egy ilyen helyzet is felállhat. Nem gondolta, hogy Dave náluk is bezavar... Sajnálta szegény barátnőjét, de pillanatnyilag nem tudott semmit tenni érte.
Capri némán állt az erkélyen. Mart vajon tényleg nem tudja, hogy mit tegyen? Elmondja neki, hogy konkrétan miről beszéltek Dave-vel? Egyszerűbb lenne, viszont Dave elkönyvelné őt úgy, hogy egyedül semmit sem tud megoldani és valószínűleg Martin sem tudna mit csinálni, csak még jobban kétségbe esne. Vajon mi lesz Dave következő lépése? Elképzelni sem tudta. Remélte, hogy nem terjeszt majd semmit a sajtónak, vagy a sajtó nem fog szimatot. Az katasztrofális lenne, így is alig viselik el a helyzetet.
Martin elzárkózott a stúdiójába. Tudta, hogy valami megoldást kellene találnia a helyzetre, de nem tudott mit lépni. Idegesen, ugyanakkor mérhetetlenül fáradtan kattintgatott a gépen az e-mailjeit nézegetve. Igazán nem tudta, mit tehetne. Mindkét ember fontos volt a számára. Capri, akit szeretett, akit imádott és Dave, akit ezer éve ismert és barátként szeretett - persze mióta elkezdődött ez a furcsa "kapcsolat" köztük, kicsit másképp érzett iránta. A probléma összetett volt. Nem mondhatta azt Dave-nek, hogy "Bocs haver, de inkább ne találkozzunk többet” - mivel kötelezettsége is volt az irányában. Kötötték a szerződések, ott volt a banda, a készülő album, a dalszövegek, amiket meg kellett írnia, hogy Dave elénekelhesse őket. Túlságosan összefonódott a huszonakárhány év alatt az életük. Nem szakíthatja el ezt a kapcsot egyik napról a másikra! Viszont a másik oldalon meg Caprit se akarta elveszíteni. Nem tudta, mit csinálna a tűzről pattant lány nélkül, aki szinte megfiatalította. Bár az utóbbi időben nem érezte túl jól magát a bőrében.
Arcát kezeibe temetve nagyot fújt, majd a monitorra meredt. Tanácstalan volt, és erről senkivel sem beszélhetett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés