|
Lost in the stars - 46.
2007.02.28. 20:21
"We are the dead of night, We're in the zombie room..."
46.
Martin egy-két hétig még otthon maradt Caprival, hogy rendbe hozzák megtépázott kapcsolatukat. Aztán kénytelen volt újra foglalkozni a bandával. Tudta, hogy a turné csak rá vár. Az újságoknak csodálatos módon nem adtak fülest az elvonóról. Épp egy megbeszélésre ment, ahol Dave, Fletch, Peter és Christian is jelen lesz többek között. A turnéval kapcsolatos utolsó megbeszélés. Egy kicsit azért tartott az elkövetkezendő hónapoktól. Dave-vel a karácsonyi bál óta csak egyszer beszélt, mikor elküldte részegen a francba. Azóta egyikük se kereste a másikat. Azért kicsit szarul esett neki, hogy egy nyamvadt üzenetet se hagyott, mikor elvonón volt, vagy mikor kiengedték. De ezt a kicsi sérelmet elvetette. Nagyot sóhajtva lépett be a többiekhez.
Dave felfigyelt a lefogyott belépő alakra. Vágott egy grimaszt. Egész normálisan nézett ki, ahhoz képest, hogy az elvonóról jött ki. Az utolsó és az utolsó előtti beszélgetésük sem volt épp baráti. Ő kereste a férfit, de akkor is leüvöltötték a fejét, hogy menjen máshová. Teljesítette a kérést.
Mindazonáltal Mart írta a szövegeket is és a zenét is, el kell viselniük egymást.
Mart kezet fogott mindenkivel. Utoljára Dave-vel. Egy pillanatra egymás szemébe néztek, de nem tudtak semmit kiolvasni a másikéból. A szőke férfi nem messze tőle ült le.
- Bocsássatok meg, hogy feltartottam a turnét - szólalt meg - Mik a fejlemények?
- Semmi gond, ha ez azzal jár, hogy már jól vagy - mondta Andy - Nos, a rajongók hőbörögtek, de nem vészes. Úgy gondoltuk, hogy az eredeti tervet követjük... - ezzel el is mélyedtek a munkában. Dave Mart számára feltűnően nem vett róla tudomást: se egy pillantás, semmi. Bő 2 órás megbeszélés után lassan szétszéledtek a többiek. Ketten maradtak az üres helységben.
Martin nyugodtan rendezgette a kapott papírokat a turné állomásairól, és az utazások részleteiről.
- Szóval már jobban vagy - szólalt meg Dave - Csodálkoztam, hogy az újságok meg sem említették a dolgot. Egyedül másztál ki?
- Azon én is meglepődtem, hogy nem csámcsog rólam a sajtó. Nem egyedül.
- Mi az, Suzanne melletted termett? - dőlt hátra a dívány háttámlájának.
- Nem. Capri segített - pillantott fel rá, majd elpakolta a papírokat.
- Oh, gondolhattam volna - jegyezte meg gúnyosan - Ezek után rettegj, előszeretettel hozza fel az ember botlásait és vágja a fejéhez.
Mart vágott egy grimaszt.
- És? Visszament a porfészekbe? Vagy visszafeküdte magát?
- ÉN kértem meg, hogy maradjon. És örülnék, ha nem pocskondiáznád őt.
- Bocs, nekem más a viszonyom vele, mint neked…
- Igen, tudom - sóhajtott fáradtan hátradőlve. Nem hitte volna, hogy ennyire fárasztó lesz körülbelül két óra a férfi jelenlétében.
- Már előre élvezem a turnét...
- Mert? - nézett rá automatikusan kérdezve, holott gondolatai még mindig a probléma körül cirkuláltak.
- Jók a tervek. Érdeklődve várom a megvalósításukat.
- Ja igen. Arra leszek kíváncsi, mit szól majd Sophie, hogy visszavettük a Useless-t a setlistbe - mosolyodott el.
- Igen, azt én is megnézném - mosolyodott el Dave - Majd mondd meg neki - állt fel és lazán kisétált az ajtón.
Mart elgondolkodva nézett utána. Ha ilyen lesz vele a turné alatt, azt nem fogja sokáig bírni. Érzi a tartózkodást, és a feszültséget. De talán jobb ez így, mintha állandóan kísértené. Lemondóan rázta meg a fejét. Már azt se tudja, hogy mit akar.
Capri nem szívesen engedte el párját Dave-vel közösen egy turnéra. Nem bízott a férfiben és sosem fog már. Aggodalmait nem osztotta meg Marttal, nem volt rá szükség, tudta, hogy Mart ismeri őket. Csak remélni tudta, hogy a férfi vigyázni fog magára.
Martin tisztában volt Capri aggodalmaival, de úgy volt vele, hogy nem fog félni Dave-től a történtek miatt. Együtt fognak dolgozni, és kész. Elviselik egymást. Lenyomják a koncertet, elmennek pár afterpartyra, ha kell, de a szükségesnél nem fognak több időt együtt tölteni. Ennyire egyszerű a képlet. A turné kezdete nem volt épp zökkenőmentesnek nevezhető. Dave párszor elég ronda megjegyzéseket tett Caprira, főleg, ha néha felbukkant 1-1 estére, hogy meglátogassa Martot, de ilyenkor mindig leállította. Most egy ideje azonban a lány nem bukkant fel, sokat dolgozott a cikkein. Azóta Dave is egyre normálisabb lett. Mondhatni kezdett kedves lenni Marthoz, aki ennek csak örült, mert remélte, hogy visszaállíthatják egymás közt a barátságot.
Dave lassan látott hozzá tervéhez. Kezdte altatni Martin vészjelző ösztöneit. Eleinte, mikor az a kis cafka bezavart, elvesztette a fejét. Rájött, hogy úgy nem fog menni neki a dolog, ha folyton dühöng, így hát stratégiát váltott és úgy tűnik ez beválik. Észrevette, hogy Mart az elvonó óta nem iszik. Így könnyebb dolga lesz, ha a szervezete elszokott az alkoholtól.
Martin mit sem sejtve, saját kis világában nyomta le a koncerteket. Lassan közeledtek a németországi állomások. Épp Münchenbe érkeztek meg. Aznap este egy rendkívül remek koncertet nyomtak le. Sejthető volt, hogy az afterparty sem lesz sokkal visszafogottabb. Martin kivételesen engedélyezett magának egy kis pohár sört. Jól érezte magát. Sikeres volt az este.
Dave várta már a bulit. Egyszerű fekete csípőfarmerjában és sötét ingében uralta a terepet. Mint ragadozó a prédáját úgy cserkészte be szőke áldozatát és plántálta belé a piát, mondván, hogy most buliznak egy nagyot. Martin nem akart inni. Az elvonó óta tartotta magát, de Dave rábeszélőképességének nem lehetett ellenállni. Abból a pohárka sörből egy "kicsit" több lett, és nem éppen a gyenge piákból. Látta Fletch aggódó tekintetét, de nem foglalkozott vele. Most túl jól érezte magát. Egyszer megengedheti.
Elégedetten könyvelte el magában a sikerét. Tudta, hogy nem kell sok hozzá, hogy Mart megadja magát az alkoholnak és elég öntudatlan állapotba kerüljön, ahhoz, hogy ne tudja mit csinál.
- Te Dave! - szólította meg egy cigiből slukkolva - Már hiányzott, hogy újra... ilyen jóban legyünk! - vigyorgott rá kicsit akadozó nyelvvel, miközben elfogadta a következő tequilát a férfitől lenyalva kezéről a sót, majd lehajtva a piát, hogy végül a citrommal hozza ki az ízét. Megborzongott a hatástól.
- Puszipajtások vagyunk Mart - válaszolta egy ördögi vigyor kíséretében a férfi. De azt hiszem mára elég volt barátom - mondta majd átkarolta társa vállát és felállította a székről.
- Ne, még neee! Olyan jó a buli! - gyújtott rá még egyre, és az asztalról elvett még egy piát.
- Nem akarom, hogy eszméletlenre idd magad - húzta el.
- Miért? Dehogy iszom eszméletlenre! Tudok én magamról - győzködte kicsit tántorogva.
- Nah perszeee...
- Hova viszel? - kérdezte, mikor már a liftben álltak.
- Szobára - felelte kétértelműen.
Martin elkezdett röhögni, és azt hitte, abba se tudja hagyni. Még a könnye is kifolyt. Dave sokatmondó pillantással mérte végig a férfit. Tudta, hogy nem tud neki ellenállni.
Mikor sikerült abbahagynia a röhögést, hangosan énekelni kezdett: - "It's only when I lose myself in someone else..."! - Mart egyelőre még nem vett észre semmit Dave pillantásaiból. Túlságosan jókedvű volt a piától. Ez már hiányzott neki.
- Inkább hagyd abba - tapasztotta a szájára a kezét - Részegen hamis vagy.
- Te élőben is! - ugratta Dave kezén keresztül válaszolva.
- Kapd be Gore - vigyorgott rá Dave miközben kinyílt a liftajtó és kitámogatta barátját a liftből.
- Mit és hol? - röhögött újra fel saját szellemességén.
- Perceken belül megtudod - villantott egy ördögi mosolyt.
- Milyen titokzatos, Mr. Gahan! - legyintette meg gyengén a vállát ujjaival, de szeme megakadt a férfi nyakán egy kis seben. - Hé! Te megvágtad magad? - nézett fel rá, miközben hagyta magát a szobája felé vitetni, és újra felröhögött.
- Lehetséges - hagyta rá Dave, majd megállt az ajtó előtt - Hol a fenében van a kulcsod?
- Ööö... - Mart próbálta megerőltetni az emlékezetét, miközben megvakarta a fejét.
- Jól van. Támaszd a kezeid a falnak kicsi Mart, lábakat terpeszbe.
- Mit csinálsz Gahan? Megmotozol? - kuncogott fel - Vigyázz, mert csikis vagyok!
- Keresem a kulcsaid, te agyilag is szőke! - majd módszeresen elkezdte végigmotozni a férfit.
Mart újra rázkódott a röhögéstől, kezei pedig nem bírták tartani magát, a falnak esett de a hátának eső Dave súlya megtartotta.
- Élvezed, hogy taperolhatsz, mi, Gahan? - sandított hátra kuncogva.
- Naná - felelte újabb félreértelmezhetetlen mosoly kíséretében.
Mart elkomolyodott egy pillanat alatt. Pont akkor, amikor Dave a farmere hátsó zsebébe csúsztatta a kezét, ahol kulcsa is lapult. Majdnem félrenyelt az érzéstől. Dave egy mélyreható szemkontaktust teremtett a férfivel, miközben nagyon lassan előhúzta a kulcsokat. Mart visszatartotta a levegőjét.
- Gyere - hajolt el tőle a férfi – Lefektetlek.
Mart ködös agyán keresztül nem tudta eldönteni, hogy ezt most hogy értette. Jókedve még mindig ott lappangott benne, de valami más is... Azt hitte, ezen már túl van. Dave...
Dave bevezette társát a sötét szobába. Martin tehetetlenül hagyta magát, nem volt olyan állapotban, hogy egyedül tudjon menni.
- Hol a faszomban van az a kurva kapcsoló?
- Itt - nyomta meg Mart ezzel sejtelmes fénybe borítva a szobát - Állíthatóerősségűkapcsoló - hadarta egyszerre összeakadó nyelvvel, amin megint kuncognia kellett.
- Jobban tennéd, ha befognád, vagy én hallgatatlak el.
- Most mééér? - nézett a szemébe zavaros tekintetével.
- Mert használd a nyelved másra - lépett közelebb hozzá az énekes ezzel a falnak szorítva a férfit.
- Mire készülsz? - vigyorgott rá, holott már kezdett körvonalazódni benne a válasz.
- Mondom, kuss! - suttogta Dave, majd megcsókolta társát.
Martin teste lefagyott. Kiszáradt ajkai eleinte nem, de aztán hevesen válaszoltak Dave nyelvének hívására.
Egyre inkább belelendült a dologba. Sikerrel járt.
Hagyta magát. Nem volt értelme ellenkezni.
Dave teljes testével nekifeszült az előtte álló férfinek, miközben elhalmozta csókjaival. Felajzottsága Mart alhasának nyomódott. Kezei felfedezőútra indultak Martin testén és lassan, de biztosan kalandoztak el az ágyéka felé.
Martin kuncogva levegő után kapott. - Nem.. szabaaad... - húzta el vigyorogva a szót, de azért kezeivel még mindig Dave fekete ingébe kapaszkodott az oldalánál, hogy ne érezze túlzottan labilisnak magát, noha a hozzá préselődő test úgyse engedte volna, hogy elessen.
- Hagyd a francba! Nem érdekel, hogy mit szabad és mit nem!
Mart újra felnevetett, majd zavaros tekintetével Dave zöld szemeire fókuszált. - Te... tudtad, hogy a félhomályban olyan, mintha világítana a szemed?
Dave felnevetett - Na idefigyelj Gore! Van két választásod: vagy összeszeded magad és bevonod magadat a játékba, vagy istenemre mondom, megerőszakollak!
- Úúúúúú! Micsoda határozott férfi... - dugta ki vigyorgás közben egy kicsit a nyelvét - Deeee... ha jobban belegondolok.... mindkettőnek ugyanaz a vége, neeem? - kezdte kihúzni a fekete inget a nadrágból.
- De, de az egyikben megvan az a hited, hogy ellenkezhetsz velem - kapott újra a szőkeség ajkai után.
- Igaz - kapta el a fejét, hogy Dave a nyakát csókolja végre.
Vette a jelzést és finoman bele is harapott a felkínált testrészbe - Egyébként is... minek gondolkodsz ilyen állapotban? Lefárasztasz.
- Nem az a cél, csibém? - röhögött fel újra. Nem tehetett róla, a pia rendesen dolgozott a szervezetében.
- Fogd már be! - vonyított fel a plafonra Dave - Sírba viszel... - nézett vissza Martra, majd elkezdte lehúzni a férfiról a pólóját.
Az azon igyekezett, hogy visszafojtsa a röhögését, úgyhogy engedelmesen tűrte a procedúrát. Martban benne akadt a szusz, mikor megérezte Dave kezét a nadrágon keresztül.
- Nah mi van? Nincs több mondanivalód? - markolta meg Dave.
- Kurva élet, de jó vagy - nyögte hátrahajtott kótyagos fejjel.
- Ezt tudom. De azért kösz.
- Egoista állat - súgta.
- Ismerős szöveg... - mondta, miközben meglazította társa övét.
- Mert találó... Na mi lesz, Gahan, inkább átvetted a szerepem, és most te beszélsz? - simított végig lefelé a hátán, majd benyúlva az ing alá simogatni kezdte a derekát.
Dave-et kirázta a jóleső borzongás. Annyit törte magát ezért a pillanatért...
- Könnyen lehetséges, bár én nem tudok olyan egetverő okosságokat nyögni, amiket te.
Közben lerángatta a nadrágot Martról.
- Nem ittál eleget, szépfiú... - vigyorodott el megint előre ejtve a fejét.
- Én nem.
Majd letépte az alsót Martról szabaddá téve az alatta rejtőző felületet. Az anyag hangos és panaszos recsegéssel adta meg magát.
- Ajaj, ez leszakadt... Most alsó nélkül kell flangálnom?
Dave ujjai Mart lényegére kulcsolódtak - Nah, most járasd a szád...
Martin elhalón felnyögött, ahogy teste öntudatlanul megfeszült.
- Ne a szád járjon, hanem a kezed, Gahan! - nyögte a férfi ajkai után kapva.
- Ne a szám? Hát, akkor be kell érned a kezeimmel - szorította meg jobban a hímtagot - Pedig terveztem, hogy a szám is járni fog...
- Pontosítok! Ne beszédre... használd - nyögte akadozva.
Dave engedett a szorításán, majd lassan letérdelt és érzékien kezdte ingerelni nyelvével Martot, néha erőteljesebben odakapva fogaival, néha meg teljesen körülölelve őt.
Mart lába alól képletesen kicsúszott a talaj, hisz igazából Dave tartotta őt. Kétségbeesetten kapott valami kapaszkodó után. Jobb kezével sikerült valami szekrény szélében megkapaszkodnia, míg balja a falon rebbent össze-vissza. Nyögéseit cseppet sem fogta vissza.
- Aztakurva! - kiáltotta, mikor a fogakat is megérezte magán.
Dave nem hagyta abba, a végletekig játszott Martin érzékeivel.
Mikor érezte, hogy a férfi teljesen beremegett, elhagyta szájával a területet, várt egy kicsit míg lenyugodott, majd újrakezdte az egészet.
- Dave, ha azonnal nem hagyod abba... a szádba élvezek! - nyögte egy szuszra.
- Az a cél… - súgta, majd folytatta munkáját.
Martin önkívületben nyögte a nevét, fél kézzel a sötétbarna hajba túrva egészen addig, míg két perc múlva egy kicsit meg nem roggyantak a térdei, és hangosan fel nem ordított.
A férfi felegyenesedett előtte. Tekintete mélyzöld volt és leírhatatlan. Lassan megtörölte jobb mutatóujjával az alsó ajkát, miközben végletekig sötétlő tekintettel nézett Martinra.
Mart még mindig érezte magán Dave-et, noha tudta, hogy már nem térdel előtte. Hangosan kapkodott levegő után, ahogy visszanézett a sötétlő szemekbe. Már ettől a pillantástól azt hitte, hogy rögtön összeesik. Annyi sötét tűz és kéj volt benne, hogy rendesen beleszédült. Elfehéredett ujjakkal kapaszkodott abba a nyavalyás szekrénybe.
- Gyerünk Mart. Te jössz - adott hozzá ehhez a tekintethez egy mosolyt is.
- Valamit valamiért? - kérdezte a zihálástól rekedten. Érezte, hogy most már rendben lesz. Közben nagy nehezen ellökte magát a faltól, és próbálta megőrizni egyensúlyát, ahogy megbillent a szoba. Dave-be kapaszkodott, miközben vadul megharapta a száját, amit az imént törölt meg. Úgy irányította a dolgokat, hogy egy kicsit esetlenül ugyan, de a földre nyomta a férfit, ő pedig ráült a csípőjére, ahogy előrehajolva továbbra is csókjaival ostromolta. Miután elszakadt a szájától, a nyakát kezdte harapni, majd szinte öntudatlanul nyalt végig a kulcscsontján, mialatt kioldotta az övet, és a csípőfarmer elejét is. Dave már igencsak készen várta a kényeztetést.
Érezte, ahogy teste remegni kezd a felszínre törő vágyaitól. Égetően szüksége volt rá, hogy magán érezze Martin érintését. Martin egy óvatlan pillanatban erőteljesen markolta meg és kezdte ingerelni a férfit. Dave hangosan nyögött fel, kezei a szőnyeget vájták. Martin nem sokat teketóriázott, talán a piának köszönhetően, de pár pillanat múlva már a szája is mohón kapcsolódott be a játékba, és ezúttal nem a beszéddel.
- Ne kímélj! - nyögte Dave.
- Nem állt szándékomban - válaszolta felpillantva, miután végignyalta a keze közt tartott testrészt, majd újra "gyötörni" kezdte. Perceken át kényeztette vad szenvedéllyel.
Dave kezdte elveszíteni a fejét. Akarta a férfit és nem tűrt ellenvetést. Elszakította magától Martint és hihetetlen sebességgel, vággyal és erővel gyűrte maga alá. Egy pillantással jelezte csupán, hogy lazítson, majd cseppet sem finomkodva beléhatolt.
Martin fájdalma csak kicsit késve jutott el a tudatáig. Hangosan kiáltott fel tőle. Nem csak a behatolás fájt neki, hanem az a tény, hogy saját férfiassága a padlónak dörzsölődik minden egyes vad mozdulattal. Bár az utóbbit hamarosan még élvezni is kezdte.
Dave hevesen mozgott társában, szinte állatias volt. Hangosan nyögött és zihált bele a szoba csendjébe. Őrült tempóban repítette mindkettejüket az édes beteljesülés felé. Testén megcsillantak az izzadtságcseppek, néhány a padlóra hullt. Martin nyaka felfelé feszült az erőlködéstől, egész teste állatias mozdulataira mozgott. Alkoholos mámorában nem tudta eldönteni, hogy fáj-e neki az egész aktus, vagy hogy élvezi-e. Panaszos nyögései közé néha 1-1 kéjes sóhaj is vegyült. Egész teste verejtékben úszott, és nem csak a piától. Belülről úgy érezte, valamilyen láng emészti. Elviselhetetlennek érezte a hőséget a szobában. Dave teste úgy tűnt számára, mintha ráolvadt volna.
Elméje elborult. Nem volt más célja, csak a kielégülés. Őrülten vágyott rá! Tudta, hogy az utolsókat löki, majd megérezte a testén végigfutó feloldozó ingert. Felordított, öblös hangja kitöltötte a szoba csöndes terét. Teste megfeszült, majd hirtelen megszűnt az érzés. Fáradtan rogyott össze.
Mart panaszosan nyögött fel az utolsó durva mozdulatoknál. Dave szinte a padlóba döngölte. Érezte, hogy feneke sajog. Próbált minél lassabban lélegezni, mert még a légvételtől is fájt. Ködös agyán keresztül érezte, hogy Dave még mindig benne van, és teljes súlyával ránehezedik.
Dave egy mozdulattal kicsusszant társából és a legközelebbi ruhadarabja felé indult. Mart egy újabb panaszos nyögés után a részegek áldásos mély és hirtelen álmába zuhant. Így legalább nem érezte a fájdalmat. Az énekes szótlanul hagyta el a szobát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés