|
Lost in the stars - 47.
2007.02.28. 20:28
47.
A férfi másnap reggel borzalmas fejfájásra ébredt. Hónapok óta nem volt része ilyenben, de rögtön tudta az erősségéről, hogy pia okozta.
- A picsába! - nyögött fel a felismeréstől, hogy megint megszegte egyik ígéretét.
Lassan felfogta, hogy a padlószőnyegen fekszik elgémberedett tagokkal. Nem emlékezett rá, hogy hogy az istenbe került ide. Mikor megpróbált feltápászkodni, egész testén fájdalom cikázott át. - Akurvaélet! - nyögte panaszosan.
- Mi az isten történt itt az éjjel?
Nem emlékezett semmire. Nagyon óvatosan térdelt fel. Ahogy végignézett magán, látta, hogy anyaszült meztelen. A ruhái szanaszét hevertek a földön. Lassan sikerült összekapcsolnia a nyilvánvaló tényeket. Valaki istenesen megdugta.
- Aztakurva! - káromkodott hangosan sokadszorra. Ahogy eszébe jutott, cinikusan elmosolyodott. "Jól indul a nap..."
Addig volt képben, hogy megitta a magának engedélyezett kis sörét, aztán befutott Dave, és ittak pár pohárral... "ÁCSI! Dave! Az a szemét folyamatosan itatott!" - üvöltött a fejében.
- Megölöm - jelentette ki, majd lüktető fejéhez kapott.
Nagy nehezen elvánszorgott a fürdőszobáig, ahol először is a csapból csillapította kínzó szomjúságát, aztán végignézte a testét. Tele volt apró horzsolásokkal és harapdálások nyomaival. Miután dühtől reszketve szemrevételezte magát, megkísérelt egy zuhanyt.
Dave reggel az óra csörgésére ébredt. Dühösen verte le a szerkezet egy életre elnémítva azt. Felült. Volt egy kis fejfájása, de azon kívül semmi. Kikászálódott az ágyból - meztelen volt. Tegnap este csak levágta a ruháit a padlóra és bezuhant az ágyba. A fürdőbe botorkált, hogy lezuhanyozzon. Eszébe jutott Mart és a tegnap este. Ő élvezte. Martin biztos meglepődött mikor a padlón találta magát, ruhái szerteszét. Elmélázva sikálta le a testét, majd indult meg napi teendőire. Kíváncsian várta a pillanatot, mikor összefut Martinnal.
Martin miután nagy nehezen összekanalazta magát, megnézte, hogy hova is kell menniük. Ha megtalálja a papírt, akkor azt is tudni fogja, hol van Dave, és ha azt tudni fogja, akkor félre rángatja, és minimum elvágja a torkát.
Mart megtalálta Andyt a hallban, ahol találkozniuk kellett a többiekkel.
- Hol van Dave? - kérdezte köszönés nélkül.
- Nem tudom, veled tűnt el tegnap - válaszolta társa.
Ebben a pillanatban toppant be a hosszúlábú énekes.
- Gahan, te most velem jössz! - jelentette ki Mart ellentmondást nem tűrőn.
- Mi van Gore? - kérdezett vissza a férfi.
- Fiúk, mennünk kéne - állt fel Andy.
- Nem érdekel, Dave, beszédem van veled MOST! Gyerünk!
- Jól van - baktatott utána.
Andy nem erősködött tovább: ismerte már Martot jól.
Martin keresett egy helyet, ahol nyugodtan tudtak beszélni. Nevezetesen a férfi mosdót, ami inkább egy márványpalotára emlékeztetett.
Dave mellkason összefont kézzel állt meg előtte.
- Mi a faszt képzelsz te magadról? - lökte Dave-et az ingjénél fogva a falhoz, miután látta, hogy senki sincs bent.
- Wohó, nem láttad magad tegnap este! Élvezted! Most min vagy úgy kibukva? Hogy ittál? Hogy velem voltál? Hogy megszegted az ígéreted a drágalátos szukádnak? Vagy hogy élvezted az egészet?
- Hát úgy ebben a sorrendben! Leitattál te pöcs, hogy kihasználhasd az alkalmat! - kiáltotta - Élveztem? Akkor mégis mi a faszért fáj még most is?! Hogy a picsába hagyhattál ott úgy?! - kérdezte egészen közel hajolva hozzá dühtől villogó zöld tekintetét a másikéba fújva.
- Martin, te azon vagy berágva, hogy nem voltál magadnál és otthagytalak.
- Többek között. Most ezt emeltem ki. Az nem tartozik rád, hogy hogyan és milyen mértékben rágom magam a megszegett ígéreteim miatt! - eresztette el összegyűrődött ingét, majd hátrébb lépett egyet.
- Mit vársz tőlem? Esedezzem a bocsánatodért és ígérjem meg, hogy jó kisfiú leszek?
- Nem. Csak legyél ember. Ennyit kérek, bár lehet, hogy ez már nehézséget okoz neked - mondta nyugodtabb, lenéző hangon, majd meg se várva a választ kiviharzott a mosdóból.
Dave csak nézett utána, majd megigazította az ingét. Lehet, hogy tényleg messzire ment, de az utóbbi időben annyit lovagolt ezen a dolgon, hogy egyszerűen muszáj volt megtennie. De ez azt jelenti, hogy elveszíti a barátját és munkatársát? De hát Ő kezdte! 'Hülye vagy Gahan, hülye, hülye, hülye!' - szapulta magát a mosdóra támaszkodva.
Martin egész nap nem szólt Dave-hez, csak ha feltétlenül muszáj volt. Lassan előbukkantak villanásnyi időre részletek az éjszakából a nap folyamán. Szerencsére aznap nem kellett egy interjún se jópofizniuk. Andy próbálta kérdezni, hogy mi a gond Dave és közte, de elhajtotta. Nem akart senkinek beszélni erről. Úgy döntött, hogy Caprinak se mondja el. Nem akarta a törékeny kapcsolatukat, amiért annyit szenvedtek, megint kockára tenni. Dave-nek egy valamiben volt igaza: élvezte, de csak addig, amíg a szájába élvezett. Onnantól inkább egy rémálomra kezdett hasonlítani az egész.
Sokat gondolkodott egész nap magába fordulva. Nem volt túl aktív a megbeszéléseken és a találkozókon se. Egy súlyos kérdésen rágódott egész nap. Nem tudott szabadulni tőle. Koncert után beszélnie kell még Dave-vel.
A bulit rutinból nyomta le. Most nem zavarták meg játékát sötét gondolatai. Bár pár számnál a gitárszóló különösen sötétre sikeredett, de legalább tükrözte érzéseit, a közönségnek pedig tetszett. Az egyik ilyen a Useless alatt volt. Rögtön eszébe jutott Sophie. Róluk se hallott ezer éve. De a következő pillanatban már újra a problémái uralták a fejét. A koncert után bekopogott az éppen az izzadságot a testéről törölgető félmeztelen énekeshez.
- Gyere - szólt ki a férfi.
Belépett, és meg is állt az ajtó közelében. Semleges tekintettel nézett végi a férfin. Néhol látott pár pici foltot, de ettől függetlenül tökéletes volt a teste.
- Mondd - nézett rá Dave.
- Két dolgot akarok mondani. Az egyik az inkább kérés.
- Figyelek.
- Szeretném, ha Capri a tegnapot nem tudná meg.
- Mert olyan sokat beszélek vele – fintorgott.
- Nem szeretném, ha eldicsekednél vele. Ismerlek már annyira. Amúgy meg nem tudom neked garantálni, hogy dühében nem mondaná-e el Jennynek. De nem ez a lényeg. Köztünk marad?
- Köztünk.
- Köszönöm. A másik amiért jöttem, az egy végiggondolkodott nap eredménye.
- Min gondolkoztál? Arra is futotta a lelki erődből aközben, hogy engem szapulj, vagy a testedet ápolgasd? - kérdezte cinikusan.
Mart vett egy mély levegőt visszanyelve egy nem túl szalonképes választ, majd komolyan a szemébe nézett.
- Ha vége a turnénak, kilépek a Depeche Mode-ból.
Dave-ben bennakadt a szó - Hogy mit csinálsz?! - kérdezett vissza.
- Jól hallottad. Kilépek.
A férfi teljes testével felé fordult - Ezt nem teheted! Nem hagyhatsz itt minket! Ez az életed!
- Elegem van. Mindenből és mindenkiből.
- Ha miattam teszed, ne fáradj. Épp a mai nap mondtuk, hogy nem lesz több alkalom.
Dave igazság szerint rettentően megijedt. Az együttes lelke volt Martin, mint dalszövegíró és zeneszerző. Ha ő kilép, akkor mindennek vége!
- Nem csak miattad. Elegem van, hogy kihasználtok ti és az emberek. Belefáradtam ebbe az egész hajcihőbe. Nem vagyunk már olyan fiatalok. Érzem, hogy már nem bírom úgy, mint mondjuk 6 éve.
- Na ne! Arra fogod, hogy kiöregedtél?
- A "kiégni" találóbb szó.
- Mart, ha te kilépsz, azzal megölöd az együttest. Komolyan képes lennél erre?
- Tisztában vagyok vele.
- Igazán? Hát ez dicsőséges!
- Semmi sem tart örökké, Dave.
- Azért, nem gondolod, hogy ezt a többiekkel is meg kéne beszélned? Nincs jogod véget vetni 4 ember karrierjének.
- Nekik is be fogom jelenteni, ne aggódj. Csak neked akartam először szólni. Nem is tudom már miért. De ne aggódj, Andynek ott van a lemezkiadója, Peter és Christian el tudnak menni máshova is zenélni, főleg a mi hátszelünkkel. Te meg mehetsz szólózni. Úgyis akartál új különálló anyagot.
- És mit fogsz csinálni ha kiléptél? Otthon csücsülsz szépen és éled nyugdíjas éveid?
- Még nem tudom. Talán készítek egy szólólemezt, amivel nem megyek turnéra, vagy maximum pár állomásosra, mint 2003-ban. Ne aggódj, elfoglalom magam. Legalább több időm jut a gyerekeimre és Caprira.
- Hát jó. A te döntésed.
- Igen. Az enyém - válaszolta nyugodtan, majd halkan kilépett az öltözőből.
Dave még mindig nem akarta elhinni. Így érne véget a dM? Az nem lehet. Remélte, hogy még messze elkerülheti ezt a percet. De miért pont egy turné közepén? Remekül mennek a dolgok és a legutóbbi album is bombasiker lett! Milyen kiégésről beszélt Martin? Remélte, hogy a többiekkel együtt sikerül lebeszélnie erről az őrültségről a férfit.
Mart a többieknek is bejelentette döntését. Persze nem fogadták kitörő örömmel, de nem érdekelte, elhatározta magát. A turné hatalmas sikert aratott, de eljött az az idő, amikor ez is véget ért és mindenki mehetett haza. Abban maradtak a tagok, hogy még egyszer utoljára összeülnek valahol és ha Mart továbbra is ki akar lépni, akkor ott helyben elintézik a papírmunkát ezzel kapcsolatban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés